A mai Bibliaszakaszunk a Zakariás 2,1-4. Egyes fordításokban ez a 1,18-21.
Zakariás bűnbánatra felhívással kezdi a könyvét, a 1,1-6-ban. Ezután következnek a prófétikus tartalmat hordozó apokaliptikus látomások, amelyek közül az elsőt már megvizsgáltuk, a férfiről, illetve az ÚR Angyaláról a mirtuszok között.
A mirtuszfák között lévő férfi látomása tanúskodik Isten Izrael iránti olthatatlan szeretetéről. A férfi Isten szolgája, az Úr Jézus Krisztus, Aki, noha Izrael ítélet alatt áll, fegyelmezés alatt, és a megígért áldásokat még nem kapta meg, mégis köztük tartózkodik. A látomás végén a próféta vigasztaló szavakat hall, és Isten tesz bizonyos ígéreteket, melyeket a 16-17 versekben olvashatunk: „Azért ezt mondja az ÚR: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, (prófétai héber pontos fordítása: ismétirgalmasan fogok Jeruzsálem felé fordulni) templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek URa -, és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvígasztalja még az ÚR Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.”Ez volt az első látomás üzenete.
A második látomás az, amelyiket ma röviden szemügyre vesszük. A magyarázat talán hosszabb lesz ehhez, mint maga a látomás! Ez a látomás a négy szarvról és négy kovácsról (mesteremberről), Zak. 2,1-4: Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. 2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét: Judát, Izráelt és Jeruzsálemet. 3 Azután az ÚR négy kovácsot mutatott nekem. 4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták.
Dr. S. L. Johnsontól tudtam meg, hogy ezt a második látomást az ember nem értheti meg Dániel könyvének 2. fejezete nélkül. – Nem szeretném az egész fejezetet elolvasni. Olvassuk el onnan az első prófétai üzenetet, ami egy apokalipszis is. Ebben a fejezetben Nebukadneccarnak van egy jelentőségteljes álma uralkodásának második évében. A fejezet kezdete ad számunkra felvilágosítást az álom körülményeiről és néhány értelmezéséről.
24 Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! 25 Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. 26 A király megszólalt, és azt mondta Dánielnek, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? 27 Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. 28 De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: 29 Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. 30 Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz. 31 Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. 32 Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, 33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. 34 Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. 35 Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.
Legutolsó alkalommal említettem, hogy egészen figyelemre méltó számunkra a régi bibliai királyság feltámadása Közép-Keleten. Az sem véletlen, hogy létezik Izrael állama. Hegel a zsidókra vonatkozóan mondta:„Számomra ők sötét, nyugtalanító talányok, amelyet nem tudok megérteni. Egy kategóriába sem sorolhatók be, egy rejtélyt jelentenek.”
Nikolai Berdyaev, egy orosz filozófus a XX. század első felében azt mondta: A materialista történelemértelmezés, amely a népek sorsát próbálja megérteni, összeomlik a zsidó nép esetében. A materialista, pozitivista kritériumok szerint ennek a népnek már nem szabadna léteznie. Az ő titokzatos túlélésük csoda, ami bizonyítja, hogy ezeknek az embereknek az életét egy különös predesztináció (előre elrendeltség) határozza meg, ami messze túlmutat a materialista történelemértelmezés asszimilációs folyamatán. A zsidók túlélése, a megsemmisüléssel szembeni ellenállásuk, a kitartásuk a legvisszataszítóbb körülmények között és meghatározott szerepük a történelemben, bizonyítékai annak, hogy sorsuknak egy különös és titokzatos háttere van.
Amit a filozófusok mondanak, annak csak akadémiai jelentősége van. Amit mondanak, azt a Biblia már évszázadokkal korábban leírta. Pl. Ézs 54,9-10 egy egészen világos utalást tesz a zsidók nemzeti túlélésére. Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. 10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad. Más szavakkal: Izrael csak akkor szűnik meg létezni, ha a hegyek és halmok eltűnnek.
Vagy üssük fel a Jer. 31,35-36-ot: Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve: 36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. Más szavakkal szólva: Izrael nemzeti túlélése nem más, mint a prófécia beteljesedése. Filozófusok és akadémikusok megdöbbenhetnek Izrael nemzeti létezésén, de csupán azért, mert nem ismerik a Bibliát. A Biblia nemcsak azt mondja, hogy várható Izrael nemzeti túlélése, hanem azt is, hogy Izrael a világbéke megoldásának kulcsa.
Erről nem hall az ember semmit a politikában, a médiában, mert a Biblia a politikusok számára egy bezárt könyv vagy legfeljebb egy erkölcsi kódex. Kevés kivétel van, mint José Maria Aznar, a korábbi spanyol miniszterelnök, aki röviden ennyit mondott: „Ha Izrael elsüllyed, mi mindannyian elsüllyedünk”. Ha ma létezik Izrael országa, az még nem jelenti azt, hogy a világon rend van. De Izrael mint nép egy államban, mindenképpen előfeltétele Izrael Messiása, Jesua HaMassiah visszatérésének.
Izrael túlélése tehát nem csupán megdöbbentő, ez a bibliai próféciák beteljesedése és a kulcs a világbékéhez, ha Jesua HaMassiah eljön majd. Zakariás, aki 2500 éve írt, leírta Izrael fogságát, szétszóratását, visszatérését a földjére, és a világ kiengesztelődését a zsidó Messiás által.
Említettem, hogy a Zakariás próféciája négy részből áll, és az első két rész a hetedik fejezetig tart. Az első rész rövid, a bevezetés 1,1-6, felhívás bűnbánatra. Bűnbánat és megváltozott szív nélkül elmarad Isten áldása. A 1,7-től nyolc látomás következik. Ezek apokaliptikus víziók, azaz szimbolikus látomások is, amelyeket az embernek bizonyos szabályok szerint kell értelmeznie. Szimbolikus nyelvet kell értelmezni, de a Bibliát az ember nem értheti csak szimbolikusan, „elszellemiesítve”, ahogy a liberális teológusok gyakran teszik.
Gyakran azt állítják, hogy a Biblia egy szimbolikus könyv. Azonban nem az. A nyelve tiszta, és legnagyobb részében normális nyelvezetben íródott, amelyet úgy kell érteni, ahogy ott áll. Az apokaliptikus részek, mint Dániel, a Jelenések, Zakariás részei, és Ézsaiás erősen szimbolikus nyelvvel bírnak. A Biblia fennmaradó része viszont úgy értendő, ahogy az ott áll, szó szerint. Magától értetődően a Biblia nagyon gyakran használ szófordulatokat és bibliai nyelvezetet, amelyeket azonban az embernek gyakorlott bibliaolvasóként értenie kell. Ha a Biblia helyenként bibliai nyelvezetet használ, az még nem jelenti azt, hogy mindaz csak képileg értendő. A tény, hogy a Biblia helyenként jelképeket használ vagy egy szimbolikus nyelvet, nem jelenti azt, hogy az egész Bibliát csak szimbolikusan kell értelmezni, ami esztelenség, amit azonban sokan tesznek. Ha azonban olyan részekhez jutunk, amelyek szimbolikusak vagy apokaliptikusak, akkor ezeket józanul úgy is kell értelmeznünk.
Itt a Biblia egy szimbolikus részével találkozunk. Azaz a szimbolikus értelmezés szabályát kell alkalmaznunk. Legutoljára egy férfit láttunk a mirtuszok között. Egyszerű elven keresztül értesülünk arról, hogy Ő az Úr Angyala, aki a mirtuszfák között tartózkodik. A mirtuszfák voltaképpen Izraelt ábrázolják. Az üzenet az volt, hogy noha Izrael büntetés alatt áll, vigasztaló szavakat kap, hogy dicsőséges jövő vár rá.
Amikor Zakariásnak ez a látomása volt, megértette, hogy Izrael Isten fenyítése alatt áll. Sőt, Jehova Angyala teszi fel a kérdést: Seregek URa! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Juda városain, hiszen már hetven éve tart haragod? Izrael megfegyelmezésének eszközei a nemzetek voltak, amelyek azonban túllépték a fenyítés mértékét, ahogy ma a gyermekbántalmazásról szoktak beszélni, amikor a szülők a gyerekeknek kárt okoznak. Isten meghatározta a mértéket, amelyen a népek túlmentek. Ő ugyanis így szól az 1,15-ben: És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. A népek túllépték az arányos mértéket, sőt örömüket is lelték Izrael megalázásában. Ez volt az Ószövetség antiszemitizmusa, és okai – amelyekről legutoljára beszéltünk – a mai antiszemitizmussal egyeznek meg: Isten és választottjaival szembeni lázadás!
Szembetaláljuk tehát magunkat a kérdéssel: Mennyi ideig lesz Izrael fenyíték alatt, és mit fog tenni Isten azokkal a nemzetekkel, amelyek erőszakosan túllépték a mértéket, mint a fegyelmezés eszközei? Izrael a nemzetek között van, azonban megmenekül. Mennyi ideig marad a nemzetek fennhatósága alatt, és mikor menekül meg?
Most nézzük meg a négy szarv és a négy kovács látomását. Majd felemelém szemeimet, és ímé,…. (Károli) Ha a prófétai irodalomban a „hinnen” szót találjuk, ami annyit tesz „és íme”, akkor tudnunk kell, hogy valami fontosról van szó. A látomásban a négy szarv a fontos és nem a négy mesterember vagy kovács, amelyek csak a négy szarv velejárói. Mit tegyünk, ha valami ilyesmit olvasunk: Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték. Hogyan kellene ezt értenünk? Vannak különböző „szarvak”. Van a bőségszaru, a szarv, amely a bőséget hirdeti. Van a fúvós hangszer is, pl.: a vadászkürt. Mit kellene a szarv alatt értenünk? Nos, ha a nyelvezet jelképes tartalmával találkozunk, a kontextusra kell ügyelnünk. Tudjuk, hogy a szarv szétszórta Izraelt, Júdát és Jeruzsálemet. Így tehát a bőségszaru szóba sem jöhet, sokkal kevésbé az olyan szarv, mint trombita. Tudjuk azonban, hogy nemcsak a kontextus fontos, hanem az Írás egész tartalma is. Nos, mit tegyen az ember ilyen esetben? Vegyen a kezébe egy konkordanciát. Ott keresse meg a „szarv” szót, és hamar rá fog jönni, hogy ennek a szónak egy érdekes konnotációja, másodlagos jelentése van, különösen az apokaliptikus irodalomban. Lapozzunk tehát vissza a Bibliánkban a Jeremiás 48,25-höz, ahol egy kisebb utalást fogunk találni. Itt prófétálja meg Jeremiás: Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr. Moábnak letört keze van, képileg szólva, a hatalma megtöretett. Meg lett fosztva hatalmától. Tehát a szarv egy szimbólum e nép hatalmára. Moáb szarva az ő hatalma.
A „szarvtalanítást” az állatok szarvainál is alkalmazzák. Napjainkban az ember levágja a szarvasmarhák szarvait, mert veszélyt lát bennük. A bikák ereje a szarvaikban van. Az Ószövetség kontextusának képi beszédében, ahogy ezt gyakran alkalmazza, ezzel fejeződik ki egy személy ereje. Itt, az apokaliptikus irodalomban, Moáb hatalmának megtöretését jelenti. Üssük fel gyorsan a Dániel 7,7-8-at. (A Jel. 17-et is megnézhetjük.) Itt olvassuk: Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. 8 Figyeltem a szarvakat: egyszerre csak egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és nagyokat mondó szája volt. Ez a szarv itt Dánielnél, a királyok közül való királyra vonatkozik, az antikrisztusra, aki a nagy nyomorúság napjaiban lesz a „király”. A 24. vers adja meg a magyarázatot: A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. Más szavakkal: itt egy nemzetről van szó, vagy ennek uralkodójáról. Vajon nemzet vagy személy, itt ez nem jelent nagy különbséget. Napóleon mondta: „Én vagyok az állam”, és ez érvényes minden diktatúrára.
Alkalmazzuk ezt az értelmezést Zakariásra. Amikor Zakariás négy szarvat látott, akkor a szarvak alatt nemzeteket vagy hatalmakat kell érteni. Mit jelentsen ez? Zakariás négy hatalmas nemzetet látott. A Zakariás 2,2-ben ez áll: Ezek a szarvak szórták szét: Judát, Izráelt és Jeruzsálemet. Vagy a prófétai héberben: „Ezek a szarvak fogják Judát, Izraelt és Jeruzsálemet szétszórni.” Ám ez itt már megkezdődött, ezért használható a múlt idejű alak. Ez azonban még nem a látomás vége. A 2,3-ban olvassuk: Azután az ÚR négy kovácsot mutatott nekem. Mesteremberek, kovácsok. „Fémet feldolgozó kézművesek” vagy olyanok, akik köveket munkálnak meg. Gyakran ezt a megnevezést alkalmazták az olyan mesteremberekre, akik sírokat ástak, és koporsókat készítettek. Pontosan ezt fogják ők tenni a szarvakkal, amelyek szétszórták Jeruzsálemet.
Látjuk, hogy ha a nemzetek, amelyek Isten eszközei voltak Izrael megfegyelmezésében, túllépik a mértéket, amit Isten megengedett számukra, akkor ők maguk kapnak büntetést Istentől. Pontosan erről van itt szó. A négy szarv, melyeknek Izraelt fegyelmeznie kellene, áthágta a fenyítés határait, és Istennek négy mesterembert kell küldenie azért, hogy a négy szarvat szétzúzza. Itt négy egymást követő világhatalomra van utalás, amelyek Izraelre lesújtanak, és szétszórják, és aztán négy másik hatalomra, amelyek ezt a négy a hatalmat, amelyek Izraelt szétszórták, szétzúzzák. Erről beszél a negyedik vers: Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták.
Itt fel kell tennünk a kérdést, mely hatalmak voltak a négy szarv, és melyek a négy kézműves, amelyek a szarvakat megsemmisítik? Zakariás ezt nem mondja meg nekünk, de ő ismerte Dániel könyvét és próféciáját és még hatvan vagy több verset írt a próféciájáról. Ő ismerte a nagy látomást, és akik olvasták, ismerték azok is. Mindkét próféta apokaliptikus irodalmat írt. Zakariás feltételezhette, hogy azok, akik az ő írásait hallották vagy olvasták, Dánielt is ismerik. Elmondható ez rólunk is?
Vessünk egy futó pillantást Dániel 2. fejezetében Nebukadneccar álmára, és ez megmagyarázza, mit jelent a négy szarv és a négy kézműves. 2,1 Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar… Babilon az Isten elleni szervezett lázadás helye volt, és ezért helyénvaló volt, hogy egy látomás által tudomást szerezzenek róla, mi lesz a nemzetek sorsa az idő alatt, amíg Izrael Isten fenyítéke alatt áll. Egyiptom kolosszusa bizonyára ismert volt az antik világban, tudtak a nagy szobrokról.
A király altatói elfogytak, és azt olvassuk, hogy nem tudott tovább aludni. (Előfordulhat, hogy politikusoknak válságos időszakokban álmatlan éjszakái vannak.) Aggódott amiatt, mi fog történni birodalmával és Isten szólt hozzá és kinyilatkoztatta neki népe és a jövendő nemzetek sorsát. Ezért olvassuk a Dániel 2,28-ban: De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. Nebukadneccarnak volt egy fontos álma, amely a második fejezetben van leírva számunkra. A Dániel 2. fejezete a prófétikus irodalom „alfája”, és a Jelenések könyve „omegája”. Az ember nem értheti meg a prófétikus írásokat, ha legalább a Dániel 2. fejezetét nagy vonalakban nem értette meg.
Gyakran hallja az ember, hogy a prófécia nem fontos, az embernek csak az evangéliumokat kellene olvasni, és Jézus Krisztus bizonyságát továbbadnia, hagyni működni a Szent Szellemet és a próféciákról szóló fejtegetéseket a teológusokra és a prédikátorokra bízni. Nos, ez nonszensz. Az Írás minden részét Isten sugalmazta, és nincsenek „nem fontos” részek a Bibliában.
(Két kancsal ember összeütközik a járdán. Az egyik mondja a másiknak: „Nem nézi, hová lép?” A másik azt válaszolja neki: „Miért nem arra halad, ahova néz?”)
Sok ember gondolja azt, hogy a próféciának nincs köze Isten Igéjéhez.Az embernek azonban tudnia kellene, hogy a Biblia az elejétől a végéig egy prófétikus írás, a prófécia megértése nélkül a Biblia sem érthető.
Nebukadneccar hívta tehát a mágusokat, asztrológusokat és varázslókat és feltette nekik a kérdést: „Álmodtam, azonban az álmot elfelejtettem. Nektek kell megmondanotok számomra az álmot és a jelentését is”. Az izgatottság nagy volt, mivel mindent meg tudtak fejteni, de nem voltak arra képesek, hogy az álmot megismerjék. Így halálra ítélték őket, mert nem tudták megmondani a királynak a jövőt. Arjóknak kellett a kivégzéseket foganatosítani, akinek felügyelete alatt álltak Dániel és a barátai is. Dániel is a „bölcsek” között volt és őt is ki kellett volna végezni. Amikor Dániel hallotta a király végzését, időt kért Arjóktól. Azt mondta, hogy van egy Isten a mennyben, aki ki tudja nyilatkoztatni a titkokat. Így Dániel és barátai egy komoly imaórát tartottak.
Mindig akkor tartottak imaórákat a Bibliában, ha az embereknek volt mondanivalójuk Istennek. A Bibliában sehol sem találunk utalást szerdai vagy más napon lévő rendszeres imaórákra. Semmi ellenvetésem nincs az imaórák ellen, de ha összejövünk, akkor az embernek biztosnak kellene lennie abban, miért akar imádkozni. A rutin halálos unalomhoz vezethet. Az imaóráknak élettel kellene tele lenniük, mert az imádkozóknak keresniük kéne Isten akaratát magukra nézve, és az imádságban kellene keresni a Szent Szellem vezetését. Imádságainknak különlegesnek kell lenniük, ahogy Dánielnél és barátainál. Az ő „imaóráik” bizonyára élettel voltak tele, ha nem így lett volna, hamarosan kivégezték volna őket. Így ment Dániel a királyhoz, és azt mondta: „Azt gondolom, az álmod valami ilyesmi volt, mint…” Nem, ő egészen biztos volt a szavaiban. Azt mondta (2,28): A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt:… tehát elmondta az álmot a királynak (2,31): Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál! Érdekes, hogy ez a pogány király egy ilyen látomást kapott. Ám az ember beszél nagy királyságokról, Babilonról, a Méd – Perzsa Birodalomról, Rómáról, világhatalmakról. Beszél Nagy Sándorról is, Nagy Károlyról, Napóleonról stb., mintha ők valóban nagyok lettek volna. A legtöbbjük gonosz volt, gonosztevők, rettenetes jellemek voltak. Nos, Nebukadneccar az isteni nézőpont szerinti álmot kapott.
Dániel így szólt: 32 Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, 33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. 34 Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. 35 Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet. Ez volt az álmod, király. El tudom képzelni, hogy a király szája tátva maradt a csodálkozástól. Ezután jött az álom megfejtése, ami egészen egyszerű volt.
37 Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, …. te vagy az aranyfej! 39 De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Ez volt a Méd-Perzsa Birodalom, amely alatt Zakariás élt. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik. Nagy Sándor Görögországával azonosítják ezt a 8. fejezetben. A negyedik királyságot nagyon részletesen írja le – ezt most nem beszélhetjük meg – ez a harmadik helyét fogja elfoglalni. Tudjuk az Ószövetségből, és az Újszövetségből, hogy ez a Római Birodalom. Ez Nebukadneccartól fogva a négy királyság, amíg a kő a szobrot szétzúzza, ez annyit jelent, amíg majd a Messiási Királyság az egész földet betölti.
Dániel 2,44-45-ben olvassuk: 44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. 45 Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.
Más szavakkal: fenn fog állni négy nagy királyság. Az utolsót tíz lábujjal, tíz királlyal ábrázolja. Aztán jön a kő emberi kéz érintése nélkül, ez az ÚR Jézus, az alapkő, és szétzúzza a szobrot, a pogány világ képét. A királysága az egész földet be fogja tölteni. A pogányok korszaka tehát Kr.e. 605-ben kezdődött el, Nebukadneccárnál és csak négy világbirodalom van a messiási korszakig.
Az embernek fel kell tennie a kérdést: Még mindig fennáll a Római Birodalom? Isten Igéje szerint még mindig létezik a maga kiterjedésében.
Nem volt „világbirodalom” a Római Birodalom óta. Sokán próbálkoztak vele, Nagy Károly, Dzsingisz Kán, Hitler és Sztálin is. Azonban nem adatik világbirodalom, amíg a Római Birodalom ismét életre nem kel. Tíz király fogja ezt a világbirodalmat kormányozni, és közülük az egyik lesz az antikrisztus. Ő hármat a királyok közül megsemmisít és megragadja a hatalmat mindenek felett. Ez lesz a négy birodalom utolsó szakasza. Ez még a jövő.
Dániel próféciája megmondja nekünk, hogy Nebukadneccar volt a pogányok világuralmának kezdete és ez addig fog tartani, míg Jézus Krisztus újra nem jön, a kő, amely mindent szét fog zúzni. Addig Izrael Isten fenyítéke alatt lesz, szétszórva a népek között. Hitetlenségben fognak visszatérni a földjükre, és később hitben, ha majd felismerik Messiásukat, Aki felállítja Királyságát.
A négy szarv, amelyek Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet szétszórták, Babilon, Perzsia, Görögország és Róma szarvai. A négy mesterember, amely a négy szarvat összetöri, a Méd-Perzsa Birodalom, amely Babilonnak véget vetett, a görögöknek a rómaiak vetettek véget, és utolsóként az Úr Jézus, Aki az újra éledő Római Birodalomnak fog véget vetni. A vége fontos: jön az ÚR!
Nem kell tehát aggodalmaskodnunk az Európai Unió felől vagy más világhatalmak miatt. Nem lesz több ember által vezetett világhatalom.
A férfi a mirtuszfák között arra tanít minket, hogy Izrael történelme a megpróbáltatások történelme a teljes helyreállításukig. A világ politikusai törik a fejüket, elpazarolják az idejüket, és sok-sok kerozint fogyasztanak el a diplomáciai bűvészmutatványaikhoz.
Isten homokórájában leperegnek a homokszemecskék, és a nemzetek ideje véget ér. Izrael nemzetként újra létezik, még ha hitetlenségben is, mégis léte hirdeti, hogy a pogány népek ideje a végéhez közeledik.
Különös módon a Balfour nyilatkozat és Oskar Spengler „A Nyugat alkonya” című könyvének megjelenése egybeesett. Ezt követte a II. világháború, és Izrael állama létrejött 1948-ban. A történelem iránya figyelmeztet a prófétai szó helyességére.
A történelem panorámája Istent mutatja. Zakariás újra és újra megismétli: „a Seregek Ura szól”. A Seregek Ura be fogja végezni próféciáját. Dániel mondja az álomra, és a megfejtésére vonatkozóan: Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.
Az Úr mondja, hogy okosak legyünk, mint a kígyók és jámborak, mint a galambok.
Nekünk tehát meg kellene értenünk a világtörténelmet, és ennek megfelelően alakítani az életünket. Van vigasztalásunk arra nézve, ami jönni fog, és van tudásunk róla és tudjuk, hogy az Úr a győztes. Megszerezte a győzelmet ott, a Golgotán, legyőzte az ellenséget, és mi, akik Benne hiszünk, részestársai leszünk ennek a győzelemnek. A mi felelősségünk ezekben az időkben, hogy az örömhírt hirdessük.
Az eszkatológia, a jövendő, a prófétai szó nem azért van, hogy a fantáziánkat vagy a kíváncsiságunkat csiklandozzuk vele. Ezek a bibliai világképünkhöz tartoznak, amely alapján az életünket berendezzük. Segítsen ebben minket Isten a Szelleme által.
