Legelőször szeretném röviden felvázolni ennek a szakasznak a történelmi hátterét. Bizonyára emlékeztek még arra, hogy a 40-66 fejezetek háttere a babiloni fogság volt. Ez a fogság Krisztus előtt 605-ben kezdődött és Krisztus előtt 535-ben ért véget. Néhányan visszatértek a fogságból Jeruzsálembe. Ézsaiás próféta, ezért a jövő megvilágításában írja próféciáit. Olyan dolgokról ír, amelyek csak 150 évvel később fognak megtörténni. Krisztus előtt 700-ban írja meg könyvében, hogy Izrael fogságba fog kerülni. De ugyanúgy megírja azt is, hogy végül meg fog szabadulni a fogságból. – Nem csak a babiloni fogságból való visszatérést írja le, hanem azt a végleges visszatérést is, amikor Isten összegyűjti majd Izraelt a világ négy égtája felöl. Próféciája tehát nemcsak saját napjaira, Izrael napjaira vagy a mi 21. századunkra vonatkozik, hanem túlmegy a mi korunkon is és a jövőbe mutat. Isten Úr a történelem felett, és történetírása egy olyan mintát követ, amelyet megfigyelhetünk az egész Biblián keresztül.Ha nem hisszük el, hogy lehetséges a prófécia, akkor azt sem fogjuk tudni elhinni, hogy valóban Ézsaiás írta ezt a könyvet. Ha azonban elhisszük, hogy Isten szelleme meg tudja mutatni egy prófétának a jövőt, akkor el kell fogadnunk, hogy a próféta 150 évvel korábban meg tudta mondani, hogy mi fog történni.
Már olvastunk arról, hogy Ézsaiás könyvének utolsó 27 fejezetében a szabadulásról szóló örömüzenetet adja tovább a próféta; a 40,9-ben ezt jövendölte Ézsaiás: „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!” Ez a prófécia részben akkor teljesedett be, amikor Jézus a földre jött, teljesen azonban akkor fog mindez kibontakozni, amikor az Úr teljes dicsőségében fog visszajönni. Ekkor fog elhangozni az utolsó kiáltás: „Itt van Istenetek!”
Ez a 27 fejezet bűnbánatra szólítja fel Izraelt, hogy megtapasztalhassák Isten szabadítását. Már korábban említettem, hogy ezt a 27 fejezetet 9 fejezetenként további három részre lehet felosztani. Minden szakasz egy refrénnel ér véget. A 40-48. fejezetig terjedő szakasz refrénje így hangzik: „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az ÚR.” A 49-57. fejezetig terjedő szakasz refrénje is ez: „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az ÚR.” Az utolsó szakasz végén pedig ezt olvashatjuk: „Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.” Így fejeződik be Ézsaiás könyve.
A 40-48 fejezetek témája a babiloni fogság vége. – Ezután témát vált a szerző és a 49-57 fejezetekben a bűnök Jahve szolgája általi bocsánatáról van szó. Ez a szolga maga az Úr Jézus. – Az utolsó szakasz, amely az 58-66. fejezetig terjed Izrael megdicsőülését és Isten királyságának felállítását írja le.
Már azt is említettem, hogy ez a három szakasz a 40,2-ben olvasható összefoglalva: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, — (ez jelenti a babiloni fogság végét) — megbűnhödött bűnéért, — (bűneik meg lettek bocsátva) –hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért”. (Ez arról az áldásról beszél, amikor fel lesz állítva Isten királysága.)
Nemrég olvastuk a 40. fejezetet és ebben azt mondja Isten a prófétán keresztül Izraelnek, hogy Ő az egyetlen szuverén Isten. A 41. fejezetben Isten ítéletre hívja a népeket. 41,1: „Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!” Itt is elhangzik, hogy Isten az egyetlen szuverén Úr. – A 42. fejezetben Ézsaiás azt mutatja be, aki áldást fog hozni Izrael számára. Ezt a személyt Jahve szolgájának nevezi. Ő hozza el Izraelnek a szabadítást. A továbbiakban Izrael fenyítéséről ír. Miért került Izrael fogságba? Mert nem hallgattak Isten szavára. 70 évig álltak Isten fenyítése alatt, és sokan még ez alatt a hosszú idő alatt sem tanultak a leckéből. A 42. fejezet végén ezt olvashatjuk: „24. Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. 25. Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg.”
Ezeknek a szavaknak igen nagy jelentősége van a keresztyének számára. Gyakran előfordul, hogy történik valami az életünkben, amivel Isten magára akarja irányítani a mi figyelmünket. Ha azonban engedetlenekké válunk, nem hallgatunk és nem figyelünk az Ő hangjára, akkor meg kell, hogy fenyítsen bennünket. Miért? Mert a gyermekei vagyunk és szövetséget kötött velünk. Köszönetet kell mondanunk a fenyítésért. Miért? Mert mi az Ő gyermekei vagyunk. Isten a saját Fiát fenyítette meg, pedig Őbenne nem volt semmi bűn. A fenyítés a fiúság egyik ismertetőjele. – Izrael volt Isten kiválasztott nemzete, ők pedig fellázadtak, engedetlenné váltak és nem akartak Isten szavára hallgatni, ezért az Atyának meg kellett őket fenyítenie. Fogságba kerültek. 42,25: „… de nem értette, … de nem szívlelte meg.” Amikor Isten szól hozzánk, és ez nem illik a mi elképzeléseinkhez, akkor megpróbálunk magyarázkodni, kifogásokat keresni és egyáltalán nem gondolkodunk el azon, hogy valami nincs rendben az Istennel való közösségünkben.
A szenvedésnek sokféle oka lehet. Talán azért történik, hogy Isten megdicsőüljön általa, vagy tanulnunk kell belőle valamit, de gyakran csak azért fordul elő, hogy az Úr korrigáljon és a helyes útra tereljen általa. – Izrael fogsága a nép helyreigazítását szolgálta.
A 43. fejezetben Isten megmagyarázza Izrael szabadító helyreállítását. A próféta ismét szól Izrael engedetlenségéről, azonban újra és újra megismétli a népnek adott nagy ígéretet is. A 43,1-13 két részből áll:
a.) Istennek a néphez való állandó viszonya, 1-7. vers
b.) Az Ő célja, 8-13. vers
A 43,1 így kezdődik: „De most…” Ez egy ugrást jelent a helyreigazítástól a vigasztalás felé. Ha a szentek túl sokáig lesznek fenyítve, elveszíthetik bátorságukat. A feddések között a helyreállítás csodálatos ígéretéről olvashatunk. „De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
A 43,1-7-et három részre oszthatjuk.
Az író visszatekint a múltba és a múlt alapján irányítja szavait a nép felé, annak jelenére alkalmazva.
1. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
3. „Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened”
5. „Ne félj, mert én veled vagyok!”
7. „mindenkit, akit nevemről neveznek, mert dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” Ezek a „mert”- ek adják meg az előző kijelentések okát. – Ézsaiás a múltról beszél, amely a jelenbe torkollik, és azt mondja, hogy amiatt, amit Isten a múltban tett, tenni fog valamit a jövőben is. „De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Azért, mert megváltottam és nevén szólítottam Izraelt.) „2.Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” A múltra való tekintettel bizalommal tekinthetnek a jövőbe.
Ebben is van egy fontos alapelv:
Volt egy olyan nap, amikor még nem ismerted a te Megváltódat, közömbös voltál, nem is gondoltál arra, hogy van Isten. Azután Isten belépett az életedbe, nem azért, mert jó voltál, hanem mindannak ellenére, ami voltál. Befogadhattad Őt a szívedbe, örök életet ajándékozott neked, felvette veled a kapcsolatot, és ezért nézhetsz félelem nélkül a jövőbe. Neked adta a legnagyobb dolgot, megmentett a pokoltól, ezért biztos lehetsz benne, hogy a mindennapok összes „apróságát” is neked fogja ajándékozni.
Izrael népe annyira megkeményedett, hogy Istennek emlékeztetnie kellett arra, hogy Ő teremtette őket. Mire gondol Isten, amikor azt mondja: „ate teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel”? Mikor teremtette Isten Izraelt? Nem a Genezis könyvében olvasható teremtéstörténetre kell gondolnunk. Arra a napra emlékezteti Izraelt, amikor „a dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak”,. Káldeában, Ur városábanEkkor teremtette Isten Izraelt! Ekkor adott ígéreteket Isten Izraelnek. „… a te formálód, Izráel”. Nem vagyok benne teljesen biztos, de úgy gondolom, hogy ez Jákób 70 családtagjára vonatkozott, akik Egyiptomba költöztek és ott egy népet alkottak. Egyiptomban váltak nagy néppé.
Ezután azt mondja: „Ne félj, mert megváltottalak”! Mit ért ez alatt? A páska ünnepről beszél, a vérrel meghintett ajtófélfákról, az Egyiptomból való kivezetésről a Vörös-tengeren keresztül, ami a bemerítés szimbóluma. A megváltás a kiömlött vérből és abból az erőből áll, amely e miatt a vér miatt új életet és új természetet ajándékoz nekünk, és Isten gyermekeivé tesz bennünket.
Izraelnek nagy múltja volt, ezért nagy jövője is lesz. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok”. Amikor az Úr Jézus a földön élt, csodákat tett. Néhány csodának azt kellett hangsúlyoznia, hogy Izraelnek újra meg kellene tapasztalnia a történelmét. Az Úr kivezette Izraelt Egyiptomból. Mi juttathatta volna jobban kifejezésre, hogy Jahve az ő Istenük? A csodák Isten erejét és hatalmát fejezik ki. Ő le tudta csendesíteni a vihart, hatalma volt a víz felett. Tudott járni a vízen. – A széder este, pészah rituáléjában, felolvasnak egy részt az Ézs 43,2-ből: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok”. Ez évszázadokon át arra emlékeztette Izraelt, hogy Jahve átvezette őket a Vörös-tengeren. Véletlen lenne vajon, hogy az Úr a peszah ünnep végén, az 5000 ember megvendégelése után elküldte tanítványait, hogy keljenek át a tó túlsó partjára, és amikor nagy vihar kerekedett, akkor a vízen járva odament hozzájuk? Nem, ez nem volt véletlen! Tudatosítani akarta tanítványaiban, hogy Ő az Ószövetség Jahvéja. Ugyanaz az Isten, aki Izraelt keresztülvezette a Vörös-tengeren, most pedig a vízen járt. Mit mondott nekik, amikor beszált a csónakba? „Ne féljetek!” Ugyanezeket a szavakat találjuk Ézsaiásnál is! Ezután még hozzátette: „Én vagyok”. Az „én vagyok” az Jahve. Ez volt az aláírás, az Ő neve: „Vagyok aki vagyok”. Jézus mindent megtett azért, hogy megértsék az összefüggést Izrael történelmével.
Izraelnek nagy múltja volt és ezért nagy jövője is lesz.
Ha Isten újjászült bennünket, akkor új teremtés vagyunk, akiket vére által megváltott az Ő hatalmával, mi jelenthetnek nekünk akkor kis problémáink? Gyakran valóban nehéz körülményeket vagy belső kríziseket élünk meg és szenvedünk, de biztosak lehetünk benne, hogy Ő átsegít ezeken. „2. Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” Lehet, hogy a nyakadig fog érni a víz, de nem fog téged elárasztani. „Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.”
Még nagyon jól emlékszem arra az asszonyra, aki a 2. világháború után bizonyságot tett nekem és édesanyámnak. Ez az asszony zsidó volt, egy messiási zsidó. Budapest még romokban állt. A háború okozta sebek még nagyon frissek voltak. Néhány nappal vagy héttel korábban tudta meg, hogy a bátyját és 16 éves fiát lelőtték úton egy koncentrációs táborban. Bárcsak láthattátok volna az arcát és hallottátok volna a hangját, amelyből Isten békessége sugárzott! Ez volt számunkra az „5. evangélium”, egy keresztyén élete, amely meggyőzött minket Isten szeretetéről és térdre kényszerített bennünket, hogy imádjuk Őt.
A múlt itt beletorkollik a jelenbe. Most a 43,3-ban a jelen torkollik bele a jövőbe. „3. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.” A kommentárok az itt szereplő befejezett múlt időt úgy tekintik, mint egyfajta prófétai befejezett múltat, vagyis annyira biztos, hogy ez a jövőben meg fog történni, hogy akár múlt időbe is lehet tenni. Ezért szerepel a fordításban az, hogy „adom” vagy „fogom adni”.
„4. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5. Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. 6. Ezt mondom északnak: Add ide! – és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről”. Láthatjuk, hogy a próféta tekintetének horizontja most kiszélesedik, és már nemcsak Babilonra terjed ki, hanem az egész földre. Beszél a világ négy égtájáról és a világ végéről. Itt Izrael saját országába való jövőbeli visszatéréséről van szó.
„7. mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” Ez Ézsaiás könyvének egyik csúcspontja! Hogyan kezdődött ez a fejezet? „Ne félj, mert megváltottalak,neveden szólítottalak, enyém vagy!” Itt pedig azt mondja: „mindenkit, akit nevemről neveznek …”. A „te neved” az emberi oldal, az „én nevem” pedig Isten nevét jelenti. Mit jelent az, hogy nevemen szólított? Azt, hogy teljes bensőmet ismeri az Úr. Életem legbensőbb dolgait is. Ha úgy szólítasz meg engem, hogy „dr. Flesch”, akkor ez azt fejezi ki, hogy nem ismersz. Ha a keresztnevemen szólítasz, az már egy mélyebb ismeretséget jelent. Amikor arról van szó, hogy Isten az én nevemen szólított, akkor az egy intim ismeretséget feltételez. Ha Isten valakit a keresztnevén szólít, az általában azt jelenti, hogy akar tőle valamit. Amikor az Exodus (2Móz) 31,2-ben azt mondta, hogy „név szerint elhívtam Becalélt”, akkor egy feladatot akart rábízni. Az Ézs 45-ben azt mondja Círuszról, hogy a nevén szólította és feladatot bízott rá. Az Ézs 49-ben azt mondja a Messiásról, hogy nevén szólította, elhívta az Úr, és Isten szolgájának a feladata volt az, hogy véghezvigye a megváltás művét.
Mit jelent az, amikor Isten valakit, az Ő nevén, vagyis Isten nevén hív? Az jelenti, hogy hozzá tartozik. Amikor Isten valakit az Ő nevén nevez el, akkor az illető tudhatja, hogy Isten családjához tartozik! Ezért nevezik így Izraelt: Jahve fia. „Egyiptomból hívtam ki fiamat.” (Hós 11,1). Egy családon belül vannak hasonlóságok.
Ennek a szakasznak a csúcspontja a 7. vers: „mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.” És én vittem véghez ezt a munkát!
Amikor Isten Izraelt megteremtette és befejezte a munkát, ez egy példa volt! A Zsid 13,20-ban ez áll: „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát …” egyszer már említettem, hogy ezek a szavak Ézsaiástól származnak. A Zsidókhoz írt levél szerzője az Ézs 63,11-hez nyúlt vissza: „De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát?” A próféta visszatekint a múltba és látja Mózest, Izrael nyájának pásztorát, amint keresztülvezeti a népet a Vörös-tengeren és átérnek a túlsó partra. Az egyiptomi szolgaságból való szabadulást szemléli. Ez Isten szabadító hatalmát mutatja be. A Zsidókhoz írt levél szerzője ugyanazt a nyelvezetet használja: „A békesség Istene pedig, aki … kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát” és Krisztusnak a halálból való feltámadására tekint, és erre a bemerítés szimbólumát használja, a vízbe való alámerülést és felszínre emelkedést. Az Úr előre ment a halálba az örök szövetség miatt. Minden megváltott hozzá tartozik és Ő vezeti át őket a halálból az életre. A kivonulás és a feltámadás annak az erőnek a mértéke, amelyet Isten bemutatott Izraelen keresztül, és amely szerepet játszik Isten minden gyermekének az életében.
Csodálatos dolog tudni azt, hogy a feltámadás ereje rendelkezésünkre áll, ahogy ezt Pál meg is fogalmazza az Ef 1,19-20-ban: „és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben …”
Izrael ellenségeinek büntetése
Az Ézs 43,14-21 az egyiptomi fogságból való szabadulás hátterét figyelembe véve írja le a babiloni fogságból való szabadulást.
„14. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. 15. Én, az ÚR, vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok.” (Észrevettétek, hogy mindez Isten kegyelme? Az Úr nem mondja azt, hogy azért váltottalak meg titeket, mert hittetek. Csupán azt mondja el, hogy Ő mit tett, mit tesz és mit fog tenni a jövőben.) „16. Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, 17. aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: 18. Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! 19. Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. 20. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, 21. a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.”
Izrael ellenségeit büntetés fogja érni, és Isten ki fogja vezetni Izraelt a fogságból, össze fogja gyűjteni őket a világ négy tája felől és visszahozza őket a földjükre ők pedig hirdetni fogják az Úr dicsőségét.
Mit olvasunk a 43,12-ben? „Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok”. Mi lenne az emberek természetes reakciója egy ilyen nagy szabadításra? Úgy gondolom, hogy ez a mi bizonyságtételünk a megváltásunkról, azért, hogy mások is meglássák Isten erejét a mi életünkben.
Isten felhívása Izraelhez. Ézs 43,22-28
„22. De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! 23. Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. 24. Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt.” Szinte halljuk, ahogy Izrael azt mondja: Már annyira belefáradtunk, hogy mindig áldozatot hozzunk Neked. „25. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,” (nem a ti hitetek miatt, vagy mert olyan jók és vallásosak voltatok) „és vétkeidre többé nem emlékezem. 26. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad! 27. Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek. 28. Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izráelt.”
Ezután következik a Szentszellem ígérete:
44,1-5: „De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! 2. Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam! 3. Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. 4. Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. 5. Egyik ezt mondja majd: Én az ÚRé vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe írja: Az ÚRé vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét.”
A Szentszellem ígérete, amely meg fogja újítani Izraelt, lehetőséget fog adni a pogányok számára, hogy az Úrhoz forduljanak.