Jóel az Úr napjának és a pünkösd napjának prófétája. A fő téma az „Úr napja”, de ez a szakasz, amit most olvasunk, azokból az ismert versekből áll, melyeket Péter apostol Pünkösdkor idézett. – Amikor első alkalommal ezt a könyvet elkezdtük olvasni említettem, hogy a prófétára három nagy igazság volt rábízva:1. Az Úr napjának tanítása (nem átfogóan, de ez a könyv néhány fontos tanítást tartalmaz). Ez az ítélet napja lesz (Jóel. 1,15). Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! Ez nem lesz boldog nap Izrael számára. Aztán más összefüggésben, a 3,4-5-ben azt is mondja, hogy Izrael egy másik csoportja számára ez a szabadulás napja lesz. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. 5 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.
2. A prófétára bízott második tanítás a megbánás vagy a bűnbánat, azaz a megtérés tanítása. Erről az előzőekben volt szó. Amikor a próféta felszólítja a népet, hogy gondolják át, hogy miért is jött rájuk a sáskajárás, akkor ezt mondja De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! (2,12) A „térjetek meg” úgy értendő, hogy térjetek vissza gonoszságotokból, aminek következménye a sáskajárás volt. Van az Ótestamentumban egy hely, ami szintén erre utal (2.Krón 7,13-14).Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, 14 de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz útaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. A prófétának az a küldetése, hogy a népet bűnbánatra szólítsa fel, és helyreállítsa a viszonyt az Úrral. Jóel ír a megtérésről, és a helyreállításról.
3. A harmadik tanítás, amire a próféta különös hangsúlyt fektet, a Szentszellem kitöltésének tanítása. Ezzel a szakasszal foglalkozunk most.
A könyv részleteiben írja le a nagy sáskajárást, amely jött vagy jönni készül Júdára. Nyelvezete túlterjed Jóel korán, és leírása az eszkatológiai Úr napjára utal. Utalásokat találunk benne arra, hogy a prófécia nem valósulhat meg Jóel napjaiban, hanem csak a jövőben fog beteljesedésre találni. – Sok ilyen passzust találunk az Ótestamentumban, pl. a Zsoltárokban, amikor Dávid saját tapasztalatairól ír, és amelyekből világosan látható, hogy ezek Dávid napjaiban nem teljesülhettek be, és tovább terjednek a Dávid korának idején. A Szentszellem elragadja a prófétát, aki olyasmiről ír, ami egy meghatározhatatlan jövőben fog beteljesedni. Érzésem szerint ez a prófécia, mint sok másik, érvényes a próféta idejére is, de végső beteljesülése csak a távoli jövőben történik meg.
A sáskajárás ítélet a nép engedetlensége miatt. Isten azt mondja, hogy a sáskák fenyítésképpen, Izrael nevelése céljából jöttek, mert elfordultak tőle. Jóel azért írja le a sáskajárást, a katasztrófát, hogy megtérítésre bátorítsa őket. Felhívja figyelmüket, hogy térjenek meg, és ezek után tartsanak egy nemzeti bűnbánati napot. Azt mondja 2,16-17-ben Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! 17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚR szolgái! Így szóljanak: Szánd meg URam, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? Isten akarata az, hogy térjenek meg, és mindannyian tartsanak egy nemzeti bűnbánati napot. Ezen együtt sírjon, és könyörögjön bocsánatért a nép az Úr előtt a templomban.
A könyv 2,18-27 részében egy új fejezet kezdődik, amelynek azt a címet adnám, hogy a bőség ígérete.
Tételezzük fel azt, hogy Jóel felhívása eredményes volt. Vagyis Júda polgárai, akik hallották az Úr üzenetét, megtértek és visszafordultak az Úrhoz. Ezt olvassuk a 2,18-ban: Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén. Ez sok fordításban, így a magyarban is, nem jövő, hanem múlt időben áll. Én ezt tartom helyesnek. Úgy ír, mintha a megtérésre és a nemzeti bűnbánatra történt felhívás eredményes lett volna, és az Úr szánalomra indult és megkönyörült volna népén. Ezért helyes, ha múlt időben és nem jövő időben értjük a 18. verset.
A 2,18-27 szakaszban egy csomó olyan anyagi és szellemi ígéretet található, mely a közvetlen jövőre vonatkozik, mintegy a nép megtérésének eredményeképpen. A 2,18-20 „megnyitó” ígéreteket tartalmaz, a 2,21-23 egy bátorító ének az ígéretek közepette, és végül a „záró” ígéretek a 2,24-27-ben vannak.
Olvassuk el a 2,18-20 szakaszt, amihez szeretnék fűzni néhány megjegyzést. 18. Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén. 19 Így szól népéhez az ÚR: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajt, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a pogányok. 20 Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre űzöm el őket, elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugati tengerbe. Fölszáll a bűze, fölszáll hullaszaga, bármily nagy pusztítást vitt is véghez. Ezek a megnyitó ígéretek. Ez volt a válasz a papok imájára a 2,17-ből. Aztán a 2,18-ban azt olvassuk: Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén. Figyeljünk arra, hogy az Úr mind az országot, mind a népet a sajátjának tekinti, úgy, mint akik vele szövetségi viszonyban vannak. A kapcsolat az Úr és Izrael között, szövetségi kapcsolat! Az Úr Izraelnek feltétel nélküli ígéreteket tett. Az ígéretek mindig korlátoltak, a nép engedelmességének megfelelően. Amikor a nép engedetlenségben élt, akkor nem élvezhették az ígéretek örömét. Ez mind a mai napig érvényes! Izraelé volt az áldás akkor is, amikor szétszóratásban voltak. Részesülni fognak az áldásban, az ígéretek be fognak teljesedni, de még nem most, az engedetlenségük miatt. Az ígéreteket Isten nem szűkíti be, és nem vonja vissza, de az ígéretekhez fűzött öröm a nép engedelmességéhez van kötve. A próféta azt mondja, hogy Isten a jövőben a népet engedelmességre fogja juttatni, és meg fogják kapni az ígéreteket, ha most még nem is.
A válasz a szövetségi viszony keretén belül adódik. Szánalomra indult az ÚR, mert a nép betöltötte az engedelmesség feltételét. Azt mondja 2,20-ban: Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre űzöm el őket, elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugati tengerbe. Fölszáll a bűze, fölszáll hullaszaga, bármily nagy pusztítást vitt is véghez. (Az „ellenség” vagy a „hadsereg” bizonytalan fogalmak, ezért hagyjuk úgy, amint az a szövegben eredetileg áll.) „Messze űzöm tőletek az északit” – tulajdonképpen ez áll itt. Lehet, hogy a sáskákra utal, de lehet, hogy a jövő eszkatológiai északi királyságra utal, amely Izraelt a nagy nyomorúság utolsó napjaiban fogja szorongatni. Meg kell említeni, hogy Jeremiásnál, Dánielnél, Ézsaiásnál és az Ezékiel könyve 38. + 39.-ben említés történik egy északi hadseregről, Góg és Magógról, és lehetséges, hogy Jóel a helyi történelmi helyzeten túl az ÚR napjára utal. Lehet ez az Antikrisztusra és követőire való utalás is. Érdekes és megjegyezni való, hogy sáskák sose jöttek északról Izraelre. A sáskák mindig dél-keletről jöttek, és mindössze egy olyan hely van a Bibliában, amikor azt írja, hogy a sáskák észak-keletről jöttek. Ezért valószínű, hogy ez egy olyan utalás, amely a nagy nyomorúság utolsó idejére vonatkozik, amely megelőzi az Úr napját. Érdemes egyszer Ezékiel könyvét az „észak” szó figyelembe vételével tanulmányozni.
A próféta ezt követően egy bátorító zsoltárt ír. Ír az áldásokról és az ígéretekről. 2,21-23 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert az ÚR nagy tetteket vitt véghez. 22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem. 23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Bátorítás és magasztalás. A sáskák nagy pusztítást vittek végbe, de az Úr még nagyobb tetteket visz végbe a helyreállításnál. A 23. vers nagyon érdekes. A mondat közepén az áll, hogy az ÚR megadta nektek a szükséges esőt. Az angol KJV (az első angol bibliafordítás) így írja: „az esőt védelmetekre”. A héber szöveg ezt így adja vissza: Az igazság tanítója! A Kumrán irodalomban, melyet a Holt-tenger melletti tekercsekből ismerünk, van utalás az „igazság tanítójára”. Korai rabbik ezt a kifejezést a 2,23-ban így értelmezték: „A korai eső, mint az igazság tanítója”. Ha ez így van, akkor ez utalás a Messiás személyére. Így olvashatjuk tehát a 23. verset: az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, mint az igazság tanítóját. Ez tehát az Úr Jézus eljövetelére történő utalás, aki az igazság tanítója lesz a 2. adventnél.
A 2,24-27 szakasz a záró ígéreteket tartalmazza. Olyan ígéreteket, amelyek Júda megtérésének következményei. 2,24-25: Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. 25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy seregem, amelyet rátok küldtem. Isten a sáskákat az Ő seregének tartja. Minden, ami az emberek életében történik, végső fokon Isten döntése alapján történik. „Az én nagy seregem” annyit jelent, hogy az az ítélet, ami a sáskák által Júdára tört, végső fokon az Úr ítélete volt. Életünk tapasztalatai végső fokon visszavezethetők az Úrra azért, hogy általuk „gyakoroltassunk”. Minden, ami minket ér, végső fokon az Úrtól van, a mi javunkra, nevelésünkre, épülésünkre. Minden dolgunk egy szellemi gyakorlat. Isten gondviselése életünk minden tapasztalatát átfogja. Az Ő gondviselése épülésünkre szolgál.
2,26-27 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 27 Akkor megtudjátok, hogy én Izraellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más! Ez a szakasz megnyitó verseinek a folytatása, ahol azokról az ígéretekről olvastunk, amelyeket megtérésüket követően kaptak.
Ezeknek a verseknek van egy olyan gyakorlati következménye, amit szem előtt kell tartanunk. Ha engedetlenségben élünk, akkor az ige tanítása, mind az Ótestamentumban, mind az Újtestamentumban arra figyelmeztet, hogy térjünk meg mindazokból a bűnökből, amelyek az Úrral való közösségünket zavarják. Olyan könnyű azokat a bűnöket meghagyni, és ha ezekben állhatatosan megmaradunk, akkor ezek mindig csak zavaróbbak lesznek. A kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. A bűn elterjed, felnövekedik az életünkben, és megkeményíti a szívünket Istennel szemben. Velük élve nem fogjuk megérteni Isten útjait, és ez még inkább megkeményít bennünket. Egyre tágabb és mélyebb lyukat váj bele az életünkbe.
Van azonban Isten igéjében egy biztatás, mégpedig az, hogy ha az Úr előtt rendbe hozzuk életünket, akkor ezt majd az Úr ígéretei követik. Ez vonatkozik a személyes életünkre, de akár egy gyülekezetre és minden Istennel kapcsolatos viszonyra is.
A 3,1-ben az áldás ígéretéről olvasunk. Nem azonnali áldásról, hanem egy természetfeletti áldásról, egy végső áldásról. Ez az alapvető áldások gyűjteménye, mely szintén három részből áll. A Szellem kiöntetésének ígérete: (3,1-2) Azután kitöltöm majd szellememet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2 Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm szellememet abban az időben. Egyszerűen így áll „Azután” vagy „Ezek után”. Ez általában egy közvetlenül megelőző eseményre utal. Az „Azután” pedig a jövőre utal, és az Újtestamentum világossá teszi, hogy ez így is van, a Szentszellem kiöntetésére vonatkozik.. Ez az Ábrahámnak adott áldás azon része, mely a messiási korra vonatkozik.
Lapozzunk az Apcsel 2-be. Olvasva a Jóel prófétából idézett részt, a 2,17-ben megfigyelhető, hogyan idézi Péter ezt a verset. Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, 18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak. Péter nem mondja, hogy „azután” hanem igemagyarázatot ad. Azt mondja „Az utolsó napokban”. Biztos talajon állunk, ha azt mondjuk, hogy amikor Jóel „azután”-ról ír, akkor az egy „azután, végső értelemben”. A próféta a jövőbe pillant, a messiási időkbe, amely az Úr Jézus 2. eljövetelének előestéjén lesz, és beszél az Úr Szellemének minden emberre való kiöntetéséről.
Nos, mi a Szentszellem kiöntetése? Ez az ábrahámi áldás egy része. Ez az eszköz Isten kezében, ami által „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”.(Gen 12,3) Ez által nyer ez a prófécia kiteljesedést. Az Ábrahámnak adott ígéret kiteljesedett az Úr Jézus eljövetelével, aki meghozta az engesztelő áldozatot, és aki a hívőknek megadta a Szentszellem ajándékát.
Honnan tudom ezt? Azért mert Pál apostol azt mondja Gal 3,14-ben „…azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk”. Itt történik utalás a Szentszellemre. Az Ábrahámnak tett ígéreteknél még nincs szó a Szentszellemről. Ennek ellenére a megígért áldásban, amint Isten üdvterve kibontakozott, a Szentszellem benne foglaltatott.
A második ígéret kozmikus jelekkel foglalkozik. (3,3-4) Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 4 A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Az Úr második eljövetelét meg fogja előzni a természet rendjének felborulása, megváltozása. Az Úr beavatkozik a földi eseményekbe, az ő teofániája, az ő megjelenése előzményeként. Mielőtt megjelenik, ezek a jelek fogják őt megelőzni. A természet működése megrendül, és azoknak, akik akkor élni fognak, jel adatik, hogy nagy eseményekre készüljenek fel. Ha akkor élni fogsz, és látni fogod ezeket a jeleket, akkor tudnod kell, hogy az Úr eljövetele közvetlen közel van. Ezeket a jeleket az Újtestamentum is megemlíti a Jel 6-ban, ahol pl. arról olvasunk, hogy a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, amikor az ítélet hatodik pecsétjét feltörik. Jóel és János leírása megegyezik abban, hogy ezek az Úr második adventje előtt fognak megtörténni.
Ez lesz az ítélet ideje. Manapság nehéz számunkra az ítéletet szavakban kifejezni. Amikor ítéletről beszélünk, akkor szemünkben könnynek kell lennie. Szomorúsággal kell megteljen a szívünk, tudva azt, hogy egyesek körünkben vagy ismerőseink körében az ítélet alá kerülnek. Ez egy nagyon komoly téma! Spurgeon egyszer arról tartott előadást a diákjainak, hogy amikor hirdetik az igét, akkor arckifejezésük legyen összhangban a mondottakkal. Azt mondta: Ha a mennyről beszéltek, akkor arcotok legyen sugárzó, és tükrözze a menny gyönyörűségét és dicsőségét. Ha a pokolról beszéltek, akkor a hétköznapi arckifejezésetek megfelelő lesz.
Az említett szakasz utolsó része a nép megmentéséről szól. (3,5) De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR. A kivonulás, az exodus Ura mondja ezeket. Az elhívottak számára biztonság és menedék adatik. A 2,3-ban, amikor a sáskajárásról beszél, akkor azt mondja: nem menekül meg előle semmi. Itt azonban a 3,5-ben azt mondja: lesznek némelyek, akik megmenekülnek, azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR.
Mielőtt befejeznénk ezt a fejezetet, lapozzunk vissza megint az Újtestamentumhoz, mert nagy vitákra adott alkalmat, ahogyan Péter apostol ezt az idézetet pünkösdkor használta. Emlékezzünk vissza pünkösd napjára, amikor nagy tömeg gyűlt össze, és látták a csodákat. Látták, ahogyan a Szentszellem kiöntetett, és a hívők elkezdtek nyelveken szólni, és hallották Isten csodálatos üzenetét. Az emberek a világ minden részéből gyűltek össze, és az Úr csodálatos tetteit saját nyelvükön hallották. (Ez bizonyíték arra, hogy a nyelveken szólás nem halandzsa, hanem egy ismert nyelven való beszéd.) Az Apcsel 2,12-13 szerint: Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” 13 Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” Ekkor Péter a Szentszellemtől vezetve felállt, és felhasználta a lehetőséget egy beszéd megtartására. – Egyszer valaki egy kéréssel fordult Spurgeonhoz, hogy küldjön egy prédikátort az ő gyülekezetükbe, aki meg fogja tudni tölteni a templomot. Spurgeon levelében a következő választ küldte: „A prédikátornak nem az a feladata, hogy megtöltse a templomot. A prédikátort meghívhatjátok, hogy betöltse a szószéket, de a ti feladatotok, hogy megtöltsétek a templomot”. Nem az igehirdető feladata a gyülekezet megtöltése, habár mi gyakran ilyen értelemben gondolkozunk. De ez nem az ő feladata. Mi gyakran hátradőlünk és hagynánk az igehirdetőnek a gyülekezetet benépesíteni. A templomot a gyülekezetnek kell megtöltenie. – Nos, itt volt a nagy tömeg, akik szellemi érdeklődésük miatt gyűltek össze, és Péter felállt a 11-el és elkezdett beszélni. Ez az első apostoli prédikáció jó minta arra, hogy hogyan kell prédikálni! Igényeket támasztott, találó, személyes, és meggyőző volt, ótestamentumi igékből egyszerű igemagyarázat volt összeállítva, amiben Jézus Krisztusról szóló üzenet volt. Határozott volt. Nem mondta „mondom, ahogy máskor is mondtam”, nem mondta „ha helyesen látom, ez az, ami itt történt” vagy „úgy gondolom ez az, amiről a próféta szólt” vagy „az írástudók így értelmezik a történteket”. Nem, amit idéz, azt határozottan teszi, mert az Úrtól vette az ismereteit, és a Szentszellem erejével szólt. Magyarázata határozott volt: Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Ezen mindig mosolyognom kell, hiszen mit mondott volna, ha nem a nap harmadik órájában lett volna ez? De azt mondta: Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált. És aztán azt mondta: 17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, 18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak. 19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. 20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. 21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan értsük a 16. verset: Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált? Mit értett Péter ez alatt? Vannak, akik azt mondják, hogy mindaz, amit Jóel próféta mondott, pünkösdkor beteljesedett. Persze nincs utalás az Apcsel-ben arra, hogy a nap elsötétült volna vagy a hold vérré vált, vagy egyéb hasonló jelek történtek volna. Ha ezt így akarnánk értelmezni, akkor mindezeket csak átvitt értelemben, szellemi tartalmában tehetnénk.
Ezen kívül, Péter apostol 2. levelében, melyeket sok évvel később írt, megemlíti, hogy amiről Jóel ír az csak a jövőben fog megtörténni. Ez arra mutat, hogy azt a passzust nem így kell értelmezni, magyarázni.
Más „írástudók” azt állítják, hogy Jóel próféciájából semmi nem teljesült be pünkösdkor. Egyesek tehát azt állítják, hogy minden beteljesült, mások azt, hogy semmi nem teljesült be. Utóbbiak szerint, ha az Újtestamentumban egy prófécia beteljesedett, akkor mindig az áll „mert megíratott”. Mivel Péter nem említi, hogy „mert megíratott”, ezért nem teljesedett be egyáltalán Jóel próféciája.
Nos, nincs nagyobb bizonyíték arra, hogy amit Jóel prófétált azonos azzal, ami pünkösdkor történt, mint az a leírt kifejezés, hogy „ez az”. Ez határozottabb, mint egy „mert megíratott”. Nem kétséges, hogy valami, amiről Jóel beszél, Pünkösdkor megtörtént. Mi történt Pünkösdkor? Egy valami, ez világos. Az, amit Jóel első üzenetként közvetített, a Szentszellem kiöntetése. Az Apcsel 2,33-ban ezt olvassuk: Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentszellemet, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Péter világosan kimondja, hogy az ótestamentumi prófécia ilyen értelemben beteljesedett, és a Szentszellem kiöntetett. – De mi van a prófécia többi részével? Hol vannak a csodák, amikről a Jóel 3,3-4-ben olvasunk? Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 4 A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Ezek nem teljesedtek be Pünkösdkor! Miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert Izrael engedetlenségben élt. Izrael engedetlensége miatt a Szentszellem kitöltetésének következményei kimaradtak. A Szentszellem eljött, mert az Ótestamentumban a prófécia ezt az eseményt egy bizonyos időpontra határozta meg. Ha mindenki a Tel-Aviv-i strandon fürdött volna azon a bizonyos napon, a Szentszellem akkor is eljött volna Jeruzsálembe. Az Ótestamentum ugyanis annak eljövetelét egy bizonyos napra ígérte! Ő eljött, és ez az, amire Péter azt mondta „ez az”. Ez a Szentszellemnek azon adománya, amiről az Ótestamentum beszélt. A többi Izraelnek az Isten ígéreteihez való viszonyától függ. Ha Izrael hinni fog, és a jövőben engedni fog a Szentszellem munkájának, akkor a prófécia többi része is be fog teljesedni.
Péter prédikációjának további része a Jóel próféciájának értelmezése. Amikor felhívja a tömeget, hogy higgyenek, hogy az ígéretek a jövőben vannak, és azok, akiket elhív az ÚR, megmenekülnek, – akkor csak Jóel szavait értelmezi, amelyekben benne van a felhívás a megtérésre, hogy az áldásból részesülhessenek.