Először olvassuk el a Mt 21-et. Ez a példázat a jelenleg tanulmányozandó szakasz háttere. Ebben a példázatban a főszereplők a gazda, aki Istent jelképezi, és a szőlő, amely Izraelre utal, mint teokráciára az ÓSZ-ben. A munkások a főpapokat és írástudókat jelképezik Izraelben, a szolgák az ÓSZ prófétáit, a fiú pedig a Messiást.„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34 Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35 A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. 39 Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40 Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?”
41 Ezt felelték neki: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.”
1Thessz 2,13-16.: Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. 15 Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.
Az 1. Thesszalonikai levél tartalmazza Pál apostol legtöbb önéletrajzi anyagát. Ennél csak a Korinthusi második levél tartalmaz több információt Pál gondolat- és érzelmi világából. Az önéletrajzi adatok hátterét ellenségei adják, akik az ő szolgálatát és a testvériség belé vetett bizalmát akarták aláásni. A 2,1-12-ben leírja Thesszalonikába való megérkezését, szándékait és ottani szolgálatát. Ezzel ki akarta fogni a szelet ellenségei vitorláiból, legalábbis azzal kapcsolatban, ami motivációját és indítóokait illeti. – Amint ezekről ír, feltör szívéből a hálaadás Isten felé (1Thessz 1,2): Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. (1Thessz 2,13) Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek… Az 1. Thesszalonikailevél domináns hangja a hálaadás! Az 1,2-ben hálát ad azokért a gyümölcsökért, amiket a hívők életében láthatott. A 2,13-ban gondolatai a távolabbi múltba mennek vissza. Itt arról beszél, hogy amikor Istennek Igéjét hallgatták, nem emberi beszédként, hanem hittel fogadták azt be. A hitük következménye pedig szenvedés volt. Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. (2,14) Ez együttérzést vált ki Pálnál és most az első keresztyének üldözői ellen fordul. 15. Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen.
Miért ad Pál hálát? Hogyan fogadták be Isten Igéjét? Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. Hálaadása Isten felé irányul. Ez közvetett igazolása annak, hogy a Szentszellem gyümölcsének forrása, mely a hívők életében megnyilvánul, Istennél keresendő. Mindenért hálát ad, mert Isten ereje ad erőt a hívőknek életük menetéhez.
A 2,13-ban másra terelődik a hangsúly, mint az első fejezetben. Először is Isten az, aki az életet és a megszentelődést kegyelemből adja. Másrészt hangsúlyt helyez szabad akaratukra, hitből jövő munkálkodásukra és a reménységben való kitartásukra. Hálát kell adnunk azért, hogy hitre jutottunk a Szentszellem szívünkben végzett munkája révén és hitből megigazultunk.
Kálvin felismerése szerint Isten az, aki a hitetlent hitre juttatja. Ezt nevezi a Biblia kiválasztásnak. Isten kiválaszt egyes hitetleneket és megajándékozza őket a hittel. A hitetlen a kiválasztás tárgya. Ki az, aki a hitetlen szívében a változást kiváltja és az hitre jut? Kinek a számlájára írjuk a hitelt? Ki az, aki a tagadó emberi szívből hívőt csinál? Isten vagy az ember? Ez egy alapvető kérdés! Nem kellene a hívő embernek gratulálni, hogy jól választott? Pál apostol Istennek ad hálát a hitükért.
Finney, a 19. sz. nagy karizmatikus evangélista meggyőződése volt, hogy az emberi akarat képes újjászülni magát. Ha az ember képes magát regenerálni, akkor miért van szükség az újjászületésre? Finney azt mondta: „A bűnöst, ahelyett hogy kegyelemből egy új szívet kérjen, arra szólítom fel, hogy teremtsen magának egy új szívet.” Finney meg volt győződve, hogy az embernek szabad akarata van és maga véghez tudja vinni az átmenetet a hitetlenségből a hitbe. Ez volt evangelizációs módszerének alapja. Ő vezette be az „előrejövés” rendszerét az evangelizációk során, és azokat a hitetleneket, akik előre mentek, meggyúrták, hogy akaratukat és gondolataikat rendeljék alá Krisztusnak. Így manipulálta a „döntéseket”.
Spurgeon ugyanolyan hévvel hirdette az evangéliumot és hívogatta az embereket, hogy forduljanak Krisztushoz. Ellenben ő meg volt győződve arról, hogy ha valaki a hitetlenségből hitre jut, az egyedül a Szentszellem szabad akaratának munkája révén történik – úgy mint a thesszalonikaiak szívében. Spurgeon maga tesz bizonyságot arról, hogyan érti ő azt az igazságot, ahogyan Isten hathatós kegyelme az újjászületésben megnyilvánul.
Spurgeon bizonyságtétele: „Hallgattam egy igehirdetést. Keresztyén voltam. Gondolataim elkalandoztak és elkezdtem magamban kérdezni: Hogyan jutottam én hitre Jézus Krisztusban? Mikor történt ez? Hogyan és milyen befolyás alatt, milyen folyamatokon keresztül lettem keresztyén? Megkérdeztem magam: Spurgeon, hogyan lettél keresztyén? A felelet ez volt: Kerestem az Urat. Spurgeon, miért kezdted el az Urat keresni? Mint egy villám csapott belém az igazság: sohasem kerestem volna Őt, ha egy korábbi befolyás keresővé nem tett volna engem. Imádkoztam. De akkor fel kellett tennem a kérdést: Miért kezdtél el imádkozni? Az Írás indított engem, hogy imádkozzam. Hogyan történt, hogy elkezdtem a Szentírást olvasni? Olvastam, de mi indított az olvasásra? Akkor fel kellett ismernem: mindennek kezdetén az Úr állt! Ő volt hitem kezdete és így ébredt fel bennem az igazság, mint a felkelő nap, Isten kegyelméről. Ettől az igazságtól sohasem hagytam magam eltéríteni és ez az én bizonyságtételem: Újjászületésem egyedül Isten munkája.”
Pál apostol Thesszalonikába érkezett (ApCsel 17), beszédbe elegyedett velük és elkezdte őket tanítani. Krisztusnak szenvednie kellett és fel kellett támadnia. Aztán elmondta nekik, hogy a názáreti Jézus a Messiás. Milyen gondolatokat és érzéseket váltott ki ez a zsidókban és a görögökben? Sokan megkeményedtek és csúfolódni kezdtek: „Ki hisz el ilyesmit? Egy megfeszített messiás totális ellentmondás. Isten kegyelmére vagyunk ráutalva? Ez egy abszurdum.” – Mások felismerésre jutottak. Az ÓSZ igéi új ismereteket hoztak, új koncepciókat, melyekről eddig nem hallottak vagy nem értettek. Hirtelen minden világos lett. Mi történt? A Szentszellem szele fújt. Elfújta a szemükről a pikkelyeket. Felismerték, érezték és megélték Isten igazságát.
2,13: Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. Károli: Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok (vettétek be), mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét… Károli jobban adja vissza a szöveget. A „befogadni” és a „bevenni” két különböző görög szó. A „befogadni” = paralambano annyit jelent: „valamit magáévá tenni” objektív, tárgyi módon. Valami külső forrásból eredőt, amit fülünkkel hallhatunk. A „bevenni” = dechomai jelentése: a hallottak felett örülni, vele egyetérteni és értékelni. Pál azt mondja: amikor az Ige elért füleikhez nem csak hallották azt, hanem örültek annak, reagáltak az üzenetre és magukba szívták a hallottakat. Minden szó, mely elhagyja ajkunkat hallható, mint minden beszéd. Mindenki észlelheti, de nem mindenki fogadja be és tartja igaznak. – Ez igaz mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik. Csak azok fogadják be, akik Isten Szellemétől újjászülettek.
Sok egypetéjű ikerpár, még ha különböző országokban nőnek is fel, külsejükben megtévesztésig hasonlítanak, hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, hasonló ízlésük van. Gyakran választanak hasonló kinézetű házastársat. Ez gyakran csalás, de többnyire nem. Genetikailag nehezen magyarázható ez meg. Sok esetben azonos körülmények között nőnek fel és ugyanazon hatásoknak vannak kitéve. Mi történik, ha ezek az ikrek hallják az evangéliumot? Az egyik megkeményíti szívét, a másik befogadja azt, mint Isten szavát. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Csak Isten Szelleme tudja a szíveket indítani. Pál azt mondja: ti hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét. Tulajdonképpen így kellene fordítani: amikorbefogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét. Istentől jött az Ige, ezen van a hangsúly. Pál ezt szándékosan hangsúlyozta, nehogy félreértés essék és azt higgye valaki, hogy az általa szólt szavak az ő szavai. A szintaxis, a mondatszerkezet különleges és kifejezi, hogy az üzenet Istentől jön.
Hogyan és miként fogadták be? Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy vettétek be, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét… Itt tulajdonképpen nem arról van szó, hogy miként fogadták be, hanem inkább arról, hogy mit fogadtak be. Pál nem azt értékeli, hogyan fogadták be a thesszalonikaiak az üzenetet, hanem azt, hogyan reagáltak arra! Itt az üzenet lényegéről, természetéről van szó. A thesszalonikaiak ismerték a pogány papok és a zsidó írástudók üzenetét és összehasonlították azzal, amit Pál hirdetett. Azt mondták: Ezeket a szavakat Isten adta Pál szájába. …hanem mint Isten beszédét! Itt az Ige aktív erejéről van szó, mely a hívők életében folyamatosan működik. Ezt az Írás gyakran úgy fejezi ki, mint pl. az Ézs 55,11: …az én igém (is), amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Az Ige megtermi gyümölcsét. „Élesebb minden kétélű kardnál”. Ha valaki befogadja az Igét, mint az 1,6-10-ben, akkor az megtermi gyümölcsét. Példák erre a thesszalonikai hívők.
A 2,13 leírja, hogyan hat Isten Igéje. Először mindenki számára hirdetve lesz. Mindenki hallhatja. Ekkor Isten Szelleme elkezd működni. A hallgatók befogadták az Igét szívükbe hit által. Aztán a hit láthatóvá lesz a hívők életében.
Ezért szenvedniük is kellett. 2,14: Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. A „mert” hitük hitelességét bizonyítja. A hitük miatti szenvedésre való készségük bizonyíték arra, hogy tanítványok lettek. Mert ti, testvéreim, követői (vagy ami még kifejezőbb: utánzói) lettetek az Isten gyülekezeteinek.
Mit jelent valakit követni vagy utánozni? Mi az utánzás, a mimikri lényege? A mimikri elkerülhetetlen. Mi, tudatosan vagy tudat alatt, mindannyian utánozunk. Milyen fontos tudnunk, kit utánzunk!! Nagyon fontos, hogy példaképeinket jól válasszuk meg. Óvatosan kell kiválasztani a mintát.
A thesszalonikaiak követték a gyülekezeteket a szenvedésben. Nem megrázó ez? A követés vagy utánzás alatt mi általában olyan erényekre gondolunk, mint pl. igazság, tisztaság, türelem, kitartás, öröm a Szentszellemben, stb. És a szenvedés, az üldöztetés és a fájdalmak? Mégis, a hit valósága a szenvedésben lesz nyilvánvaló. Emlékszünk a magvető példázatára? Akik befogadják az Igét, a magot, azokra szenvedés vár! Az Úr maga adja meg a példázat magyarázatát: Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik (Mt 13,20-21). A hit valódisága a szenvedésben mutatkozik meg. Sokan vallják meg hitüket, de amikor üldöztetésre kerül sor, akkor a felületes, külsőséges hitű elhagyja a hitét. A placebo hit olyan mint a placebo tabletta, úgy néz ki mint az eredeti, de nincsen benne hatóanyag. Ha valaki halálos beteg és placebót kap, meg fog halni. A placebo meghatározása: egy hatóanyagtól mentes gyógyszer, mely csak a beteg közérzetének használ, egyébként hatástalan. – Sok igehirdető közvetít placebo üzenetet, hogy a hallgatóság jól érezze magát. A placebo hit gyakran úgy hat egy ideig, mint a valódi gyógyszer, de amikor jön a szenvedés, csütörtököt mond.
Miért hasonlítja össze a thesszalonikai hívőket a júdeai hívőkkel? Azért, mert ők voltak az elsők, akik befogadták az Igét és ezért szenvedniük kellett. A szenvedés kezdettől fogva mindig a hitélet velejárója volt. Ezek a júdeai gyülekezetek kitartottak! Júdeában, de ők is „Krisztusban”. A kulcsszó: „Krisztusban”. Ebben rejlik a titok. A 2,2-ben azt olvassuk: …volt bátorságunk a mi Istenünkben. Földrajzilag Júdeában, szellemileg Krisztusban. Pál azt mondja, ugyanazokat szenvedték, mint azok Júdeában. Az üldöztetés mindig az ördög krisztusellenes gyűlöletének következménye. Az üldöztetés mindig a saját honfitársaktól származik, a pogányok között a pogányoktól, a zsidók között a zsidóktól. Ha az igazság áll a középpontban, akkor a hazafias érzelmek eltörpülnek.
Pál erős szavakkal, erős érzelmekkel ítéli el a zsidókat tetteikért. Pál saját tapasztalatból beszél. Ő nem volt antiszemita. Az ártatlan Jézus halálra ítélése miatt haragszik. Haragját nem annyira a saját maga szenvedései és üldöztetése, hanem sokkal inkább a zsidók Istennel szembeni ellenséges magatartása váltotta ki. Ő szívből szerette Izraelt! Róm 10,1: Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Ő maga is zsidó volt. Nem a zsidóságot vádolja, hanem csak az ő generációját és különösen annak vezetőit. Ha nem vagy zsidó, akkor vigyázz, mit mondasz a zsidókra nézve! Ha egy nem-zsidó azt mondja: „A zsidók ölték meg a mi Krisztusunkat”, akkor az egy antiszemita megjegyzés. Egyrészt nem csak a zsidók ölték meg Jézust, hanem a pogány rómaiak is. Másrészt az egész per a zsidók belügye volt: a zsidók elitéltek egy zsidót, a zsidó Jézust.
Pál azt mondja (2,15): Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek,… Ez a Mt 21,33-36-ra, a szőlősgazda példázatára emlékeztet. Habár Heródes és Pilátus is szereplői voltak a Jézus elleni pernek, Pál leginkább a zsidókat vádolja. Pilátus és Heródes eszközök voltak a farizeusok kezében. A zsidó Pál azért fordul különösen a zsidók és az írástudók ellen, mert ők a saját messiásukat ölték meg! Az eredeti szövegben az „Úr” és „Jézus” között áll a „megölték” szó. Így kellene olvasni: Ezek az Urat megölték, Jézust… Ezzel kihangsúlyozza, hogy ők az Urat ölték meg, a názáreti Jézust. Jézus a dicsőség ura volt.
…üldöztek minket is. Pált elűzték Damaszkuszból és Jeruzsálemből. Megkövezték, kergették Pizidiáig, Antiókhiáiában. Elűzték Ikóniumból és Lystrából. Filippiben és Thesszalonikában is üldözték. Amikor Korinthusban levelét írja, összeesküvést terveznek ellene.
…nem kedvesek Isten előtt. Ez egy szépítő körülírás. Az angol ezt egy „understatement”-nek nevezné.
…és ellenségei minden embernek. Persze nem minden embernek, de a szöveg összefüggő értelmében utal a mondat további részére: akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, azaz meg akarják akadályozni, hogy az evangélium eljusson a pogányokhoz.
Az evangéliumnak van egy célja: az emberek megmentése. A cél nem politikai igazságosság vagy faji és nemi egyenlőség, nem szociális és gazdasági béke. Persze a keresztyénnek fel kell emelnie hangját minden igazságtalanság ellen. Az evangélium célja az emberek megmentése, és a megmentett emberek életének megváltozása szociális és gazdasági változásokat fog létrehozni egy közösségben.
Mi volt ténykedésük következménye? 2,16: akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. Pál itt egy kehely képét használja, mely lassan kicsordul. Minden egyes próféta, minden Isten elleni lázadás egy csepp volt a kehelybe. A keresztnél kicsordult a kehely. A kép kifejezi, hogy Isten türelmesen vár, amíg a kehely megtelik. Minden ellenállás egy csepp a kehelybe. Végül jön az ítélet.
Sokan azt hiszik, hogy az a kifejezés, hogy „a gonosz tettnek végül következményei lesznek” csak elvont érvényű. Ez tévedés, az ítélet ott van Isten gondolataiban, ez Istenhez éppúgy hozzátartozik, mint az Ő szeretete és kegyelme. Ha az Ige üzenetét felhígítjuk és nem említjük meg Isten haragjának realitását, azzal felhígítjuk az ő kegyelmét és megbocsátását is. Ha Isten haragjának nincs tartalma, akkor azt a benyomást keltjük, hogy Isten a bűnt nem veszi egészen komolyan. A kegyelemnek és megbocsátásnak csak akkor van értelme és csak akkor dicsőséges, ha meg vagyunk arról győződve, hogy az ember megérdemli bűneiért az ítéletet. Akkor értjük meg csak a kegyelem fogalmát, ha Isten mellettünk és nem ellenünk van. Isten haragja nélkül a kereszt értelmét veszti.
Pál azt mondja: De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen. Miért beszél Pál múlt időben? Mit akar ezzel mondani? Talán a Caligula és Claudiusz uralkodása alatti zsidóüldözést értette ezalatt? Nem. Pál tudta, hogy az ítélet biztosan követni fogja tetteiket Kr.u. 70-ben. Talán a pogromokat és a Holocaustot is előre látta, és úgy beszél a jövőről, mintha az már megtörtént volna. Isten haragjának árnyéka rávetődött az egész jelen korszakra. Nem csak jogi értelemben, mert az Úr azt mondta: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta (Jn 3,36). Isten haragja nem olyasvalami, ami csak a jövőben nyilvánul meg. Isten haragja jelen van ma is. Isten büntetése gyakran még az utolsó ítélet előtt eléri a bűnöst. Mit mond a Róm 1,18? Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. A Róm 11-ben Istennek a nemzet elleni haragja van leírva. A természetes ágak ki lesznek törve az olajfából. A nép megkeményedéséről ír azért, hogy a pogányok be lehessenek oltva az olajfába. Izraelnek van füle, de nem hall, van szeme, de nem lát amíg a pogányok teljessége be nem megy. Akkor fog szemük megnyílni!
Ki fog megmenteni a harag elől? Jézus, aki Isten haragjának villámait magára hárította. Az ítéletet Ő viselte el. Őt ütötték, az ő vére folyt az enyém helyett. Ezért szabadultam meg Isten ítélete alól. Ez Isten kegyelme által való megmenekülés. Ez a Szentszellem munkája az emberi szívben, melyért hálát kell adni.
Megtapasztaltad már azt, amit a hívő thesszalonikaiak megéltek? Vagy csak hallottad az Igét, de nem fogadtad be?