Már átküzdöttük magunkat 48 fejezeten és elérkeztünk a 49. fejezethez. Azt gondolom, hogy a hátralevő rész már nem lesz olyan nehéz, mint az eddigiek.Ézs 49,1: „Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. 7. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az ÚRért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged. 8. Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. 9. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! – a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. 10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. 11. Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak. 12. Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről! 13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. 14. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! 15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! 16. Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. (Tulajdonképpen egy „tetovált Istenről” beszélhetünk. Ez egy régi keleti szokásra utal, amely szerint az emberek olyan dolgokat tetováltak a kezükre, amiket szerettek. Isten bennünket tetovált a kezére. Ezért beszélhetünk itt egy „tetovált Istenről”.) 17. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. 18. Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre mondom – így szól az ÚR -, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyasszony! 19. Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid. 20. Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjem le! 21. Ezt mondod majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam, honnan valók ezek? 22. Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Intek kezemmel a nemzeteknek, jelt adok a népeknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve. 23. Királyok lesznek a gondviselőid, fejedelemasszonyok a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. 24. El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? 25. Igen! – ezt mondja az ÚR. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg. 26. Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól. Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az ÚR, a te szabadítód, és megváltód, Jákób erős Istene.”
Ismét ennek az evangéliumi prófétának a próféciáit látjuk magunk előtt. Ézsaiás ez az evangéliumi próféta. Könyve, ami sok száz évvel Krisztus előtt íródott, egy evangéliumi üzenetet tükröz vissza az Úr Jézusról. Ézsaiás ereiben királyi vér folyt. Szókincse felülmúlja az Ószövetség összes szerzőjének szókincsét. Az ő neve azt jelenti: Jahve a szabadítás.
Liberális kritikusok „Deuteroézsaiásnak” nevezik, mert úgy gondolják, hogy a 40-66. fejezetek nem ugyanattól a szerzőtől származnak, mint a könyv első része. Ezért emlegetik a 40-66. fejezeteket „Deuteroézsaiásként”. Az 1-39. fejezeteket Ézsaiásnak tulajdonítják. Nekünk nem kell ezzel foglalkoznunk, mert semmit nem találunk Ézsaiás könyvében, ami két szerzőre utalna. Ézsaiás írta ennek a könyvnek mind a 66 fejezetét.
Ézsaiás neve, „Jahve a szabadítás” már önmagában véve is üzenet számunkra: Ennek a prófétának a szolgálata és az írásai az Isten szabadítását jelentik ki számunkra.
Emlékezzünk vissza arra, hogy ezt a könyvet három részre lehet osztani.
Az 1-35. fejezetek prófétikus fejezetek. Ezekben a kulcsszó az „ítélet”, mivel ezek ítéleteket tartalmazó próféciák.
A 36-39. fejezetekben egy történelmi szakaszt találunk. Itt olvasunk Ezékiás királyról és az asszír fenyegetettségről. Ezeknek a fejezeteknek a kulcsszava az lehetne, hogy „elfoglalás”.
Az utolsó 27 fejezet, a 40-66. fejezetig terjedő szakasz messiási próféciákat tartalmaz. Ez nem jelenti azt, hogy az 1-39. fejezetekben nincsenek messiásra való utalások, azonban Ézsaiás könyvének ebben az utolsó szakaszában találhatók a nagy messiási próféciák. Itt a kulcsszó a „vigasztalás”.
Ézsaiás könyvét azonban két részre is fel lehet osztani. Az 1-39. terjedő fejezetekre és a 40-66. terjedő szakaszra. Ez azt jelenti, hogy 39 fejezetet tartalmaz az egyik rész, és 27 fejezetet a másik mintegy emlékeztetőül az Ószövetség és az Újszövetség könyveire.
Az utolsó 27 fejezetet (40-66. fejezetek) 3×9 szakaszra lehet osztani.
Nos, a 40-48. fejezetekben az utolsó vers ez (Ézs 48,22): „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az ÚR.”
Az 57. fejezet utolsó verse így hangzik (Ézs 57,21): „A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.”
A 66. fejezet utolsó verse pedig ez (Ézs 66,24): „Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.”
Ezeknek a fejezeteknek a témái a következők:
40-48.: A megszabadítás vagy megmentés. Itt Izrael maradékának megmentéséről van szó az utolsó napokban. Ennek a próféciának a háttere a szakasz elején olvasható, ez az asszírok inváziója. A szakasz végén a próféta a jövőbe tekint a Szentszellem által, amikor Izrael a babiloni fogságban lesz majd. A babiloni fogságból való megszabadulás háttere előtt Izrael jövőjéről van szó, amikor újra visszakerülnek saját földjükre. Akkor minden áldás részesei lesznek, amiket Isten nekik megigért. Ezekben a fejezetekben Isten összehasonlítja magát a pogányok isteneivel.
49-57.: Itt a Szabadító áll a középpontban. Ebben a szakaszban a Messiás szolgálatáról és szabadításáról van szó. Ő Jahve szenvedő szolgája.
58-66.: Ebben a részben a megváltottakon, vagyis magán Izraelen, a maradékon van a hangsúly. Itt a hívők és a hitetlenek vannak egymással szembeállítva.
Ennek a 27 fejezetnek a középpontja az 53. fejezet 5-6. verse! „5. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” – Ez a magja, a fő mondanivalója ennek a 27 fejezetnek. A Szentszellem ezzel akarta a mi teljes figyelmünket ezekre a versekre irányítani, Jahve szenvedő szolgájának szolgálatára. Ez jelent vigasztalást Izrael számára és a nemzetek számára is. Ézsaiás könyvének csodálatos felépítése van, magában hordozza az isteni ihletettség pecsétjét.
- A Messiás elhívása és tulajdonságai
Itt találjuk meg a szolgát, aki a jövőben vissza fogja hozni Izrael maradékát a szétszóratásból saját földjére.49,1: „Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem.” A próféta itt nem saját magáról beszél, nem is Izraelről, hanem Jahve szolgájáról. Csak később szólítja meg Izraelt, akit meg fog menteni.
„Már anyám méhében elhívott engem az ÚR.” Az egész Ószövetségben, amikor szó van a Messiásról, soha nincs utalás az Ő Atyjára. Tudtátok ezt? Hozok néhány példát erre: A 22. zsoltár a nagy messiási zsoltár, amely idézi az Urat, amikor azt mondta a kereszten: „2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Azután a 10-11. vers: „10. Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 11. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.” A Messiásnak van édesanyja, apjáról azonban hallgat a Szentírás. – Mik 5,1: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” Ez a prófécia arról az uralkodóról szól, aki Betlehemből Izraelbe jön, akinek a származása azonban visszanyúlik az örökkévalóságba. … „2. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül.” Ismét csak az anya kerül említésre, az apa azonban nem. – Ezen kívül a Genezisben (1Móz ) 3,15-ben azt mondja Isten a Sátánnak: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” Az Ószövetség nem vonakodik attól, hogy kijelentsen valamit a Messsiás anyjáról, azonban soha nem beszél egy emberi apáról.
Ez illeszkedik az Újszövetséghez, mivel József volt Jézus jog szerinti apja. Józsefnek joga volt Dávid trónjához. Ha valaki másról lett volna szó, akkor Jézusnak nem lett volna joga a trónhoz. Nem lehetett azonban József magja, mivel Isten átkot mondott Dávid leszármazottjaira. Ebből a vérvonalból senki sem ülhetett Dávid trónjára. Hogy ülhetett akkor bárki is Dávid trónjára? Ha Dávid jog szerinti utódjának kellett a trónra ülnie, azonban nem lehetett József test szerinti utódja? Ez csakis a szűztől való fogantatás által volt lehetséges. Ezért kellett Jézusnak szűztől születnie. Nem csak azért, mert ez csoda volt! Jézusnak József jog szerinti örökösének kellett lennie, azonban nem származhatott az ő magjából.
Érdekes, hogy az Ézs 49-ben azt mondja a próféta által: „Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésem előtt néven nevezett.”
Amikor az ember olyan zsidókkal elegyedik szóba, akik nem ismerik Jézust, mint az ő Messiásukat, akkor gyakran teszik fel a következő kérdést: Ha Jeshua valóban a Messiás, akkor hogyan lehetséges, hogy az Ószövetség sehol sem említi a nevét? – Ezt különbözőképpen lehet magyarázni. a.) Vannak olyan igehelyek, ahol Isten az eljövendő üdvösségről beszél. Jézus neve azt jelenti: „Jahve az üdvösség”. Amikor Isten azt mondja, hogy Jahve üdvössége el fog jönni, akkor azt mondja: Jeshua el fog jönni. Tehát van utalás az Ószövetségben a nevére. – b.) Az Ószövetségben szerepelnek arra való utalások, hogy születésének órájáig nem lehet ismert a neve. „születésem előtt néven nevezett.” Amikor Máté evangéliumát olvassuk, amely azért lett megírva, hogy a zsidókat meggyőzze arról, hogy Jézus a Messiás, akkor azt olvassuk, hogy így hirdette az angyal Józsefnek Jézus születését: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentszellemtől van. 21. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Mt 1,20-21) – – „Születésem előtt néven nevezett”! A zsidóknak szóló válasz ez: Nevének titokban kellett maradnia egészen születéséig.
„2. Az ítélet szavait ajkamra helyezte és éles karddá tette számat.” Úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy ítéletet fog hirdetni. Első eljövetelekor még nem hozott ítéletet. Azért jött, hogy meghaljon. Azonban ennek ellenére olyan benyomása volt az embereknek, hogy a szavai olyanok voltak, mint egy éles kard. Emlékezzünk vissza pl. a következő történetre: „34. Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. 35. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36. „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” 37. Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38. Ez az első és a nagy parancsolat. 39. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,34-40) Senki sem tudta úgy értelmezni és magyarázni az Ószövetséget, mint Jézus. – Azonban nem ezek voltak Jézus utolsó szavai ebben a beszélgetésben: „41. Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42. „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” 43. Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Szellem által Urának, amikor ezt mondja: 44. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 45. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” 46. De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.” Ha Ő Dávid fia és ugyanakkor Dávid Ura is, akkor nem lehet csupán egy ember, hanem nagyobb kell, hogy legyen egy embernél. Ő nem egy angyal, hanem az Isten-ember. Ha pedig Jézus az Isten-ember, akkor nem „kísérteniük” kell Őt, hanem imádniuk.
„2. Védő keze fedezett engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel”. Miért nevezi Őt Isten Izraelnek? Mert Ő Isten hercege. Mit jelent az a szó, hogy Izrael? Azt, hogy „Isten hercege”. Amikor Isten Jákóbnak ezt a nevet adta, akkor azt akarta ezzel mondani, hogy Jákóbtól fog származni ez a herceg. Azonban „Isten hercege” az, aki által minden ígéret és áldás adatott. – Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de nem csak azért, mert a mi Urunk lemosta a bűneinket váltsághalála által, és ezért kerülhettünk ebbe a pozícióba. Jákób „Isten hercege” volt, mert tőle kellett származnia az Isten hercegének.
Mire gondol a próféta, amikor ezt mondja: „4. Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél.” A Messiás itt az elcsüggedését fejezi ki. Vajon nem kellett volna Jézusnak elcsüggednie annyi visszautasítás után? Azért jött, hogy megmentse az Ő népét, de mi volt erre a reakció? „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt”. (Jn1,11). Az emberek elutasították, pedig Isten Fia volt. Micsoda teher lehetett az Úr szívén, hogy a zsidók is és a pogányok is megvetették! Vétkezett Ő ezáltal? A csüggedés ugyanis bűn. Milyen gyakran csüggedünk el az Úr szolgálata közben? Amikor azt tesszük, amit az Úr kér tőlünk, az Ő akarata szerint járunk, és senki sem reagál bizonyságtételünkre, az örömüzenetre, akkor emberileg elcsüggedhetünk. Isten szemszögéből nézve viszont sohasem szabad elveszítenünk a bátorságunkat. Munkánk gyümölcse Isten kezében van. Milyen gyakran elcsüggedhetnek a vének vagy prédikátorok, amikor az örömüzenet, a prédikáció, vagy egy személyes beszélgetés gyümölcstelen marad?
„Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet.” Ha elgondolkozom, hogy melyik esetre lehet ezt a gondolatot alkalmazni Jézus életében, akkor a Mt 23,37 jut eszembe, amikor az Úr megérkezett Jeruzsálembe: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” És sírt Jeruzsálem felett. Hordozta a terhet, vérzett a szíve a közömbösségük miatt!
Ő nem az önsajnálat miatt csüggedt el, ahogy ez a mi esetünkben gyakran előfordul. A mi csüggedésünk alapja legtöbbször az önsajnálat, mivel nem volt sikerünk. Azt gondoljuk, hogy csődöt mondtunk. A „szolga” azonban azt mondja: „De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél”. Ő Istenre bízta az ügyét! A szolga csüggedt, azonban az Úrra hagyja az Ő ügyét! Az Ő csüggedésének oka az Izrael iránt érzett aggodalom.
Egy másik újszövetségi igehelyet is megemlíthetünk ezzel kapcsolatosan. Az 1Pt 2,22-ben azt mondja Péter az Úrról: „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 23. mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél”.
Amikor prédikálunk, tanítunk és Isten akarata szerint magyarázzuk az Igét, egyesek mégsem jönnek el, vagy nem mutatnak érdeklődést, nem reagálnak rá, akkor csak azt tudjuk mondani: Az Úrnál van az én ügyem.
„6. Most pedig ezt mondja az ÚR, … Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Azután ezt mondja az Atya: „7. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek”. Mire emlékeztet ez bennünket? Az Ézs 53,3-ra: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott”. Ez Jahve szolgája.
„7. Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az ÚRért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged…” Ez a mi Urunk odaadása, a 8. versben pedig az Ő jutalmáról olvashatunk. „8. Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.” A legcsodálatosabb kijelentések egyike ezekben a versekben az, hogy a Messiás királyok és uralkodók alá lesz vetve. – Az Úr azt mondta, hogy meg kell adni a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami Istené. Ő alávetette magát a római jognak. Hitt abban, amit ma úgy jellemeznek, hogy „law and order”, jog és rend. – Gyakran azt mondják, hogy Jézus egy forradalmár volt. Politikailag és szociálisan nem volt az, viszont szellemileg igen! Az Úr önként alávetette magát a világi hatalmaknak. Még Pilátusnak is, akinek pedig ezt mondta: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked”(Jn 19,11), és az aki a világ ítélőbírája, elismerte Pilátus Istentől való hatalmát, ennek a báb-figurának, aki elítélte Őt. Az ítélet téves volt, az Úr azonban elismerte az ahhoz való jogát, hogy elítélje Őt.
Amikor azt mondja Ézsaiás: „akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek”, akkor az egy utalás az Izraellel való kapcsolatára, és magyarázat mindarra, ami az Úrral a földön történt. Zsidók és pogányok keresztre feszítették az Urat. Nemcsak a zsidók! Pogányok és zsidók egyaránt gyűlölték és megvetették Jézus nevét. A zsidó irodalomban a Jesua név átváltozott Jesu-ra, ami annyit jelent, hogy „az ő neve kitöröltetett”. Gyakran úgy nevezik az irodalomban, hogy „Ben Stada” vagy „Ben Pendora”, ami azt jelenti, hogy „fattyú”.
- Jahve jelenléte és gondoskodása
Itt a maradék képét láthatjuk, akiket a nagy pásztor visszavezetett saját földjükre. „9. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! – a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. 10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. 11. Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak. 12. Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről! 13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon”. Ez egy csodálatos képe a jövőnek, amikor Isten visszavezeti népét földjére és ott minden tekintetben gondoskodni fog róluk.
A 13. vers a teremtett világ nagy „hallelujah”-ja, ahol minden dicséri Azt, aki olyan sokat tett értük. „13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon”.
Ézsaiás könyvének felosztása
Téma Kulcsszó
1-35. fejezet: Próféciai Ítélet
36-39. fejezet: Történelmi Elfoglalás
40-66. fejezet: Messiási Vigasztalás
Két részre való felosztása
1-39. fejezet: 39 fejezet, amely megfelel az Ószövetség 39 könyvének
40-66. fejezet: 27 fejezet, amely megfelel az Újszövetség 27 könyvének
A 40-66. fejezetek (3×9 fejezet) felosztása
40-48. fejezet: Megmentés / Izrael jövője / Áldások az országban
(48,22: Nincs békességük a bűnösöknek…)
49-57. fejezet: A Messiás áll a középpontban
(57,21: A bűnösöknek nincs békességük…)
58-66. fejezet: A megváltottak, a maradék áll a középpontban
(66,24: Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.”)