A mai igeszakaszunk háttere az Ex 24,1-ben található: Isten kivezette Izraelt Egyiptomból a páskabárány által, és kinyújtott keze által a Vörös-tengeren keresztül. Kimentek a pusztába, ahol Isten mannával táplálta őket, és vízről gondoskodott számukra a sziklából, amelyre Mózes ráütött a botjával. (Mindez szimbolikusan Jézus szolgálatára utal.)Amikor a Sínai-hegyhez érkeztek, Isten törvényeket adott nekik. Megkapták a Tízparancsolatot, a vallási rendelkezéseket és az ünnepnapokról szóló rendelkezéseket. Most pedig Mózes véráldozattal erősíti meg a törvényeket. Erre az eseményre építi fel érveit a zsidókhoz írt levél szerzője a 9,15-22-ben. Az Exod 24,1-2-ben így olvasunk a törvény ratifikálásáról: 24,1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! 2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele! (Vegyük észre: A nép nem járulhatott Isten elé úgy, ahogy ma a keresztények tehetik!) 3 Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. (Az ember legalapvetőbb felismerése az, hogy saját erejéből nem tudja megtenni azt, amit Isten kíván tőle.) 4 Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt. (Az Istennek való engedelmesség vágyát maga Isten oltotta belénk, de ismernünk kell a határainkat.) 8/a Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, … (Mózes a vérrel már meghintette az oltárt – Isten számára. A Zsid 9-ben ezt úgy olvassuk, hogy Mózes a könyvet, vagyis a leírt törvényt is meghintette vérrel, majd pedig a népet hintette meg vele a kétoldalú kötelezettség kifejezéseként. Az Izraellel kötött szövetséget az oltárra, a könyvre és a népre hintett vér pecsételte meg.) 8 Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján. 9 Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen. 10 Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11 Izráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet. Bár látták az Istent, ettek és ittak. 12 Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. 13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, … (Érdekesek a fokozatok: A nép a távolban / Mózes, Áron, Nádáb és Abíhú, valamint a nép vénei közül hetvenen, akik együtt ünnepelték az áldozatot / Mózes és Józsué / végül Mózes egyedül Isten színe előtt.) 14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk. 15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, 16 mert az ÚR dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhő, és a hetedik napon kiáltott Isten Mózesnek a felhő közepéből. 17 Az ÚR dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán. 18 Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.
Zsid 9,15-22: 15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; 17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, 20 e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra.” 21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Mai témánk a „vér törvénye”. A zsidókhoz írt levél olyan, mintha Isten az „óvodások nyelvén” szólna hozzánk. Furcsának tűnhet, hogy a szerző vérről, áldozatról, Melkisédekről, valamint megszentelődésről és megváltásról, megbocsátásról beszél, azután pedig a Szent Sátorról és annak berendezéséről, pl. a függönyről stb. Ezek olyan kifejezések, amelyeket Isten az ő „óvodájában” használ. Sokan közülünk, akik rendszeresen olvassuk a Bibliát, sosem jártunk Isten óvodájába. A zsidókhoz írt levél írója részben annak tulajdonítja olvasóinak hiányosságait, hogy azok elfeledkeztek az alapvető elvekről és Isten elemi kijelentéseiről. Az „elemi elvek” (angolul: first principles) olyanok a hitben, mint a tanulásban az ábécé. Amikor a zsidókhoz írt levelet tanulmányozzuk, akkor az isteni gazságok ábécéjét tanuljuk.
Az egyik elv, amit szem előtt kell tartanunk, a tipológia elve. A tipológia elve Isten ábécéjéhez tartozik. Azt hiszem, a tipológia olyan dolog, amit manapság az evangéliumi keresztények is elhanyagolnak. Az evangéliumi keresztények nagyon sokszor hagyják magukat befolyásolni a nem evangéliumi teológusok által. Az evangéliumi keresztényeket mindig azzal vádolják, hogy nem tudományosan foglalkoznak a Bibliával. Ez igaz lehet, de a legtöbb esetben nem az. Az evangéliumi keresztényeknek nem azzal kellene a „tudománytalanság” vádjára reagálniuk, hogy fülüket-farkukat behúzva elszaladnak. Túl sok időt töltenek kortárs teológusok tanulmányozásával, ahelyett, hogy magát az Írást tanulmányoznák, ennek következtében ki vannak szolgáltatva a „modern” teológusok kegyeinek. Az egyetlen dolog, ami igaz a modern teológusokra, az az, hogy 10 év múlva már nem lesznek modernek. A múlt teológiai irányzatai 5, 10 vagy 20 évig tartották magukat, aztán elavultak és valótlanságként feledésbe merültek.
Érdekes módon a mai evangéliumi irodalomban szinte semmit sem lehet olvasni a tipológiáról. Természetesen a tipológia alkalmazását túlzásba is lehet vinni, és a Biblia bizonyos szimbólumait a mai történelem és politika bizonyos szimbólumaira vonatkoztatni. Például amikor a Jelenések könyvében szereplő sas négy szárnyát az USA vagy Németország sas-szimbólumával hozzák összefüggésbe. – Ám a szélsőségesek miatt nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a tipológiát. A tipológia a Bibliához tartozik, és ezt értelmes módon kell szem előtt tartanunk. Nem érthetjük meg a Bibliát, különösen a zsidókhoz írt levelet, ha nem tudjuk, hogy a történelem Isten ellenőrzése alatt áll. Izrael történelme előre el volt tervezve, illusztrációként, példaként az igazság, az elkövetkezendő generáció számára. Tehát az ábécével fogjuk folytatni, Istennek Jézus Krisztusról szóló elemi tananyagával.
Szemügyre vettük az áldozatokat. Az imént olvasott szakaszban Jézus Krisztus végérvényes és tökéletes áldozatáról beszél a szerző. Ez az áldozat minden ószövetségi áldozatnak az antitípusa. – Az áldozat az istentisztelet alapja volt. Az áldozat alapján jött létre a szövetség. Egy olyan szövetség, amely garantálja a bűnök bocsánatát és lehetővé teszi az Isten színe elé járulást. Ez az új szövetség. Ezért beszél a szerző egy új szövetségről. Ahogyan Izrael a szentélyben imádta Istent, úgy imádjuk mi is a szentélyben, de nem a kézzel építettben, hanem a mennyeiben, Isten jelenlétében.
Az olvasott fejezetben a szerző különösen az áldozattal foglalkozik. Részletezi az Exod 24-ben leírt áldozatot, amellyel Mózes megerősítette a szövetséget, amely Izraelnek a Törvényt, a papságot és az istentiszteleti rendet adta.
Az első dolog, amit a 9,15 mond, Jézus Krisztus áldozatának hatékonysága. 9,14: akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. 15 Így tehát…, ebből az okból, áldozatának mindent felülmúló értéke miatt Jézus egy új szövetség közbenjárója. Hallottátok már a következő mondatot? „Amikor Jézus eljött, még egyszer megerősítette a Tízparancsolatot.” Nos, az ilyesmi azt erősíti meg, hogy még mindig Izrael Tízparancsolatának törvénye alatt állunk. Ez reménytelen félreértése, meg nem értése az Újszövetségnek! – Csak annyiban igaz ez, hogy Jézus a Tízparancsolatot Izrael számára erősítette meg! Annyiban erősítette meg a parancsolatokat, hogy ezek Isten erkölcsi mércéjének, jellemének felelnek meg! De ha az ember azt gondolja, hogy az életünket ma a Tízparancsolatnak kell meghatároznia, és hogy a törvény által kapjuk meg az örök életet, akkor ez katasztrofális félreértés. Jézus Krisztus nem egy új Mózes, aki azért jött, hogy újra Izraelnek adja a Törvényt, hogy általa éljenek. Nem azért jött, hogy a régi szövetséget megerősítse. Azért jött Jézus, hogy új szövetséget kössön. A Biblia lényege az, hogy Isten félretette a mózesi szövetséget, és új szövetség keletkezett. Az új szövetség Isten Fiának vére és engedelmessége által jött létre! Volt egy szövetség, ami már az Izraellel kötött szövetség előtt létezett: a Szentháromság személyei között fennálló szövetség. Ez a szövetség abból állt, amit az Atya mondott: Van egy népem, amelyet a fiamnak szeretnék adni. A Fiú pedig azt mondta: Köszönöm Atyám, elfogadom. Elmegyek a földre, meg fogom váltani őket, meg fogok halni értük, fel fogok támadni a te hatalmad által, és az én erőm által meg fogom őrizni őket Isten jelenlétében. A Szentháromság harmadik személye, a Szent Szellem pedig fogja Isten igéjét, elülteti azoknak az embereknek a szívében, akiket Isten Jézusnak adott, és hitre juttatja őket. Ez Isten népe, amely a Fiúnak adatott, és amely általa tartatik meg a Szent Szellem erejével. Egy új szövetség jött létre a vér által, nem pedig a törvények megtartása által, hanem az Isten Fiában való hit által, aki azért jött, hogy meghaljon a bűneinkért, és megsemmisítette az ellenünk szóló vádiratot. Ez Jób története a Jób 9,1-ben: Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Itt van a probléma. Később, a 9,30-33-ban ezt mondja: 30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! 33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
Itt nincs közbenjáró! Nincs senki, akinek a segítségével közösségbe kerülhetne Istennel.
Nekünk olyan nézőpontunk van, amellyel Jób nem rendelkezett. Az Isten-ember eljött hozzánk. Új szövetség közbenjárójaként érkezett. Ő Isten Fia, és az Emberfia. Ő az Isten-ember, és ő vette magára a bűneinkért járó ítéletet. Ezért tud Istennek a szeretete – aki elküldte Fiát – szabad utat adni a kegyelemnek, azok számára, akik elmondhatják: Uram, köszönöm ez a csodálatos váltságművet. Ez tiszta kegyelem, cselekedetek nélkül.
Ha te az ószövetségi időkből való izraelita lennél, és Izrael valamint a világ történelméről elgondolkodtál volna, akkor hatalmas erkölcsi problémával állnál szemben. A gonosz problémájával! Ha tanulmányozzuk a különböző filozófiákat, vagy akár az emberek mindennapi beszélgetéseit, rövid idő alatt észrevesszük, hogy az egyik legnagyobb probléma a gonosz problémája. Filozófiailag sohasem fog megoldódni ez a probléma. Erre csak a Szentírás kínál megoldást. Emberi tapasztalatunk bizonyítja ezt, amely megegyezik Isten kinyilatkoztatásával. Az Ószövetségben az ember vétkezett, Isten pedig azt mondja, hogy a bűn büntetést érdemel. De nem történt semmi. Az ember vétkezett és vétkezett, következmények nélkül. Sokan magas kort értek meg, semmi gondjuk nem volt az életben, boldogok és sikeresek voltak. Ezzel szemben sok ószövetségi szent szenvedett.
A zsoltárosnak is gondja volt ezzel, és azt mondta, nem tudta megoldani ezt a problémát, amíg be nem ment Isten szentélyébe. Ott megértette. Látta a bűnösök életének végét. De ez is csak egy utalás volt. Maga a megoldás a Megváltó eljövetelével érkezett el. Csak akkor, amikor meghalt a kereszten, és így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Csak ebben a pillanatban értjük meg, hogyan tudott Isten igazságos lenni. Csak ebben a pillanatban tudta Isten az emberek bűneit „elnézni” – hogy Pál apostol kifejezésével éljünk az ApCsel 17,30 alapján. A zsoltáros nem értette meg, Isten miért nem „zúdította rájuk izzó haragját”. El kellett jönni annak az időnek, amikor Jézusnak kellett elviselnie ezt az izzó haragot. Amikor Jézus meghalt, a régi szövetség összes bűnét magára vette. De nemcsak azokat, hanem a mai kor összes bűnét is. A múlt, a jelen és a jövő bűneit. A te bűneidet is, amelyeket a múltban tettél, és amiket a jelenben és a jövőben elkövetsz. Nemcsak az eddig elkövetett bűneidet hordozta, hanem azokat, amelyeket majd a jövőben fogsz elkövetni. Sok keresztény nagyon örül amikor megtér, hogy bocsánatot kapott a múltban elkövetett bűneire. Csak később fedezik fel, hogy a jövőbeni bűneik is meg vannak bocsátva, amelyeket keresztény életük során követnek el.
Zsid 9,15. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.„Elhívottak!” A levél írója kálvinista is volt! Az evangélista John McNeil mondta: „Hirdesd az evangéliumot a bűnösöknek. Ne zavarjon, ha olyan bűnös jut a mennybe, akit Isten nem választott ki, mert Isten szereti a bűnösöket.” Ez a kiválasztás, az elhívás emberi oldala. De mi nem tudjuk, kik az elhívottak. Remélem, hogy mindenki, aki ezt olvassa, az elhívottak közé tartozik. Ha valakinek ezzel kapcsolatban problémája vagy kérdése van, annak azt kell tudnia, hogyan lesz valaki kiválasztott: Jézusba kell vetnie a bizalmát. Ezt megteheted most is, köszönetet mondhatsz neki most, és tudni fogod, hogy már a világ teremtése előtt elhívott Isten.
„…elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” Egy új szövetség alapján. Ez itt egy örök érvényű szövetség! Mennyire nagy hangsúlyt kap ebben a szakaszban az „örök” szó: Örökkévaló lélek, örök érvényű megváltás, aztán pedig örökkévaló örökség.
Tegnap boldog voltál, úgy tűnt, minden rendben van. Ma kétségbe vagy esve, minden kérdésesnek látszik, levert és rosszkedvű vagy. De ne felejtsd el, hogy az új szövetség örökkévaló. A szövetség nem változott meg, örökké szilárdan áll, bármilyenek legyenek is az érzéseid és a tapasztalataid.
Most pedig szeretnék továbbadni valamit a véráldozat teológiájáról. Manapság szégyelljük a vért, még az evangéliumi keresztények is. Gyakran mondjuk: „Ne beszélj annyit a vérről.” Veszíthetünk a népszerűségünkből. Sok embert nem lehet mással felébreszteni a bűnei álmából, csak a vér megemlítésével. Számodra ez megbotránkoztató? Isten megbotránkoztató! Jó, ha tudjuk ezt. Isten újra és újra a vérről beszél. Csak az új szövetség vére által van örök életem. Az egyik modern teológus így kommentálta ezt az igeverset: „Menj, te keserű, morózus Krisztus, és vidd durva keresztedet a Golgota kopár dombjára! Mikor kértelek, hogy fizess meg a bűneimért, hogy azután igényt tarthass rám? Undorodom az áldozatodtól, beteg leszek tőle.” (Henry Sloan Kofin) Szégyelljük magunkat a vér miatt? Nézzük, mit ír erről szerzőnk: Zsid 9,16-22/a.16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; 17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 9 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, 20 e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra.” 21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, … Igenis, van a vérben valami furcsa, valami ijesztő. Figyeld meg a gyerekeket, amikor véres lesz a kezük: Még ha nem is komoly a sérülés, a fájdalom sem erős, akkor is pánikba esnek. Van a vérben valami sajátos. – Izraelben az istentisztelet nagyon „véres esemény” volt. Izraelnek sok szomorú dolgot kellett megtanulnia a vér által, Ábeltől kezdve. Amikor Ábel holttestét hazavitték a mezőről, Ádám és Éva megtanult egy leckét a bűn következményeivel kapcsolatban. – Izrael papjai reggelente és esténként véres áldozatokat mutattak be. Ruháik teljesen be voltak fröcskölve vérrel. Vér a szentélyben – gondold ezt egyszer végig. Amikor a zsidók beléptek a Szent Sátorba vagy a templomba, mindenütt csak vért láttak, minden vérrel volt befröcskölve, friss vagy már megszáradt vérrel: az oltár, a falak, a kárpitok, függönyök, és a papok ruhái. Milyen „piszkos munka”, gondolhatnánk. Hát nem ezt mondtad volna: „És én itt imádkozzak, vagy tartsak istentiszteletet?” Így van ez ma is. Ott imádjuk Istent, ahol ilyen tanítást hirdetnek? Csak Jézus vére által menekülünk meg? De ez az, amit Isten tanít, nekünk pedig meg kellene értenünk, el kellene fogadnunk, hinnünk kellene és örömünket lelni benne. Tanulhatunk az apostoloktól, akiknek különleges „betegségeik” voltak. Az egyik ilyen dolog az volt, hogy örvendeztek a vérben. – Egy másik „betegségük” az volt, hogy mindannyiszor hálaadásban és dicsőítésben törtek ki, ahányszor csak Jézusnak a kereszten elvégzett váltságművéről beszéltek. Újra és újra dicsőítéssel találkozunk a levelekben, a tanító részekbe veleszőve.
Térjünk most vissza az Exod 24-hez. Isten kivezette Izraelt Egyiptomból. Mi által menekültek meg? – Vér által. Az ajtófélfára kent vér által. Isten azt mondta: Ha látom a vért, akkor elmegyek mellette. Nem pedig: Ha látom a jócselekedeteiteket, vagy ha azt látom, hogy izraelita vagy, vagy jó polgár, aki fizeti az adót a fáraónak. A vér volt a feltétel. Így jöttek ki Egyiptomból. – Amikor a Vörös-tengerhez érkeztek, a víz kettévált, és Isten megmentette őket kinyújtott kezének hatalma által. A sok ószövetségi illusztráció Jézus Krisztus váltságművének különböző aspektusa. A vér alapján van üdvösségünk, de Isten hatalma is szükséges, amely által új életet kapunk, ha hiszünk a véráldozatban. – Izrael a pusztába érkezett, és a Sínai-hegynél voltak. Megmenekültek a fáraótól, de még semmit sem tudtak Isten imádatáról és az Isten színe elé járulásról. Azért, hogy hangsúlyozza, a megváltás kizárólag a vér által történik, és csak a vér által lehet Isten színe elé járulni, Mózes állatáldozatokat mutatott be, miután felolvasták a népnek a Törvényt, amely az erkölcsi és vallási kötelezettségeiket tartalmazta. Mózes a népet is és a könyvet is vérrel hintette meg, hogy kifejezze vele, Izrael szövetségben áll Istennel, és Istenhez csak a vér által lehet közeledni. Csak ezt követően hívja meg Isten Mózest és a 71 vént, hogy vele együtt ünnepeljenek, egyenek és igyanak. A közösségnek ez a kifejezése a vérre volt alapozva. Az Isten elé járulás is csak a vér által lehetséges!
Az Újszövetségben mindent összefoglal Jézus Krisztus váltságműve, akiben a megváltásunk van, aki hatalommal kihozott minket feltámadása által, és akiben Isten elé járulhatunk. Az ő egyetlen áldozata visszatükrözi az Ószövetség összes áldozatát. – Azért koncentrál a zsidókhoz írt levél az Exod 24-re, mert a levél témája az Isten elé járulás. Ez az oka, hogy a páskaünnepet csak alkalmanként említi meg a levél. A téma: az Isten elé járulás. Tudjátok miért? Mert itt Isten óvodájában vagyunk. Ez a Szentírás ábécéje. Ha valaki úgy érzi, hogy ebből már kinőtt, és többet használna neki, ha otthon olvasná a Bibliáját, hát tegye azt.
Végül pedig a Zsid 9,22 a véráldozat összefoglalása. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Nincs Isten elé járulás, nincs megbocsátás, nincs üdvbizonyosság sem vér nélkül.
Most pedig néhány következtetés:
- Van bocsánat a bűneinkre. Ha azt olvassuk, hogy „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat”, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy létezik bűnbocsánat. Ezenkívül tudhatjuk azt is, hogy van bűnbocsánat, és mi megkaptuk. A levélíró azt mondja, hogy jöjjünk Istenhez, „járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől”. Nemcsak feltételezés, bizonytalan lehetőség az, hogy örök életem van. Ez az Isten igéjébe vetett bizalom! Ha hittem Jézus Krisztusban, megvan ez a bizonyosságom. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” Az embereknek sok mindenben reménykednek, kilátástalan dolgokban is. Sokan a vezeklésben, bűnbánatban bíznak. A bűnbánat, ha Istentől jön, nagy ajándék. De a bűnbánat önmagában nem tud üdvözíteni! A megbocsátás csak vér által lehetséges. – Sokan a jó szándékukban bíznak. De a múlt hibáit nem lehet jövőbeni jó magatartással kijavítani. – Lehetsz a városodnak jó polgára, lehetsz szeretetreméltó személy, de vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. – Sokan az imádságaikban bíznak. Sokan emelik fel a hangjukat abban a reményben, hogy Isten meghallja. De vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. – Sokan bíznak az önmegtagadásban, a böjtölésben, az önostorozásban, az önuralomban, hogy majd ezek által fogadja el őket Isten. De vérontás nélkül nem lehet Isten elé járulni. – Sokan a szertartásokban bíznak. Úgy gondolják, hogy azért, mert meg vannak keresztelve, magukhoz veszik az egyház szentségeit, és templomba járnak, Isten majd valahogy beengedi őket a mennybe. De a Biblia azt mondja: Vérontás nélkül nincs belépés a mennybe. – Sőt, sokan abban bíznak, hogy Isten Jézus Krisztusban jelentette ki magát azért, hogy példát adjon nekünk. Ők úgy gondolják, azért fognak örökké élni, mert hisznek abban, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megmutassa, hogyan kell élni az embereknek. De ha Jézus Krisztus nem halt volna meg, bármilyen példás életet is élt volna, nem lenne bűnbocsánat. – Sokan a Messiás második eljövetelében bíznak, anélkül, hogy tudnák, hogy már az első eljövetelekor végérvényes áldozatot mutatott be. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat… Hány olyan kegyes templomba járó ember van, aki még sosem hallott igehirdetést a vérről?! A vér által van bűnbocsánat mindazok számára, akik jönnek és hisznek. Bűnbocsánat a kereszt tövében. Luther gyakran mondogatta, hogy sosem volt nehezebb dolga, mint amikor a hit általi megigazulást tanította a wittenbergi polgároknak. Gyakran lett volna kedve magasra emelni, és az emberek fejéhez vágni a Bibliát, hogy belemenjen azokba a tartalma. Egyedül a hit által van megigazulás. Ez a vérről szóló tanításra is igaz. Ha van itt valaki, aki másképp gondolja, annak azt kívánom, hogy ne hagyja el a termet, mielőtt Jézus kiontott vérébe nem helyezi a bizalmát. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.