Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok 16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.” 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? 25 Hóseás szerint is ezt mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, 26 és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.” 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, 28 mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” 29 És előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.” 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; 31 Izrael viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. 32 Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.”Olvassuk mi a Bibliát? Az igazi probléma ebben a kérdésben rejlik. Tanulmányozzuk-e a Bibliát? Pál apostol az összes kérdésre a következő választ ajánlja: olvassuk az Írásokat! Abban találjuk meg világosan leírva az élet útját.
Ha bibliamagyarázó testvérek szolgálatuk során szívesen elkerülnének egy igeszakaszt, akkor az első helyen bizonyára a Róm 9,13-33 állna. Ez egy nagyon nehéz szakasz, amely fölött sok vita folyt már. Nem Pál apostol szavai okoznak problémát, mert ő világosan fejezi ki magát, hanem az ember érti meg nehezen, mert szívét a bűn elvakította.
A témánk: A harag edényei, a kegyelem edényei.
Említettük, hogy Pál apostol a Róm 1-8-ban a kegyelem kiválasztásáról ír. Csodálatos leírása ez Isten adományának és a megigazulásnak. Ezekben a fejezetekben azonban nincs szó Izraelről, kivéve egy rövid utalást a 3. fejezetben. Nem említi Istennek Izraelre nézve tett ígéreteit, amelyekről az Ószövetség beszél. Ezért vetődik fel a kérdés: Mi történik ezekkel az ígéretekkel? Izrael elpártolt Istentől és ezért elveszítették az ígéreteket? A kérdés tehát: Pál evangéliuma igaz, Isten ígéretei pedig érvényüket vesztették, vagy az ígéretek érvényesek, de Pál evangéliuma hazug és Jézus nem a megváltó. – Említettem az előző szakasz magyarázatánál, hogy itt nem egy „vagy-vagy”, hanem egy „is-is” helyzettel állunk szemben. Mindez világossá válik számunkra, miközben kifejti teológiáját a 9-11 fejezetekben. Az izraeliták Pál napjaiban nem abban vallottak kudarcot, hogy ellentmondtak volna Isten Igéjének, de Pál szerint nem tartoznak mind Izraelhez, akik Izraeltől származnak. Kétféle izraelita létezik: hívő és hitetlen. Az ígéretek a hívő izraelitáknak adattak. Pál azt mondja, ha olvassátok a Bibliát, akkor ez világos lesz számotokra. Az Ószövetség történelme folyamán kiválasztások sorozatával találkozunk. Van tehát kiválasztó kegyelem. Izrael mindig is két csoportra oszlott, a hívőkre és a hitetlenekre. Ez a kiválasztás kegyelmével függ össze. Mindig is volt és lesz is egy maradék. Izrael elvetette az ígéreteket és ez oda vezetett, hogy a hívő maradék ebben a korszakban kisebbségbe került.
A 9. fejezet számomra is nehézséget okoz. Az egyik probléma az, hogy mi gyermekek vagyunk és Isten a mennyei Atyánk. A gyermekek gyakran nem értik meg apjukat. Tanulmányozhatjuk hosszan ezeket az igéket, végül mégis azt kell felismernünk, hogy vannak dolgok, melyeket Isten kinyilatkoztatott, mely a kezünkben van, előttünk fekszik, de egészen mégsem tudjuk megérteni azok jelentőségét, implikációját.
Donald Grey Barnhouse, aki sokáig tanulmányozta a Római levelet, egy olyan emberi illusztrációt talált, mely segít megérteni ennek a kijelentésnek az igazságát. Mint minden illusztráció, ez is sántikál, mégis egy olyan elképzelt esetet ír le, amely érthetőbbé teszi a Róm 9 problémáját. Ez az illusztráció a következő: Egy kisfiúnak van egy kutyája, melyet nagyon szeret. Játszik vele és a kutya állandóan a fiút követi. A kutya még éjszaka is a kisfiú mellett alszik. Egy nap a kisfiú éppen abban a pillanatban nyitja ki a garázsajtót, amikor apja egy pisztolyt tart a kutya fejéhez és rögtön eldördül a lövés. A fiú odarohan a kutyához, de már halott. A kisfiú nekiront apjának: Megölted a kedvenc kutyámat, én utállak, szívemből gyűlöllek! Az apa bekíséri gyermekét a házba és megmagyarázza fiának, hogy miért kellet a kutyát megölnie. De a gyerek mindig csak azt kiáltja: Gyűlöllek, gyűlöllek!
Ez persze egy abszurd, lehetetlen illusztráció, hiszen az apának számtalan oka lehetett arra, hogy lelője a kutyát. A mese abszurditása mégis emlékeztethet arra, hogy mi mint gyermekek, akiknek a szívét a bűn megrontotta és akik képtelenek vagyunk úgy érvelni, ahogyan Isten érvel, az élet tényei miatt ellentmondunk Istennek, mert nem értjük meg Őt. – Az említett illusztrációban egy veszett kutya a szomszédságból megharapta a kisfiú kutyáját és az apa azért ölte meg a kutyát, hogy megóvja gyermekét egy halálos betegségtől. Persze a gyerek sokáig hordozta a haragot szívében apja ellen, amíg később megértette őt.
Ha isteni gondolatokkal foglalkozunk, akkor gyakran azt gondoljuk magunkról, hogy szülők vagyunk és nem gyerekek. A Biblia azt mondja, hogy mi gyerekek vagyunk. A Biblia azt tanítja, hogy van egy Mennyei Atyánk. A mi Atyánk egy végtelen Atya, akinek bölcsessége, szeretete, kegyelme is végtelen. Nem kell csodálkoznunk, hogy nem értünk meg mindent, amit Mennyei Atyánk tesz. Ha egy ilyen nehezen érthető fejezethez érkezünk, akkor jó, ha egy ilyen illusztráció emlékeztet minket arra, hogy gyermekek vagyunk. Emlékeztet arra, hogy a bűneset miatt gondolkozásunk csökevényes és torzult lett. Ez a magyarázata annak is, hogy a természetes ember nem képes az evangéliumot megérteni. Pál azt mondja, hogy a nem szellemi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni (1Kor 2,14). Ha hitre jut is az ember, gondolkodása még akkor is a bukás jelét viseli magán. A teológia nyelvén ezt a bűn noetikus kihatásának nevezik. A bűn egész keresztyén életünk folyamán kihatással van a gondolkodásunkra. A megszentelődés tesz képessé mindinkább Isten gondolatait megérteni.
Pál azt írja „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Azt mondják erre némelyek: Gyűlölöm azt az Istent, aki ilyet mond. Teológusok között, sőt, evangéliumi teológusok között is sokszor elhangzik: Követni tudjuk Pál apostol tanítását, de amit a nőkről és a Róm 9-ben Isten szuverén akaratáról mond, az elfogadhatatlan”. Így aztán válogatnak Pál leveleiben és keresik azt, ami leginkább megegyezik az emberi érveléssel.
A kérdés ez: Igazságos-e Isten, ha szuverén módon választ? Igaza volt, amikor Jákobot választotta és nem Ézsaut? Ez a nagy kérdés.
Pál apostol sokszor foglalkozott ezzel a kérdéssel. Biztos vagyok abban, hogy élete során Pál számos alkalommal találkozott olyanokkal, akik ellentmondtak tanításának. Meggyőződésem, hogyha Isten kegyelmének evangéliumát hirdetve nem ütközöm ellenállásba, akkor az evangélium, amit hirdetek nem egyezik azzal, amit Pál apostol hirdetett. Ha úgy hallgatnád ezt az üzenetet, hogy semmit nem tudsz Jézus Krisztusról és én nem hirdetném, hogy nem cselekedeteid által üdvözülsz, hanem azáltal, amit Krisztus érted tett, minden emberi cselekedet és érdem nélkül, függetlenül egyházi hovatartozásodra, imádságra, kultúrádra vagy műveltségedre, akkor azt mondhatnád, hogy „élhetek tovább úgy, mint eddig”.
Ha azt olvassuk a Bibliában, hogy „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem” és ez Isten Igéje, akkor fel kell tennünk a kérdést: Igazságtalan Isten? Hogyan ítélhet meg minket Isten? Isten saját akarata szerint hoz döntéseket. Egyeseket kiválaszt, másokat nem. Ha a Római levelet magyaráznám és kihagynám a 9. fejezetet, akkor nem ugyanazt az üzenetet hirdetném, amit Pál. Pál maga teszi fel a kérdést: „igazságtalan az Isten? … Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” Nem lepődöm meg azon, ha valaki megkérdezi, „hogyan tud Isten ítélni?”. Csak azon lepődnék meg, ha valaki nem tenné fel ezt a kérdést. Igyekszem úgy hirdetni az Igét, ahogyan Pál és az Úr maga is hirdette.
„Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Pál apostol isteni és emberi oldalról nézve is foglalkozik ezzel a mondattal.
Ne felejtsük el, hogy Isten nem felelős az ember elesett helyzetéért. Az ember nem azért kap lehetőséget a megváltásra, mert Isten felelős lenne elveszett állapotukért. Az Írás arra tanít, hogy az ember a felelős elveszett állapotáért. A Gen 3 óta az ember mindig Istent vádolta nehézségeiért. Pál azt mondja, hogy Isten szabad döntése szerint gyakorol kegyelmet és ezt joggal teszi, mert Ő igazságos.
Bibliaolvasó emberekkel beszélgetve mi lenne a válaszunk arra a kérdésre, hogy „igazságtalan-e az Isten”? Bizonyára fellapoznánk a Bibliánkat. Ha mindketten hiszünk a Biblia kijelentésében, akkor miként magyarázzuk „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem” igerészt? Pál is a Szentírást használta segítségül a kérdés megválaszolására, hiszen olvasói is hittek Isten Igéjének. Pál két igeszakaszt választ a kérdés tisztázására. Az egyik személy, akivel foglalkozik Mózes, a másik személy pedig az ő személyes ellensége, a fáraó.
Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Még a gondolat is hamis, hiszen Isten igazságos. Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok”. Isten szuverén az ő kegyelmében. Pál levonja a következtetést: Ezért tehát nem azé, aki akarja,… Egy pillanatra álljunk meg. „Pál, te nyilván nem hiszel a szabad akaratban” – mondhatnánk. „Persze”, válaszolna Pál, „nem azé, aki akarja”. Ez nagyon fontos!! Az evangéliumi keresztyének nagy része az utóbbi években – és ez 200 évvel ezelőtt nem így volt – abban hisz, hogy „azé aki akarja”. Hisznek abban, hogy a végső döntés az ember szabad akaratában nyugszik. Más szóval, a döntés nálunk van, szabad akartunktól függ, hogy hiszünk-e Jézus Krisztusban vagy sem. Hiszünk abban, hogy az akaratunk semleges, se nem jó, se nem rossz, melyet a bűneset érintetlenül hagyott, és képesek vagyunk Isten mellett dönteni. Ha igaz, hogy megváltásunk forrása a mi szuverén szabad akaratunk, akkor nem Isten a megváltásunk forrása. Akkor nem Az ÚRtól jön a szabadulás, hanem a mi szabad akaratunkból és Istentől. Pál azt mondja, hogy az üdvösség nem azé, aki akarja. Ez világos. Gondold el, hogy ott ülsz a zsinagógában, ahol az Úr Jézus tanít és hallod, amint mondja: Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem (Jn 6,44). És akkor felállnál és odavetnéd, „dehogynem, hiszen szabad akaratunk van, mi magunk mehetünk”. Nem magának az Úrnak mondanál ellent? Ez a kegyelemnek is ellentmondana! Akkor azt mondhatnánk: „az üdvösség tőlünk és Istentől van”.
Sokan ezt nem értik meg, vagy nem akarják megérteni. Egyszer szabad akaratukra hivatkoznak, máskor azt mondják: „Isten kegyelméből”. Ez ellentmondás! Zavaros gondolkodásmód! Üdvösségük van, de zavaros a gondolatmenet. Nem azé, aki akarja!
A nehézség abban áll, hogy képtelenek vagyunk a válaszreakcióra, s ez egy magunk okozta képtelenség, amelyért felelősek vagyunk. Sokan kérdezik: Ha képtelenek vagyunk a döntésre, akkor hogyan lehet minket felelősségre vonni? A válaszreakcióra való képtelenségünk bűneink következménye, és ezért felelősek vagyunk.
Pál nem áll meg itt: nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Üdvösségünk forrása egy könyörülő Isten.
Azután a másik oldalhoz fordul, az ítélet oldalához. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.”Azután az idézettel érvel: 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Ez kemény kifejezés! „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Isten azon könyörül meg, akin akar, és akit akar, megkeményít szuverén akaratából. Ez kemény tanítás!
Szíved mélyén talán megfogalmazódik a kérdés: „Hogyan tud Isten embereket elítélni, ha képtelenek Őhozzá jönni? Ha Isten eldönti, hogy kin könyörül és kit keményít meg szuverén akaratából, akkor hogyan tud minket elítélni?” Nem természetes ez? Ez az emberi logika. Pál maga is sokszor elgondolkozott e felett. Ezért érvel tovább: 19 Azt mondod erre nekem… Pál tudta pontosan hogyan gondolkozunk mi. Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” Pál, hogyan magyarázod ki magad ebből a helyzetből? A kérdés igen nagy horderejű, hiszen mögötte az áll, hogy Isten felelős az emberek elveszett állapotáért!
Hogyan válaszolja meg Pál apostol ezt a kérdést? 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Pál nem kezd el hosszasan magyarázkodni. Egyben az ilyen kérdésnek a lehetőségét is elveti.
Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Hogyan szállhat egy alkotás az alkotójával szembe!? Egy ilyen gondolat önmagában nevetséges.
Pál apostol rámutat arra a magatartásra, amelyből egy ilyen kérdés fakad. Mi lenne a helyes magatartás? Ha azt olvassuk, hogy akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít, akkor erre azt kell mondanunk: Ha ez helyes a te szemedben, legyen meg a te akaratod. Be kell ismernünk, hogy nem értünk meg mindent! Ha az apa lelövi fia kedvenc kutyáját, akkor számos kérdés merülhet fel bennünk, de talán később meg fogjuk érteni. Mennyei Atyánk igazságos, Ő szeret és Ő irgalmas.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy edények vagyunk. Mit mond Pál? 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Isten kegyelmes és türelemmel hordoz. Erről beszél a 22. v. Istennek nem kellene türelmesnek lennie, de mégis türelemmel viseli a harag eszközeit hosszú éveken át. Istennek nem kellett volna eltűrnie, hogy Ábrahám köveket imádott a káldeai Úrban, vagy a holdat imádta istenként. Sok évig tűrte Ábrahám bálványimádását, míg lenyúlt hozzá és kiválasztotta őt üdvterve kulcsszemélyeként mindannyiunk áldására. Nem kellett volna Jákobot megmentenie, nem kellett volna könyörülnie az egyik bűnözőn a kereszten, mint ahogy a másikon nem tette. Nem kellett volna abból a gyilkos farizeusból, Saulból, egy edényt formálnia szuverén kegyelme illusztrációjaként. Neki nem kellett volna se téged, se engem megmentenie! Neki joga van a hallgatóság sorai között végig menni és az egyiket kiválasztani, egy másikat mellőzni. Ha engem mellőzött volna, azt is joggal tette volna.
…és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? A szöveg nem állítja, hogy Isten készítette őket pusztulásra. Ez egy nagy félreértés lenne. Istennek joga lett volna, ha úgy látta volna jónak. A 11. fejezetben ez kifejezésre is jut.
A 23. versben ez áll: Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy „miért engedte meg Isten a bűnt?”. Ez egy érdekes kérdés, de mert gyermekek vagyunk, erre nincs kielégítő válaszunk.
Istent megismerni a legnagyobb ajándék az ember számára. Ha Isten nem engedte volna meg a bűnt a világban, akkor sose ismertük volna meg Őt mint irgalmas Istent. Az angyalok nem ismerik Őt irgalmas Istenként. Azért érdekli őket az, ami a földön játszódik. Péter apostol mondja, hogy angyalok vágyakoznak beletekinteni abba (1Pt 1,12). Mit jelent ez? Itt van Flesch Károly, született Budapesten, zsidó szülők gyermekeként. Átélte a zsidóüldözést és egyszerre Isten megérintette szívét, amikor az evangéliumot megmagyarázták neki. Élete megváltozott. – Hogyan lehet ilyesmit megmagyarázni? Mit jelent számunkra az, ha kegyelemről és hálaadásról beszélünk Isten elvégzett váltságművéért? Isten kegyelméről fogalmunk se lenne, ha Isten nem engedte volna be a bűnt a világba. Az angyaloknak nincs fogalmuk erről. Isten mellőzte a bukott angyalokat és megváltotta az embereket! Azon nem botránkozunk meg, hogy Isten nem gyakorol kegyelmet az angyalokon. Ez egocentrikus világnézetünk bizonyítéka! – Mi ismerjük Isten irgalmasságát és kegyelmét és ismerjük ítéletét is, mert van bűn a világban. Úgy gondolom, ez a bűn magyarázata a világban. Azért létezik a bűn, hogy mi jobban ismerjük Istent. Mi jobban ismerjük Istent, mint Ádám a bűnbeesése előtt a paradicsomban. Ádám nem ismerte Isten kegyelmét. – Isten meghozta az áldozatot, mely áldozat révén megment némelyeket, akik el voltak veszve.
Ő készített minket mint a kegyelem edényeit. Ezt nevezik „előkészített kegyelemnek”! Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy azokból akik nem akarnak, akik képtelenek arra, hogy üdvözülni akarjanak, olyanokat csinál, akik akarnak akarni! Nem csodálatos ez? Halleluja! A nem-akarókból akarókat csinál. És mi válaszoltunk erre. Ez szuverén kegyelem és üdvösség.
Mit tegyünk mindezzel? Átugrottam az ószövetségi idézeteket, amelyben az apostol a maradékról beszél, akik meg lesznek mentve, és amely magyarázatot ad arra, hogy Izrael mint nép, most még nincs a kiválasztottak között.
A 30-33. versben a kérdés másik oldalát világítja meg Pál. Ha beszél Isten szuverenitásáról, akkor beszélnie kell az ember felelősségéről is. Nekünk felelősségünk is van! Felelősek vagyunk bűneinkért. Isten engedte be a bűnt az univerzumba, de a mi bűneinkért mi vagyunk felelősek. Mit mond a 30. versben? 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van. Azok, akik nem keresték az igazságot, azok megtalálták! Nem érdekes ez? Pontosan ez a mi helyzetünk. Nincsen, aki keresse Istent… nincs egyetlen egy sem(Róm 3,11). Most azonban megtaláltuk Istent, mert előkészített kegyelméből belépett életünkbe és szívünket keresésre indította, és így kegyelemből megtalálhattuk Őt.
Izrael azonban, aki nem a megigazulás szabályait követte, nem igazult meg. 32 Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, 33 amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg.” Izrael problémája az, hogy beleütköztek a megütközés kövébe, Jézus Krisztusba, mert cselekedeteik által akartak üdvözülni. Mindaz, aki cselekedetei által próbál megigazulni, az Jézus Krisztust feleslegesnek fogja tartani. Mire való a megváltó, aki meghalt a bűnösökért, ha meg tudjuk magunkat váltani?
Az izraeliták beleütköztek a megütközés kövébe. Amikor azt olvassuk, hogy „a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot”, akkor az nem azt jelenti, hogy ők cselekedeteik által ragadták meg az igazságot. Ők örökség által ragadták meg az igazságot, Isten szuverén akaratából, aki adományként adta nekik az igazságot. – Izrael, akik saját magukban keresték az igazságot cselekedeteik által, nem ragadták meg, nem találták meg azt. Nincs üdvösség cselekedetek által.
Szeretném összefoglalni. Mi olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek és azt szeretnénk, ha az utolsó szó Istennel szemben a miénk lenne. Mi szeretnénk Neki tanácsot adni, hogyan igazgassa a világmindenséget. Amikor a kiválasztó kegyelemről, isteni kiválasztásról és Isten bosszújáról olvasunk, akkor rengeteg kérdést teszünk fel, mint az a kisfiú, akinek apja a veszett kutyáját lelőtte. „Igazságtalan Isten, ha csak egyeseket választ ki!” Nos, az üdvösség nem az igazság kérdése! Hálás lehetek, hogy nem kell úgy megállnom majd egyszer Isten előtt, hogy az igazságra hivatkozzam. Nekem kegyelem és irgalom kell! A kiválasztás nem akadályoz senkit abban, hogy bemehessen a mennyországba. Aki elvész, az saját bűnei miatt vész el. Ha Isten egyesekhez kegyelmes, az nem jelenti azt, hogy másoknak jogaik vannak Vele szemben. Gyakori élmény családoknál, hogy ha a testvérek közül az egyik ajándékot kap a szomszéd gyerektől vagy a keresztapától, akkor a másik reklamálni fog: ”És én miért nem kaptam semmit?” Nos, ez szuverén kegyelem volt a szomszéd vagy a keresztapa részéről.
A kiválasztás nem fér össze az emberi szabadsággal. Emberi szabadságunk nagyon szűk határok között mozog. Nincs emberi szabadságunk. Ha reggel a sok nyakkendőm közül egyet kiválasztok, akkor az az én döntésem alapján történt. Amikor aztán a mennyben leszek, az Úr fel fog világosítani: „Nem te választottad ki a nyakkendőt. Én mindent a saját akaratom és elhatározásom szerint cselekszem” (Ef 1,11). „Te azt hitted, te választottál, te döntöttél, s azt választottad, amelyiket akartad. De már el volt határozva, hogy ma reggel ezt a nyakkendőt válaszd”. Ha kiugrok a 30. emelet ablakából, akkor zuhanás közben a 25. emeletnél már nem fogok tudni úgy dönteni, hogy visszatérek a 30. emeletre. Hamarosan rá fogok jönni arra, hogy nincs szabadságom. Nincs szabadságom és nem az én választásom, hogy milyen családba fogok megszületni. Isten szuverenitásának határain belül van egy korlátolt szabadságunk. Szellemi dolgokra nézve azonban érvényes: nem azé aki akarja és nem azé aki fut.
A kiválasztás nem fér össze az emberi felelősséggel. Képtelenségünk saját magunkban keresendő, mert bűnösök vagyunk.
Meggyőződésem, hogy annak ellenére, hogy nem tudok egy bizonyos igére rámutatni, mégis az egész Biblia tanítja, hogy végső fokon Isten mindenkit meg fog menteni, akit csak meg tud menteni, mely összhangban van egy megváltott emberiség bölcs tervével. A Biblia azt is tanítja, hogy Isten üdvterve az egész univerzumra, az egész világra kiterjed. A megváltottak óriási seregének része leszünk, ha Isten programja, üdvterve befejeződik.
Emberi szempontból tekintve mindenkinek igaza van, akinek meggyőződése, hogy azok a kiválasztottak, akik akarnak. Akik nincsenek kiválasztva, azok nem akarnak. Ez az emberi oldal.
Amikor Jézus Krisztus evangéliuma hirdettetik, akkor mindenki ihat az élő vizek forrásából, aki akar. Ha még nem ittál, ha nem jöttél még a kereszthez, akkor gyere. A bűnösök számára elő van készítve a megváltás. Ha felismerted, hogy bűnös vagy, akkor ne tartson vissza téged senki és semmi, hogy odamenekülj a kereszt alá. Isten irgalmas és kegyelmes Isten, járulj hozzá. Ha nem jössz és nem akarsz jönni, akkor megkapod azt, amit kértél. Akkor nem reklamálhatsz Istennél. Ha azonban jössz és átéled a megváltást, akkor meg fogod tapasztalni és tudni fogod: én a kiválasztottak közé tartozom.
Pál apostol ismerte a kiválasztottakat! Azt írta a thesszalonikaiaknak: emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok (1Thessz 1,3-4). Honnan tudta Pál, hogy választottak voltak? Azért mert mint apostol valami különös adománya volt? Talán apostolként bepillanthatott a Bárány könyvébe? Nem! Honnan tudta tehát? Megmondja: (1Thessz 1,5) Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentszellemmel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben… Azért tehát, mert válaszoltak az evangélium üzenetére. Így mindenki tudhatja. Ha a Szentszellem munkálja az akaratot azok szívében, akik maguk nem akartak, és hisznek az Úr Jézus Krisztusban, akkor életük meg fog változni. Ez a változás lesz a bizonyíték a kiválasztásra.
Járulj ahhoz a nagy, kegyelmes és szerető Istenhez, aki kitárja feléd a karját.