Először az Ószövetségből fogunk olvasni, azután a Zsid 10,1-18-at. Először a Zsolt 40,2-9-et nézzük meg. Amikor utána a Zsid 10,1-18-at olvassuk, észrevesszük majd, hogy ezt a zsoltárt idézi a szerző. Zsolt 40, 2-7.2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 5. Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. 7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.A 7. versben szereplő „nyitott fület adtál”, más fordításban „felnyitottad”, azt jelenti: „megnyitva”, „átszúrva”, ez pedig egy metaforikus kifejezés az ember teremtésére vonatkoztatva. Zsolt 40, 8-9. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
Most lapozzuk fel a Zsid 10,1-18-at.
Zsid 10,1-2. Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot.
Csak egy megjegyzés ezzel kapcsolatban: A „semmi bűntudatot” kifejezés nem kielégítő. Úgy hangzik, mintha a hívő, akinek megbocsátattak a bűnei, nem érezne bűntudatot. Én éppen ennek az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve! A valódi hívő jobban tudatában van a bűnnek és az állapotának Istent illetően. Inkább így kellene mondani: „nem vádolta volna a lelkiismeretüket olyan bűn, ami Isten ítéletét vonja maga után”. Semmi olyan bűn, ami megterheli a lelkiismeretet, és ami félelmet kelt az ítélettől. Hogy semmi bűntudat nem lenne az életünkben, az nem igaz. 10,3-18. 3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. 5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; 6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem.” 8 Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél” (ezeket a törvény szerint mutatják be), 9 de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: 10 az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. 11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült, 13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentszellem is, mert ez után az ige után: 16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán”, így szól az Úr: „Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; 17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” 18 Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Témánk: Krisztus áldozatának végérvényessége. Gyakran elhangzott, hogy a Zsidókhoz írt levél három nagy prófétai kijelentésen alapul:
- Zsolt 110, ahol a zsoltáríró egy olyan eljövendő új papságról beszél, amely Melkisédek rendje szerint való.
- Jer 31, melyben a próféta egy új szövetségről beszél. Ez nem olyan lesz, mint amilyet Isten a pusztában kötött Izraellel, hanem olyan szövetség lesz, amely azokat, akik a szövetség részesei, képesekké is teszi arra, hogy megtartsák.
- Zsolt 40, amely egy új áldozatot tár elénk – egy végérvényes és tökéletes áldozatot.
Nem szégyellem elismételni. Újra el kell mondani. – Amikor éjszaka a csillagos égboltot figyeljük, sok csillagot látunk, amelyeknek különböző a fényességük. De újra és újra bizonyos csillagokra irányul a tekintetünk. A tengerészek mindig meghatározott csillagok alapján tájékozódtak. – Így van ez a szellemi dolgokkal is. Rengeteg szellemi igazság van a Bibliában, és ezek egységet képeznek. De bizonyos igazságokat újra és újra el kell ismételni. Ezek a megváltás tanai. Azok a tanok, amelyek Jézus elvégzett váltságművéről szólnak. Az étrendünk nagyon változatos, de só és kenyér mindig van az asztalon. Amikor a Bibliát olvassuk, ott is igazságok egész tárházát találjuk, de majdnem minden oldalon megtalálható a Jézus Krisztus elvégzett váltságművéről szóló tanítás. Ha a kereszténységre gondolunk, az új papságra, az új szövetségre, akkor magától értetődően arra az új áldozatra gondolunk, amelyet Jézus Krisztus mutatott be. Mind a három igazság (papság, szövetség, áldozat) végérvényes. Nem pótolható semmivel.
Annál a szakasznál tartunk, amelyben a szerző az áldozatról beszél. Azt mondja: ez teljes és tökéletes. Nincs szükség több áldozatra, miután Jézus Krisztus feláldozta magát a Golgotán. – Ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Erre az üdvösségünkhöz van szükség. Nincs más üdvösség. Jézus felvitte a bűneinket a Golgotára. Mert őt sújtotta a ránk kiszabott ítélet. Mert így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem”. Ezért mondhatjuk, hogy minket sosem fog elhagyni.
Ez a tanítás nemcsak az üdvösségünk, hanem a bizonyosságunk szempontjából is fontos. Sokan azt hiszik, hogy ha elhitték az evangéliumot, és megbocsátattak a bűneik, akkor utána keményen kell dolgozniuk azon, hogy megmaradjon az üdvösségük. Szerintük az üdvösséget meg lehet szerezni és el is lehet veszíteni. – Emlékezzünk csak: Jézus Krisztus váltságműve teljes és tökéletes. Lefedi a múltat, a jelent és a jövőt is. Az üdvösséget nem lehet elveszíteni.
A Zsid 10,1-18 jól felosztható részekre, és világossá tehető. – A levél szerzője először
Isten akaratáról beszél. Azután
Krisztus váltságművéről. Végül pedig
a Szent Szellem bizonyságtételéről.
A három szó.
A szerző azt mondja: Az ószövetségi áldozat Istennek nem végérvényes szándéka volt. 10,1Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Az újra és újra bemutatott áldozatok évről évre emlékeztetnek a bűnökre. Amikor ezt mondja, akkor valami fontosat fejez ki. Azt mondják, a „nagy események előrevetítik az árnyékukat”. Ez igaz volt az Ószövetségben. Sok ószövetségi esemény az eljövendő dolgok árnyéka, előképe volt. Miután az első emberpárt Isten kiűzte a Paradicsomból, azt olvassuk, hogy Káin és Ábel áldozatot mutatott be – Ábel a nyájának elsőszülöttjeiből. Ez az eljövendő dolgoknak egy árnyéka volt. – Amikor Ábrahám a Gen 22-ben fel akarta áldozni a fiát, akkor valami árnyékhoz hasonlót, „előképszerű” dolgot tett. – Az egyiptomi kivonulás előtt a páskabárány feláldozása, amelynek vérével megkenték az ajtófélfát, szintén eljövendő dolognak az árnyéka volt. Az ígéret földjén bemutatott ószövetségi áldozatok is csak árnyékok, előképek voltak. Így volt ez a próféták esetében is, akik az eljövendő bárányról beszéltek, amelyet majd feláldoznak Izrael népéért. Ez az eljövendő jónak egy árnyéka volt. Egészen addig, amíg eljött Jézus, és Keresztelő János így köszöntötte: „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ekkor következett be a valós esemény, ami előrevetítette az árnyékát. Ez nem az „ikonja”, képmása, fotográfiája volt, kép a valóságról, annak leképezése. Ha elmegyek otthonról, magamnál hordom a feleségem fényképét. – A törvény csak az eljövendő javaknak egy árnyéka volt, nem a kép, nem a valóság.
Ezután azt mondja a szerző: Ezek az áldozatok nem tudják igazán elvenni a bűnöket. Az a tény, hogy újra és újra bemutatták őket, ennek bizonyítéka. – (Ha javíttatni viszem az autómat, aztán elhozom, és a hazaúton valami zajt hallok, utánanézek. És ha úgy látom, hogy a kerékcsavart nem húzták meg rendesen, akkor visszaviszem a szerelőműhelybe. A munkát nem végezték el tökéletesen.) – Izraelben az áldozatokat évről évre minden nap megismételték. Ez a bizonyítéka annak, hogy az áldozatok nem tudták eltörölni a bűnöket. Amióta Jézus bemutatta az áldozatát, azóta van végérvényes áldozat. Bármiféle szervezet vagy egyház minden „áldozata” ellentmond Isten igéjének. Nem tiszteli Istent, hiszen azt állítja, hogy Jézus áldozata nem volt elegendő, és ezért folytatni kell az áldozatbemutatást. Az a tény, hogy minden vasárnap bemutatják ezeket az áldozatokat, bizonyítja, hogy semmit sem használnak. Csak a fejekben léteznek.
Miután szerzőnk bemutatja, mi nem volt Isten szándéka, ti. az ószövetségi áldozatok, most arról beszél, mi valójában Isten szándéka. 10,5Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; Szeretnék feltenni egy kérdést, csak játékból. „Mondott valamit Jézus a betlehemi jászolban?” Mindenki azt válaszolná: Nem, biztosan csak sírt és nyöszörgött, ahogy a kisgyermekek szoktak. Mondott valamit? Nem. Úgy nőtt fel, mint mi mindannyian. – De a levél írója a 10,5-ben ezt mondja: testet alkottál nekem. Úgy tűnik, Jézus a jászolban fekve örökkévaló személyéből kifejezésre juttatta egyetértését azzal kapcsolatban, amit Isten cselekedett. Kifejezte, hogy az emberré létele teljes egyetértésben van az Atya akaratával.
Nem tudom, mennyire messzire mehetek el, de úgy gondolom, ez a vers Jézus preegzisztenciáját fejezi ki. Testté lett. Később pedig úgy látjuk őt, mint aki felment a mennybe.
Nem különös, hogy szerzőnk a 40. zsoltárt idézi? Most nem tudjuk ezt a zsoltárt fejtegetni, de annyit el kell mondani: A zsoltáros nagy szabadítást élt át. Istent dicsőíti a szabadításért. A zsoltár azt fejezi ki, hogy a szentek élete nem volt mindig napsütéses. Nem mondja azt, hogy ha valaki megtér, akkor onnantól minden szép és jó lesz. Sőt, az ember próbák elé kerül. A próbákon keresztül növekedünk. A próbák bizonyítják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha látok két gyereket veszekedni, és az egyik a sajátom, akkor hazaviszem a gyermekemet és jól elfenekelem. Nem a másik gyermeket viszem magammal, mert az ő édesapja talán erősebb, mint én. De megfegyelmezem a gyermekemet, mert ő az ÉN GYERMEKEM. Mivel Isten gyermekei vagyunk, ki vagyunk téve annak, hogy ő megfenyít. Ha nem veted alá magad ennek a fenyítésnek, akkor talán nem a megfelelő családban vagy. Én inkább vállalom a földi életemben az ő fenyítését, mint később az ítéletet. A Zsolt 40 azt fejezi ki, hogy „áprilisi égbolt” alatt élünk. Egyszer esik az eső, máskor szép idő van. Minden a növekedésünket szolgálja. Napsütéskor és a viharban is azt tanuljuk, hogy Istenben bízzunk. A zsoltáros éppen egy vihart élt át, körülnéz, és azt mondja: Most pedig szeretnék köszönetet mondani az Úrnak. Mutassak be neki áldozatot? De hiszen ő végül is nem áldozatot akar. Bárki vihet áldozatot, de ez nem jelent semmit, ha az illető szíve nincs a helyén. Azután ezt a prófétai kijelentést teszi: „Áldozatot és ajándékot nem akartál.” Azt mondja: Isten tervének nem a végcélja volt az áldozatok bemutatása. Az áldozatokkal az ember csak a hitét fejezte ki. Lehet ugyanis áldozatot bemutatni, miközben az embernek nincs semmiféle kapcsolata Istennel. Tisztában vagy ezzel? A rendszeres templomba vagy gyülekezetbe járástól még senki sem lesz keresztény. Attól sem, ha valaki imaórán vesz részt, vagy pénzt ad gyűjtéskor! Istennek az a fontos, milyen az ember szívének az indulata. Ezért idézi a zsoltárt: Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Isten azt várja tőlünk, hogy teljesítsük az ő akaratát! Nem kellene ennek nyugtalanítania bennünket? Tulajdonképpen miért is? Mert nem tudjuk teljesíteni az ő akaratát! Csak egyvalaki képes erre: Jézus Krisztus. Ő azért jött, hogy a mi érdekünkben teljesítse Isten akaratát, hogy az ő akaratának teljesítését Isten nekünk számítsa be! Így nekünk, akik adósai voltunk Istennek, Krisztusban, a hit által az Ő igazságát számította be. Új teremtmények vagyunk, új életünk, új motivációnk és új erőnk van arra, hogy Isten akaratát teljesítsük.
„Testet alkottál nekem”. Ez Isten akarata. Nem az áldozatok, hanem Isten engedelmes szolgájának az ÁLDOZATA. Mi volt az ő műve? Mit tett?
11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Papi taposómalom volt a mindennapos áldozatbemutatás az Ószövetségben: Egy bárány reggel, az ételáldozat, egy bárány este, az égőáldozatok reggel és este. Ezek sohasem törölték el a bűnöket. Ha abban az időben zsidó lettél volna, és reggel elvitted volna a papnak a bűnért való áldozatot, az áldozat bemutatása után úgy érezted volna, hogy ismét kapcsolatban állsz Istennel. De ha napközben bármi történt, akkor este újra bűnért való áldozatot kellett bemutatni. Ez bizonyítja, hogy az áldozatok nem tudták elvenni a bűnöket. – Talán mondhatom azt: Ha az egész ószövetségi áldozati rendszer, amelyet maga Isten adott, Jeruzsálemben nem tudta eltörölni a bűnöket, akkor senkinek sem kellene ugyanezért Rómába vagy Lourdes-ba zarándokolnia. Csak egyetlen áldozat van, amely képes eltörölni a bűnöket, és erről a 10,12-ben ír a szerző: Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült. Az ő áldozata egyszeri (sui generis / minden mástól eltérő jellegű), úgy áll ott egyedül, mint egy magányos csillag az égbolton. Mint egy szikla, amely az óceán közepéből emelkedik ki. Jézus Krisztus szenvedése és halála egyszer s mindenkorra megtörtént, nem lehet megismételni. Végleg elveszi a bűnt. Az ószövetségi papok sohasem ültek le! A munkájuknak sosem volt vége. A Szent Sátorban nem volt szék! Nem azért, mert Isten megfeledkezett róla. Éppen hogy előre látta ezt! Ha megkérdeztük volna Áront, „Áron, mit csinálsz, miután elvégezted a napi munkádat? A Szent Sátorban maradsz?” Nem – mondaná Áron -, hanem hazamegyek, és a léviták között élek. Sohasem lakhatott volna a Szent Sátorban, ott, ahol Isten lakott! – Jézus Krisztus azonban leült, helyet foglalt. Amikor befejezte váltságművét, akkor minden el volt végezve. Azt mondta: „Elvégeztetett.” Utána pedig helyet foglalt. Hol? A Szent Sátorban. Miért? Mert Isten jelenlétével rendelkezett! Az Övé volt, érted és értem. Hol van most az én otthonom? Nem Baselben vagy Budapesten. Az én otthonom az igazi Szent Sátorban van, ott fent, ahol az Uram lakik.
Egyszer egy újság pályázatot hirdetett, hogy megtalálja a legjobb meghatározást arra, hogy mi az „otthon”. Az emberek különböző definíciókat küldtek be, mint pl.
„Az otthon az a hely, ahol a gyomrunk napi három étkezést befogad, és ahol a szívünk van.”
„Az otthon az a hely, ahol a legtöbbet zsémbelünk, és ahol a legjobb ellátásban van részünk.”
„Az otthon az a hely, ahol a nagy kicsi és a kicsi nagy.” (Ez jó!) Ezt biztosan gyerek írta! Jó dolog, ha olyan otthonunk van, ahol nagyok lehetünk. Dr. Campbell Morgan, 20. század egyik legnagyobb igehirdetője (Westminster Chapel), azonban az „otthont” a következőképpen határozta meg: Az otthonunk az egyetlen hely, ahol otthon érezzük magunkat. Így beszélt: „Sokat utazom, sok kereszténynél, sok családnál vendégeskedek. Azt szokták nekem mondani: Érezze magát otthon nálunk! De nem megy. Mi lenne, ha reggeli előtt kivennék egy fagyit a mélyhűtőből? Ezt otthon megtehetem, de a barátaimnál megzavarnám a család házirendjét. Ha otthon lennék náluk, akkor nem törődnék a konvenciókkal. Szeretek esténként a kandalló előtt üldögélni, levenni a zoknimat és a tűz előtt melengetni a lábujjaimat.” – mondta Morgan. „Ez minden rendszabályt a feje tetejére állítana a vendéglátó családnál! – Az otthonunk az egyetlen hely, ahol otthon érezzük magunkat. ” Azután Morgan így szólt a gyülekezethez: „Pál apostol azt mondta, hogy a testből kiköltözni annyit jelent, mint hazaköltözni az Úrhoz. (2Kor 5,8).” Amióta megtértem, azóta nem érzem itt otthon magam. Az én otthonom a mennyben van. – Nekünk is így kellene éreznünk? – Csak zarándokok vagyunk itt. – Jézus Krisztus helyet foglalt. Az övé a menny énértem. Ez Krisztus műve. Ismerd őt? Benne bízol? Az otthonod még mindig itt a földön van? Jézus Krisztus otthont, helyet készített mindenkinek, akik belé helyezték a bizalmukat.
„És ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal 20 évre tökéletessé tette a megszentelteket.” (10,13-14) Nem! Örökre.
Nem az történik, hogy ma meg vagyok mentve, holnap pedig elveszek! Nem úgy áll a dolog, hogy ma tökéletessé tett, 20 év múlva pedig száműz az Istennel kötött szövetségi viszonyból. Nem! „Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.”
De bizonyságot tesz nekünk a Szentszellem is (10,15).Nagyszerű, ha egy szellemi dologban bizonyságot kapunk! Mindig jó dolog, ha szellemi igazságokról olyasvalaki tud bizonyságot adni nekem, akinek magának is vannak tapasztalatai. Vannak barátaim, akiknek a véleményét nagyon nagyra tartom. Ha ők elmondanak nekem valamit, amit felismertek az Igéből, akkor hajlamos vagyok elfogadni, kivéve, ha a Biblia teljesen világosan az ellenkezőjét mutatja számomra. Egy istenfélő barát bizonyságtétele nagyon fontos. Szívesen olvasok bizonyos szerzőktől is, mint pl. J. I. Packer, akik majdhogynem olyanok számomra, mintha mestereim lennének. Hajlok arra, hogy a Szentíráshoz írt kommentárjaikat, véleményüket a magamévá tegyem, kivéve persze, ha nyilvánvalóan ellentmondanak a Bibliának. Nagyszerű, ha vannak barátaink és könyveink! De a legnagyobb dolog, ami a miénk lehet, az magának a Szent Szellemnek a bizonyságtétele! Ha elfogadjuk emberek bizonyságtételét, akkor a Szent Szellem bizonyságtétele még ennél is nagyobb. Szerzőnk azt mondja: „De bizonyságot tesz nekünk a Szentszellem is (10,15). Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” (10,17) Ez a Szent Szellem bizonyságtétele! – Fuller egyszer azt mondta: „Aki bűnbe esik, az ember. Akit elszomorít a bűn, az szent. Aki büszkélkedik a bűnnel, az az ördög. Aki pedig megbocsátja a bűnt, az Isten.”
Mivel pedig Isten nem emlékezik meg többé a bűneinkről, nincs is szükség további bűnért való áldozatra. Ezért van örök megbocsátás mindazok számára, akik az örök áldozatban bíznak. Jézus Krisztus áldozata feleslegessé teszi a misét és a vezeklést, bezárja a tisztítótűz ajtajait, és lerázza magáról az összes olyan gyakorlatot, amely hamisan próbálja megközelíteni Istent, ilyenek pl. a jócselekedetek, az egyházi tagság, sok ima, keresztség, és az úrvacsora olyan formái, amelyekben az emberek megpróbálnak valamit hozzátenni Jézus befejezett váltságművéhez.
Fülöppel együtt azt mondhatjuk: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, az Isten bárányát. – H. A. Ironside egyszer elmesélt egy történetet annak illusztrálásaként, hogy a keresztények nem keresik az igazságot, hanem már megtalálták.
H. A. Ironside alapította a „Western Book and Track Depot”-t, ami egy keresztény kiadó. Ült egyszer kaliforniai irodájában, amikor kinyílt az ajtó, belépett rajta egy szikár férfi, nagy kalapot viselt, és úgy nézett ki, mint egy korai szakállas hippi, hasonlított Buffalo Billhez. Ironside azt mondta, már messziről érezte az eretnek szagát. Minél közelebb lépett a férfi, annál erősebb lett a szag. A kipárolgása szinte elviselhetetlen volt. „Az íróasztalomat néztem, és nem szóltam semmit. Nagyon erős ellenérzésem volt a férfival szemben, de nem akartam goromba lenni hozzá, amíg nem beszélt. A férfi ezt mondta:
– Uram, feltételezem, hogy ön olyan ember, aki az igazságot keresi.
Így válaszoltam neki:
– Vegye tudomásul, én nem keresem az igazságot, hanem már megtaláltam Jézus Krisztusban.
– Úgy érti, hogy ön birtokában van a teljes igazságnak?”
Nem, mondta Ironsie, nincs a birtokomban a teljes igazság, de ismerem azt, akiben minden ismeret és bölcsesség el van rejtve, és szeretném őt minél jobban megismerni, hogy így az igazságot is jobban ismerjem. De ismerem őt, aki maga az igazság, és aki ismeri az igazságot.
- Én olyan ember vagyok, aki keresi az igazságot, és azért jöttem ide, mert azt reméltem, hogy itt valamit megtudok majd róla. – mondta a férfi.
Ironside így felelt:
– Azt hiszem, olvastam önről a Bibliában. – Hol?
– A 2 Tim3,7-ben: Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.
A férfi így válaszolt: Ez nem rám vonatkozik.
Ironside: – De hiszen ön mondta, hogy keresi az igazságot, de eddig még nem találta meg. Ez az igehely biztosan önről szól!
Mire a válasz: – Uram, ön nem tudja, ki vagyok!
- Kicsoda ön? – Egy a 144000-ből.
Ironside nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze: – Melyik törzsből való?
- Törzs? Milyen törzsről beszél?
Ironside: A Bibliám szerint Izrael minden törzséből 12000-en lesznek majd ebben a seregben.
– Az Úr tudja, én nem tudom.
– Akkor nem róhatja fel nekem, hogy nem fogadom el azt a megalapozatlan állítását, miszerint ön ehhez a misztikus csoporthoz tartozik.
A férfi egy pillanatra elhallgatott, majd így szólt:
– Tudja, uram, hogy az első feltámadás már lezajlott?
Ironside: – Nem, nem tudtam.
– De, megtörtént, én pedig a feltámadott testemben már nem vagyok alávetve a halálnak.
Ironside azt gondolta, egy őrült áll előtte. Megkérdezte tőle:
– Ez az a test, amiben ön éppen most van?
– Igen, ez a test halhatatlan és dicsőséges.
– Akkor nagyon csalódott vagyok.
– Miért? – kérdezte a férfi.
– Mert azt hittem, hogy a feltámadott test nagyon szép lesz, és álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy fog kinézni, mint az öné.
A férfi arckifejezésének megváltozása nagyon sokatmondó volt: Előrelendítette a karját és szörnyű átkokat kezdett szórni Ironside-ra. Egy megdicsőült emberhez képest a beszéde nagyon is földi és ordenáré volt. Végül elment.
Íme, egy férfi, aki az igazságot kereste, és olyasvalaki előtt állt, aki átadhatta volna neki az igazságot, de nem volt képes meghallgatni.
Jézus Krisztus váltságművének abszolút végérvényessége félreérthetetlenül le van írva Isten igéjében. Az lenne az egyik legnagyobb tragédia, ha valaki, aki még sohasem hitt Jézus Krisztusban, félbeszakítaná a bibliaolvasást, mielőtt még Jézusba helyezné a bizalmát; abba, aki azért halt meg egyszer s mindenkorra, hogy eltörölje a bűneidet. Akkor lehet a miénk a bűnbocsánat, ha a szívünkben ezt mondjuk: „Köszönetet mondok, Uram, Jézus Krisztusért, aki meghalt értem. Nem értek még mindent, de köszönöm, hogy az enyém lehet Isten Fia, akit szeretnék elfogadni személyes megváltómnak.” Függetlenül attól, hogy mindent értesz-e vagy sem, ebben a pillanatban örökre tökéletessé lettél, és végérvényesen megbocsátattak a bűneid.