Múlt alkalommal Pál beszédét hallgattuk meg, amint Izrael történetéről nyújtott áttekintést a hallgatóit pedig az Úr Jézus eljöveteléhez vezette.
Ma a prédikáció maradékát nézzük meg, az ApCsel13,26-41 közötti igeszakaszt. Ezekben a versekben az apostol a mi Urunk életét és szolgálatát mutatja be.
Testvéreim,
férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők!
Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. De Jeruzsálem lakói és
vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket
minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle
halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse
meg.
Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba
tették. De Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át
megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik
most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet,
amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek,
amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban
is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Azt pedig, hogy feltámasztotta
őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg:
„Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.”
Itt vegyük észre, hogy az apostol ószövetségi igéket idéz, amelyek a hallgatói számára ismertek voltak például a Zsolt2,33 és aztán Ézs55,3 és 34. Később a 16. zsoltárt idézi. Átszalad a Szentíráson, az Ószövetségen és összeszedi a megfelelő igeszakaszokat, hogy megmutassa, hogy Jézus Krisztusban beteljesedett az Írás.
Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.” Miért mondja ezt? Hogy a hallgatói megértsék, hogy nem Dávid volt az, aki betöltötte a próféciát, hanem az ő nagyobbik fia. Ezért mondja, hogy nem múlik el. Dávid sírja ismert volt és az ő elmúlását látták.
Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”
Ha lábjegyzetes Bibliátok van, akkor látjátok, hogy Pál egy próféciát idéz a végén Habakuktól, Hab1,5-öt, amely a zsidókat figyelmezteti a törvény előtt hitetlenségükre, amely századokkal azelőtt a káldeusok támadásához vezetett. Ugyanazzal az ítélettel találkozhatnak ők is, mint elődeik hitetlenségük miatt. Nem kéne nekünk is észrevennünk a figyelmeztetéseket? Az emberek, a nép Habakuk és Pál idejében sem akarta meghallani a figyelmeztetést. Ajándékozzon meg Isten minket kegyelmével, hogy megérthessük Igéjét.
Elkezdtük Pál prédikációját vizsgálni, amelyet a pizidiai Antiókhiában tartott. A téma még mindig a bibliai evangelizáció. Említettem, hogy a keresztyéneknek még soha nem volt részük ilyen mértékű kihívásban, mint a mi időnkben. Dolgunk van a humanista filozófiák széles spektrumával, a neomarxizmussal, a tudományokkal, a világ megrészegült a szexualitástól, és emellett itt van egy kasztrált vallás, amelyet keresztyénségnek nevezünk.
A tudósok azt gondolják, ha valamit felfedeznek, amit azelődeik nem tudtak, egyben morális és lelki-szellemi dolgok terén is kompetenssé válnak. Pál, nagyjából 50 év körüli lehetett, amikor úton volt, Antiókhiában prédikált és a világának korszellemével konfrontálódott Isten Igéjének hirdetése által. A korának filozófusai pontosan ugyanakkor kihívást jelentettek számára, mit ahogy a mieink számunkra. A filozófusok semmi újat nem találtak ki azonkívül, hogy a dolgoknak új nevet adnak. Végső sorban ez az emberi értékekről és alapprincípiumokról és az Isten Igéjének való ellentmondásról szól.
Miben konfrontálódott az apostol a saját generációjával? Új technikákat ajánlott nekik vagy a saját nyelvükön kommentálta a filozófiájukat? Nem! Az isteni kijelentést, az Isten Igéjét, a Tanakh szavait állította szembe velük.
Az orvosoknak saját terminológiájuk van és ha azt mondja neked az orvos, hogy ilyen vagy olyan betegséged van, akkor általában utána kell kérdezni, mert nem feltétlenül érted meg a saját nyelveden az orvosi szakszavakat.
Ha a képernyő előtt ülsz és szakemberek beszélnek a nyelvükön és ha nincs senki körülöttem, aki el tudná magyarázni, hogy miről van szó, akkor problémám lenne a megértéssel. Ez addig van, amíg meg nem tanuljuk az idegen nyelvet, addig ismeretlen számomra az orvosi szaknyelv és még idegenebb egy informatikus szakemberé. Hogy állsz a Biblia nyelvével, ha az a lelki-szellemi dolgokról szól? A Biblia olyan fogalmakat használ, amelyeket meg kell értenünk. Ősigazságok mai nyelven.
Legutóbb Pál beszédét olvastuk, ahol áttekintette Izrael történetét és előkészített a Messiás jövetelére beszédében. Keresztelő Jánossal zárta, aki azt mondta: „nem én vagyok”. Ő csak a Messiás előfutára volt.
Most elkezdi leírni az Úr Jézus szolgálatát. Miről fog beszélni? Szót ejt-e a csodáiról, amelyeket véghezvitt? Nem. Egyáltalán nem említi meg a csodáit. Beszél a tanításáról? Jóllehet a legnagyobb és legfontosabb tanítás az, amit adott Jézus, de mégse beszél róla itt. Tudósít Pál Jézus jó cselekedetiről? Nem, jóllehet Péter azt mondja, hogy ő szertejárt, jót tett (ApCsel10,38). Pál itt ezt se találja említésre méltónak. Beszél Pál a szeretetről? Hogy lehet prédikálni anélkül, hogy a szeretetről szót se ejtenénk? Egyszerűen általánosan a szeretetről. Az emberek szeretnek Isten szeretetéről hallani. Nem szeretnék azt hallani, hogy Isten megemésztő tűz. Pál erről sem beszélt. Érintette a politika témáját? Nem, nem tette. De egy jó keresztyénnek beszélnie kell a szociális reformokról! Ahogyan az élet mindennapi problémáiról! Hogy is képzelhetnénk el egy prédikációt anélkül, hogy a napi problémákról ne beszélnénk benne? A szegénységről, a halálbüntetésről, a pornográfiáról és az abortuszról?
Én magam abortuszellenes vagyok és támogatom a pro-life, életvédő szervezeteket. De meg vagyok győződve arról, hogy a szószéken nem ennek kellene állnia a középpontban. Gondolom ezt megértitek. Vannak prédikátorok, akik ezeket a kérdéseket minden prédikációba beleszövik. Meg vagyok győződve arról, hogy a prédikációban az alapigazságokat kell hirdetni, amelyek az örök életet érintik. A test elmúlik, a hétköznapok egyszer véget érnek, de ami a lelket illeti, az örök, annak kell a középpontban állnia.
Gondolom, az abortusz, pornográfia vagy a szegénység és a halálbüntetés kérdéskörével kapcsolatban ki kéne fejtenünk a véleményünket. Nem szeretném azokat kritizálni, akik ezekkel a fontos kérdésekkel foglalkoznak, de az idő rövid és első helyen azt kell hirdetni, ami az örökkésvalóságot érinti és kevésbé azt, ami a mi testünkre vonatkozik.
Ha Pálra figyelünk, ő nem a római birodalom égisze alatti élet problémáiról beszél sem a napjainak filozófiáiról. Ha össze szeretnénk foglalni, amit hirdet: az Úr Jézus haláláról, temetéséről és feltámadásáról beszélt, hogyan kaphat az ember választ a bűn, az élet problémáinak és az örökkévalóságnak a kérdéseire.
Nem tér ki a tévtanításokról való beszéd elől sem. Gondolom, hogy Augustinus egyetérthetett ezzel, amikor azt mondta: „Szeresd az embereket és üsd a tévtanításokat!” Félreérthetetlenül és tisztán kell az Isten Igéjét hirdetnünk! A keresztyéneknek muszáj együtt imádkozniuk és a hamis világnézetek és filozófiák ellen küzdeniük.
Hallgassuk, amit Pál a prédikációjának végén azoknak mond, akik nem akarnak a szavaira hallgatni. A mi Urunk Jézus Krisztus elutasításáról beszél a 26-29. versekben.
Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt.
Ez egy fontos észrevétel volt, mielőtt az apostolt felszólították arra, hogy beszéljen, ő pont a prófétákat olvasta a szombati/sabbat-i felolvasáskor. Megértették, amit Pál mondott. Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették.
A szócska „bár” arról beszél nekünk, hogy miért jött
Antiókhiába. A zsidók elutasították a Messiást és ennek következményeként jött
az evangélium Antiókhiába. Vannak, akik azt gondolják, hogy ha csak a
hamisítatlan evangéliumot hirdetik, akkor azáltal az emberek meg lennének
szólítva. Van elég egyház, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik, van TV és
rádió is, ahol az evangéliumot hallhatják. A probléma, hogy az embereket nem
szólítja meg az Ige lázadozó szívük miatt. Erről beszél Pál itt: De Jeruzsálem lakói és vezetői nem
ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden
szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos
bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
Az is érdekes, hogy hangsúlyozza „és
sírba tették”. Ahogyan Pál, úgy Péter is hangsúlyozza, hogy sírba tették
őt. Az ApCsel2,29 ezt a tényt hangsúlyozza. Gondolom ez a halál bizonyítéka
volt és a megaláztatásának kiteljesedése. Miért temetjük el az embereket? Mert
nem tudunk egy elmúló holttesttel együtt élni. Ez jel volt, hogy az Úr Jézus
valóban halott volt, nem csak tetszhalott. Nincs keményebb kontraszt a fenség,
a Szentháromság második isteni személye és a hús között, amelyik épp a
sírboltban fekszik. Tudjuk a prófétáktól, hogy nem láthat elmúlást. Muszáj csak
a 16. zsoltárt előkeresnünk. Isten megtagadta, hogy a sírba feküdjön? Nem Benne
reménykedtünk? Nem az emmausi tanítványok mondták azt: Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma
már harmadik napja, hogy ezek történtek. (Lk24,21). A 29. versben olvassuk:
és sírba tették.
De Isten feltámasztotta őt a halálból.
Ez a „De Isten” fontos! Amíg az apostolok és a tanítványok gyászoltak, addig Isten cselekedett! Isten támasztotta fel őt és tette teljessé fiának megváltó munkáját. A feltámadás az emberiség történelmének legnagyobb eseménye. Nem figyelemreméltó, hogy a feltámadás fényében és a tanítványok tanúsága ellenére a világ nem vesz tudomást ennek nagyságáról. Frank Morison, egy XX. század eleji ügyvéd be akarta bizonyítani, hogy nincs feltámadás és ez az egész dolog a tanítványok kitalációja volt. Jogászi alapossággal dolgozta ki gondolatait hónapokon keresztül és végül megírta könyvét „Who moved the stone” címmel, amely magyarul: „Ki gördítette el a követ”. Ebben bizonyítja, hogy nincs más magyarázat, minthogy Krisztus feltámadása tény. Aki veszi a fáradtságot és utánajár, az ugyanerre a meggyőződésre jut. Az érv, hogy a tanítványok Krisztus testét ellopták teljességgel tarthatatlan. Kockáztatták-e a tanítványok életüket, hogy egy hazugságot trükkel játszanak ki? Erre bizonyosan nem motiválta őket semmi.
Blaise Pascal azt mondta egyszer: „Hiszek a tanúknak, akiknek a torkát elvágták vagy akiket lefejeztek. Nem tudjuk, hogyan haltak meg az apostolok, de tudjuk, hogy ők az Igazság védelmének következményeként, amelyet hirdettek személyes haszon nélkül.”
Az apostolok végigutazhatták volna Izrael összes városát és rendezvényeken magyarázhatták volna, miért hittek korábban Jézusnak, és miért nem hisznek már és ezzel rengeteg drakhmát gyűjthettek volna össze adománynak. Pál mondja: Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, ahogyan a zsoltáros mondta: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged (Zsolt2,7). Ez az Ige teljesedett be Krisztus feltámadása által!
Kérdezhetnénk, hogy teljesedett be a feltámadásnál? Hiszen Ő az örökkévalóság óta az Isten fia volt. – Igen, azonban születésekor, amint emberré lett és az emberek között lakott, egy másik természetet vett magára a bűn kivételével. Kisbaba volt, aztán ács lett és végül elvégezte az ő messiási misszióját. Az emberek között élt álszentség nélkül, olyan feltűnő jellemzők nélkül, ahogyan Őt a középkori művészek lefestették. Csak egyszer mondta a farizeusoknak: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok (Jn8,58).
Aztán eljött az idő és megfeszítették, sírboltba helyezték a testét és a harmadik napon feltámadt, megdicsőült és elsőként dicsőséges teste lett. Ezért mondhatta az Atya: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged. ahogyan ez a Zsolt2,7-ben áll: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged. Isten fia volt, aki ma a trónon ül az Atya mellett az ő megdicsőült emberi testével. Ez a feltámadott megdicsőült Fiú!
Pál folytatja. Szüksége van egyszerű nyelvezetre, mert Isten Igéjét hirdeti. Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.Mik voltak Dávid biztos szent javai? Luther 1912-es fordításában ez áll: Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.” Vagy fordíthatjuk úgy is a lutheri bibliafordításból, hogy Hűségesen őrzöm számotokra azt a kegyelmet, melyet Dávidnak ígértem. Ez sokkal jobb: A biztos kegyelemről szól, amelyet Dávidnak ígért. MI az a biztos kegyelem? – Nos, az Ószövetség tele van Isten Dáviddal kötött szövetségével. Isten Ábrahámmal kötött szövetséget és megígérte, hogy népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled (1Móz17,6). Aztán Dáviddal kötött szövetséget és azt mondta: Dávid trónja erősen fog állni az ÚR előtt örökké. (1Kir2,45) Ez ott jön elő, hogy Istennek egy olyan népe lesz megváltott bűnösökből és bemenetelük lesz a királyságba és az örökkévalóságba, ahol Isten jelenlétében lesznek. Ez a kegyelem, melyet Dávidnak ígért!
Pál most még az Ézs55-öt magyarázza. Hallgatói a zsinagógából voltak és ismerték Ézsaiást és az idézett fejezetet. Tudjátok, hogy mi áll Ézs55-ben? Talán tudtok valamit Ézs52-53-ról, a szenvedő szolga énekét. De hogy mi áll Ézs55-ben? Sajnos csak kevéssé ismerjük a Bibliánkat és ezért jó, hogy Pál a hallgatóit és minket is emlékeztet erre. Isten szenvedő szolgájáról az 52-53. rész után az 54. fejezetben olvashatjuk a folytatást és aztán jön az 55. fejezet meghívása: Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! (Ez az örök élet ígérete!) Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.– Pontosan erről beszél itt Pál. Hallgassátok, hogy mi következik. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Ez azt jelenti, hogy nem csak Izrael számára, hanem az összes nemzetnek. A szó: „nemzet” itt többesszámban áll és ezért a helyes fordítás: „nemzetek”. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az ÚRnakdicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. Itt a pogányok/nemzetek, amelyek az Úrhoz futnak Izrael szentje miatt. Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Spurgeon mondta erről az igeszakaszról: Jézus a legnagyobb attrakció / vonzerő a bűnös ember számára. Annak az embernek, akit a bűne és vétke nyom, szorongat ez egy csodálatos ige. Isten megbocsátása gazdag, túltesz a bűnön, mert az áldozat minden vétkét elfedezte. A megbocsátás a kegyelem gyermeke és az Írás azt mondja nekünk, hogy örökké tart, örök, kiapadhatatlan forrásból folyik.
A kegyelem különbséget tesz. Sokan kitérnek előle. Az angyalok nem találtak kegyelmet, amikor ők elestek. Ő megmenti az embert. – Pál a Római levélben írja (9,18): Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Mindenható és szuverén Úr. Bocsánata széles és túlcsorduló. Nem arra kell gondolnunk, hogy a mennyben csak néhány kiválasztott fog kószálni és sétálgatni. Amikor János a mennyet leírja a Jelenések könyvében, akkor átláthatatlan és megszámlálhatatlan tömegről beszél. Isten túlságosan gazdag a megbocsátásban. Miért kell a megbocsátásnak ilyen gazdagnak lennie? Mert a bűnök száma oly nagy. Spurgeon mondta: A gondolatainkban lévő bűnök olyanok mint nyári este a szúnyogok. A mi fejünk tele van olyan gondolatokkal, amelyek Istennek visszatetszők, amelyek nem felelnek meg az Isten Igéjének. Mi, te vagy én, emberek vagyunk. Vétkezünk gondolatban, szóban, cselekedetben. Már ott van a gondolatban a bűn mielőtt még megcselekednénk azt. Muszáj a bűnbocsánatnak óriásinak lennie a bűn mérhetetlen száma miatt.
Krisztus halála a kereszten minden bűnt elfedez. Én nem hiszem, hogy van élet más bolygókon, de ha ott is lennének emberek, akkor Jézus helyettes áldozata, halála az ő bűneiket is elfedezné. Minden gondolati, szóbeli és cselekedeti bűnt. Nem mondja, hogy „megbocsátok neked, ha néhány könnycseppet ontasz érte” vagy „megbocsátok, ha gyónási gyakorlatokat végzel” vagy „megbocsátok, ha valamit teszel a közösbe”. Nem, annak bocsát meg, aki hittel hívja Őt! Ézsaiás egy másik szakaszon ezt írja: (38,17) hátad mögé vetetted minden vétkemet. A zsoltáros pedig így fogalmaz: (103,12) Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
A bűnbocsánat visszafordíthatatlan, megfordíthatatlan! Tudatában vagyunk ennek? Bizonyossággal tudod, hogy ha te a Megváltódhoz, Jézus Krisztushoz fordultál és megbocsátott neked, akkor az visszavonhatatlan? Odafordultál már hozzá? Vagy egy keresztyén családban nőttél fel, ott voltál a vasárnapi iskolákon, mindent tudsz Jézus életéről és haláláról de nem találtál helyet neki a szívedben, mert soha nem hívtad őt? Soha nem késő! Nincs ok, hogy kétségbe ess. Kegyelemből bocsátja meg bűneidet.
Pál nem hagyja itt abba a prédikációját a zsinagógában, nem lenne Pál, ha abbahagyta volna ezen a ponton. Pál odafordul a megszólítottakhoz. Ez nem volt könnyű a zsinagógai hallgatóság esetében, bátorságra volt szüksége hozzá. Nem mondta, „Isten egy hatalmas Isten, szeret téged, tedd a kezedet az övébe és engedd be a szívedbe.” Nem, hogyan fejezi be Pál a beszédét? Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Ez a SolaFide, egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus által igazulhat meg az ember, mit a törvény nem tud megtenni. Ha mi hiszünk a mi Urunk Jézus Krisztusban, akkor ott állhatunk Isten előtt és Isten igaznak fogad el minket, mintha soha nem vétkeztünk volna. (Egy puritán gondolata). Vagy mások így fogalmaztak: Mintha mi mindig is jól cselekedtünk volna.
Pál nem hagyja abba és azt mondja: Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” Az apostol érzi a hallgatói ellenállását a zsinagógában és ezért idézi Habakukot (1,5-6) Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait.Ha Habakuk idejében Isten Izraelre a káldeusok ítéletét hozta, akkor ma is megteheti veletek, ha elutasítjátok Isten Igéjét.
A Szentszellem üzenete nem alkalmazható a mi generációnkra? Lássátok meg, ti gúnyolódok, ámuljatok és semmisüljetek meg!
Egy rövid történetet olvastam, amit szeretnék elmesélni nektek. A Princeton Egyetemen volt egy kivételesen tehetséges diák, Aaron Burr. Tanulmányai alatt a legjobb jegyeket és kitüntetéseket kapta, az évek alatt senki se tudta felülmúlni. Tanulmányai alatt volt egy ébredés és ez felkavarta őt és segítséget keresett. Egy professzorához fordult tanácsért. Ő adott neki egy Bibliát és azt mondta neki: Menjen a szobájába és oldja meg térden a problémáját. Később azt mondta „ahelyett, hogy ezt tettem volna a Szentszellem ereje rázott meg és kétségbeesésben ezt mondtam: Isten, hagyj békén és én is békén hagylak”. Egy szempillantás alatt eltűnt a kívánság, hogy rendezze ügyét Istennel. Évekkel később találkozott egy barátjával, akit mélyen megbecsült és ezt mondta neki: „Szeretnélek téged bemutatni egy barátomnak.” – Ha olyan, mint te, akkor szívesen. És a barátja azt mondta: A neve Jézus Krisztus és szeretném, ha megismernéd. – A hideg verejték tört rá és azt mondta a barátjának: Amikor 19 voltam, találkoztam vele, de én arra kértem, hogy hagyjon békén és én is békén hagyom Őt. Ettől a pillanattól fogva aztán sose vágytam arra, hogy keresztyén legyek.
Ez olyasmi mint az isteni igazságosság. És ha Isten a szívedre beszél, akkor ne állj ellent neki, hanem kövesd a professzor tanácsát, ereszkedj csöndben a térdedre a Bibliával a kezedben és hozd helyre életedet és az örökkévalóságot. Ámen.