A perzsa Círus a történelem egyik nagy alakja. Mind a Biblia, mind a görög irodalom nagy megbecsüléssel tekint rá. Ez azt bizonyítja, hogy valóban a történelem kiemelkedő alakja volt. Ő az egyetlen olyan ember, aki nem tartozott Izrael népéhez, és a Biblia az „Úr pásztorának” vagy az „Úr felkentjének” nevezi. Ézs 44, 28: Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, … és 45,1: Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, … A „felkent” szó Krisztust jelenti. Mindkettő olyan szó, amely magára Jézus Krisztusra használatos. Ez a perzsa király Krisztus előképe. Szolgálatában ő annak az eljövendő szabadítónak az előképe, aki megszabadítja Izraelt a pogány fogságból, ahová engedetlenségük miatt lettek száműzve.Círus élete azért olyan fontos számunkra, ha Ézsaiást olvassuk, mert a 40-48. fejezet Círus és a babiloni fogság hátteréről íródott.
II. vagy Nagy Círus jelentéktelen családban született, majd egy kis királyság, Ansan trónjára került. Ez egy kis terület volt Élámtól északra, amely Perzsiaként ismert. Meghódította Perzsiát, azután pedig, Kr. e. 550-ben legyőzte Asztüagészt, a médek királyát. Ezután legyőzte a lídiai Krőzust és Lídiát fővárosával, a Jelenések könyvéből ismert Szárdisszal együtt. Krőzus megtámadta Círust, mert azt gondolta, hogy legyőzheti Círust, azonban elvesztette a háborút. Ezután visszavonult Szárdiszba, amit bevehetetlennek tartottak, és úgy vélte, hogy ott biztonságban lehet. Krőzus azt remélte, hogy újra felállíthatja hadseregét, amellyel ismét meg tudná támadni Círust. – Círus üldözte Krőzust és 14 nap alatt elfoglalta Szárdiszt. A város egy hegy lejtőjének kiugró részén épült.
Círus magas jutalmat ígért annak, aki megtudja, hogyan lehet bejutni a városba és elfoglalni. Egy katona meglátta, hogy az egyik védő leejtette a sisakját, és az a falon keresztül legurult a sziklákon. A katona megfigyelte, hogyan ereszkedett le ez a líd harcos, hogy felhozza a sisakot. Megtudta tehát, hogy van mód bejutni a városba. Összegyűjtött egy kis csapat katonát, akik aztán az éj leple alatt felmásztak a sziklákon és a falon, majd pedig meglepték a város és így bevették Szárdiszt.
Ez fontos, amikor az Újszövetséget olvassuk! Kr. e. 214-ben hasonló dolog történt. A várost ugyanezzel a taktikával foglalta el Nagy Antiokosz. Ezért ne csodálkozzunk, hogy az Úr Jézus sok évvel később így szólította meg a szárdiszi gyülekezetet: Jel 3,1: „A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét szelleme és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. 2 Ébredj fel…! A gyülekezetnek az volt a neve, hogy él, de halott volt. Amikor Jézus ezt mondta, eszébe jutott a gyülekezetnek saját történelme. Krőzus és a szárdisziak nem voltak elég óvatosak. Nem őrködtek, és így elveszítették a városukat. A gyülekezet is hasonló módon fog elveszni.
Círus ezután megpróbálkozott Babilon bevételével. De Kr. e. 539 október 16.-a volt az a nap, amikor Círus elfoglalta Babilont, miután a város előtt elterelte az Eufrátesz folyót, és így tábornokával, Gabriasszal száraz lábbal kelt át és be tudta venni a várost. Ez Bélsaccar lakomájának története Dániel könyvében. Itt egy láthatatlan kézről olvasunk, amely azt írja a falra: mené mené tekél ú-parszin, azaz megmérettél, és túl könnyűnek találtattál. Dániel közölte Bélsaccarral a rejtély megfejtését. Még azon az éjszakán elesett a város, Bélsaccart pedig megölték.
Círus olyan férfi volt, akin Isten keze nyugodott. A hagyomány úgy tartja, hogy amikor a városba érkezett, felkereste Dánielt, és a tanácsát kérte. Ebben a négyszemközti beszélgetésben Dániel Isten Igéjéből olvasott fel Círusnak. Josephus Flavius szerint Dániel Ezsdrás könyvéből olvasott fel. Ezsdrás könyvében az a jövendölés található, hogy Círus lesz az, aki megengedi majd a zsidóknak a Jeruzsálembe való visszatérést. Az Ezsd 1,1-4-ben ez áll: Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: 2 Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. 3 Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. 4 Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.
Úgy tűnik, Dániel volt a közvetítő, és értésére adta Círusnak, hogy Isten, Izrael Istene juttatta hatalomra. Isten ajándékozta neki a győzelmet, és ő lesz az, aki majd Izrael gyermekeinek engedélyt ad, hogy visszatérhessenek városukba, Jeruzsálembe, és újra felépítsék azt.
Valószínűleg Dániel volt az, aki elmondta Círusnak, hogy Isten igéje már azelőtt írt róla, hogy megszületett volna. Az Ézs 44,28-at is megmutatta neki, és azt mondta: Nézd, itt áll a neved. A 45,1-ben pedig ez áll: Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit (ezek talán Krőzus kincsei), az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, aki téged néven szólított, Izráel Istene. Josephus állítása szerint így történt. Nem bizonyítható, de így lehetett.
Círus Izrael történetének fontos alakja. A mai szövegben egy bizonyos próféciát szeretnénk közelebbről szemügyre venni: Ézs 44,24 – 45,25.
Az igeszakaszt 5 részre oszthatjuk, ez a mondat választja el őket egymástól: „Ezt mondja az Úr”.
44,24: Ezt mondja megváltód, az ÚR
45,1: Ezt mondja az ÚR fölkentjének
A 11. vers előtt két „jaj”-jal kezdődő vers áll: 9. v: Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,/// és 10. v: Jaj annak, aki ezt mondja apjának: ///. Azután a 11. vers: Ezt mondja az ÚR, majd a 14.v: Ezt mondja az ÚR:, végül pedig a 18. v: Ezt mondja az ÚR.
Izrael újbóli helyreállítása Círus által
Ézsaiás így ír: Ezt mondja az ÚR, ezt pedig olyan kijelentések követik, amelyek magukban foglalják Izraelnek Istennel való kapcsolatát a múltban, a jelenben és a jövőben. 44,24: Ezt mondja megváltód, az ÚR, aki az anyaméhben formált: Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. 25 A csalók jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság. 26 Én váltom valóra szolgáim beszédét, és megvalósítom követeim tanácsát. Én mondom, hogy lakjanak Jeruzsálemben, és építsék föl Júda városait, mert helyreállítom romjait. 27 Én mondom, hogy száradjon ki a mély tenger, és kiszárítom folyóidat. 28 Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!
Mit mond a 24. vers? „A megváltód”. Mire gondol ezzel a nyitással? Ezt mondja megváltód, az ÚR, aki az anyaméhben formált. Ez az Úr, aki megalkotta Izraelt mint nemzetet. A „megváltó” szó Izrael létezésének célja.
A 28. versben ezt találjuk: „pásztorom”. Círus Isten szándékának végrehajtó szerve. Isten megváltói tervének célja és értelme Izrael megváltása. Círus fogja Izraelt ismét helyreállítani és városait újra felépíteni (26. v.), valamint a templom alapjait is újra le fogja rakni (27. v. )
Sok évvel ezelőtt a történések előtt Isten a próféta által elmondja, mi fog történni Círus által.
Jahve, aki győztes a nemzetek fölött
45,1-8: Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, aki téged néven szólított, Izráel Istene. 4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. 8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az ÚR, teremtettem mindezt.
Ahogy már említettük, Círus az egyetlen pogány király, aki „az Úr felkentje” jelzőt viseli. „Messiás”-nak nevezik. Nem különös ez? Sokak szerint Círus „keresztény” lett, de sem a Biblia, sem a Biblián kívüli irodalom nem tud arról, hogy Círus megváltoztatta volna a vallását. Politeista (többistenhívő) volt, és az is maradt haláláig. Bár az Ézs 41,25-ben az áll, hogy hirdetni fogja Jahve nevét, de ez csupán azt jelenti, hogy elismeri Jahvét, mint egy nagy istent a sok között. Jahve nem az ő megváltója. Círus szinkretista volt, minden istenben hitt.
A 21. században is sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mindannyian a mennybe fogunk jutni, mindegy, melyik istenben hiszünk. Posztmodern módon kifejezve: te járod a te utadat, én az én utamat, minden ugyanahhoz a célhoz vezet, mindannyiunknak igaza van. Mindenki hisz „Istenben”, egy üres szóban, ami bármit takarhat. Már a rómaiak is így gondolkodtak. Elismerték volna a kereszténységet sok más vallás között. A kereszténység egy lett volna a sok vallásuk között, Jahve, Jézus Krisztus pedig egy lett volna a sok isten között.
A kereszténység azonban nem lehet egy a sok vallás között, ugyanis fenntartja azt az igényt, hogy ő Isten egyetlenegy kinyilatkoztatása. Jézus azt mondta: Én vagyok az út, nem egy út a sok közül, az igazság és az élet. Csak egy út van, ami az üdvösségre vezet, nem kettő! Csak egy Isten van, az Úr Jézus Krisztus Atyja. Más isten nem lehet a Biblia Istene. Jézus azt is mondta: „Én vagyok a világ világossága”, nem egy világosság a világban.
Hogyan lehetséges, hogy Isten egy többistenhívő férfit használni tud, és ő lesz majd az eljövendő Messiás előképe? Nos, Isten Úr mindenek fölött. Nincs olyan király, sem olyan kormányzás, ami ne az Ő szándéka által létezne. Királyi tisztségében minden király annak a királynak az árnyéka, aki el fog jönni. Izrael és Júda minden királya az eljövendő királyt várta, és így hivatalában Círus „másolat, utánzat”, és az a király, aki majd Izraelt a babiloni fogságból a szabadság állapotába helyezi. Ő annak a királynak a képmása, aki Izraelt visszavezeti országába és Isten királyságába helyezi. Círus Jézus Krisztus előképe. Ezért nevezik felkentnek. A babiloni fogságból való szabadulás csak egy illusztrációja Izrael jövőbeni végérvényes megváltásának. Ézsaiás mintegy 150 évvel korábban megjövendölte ezt. A 45,1-ben ez állt: „királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk”. Ez utalás Babilon kettős falaira, melyeket Círus Kr. e. 539-ben meg tudta nyitni.
45,3: Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat. Úgy vélik, ez Krőzus kincseire utal, amelyek fölött Círus győzedelmeskedett, és Krőzus vagyonát saját tulajdonába vette. Círus sikereit sorolja az Írás, és el tudom képzelni, milyen lelkesen olvashatta az Igét, amelyet Dániel magyarázott neki. A nevét olvasta az Írásban, és azokat a feladatokat, amelyeket Isten rábízott.
A 45,4-ben azt mondja a próféta, hogy Isten Círusra helyezte a kezét, két ok miatt: Én vagyok az ÚR, aki téged néven szólított, Izráel Istene. Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden. Jákobért, és választottamért, Izraelért. Lehetséges, hogy itt Círus nevetésben tört ki. Úgy nevetett, mint Sára, amikor azt mondták neki, hogy gyermeke fog születni. Miért? Hol volt Izrael abban az időben? Egy piciny kisebbség volt Babilonban. És Círusnak tudomásul kellett vennie, hogy a Babilon feletti győzelmet csak Izrael miatt kapta ajándékba.
Isten céljai akkor is megvalósulnak, ha az emberek nevetnek ezeken. Gyakran az számít a legtöbbet, ami a legjelentéktelenebbnek tűnik. Amikor Jézus megszületett, az emberek ezt kérdezhették volna: „Ki a fontosabb személy a történelemben, Augustus császár vagy a betlehemi jászolban fekvő kisded?” Sokan azt válaszolták volna: Augustus. Ma sok olyan ember van, akinek fogalma sincs, ki volt Augusztus.
Amikor Isten munkálkodik, akkor a jelentéktelen dolgok jelentőségteljessé válnak. Híres nevet adtam neked, noha nem ismertél. Mielőtt hallottál volna Jahve nevéről, Isten már mindent elhatározott. 5Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! Más szóval: Általad és szolgálatod által fogják felismerni a nemzetek, hogy én vagyok az egyedüli Isten. Círus, minden előre el volt tervezve. Tervem átfogó üdvterv, és én végre fogom hajtani.
Azt kérdezem magamtól, vajon a 45,7-es „Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget” igeversrészlet nem a perzsa vallásra való utalás-e, amely dualista volt, ahol a jó és a rossz egymással szemben álltak. A fény a sötétséggel szemben. Volt egy istene a fénynek/világosságnak, és egy a sötétségnek.
Az az Isten, akiről a próféta beszél, a Szentháromság Istene, ő egység, aki megteremtette mind a világosságot, mind a sötétséget.
Marcion, a 2. század egyik korai tévtanítója azt állította, hogy az Ószövetség Istene nem lehet ugyanaz, mint az Újszövetség Istene, azaz az Ószövetség Istene nem lehet Jézus Krisztus atyja. – Érdekes, hogy a 20. és 21. század teológusai gyakran lépnek fel új tanokkal, és ha jobban megnézzük ezeket, kiderül, hogy csak egy régi tévtanításról van szó új köntösben. Te is hallottad már biztosan, hogy az Ószövetség Istene a háború, a vér Istene, míg az Újszövetség Istene a szeretet Istene, és hogy Isten az idők folyamán egyre jobb lett, és amikor megszületett Jézus, akkor Isten „felnőtt”, és most egy jó Istenünk van. Ezt Marcion már 1900 évvel ezelőtt elmondta. Marcion szerint az Újszövetség csak Pál néhány kijelentéséből és Lukács könyvéből áll, amely a legkevesebbet tartalmazza az Ószövetség elvetendő tanaiból. Marcion a tanítását pontosan erre az Ézs 45,7-ben található igeversre vonatkoztatta. Azt mondta: Lehet-e az Isten, akiről Jézus beszélt, ugyanaz az Isten, aki azt mondta: Én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. Hogyan mondhat ilyeneket az az Isten, akiről Jézus bizonyságot tett? Az egy másik Isten kell, hogy legyen. – Teljes félreértés. Ki beszélt többet a pokol tüzéről, mint Jézus? Ahol az Újszövetségben a pokolról van szó, azok Jézus szavai. Jézus az, aki a pokolról és az örök kárhozatról a legátfogóbb információkat adja.
Hogy értsük ezt: én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt? Hogy mondhatunk ilyesmit Istenről? Bizonyára nem lehet úgy érteni, hogy Isten megteremti a rosszat, azáltal, hogy ő maga is rossz, erkölcsileg gonosz, és ezért felelős! Ez nem jelentheti a bűn értelemében rosszat. – –
Itt a rossz büntetéséről van szó, a rosszról, a bajról. Isten ezért felelős. Ő az, aki alkotta a világosságot, teremtette a sötétséget, … szerez békességet, és mi az ellentéte a békességnek? Háborút és bajt teremt. Bajt és katasztrófákat teremt. Nem bosszúból teszi.
( Mi a bibliatanulmányozásnak és a bibliaóráknak az értelme? – Minden szöveget a szövegkörnyezetével együtt kell olvasni! Nem lehet helyes semmilyen bibliamagyarázat, ami ellentmond a kontextusnak. Sok hamis tanítás keletkezik, és a tanítóik olyan szövegekkel védelmezik ezeket, amelyeket kiragadtak az összefüggésükből. Azt mondják: „Ezt és azt hiszem, mert a Biblia azt írja :…”, aztán idézik a verset vagy az igeszakaszt. Mindig azt kell mondanom: Nézd meg az összefüggést, mielőtt elfogadom, amit mondasz. )
Mi a 45,7 szövegkörnyezete? A fejezet a 45,1-gyel kezdődik! Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte. Az elejétől kezdve azt mondja Isten, hogy Círus az ő Messiása, felkentje, és Isten nemzeteket fog neki alávetni. Círus győzedelmeskedni fog Lídia, Babilon, Perzsia és Élám fölött. Mindezeket a területeket egy birodalommá fogja egyesíteni. Ő lesz a felelős sok katasztrófáért, amely a gonosz emberek országaiban történik. Ezt mondja a Biblia, amikor így szól: Én vagyok az Úr … Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt. Isten azt mondja: Én vagyok a felelős Círus győzelmeiért, én terítem le a népeket előtte. Ha Bélsaccar Babilonban a templom szent edényeiből eszik és iszik, akkor Isten az, aki bajt hoz Babilonra! – A Bibliát a szövegkörnyezetével együtt kell olvasnunk, és akkor sok mindent meg fogunk érteni!
A 8. vers egy himnusz: Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az ÚR, teremtettem mindezt.
Jahve, aki a kritikusait rendreutasítja
Mit fognak szólni a hitetlen izraeliták, amikor Ézsaiás azt hirdeti, hogy Círus lesz a Messiás? Amikor Isten azt mondja: Én mondom Círust pásztoromnak, … Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak? Egy hitetlen zsidó kifogásolni fogja ezt! Csak nem egy pogányt fog Isten felhasználni? Egy pogány lenne a megváltó, az Úr pásztora? Hát nem egy izraelita Messiásról beszélt az összes próféta? Mikeás szerint a Messiásnak mégsem Betlehemben kell születnie?
Hogy is kezdődik a 45, 9? Jaj annak, aki perbe száll alkotójával… Ennek a versnek sok gyakorlati alkalmazása van! De a szövegkörnyezetben ezt jelenti: Jaj annak, akinek kifogása van az Izraellel kapcsolatos tervemmel szemben! – Nem ugyanez az egyik üzenete Jónás könyvének is: Jaj annak, aki perbe száll alkotódjával…? Jónás élete élő példája annak, hogy mit jelent perbe szállni Istennel!
Számunkra is van mondanivalója: Jaj neked, aki perbe szállsz alkotóddal… Nem számíthatunk győzelmes életre, szívbéli békességre, ha perlekedünk Istennel, aki teremtett és megváltott bennünket. Ezért olyan balga dolog, ha nem Isten szándéka szerint és az ő útján járunk.
Jaj annak, …bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Pál ezt a szöveget alkalmazza, amikor a kiválasztásról beszél: Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? (Róm 9, 21) Nem agyagból vagyunk-e? Miből formálta Isten Ádámot? Földből, agyagból.
10. vers: Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?! Volt-e kifogásunk a születésünk ellen? Nem a szüleink helyeztek-e bennünket ebbe a világba?
Most következik a prófécia: 11Ezt mondja az ÚR, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? 12 Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. 13 Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek URa.
Bízd az embereket, akiket teremtett, az ő teremtőjükre. Círus lesz a szabadítójuk, megváltójuk. Isten rendreutasítja a kritikusait.
A pogányok alávetése és Izrael megváltása
Az Ézs 45, 14-17-ben a próféta Kr. e. 700-ban Izrael újbóli helyreállításáról beszél Círus által, kb. Kr. e. 538-ban, amikor Izrael visszatér az országába. Itt nem szabad elfelejtenünk, hogy a prófécia Izrael visszatérésén messze túlmegy, egészen a jövőig, és Izrael végérvényes helyreállításáról beszél, ami közvetlenül Urunk visszatérését megelőzően történik. Isten mind a négy égtáj felől összegyűjti Izraelt. Ez egy tipológiai nyelv.
14Ezt mondja az ÚR: Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a szábaiak, a nagy termetű férfiak hozzád mennek, tieid lesznek, utánad mennek, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten, nincs máshol, nincs más isten! 15 Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! 16 Szégyent vallanak és gyalázatba esnek, mindnyájan gyalázatra jutnak a bálványkészítők. 17 Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé.
Itt a végérvényes, örök megváltásról van szó. Ézsaiás próféciája a pogányok alávetésére vonatkozik. A népek odaviszik majd Izraelnek a kincseiket (14. v.)
A 15. versben a próféta egy rejtőzködő Istenről ír: te elrejtőzködő Isten vagy. Hogy értsük ezt?
Nos, éppen az imént írta le, mit tesz majd Círus, hogyan fogja majd Isten Izraelt összegyűjteni, hogyan viszik oda a nemzetek a kincseiket Izraelnek. Amit mondani akar, az a következő: Hódolnunk kell Isten előtt, aki Izraelt ilyen csodálatos módon vezeti, és ennek a népnek ilyen csodálatos szerepet szánt a népek között. Milyen sokat tanított bennünket Izrael története által, és hogyan bánik velük Isten.
Lapozzuk fel egy rövid időre a Róm 11-et. Ott ugyanennek az alázatnak/hódolatnak a szellemét találjuk, mint az Ézs 45-ben. A Róm 11,25 így szól: 25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26 és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, (ez Círus) 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” (örök megváltás, ahogy Ézsaiás mondta). 28 Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. (Isten soha nem vonja vissza az ígéreteit.) 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek.
A 30. vers. A zsidók a hívők. A pogányok a hitetlenek. Azután a zsidók a hitetlenek, és a pogányok a hívők. Majd a 2. adventkor ismét a zsidók lesznek a hívők.
A pogányok egy ideig hitetlenségben éltek. Irgalomban lett részük.
Most a zsidók vannak hitetlenségben, és a jövőben ők is részesednek a kegyelemben. Pál azt mondja: 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. A zsidók is, a pogányok is éltek egy ideig hitetlenül. Az ezeréves birodalomban mind a zsidók, mind a pogányok együtt fogják megtapasztalni és élvezni Isten kegyelmét. Mit is mond Pál? 33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ezt érti Ézsaiás, amikor azt írja: te elrejtőzködő Isten vagy. És hogyan zárja Pál apostol a Róm 11-et? Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké.
Hogy szólt az Ézs 45,25? Az ÚR által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda.