46,1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. 2 De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek. 3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: 4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. 5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? 6 Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen belőle, és leborulva imádják. 7 Vállra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg. 8 Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! 9 Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! 10 Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. 11 Elhívok napkeletről egy ragadozó madarat, tervem végrehajtó-ját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. 12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! 13 Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.Ma két különböző, ám egyértelmű próféciát kell szemügyre vennünk. A második Babilon városára vonatkozik.
Az első az Ézsaiás könyvében található egyik legszebb, legélénkebb és legmegnyerőbb jövendölés. A 46. fejezet engem személyesen talán jobban megszólított, mint bármely más eddig olvasott prófécia ebben a könyvben. Ami miatt nagyon mély benyomást tett rám, az a 3. és 4. versben található egyszerű kijelentés. Izrael Istenét nem kell hordozni, ő olyan Isten, aki hordoz! Izrael Istene nem olyan, mint a bálványok, amelyeket körmeneteken hordoznak körül. Ő hordoz minket! A Deut(5Móz) 33,27-ben ez áll: Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. A mi Istenünk olyan Isten, aki hordoz bennünket.
Az az idő a bálványok kora volt. Olyan kor, amelyben emberi kéz alkotásaihoz imádkoztak. Olyan kor volt ez, amikor a vallást anélkül gyakorolták, hogy abban erő lett volna. – Olyan kor volt ez, mint a mi korunk. Mint Pál idejében, amikor az emberek a kegyesség látszatát megőrizték ugyan, de annak az erejét megtagadták (2Tim 3,5). A babiloniaknak minden istenük megvolt, akikre szükségük volt. Mint ma a hinduk, akiknek mind saját istenük van. Az ő isteneik azonban bálványok voltak. Fából vagy kőből készültek és az ötvös vonta be őket arannyal. Az emberek leborultak előttük, de ezek az istenek nem tudtak válaszolni. Némák voltak, nem tudtak segíteni az embereknek.
A magukat kereszténynek nevező egyházak egy része olyan, mint a babiloni vallás Ézsaiás idejében. Ézsaiás 150 évre előre látott a jövőbe. Akkor Júda majd babiloni fogságban lesz. – Mit hirdetnek sok egyházban a szószékekről? Olyan Istenünk van, aki képes hordozni minket? Nem, ők azt mondják, Isten halott, nem csinál semmit. A vallásuk olyan, mint egy színdarab (jiddisül „Stick”). Ha olyasvalamit keresünk, amivel az emberekre hatást lehet gyakorolni és kitalálunk egy geget, akkor az egy „Stick”. Sok egyházban megtaláljuk ezt a „Stick”-et, vagyis ez az ellenállás és a lázadás vallása. Ez a fajta kereszténység halott. Vallásos formája van, amely azonban erőtlen. És ők tudják is ezt! Sok szószékről nem szól üzenet az emberek számára. Miért? Mert elfeledkeztek a hit fundamentumáról. A halott vallás olyan, mint egy bálvány. Nem nyújt semmit, nekünk kell érte valamit tennünk és véghezvinnünk. Az ilyen egyházakban az üzenet a jócselekedetek üzenete. Ez teherré válhat, amelyet egy nap ledobunk magunkról.
Ézsaiás üzenete olyan Istenről szól, akit nem hordozni kell, hanem aki maga hordoz. Minden vallás besorolható ebbe a két kategóriába. A vallás vagy teher: törvényeskedés, aszkétaság, rituálék, szertartások, vagy pedig a valódi kereszténység, amely olyan Istent hirdet, aki megtalálható, aki Jézus Krisztus által aktívan cselekszik. Ha őt valaki megtalálja, befogadja az életébe és rábízza magát, akkor azt az Istent fogja megismerni, aki őt hordozni fogja. Akkor Isten minden ígéretének birtokosa lesz.
A történelmi kontextus Círus babiloni fellépése Izrael száműzetése idején. Virágoztak a bálványgyárak. Abban az időben szokás volt a győztesek isteneihez megtérni, ilyenkor felállították a legyőzők bálványait, a régieket pedig eldobták. Círus ebben kivételt képezett. Ő a babiloniak istene, Marduk képviselőjeként érkezett. A babiloniak ezt nem tudták, és amikor Círus megfenyegette őket, szorgalmasan új bálványokat készíttettek.
Ez az 1. és 2. vers történelmi háttere, nem sokkal Babilon bukása előtt. Ézsaiás 150 évre előre lát. Babilon Kr. e. 539 október 12-én esett el. Ézsaiás látja a perzsákat, akiket napkeletről hozott ragadozó madárnak nevez (11. v.), és látja, ahogyan ők a legyőzött babiloniak isteneit visszaviszik a városokba.
Összerogyott Bél… Bél Marduk neve. Leroskadt Nebó… Nebó a fia volt. Már a korai vallásokban létezett egy olyan isten fogalma, akinek fia volt. A Sátán Isten majma, mert mindent utánoz. A babiloni vallásban létezett egy isten és egy anyaistennő, akinek volt egy fia. Ezek Isten utánzatai, akinek valóban van fia, aki szűztől született.
2Állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. Hát nem nagy adag humor rejlik ebben? „Ilyenek a ti isteneitek, még az állatok számára is túl nehezek. Ilyen isteneitek vannak.”
A 21. században nekünk nincsenek ilyen értelemben vett bálványaink, mégis megvannak a magunk bálványai. Mindenki bálványimádó, aki nem az igazi Istent imádja. Ha az összes bálványunkat felraknánk egy kocsira, a marháknak igen nehéz lenne elhúzni. – Rossz dolog, ha olyan vallásunk van, ami elfárasztja az embert! Rossz dolog, ha olyan istenünk van, aki terhünkre van, egy olyan helyett, aki a mi terheinket hordozza.
2 De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek. Az istenek hasznavehetetlenek voltak, nekik maguknak is fogságba kellett menniük. Nem tudtak megmenekülni a perzsák elől!
3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek! Ez egy kulcsfontosságú vers! … akiket hordozok, … viszlek! A babiloni isteneket hordozni kellett, de Izrael Istene az ő népét hordozza. Ez a ti hatalmas Istenetek. – Az olyan vallások, amelyek törvényeken és jócselekedeteken alapulnak, terhet jelentenek! Ellentétben állnak Isten Igéjével.
Ott áll a kocsi, amelyet marhák húznak, vele szemben áll az anyaméh, amely a gyermekét hordozza! Jahve képe sokszor egy anyának a képe. – Az Ószövetség Istent legtöbbször apaként ábrázolja. De Istennek sok olyan tulajdonsága van, amely egy anyára jellemző. Az Ószövetség néhány igehelye anyaként mutatja be Istent.
4 Vénségetekig ugyanaz maradok… Isten azt mondja gyermekeinek: „születésetek óta hordozlak, világra jöveteletek óta viszlek” benneteket. – Mit jelent ez teológiailag?
„Én hívtalak el benneteket, én választottam ki Ábrahámot és tervem van vele és az ő utódaival. Én vagyok a szülőanyátok, én hordoztalak benneteket kezdettől fogva. Veletek maradok vénségetekig! Ez azt jelenti: Én veletek vagyok kezdettől végig. Ismét az „én vagyok” kifejezést használja. Azaz: „Én vagyok az Örökkévaló! Szövetség által elköteleztelek benneteket! Isten minden attribútuma a tiétek!”
Ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Nem tudok héberül, devan itt néhány szójáték: én szültem, én alkottam, én fogom hordozni. Más szóval: „Én alkottalak benneteket, és én fogok rólatok gondot viselni.”
…én hordozlak, én mentelek meg. A „hordozni” szó azt jelenti, hogy valaki terhet hord. Ugyanez a szóhasználat fordul elő az Ézs 53,4-ben és 11-ben, ahol a bűn terhének hordozását fejezi ki az Ige. Azt is mondja, hogy megmenekülnek majd. Én fogom hordozni a bűneiteket és én foglak megmenteni benneteket!
Jézus Krisztus – ma már mondhatjuk – a bizonyítéka annak, hogy Isten mindent meg fog tenni értünk! Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együttsok mindent? (Róm 8,32) Nemsok mindent, hanem mindent nekünk ajándékoz!
A 4. és 5. vers annak igazolása – nem csak Izrael számára, hanem a mai kor számára is -, hogy csak kétféle megtapasztalása van Istennek: az egyikben az embernek kell Istent hordoznia, a másikban Isten hordozza az embert. Melyik a te Istened?
Ő olyan Isten, aki teremt és megtart. Szellemi összefüggésben: Ő olyan Isten, aki megvált és megőriz.
Ha valakinek harántbénulása van, akkor nem elég, ha szilárd talaj van a lába alatt. A szilárd talaj fontos, hogy járni tudjunk. De a bénult ember nem tudja használni a lábait. Ha az igehirdetés után a lábaimon akarok kimenni, akkor bízom abban, hogy szilárd talaj van a lábam alatt, és hogy működik a gravitáció törvénye. De ha tudnám, hogy valami nem működik bennem, akkor nem lenne meg ez a fajta bizodalmam! Minden embernek van születési hibája! Valami nem működik jól az emberben.
Olvastuk, hogy Isten a mi alkotónk és mindvégig hordoz bennünket. Hogyan legyen képes erre, ha az Édenkertben elvesztettük az ártatlanságunkat, és magunkban hordozzuk a bűnt? Nehéz megérteni, hogy Isten hordozni tud bennünket. – A Biblia azt mondja nekünk, hogy azáltal fog hordozni bennünket, hogy megbocsátja a bűneinket. Újjá fog „nemzeni” bennünket, új életet ajándékoz nekünk. Ez a Biblia jó híre! Isten megnyitja az őhozzá vezető utat, és újra helyreállítja az embert.
Az Ószövetségben Isten beszélt Izraelhez, anélkül, hogy a nép ismerte volna a teljes kijelentést. Azt mondta nekik, hogy hordozni fogja őket. Az Újszövetségben olyasmit olvasunk, amelyet az Ószövetségben soha: … Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem (Gal 2, 19-20). Mi az Újszövetségben, a golgotai kereszt óta egy olyan Istent ismerünk, aki Jézus Krisztusban eljött, hogy lakozást vegyen bennünk! Mindannyiunkban. Minden egyes embert hordoz! Hát nem csodálatos ez? – Nem olyan Istenünk van, akinek a kegyét el kell nyernünk, akit hordoznunk kell, aki terhet jelent számunkra. Olyan Istenünk van, aki eljött hozzánk Jézus Krisztusban, és akinek tetszett az, hogy lakozást vegyen bennünk és hordozzon minket.
Hogyan lehet ellenállni Isten munkálkodásának? Törvényeskedés által. Azt mondjuk, Isten elégedetlen, ha ezt vagy azt tesszük, vagy pedig: ezt vagy azt nem szabad megtennünk. Ezzel súlyos terheket lehet az emberek vállára rakni, és ez tönkreteheti az Úrban való örömöt. „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (Kol 2,21). Ez ellentmond Isten kegyelmének!
Az 5.-13. versben Kelet ragadozó madaráról olvasunk. 11. v.: Elhívok napkeletről egy ragadozó madarat… Ez Círus, Perzsia királya, akit a 44. és 45. fejezetben Isten a szabadítónak, Messiásnak nevezett. Isten felhasználja őt, hogy kivezesse Izraelt a fogságból. Ő Isten akaratát fogja véghezvinni.
A fejezet végén Izrael szabadulásának bizonyosságáról olvasunk. 12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! 13 Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.
Itt azt mondja nekünk a Szent Szellem által Ézsaiás, hogy a bálványok nem tudnak rajtunk segíteni, de Isten, aki a terheinket hordozza, az egyetlen Isten. A távoli jövőben eljön majd az az idő, amikor Isten igazsága a földre jön és elhozza Sionnak a szabadulást. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálata. Jeremiás így nevezi őt: az Úr, a mi igazságunk. Ez Jézus Krisztus.
Amikor azt olvassuk Ézsaiásnál, hogy „közel van igazságom, nincs már messze”, ez Jézus Krisztusra utal. Miért? Mert az igazság Jézus Krisztus által jön el. Amikor Isten igazságáról beszélünk, akkor végső soron Krisztus megváltó munkájáról van szó. Ő felvitte a bűneinket a keresztre, ahol elszenvedte Isten ítéletét. Ő a mi képviselőnk, és Isten szemében őbenne vagyunk elrejtve és hordozva. „Jézus Krisztusban” igazakként állunk Isten előtt. Ez a Római levél üzenete: az igaz ember a hite által él. Isten kegyelemből igaznak nyilvánított minket, Krisztus megváltó munkája által. Mivel ő hordozta a bűneinket, mert engedelmeskedett Istennek, ezért lehetséges Isten számára, hogy megajándékozzon bennünket az igazsággal. A megigazulást nem lehet kiérdemelni, ezt ajándékba kapjuk, és ez a kereszténység lényege. Közel van igazságom, nincs már messze. Ez olyan valami, amit Isten tesz. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek. Isten cselekszi ezt.
Most pedig foglaljuk össze a 47. fejezetet, Ézsaiás utolsó Babilonról szóló fejezetét. 1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek. 2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat, úgy gázolj át a folyó-kon! 3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül! 4 – mondja megváltónk, Izráel Szentje; Seregek URa az ő neve. 5 Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének. A Bibliában Babilon az emberiség Isten elleni kollektív lázadását jelképezi. Az Isten elleni első kollektív felkelésről a Genezis (1Móz) 11-ben olvashatunk. – Babilon Jeruzsálem ellenfele. Az Újszövetségben egészen a Jelenések könyvéig Babilon ellenáll Jeruzsálemnek, amely a mennyből száll alá. Elesett, elesett a nagy Babilon. Miután Isten haragjának 7 pohara kiöntetett, következett el a nagy város, Babilon végső megsemmisítése. A Gen.11-ben ezt olvashatjuk: 1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, … Mit jelent „nevet szerezni”? Azt, hogy ha emberi mivoltunkat saját magunk által szabott mércéhez akarjuk igazítani. Isten azt mondta: „szerezzünk magunknak nevet”. Az ember azt mondja: „Nevet akarunk szerezni magunknak”.
Babilon olyan város, ahol mindig egyet nem értés lesz. Ahány ember, annyiféle vélemény.
Ki kell mondani és jól meg kell jegyezni: Nem kell aggódnunk az igazság ellenségei miatt, akik azért gyűlnek össze, hogy Isten igazságát elnyomják. A Sátán olyan egységfrontot akart Isten ellen létrehozni, amelyet ellenőrizni tudott. Ám amit elért, az az volt, hogy milliárdnyi emberi szándékot szabadított fel. Ha az emberi szándékról beszélünk, akkor arról beszélünk, ami az embereket elválasztja egymástól! Az egyetlen dolog, ami az embereket egyesíti, az a bűn, és ez az, ami egyidejűleg el is választja őket egymástól. Figyeljük meg a politikát, a pártgyűléseket, a parlamentet vagy az ENSZ-et. Mennyi időbe kerül, míg konszenzusra jutnak? Még a Kommunista Internacionálén belül sem volt soha megegyezés, azon kívül, amit erőszakkal és terrorral hoztak létre. Világ proletárjai egyesüljetek! De nem tudtak. A gonoszt viszály és egyet nem értés jellemzi.
Babilon az Isten elleni testületi lázadás helye. Már Bábelben nevet akart szerezni magának az ember, de ez soha nem fog sikerülni neki.
6 Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Isten Babilon kezébe adta Izraelt, mert engedetlen volt. Te pedig irgalmatlanul bántál velük, … A babiloniak kegyetlenül bántak Isten népével! A babiloniak eszköz voltak Isten kezében, de ők sem engedelmeskedtek Istennek. … az öregre is súlyos igát raktál.
Mit mond saját magáról Babilon? Milyen nevet szerezne magának? Mondaná ezt: „Isten uralma alatt akarunk másodhegedűs lenni?” A bűnt az jellemzi, hogy sohasem akarja beérni a második hellyel! Mit akar az ember? Isten szeretne lenni.
7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál a végére. 8 De most, halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Babilon ugyanazokat a szavakat alkalmazza saját magára, amelyekre Jahve tart igényt: Én vagyok! Én vagyok az, aki megtartja szövetségét, az örök Isten. Aztán még ezeket az istenkáromló szavakat mondja Babilon: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!
10 Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Micsoda beképzeltség és minő büszkeség! Babilon gonoszságát a büszkeség is jellemzi.
A befejezéshez közeledünk: A 11.-15. versben Ézsaiás ennek az úrnőnek az erőtlenségéről, gyengeségéről, semmisségéről beszél. Leírja a varázslás és a sátánista vallások teljes ezoterikus palettájának hiábavalóságát. Ma mit mondana nekünk Ézsaiás? Lenne néhány szava a pszi-napokról, a manapság fellelhető ezoterikus praktikákról, az asztrológusokról stb. Mindezek mögött az a kívánság áll: Olyannak lenni, mint az Isten. Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!
Mielőtt befejezem, szeretnék még vissztérni az Ézs 46,4-re. 4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.
Van egy régi történet egy tengerészről, aki az egész életét a tengereken töltötte. Francis Drake-kel hajózott együtt. Amikor visszatért Angliába, egy barátja ezt mondta neki: „Nem sokat értél el életedben, ugye?” A barátja meggazdagodott, sikeres lett és sok barátja volt a városban. A tengerész így válaszolt: „Így van, semmim sincs. Voltam a nyílt tengeren, átéltem viharokat, hajótörést is szenvedtem, féltem, és gyakran azt kívántam, hogy újra szárazföldön lehessek. De egy dolgot el akarok neked mondani: A legnagyobb viharban is, amikor szörnyű félelem gyötört, és amikor a hajótörésnél nem tudtam, túlélem-e, enyém volt a legnagyobb kapitány, aki valaha is tengeren volt.”
Egy dolgot elmondhatunk a keresztény hitről: Minden nehézség és tragédia ellenére, amiket átélünk és amelyekkel szembetaláljuk magunkat, van egy Istenünk, a legnagyobb Kapitány, akink csak lehet. Ő azt mondta: „Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” Ő nem olyan Isten, akit hordozni kell, ő nem teher. Ő hordoz és megáld minket.