Témánk továbbra is a jelen korszak jellegzetességeivel foglalkozik. Jakab és Pál nézetét már vizsgáltuk a jelen korszakra vonatkozólag. Foglalkoztunk a Róm 11 és az Ef 2,11-22 igeszakaszokkal. Most következő tanulmányunk témája az Ef 3,1-13.
Elsőként világosan megláthattuk a Róm 11,11-15-ből, hogy ebben a korszakban Isten félreállította Izraelt mint népet.
A második dolog, amit láttunk az volt, hogy a pogányok mint pogányok üdvözülnek. A pogányok bekerülhetnek Krisztus testébe anélkül, hogy a körülmetélés által zsidóvá kellene válniuk, illetve a mózesi törvény alá kellene kerülniük, amint az az ÓSZ ideje alatt szükséges lett volna.
Harmadszor a Róm 3,1-4 és a Róm 11,16-27 alapján láttuk, hogy Izrael elsőszülöttségi joga nincs végleg elvetve engedetlenségük miatt, elsőbbségi helyzete a jövőben újra helyreáll. A Róm 3,1-4-ben Pál kijelenti, hogy az engedetlenség nem érvényteleníti Isten ígéreteit. A Róm 11,16-27-ben, az olajfa példázatában azt olvashatjuk, hogy „így egész Izrael meg lesz mentve”. Erre vonatkozóan az Ef 3-ban is találunk egy közvetett utalást.
Az apostol a mostani korszak két jellegzetességére mutat rá abban az igeszakaszban, amellyel foglalkozni kívánunk. Ezek a következők:
- pogányok pogányokként való üdvössége és
- Izrael helyzete Isten üdvtervében.
E második csak közvetett módon jelenik meg.
A kapcsolat jól látható a 2. és a 3. fejezet között: Ef 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. A vers jobb megértéséért olvassuk még el a 14. verset is, ami hasonlóan kezdődik: Ef 3,14 Ezért meghajtom térdemet Jézus Krisztus Atyja előtt. Az „ezért” kifejezés viszonylag ritkán fordul elő az ÚSZ-ben. Pál mind a két versben használja az „ezért” szót. A 2. fejezetben Pál arról beszélt, hogy milyen a zsidók és pogányok viszonya az új emberben. A 2,15-ben ezt olvastuk: …miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. A 2. fejezet végén a következőre mutat rá (2,19) Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. A kontextusnak megfelelően: polgártársai Izrael szentjeinek és háza népe Istennek. Ez még szembetűnőbb, ha a 11. verset olvassuk: Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok,…(12.v.) …ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve…
Tehát amikor azt mondja a 19. versben, hogy polgártársai a szenteknek, akkor egyértelműen Izrael szentjeire gondol.
Pált eléggé ismerjük már leveleiből ahhoz, hogy feltételezzük, imádkozni fog azért, hogy amiről beszélt, az a gyakorlatban is kifejezésre jusson. A 22. versben ezt olvashattuk: Ef 2,22 …és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szellem által. Úgy gondolom, hogy Pál, amikor ehhez a csúcsponthoz ér és megmagyarázza pogány hívő testvéreinek, hogy ők immár Isten hajlékává lettek a Szentszellem által, akkor erre gyakorlati hangsúlyt kíván fektetni és imádkozik ezért. Kívánja olvasóinak, hogy ne csak tudják, hogy Isten bennük lakik, de tapasztalják is meg! Ezért kezdi a harmadik fejezetet így: Ezért vagyok… Ismerve Pált, azt vártuk volna, hogy azonnal rátér a gyakorlati alkalmazásra. Ha előre lapozunk a 3,14-hez, ott a következőt olvashatjuk: Ezért meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt, 15 akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által; 17 hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva… Így imádkozik szellemi megtapasztalásaikért. A 2,22-ben ezt mondta …és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Szellem által. Itt a „katoiketerion” szó áll, ami hajlékot jelent. Ez rokon értelmű azzal a szóval, ami annyit jelent, hogy „mélyen a bensőben lakni” (katokeo). Ez több mint „oikeo”, melynek jelentése „lakni”. A 17. versben, ahol azt olvassuk, hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, akkor a „katoikeo” infinitívumát (főnévi igenév) használja, ami „katoikesai”. Így a „katoiketerion” és „katoikesai” szavak közeli rokonok, mindkettő ugyanabból a hangsúlyos gyökérből származik. Mivel a 14. vers és a 3,1 is az „ezért” szóval kezdődik, elmondhatjuk, hogy Pál szándéka az volt, hogy itt egy imádságot mondjon. Magát az imádságot a 3,14-21-ben olvashatjuk. Azonban Pál is, akit leveleiből jól ismerünk, ember volt, akivel gyakran előfordult hogy egy általa használt szóról eszébe jutott valami, és az elterelte gondolatmenetét. Bizonyára te is találkoztál már olyan emberrel, aki egy mondat közepén új mondatba kezd teljesen más tartalommal. Az Ef 3,1 is jó példa erre.
Vajon mi zökkentette ki gondolatmenetéből Pált itt a 3,1-ben? Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. A „pogányok” szó zökkentette ki, hiszen ő a pogányok apostola volt. Ezért tehát mielőtt a 14. versben imádkozni kezd értük, előbb szolgálatáról beszél.
Pál kitér arra, hogyan bánik Isten a pogányokkal a jelen korszakban emberi szempontból tekintve. Pál szemében egy csoda és dicsőség az, ahogyan a pogányok befogadják az evangéliumot. Micsoda végtelen távolság a múltbeli és a jelen állapotuk között, amint azt az Ef 2,1-3-ban érzékelteti… Gondold csak végig: Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. Akiket az apostol így ír le, azokat a 3,6-ban a következőképpen jellemzi: …örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Micsoda változás történt a pogányokat illetően! A pogányok apostola pedig Pál volt! Nem csoda, hogy a pogányok üdvözülése Pál szemében óriási dolog volt! Emberileg nézve ő volt a kulcsszemély! Pál örvendezik Isten kegyelmében, hogy eszközként használta őt.
A) A 3,1-6-nak azt a címet adhatnánk: Pál és a titok. Itt írja le szolgálatát a pogányok felé. Először ennek a titoknak a kinyilatkoztatásáról beszél.
Ef 3,2 Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, 3 amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Amikor ezt olvassuk: „röviden megírtam”, Pál a levelének ezt megelőző teljes részére utal és nem egy másik levélről beszél.
Két megjegyzést fűznék ehhez a rövid részhez.
Az első arra a kifejezésre vonatkozik, ami az első versben áll: Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Pál tulajdonképpen Néró császár foglya volt, élményeit azonban nem emberi szemszögből értelmezi. Jézus Krisztus foglyának tekinti magát a pogányokért. Mindaz amit Pál tett és ami végül fogságához vezetett végső fokon Jézus Krisztus munkája volt. Isteni szempontból ő Jézus Krisztus foglya volt.
A másik kifejezés, amely kommentárt igényel a 2. versben található: Isten kegyelmének megbízása. A „megbízás”, amit Károli mint „rendelkezés” fordít, tulajdonképpen „gondnokságot” jelent. Azt jelenti, hogy valakire rábízunk valamit, hogy azt kezelje. Arról beszél Pál, hogy Isten elhívta őt a pogányok apostolának. Természetesen minden korszakban érvényes, hogy ha Isten valakit megment, akkor azt kegyelemből teszi. Az ószövetségi szentek is kegyelemből üdvözültek. Ábrahámot Isten még azelőtt megmentette, hogy körülmetélkedett volna. Kegyelemből mentette meg, hit által. Isten kegyelmének gondnoksága alatt azt érti, hogy őrá volt bízva a kegyelem „szétosztása” a pogányok között. (Talán arra is gondolt, hogy ez szemben áll a mózesi törvénnyel, a törvény gondnokságával.)
B) Az „új”-sága 3,4-5: Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát,… A „ha elolvassátok” jelen időben áll, tehát Pál feltételezi, hogy az efézusiak követik a levél mondanivalóját.
Az első kérdés: Mi a Krisztus titka? A „titok” helyett jobb ha a „rejtély” vagy a „misztérium” szót használjuk, mivel itt nem valamiféle „titokzatos” dologról van szó. A titok mögött nem valami detektív történet áll. A „titok” vagy „rejtély” egy isteni igazságra mutat. Olyan igazság, amely ki lett jelentve, de csak isteni kinyilatkoztatás útján lehet megérteni. Igazság, amely isteni kinyilatkoztatás révén lesz ismert.
Mi itt a titok? A következő versekből nyilvánvaló lesz, hogy a titok nem más mint a zsidók és pogányok viszonya a Krisztus testében, a gyülekezetben. Ez a titok, mely eddig nem volt ismert, csak most vált azzá az isteni kinyilatkoztatás révén. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által. Legutóbb említettem, hogy az „apostolainak és prófétáinak” kifejezés a 2., 3. és különösen a 4. fejezet kontextusában arra utal, hogy itt újszövetségi apostolokról és prófétákról van szó. A szavak sorrendje utal erre. Az Apostolok cselekedeteiben találkozunk prófétákkal. A prófétálás azt jelenti, hogy valaki képes új kijelentést közvetíteni az Úrtól. A korai keresztyéneknek, akiknek még nem volt Bibliájuk, Újszövetségük, jó volt, hogy voltak prófétáik, akik felálltak és tovább tudták adni az Úrtól jött kijelentéseket. Ezek érett, szellemi emberek voltak és amit mondtak, az beteljesedett. Ilyen volt Szilász, Agabus és mások. Ez egy múló, átmeneti ajándék volt. Ma senki nem gyakorolja a prófétálás ajándékát. Sokan mondják ugyan magukról, hogy prófétálnak, de ezek az állítások nem állják meg a helyüket.
A másik kérdés az, hogy mennyiben volt ez a titok ismert az ÓSZ idejében? Hiszen azt olvassuk, hogy más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által. Egyes szövetségi teológusok azt állítják, hogy a gyülekezet már az ÓSZ idején létezett. Úgy vélik, hogy ha ez a titok már az ÓSZ idején ismert volt, akkor nem mondhatjuk, hogy a gyülekezet Isten újszövetségi munkája. Ezt – nézetem szerint – nem tanítja az ÚSZ. Az egész ÓSZ-ben nem találunk utalást a titokra.
Ha azt gondoljuk, hogy a titok pusztán abban áll, hogy a pogányok üdvözülnek, akkor természetesen azt megtaláljuk az ÓSZ-ben. De a titok nem ez! A titok nem a pogányok üdvözülése, hanem az, hogy a pogányok mint pogányok üdvözülnek és a zsidókkal együtt beépülnek a gyülekezetbe. – A legtöbb szövetségi teológus elvetette időközben ezt a nézetet.
Van egy másik értelmezés is, amit „összehasonlító” (komperatív) látásnak is nevezhetnénk. A szövegben ez áll: nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette… Be kell ismerni, hogy volt egy részleges, egy igen csekély ismeret az ÓSZ-ben. Hagyjuk ezt most ennyiben.
Létezik egy másik nézet is, amit „korlátolt” (restriktív) látásnak nevezhetnénk. E nézet szerint Pál itt jóváhagyja, hogy a titok egyáltalán nem volt kijelentve más korszakokban.
Hajlok arra, hogy ezt a látást tegyem magamévá. Miért? Íme néhány érv:
a) Elsőként a kontextus miatt. Pál itt „egy új emberről” beszél, tehát nem valami öregről. Ezen kívül a 3,9 …és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében, arra utal, hogy ez még nem volt kijelentve korábban.
b) A vizsgált kontextust szem előtt tartva nézzük meg a következő igeverset: Kol 1,24: Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás (sáfárság) szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek. Itt nincs összehasonlító határozószó (adverbium), mint az Efezusi levélben. Ez a párhuzamos igehely hangsúlyozza az „új”-ságot.
Összehasonlíthatjuk a Róm 16,25 versével is (…ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt,…).
c) Egy harmadik érv: A „kinyilatkoztatás” szó, amely az ellenkezőjét jelenti annak, ami rejtve van, arra utal, hogy itt valami újról van szó. Leleplezésről, feltárásról beszél. Ha Isten ezt Pál előtt leplezte le, akkor ez arra utal, hogy azelőtt nem volt leleplezve. Azon kívül van egy hangsúlyozó határozószó, a „most”, „most kijelentett”. Ugyanez a „most” a Kol 1,26-ban is szerepel.
Lekerekítve az eddigieket: Még ha feltételeznénk is, hogy létezett a múltban valami csekély sejtés erről a titokról, akkor azt csak az Úr Jézus szolgálatában találhatnánk meg. A Mt 16,18-ban az Úr kijelenti, hogy építeni fogja a gyülekezetét. „Erre a kősziklára fogom építeni a gyülekezetemet”. Nem hiszem, hogy Pál erre gondolt volna, de fennállhat mint lehetőség. Ez megmagyarázná a „most”-ot. További lehetőségként említhetjük az Úr utalását a Jn 10,16-ból: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell… Ez képletes beszéd: pásztor, nyáj, juh, akol. Talán ez magyarázza meg az „úgy ahogyan” kifejezést. De ha valóban ez volna a magyarázat, ez akkor is valami újat jelentene, egy példabeszédbe öntött prófécia lenne. Lesz idő, amikor csak egy nyáj lesz, egy pásztor, és zsidók és pogányok együtt lesznek ebben a nyájban. Ez egy lehetséges magyarázat.
d) Egyetlen hely sincs az ÓSZ-ben, ami arra utalna, hogy a pogányok örököstársai lesznek Isten népének és velük együtt az ígéretek örökösei. Aki talál egy ilyen igehelyet, az kap tőlem 10,000 forintot.
Az „úgy, ahogyan” kifejezés a magyarban vagy más nyelvekben is összehasonlításra szolgál. Hadd magyarázzam meg. Ha azt mondom: „A nap nem süt éjszaka úgy, ahogyan nappal süt.” – vajon lehet-e úgy érteni ezt, hogy éjjel süt a nap? Nem, a nap egyáltalán nem süt éjjel. A mondat világos, az „úgy, ahogyan”-t korlátozó, beszűkítő mondatrészként értelmezzük. Ilyen értelemben a kijelentés egy teljesen új kijelentése Istennek: pogány és zsidó együtt van összeforrasztva, egy testben a Krisztusban.
A 3,6-ban a titkok tartalmát illetően a következőt olvashatjuk: …tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben. Pál mindenütt használja a „szun”, vele vagy velünk, prepozíciót: „velünk örökösök”, „velünk egy test” és „velünk részesei”. Háromszor szerepel a „velünk”. Ez megmagyarázza, mi a titok tartalma, ami lényegében a következő: a teokrácia (ami alatt Izraelt értjük, azt a népet, amelyet Isten ural) lezáródott. Nem teljesen, hanem abban az értelemben, hogy most már nem ők az isteni igazság közvetítői. A közvetítő szerepet átvette egy új nemzetközi test, amelyben a teokrácia maradékai osztoznak a szövetségi áldásokban. A zsidók azt mondták, nincs más királyuk, csak Cézár. Megtagadták a teokráciát akkor, amikor megfeszítették Jézust. A teokráciát felváltotta egy új nemzetközi test, amelyben a zsidók maradéka és a pogányok osztoznak a szövetség áldásaiban.
Figyeljük meg a kulcsszót: …a pogányok örököstársaink,… Pál leveleit olvasva megfigyelhetjük, hogy az örökséget gyakran összeköti a királyság kifejezéssel: Isten királyságának örökösei. Pl. az 1Kor 6,9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? vagy a Gal 5,21 …akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
Pál itt azt mondja: A zsidók és pogányok örököstársak Isten országának áldásaiban, más szóval, az Ábrahámi, a Dávidi és az Újszövetség áldásainak részesei. Amit eddig Izrael örökölt, azt most hívő zsidók és hívő pogányok öröklik.
Másodszor: velünk egy test. Nem egy idegen test a testben, nem valami művégtag, hanem valóságosan egy test. Egy tökéletes egység.
Harmadszor: velünk együtt részesek az ígéretben. Milyen ígéretben? Az ígéret a messiási királyság üdvösségét jelenti. A messiási királyság üdvözítő ereje a pogányoké. Ez a három „vele együtt” a zsidók és a pogányok egyenjogúságát hangsúlyozza, melyet már a 2,6-ban előrebocsátott: …és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért. Mi össze vagyunk forrasztva.
Ha jól odafigyelünk, akkor teljes összhangot láthatunk azzal, amit a Róm 11-ben olvasunk. Az olajfa példázatában ez áll: „az olajfa az ő saját olajfájuk”. Izraelé, övék az ígéretek, melyek még be fognak teljesedni. Utaltam arra az idézetre, amit valaki így fejezett ki: Ha részesülni akarsz a keresztyénség áldásaiban, akkor csak Ábrahámon keresztül kaphatod meg azokat. Ezért az Ige a gyülekezet minden tagját „Ábrahám fiainak” nevezi. Mit is mond itt Pál? Azt, hogy a pogányok nem egy új testet képeznek, hanem örököstársak lesznek. Kikkel? A hívő zsidókkal, a maradékkal. Ezen kívül, „a test tagjai” lesznek. Milyen test tagjai? Kikkel együtt? Izraellel, a hívő Izraellel, a maradékkal a kegyelem kiválasztása szerint. Hanna, Simeon, az apostolok, a tanítványok és akik általuk pünkösdkor megtértek a zsidó gyülekezet részesei!
…részesek az ígéretben. Kikkel együtt részesek? Izrael hívő maradékával.
Berliner Húgó és Ungár Aladár nagy hangsúlyt fektettek ennek tanítására, de hadd ismételjem meg és húzzam alá újra, és hadd emlékeztesselek titeket erre, hogy bevésődjék emlékezetetekbe. – Ha tehát a pogányok üdvözülnek, akkor be lesznek oltva, be lesznek olvasztva a hívő zsidók testébe, az olajfába. A kettő együtt képez egy új embert, a gyülekezetet. A gyülekezet mindig zsidókból és pogányokból áll. Pogány gyülekezet nem létezik. Ez a kifejezés teljesen ismeretlen a Bibliában.
Amikor Dr. Charles Feinberg, zsidó-keresztyén teológus valakit pogány gyülekezetről hallott beszélni, félbeszakította: „Hol találod ezt a kifejezést a Bibliában? A gyülekezetet zsidók és pogányok alkotják.” Természetesen a mai keresztyén gyülekezetek többsége pogányokból áll, de Feinberg a Róm 11-re utalt, mely szerint nem a zsidók csatlakoznak a pogányokhoz, hanem a pogányok csatlakoznak a zsidókhoz. Ezt sose felejtsük el!
Valaki azt mondta: Az Efezusi levél különleges üzenete az, hogy egy pogány se lehet közösségben Istennel Krisztusban, ha nincs közösségben Izraellel. Tudjátok, ki mondta ezt? Karl Barth fia, Markus Barth, aki kétkötetes kommentárt írt az Efezusi levélről. Barth így folytatja: A test, amelybe a pogányok be lettek iktatva, nem más mint Krisztus. A test első tagjai zsidók voltak. Ennek ismeretében alakítsunk ki magunkban képet arról, hogy mi tulajdonképpen a keresztyén gyülekezet! A pogányok tagjai lettek a testnek, Isten népének.
Új ember lettünk, mert Isten eltörölte a különbségeket a testhez való tartozást, beoltást illetően. Hiszünk Krisztusban, a test tagjai vagyunk, osztozunk velük az áldásokban.
Pál folytatja, és tulajdonképpen ez a mondanivalóm, témánk lényege: Pál és a titok szolgálata, 3,7-9.
Ez Pál szolgálatának a forrása.
Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, Elég lett volna, ha azt mondja „Isten kegyelméből”, de Pál szeret hangsúlyozni: amivé Pál vált, az „Isten kegyelmének ajándékából” lett, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. 8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Újra és újra hangsúlyozza, hogy a szolgálatának forrása az Úr Isten maga, aki bőségesen mérte ki neki ajándékként a kegyelmet. Egyik feladatom, hogy evangelizáljak, hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ez a kifejezés olyan szép: Krisztus mérhetetlen gazdagsága! Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy gazdagsága kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, nem követhető. Theodorust, az egyházatyát az 5. században megkérdezte valaki: „Ha a gazdagság mérhetetlen, akkor miért hirdeted?” A válasza ez volt: „Azért hirdetem, mert mérhetetlen. Olyan csodálatos, hogy egész életünk nem elég ahhoz, hogy kifürkésszük.” Valaki ezt így illusztrálta: Valaki meg akarta mérni egy tó partjának a hosszúságát. Mérte, mérte és amikor már majdnem megmérte, észrevette, hogy ez nem egy tó hanem az óceánnak egy öble.
3,9 és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében. Szolgálata tehát abban állt, hogy hirdesse Krisztus mérhetetlen gazdagságát és felvilágosítsa őket a titok felől. Így növekszünk, ha fürkésszük, mi is a jelen korszak jellegzetessége. Pál megmagyarázza olvasóinak, mit tesz Isten. Ezért ne csodálkozzunk, ha a 10-13. versekben beszél a titok indokairól. 10 és hogy ismertté legyen most a gyülekezet által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. A „sokféle” azt jelenti, hogy „sokoldalú”. Ezt a következőképpen lehetne megvilágítani: Isten sokféle bölcsessége az, ahogyan ő bánt a néppel és a népekkel, illetve ahogyan Isten az Ő üdvtervét be fogja dicsőségesen fejezni, amint az a Róm 11,25 kk. versekben olvasható. A „sokféle” kifejezés Isten üdvtervének csodálatos lefolyására utal. A Róm 11 végén Pál hasonlóan fejezi ki azt, amire itt is utal.(11,33) Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!
Figyeljük meg jól az Ef 3,10-et. hogy ismertté legyen most a gyülekezet által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. A gyülekezet lesz a mennyek oktatója, tanítója!!Itt az angyalok seregéről van szó! El tudjuk képzelni, milyen az, amikor az angyalok lenéznek ránk és mi oktatjuk őket? Az Újszövetség erről beszél. Péter említi ezt, amikor Jézus Krisztus üdvözítő munkájáról beszél (1Pét 1,12) amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni. Az 1Kor 4,9-ben Pál aláhúzza: Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Ez a vers nagy kihívást jelent. Mi egy színpadon élünk! Amit az Úr ma tesz, abba az angyalok bepillantást akarnak nyerni: mi a gonoszság, a bűneset, a megváltás Krisztus által, Isten terve Izrael népével, Isten üdvterve a népekkel. Ez a lecke, amit az angyaloknak is meg kell tanulniuk, rajtunk keresztül. Az angyalok feszülten várják, milyen lesz mindezeknek a kimenetele. Angyalok figyelik a gyülekezetet, amely belőlem és belőled áll. – Persze nem csak az angyalok figyelnek. Az Úr maga figyel minket.
Végül így fejezi be Pál a 11-13. versekben: Isten bölcsességének végső célja az örök végzés, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ez a korszakok célja és értelme, miközben Isten üdvterve kibontakozik a történelem folyamán.
Végül, őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez. Én, a pogányok apostola, mindezt értetek teszem.
Ezek a versek összhangban vannak Pál többi levelével. A hangsúly itt azon van, hogy Izrael a tő, övék a felsőbbség, a dominancia. De a pogányok osztoznak az áldásokban az újjászületés által. Az angyalok figyelnek minket, a színház a világtörténelem, a színpad a világ, a színészek a test tagjai, a szerző és a rendező Isten maga, a nézőközönség pedig a kozmikus intelligens lények. Jelentős szerepünk van abban, amit Isten tesz.