Ez egy izgalmas fejezet, hiszen több dolog történik, mint amit első pillantásra várnánk. Nézzük, mi történt eddig!
Az 1. fejezetben olvastunk a judeai éhínségről, ahonnan Naomi és férje – hogy helyesen tették-e vagy sem – Moábba vándoroltak. Kis idő múlva meghalt Elimelek, Naomi férje. Két fiuk, Machlon és Kiljon, moábita nőket vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Tízévi házasság után sem születtek gyermekeik, majd meghaltak férjeik. Amikor az éhínség megszűnt, Naomi elhatározta, hogy visszatér Betlehembe, ahonnan elindultak. Két menye közül csak Ruth követte Naomit. A fejezet végén így szól Naomi: Megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható. Ez így is volt. Az életben vannak keserű és édes, nehéz és örömteli élmények és időszakok. Isten gondoskodásának két oldala van. A könyv végén majd látni fogjuk Isten csodálatos, gondoskodó szeretetét, de itt, a könyv elején, keserű élményben volt részük.Véleményem szerint többek között azért került Ruth könyve a kánonba (a Bibliába), hogy a hívők, Isten népe megismerjék, milyen az élet a nehéz időkben.
Éppen az árpaaratás ideje volt, amikor hazaértek Betlehembe. Ezzel az aratással Isten gondoskodása a keserűből az édesbe fordult át. A sötét felhők eloszlottak Naomi felett, és napsugár tört be életébe. A következő példával szemléltetném ezt.
1957 óta a mi gyülekezetünk, amelyhez azóta tartozom, sok krízisen ment át. Sosem voltunk nagy létszámú gyülekezet, és mindig fájdalmas volt, ha valaki, vagy akár többen is valamilyen okból elhagyták a gyülekezetet. Egy törést mindig sok belső harc, szenvedés előz meg. A depresszió, a bénultság, a tanácstalanság ideje volt ez mindig. Gondolataink szüntelenül a gyülekezeti helyzet körül forogtak. Gyakran majdnem belebetegedtünk. Harcoltunk a túlélésért, hogy fejünket vagy orrunkat a víz fölött tudjuk tartani. Ezek olyan élmények voltak, mint Naomié Moábban. – Visszatekintve azonban elmondhatjuk, hogy az Úr a sok keserű tapasztalatból mindig valami jót hozott ki. Az Úr megalázott, talán meg is tisztított, visszavágott, mint a kertész a fákat vagy bokrokat, hogy több gyümölcsöt teremjünk. Az Úr megtanított, hogy saját erőnkből nem boldogulunk. Megtanultuk azt is, hogy a gyülekezetben bizonyos adományok parlagon hevertek. Isten be tudta bizonyítani, hogy kezében tartja a gyeplőt. Meg kellett tanulnunk, hogy a gyülekezet célja bizonyságot tenni és hirdetni, hogy mindenben Istené az első hely az életünkben a Jézus Krisztusban való örömünkre.
A krízisek, az ilyen „Moáb-élmények” Isten olvasztótégelyei, amelyek mindig egy új kezdethez vezetik a hívő ember életét. Ilyen élményekben mindhalálig részünk lesz. Ruth első fejezete azért íródott, hogy megtanuljuk felismerni Isten kezét, aki titokban a háttérben működik. – Erről szólt az első fejezet.
A 2. fejezetben először a 3. verssel foglalkoztunk. El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. Más szóval Boáz Elimelek rokona volt, aki így elvehette az özvegy Ruthot, hogy a család neve megmaradjon. Naomi ezt elfelejtette. Fájdalmában emlékezetkiesése volt, amit ma amnéziának neveznek. Boáz már idősebb volt, hiszen azt mondta Ruthnak: „Hallgass ide, leányom!” Ruth történetesen Boáz szántóföldjén volt.
Jó néha elgondolkozni az életünkben előforduló „véletleneken”. Miért nem lehettem orvos, hiszen az szerettem volna lenni? A gyógyszerészi pálya eszembe se jutott volna. Ki gondolta volna 1948 és 1956 között, hogy én egyszer Svájcban fogok élni? A „véletlenek sorozata” kísérte utamat 1956-ban. Merem állítani, hogy az életünket nem tudjuk megtervezni! Ha visszatekintek az elmúlt több mint 7 évtizedre, akkor azt mondhatom, ”nem így akartam”, ilyet még álmomban sem mertem volna gondolni. Ma ismerjük a „karriertervezés” vagy ehhez hasonló fogalmakat, de ahogy az idő halad, egyre inkább megtanít az élet arra, hogy semmi sem tervezhető.
A 3. fejezetben a tervezés a téma. Ruth és Naomi egy egészen furcsa tervet szőttek. Szabad, sőt fontos terveket készíteni. Hogy ezek a tervek jól vagy rosszul sülnek el, az csak később derül ki.
Aztán olvastuk, hogy a 2,10-ben Ruth arcra borult, (mert Boáz megvédte őt a fiatal aratóktól) a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? Tudni akarta, hogy miért vette Boáz pártfogásába, hiszen ő egy idegen volt. A válasza akár így is érthető: Miért találtam kegyelmet az Úr előtt? Mind Ruth, mind Boáz Isten kezét és az Ő Ruthra irányuló kegyelmét látják minden mögött. A kegyelem Boázon keresztül nyilatkozott meg. Azért válaszol így Boáz a 2,12-ben: Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Ez volt a válasz Ruth kérdésére. „Te gondoskodtál anyósodról, szeretted és nem hagytad el őt…” Aztán hozzáteszi: akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni!
Ez egy kulcsmondat, mely leírja a hit és a tettek viszonyát! Mi a kapcsolat a megigazulás és a jutalom között, amit Krisztus ítélőszéke előtt kapunk? – Boáz azt mondja: „Szeretted Naomit, alázatos voltál, gondoskodtál róla”. Másrészt „Isten szárnyai alá jöttél oltalmat keresni”. Hogyan viszonyul az „egyedül kegyelemből” a szeretetből fakadó magatartáshoz? Idéztem röviden a Gal 5,6-ot: Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. A hit a szereteten át lesz valósággá, láthatóvá. A megmentő, a megigazító hit sosem marad egyedül! (M. Luther). Ha Isten valakit megigazít, gyermekévé fogad és igaznak tekint a Fia által kiontott vér árán, és ha valaki Krisztusban van, akkor hogyan jön létre az engedelmesség, és hogyan illeszthetjük be a magatartást a kép összességébe?
Ruth szerette Naomit és visszatért vele Betlehembe. Hogyan illeszthető ez be a képbe? Nos, magatartása hitének gyümölcse volt. Isten szárnyai alá jött oltalmat keresni minden nehézség és szomorú élmény ellenére. Sosem adta fel a reményt, és megőrizte a békét és örömét szívében. Nyugalmat talált Istenben. Nem keseredett meg Isten ellen és nem félt a jövőtől. Ha az ember nem fél és kitart a reménységben, akkor mindig fog időt és erőt találni mások számára. Ez egy rejtett üzenet Ruth és Naomi történetében!
Szeretném ezt az Úr Jézus tanításával alátámasztani. Luk 18,9: Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta… Az „igaz emberekhez” intézte szavait. Ez fontos! Ruth Isten szárnyai alá menekül, alázatos, nem kér fizetést, mindent ajándéknak tart, amit kegyelemből kap. Nem követel egy „megérdemelt bért”. Jézus példázata így szól: 10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. Az egyik érdemeire, tetteire és vallásosságára hivatkozik Isten előtt. Ő igaz, úgy viselkedik, ahogy kell.
Ruth gondoskodik Naomiról és törődik vele. Az jó, hogy gondoskodik róla, de hiba lenne, ha ezért benyújtaná a számlát Istennek, és fizetést kérne. A másik ember, 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Ez fejezi ki az Isten szárnyai alá való menekülést! Nincs jogom ahhoz, hogy bármit is követeljek. Teljesen Istentől függök.
A Naomiról való gondoskodás nem alapja az én megigazulásomnak! Én a te szárnyaid oltalmában vagyok. Az Úr így vélekedett a vámszedőről: ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. A másik nem ment haza megigazulva, ő Isten szemében bűnös maradt. Mindaz, aki a saját érdemeire hivatkozik, az önigazult ember. Csak Isten igazíthatja meg az embert kegyelemből, Jézus kiontott vére alapján. Mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Amikor Ruth visszatér a szántóföldről, Naomi azt mondja menyének (2,20): Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Naomi emlékezőtehetsége visszatér és a felhők között áttör a napsugár. Korábban azt mondta: Megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható. Most azonban így szól: Az Úr nem vonta meg kegyelmét tőlünk!
William Cowper (1731-1800) csodálatos énekeket írt, de sajnos a legtöbb éneke fordításban élvezhetetlen, mert a szöveg nem illik a dallamhoz. Cowper súlyos depresszióban szenvedett, mindig fennállt nála az öngyilkosság veszélye. Három öngyilkossági kísérletet tett. Ő sosem jutott túl Ruth 1. fejezetén. John Newton jó barátja volt, aki sohasem hagyta őt magára. Egy csodálatos éneket írt „God moves in a mysterious way” címmel (a szöveg nagyon hasonló „Az Úr csodásan működik”-hez).
Hogyan írhat egy depressziós ember ilyen éneket?
Térjünk át a 3. fejezetre, amellyel kapcsolatban a John Piper által használt Stratégiai igazságosság kifejezést szeretném használni. Ez a következőképpen magyarázható: igazságosság alatt azt értjük, hogy Istenben bízom, hogy helyesen viselkedek, és olyan döntéseket hozok, amely bölcs, és ami Istent dicsőíti. – Mit értünk „stratégiai” alatt? Az igaz cselekvésének meggondoltnak és tervezettnek kell lennie. Tehát meg kell tervezni az igaz cselekedeteket és tevékenységeket. Terveznünk kell az igaz cselekedetek: hogyan növekedhetek az igazságban, hogyan járhatok el emberekkel igazságosan. Naomi, Ruth és Boáz egy stratégiai igazságon dolgoznak. Hogyan viselkedik Naomi (3,1-5), Ruth (3,6-9) és Boáz (3,10-15)?
Naominak volt egy nagyon jelentős terve. Korábban nem voltak tervei. Remény nélküli emberek nem szőnek terveket. Az ember csak akkor tervez, ha tudja, hogy lesz „holnap”; ha az életnek megint van értelme, ha újra felismerte identitását és megtalálta önbecsülését. Ha Isten valakit bátorít. Annak ténye, hogy Naomi terveket sző, arra utal, hogy van reménysége. Mi volt a terve? Férjet akart szerezni Ruth számára! Felfogta végre, hogy Boáz, akinek a földjén Ruth a kalászokat szedegette, véletlenül (!) Elimelek rokona. Ezért szőtt olyan érdekes tervet. (3,3) Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást. 4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. Ha Ruth vagy bárki, aki ezt hallja, megkérdezné: Mi a csuda lesz ebből? Mit mondjon Boáz, hogy mit csináljon? De Ruth nem kérdez vissza. Csak ennyit mond: Megteszem mindazt, amit mondasz. – Gondold csak el, mi történhetett volna! Boáz istenfélő férfi volt. Ha felébredt volna éjszaka és egy fiatal nőt talált volna a lábainál a takaró alatt, felugorhatott volna és elzavarhatta volna Ruthot. Mondhatta volna: egy ilyen nővel semmi dolgom ne legyen. Naomi nagy kockázatot vállalt! – Egy másik lehetőség, hogy mint egészséges férfi, ott találja a szép asszonyt a takarója alatt, megragadja az alkalmat és kielégíti szexuális vágyait.
Mindegyik rossz megoldás lett volna. A házasságon kívüli szex mind az Ó-, mind az Újszövetségben paráznaságnak számít. Mindenki tudhatta, hogy ez a terv nagy rizikóval jár, de Naomi mégis végig akarta vinni. Micsoda terv az, amelyben menyét egy ilyen kétes, szexuális helyzetbe akarja küldeni?! Boáz feddhetetlensége, integritása meg fogja-e engedni, hogy magában ezt gondolja: ha ez a Ruth mint asszony felajánlja magát nekem, akkor holnap reggel elmegyek a város elöljáróihoz, hogy a kérdést tisztázhassam. – Ez volt Naomi stratégiai igazsága. Férjhez akarta adni Ruthot és ez volt a stratégiai terve minden kockázattal együtt.
Mi volt Ruth szerepe ebben a stratégiai tervben? 6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: (nem lehet tudni, hogy megbeszélte-e Naomival a választ vagy sem, de ezeket mondta) Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. A „szárny” szónak ebben az esetben kettős jelentősége van. Ruth szavai ezt jelentik: „Tudom, anyósom is tudja, hogy te rokon vagy, és lehetőséged lenne feleségül venni engem és biztosítani ezzel a család fennmaradását.” Ez világos beszéd volt!
Mit jelent a „ruha szegélye” vagy a „ruha vagy köpeny sarka”? Ez a szó héberül „szárnyat” jelent, amely 34-szer fordul elő az ÓSZ-ben. Ezékielnél a szeráfoknak „szárnyai” voltak. Itt a szöveg összefüggését tekintve természetesen a ruha szegélyéről van szó. Ruth könyvén kívül csak egy helyen fordul elő ez a szó az ÓSZ-ben, szeretőkkel kapcsolatban, az Ezekiel 16,8-ban. Ez egy szörnyű fejezete a Bibliának, amelyben arról olvasunk, hogy Isten eljön feleségül venni Izraelt. Isten Izraelt a születése után vérében fekve találja. Megkönyörül rajta, megmossa és Izrael növekszik. Ez 16,7) Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen meztelen voltál. 8 Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél. Ez az egyetlen analógia az ÓSZ-ben, ahol a ruha „szárnya” fordításban mint takaró, mint köpeny jelenik meg.
A nyelv, a szó használata, a „szárny” Isten hűségére vonatkozik, aki betakarta Izraelt, akivel szövetséget kötött még akkor is, ha méltatlan volt és vérében feküdt.
Ruth feleségül kínálta magát Boáznak, amely egy figyelemreméltó és nemes lépés volt. Szövetségi kapcsolatba akart vele lépni, védelmet és oltalmat keresett nála.
A „szárny” szó ebben a könyvben először a 2,12-ben fordul elő, amikor Boáz azt mondta: Te az én földemre jöttél és itt segítséget és oltalmat kerestél. Azt kérdezted: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? És az ő felelete ez volt: … Izráel Istenének szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Szoros belső összefüggés áll fenn az Isten szárnyai alá való menekülés és Boáz, mint potenciális férj, oltalma és szeretete között.
Feltételezem, hogy Boáz meglátogatta Naomit, hogy tisztázhassa a helyzetet. Boáz érett korú férfi volt, nőtlen és biztosan feltette magának a kérdést: mi az Isten akarata? Azt mondta Boáz az árpaföldön: te hozzám jöttél oltalmat, biztonságot és élelmet találni. Látom ebben, hogy istenfélő asszony vagy, mert Isten szárnyai alatt kerestél oltalmat. Te vagy az a nő, akit szívesen feleségül vennék.
Ruth Boáz lábainál fekszik a takaró alatt. Éjfélkor felébred és azt kérdezi: Ki vagy te? Ezután minden attól függ, hogyan válaszol Ruth: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. A kérdés: meg fogja érteni, amit mondok? Ha nem, mi fog történni?
Eddig tart Ruth stratégiai terve. Jól átgondolta, mégis óriási volt a kockázat. Itt egy szilárd, stabil, teherbíró emberek közötti viszonyról van szó!
Milyen gondolatok kergették egymást Boáz fejében? Mint már említettem, bőven benne volt a férfikorban, talán 50-60 éves lehetett. Milyen idős legyen a nő akit, elvesz? 15, 25, 40 vagy 60 éves? Ruthot 28-30 évesre becsülöm. Menjen férjhez egy majdnem kétszer olyan idős férfihez? Boáz azt mondta neki: Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után, (3,10) és most hozzám jössz? Boáz meg volt lepve látszólag. Nagyon kényes helyzet lehetett, de megértették egymást!
Mit tesz most Boáz? Azt mondja Ruthnak: Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, leányom,(!) mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. (Ohó, itt a történet holt vágányra kerülhetne!) 13 Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig!
Ez volt a stratégiai igazság. Éjfél volt. Boáz ivott és jó hangulatban volt az este. Megjelenik egy asszony, akit álmában se tudott volna elképzelni, s aki tisztán, jóillatú, szép ruhában lábaihoz fekszik és kéri őt, hogy fedje be szárnyaival. Más szóval, szeretnék a feleséged lenni!
Két lehetőség van. (1.) Az igazság kedvéért várni fogunk, vagy (2.) itt a szérű, összefekszünk, aztán holnap megházasodunk.
Ruth és Boáz érettek voltak a szerelemre, és megtetszettek egymásnak. Boáz azonban azt mondja: Bemegyek a városba és rendezni szeretném a viszonyunkat. Maradj itt reggelig.
Nem egy csodálatos „love story” ez? Ami azonban itt tényleg lejátszódik, az az Úr Jézus elődei útjának előkészítése. A moábita Ruth beleszövődik az Úr Jézus elődeinek sorába. A pillanat tisztasága és Isten örök terve összefonódnak. Isten megáldja azokat, akik várni tudnak. Ruth és Boáz között a házasság szent szövetsége jött létre! Naomi kockázattal járó stratégiai terve az igazsággal, Ruth vágya ezen idősebb férfi után és Boáz rendkívüli akaratereje, „én várni akarok”, jutalmat nyer a könyv utolsó fejezetében: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja (4,17).