Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6 És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9 Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele (fellépése) a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.Amint említettem, ez a rész sok ellentmondó magyarázathoz vezethet. Most tekintsük meg közelebbről a 3-4. verseket.
Ha elolvasnánk az angol KJ fordítás előszavát, akkor sokat megtudhatnánk arról, hogyan értelmezték ezt az igeszakaszt a történelem folyamán.
(Érdekes, hogy a KJ fordítás a királynak lett ajánlva, aki I. Erzsébet királynő utódja volt, és az előszó „szentnek” nevezte a királyt, amely elég ironikus, hiszen közismert, hogy a király homoszexuális volt, aki homoszexualitását Jézusnak tanítványához, Jánoshoz való viszonyával akarta igazolni. Nincs új a nap alatt, hiszen a Da Vinci Kódban János apostol alakjában Mária Magdalénát vélik látni, akinek gyereke volt Jézustól.)
A KJ fordítói a „bűn emberében” a pápát vélték látni, aki 1611-ben uralta a katolikus egyházat. Az egész egyháztörténelemben mind a mai napig minden történelmi alak, akár jó volt, akár rossz, egyszer a „bűn embereként” kerül említésre. Nem áll szándékomban a KJ fordítóit nevetségesé tenni. Csak azt szeretném megérttetni, milyen nehéz értelmezni ezt a szöveget. Félek foglalkozni ezzel a szakasszal, mert annyiféle spekuláció létezik ezzel kapcsolatban. Nagyon óvatos leszek a törvénytipró személyének azonosításával.
Láttuk, hogy a tévtanítók, akik Thesszalonikába jöttek, azt mondták: Az Úr napja már itt van! Pál azonban azt mondja: ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. Mielőtt az Úr napja eljön, először bekövetkezik a hitehagyás és a bűn emberének megjelenése. Most ezzel a két eseménnyel foglalkozunk. Megkíséreljük megérteni, mit akart Pál apostol ezekkel mondani.
1. A HITTŐL VALÓ ELSZAKADÁS (vagy hitehagyás). A szó, amit Pál apostol itt használ, előfordul a Biblián kívüli görög irodalomban is, és annyit jelent: egy meggyőződés tudatos elhagyása vagy lázadás egy elismert meggyőződés ellen. A szót politikai vagy katonai felkelésre használták. Egy korábbi hitvallás elutasítását jelenti. Az ÚSZ-ben ez a szó még csak az ApCsel 21,21-ben fordul elő, ahol a mózesi tanítás elhagyására utal, amivel a zsidók Pált vádolták, hogy ő ezt tanította volna. Igeként gyakran előfordul ez a szó az ÚSZ-ben. Mindig egy vallási hitehagyást jelent. Mindig olyanok nagyméretű lázadását jelenti, akik korábban a Jézus Krisztusba vetett hitet vallották. A hitehagyás, a hittől való elszakadás nem csak az utolsó idők jele. A hitehagyás a teremtés óta létezik. Az egész ÓSZ számos beszámolót tartalmaz arról, ahogyan Izrael az Istenbe vetett hittől eltávolodott. Az ÚSZ-ben is előfordul, amikor Pál apostol leveleit írta, pl. a Zsid 6,6 írója említést tesz azokról, akik a hitüket elhagyták. Vagy a Zsid 10,29, amely szerint van, akiIsten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Szellemét megcsúfolja. A 2Pét 2,20-ban Péter azt mondja: Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Az 1Jn 2,19 beszél azokról, akik közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. Az 1Tim 4-ben és a 2Tim 3-ban Pál beszél a hitehagyásról, mely az utolsó időket jellemzi. A probléma csak abban áll, hogy a Biblia az egész korszakunkat az „utolsó időkkel” azonosítja. Nem korlátozhatjuk tehát a hitehagyást a mi napjainkra vagy korszakunk utolsó napjaira. Biztos azonban, hogy Pál egy egészen konkrét hitehagyásra gondol, mely az utolsó időkre jellemző lesz. Annak ténye, hogy Pál a hittől való elszakadásról anélkül beszél, hogy ahhoz valamit hozzáfűzne, arra utal, hogy ő arról a hitehagyásról beszél, melyről a thesszalonikaiak tudtak, s amely az idők végén következik be. (Egyes „pretrib” tanítók az „elszakadás” szót „elragadtatásnak” fordították. A „pretrib” tanítók többsége elítéli a szövegnek ezt az önkényes értelmezését.)
Meg kell azonban értenünk, hogy a hittől való elszakadás és a bűn emberének megjelenése összefügg egymással. Pál először a hitehagyást említi, mellyel ki akarja fejezni, hogy a hitehagyás megelőzi, sőt valószínűleg lehetségessé teszi a bűn emberének megjelenését. Más szóval a bűn embere abból a káoszból fog előlépni, amit a hitehagyás okozott.
Másrészt a 2Thessz 2,9-12-t figyelembe véve világossá válik, hogy a törvénytipró szemfényvesztő erőkkel fog rendelkezni és félre fogja vezetni az embereket. A hitvalló egyház hitehagyását a maga hasznára, de a maga kárára is kihasználja. Úgy látszik, mintha kölcsönhatás lenne a hithagyás és a törvénytipró megjelenése között.
Utalnom kell a Jel 13-ra, mely szintén a bűn emberéről beszél. Itt mint fenevad jelenik meg, aki a tengerből jön. János apostol említi, hogy a fenevad bélyeggel jelöli meg az embereket és minden embert választás elé fog állítani. Az Antikrisztus minden képmutatásnak véget fog vetni. Akik hordják a fenevad bélyegét, azok életben maradhatnak és vásárolhatnak. Akik nem viselik a fenevad bélyegét, azokat elnyomják, üldözni fogják és sokan mártírhalált fognak szenvedni. A fenevad kényszeríteni fogja az embereket a bélyeg hordozására és a hitvalló keresztyének, akik a bélyeget nem hordják, nyilvánvalóvá lesznek. Minden névleges keresztyén, minden képmutató, minden haszonélvező, aki meghúzódik a keresztyénség köpenye alatt vállalni és hordani fogja a bélyeget. A fenevad, aki az embereket megbélyegzi, ahogyan az a 2Thessz 2-ben le van írva, két táborra fogja osztani az emberiséget. A hitehagyás, amiről az apostol beszél, a jelen kor végén történő nagy eszkatológiai forradalom lesz. Egy világot átfogó felkelés Isten, az evangélium és Isten törvénye ellen. A 2Thessz 2,9-12 szerint akkor majd nem lehet az evangéliumot hirdetni. Az emberek akkor már nem fogják hallani az igazságot, mert inkább a hazugságnak fognak hinni.
A 4. versből világos, hogy egy hamis evangélium elfogadása egy hamis isten hamis imádatához fog vezetni. A Szellem gyümölcse helyett a jelek és csodák lesznek a középpontban, melyet a bűn embere fog véghezvinni, hogy hamis evangéliumának hitelt adjon. A bűn embere lesz a középpontban, aki beül a szentélybe és káromolni fogja Jézus Krisztust. Ez a hitehagyás előzi meg az Úr napját első helyen. Pál apostol figyelmezteti a thesszalonikai gyülekezetet és minket, hogy ne hagyjuk magunkat félrevezetni, megtéveszteni, mintha az Úr napja már itt lenne. Először a hitehagyásnak kell bekövetkeznie.
2. AZ ANTIKRISZTUS. A törvénytipró, a kárhozat fia. Az „Antikrisztus” szó ebben a szakaszban nem fordul elő. Miért használom mégis ezt a szót? Pál nem azonosítja a törvénytiprót az Antikrisztussal. Csak János használja ezt a kifejezést. Az 1Jn 2,18-ban kétszer fordul elő ez a titulus: Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy Antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok Antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 1Jn 2,22: Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. 1Jn 4,3: Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az Antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. 2Jn 1,7: Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az Antikrisztus. A Bibliában egyedül ezek a versek azonosítják a bűn emberét, a törvénytiprót az Antikrisztussal. Mit jelent ez a titulus? Két szóból áll: egy előtagból „Anti” és a főnévből „Krisztosz”. Az „anti” jelentheti, hogy „ellen” vagy „helyett”. Mindkét kifejezés alkalmazható a bűn emberére. Ő Krisztus ellen van, és Krisztust akarja helyettesíteni, egy krisztuspótlék. Olyasvalaki, aki a hazugság által valami látszatot kelt. Krisztus ördögi paródiája. Lénye maga egy támadás az Úr ellen. Bitorolja az isteni hatalmat.
János leveleiből láttuk, hogy az Antikrisztus a jövőben fog eljönni, de már most jelen van. János az Antikrisztus előfutárait ismerte fel azokban a tévtanítókban, akik tagadták Krisztus istenségét. Azt mondja: az Antikrisztus el fog jönni, de előfutárai már közöttünk vannak. Ugyanazokat a tévtanításokat tanítják, melyeket az Antikrisztus fog tanítani és ellenállnak Krisztusnak, úgy ahogyan az Antikrisztus ellenáll majd Krisztusnak. Különösen az 1Jn 2,18-ban és 4,3-ban szól az Antikrisztusról, aki eljön és azokról, akik megjelenése előtt már közöttünk munkálkodnak.
Pál a 2Thessz levélben beszél a bűn emberéről, aki eljön, de a „gonoszság titka” (Katolikus fordítás) már munkálkodik. Pál és János ugyanarról a személyről írnak. Személyesen el fog jönni, de már ma munkálkodik azokon keresztül, akik az eljövetelét előkészítik. Mindazok, akik Krisztus isteni voltát tagadják és ezt a tévtanítást terjesztik, azok az Antikrisztus előfutárai.
Ki ez az ember a 2Thessz 2 világosságában?
Azt tudjuk, hogy ő nem a Sátán. Sokan úgy értették, hogy a fenevad, az Antikrisztus a Sátán inkarnációja, amint Krisztus Isten testetöltése. A 2Thessz 2,9-ben olvassuk, hogy eljövetele a Sátán munkája. Ez értelmetlen lenne, ha ő maga lenne a Sátán. A Jel 13,2-ben – mely a párhuzamos ige ehhez – olvassuk: Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. A fenevad nem a Sátán, habár erejét a Sátántól kapja. Sátán az Atyaisten megfelelője. Amint az Atya elküldte fiát, hogy legyőzze a gonoszt, úgy küldi el Sátán a fenevadat, az Antikrisztust, hogy Krisztus művét lerombolja.
Nem hiszem, hogy az Antikrisztus egy hamis, zsidó messiás lesz, amint azt sok egyházatya hitte. A templomra való utalás alapján hitték azt, hogy az I. században eljön egy zsidó, és messiásnak fogja kiadni magát, aki a hitetlenséget és a lázadást fogja az igaz Krisztus ellen szítani. E nézet szerint a „gonoszság titka”, mely már munkálkodik, azonos a zsidók elutasító magatartásával az evangéliummal szemben. Az első században a zsidók voltak, akik az evangéliumnak ellenálltak és ők voltak azok, akik a thesszalonikai gyülekezetet üldözték. Ezért hitték azt, hogy a zsidókra utal a „gonoszság titka”.
Az is érdekes, hogy abban az időben az „aki azt most még visszatartja” utalást a római birodalommal azonosították, különösen a római császárral. „A gonoszság titka” = a zsidók, „aki azt visszatartja” = a római császár. Ha a császár és a római birodalom eltűnik a színpadról, akkor a zsidók meg fogják kísérelni a gyülekezetet kiirtani és akkor lép fel a hamis messiás. – Nem hiszem, hogy ebben a szakaszban táptalajt találnánk ilyen spekulációkra. Az ilyen spekulációk egyetlen alapja az volt, hogy az Antikrisztus be fog ülni a templomba és ezért hitték az egyházatyák, hogy az Antikrisztus egy zsidó ember lesz. Van az ÓSZ-ben is néhány olyan hely, mely egy ilyen értelmezést támogat, miszerint a kárhozat fia Dán törzséből fog származni. A Gen 49, Deut 33, Jer 8, Lev 24 és Bír 18-ban Dán törzsét úgy látjuk, mint akik fellázadnak, akik Isten igazságának ellenállnak. A Jel 7-ben, ahol a 144,000-ről olvasunk, és amely felsorolja a 12 törzset, Dán törzse nem szerepel. Ez igaz. Azért következtettek sokan arra, hogy az Antikrisztus egy Dán törzséből való zsidó lesz. – Ez persze mind spekuláció! Se a Thessz levelekben, se máshol nem találunk alapot ilyen spekulációkra. Nem tudhatom bizonyosan, hogy az Antikrisztus zsidó vagy nem-zsidó ember lesz-e.
Sokan azt mondták, itt nem is egy emberi lényről van szó. Azt mondták, az Antikrisztus csak egy absztrakt hatalom, egy erő, mely már az egész egyháztörténelem folyamán munkálkodott. A 2,7 azonban a „gonoszság titkáról” beszél, mely már munkálkodik, szemben a megszemélyesített gonoszsággal, az Antikrisztussal. Az Antikrisztus szelleme, a lázadás elve, mindig munkálkodott a világban. Pál azonban egy személyre utal, aki e kor végén minden törvényszegést és gonoszságot meg fog testesíteni.
Ezt a személyt nem a római császárok vonalában kell keresni – Caligula, Néró, Vespasianus, Titus, Domitianus stb. Egy Warfield nevű híres teológus a múlt század elején azt a nézetet képviselte, hogy az Antikrisztus nem egy személy, hanem a római császárok sorozatából tevődik össze. Ezek a császárok üldözték a gyülekezetet és ezért ők az Antikrisztus. Warfield azt is állította, hogy a zsidók azok, akik „azt még visszatartják”, akik akadályozzák a császárt a gyülekezet kiirtásában.
Nem irónikus ez? Hiszen pontosan az ellenkezője annak, amit fentebb a hamis zsidó messiásokról említettem, akik azt hitték, hogy az Antikrisztus a zsidó nép és a római birodalom az, ami őket visszatartja. Micsoda spekulációk egy igére alapozva!
Egy másik nézet, mely sokáig tartotta magát a korai gyülekezetben, az volt, hogy Néró az Antikrisztus. Ő egy gonosztevő volt. Felgyújtotta Rómát és a keresztyéneket azzal vádolta meg, hogy ők gyújtották fel a várost. Homoszexuális volt, terhes feleségét addig taposta, míg meghalt, megölette anyját, stb. Kr.u. 68-ban a szenátus halálra ítélte. Elmenekült és öngyilkos lett. Halálának különös körülményei azt a hitet ébresztették a népben, hogy nem halt meg és vissza fog térni a pártusiak barbár hordájával, hogy Róma ellen harcoljon. Azt híresztelték, hogy ő nem halt meg, vagy ha meghalt, akkor fel fog támadni és vissza fog térni, hogy Rómát és a keresztyéneket legyőzze. Ilyen teóriáknak nincs alapjuk, kivéve, ha valaki a Jelenések 666 számát addig csűri csavarja, amíg Néró neve ki nem jön. E teória alapján „aki őt visszatartja”, az Vespasianus és annak fia, Titus lenne. A probléma az, hogy Néró sosem jött vissza.
Sokan a pápát tartották az Antikrisztusnak. Ez különösen a reformátorok kedvenc értelmezése volt. Luther meg volt győződve, hogy a pápa, aki ellen küzdött, az Antikrisztus.
Kálvin kommentárjában azt írja a 2Thessz 2-ről: „Azt mondják, hogy Néró elragadtatott és vissza fog jönni, hogy a gyülekezetet zsarnokságával üldözze. Ez öregasszonyok pletykája volt. Az antik világ ennek a gondolatnak annyira fogja lett, hogy meg voltak győződve, hogy Néró lesz az Antikrisztus. Pál azonban nem egy egyénről ír, hanem egy királyságról, melyet a Sátán rendez be, hogy Isten templomába egy iszonyatos bálványt állítson fel. Ez a pápaságban fog beteljesedni.” Kálvin szerint egyes pápák bizonyos időkben maguk voltak az Antikrisztus. Ez a nézet tartotta magát egészen 1611-ig, amikor megjelent az angol KJ fordítás. Sőt 1640-ig is ez a nézet uralkodott, amikor a Westminsteri hitvallás megjelent. Ez a hitvallás is a pápát tartja az Antikrisztusnak. A mai napig vannak olyanok, akik ezt a nézetet képviselik, pl. Dave Hunt, aki a fenevadon lovagoló asszonyt a római katolikus egyháznak tartja.
Kétségtelen, hogy mindaz, aki akár a politikai életből, akár egyházi körökből olyan tulajdonságokat sajátít ki magának, melyek csak Jézus Krisztusnak járnak és magát Istennek adja ki, vagy tagadja Jézus Krisztus váltságművét, „egy” kisbetűs antikrisztus lehet. Egy előfutár lehet. Pál azonban egy személyről ír, mely e korszak végén fog megjelenni.
Júdás sem lesz az. A 2Thessz 2,3 alapján – ahol a „kárhozat fiáról” van szó – mondják azt, hogy Júdás feltámad és ő lesz az Antikrisztus, mert a Jn 17,12-ben Júdást az Úr a „kárhozat fiának” nevezte.
Mindezek negatív nézetek voltak. Azonban mit tudunk valóban elmondani az Antikrisztusról?
Először is, ő azonos azzal a személlyel, akiről az 1Jn 2. és 4. fejezetében olvasunk. Ő egy személy és nem csak egy absztrakt erő vagy hatalom. Ő minden törvényszegésnek és gonoszságnak a megtestesülése.
Nézetünket, mely szerint ő egy ember lesz, hiába is próbálnánk igazolni a „fia” vagy „az ember” kifejezésekkel. Ezek héber idiómák, melyeket az egész ÓSZ-ben megtalálunk. Az „ember” vagy „fiú” szó egy előképző, egy prefixum bizonyos jellemzők vagy tulajdonságok előtt, mely azt fejezi ki, hogy az a bizonyos tulajdonság valakinek a sajátja. Az „ember” vagy „fiú” szó nem bizonyíték arra, hogy az Antikrisztus egy ember lesz. – Tudjuk mégis, hogy egy ember lesz, mert le van írva. A 2,3-ban az áll, hogy meg fog jelenni. A 2,4-ben: beül az Isten templomába. A 2,8-ban: az Úr Jézus meg fogja ölni személyesen és a 2,9-ben: el fog jönni, fel fog lépni. Miután az Úr Jézus egy személy, ezért ellenségének is egy személynek kell lennie. A „bűn emberében” az ember egy képviselőjét lehet látni. Ádám és Jézus Krisztus (az utolsó Ádám) az ember képviselői voltak. Minden ember sorsa ezen képviselőkhöz való viszonyán dől el. Úgy tűnik, mintha Pál apostol egy harmadik képviselőről beszélne, a „bűn emberéről”, aki e kor végén fog fellépni és meg fogja kísérelni az utolsó Ádám művét elpusztítani.
Tudjuk azt is, hogy ő egy eszkatológiai személy lesz. Korunk végén fog megjelenni és az Úr Jézus megjelenésekor elpusztul.
Azt is tudjuk, hogy ő lesz az, akiről Dániel írt és akit „iszonyatos bálvány”-nak nevez. Dániel szemei előtt Antiochus Epiphanes volt, aki Kr.e. 168-ban megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot, behatolt a szentek szentjébe, az oltáron egy disznót áldozott és üldözte a zsidókat. A Mt 24, a Mk 13 és a Lk 21 alapján tudjuk azt is, hogy ezen iszonyatos bálványról szóló prófécia Tituszra és a római hadseregre is alkalmazható volt. Ő volt az, aki a templomot 70-ben lerombolta. A 2Thessz 2-ben is arról van szó, aki beül a templomba, aki a törvénytiprás embere. Az iszonyatos bálványnak három alkalmazása lehetséges: Antiochus Epiphanes, Titus és a bűn embere, aki e kor végén fog fellépni.
A legfontosabb tanulság számunkra, hogy ő egy krisztusutánzat. Egy ördögi másolat. Nem annyira Dániel próféciája ad róla leírást, mint inkább Jézus Krisztus személye. Ez az ember minden tekintetben utánozni fogja Jézus Krisztust. Mind a kettő „fellép”. A 2Thessz 2,1-ben Jézus Krisztus „eljön”, ez egy parousia. A 2Thessz 2,9-ben „eljön” az Antikrisztus, ez is egy „parousia”. Mind a ketten nyilvánvalóvá lesznek. A 2Thessz 1,7-8-ban megjelenik az Úr Jézus, a 2,3-ban az Antikrisztus. A 2,4-ben az Antikrisztus magát istennek állítja és Jézus Krisztus tulajdonságaira tart igényt. Van egy „evangéliuma” is, mely „a hazugság” (9-12. v.). Hivatalát és üzenetét jelekkel és csodákkal fogja „hitelesíteni”. Amint Jézus Krisztust az Atya küldte, úgy az Antikrisztus hatalmát a Sátántól fogja kapni. Világos, hogy az Antikrisztus Krisztus paródiája. Nem tudjuk, hogy ki lesz az Antikrisztus, az Írás nem enged meg semmiféle spekulációt. De el fog jönni, megveti lábát és ellene fog állni az Úr Jézus Krisztusnak.
Vessünk egy pillantást a karrierjére. Az Ige a „törvénytiprónak”, vagy a „törvénytelenség emberének” nevezi őt (2,3-4). Ez egy titulus. Ő a kárhozat, vagy a romlás fia. Nemcsak azért, mert másokra romlást hoz, hanem mert rá is a romlás vár.
Mit tesz? 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. A vallásellenessége nem ateizmust jelent. Nem fogja tagadni Isten létét. Nagyon is vallásos lesz. A vallásellenessége abban áll, hogy magát istennek fogja deklarálni. Mindennek ellenáll, ami istenséget igényel magának. Mindenek fölé helyezi magát. Fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak (vagy ami imádatra méltó). Minden tárgynak, ami imádatra méltó vagy szertartás tárgya, képek, könyvek, szentélyek, oltárok, ereklyék vagy épületek, ellenáll, nem azért, mert ateista, hanem mert ő tart igényt az imádatra és nem tűr maga mellett vetélytársakat. Ő minden vallásosságnak a középpontja.
Szeretnék még valamit kiemelni, miközben a törvénytipró személyével foglalkozunk. A 2,3-ban az áll, hogy ő „megjelenik”. Azután a 2,6-ban azt olvassuk: „és azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg”, azaz az Antikrisztus idejében. Ebből világosan megérthető, hogy Isten szabja meg az időpontot és a körülményeket. Isten ellenőrzi az Antikrisztus gonoszságát. Ő nem jelenhet meg, amíg Isten nem engedi meg. Isten szelleme az, mely őt visszatartja és sakkban tartja. Csak miután Isten elérte célját, akkor fog fellépni a történelem színpadán. A hitehagyás, a törvénytelenség, a romlás és a hamis imádat ellenére Isten kezében tartja a gyeplőt. A Jel 17 ezt csodálatosan megerősíti: A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. 17 Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi (Jel 17,16-17). Isten üdvtervében minden az Ő céljait szolgálja. Ezért a keresztyéneknek nem kell félniük az Antikrisztustól. Ő elveheti életünket, de nem az örök életünket. Befejezésül az Úr Jézus szavait idézem: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. (Mt 10,28)