A Levitikus (III. Mózes) 16. része az a nagy fejezet, amely az engesztelés napjának szertartását írja le. Ez mai témánk háttere a Zsidókhoz írt levélben. Lev. 16, 12-15: 12 Rakja tele a szenes serpenyőt tüzes parázzsal az ÚR előtt levő oltárról, és két tele marok porrá tört illatos fűszerfélével együtt vigye be a kárpiton belülre. 13 Tegye rá az illatáldozatot a tűzre az ÚR színe előtt, hogy beborítsa az illatáldozat felhője a födelet, amely a bizonyság fölött van, és akkor nem hal meg. 14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a födél felé, kelet felé. A födél elé pedig hétszer hintsen ujjával a vérből. 15 Ezután vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a födélre és a födél elé. Jegyezzük meg a 12., 14. és 15. versben a főpap ténykedését, három cselekedeteit: illatáldozatot hozni, vérrel meghinteni a födelet és bűnáldozatot hozni. Majd tovább Lev. 16, 20-22. 20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába. Végül Lev. 16, 31. A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, tartóztassátok meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez.Az utolsó versnél meg kell jegyezni, hogy az engesztelés napja nem csak szertartásos cselekedetekből állt.
A Zsidókhoz írt levél tanulmányozásában láttuk, hogy a teológia háttere a szentsátor, és különösen a Jom-Kipur szertartása különböző utalásokkal más szertartásokra. Zsid 9, 23-28. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. 25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, 26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. 27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, 28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. (28. vers „bűn nélkül”, azaz vonatkozás nélkül, a bűnnel kapcsolatban. Az első eljövetelekor leszámolt a bűnnel. Második visszajövetelekor az ítélet és szabadítás miatt jön. Ítélet azokra, akik a bűnnel való bánásmódját nem fogadták el. Szabadulás azoknak, akik elfogadták.)
Téma: „A három megjelenés”. Az olvasott igeszakasz tele van bibliai fogalmakkal, kifejezésekkel. Pl. bűn (26. + 28. versek) Sokan megpróbálják ma a bűn tényét elfelejteni. Az ember a bűnt más szavakba akarja öltöztetni. Az emberi hiúság a maga pávatollaival: „A bűn csupán egy özönvíz előtti kálvinizmus kifejezése”. Akkor is, ha az ember nem akar a bűnről beszélni, Isten igéjében megtaláljuk a fogalmát.
Egy másik rokon értelmű szó, amit itt találunk, az ítélet. 27. vers. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. Az ember nem akar arra gondolni, hogy egyszer Isten ítélőszéke előtt meg fog állni.
Egy másik nagy szó: halál. 27. vers. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. Sokan úgy tekintik ezt, mint ugrást a sötétbe. Valaki titokként jellemezte a halált. Valaki azt mondta: A halál az elkerülhetetlen szó. Közülünk mindenkinek kapcsolata kell, hogy legyen ezzel a szóval. Mindenki, aki a második Adventet nem fogja megélni. A gyerekek a vasárnapi iskolában és mi, akik idősebbek vagyunk, el kell, hogy gondolkodjunk felőle. Egy szó, ami a sokat tanít nekünk a spiritualitásról. Egy szó, amivel foglalkoznunk kell. Minden nap szem előtt kell tartania az embernek ezt a szót. Memento Mori! (Emlékezz a halálra!) A szó többet taníthat nekünk szellemi értékekről, mint a Biblia bármely más szava. Kész vagyunk erre?
Majd a következő szó: áldozat. 23. vers. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 26. vers. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Egy rokon értelmű szó: vér. Legutóbb olvastuk 9, 22. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Majd a 9, 25-ben: Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével. Ezen versek hátterében a vér áll, ami feláldoztatott. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a Biblia tulajdonképpen a vér története, elejétől a végéig. Van egy vörös fonál, ami végig húzódik a Biblián a Genezistől a Jelenések könyvéig. A Biblia utolsó könyvében olvassuk, hogy az angyalok és a megváltottak minden időben dicsérik a Bárányt a trónon, mert a vérét ontotta ki értük. Amikor Jézus eljött, ezt olvassuk: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. A Bárány, aki megöletett. Isten maga ölt meg állatokat, hogy az első emberpárt felöltöztesse. Már a Biblia kezdetén megmondatott: Nincs Istenhez menetel, vérontás nélkül. A vér a híd Isten és az ember között.
Az apostoloknak volt egy különös „betegsége”. Isten kinyilatkoztatása megfertőzte őket. Mindig, amikor Jézus áldozata felől elgondolkodtak, hirtelen Istent dicsőítő imában, doxológiában, törtek ki. János, alighogy elkezdi könyvét és Jézust Krisztust megemlíti – bizonyítékként, hogy ezt az apostoli betegséget elkapta, – ezt mondja „Aki szeret minket és vére által megszabadított bűneinktől”. Az egész könyv erős hangsúlyt fektet a Bárány vérére!
Itt találjuk meg a nagy szót is: „üdvösség” (9, 28. úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.).
Hetedik nagy teológiai fogalomként beleütközünk a „menny” szóba. Ez a végső fogalom a megváltottak számára. 9, 23-24. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Más szavakkal: Jézus Krisztus főpapként bement oda, ami a földi mintaképnek az Ószövetségben megfelel, a szentek szentélyébe. Magába, a mennybe ment. Áldozatán keresztül teszi lehetővé a bűnös emberek számára, hogy Isten jelenlétébe lépjenek. Az író csodálatos megfogalmazása!
Van még egy fontos teológiai fogalom, ami ebben a szakaszban háromszor fordul elő. Ez mai témánk: A három megjelenés. 9, 24: Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. 9, 26: mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 9, 28: úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Ez a három szó „megjelenni / megjelenik” ezekben a versekben, a görögben minden alkalommal más szó. A „megjelenik” szó három előfordulása a fordításban Jézus Krisztus megváltó művének lényege Ábrahám utódai számára, ahogy ez a 2,16-ban kifejezésre jut. Ma megnézzük a három megjelenést, mégpedig kronológiai, időbeli történelmi sorrendben. Ezek visszatükrözik a sorrendet az engesztelés napján. Nem a Zsid 9 szövegét követjük, hanem az ószövetségi szertartás tipológia hátterét.
Hadd foglaljam össze röviden az engesztelés napjának szertartását. Ezt már legutóbbi alkalommal megtettem. Azonban feledékenyek vagyunk. Ha nem ismerjük az Ószövetséget, akkor ezek a versek nagyon keveset mondanak nekünk.
Mit csinált a főpap az engesztelés napján? Különösen azokat a tevékenységeket figyeljük meg, amik Izráel bűnbánatát fejezik ki. Ezen a napon sok, kb. 15 állatot áldozott fel. Izráelben ez egy véres nap volt. Ezen a napon Izráel sokat tanult. Vizuális oktatás: vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Három fontos esemény volt, amiben a főpapnak főszerepe volt. Amikor minden készen állt és a nép a szentsátor előtt összegyűlt, a főpap átöltözött. A szép, színes ruháját levetette és egy fehér, vászonruhát vett fel. Miért? Nem papi szolgálatát kellett népe számára elvégeznie, hanem Izráel bűneinek áldozatát kellett kifejezze. Tehát, mint Isten Báránya, bikája vagy bakja fogja a főpap a tisztségét a fehér ruhában betölteni. Minden, amit viselt, fehér volt. A tiszta áldozatot fejezte ez ki.
Elsőként a bikát hozta a bronz oltárhoz, ahol az áldozat bemutatása történt. Majd a két kecskét. Az első, amit tett, hogy tüzet kellett venni az oltárról, betette egy serpenyőbe, fogta a tömjént és bement vele a szentélybe. Elhúzta a függönyt és bement a szentek szentjébe, rátette a tűzre a fűszereket és az egész szentsátort belepte a tömjén illata. Aztán ismét kiment a főpap. A bikát megölték, felfogta a vérét, a vérrel bement a szentek szentjébe és meghintette a szentsátort magát a vérrel, hogy a szentsátor és ő is megtisztuljon. Ezt saját tisztulása érdekében tette. A vért a szentek szentjében hagyta. – Ismét kiment. Ott volt a két kecske. Az egyik Jehova számára volt, a másikat a pusztába kellett kiüldözni. Sorsot vetettek a kecskékre és azt a szarvukra rögzítették: Jehovának vagy a bűnbaknak. A későbbi hagyomány szerint a kecske szarvaira egy piros szallagot kötöttek, amely a kiűzetés után fehér lett. A hagyomány arról is beszámol, hogy ez a csoda Jeruzsálem lerombolása előtt negyven évvel befejeződött. Ez összhangban lenne azzal, amit az Újszövetségben olvasunk. De ez hagyomány és ezért nincs jelentősége.
A főpap feláldozta a második bakot mint engesztelő áldozatot a szentsátor számára, és fogta a vért és bement másodszor is a szentélybe és ráhintette a vért a szentek szentjére. Ez volt a bűnáldozat a szentsátor és a nemzet számára. Az arany füstölőoltárt és a szentsátort is meghintette vérrel. Majd összekeverte a bak és a bika vérét és ismét kijött. Majd rátette kezét a második bak fejére, az úgynevezett bűnbakra, ami által beismerte Izráel bűneit. Ezzel azonosították Izráel bűneit a bakkal és egy erős izraelita kivezette a bakot a pusztába, annak jelképeként, hogy Izráel bűneiről nem emlékeznek meg a következő évben.
Ez a két kecskebak Jézus szolgálatának két aspektusa volt. A két bakot egy engesztelő áldozatnak kell tekinteni, mondja nekünk a Lev. 16. Feláldozott egy bakot saját maga és Izráel számára. Ezáltal Izráel megtisztult a következő évre. Az engesztelés megtörtént egy évre. A szövetség megerősítetett egy újabb évre.
Mi volt a főpap három tevékenysége?
Először is az oltárnál állt és megölte a bakot. – Majd bevitte a bak vérét a szentek szentjébe és meghintette vele a szövetségi láda fedelét. – Aztán kijött a szentsátorból és befejezte munkáját arra a napra. – Ez volt a három pozíció! Amikor kijött a szentsátorból, a nép megértette, hogy a szövetséget egy újabb évre meghosszabbították. –
Azt mondják, és támpontok vannak erre a Lev. 16-ban, hogy miután a főpap minden áldozatot és szertartást elvégzett, ismét felvette díszes ruháját és megmutatkozott ebben a népnek. Miután az áldozás megtörtént, a főpapi szolgálatot tovább lehetett folytatni.
Jézus Krisztus a golgotai kereszten fehér vászonruhában halt meg. E miatt az áldozata miatt dicsőségben végezheti szolgálatát az Atya jobbján.
Ha a főpap e három lépését, pozícióját észben tartjuk, nézzük meg, hogyan használja ezt háttérként a Zsidókhoz írt levél szerzője Jézus Krisztus három megjelenéséhez.
Először nézzük meg az antitipikus szövegrészt az Újszövetségben, az ő megjelenését a bronzoltár előtt ahol a bak meg lett ölve. Zsid 9, 25/b-26. … ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, 26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Ez mutatja be Isten utolsó kinyilatkoztatását, Jézus Krisztus megjelenését a Golgotán. Miután Isten Mózesen, a zsoltárírókon és a prófétákon keresztül szólt, végül a Fia által szól (Zsid 1, 1-2). Leírja a levélben, hogyan szólt fián keresztül. Eltörölte bűneinket és Isten jobbjára ült. Az egyetlen tisztítótűz, amiről a Biblia beszél, az a golgotai tisztítótűz, amikor Jézus Krisztus megjelent. Ez a megjelenés antitípusa a főpap megjelenésének a bronzoltárnál, amikor megölte a bakot Izráel bűneinek engeszteléséül. Ahogy a főpap megölte a bakot, úgy volt a kereszten Isten Fia és mint engesztelő áldozat megöletett bűneinkért. Ez a mi Úr Jézusunk első megjelenése. Ez Isten utolsó kinyilatkoztatása. Isten egészen másképp cselekszik, mint ahogy mi azt tennénk. Isten kinyilatkoztatásai az évszázadokon keresztül mindig jobbak és kifejezőbbek voltak, míg végül Isten Fia eljött. Mint ahogy a vőlegény barátja a kánai menyegzőn mondta: „A jó bort eddig tartogattad”. Amikor Jézus Krisztus eljött Isten kinyilatkoztatásának csúcspontjaként, ezt mondhatjuk Istennek: Mostanáig vigyáztál a jó borra. Jézus Krisztus áldozatában valójában miénk az, amit az Ószövetség minden áldozata kifejezésre juttatott. Megjelent, hogy a bűnöket elvegye, mondja az író. Nem azért jött, hogy a bűnöket letagadja vagy a bűn fogalmát még érthetőbbé tegye vagy a bűnt újonnan definiálja mint hibás cselekedetet vagy mint tévedést. Azért jött, hogy a bűnt eltörölje. Ha az Úr ma itt lenne, a bűn, a vér, az áldozat, stb. szavakat használná. Akkor is, ha ez sokak számára megbotránkoztató. De e szavak sokak számára világosság lehetne. Eljött, hogy áldozatával eltörölje a bűnöket.
Soha nem tett rám nagy benyomást, ha egyesek azt mondják: „Az átlagpolgárnak ma fogalma sincs a bűnről. Nem ismeri a szavakat, mint vér, áldozat, megigazulás, megszentelődés vagy megváltás. Ezek számára nem fogalmak, ezért nem kell ezeket a szavakat használnunk”. – Úgy gondolom, hogy használnunk, magyaráznunk kellene ezen fogalmakat, érthetővé tennünk, hogy az emberek megértsék. A mi feladatunk nem a Biblia terminológiáját, nyelvezetét megváltoztatni, hanem azokat megmagyarázni. Ha megmagyarázzuk, akkor megértik az emberek, úgy, ahogy Isten akarja, hogy megértsék. Nem szabad Isten szavát megváltoztatnunk! A Szentszellem használta a Biblia íróit és szavakat adott a szájukba és tollukba, amelyeket meg kell értenünk. Használnunk kellene ezeket a kifejezéseket, mint bűn, áldozat, megigazulás, engesztelés, megváltás, stb. Ezek olyan fogalmak, amelyek Jézus Krisztus váltságművét megmagyarázzák nekünk. Nem fecsegőnyelvezetet kell használnunk, hanem a Biblia erős kifejezéseit alkalmazni és magyarázni.
Zsid 9, 26. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Nagyon nehéz a bűnt eltörölni. Ez nem megy vallás által. Az a vallás, amelynek a ritusa a legmélyebb benyomást keltette, maga a judaizmus volt. A judaizmus volt a legnagyobb a vallások között. Miért? Mert Isten hagyta ezt helyre, ő iktatta ezt be. Ez Isten vallása volt, amely Jézus Krisztus szolgálatát hozta kifejezésre. De ez a vallás sem tudta a bűnt eltörölni. A bakok és bikák vére sem tudja a bűnöket semmivé tenni. Egy szertartás sem tudja ezt megtenni, az engesztelésnapi sem. Sokan, akik templomba mennek, ahol a szertartásnak nagy szerepe van, gyakran mondják, „ma, amikor a templomban voltam, olyan érzésem volt, mintha valóban Isten közelében lettem volna”. – A szépség sem tudja a bűnt elvenni. A szép ruhák, amiket Áron és a papok hordtak, a szentsátor sem, a maguk szépségében, színében. Tehát, a szépség sem tudja a bűnt eltörölni. – A kultúra sem tudja a bűnt eltörölni. Gyakran összekeverik a kereszténységet a kultúrával. Egyszer egy úr, a Brit Felsőházban Disraeli-t gúnyolta származása miatt, mert zsidó volt, Disraeli ezt nem tűrte és a következőket mondta: „Uram, szeretném Önt arra emlékeztetni, hogy amikor az Ön ősei egy jelentéktelen szigeten fákon éltek, az enyémek már zsoltárokat, prófétai írásokat írtak, amelyek évszázadokon át áldásul szolgáltak az emberiség számára.” Kultúra, ha van olyan, az a kultúra, ami a zsidók háttere. De a kultúra sem tudja a bűnt eltörölni. – 9, 26. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Nem az élete, imái, csodái és jó cselekedetei vagy a könnyei a Gecsemánéban voltak. A megváltás nem a Gecsemánéban történt. A megváltás golgotai áldozata által történt. Nem volt ott segítség! Áron sem vihetett be senkit a szentsátorba Jom Kipurkor. Egyedül ment be a Szentek Szentjébe. Jézus Krisztus első megjelenése a Golgotán, amikor saját magát áldozta fel, mint ahogy a bakot feláldozták a nép bűneinek engesztelésére.
A második megjelenés:9, 24. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Miután a főpap a bronzoltárnál megölte a bakot, vette a vérét és bement vele a szentélybe, a szentek szentjébe, a szövetség ládájához, fedelén a kérubokkal, és elhintette a vért egyszer magasba, majd hétszer a fedélre. Számolta, nehogy hibázzon. Azt mondják, hogy a Jom Kipur ünnepekor 43-szor hintett vért. A égőáldozat oltárát és más tárgyakat is meghintett vérrel. Bement a szentek szentjébe, oda, ahol Isten lakott, ami felett a felhő- és tűzoszlop volt. Isten azt mondta: Ott, a fedél felett fogok Izráellel találkozni. Senkivel nem találkozik máshol! Nem összejöveteleinken találkozik velünk, nem a mi jó tetteinkben, imában vagy a kultúránkban. Csak a golgotai véren keresztül találkozik velünk. Csak, ha hit által jövünk hozzá, aki meghalt értünk, van megváltásunk. Írónk azt mondja, miután Jézus Krisztus a Golgota bronzoltárán saját magát feláldozta, Isten színe elé ment, hogy érettünk megjelenjen.
Röviden a használt szavakról. A szó, amit az első megjelenésre használt, „phaneroo”, ami egyfajta manifesztációt jelent. Amikor Jézus az idők végén megjelent, megjelent, hogy bűneinkért meghaljon. – A szó, ami a szentek szentjében való megjelenését fejezi ki, „emphanidzo”, azt jelenti, hogy „nyilvánosan megjelenni, magát bemutatni, nyilvánosan fellépni”. Ugyanaz a szó szerepel itt mint amikor a szellemek Jézus feltámadásakor kijöttek a sírokból és Jeruzsálem városában megjelentek az embereknek. Egy figyelemreméltó alkalom. Tehát itt egy nyilvános fellépésről van szó. Az Úr bement Isten jelenlétébe azért, hogy értünk nyilvánosan közbenjárjon. – Nem tudom, hogy az író nem akarta-e itt egy kontrasztot kifejezni Krisztus Isten előtt való nyilvános fellépése és a főpap megjelenése között, a szentsátorban a tömjén füstfelhőjébe. Úgy tűnik, mintha az Ószövetségben a tömjénfelhőben az ember soha nem kapott volna Istenről egy tiszta képet. Ő azonban, Jézus Krisztus, az elvégzett váltságmű után nyilvánosan jelent meg Isten előtt. Nincs füstfelhő! És jegyezzük meg a szót: „értünk”. Benne akadálytalan, tökéletes menetelünk van Istenhez, anélkül, hogy bármi közbe jönne. Bármikor felemelhetem a hangom és mondhatom „Atyám” és tudhatom, hogy hall engem és megállhatok szine előtt. Ez volt a második megjelenés. Ezt a megjelenést Izráel nem látta. Ez a jelenben való megjelenése. Csak a főpap mehetett be a szentek szentjébe. A nép kívül maradt. Mi sem látjuk szemeinkkel, hogy hol van most Jézus. Örökre megújította számunkra a szövetséget.
Most következik a harmadik megjelenés. 9, 27. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik. Amit itt mond: A halál egy újabb létezés kezdete. Jézus Krisztus meghalt egyszer, nem tud újra eljönni, hogy ismét meghaljon. Meghalt. A régit a halál pecsételte le. Minden tanítás, ami azt tanítja, hogy az Úr vasárnapról vasárnapra meghal az eukarisztiában, az tévtanítás. Ez a tanítás az ördögtől származik, ő azt mondja ugyanis, hogy amit az Úr a Golgotán véghez vitt, nem volt elegendő. Nem „végeztetett el”. Az Úr csak egyszer halt meg, nem tud kétszer meghalni.
9, 27/a azt mondja: És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, … Tudod, hogy van egy megegyezésed? Ha nem ismered Jézus Krisztust, akkor az nem egy boldog megegyezés. Van sok megegyezés, amit megvethetünk, olyanok, amelyeket kikerülhetünk, de egy megegyezést nem tudunk kikerülni. „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak”. – Daniel Webster azt mondta, hogy egyszer részt vett egy vidéki istentiszteleten. Egy idős prédikátor felállt és azt mondta, hogy „erről és erről a igéről szeretnék ma beszélni”. De mielőtt elkezdte volna prédikációját, ezt mondta: „Kedves Barátaim, mi mindannyian csak egyszer halhatunk meg”. Webster azt mondta, hogy ezt a pillanatot a templomban soha nem fogja elfelejteni, ez egy olyan megkapó mondat volt. – Így van, hogy fizikailag csak egyszer halhatunk meg. Ha nem vagyunk Krisztusban, akkor – ahogy az írás mondja – egy második halált is el kell szenvednünk. Istentől örökké el leszünk választva. Mindenkinek meg kell egyszer halnia. Mind a szentek, mind a bűnösök. Mindannyian meghalunk. De micsoda különbség, ha Krisztusban halunk meg. Gondoljunk néhány bibliai emberre, mint pl. Jórámra. Tudjátok, mit mond róla az Írás? „Elment örömtelenül és eltemették Dávid városában …” (2Krón. 21, 20.)Mindenkinek meg kell halnia, de milyen különbség, hogy hal meg az ember! Jórám Josafát fia volt, Isten embere. Jórám hallotta Elizeus hangját. Ismerte őt, de Jórám meghalt, anélkül, hogy sajnálták volna. – Vagy nézzük Absolont. Alig van a Bibliában sajnálatra méltóbb ember, mint Absolon, Dávid fia. A Biblia egyik nagy benyomást keltő szava a következőt mondja Absolonról, „Egész Izráelben nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Absolon. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig.” (2Sám. 14, 25.) És mit mond a Biblia a továbbiakban róla? 26 „És amikor a fejét megnyíratta – mert minden esztendő végén lenyíratta a haját; mivel igen nehéz volt, azért kellett lenyíratnia – kétszáz sekel súlyú volt a haja, a királyi súlymérték szerint.” Egy modern fiatalember. De Absolon elpazarolta az életét. A szavak, amelyeket Dávid a fiáról halála után mondott borzasztóak: „Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!” Egy elfecsérelt élet tragédiája. Egy élet minden lehetőségével, hogy Istent tisztelje. De elpazarolta. Eldöntött dolog, hogy az embernek meg kell halnia! De a különbség abban áll, hogy tisztességesen vagy tisztességtelenül hal-e meg az ember.
Ott van István. Halála helyes volt. Az Írás azt mondja nekünk, hogy amikor a zsidók látták az arcát, , mintha egy angyal arcát látták volna. Isten már olyanná formálta át szolgáját, amivel Isten jelenlétébe bemehetet. Egy ember, akinek utolsó szava ez volt: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”És amikor ezt mondta, meghalt.” Felette ez volt olvasható: „Ő azonban Szentszellemmel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll.” Mintha Jézus fogadtatására felállt volna!
„Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak.” Hogy fogsz meghalni? Krisztusban? Vagy nélküle? Olyan az életed, mint Absoloné, vagy olyan, amivel Isten előtt megállhatsz?
Jézus csak egy embert nevezett „bolondnak”. Ez a gazdag ember volt, aki olyan gazdag lett, hogy nem tudta, mit kezdjen vagyonával. Csűrjei túl kicsik lettek és volt egy jó ötlete: Lerombolom ezeket és nagyobbakat építek. És mivel áldott vagyok, enni és inni fogok és boldog leszek. Majd Isten azt mondta: „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lk. 12, 20.)
Isten akaratában nyugszik az életed?
Itt van a harmadik megjelenés! 9, 28. Úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”Amikor a főpap a szentek szentjéből és a szentsátorból kijött a néphez, miután meghintette vérrel a láda fedelét, látta a nép, hogy él. Ez egy jel volt számukra, hogy az engesztelő áldozat el lett fogadva és imádták Istent. – Néhány bibliamagyarázó úgy gondolja, hogy a főpap, mielőtt kijött, ruhát váltott és a nép hallotta, ahogy a csengetyük megcsendültek a ruháján, melyek a pompa és a szépség hangjai voltak. – Nem tudom, hogy a Lev. 16. tanítja-e ezt. De egy megáll: Amikor Izráel látta a főpapot kijönni, tudták, hogy nyugalmuk lehet a következő évben. Bűneik megbocsáttattak, a szövetséget megújították és Izráelnek mint nemzetnek ismét közössége lett Istennel.
A mi főpapunk egyszer s mindenkorra meghozta az áldozatot és most Isten jelenlétében van, úgy, ahogy mi is és ha ő kijön, harmadik megjelenésekor, a bűnre való tekintet nélkül, mert a bűn a Golgotán el lett törölve. Ez üdvösségére lesz azoknak, akik várják Őt. Úgy hiszem, azt mondhatjuk, hogy a Biblia a hívőket, úgy definiálja, mint akik Őt várják. Ha nem várjuk Őt, akkor nem vagyunk hívő emberek. 1Kor 1, 7 azt mondja, hogy a keresztyének várják Krisztus megjelenését. Várakozók vagyunk! Olyanok, akik valakit várunk! Ő számukra fog megjelenni, üdvösségükre, a bűnre való tekintet nélkül. És akkor a halál félre tétetik és helyet kap az élet szava. Van életed?
Szabad legyen röviden összefoglalnom és kommentálnom.
Urunk háromszor jelenik meg. 1.) A Golgotán, 2.) Most Isten jobbján. 3.) A harmadik megjelenése még a jövőben van. De biztosan el fog jönni. Kész vagy? Belé vetetted bizalmadat? Ha megérinti a szíved és hirtelen felismered, hogy bűneid miatt Isten ítélete alatt állsz, akkor vissza kell tekintened az Úr Jézus első megjelenésére, amikor meghalt a bűneinkért. Ha bízol benne és hálát adsz neki: „Uram, köszönöm Neked, hogy meghaltál értem”, akkor Isten abban a pillanatban új életet ajándékoz Neked. Újjá fogsz születni. Isten gyermeke leszel, megigazult, bűneitől megváltott, megszentelt.