Azoknak, akik valóban meg akarják érteni a prófétákat (Ézsaiást, Jeremiást, Ezékielt), tudniuk kell, hogy nincs tökéletes fordítás. Egy fordító sem tudja kifejezni teljesen ugyanazt a gondolatot, amikor megpróbál egy szöveget egy másik nyelvre lefordítani. Minden fordításnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mindig nehéz dolog megérteni a próféta korát és kultúráját, és azt beilleszteni a mai korba. Az a fordítás, amelyet most használok, részben a Bibliatársulat újfordítású Bibliája.
„5,1:Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! 3. Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4. Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? 5. Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! 6. Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! 7. A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett vérontás. Igazságra várt, és lett kiáltó elnyomás! 8. Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9. Ezt esküdte a Seregek Ura a fülembe: Az a sok ház romba dől majd, a tulajdonosaikat megölik és lakatlanná lesznek. 10. Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! 11. Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig elmulatnak, jaj a részegeseknek. 12. Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. 13. Ezért megy fogságba népem, mert nincs ismerete. Éheznek előkelői, a tömeg szomjan eped el. 14. Ezért tátja ki torkát a sír, fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a vigadozók. 15. Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek. 16. De magasztos lesz a Seregek URa, mikor ítéletet tart, és a szent Isten szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz. 17. Bárányok legelnek ott mint legelőkön, és a romokon kövér juhok. 18. Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a büntetést, és a bűnt kötélen, mint a kocsit, 19. akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! 20. Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! 21. Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. 22. Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében, 23. akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazakat börtönbe vetik. 24. Ezért elégeti őket ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. 25. Ezért gerjedt haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld végéről, s az sietve, gyorsan ott terem. 27 Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. (Ez valószínűleg az asszírokra és az utolsó napokra vonatkozik, amikor majd Isten végrehajtja ítéletét a nemzetek felett.)
28. Nyilai élesek, minden íja felvonva. Lovainak patája, szikrát vet, kerekei, mint a forgószél. 29. Ordítása, mint az oroszláné, mely zsákmányra veti magát, morog és elviszi menthetetlenül, zsákmányát senki el nem veszi tőle. 30. Zsákmánya felett mordul azon a napon, mint a morajló tenger. Az országot félelmetes sötétség borítja, a világosság sötétséggé lesz a felhőktől.
A mai téma „Jahve szőlőhegye, avagy a törvénytelenség problémája”. Azt mondják, Ézsaiás a legnagyobb minden próféta közül. Különös képessége volt rá, hogy megjelenítse, képszerűen bemutassa az igazságot. Válogatott kifejezései is megkülönböztetik őt a többiektől. Valaki azt mondta egyszer: Olyan Ézsaiás a próféták között, mint Beethoven a zeneszerzők között, Shakespeare az irodalomban, vagy mint Spurgeon a 19. század evangélistái között. Ha azt állítjuk, hogy Ézsaiásnak különleges adottsága volt az igazság vizuális megjelenítésére, akkor ennek legjobb példája ez az 5. fejezet.
Az 5. fejezet hátterét a 2-4. fejezetben ismerhetjük meg. Ezt a fejezetet prófétai pályafutásának kezdetén írta, amikor Áház került a trónra Uzzijjá és Jótám halála után. A nemzetközi viszonylatban Asszíria felfegyverkezett, és Izrael szívében az Istentől való elfordulás mind nagyobb tért nyert, s a katasztrófa egyre fenyegetőbb lett. Júda látszólag erős volt, védelmét kiépítette, katonai győzelmeket könyvelhetett el, és gazdaságilag is megbízható volt. Viszont férfiai romlottak, korruptak voltak, asszonyai pedig gondatlanok, lusták; olyan jóléti társadalomban éltek, ahol csak a szórakozással törődtek. Az ilyen környezetben gyorsan növekszik a szellemi romlottság. Az Ézsaiás 5-ben azt mondja Isten, hogy elhagyja népét, mert számára fontosabb a tisztaság, mint a jólét. Ez egy örök érvényű szabály!
Az Ézsaiás 5-ből a következő leckét lehet megtanulni: amikor egy nép jólétben él, és Izrael büszke volt a jólétére, akkor gyakran nagyon közel van Isten ítéletéhez. – Nem szeretném összehasonlítani Júdát és Jeruzsálemet Svájccal vagy Bázellel, sem Budapestel vagy Magyarországgal, mivel se Svájc sem Magyarország nem voltak keresztyén országok, soha nem voltak teokráciák. – Sokkal inkább szeretném Izraelt az egyházzal, Jézus Krisztus gyülekezetével összehasonlítani. Az egyház azt állítja magáról, hogy ismeri az igaz Istent. Valóban sokan vannak az egyházban, akik ismerik Istent. De ahogy Júdában, Izraelben és Jeruzsálemben akiket Isten kiválasztott voltak olyanok, akik mégis elfordultak Istentől és ítélet alá kerültek, Jézus Krisztus gyülekezetében is ugyanígy lesz. Ahol elfordulnak Istentől, ott számolni kell az ítélettel. Isten kiválasztotta Izraelt, és most utódaik elhagyták Istent, így az ítélet az ajtó előtt áll. Ha elhagyjuk Istent, akkor számolnunk kell azzal, hogy ő is el fog hagyni bennünket.
– Nem az igazi újjászületett keresztyénekről beszélek, nekik végérvényesen örök életük van. Azonban azoknak, akik ugyan keresztyéneknek nevezik vagy keresztyéneknek vallják magukat, akiknek csupán gyülekezeti tagságuk van a katolikus, református, lutheránus, baptista vagy más gyülekezetekben, nem ígér Isten örök életet.
A gyülekezetek, amelyek csupán keresztyénnek nevezik magukat, a Szentírásnak megfelelően át fogják élni az utolsó napok ítéletét. Sok nagy egyház, amelyeknek egykor evangéliumi gyökerei voltak mára elfordultak. Ezen gyülekezetek tagjainak többsége, sőt papjai sem hisznek már a Biblia ihletettségében, nem hisznek Krisztus testi feltámadásában, nem hisznek Ábrahám és Mózes valóságos emberi voltában, hanem csupán szimbolikus, mitológiai alakoknak tartják őket, stb. Számukra a megtérés csaknem lehetetlen.
Nagyon meg tudom érteni azokat a lelkipásztorokat és prédikátorokat, akik elhagytak egy egyházat, vagy kiváltak a gyülekezetükből, akik számára lehetetlenné vált, hogy gyülekezetükben rámutassanak a hitetlenségre és Istentől való elfordulásra. Ha már nem lehetséges rámutatni a hitehagyásra és a visszásságokra egy gyülekezetben, és ha az ember nem hagyja el az ilyen gyülekezetet, akkor bűnrészessé válik.
Sokszor muszáj, hogy mondjunk valamit! Azt kérdezhetnénk: Miért nem csak a jó dolgokról beszélünk a gyülekezetben? Biztosan sok olyan jó dolog van, amiről lehet beszélni. Gyakran a jó dolgok felűlmúlják a rossz dolgokat. De miért kell rámutatni a rossz dolgokra? Sokan úgy gondolkoznak, hogy mérlegre kell tenni a jó és a rossz dolgokat, és amíg a jó és rossz dolgok egyensúlyban vannak, addig nem kell a rosszról beszélni. Ezt a helyzetet össze lehetne hasonlítani egy olyan férfival, akinek barátnője van. Miért kellene, hogy a feleségének kifogása legyen ez ellen? Hiszen van egy sereg jó tulajdonsága a férjének: gondoskodik róla, van egy szép otthonuk, van mit enniük, vannak szép ruhái, gondoskodik a gyerekekről és az iskolázásukról. Rengeteg jó dolgot el lehet mondani a férjéről. Miért izgatja fel magát a feleség a barátnő miatt? A jó dolgok felűlmúlják a rosszat! – A házasság egy két ember közötti kapcsolat. A keresztyénség is egy személlyel való kapcsolatot fejez ki. A Szentírás alapján tudjuk, hogy Isten minket „házastársaivá” választott. Ez egy olyan házasság, amely a jövőben fog beteljesedni. De már most az Úr menyasszonya vagyunk. Szellemi hűségről vagy házasságtörésről van szó! Pontosan így írja le a Biblia az Istentől való elszakadást. Ez a hitehagyás vagy más néven aposztázia olyan, mint a házasságtörés, ezt a kifejezést azokra alkalmazzák, akik elfordultak Istentől. Ezért nagyon fontos, hogy szellemi területen a feketét feketének, a fehéret pedig fehérnek nevezzük.
Az Ézs 5 azért is jól ismert, mert ez tartalmazza az Ószövetségben található két példázat egyikét. A másik az a példázat, amelyiket Nátán mondott Dávidnak. (2.Sám 12) Ézsaiás példázata nem egy bárányról szól, hanem egy szőlőhegyről. Ha jól megfigyeljük Júdát, akkor észrevesszük, hogy mennyire találó ez a két példázat. Júdában és Izraelben a 2 legfontosabb mezőgazdasági irányzat a juhtenyésztés és a szőlőtermelés volt. A két példázat, amelyet az Ószövetségben találunk, azokra a területekre vonatkozik, amelyekben a zsidók legotthonosabbak voltak. Mindkét próféta, Nátán és Ézsaiás is saját kultúrájukból vették a példázatukat.
A mostani példázat az Ézs 5, 1-7-ben található. Isten szőlőhegye! A próféta fel akarja kelteni hallgatóinak a figyelmét, és azt tudatja velük, hogy Isten meg akarja szakítani az elkezdett munkáját. Gyakran hasznosabb az, ha az emberekkel valamit közvetett, indirekt módon közlünk. Ezt tette Nátán is Dáviddal. Ahelyett, hogy azt mondta volna Dávidnak: Gyilkos és házasságtörő vagy, egy példázatot mondott, és arra kérte, hogy hozzon az alapján ítéletet. Amikor ezt megtette, akkor mondta el neki: Te vagy az az ember.
Hasonlóképpen Ézsaiás is elmond egy rövidke történetet. Azt akarja, hogy a nép foglaljon állást erkölcsileg, hogy azután azt mondhassa nekik: Mindez rátok vonatkozik!
5,1: „Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről!” A szőlőhegyről és a borról szóló példázatok nem csak az Ószövetségben találhatók meg, hanem az Újszövetségben is, és ez Izraelre vonatkozik. – A Zsolt 80,9-ben szerepel egy mondat, amely az egész pentateucht, vagyis Mózes mind az 5 könyvét magában foglalja. Ez így hangzik: „Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból.” Ezt az igehelyet megmagyarázza Isten Ézsaiás prófétán keresztül!
„Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel.”
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Ebben a példázatban mindenek előtt az van kihangsúlyozva, hogy Isten kiválasztotta Izraelt. „Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon”, és ez tartalmazza mindazt a tanítást, amelyet a Genezisben megtalálhatunk, amelyben Isten Abrámot, Izsákot és Jákobot kiválasztotta egy nép atyjainak. Isten nem azért szólt Abrámhoz, mert gazdag vagy mert jó ember volt, (még bálványimádó volt), mert jól nézett ki vagy mert jót tett vagy esetleg azért, mert Isten tudta, hogy majd hinni fog benne. Szuverén kegyelméből fakadóan szólt Isten Abrámhoz. Nincs rá semmilyen logikus magyarázat, ez minden, amit a Biblia ezzel kapcsolatban tanít. Pál is beszél erről a Róm 9,11-ben: „Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön …” és a Róm 9,16-ban: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Isten elhívta Izsákot és Jákobot, és sorban így tovább az egész családi vonalat. Volt egy kiválasztott csoport, akiken keresztül meg akarta áldani a világot.
Isten nemes szőlőt ültetett. A példázat egyfajta spirituális valóságot mutat be. A spirituális valóságot példázatban ábrázolja. Előfordult már, hogy átlapoztál egy kertészeti katalógust? Ha nem, akkor jelentkezz egy kertész testvérnél. Gyönyörű szép képeket fogsz ott találni a legkülönfélébb növényekről. És akkor a képek alapján egészen biztosan kedvet kapsz ahhoz, hogy ültess valamit. Isten szuverén módon választ és azt ültet, amit akar. Ő nemes szőlőket választott. Előkészítette a szőlőskertet és beültette szőlővel. Gondozta és ápolta a tőkéket. – Isten ezt tette Izraellel. Tornyot készített – ez talán egy Jeruzsálemre vonatkozó szimbólum, – felállított egy sajtót – ez talán a templomra vonatkozó szimbólum – ahol várta a hálaadás és dicsőítés italát mindazért, amit tett. És nézzétek, csak vadszőlőt termett!
Álljunk meg itt egy pillanatra. Isten szuverén módon kiválasztotta a szőlőtőkéket, megtett értük mindent, amit csak tudott, hogy gyümölcsöt teremjenek. Ebből arra következtethetünk, hogy a kiválasztás a szolgálatra vonatkozik. Másrészről, a kiválasztás célja Istennek tetsző módon élni az életünket. A kiválasztás nem elsősorban a megmentés végett történik, hanem a kiválasztás által Isten valamit ki akar munkálni. Kiválaszt valami olyan dologra, amit eltervezett a te életeddel és az én életemmel. Mindennek van egy célja! És még valami: A Fil 1,29-ben olvashatunk még valami fontosat: „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte.”
A kiválasztással együtt jár a szenvedés joga és kiváltsága. Az Újszövetség más igehelyei arról szólnak, hogy azért vagyunk kiválasztva, hogy szolgáljunk. Tehát bátran kijelenthetem: Ha hiszel a kiválasztásban, akkor ennek látszódnia kell az életedben. Be kell bizonyítanod, hogy elhivatásod van, fontos, hogy az életedben visszatükröződjön az, hogy te Krisztus tulajdona vagy. Isten keresi a gyümölcsöket az életünkben. Édes szőlőt szeretne szüretelni. Ehelyett azonban vad szőlőket talált.
Most azon gondolkodik az Úr, hogy mi legyen ezért az ítélet: „3. Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! 4. Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?” Ezután következik az ítélet: „5. Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel:” Észre vehetjük, hogy Ézsaiás az 5-6. versben a példázatból visszatér a valóságba. „lerombolom a kerítését”, (nem nyújtok nekik tovább védelmet), „hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz.” Ezeket mondta a szőlőhegy tulajdonosa. Most pedig bemutatja Ézsaiás, hogy ki a szőlőhegy tulajdonosa: „Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt!” Ezt senki sem mondhatja Istenen kívül! Így lesz a példázatból hirtelen Isten Szava!
Most következik azoknak a személyeknek a beazonosítása, akikre a példázat vonatkozik: „7. A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett vérontás. Igazságra várt, és lett kiáltó elnyomás!” A próféták gyakran használnak szójátékokat. Héberül így olvasnánk a szöveget: „Várt mispátra és lett miszpah”. Vagyis „Igazságra várt és elnyomást talált”.
Mi lett Júdával? Mi történt Júdában? Az Ézs 5,8-21-ben vad, savanyú szőlőkről olvashatunk. Isten kereste kiválasztásának gyümölcseit, az Ő szuverén kegyelmének a gyümölcseit, és ezzel szemben azt találta, ami itt áll.
Tudjuk ezt a gondolatot alkalmazni? Mit talál Isten a mi életünkben? Olyan szőlőt talál, amelyet tud élvezni? Vagy nálunk is savanyú szőlőt talál? Mi van a mi gyülekezetünkben? Mindenkinek felelősséget kellene vállalnia ezért. A te gyümölcseid élvezetesek vagy savanyúak, élvezhetetlenek?
Hat „jaj”-jal kezdődő mondatot találunk ebben a szakaszban. Ezek a következők: 8. „Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak”, 11. Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak”, 18. Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt”, 20. „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz”, 21. „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak”, 22. „Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében”. Hat „jaj” szó! Mindegyik általam ismert nagy prédikátor és evangélista használja a „jaj”- nyelvezetet. Az Ószövetség minden nagy prófétája és bemerítő János is így beszélt. Bemerítő János ugyan nem pontosan ezt a szót használta, de kemény szavakkal szólt a farizeusokhoz: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3,7) Maga az Úr is gyakran használt „jaj” szavakat. A Mt, 23-ban például 7 alkalommal mond „jaj”-t a farizeusokra. Mi hálásak lehetünk ezekért a „jaj” szavakért, mert ezek Isten figyelmeztetései. Felhívják a figyelmünket a veszélyekre. Jelzik a veszélyeket, hogy az embereket megóvják a romlástól. Spurgeon mondta egyszer: Jobbak Isten „jaj” szavai, mint a Sátán „Üdvözlöm”-jei.
Itt van egy próféta, aki veszi a bátorságot, és ki meri mondani a jaj szavakat. Ézsaiás nem egy olyan prédikátor volt, aki mindig hosszan és semmitmondóan beszélt.
Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a hat „jaj”-t, akkor észrevesszük, hogy ezeknek két forrásuk van, és magunkra is vonatkoztathatjuk őket. Olyan környezetben élünk, ahol mindenünk megvan, amire csak szükségünk van (legalábbis az emberek többségének). A „jaj” szavak két forrása a következő: A.) A gazdagság és jólét szeretete, valamint B.) A szórakozás utáni vágy. Jóléti és szórakozással teli társadalomban élünk. Mi mindnyájan ösztönösen gyűjtögetünk. Gyűjtünk a bankszámlára, lakásra, házra, autóra, második lakásra, és összegyűjtünk mindenféle limlomot is. Igen nagy a gyűjtögetés iránti vágyunk! Semmi elvetendő nincs abban, ha van tulajdonunk, de mi minden pénzünket magunkra költjük. „Ez az enyém, senkinek semmi köze hozzá”. Az ember élvezi ezt az érzést.
A tulajdonunk élvezete önmagában véve nem rossz dolog, addig, amíg Isten áll az első helyen az életünkben.
Figyeljük meg, mit ír a mostani textusunk! Elsőként a föld egyenlőtlen elosztásáról olvashatunk. Nem Dél-Amerikára vagy Ázsiára, Oroszországra gondolunk azonnal, ahol a föld néhány nagybirtokos kezében van, a népnek pedig nincs semmije? Vagy nem ez érvényes Európára és Amerikára is? Nem járulnak hozzá a mi nagyvállalataink is ahhoz, hogy egyre jobban kinyílik a szociális olló? Az evangélium hirdetése mellett a keresztyéneknek az is a kötelességük, hogy szociális tekintetben is aktívak legyenek. „8. Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! 9. Ezt esküdte a Seregek Ura a fülembe:” vagyis az Úr valamit a fülembe suttogott „Az a sok ház romba dől majd, a tulajdonosaikat megölik és lakatlanná lesznek. 10. Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!” És ezután következik az alkoholizmus problémája! „11. Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig elmulatnak, jaj a részegeseknek. Van egy keresztyén intézményünk, a Kékkereszt, amely az alkoholizmus problémájával foglalkozik. De talán a hatóságoknak van a legtöbb dolguk az iszákossággal. A rendőrségnek, a közlekedés-rendészetnek, a bíróságnak, és azoknak, akik az alkoholizmus szörnyű következményeit naponta látják. Egy statisztika szerint az összes baleset és bűntett 75%-a közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatban van az alkoholfogyasztással. Én nem vagyok a Kékkereszt tagja és nem vagyok a tiltás híve, de azt tudom, hogy Biblia álláspontja szerint az alkohollal való visszaélés nagyon rossz hatással van mind az egyénre, mind a társadalomra nézve.
Úgy gondolom, hogy a Biblia megköveteli tőlünk hívő emberektől, hogy társadalmunk felelősségteljes polgárai legyünk. Nem szabad közömbösnek lennünk aziránt, ami körülöttünk történik. Nem akarok politizálni, de gondolkodnunk kellene a társadalom fejlődésén. A szociális igazságtalanságok, az alkoholizmus, a drogproblémák ránk is tartoznak!
A harmadik „jaj” a 18-19. versekben olvasható, és az elbizakodottság és vakmerőség problémáját foglalja magában: 18. Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a büntetést, és a bűnt kötélen, mint a kocsit”. Itt kétszeres bűnről beszél a próféta:
Az egyik kép egy ökörfogaté, amely gonoszsággal és bűnnel van megtöltve. Az ökörfogatot néhány fordítás úgy jellemzi, mint a „hiúság kötelei”-t, vagy a „jelentéktelenség kötelei”-t. Itt olyan dolgokról van szó, amelyek szinte láthatatlanok. Olyan bűnökről, amelyek más emberek előtt rejtve maradnak. Olyanok pl., mint a bűnös vágy a pornográfia után. Ezek a dolgok nagyon mélyre tudnak hatolni az emberben és eltorlaszolják a szellemi gondolatvilághoz vezető utat. Ide tartoznak az olyan keresztyén bűnök is, mint a felületesség, vagy az Istennel való közösség hiánya.
Ezt követően olyan bűnökről beszél a próféta, amelyek „a bűnt kötélen húzzák maguk után”. Itt már nagy komoly bűnökről van szó. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mindig van lehetőség bűnbánatot tartani és megtérni!
Ezután következik az erkölcsi problémák kérdése a 20. versben: „20. Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!” Ha ma élne Ézsaiás, hosszú magyarázatot fűzne hozzá ehhez a szakaszhoz. A világi és a politikai dolgokra nem akarok szót vesztegetni. Azonban a templomokban és gyülekezetekben is megosztottság van olyan kérdésekben, mint a homoszexualitás, házasság előtti nemi kapcsolat, politikai nézetek, Isten létezése, Izraelhez és az arabokhoz fűződő kapcsolat, stb.
Mi helyes és mi helytelen? Akinek már a kezébe került valamikor Joseph Fletscher már egyáltalán nem új könyve „Az új erkölcs”, az fel fogja ismerni, hogy sok gyülekezet átvette ezt az új erkölcsöt. A Tízparancsolat „Ne kívánd… „ kezdetű pontját átértelmezik úgy, hogy „normális körülmények között ne kívánd…” Normál esetben ne törj házasságot. Ez az új erkölcs. És a mai posztmodern korunkban mindent „jó”-nak lehet értelmezni. Az erkölcsöt a körülmények határozzák meg, vagyis szituáció-etika működik. Csak a szeretet a fontos. Nincsenek korlátok. Nincs többé abszolút jó és rossz, mint ahogy azt a Biblia állítja
Hogyan következhetett be egy ilyen teológiai forradalom anélkül, hogy az emberek a gyülekezetekben beavatkozhattak volna? Egy ismert lelkipásztor, John C. Bennett ezt már 1966-ban megmagyarázta egy keresztyén amerikai egyetemistáknak szóló publikációjában. „Egyházak gyakran változtatják hitvallásukat, anélkül, hogy korábbi meggyőződésüket megtagadnák. Teológusaik mindig találnak kiutat, hogy a múlttal fenntartsák a folyamatosságot amennyiben dolgokat átértelmeznek vagy átmagyaráznak.” Más szavakkal kifejezve: Szegény templomba járók, megcsaltak benneteket a teológusaitok. Hogyan lehet fenntartani a múlttal való folyamatosságot? Úgy, hogy hitelveket újraértelmeznek. Az evangéliumi alapelvek most nem-evangéliumiként vannak értelmezve a régi terminológia megtartása mellett. Már nem úgy beszélnek Jézusról, mint Istenről és Megváltóról, mert ezzel megsértenének sok unitáriust. Most már úgy beszélnek Jézusról, mint Úrról, és ezzel mindenkire ráhagyják, hogy mit jelent az Úr. Még sok más példát is lehetne hozni. – A templomba járó nép mindig konzervatívabb, mint a teológusok. A prédikátoroknak mindig megvan az a kísértésük, hogy provokálják az embereket.
Ézsaiás gondtalan volt. Miért? Mert nem volt sehol se egyháztag. Mindenkitől független volt. Nem volt se fizetése, se nyugdíjpénztára. Semmije sem volt. Egyedül Istentől függött. Tudta, hogy ha hirdeti Isten Igéjét, akkor Ő be fogja tölteni a szükségeit. Ennek a beállítottságnak volt egy nagy előnye. Ézsaiás így könnyen mondhatta: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű”. Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a régi, jó alapelvek már nem jó alapelvek. – Akik azt mondják, hogy Jézus Krisztus nem az Isten Fia, hanem Istennek egy fia. – Akik azt mondják, hogy Ő nem Isten, hanem benne érte el a legmagasabb szintet az Istenség szikrája, de egyébként olyan, mint amilyenek mi vagyunk. – Akik azt mondják, hogy nem, mint egyedüli helyettesítő áldozat halt meg a világ bűneiért, hanem csak azért tette ezt, hogy bemutassa Isten szeretetét. – Akik azt mondják, hogy nem támadt föl testileg, hanem csupán a ránk való hatása él ma is. – Akik azt mondják, hogy nem fog visszajönni úgy, ahogy az angyalok hirdették, hanem akkor fog visszajönni, amikor meghalunk, vagy amikor az élet viharait és tragédiáit éljük át.
Ők nevezik a rosszat jónak és a jót rossznak, a világosságot sötétségnek és a sötétséget világosságnak, az édest keserűnek és a keserűt édesnek.
„21. Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak!” Ez a büszkeség problémája.
Végül elérkezik az igazság viszájára fordításához: „22. Jaj azoknak, akik hősök (micsoda maró szarkazmus) a borivásban és vitézek az italok keverésében; …akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazakat börtönbe vetik. Ez az igazság megfordítása! Vajon nem ezzel van tele a mi társadalmunk is? Nem erről olvasunk minden nap az újságokban?
A fejezet Isten ítéletével zárul. Ez egy kijózanító kép. Az élet alapvető erkölcsi jelenségeinek leírása. Isten haragját mutatja be, amiért az emberek megmaradnak a bűnben, amiért figyelmen kívül hagyják és megvetik Isten fegyelmezését, gondviselését pedig semmibe veszik. Így Isten Júda feletti ítéletével zárul ez a fejezet Nem lehet kitérni az ítélet elől. Lehet úgy tenni, mint ha ez nem következne be, de be fog következni.
„24. Ezért elégeti őket ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. 25. Ezért gerjedt haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét és megveri.”