ApCsel 9-ben találjuk meg a Galatalevél hátterét. Ott kezdjük el olvasni, miután Pál megtért és találkozott Ananiással.
ApCsel 9:18-31. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkezett, 19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, Azokban a napokban úgy látszik szokás volt, hogyha valaki hitre jutott Jézus Krisztusban, akkor azonnal bemerítették és a tanítványok közé kezdett járni azon a helyen, ahol élt. Ezt a mintát az egész ApCselben követni lehet. Ez a normális folyamat a keresztyén gyülekezetben ma is. Sajnos vannak gyülekezetek, ahol a hívő embert évekig váratják, amíg bemerítkezhet, hogy a gyülekezet vénei biztosak lehessenek abban, hogy a hívő tényleg hívő. Ez nem igeszerű. Ha hitre jutunk, akkor bemerítkezünk, amivel megvalljuk hitünket, és aztán elkezdünk járni a helyi gyülekezetbe és hallgatjuk az igét, ápoljuk a közösséget és megtörjük a kenyeret. Aztán olvasunk arról, ami később történt, és ami beleillik abba, amit a Galatalevélben olvasni fogunk. 20és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?” ( A 21. és 22.v. között fekszik Pál arábiai útja, amit Lukács nem említ. ) 22De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. 23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. 24 Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; 25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. 26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, ( Pál említi a Galatalevélben, hogy felment Jeruzsálembe Péterhez, és ez összhangban van Lukács soraival.) csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. 29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. 30 Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.(Galatalevélben olvasni fogjuk, hogy Pál elment Szíria és Cilicia környékére. Tarzusz ezen a vidéken volt. ) 31 A gyülekezetnek tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentszellem segítségével számban is gyarapodott.
Lapozz most Gal 1,11-hez. Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. 13 mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten gyülekezetét, és pusztítottam azt. 14 És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, 16 hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. 17 Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Érdekes lenne, ha egy magnófelvételt lehetett volna készíteni beszélgetésükről! Ez biztosan sok mindent elárult volna a kettőjük gondolkozásmódjáról. Természettudósok azt mondják, hogy minden hanghullám örökké megmarad. Ha lennének alkalmas műszereink, akkor mérni tudnánk mindazt, amit valaha valaki mondott, elkezdve azt, ami a paradicsomban elhangzott, mind a mai napig. Miután minden fény- és hanghullám örökké megmarad, a mennyben leülhetünk, és mint egy moziban megnézhetünk és meghallgathatunk mindent, ami a földön a történelem folyamán történt. Gondolom, Krisztus ítélőszéke előtt így lesznek a bizonyítékok meghozva. A nagy fehér királyi szék előtt is minden bizonyítva lesz. Minden, amit tettünk és minden amit mondtunk nyilvánvalóvá lesz.
15 napig maradtak együtt, ami nem túl sok idő. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. (Pál Jakabot egy apostolnak tekintette, mert ő látta a feltámadt Krisztus.) 20 Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. 21 Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. 22 Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. 23 Csupán ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.” 24 És dicsőítették énértem az Istent.
A témánk: Pál és az ő evangéliuma. Thomas Jefferson volt Amerika 3. elnöke. Ő vetette papírra a függetlenségi nyilatkozatot (Declaration of Independence). Az ő teológiai nézetei nagyon zavarosak voltak. Nem tartotta magát Jézus Krisztus követőjének. Egyszer egy levelet írt egy Short nevű férfinek. Ebben az evangélistákat butáknak és hazugoknak nevezte. Pál apostolt illetően azt írta: „A sok imposztor között Pál volt a legnagyobb és ő volt az első, aki Jézus tanítását korrumpálta”. Egy nap majd meg fogjuk látni, hogy ki korrumpált és ki nem. Biztos vagyok benne, hogy Pál apostol fel lesz mentve a korrumpálás vádja alól és Jefferson el lesz ítélve a nagy fehér királyi szék előtt.
Jefferson nézete nem egyedülálló. Sok kortársa osztotta teológiai nézetét, mi több, mind a mai napig vannak, akik ezt a nézetet képviselik. James S. Stewart, egy teológus Edinburghban, utalt azokra a modern teológusokra, akik Pál apostolt Krisztus tanításának korrumpálójának tartják. „Ezek a teológusok azt állítják, hogy Isten elküldte egyszülött fiát, mint megoldást, de Pál problémát csinált belőle. Jézus a gonosz embereknek azt mondta, nézzétek meg a liliomokat és bízzatok mint kis gyermekek, Pál pedig a hit igazolására törekedett. Krisztus a keresztet hordta, Pálnak csak a megváltás tanát hirdette. Ezért ezek a teológusok azt hirdetik, hogy hagyjuk el a dogma Krisztusát, és térjünk vissza a történelem Krisztusához. Irtsuk ki a Páli tanítást, és az evangélium tiszta tanítása megint fel fog ragyogni. Vissza Jézushoz! Ez a jelszó.” Sokan olvassák Pál leveleit, de nem szeretik azt, amit ő mond. Pál nagyon egyenes, direkt és tanítja, hogy az ember el van veszve a bűne miatt, és ítélet alatt van. Az üdvösségnek csak egy útja van, Jézus Krisztus. Ezek az emberek nem hiszik, hogy Pál apostol tanítását Istentől kapta. Ők azt hiszik, hogy Pál a tanítását emberektől kapta. Ezek az emberek kutatják, hogy Pál milyen forrásból alakította ki tanítását. H.J. Holzmann, a nagy liberális teológusok egyike, azt mondta: Pál teológiája egy belső személyes élmény objektivizálása, melyet a damaszkuszi úton élt meg és mely görög hatás alatt állt.Reichenstein, egy másik liberális teológus a múlt század elején, azt mondta: Pál egy misztikus volt, aki a gnosztikus hellenizmusból vezette le spekulációit. Rudolf Bultmann, a liberális teológia atyja, Pál tanítását szintén a pogány vallásokra vezette vissza.
Ilyen kérdések merülnek fel, ha most Pál szavait a Galatalevél elején olvassuk. Pál tanítása a saját agyszüleménye volt, görög vagy gnosztikus hellenisztikus hatás, vagy hellenisztikus-judaista hatás alatt? Mások gondolatait tolmácsolta, utánozta, vagy tényleg Istentől kapta a tanítást? Filozófus volt Pál, aki egy teológiai rendszerrel ajándékozta meg a világot, mely részben Jézus tanításán alapszik, de alapjában véve ő volt az, aki az evangéliumot korrumpálta? Igaz az, hogy Jézus Krisztus tanítása annyira más, hogy azt az „egyszerű evangéliumnak” lehet nevezni, szemben Pállal, aki mint szakteológus az evangéliumot misztifikálja? Pál beszéde világos! Ő állítja, hogy az üzenetét Istentől kapta és nem emberektől.
Harnack, egy ismert német egyháztörténész szerint, Pál tanítása egyedülálló volt és ő nem vezette le tanítását más korabeli gondolkozók filozófiájából. De mit mond Pál maga?
Gal 1,1-ből tudjuk, hogy ő az ő apostoli elhívását Istentől kapta. Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül. Ő nem egy gyülekezet vagy egy zsinat küldöttje, hanem direkt Istentől kapta elhívását.
Most beszél az evangéliumáról és állítja, hogy az evangéliuma nem emberi szó. Először megmondja, hogy mi nem, aztán megmondja, hogy mi az evangélium. Ő ebben a levelében sok negatívumot sorol fel! 1:11-ben azt írja: Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik. Amit evvel mondani akar az, hogy evangéliuma nincs összhangban emberi tradíciókkal, szokásokkal. Evangéliuma nem emberi autoritáson alapszik. Az evangéliuma nem egy hitvallásból vezethető le. Egy hitvallás nagyon jó lehet. A Westminsteri hitvallás nagyon jó és szoteriológiai (megváltástani) részével teljesen egyet lehet érteni. Ott vannak a Dorti zsinat kanonikus írásai, melyek szoteriológiai részei pontosan azt fejezik ki, amit az Úr Jézus Krisztus a kereszten végbe vitt. A megváltás műve ezekben csodálatosan szépen vannak leírva. Mindenkinek van egy hitvallása, vagy írásban vagy, szóban. Mindenkinek van egy hitvallása. Akik azt mondják, „nekünk nincs hitvallásunk”, azoknak ez a hitvallásuk. Ha valaki minket a mi gyülekezetünkben megkérdezne, hogy add át nekünk a hitvallásotokat írásban, akkor a kezébe nyomnám a Bibliát. A mi hitvallásunk az Isten igéje. Ha egy hitvallás annyira megmerevedik, annyira változhatatlan lesz, mint Isten maga, ha pl. a Scofield jegyzetek hitvallás lesznek, melyeken nem lehet semmiképpen változtatni, akkor ez Isten igéjének helyébe lép. A történelem tanít arra, hogy ez egy rossz dolog. Nem csak emberek, de hitvallások is tévedhetnek. A hitvallásokat az ige fényében kell megvizsgálni és korrigálni, ha kell.
Pál azt mondja, az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik. Aztán folytatja: mert én nem embertől vettem. Ez azt jelenti, hogy ő egyenlő a többi apostollal. Az „én”-en hangsúly van. Az evangélium direkt adatott nekem, úgy, mint ahogy az Úr Jézus magát Péternek, Jakabnak és Jánosnak direkt jelentette ki. Nem is tanítottak rá, mondja. Nem úgy, mint Apollós vagy Timóteus, akit anyja ill. nagyanyja tanítottak. Pál az igazságot direkt kijelentésben kapta Jézus Krisztustól. Az Atya jelentette ki magát Jézuson keresztül, és a kinyilatkoztatás Jézus Krisztusra vonatkozott. Később azt mondja, hogy Isten kiválasztott, és kegyelme által elhívott, és kinyilatkoztatta Fiát énbennem. Evvel azt akarta mondani, hogy ő az evangéliumot kinyilatkoztatás által kapta. Az ő evangéliuma nem emberi következtetések, spekuláció következménye, hanem isteni kinyilatkoztatás, mely Krisztusra vonatkozik.
Ezt persze be kell bizonyítani! A Judaisták állították, hogy Pál másodrendű apostol csupán, és ő a jeruzsálemi apostolok alá van vetve, akik őt útba igazítják. Az apostol be akarja bizonyítani, hogy az ő evangéliuma független a jeruzsálemi apostoloktól. A Judaisták szerint a jeruzsálemi apostolok Pál felett álltak, és ezért szerették volna az ő „jeruzsálemi” nézeteiket a galáciai gyülekezetekbe bevinni, szemben azzal a tanítással, amit Pál képviselt azokban a gyülekezetekben. Pál igyekszik függetlenségét bebizonyítani. Az ő tanítása az ő Jézus krisztushoz való személyes kapcsolatából fakad. Az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.
Most rátér a bizonyítékokra: Nézzétek meg a múltamat, mondja. Ki voltam megtérésem előtt? Amikor megtértem, mi történt? Mit tettem megtérésem után? Mindebből látható, hogy amit tanítok, annak semmi kapcsolata nincs Jeruzsálemhez! Az első bizonyíték: Az ő élete a megtérése előtt. 1:13 Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten gyülekezetét, és pusztítottam azt. 14 És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. A rabbi képző kitűnő tanulója volt, „par excellence”. Azt mondja: „Ha meggondoljátok, hogy mennyire üldöztem a gyülekezetet és most azt a hitet hirdetem, melyet annyira üldöztem, akkor az nem vezethető vissza másra, mint Istenhez való direkt viszonyomra Jézus Krisztus által!” Ha életemet ismeritek, nincs egy ilyen 180°-os változásra más magyarázat, mint isteni közbenjárás. Ez az első bizonyíték!
Aztán beszél a megtéréséről. Ez Isten beavatkozó kegyelmének a legszebb leírása. Eddig minden emberi volt, de itt Isten betör Pál életébe. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott…. Eddig minden „én”, „én” volt. De most Isten cselekedett. Ő magát, mint egy második Jákobnak tekintette. Mint egy második Jeremiásnak.
Jákob és Ézsau vetekedtek Rebeka méhében és Isten egy próféciát mondott: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek! (Gen 25,23). Később, mind az ÓT-ban, mind az ÚT-ban ez egy bibliai tanítássá formálódott, melynek csúcspontja Róm 9,13-ban található: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Sokan kérdezik: Hogyan lehetséges, hogy Isten Ézsaut gyűlöli? A probléma nem az, hogy Isten gyűlöli Ézsaut. A probléma az, hogy miért szereti Isten Jákobot? Ez Isten kegyelmes kiválasztása, akár tetszik ez neked akár nem.
Pál egy második Jeremiás, akire Isten rátette kezét, még mielőtt megszületett volna, és a nép prófétájává tette őt. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott…. Itt a predesztináció, a kiválasztás tana. Isten aktív már megtérésünk előtt. – Akár tetszik ez neked, akár nem. Ha nincs a kiválasztás tana, ha nincs a predesztináció tana, akkor nem lehet bizonyosságunk a saját üdvösségünk felől. Azon kívül megraboljuk Istent az ő kegyelme dicsőségétől. Megraboljuk Istent ingyen kegyelmének dicsőségétől is, melyek által embereket megment. Megraboljuk őt az alázat dicsőségétől, mely az igaz hívő része lesz, amikor tudatába jut, hogy Isten őt kegyelemből mentette meg emberi hozzá járulás nélkül. Micsoda vigasz ez! Ha az élet próbái és nehézségei betörnek életünkbe, akkor az erő legnagyobb forrása az a tudat, hogy Isten kiválasztott a világ megteremtése előtt és ezért megtart és célba visz. De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott…
Egy híres teológus mondta néhány évvel ezelőtt: Sohse leszünk úgy meggyőződve, ahogyan lennünk kellene, hogy az üdvösségünk Isten kegyelmének forrásából fakad, amíg fel nem ismerjük az ő örökkévaló kiválasztását. Ez ragyogtatja fel Isten kegyelmét abban a fényben, hogy ő nem ölel át mindenkit válogatás nélkül az üdvösségre. Egyeseknek adja, másoknak nem. … Ebben fedezhetjük fel Krisztus gyülekezetének az eredetét…… Folyamodjunk Isten kiválasztásához, amikor kétségbe vagyunk esve, vagy le vagyunk törve, ha látunk embereket, akik hátat fordítanak Krisztusnak. Ha az egész gyülekezet kudarcot látszik vallani, akkor emlékezzünk meg arról, hogy Isten egy fundamentumra építi a gyülekezetet. A gyülekezet nem emberi akaratból jött létre, nem emberek formálták a gyülekezetet, emberek nem tudják magukat megreformálni, hanem mindez csak Isten jóvoltából és kegyelméből fakad. Ezt kell tanítani szabadon és mindenütt.
Egyszer egy testvér elhagyta a gyülekezetét. Egy levélbe közölte a lelkésszel, hogy ő azért hagyja el a gyülekezetet, mert ott hirdetik Isten szuverén akaratát. – Csatlakozott egy másik gyülekezethez. Hetek múltán találkozott előző gyülekezetének lelkészével és ő megkérdezte: „Hogyan érzi magát most a másik gyülekezetben?” „Egészen jól”, mondta a férfi „de meg kell mondanom, az az érzésem, hogy ez a lelkész is nagyjából azt hiszi, amit maga hisz, de ő nem beszél olyan világosan a dologról, mint maga”.
Az apostol világosan fejezte ki magát. Hiszen ellenségei azok voltak, akik megvádolták őt Krisztus evangéliumának eltorzításával. Pál hirdette, hogy csak kegyelem által üdvözül az ember Isten szuverén kegyelméből. – Aztán így folytatja: De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem. Ebből látni lehet, hogy Pál itt egy személyes, közvetlen, szubjektív kinyilatkoztatásról beszél, mely Pál számára az élet és az üzenet maga lett. Vannak fordítások, melyekben így áll: „…hogy kinyilatkoztassa fiát általam”. A szöveg összefüggő értelmében és az ezt követő versek fényében, ezt egy személyes, közvetlen kinyilatkoztatásként kell értenünk. Pál azt mondja: Isten a damaszkuszi országúton találkozott vele és abból az élményből származik az a meggyőződés, hogy ő egybeforrott Jézus Krisztussal. Ő hallotta, amint az Úr mondta: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul mondhatta volna, „én nem üldözlek téged, én őket üldözöm”. Az Úr szembesítette az igazsággal, amíg rá nem ismert arra a tényre, hogy aki a gyülekezetet üldözi, az Urat üldözi. Amikor a hívők egyikét üldözte, akkor Jézus Krisztust üldözte, mert Jézus Krisztus és azok között, akik hisznek benne egység áll fenn. Ebből született meg Pál szívében az a tanítás, hogy az Úr az Isten-ember, aki minket képvisel, aki meghalt, akit eltemettek, aki feltámadott, és akinek halálában, életében és feltámadásában egyesítette magával a saját népét. Az ő népe egy vele az ő tapasztalataiban, és így vele együtt ülünk a trónon. Őbenne, vele együtt. Ő a mi képviselőnk, az utolsó Ádám. Ez a Páli teológia magva, a mi egységünk Krisztussal. Ján 14,20 én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Ez az ige foglalja össze a Páli teológiát. Én Krisztusban vagyok és ő énbennem. Nem érdekes? Egy kölcsönös egymásban lakás. Amint a szőlőtő és a szőlővessző egymáshoz tartoznak. Ezt az illusztrációt használta az Úr maga. Ez mondható az elemekre is. Ha egy vasat teszünk a tűzbe, akkor a vas a tűzben lesz, de hamarosan a tűz a vasba lesz. A madár repül a levegőben, de levegő van a madárban, a hal a vízben van, de víz van a halban. Mi a levegőben élünk, de a levegő bennünk van.
…hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem. Fontos a sorrend. „Ti énbennem,” ez az állásunk, a pozíciónk, megigazulásunk alapja. „Én bennetek” ez az állapotunk, ez az erő, ez a megszentelődésünk fundamentuma.
…hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között,… Én bennem, de ő érettük. Spurgeon egy ismert prédikátor volt. Apja is prédikátor volt, és egyszer feltette fiának a kérdést, hogy nem akar-e teológiai szemináriumba beiratkozni, ami neki bizonyos tekintélyt adna az emberek előtt. Meg lett beszélve egy időpont, amikor a fiatal Spurgeon Angus Józseffel, egy londoni bibliaiskola igazgatójával beszélhetett volna. Mindkettőjük elment a találkozóra, de a körülmények megakadályozták őket abban, hogy találkozhassanak. Amikor Spurgeon meghallotta, hogy Angusnak nem volt ideje és már hazaúton volt, hallott egy hangot, amely világosan azt mondta: És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! (Jer 45,5) Ettől kezdve teljesen az ige hirdetésének adta oda magát.
Meg vagyok győződve, hogy a legfontosabb dolog, amit egy keresztyén csak tehet, az ige hirdetése. Ha Isten felhatalmazást és adományt adott, hogy tanítsd az igét, akkor az a legnagyobb elhívás, amire valaki csak el lehet hívva. Ez magasabb elhívás, mint egy királyság vagy egy elnökség. Pál ezt érezte. Őt azért hívta el Isten, hogy hirdesse Krisztust a pogányok között.
George Cutting, egy angol üzletember, akit Angliában leginkább egy kis röpiratáról ismernek „Safety, Certainty and Enjoyment” (Biztonság, Bizonyosság és ennek élvezete). Cutting egy egyszerű ember volt, aki járt városról városra és hirdette az igét. Egyszer korán reggel, egy kis norfolki városon keresztül biciklizett, amikor azt érezte, hogy az Úr azt akarja, hogy kiáltson ki egy igeverset. Így a kis városka közepén torka szakadtából kiáltott: Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Néhány méter után az volt az érzése, hogy az Úr azt mondja: Kiáltsd ki még egyszer. Így megismételte, íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. 6 hónappal később ebben a kisvárosban Cunning házról házra járt és bekopogtatott az ajtókon. Az első kérdés, amit mindig feltett: Meg vagy mentve? Egy házban egy nő nyitott ajtót, és amikor feltette Cunning a kérdést: Meg vagy mentve? Akkor a válasz az volt: „Oh, igen. 6 hónappal ezelőtt nagy válságban voltam és tusakodtam Istennel. Kértem, hogy segítsen. Mialatt imádkoztam, hallottam egy hangot: Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Meg voltam rökönyödve” – mondta az asszony. „Nem hittem a fülemnek és kértem Istent, hogy ha ez az üzenete, akkor ismételje meg. Megint hallottam az igét, és akkor rábíztam életemet Isten bárányára és most meg vagyok mentve.” Ez igehirdetés.
Pál maga mondja (2.Tim 4,2) hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Biztos vagyok abban, hogy sokan abban a norfolki kisvárosban az időt teljesen alkalmatlannak tartották, hogy kora reggel valaki egy igét kiáltson a világba. De annak az asszonynak az idő percre pontos volt.
…nem tanácskoztam testtel és vérrel… hanem azonnal elmentem Arábiába. Evvel is tudatja olvasóival, hogy üzenetét nem Jeruzsálemből vette. Mi azt gondolhatnánk, ha valaki olyan mint Pál megtér, mit kellene tennie? El kell mennie a jeruzsálemi bibliaiskolába és az apostolok lábainál kellett volna tanulnia. Nem! Isten azt mondta, menj Arábiába! A kifejezés …nem tanácskoztam testtel és vérrel… utal arra, hogy egyedül akart maradni. Kereste a magányt.Ő egy szakteológus volt a Judaizmus területén. Neki át kellett gondolnia, revidiálnia kellett a teológiáját. Neki most az ÓT helyeit kellett tanulmányoznia, amint azok Jézus Krisztusban beteljesedtek. Összhangba kellett hoznia mindazt, amit most Jézus Krisztustól tanult. Mindig jó, ha időnként visszavonulunk, és magunk keressük a szellemi igazságokat, függetlenül attól, amit eddig tanultunk. Még egy olyan embernek is, mint Pál, aki ismerte az ÓT-ot, időbe kerül, hogy igehirdető legyen.
Egy bibliaiskolai igazgató, amikor egy új növendék szüleinek megmagyarázta a tanrendet, akkor azok azt túl nehéznek és hosszúnak tartották. Az igazgató azt mondta: „Egy tök nagy lesz néhány hét alatt. Amíg egy tölgyfa megnő az évekig tart”. Ha Isten kezébe valami lenni akarunk, akkor az időbe telik. Ezért Pál nem tanácskozott testtel és vérrel.
Az utolsó bizonyíték ellenségei számára az ő megtérése utáni élete volt. (Gal 1,18) Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. 19 De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Egy ilyen rövid idő nem elég ahhoz, hogy ők engem kioktathattak volna abban, hogy mit hirdessek. .21Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. Ott évekig voltam és hirdettem az igét. A gyülekezetek Júdeában sohse láttak, nem is ismertek személy szerint, csak hallották „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.” 24 És dicsőítették énértem az Istent. Ez egy direkt üzenet volt a judaisták számára! „Ha ti judaizálók, akik szorongatjátok a galáciai gyülekezeteket, ha ti a jeruzsálemi vonalat képviselnétek, akkor ti is dicsőítenétek énérettem Istent”.
Kitől van Pál evangéliuma? Istentől vagy emberektől? Pál azt állítja: Istentől. A 20.v.-ben hozzáteszi, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. Ha a modern teológusokra hallgatunk, azok azt mondják: Pál tanítása, korának egy mitológiai megváltóról való spekuláció volt. Mások azt mondták, hogy ő görög befolyás alatt tanított, vagy gnosztikus hellenizmus forrásaiból merített. Mások azt mondták, ő a farizeusi rabbinizmus tanítását képviselte. Ha mindezek a modern teológusok előttünk állnának, akkor szembesíteni kellene őket Pállal. Pál állítja, ő Istentél kapta a tanítását. Az egyik fél hazudik. Nincs középút. Pál azt mondja, Istentől kapta, ti ezt tagadjátok. Valaki hazudik, és Pál azt mondja, hogy ő nem hazudik.
Jézus Krisztus evangéliumánál nincs középút. Pál azt mondja, csak egy út vezet Istenhez, Jézus Krisztuson keresztül. Pál állítja, hogy ő nem hazudik. Meg vagyok győződve, hogy a gyülekezet története és a keresztyének 2000 éves tapasztalata Pálnak adnak igazat. Jefferson és a modern teológiai professzorok, Bultmann, Holzmann, Reichenstein, Davies és sokan mások azok, akik hazudnak. Ha tényleg Pál hirdeti az igazságot, akkor erre csak egyféle képen lehet reagálni: Hinni kell az Úr Jézus Krisztusban. Üdvösség nem jön imádság által, nem jön vallásos tevékenységből, nem jön jó cselekedetek által, nem jön a keresztség vagy az úrvacsora által. Üdvösség csak újjászületés által van. Vagy ahogy Pál Gal 3,6-ban mondja Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.
Vess el minden magadba vetett bizalmat, jó cselekedeteidbe, vallásosságodba vetett bizalmadat és bízd rá magadat az Úr váltságművére ott a kereszten.