Ebben a 32 versben fel fog tűnni, hogy három téma ismétlődik benne. A próféta arra buzdítja Izraelt, hogy e három téma fényében éljen.
Az első téma Izrael csodálatos múltja. Ennek alátámasztására olvassuk el az 51,1-2-t: 1Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! 2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. Ez Izrael dicsőséges múltja, ami a kiválasztásában nyilvánul meg. Ezután nézzük az 51,9-et: Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! (Rahab Egyiptom régi neve. Ez utalás arra, hogyan sújtott le Isten Egyiptomra és szabadította meg Izraelt.) 10Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! (Utalás a nép kivezetésére a Vörös-tengeren keresztül.)A második visszatérő téma Izrael dicsőséges jövője. 51,3: Bizony, megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. 51,11: Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Ezután nézzük az52,7-10-et, az egyik legfontosabb szakaszt Ézsaiás könyvében: Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. – Nemcsak a dicső múlt, hanem a dicsőséges jövő is visszatérő téma itt.
A harmadik téma Izrael jelene. Isten velük van. Engedetlenségükben sem hagyta el őket Isten. 51,12: Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Ezután az 51,16: Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! És különösen az 52,12: De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. Ez a babiloni fogságból való szabadulásra utal, de végül ez a vers arra az időre mutat, amikor majd Isten minden égtáj felől újra összegyűjti népét az országukba.
A Biblia történelmi könyv. Nemcsak a történeti könyvek, mint az 1-2 Krónika, a Királyok könyve vagy az evangéliumok, tartoznak a történelmi könyvek közé. A próféták történelmi helyzetekben is történelmi emberekhez szólnak. Semelyik másik vallás nem rendelkezik történelmi könyvvel (Korán, Bhagavat Ghita, stb.) Ezek emberi bölcsességek gyűjteményei, de nem történelmiek. Izrael Isten „kiválasztott” népe. Ez botránykő a világ szemében, és sok egyház, valamint teológiai iskola szemében. Izrael Isten „bemutató népe”, egy prototípus. Rajta mutatja meg Isten, hogy hogyan bánik a népekkel és az emberekkel. Izraelnek történelme van.
Az Ószövetség összes prófétája mindig a nép múltjára hivatkozik, és a jövőről jövendöl, amelynek a múlt vagy a jelen a háttere. Ezt valaki így fejezte ki: A jövőt csak a múlt visszapillantó tükrén keresztül láthatjuk. Más szavakkal: ha egy nép nem ismeri a történelmét, akkor reménye sincs. Az a posztmodern kor tragédiája, hogy az ember csak a mának él. Nem ismeri a jövőt, nincs reménye, és nem akar tudni a múltról. Nincs történelmünk. Ez az egyes emberekre is érvényes.
A három korszak: a dicső múlt, a jelen, és Izrael jövője a témánk. Ezek a korszakai a megváltásnak, melynek mindannyian részesei vagyunk Krisztusban. Mindegyikünknek van egy dicső múltja, ha visszatekintünk és látjuk, hogyan munkálta ki szívünkben a hitet Krisztus a Szent Szellem által. Ha olvassuk az Újszövetséget, megtudjuk, hogy ő már akkor kiválasztott minket, mielőtt megismertük volna Istent. A kiválasztás fantasztikus múltjával rendelkezünk. Az elhívás és a megigazítás idejével. Ha a hétköznapok során problémákkal küszködünk és gyakran tragédiákkal találkozunk, akkor azáltal kell erőt merítenünk, hogy visszatekintünk a múltunkra. A hatalmas Isten, aki kiválasztott bennünket, fog majd átsegíteni minket a jelenlegi nehézségeken.
Dicsőséges jövőnk is van. Csak ki kell nyitnunk a Bibliát azoknál a fejezeteknél, amelyek Krisztus visszajöveteléről számolnak be. A Tit 2,13-ban például így ír Pál: … mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Várjuk annak az ígéretnek a beteljesedését is, hogy elragadtatunk őhozzá, és hozzá hasonlóvá leszünk, vele fogunk uralkodni és örökké az ő jelenlétében leszünk majd.
Nagy jelenünk is van, mert az Úr minden nap velünk van. Azt ígérte: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)
Amennyiben nagyra tartjuk magunkat és kísért minket a beképzeltté válás, akkor tekintsünk vissza és állapítsuk meg, mit tett Isten az életünkben.
Ha elkényelmesedünk, akkor jó visszanézni arra, amit az Úr értünk tett, és amit még tenni fog értünk.
Ezeknek a soroknak kellett vigaszt nyújtani Isten népének, amikor fogságba kerültek Babilonban, és különös jelentőséggel bírnak a maradék hívők számára! Ez az 51,1-ben válik nyilvánvalóvá: Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek!Senki sem keresi az Urat, hacsak az Úr nem keresi az embert. Ő beszél a hívők maradékához. Itt nem csak a babiloni foglyokról van szó, hanem a zsidókhoz intézi szavait, akik az egész világon szétszóródva élnek, és akiket majd össze fog gyűjteni országukba a Messiás visszajövetele előtt.
1. Isten vigasztalása
Ha az 51,1-11-et olvassuk, mindenkinek fel fog tűnni, hogy ezeknek a verseknek a „vigasz”, „vigasztalni” szó az alaphangja. Tulajdonképpen az Ézsaiás utolsó 27 fejezetét mind jellemezhetnénk ezzel a fogalommal, de ez 51,1-11-ben különösen előtérbe kerül.
Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! Mi az a kútüreg, amiből Izrael kiásatott? Mi az a kőszikla, amiből kivágatott? 2Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. A szikla és az üreg Ábrahám. Sárát is említi az ige, mert – azt hiszem – Isten a gyökereire akarja emlékeztetni Izraelt. Amikor Isten kiválasztotta Ábrahámot, tulajdonképpen Izraelt választotta ki. Isten Ábrahámnak utódot ígért, és azt, hogy ez az utód majd az egész föld számára áldássá lesz. Sára még sosem szült gyermeket és idős volt. Ekkor Ábrahám és Sára „be akart segíteni”, és így lett Hágár Izmael anyja. Isten elvetette Izmaelt, és amikor már Ábrahám is nemzőképtelen volt, csak akkor mondta Isten, hogy az utód Sárától fog születni! Sára nevetett. Az Ószövetségben olvashatunk erről a hosszú, terméketlen házasságról. Izsák természetfeletti módon fogant. Izrael története egy természetfölötti történet! Isten bebizonyította, hogy még egy kőből is tud Ábrahámnak fiat támasztani. Ábrahám és Sára „kő” volt. – Keresztelő János azt mondta a hitetlen zsidóknak: …és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. (Mt 3,9) Ábrahám és Sára kő volt, nem lehetett gyermekük. Izsák természetfeletti módon jött világra, Izrael pedig Isten hatalmának és kegyelmének csodája.
Isten ezzel az igével akarja tudatossá tenni Izrael számára, hogy Ézsaiás idejében is képes csodákat véghezvinni. – Jó, ha mi is emlékeztetjük magunkat arra, hogy csak egy csoda által kaptunk üdvösséget, egyedül kegyelemből és hitből, és hogy ez az Isten csodálatos módon át tud segíteni minket a mindennapok nehézségein. A sziklára és üregre való utalás ezekre a természetfeletti tettekre hivatott emlékeztetni Izraelt. Ábrahámot „egyedülállóként” hívta el Isten, amikor még egyedül volt. Izrael története ebben az egyedülálló emberben van összefoglalva, és most, amikor Izrael többsége elbukott, van egy maradék, a messiáshívő zsidók csoportja.
Az 51,2-ben említésre kerül a „kút ürege, melyből kiásattatok”. Ennek van egy gyakorlati jelentése is a keresztény életünkre nézve:
Nem voltak neked is olyan időszakaid, életszakaszaid, amikor elveszítetted az Úrban való örömöt? Amikor nehezedre esett kézbe venni a Bibliát, és nem is kaptál áldást általa. Vannak olyan időszakok, amikor imádkozni sincs kedvünk. Mit tehetünk ilyenkor? Az egyik lehetőség, hogy a sziklára nézünk és az üregre tekintünk, amelyből kiásattunk. Nézz vissza arra, hogy mit tett Isten az életedben. Nézz vissza azokra a bűnökre, amiket Isten megbocsátott. Ezek azok az eszközök, melyek segítségével a hideg szívet újra fel lehet melegíteni. – Izraelt felszólítja Isten, hogy nézzen Ábrahámra, hogy hogyan áldotta meg és szaporította meg őt. Tekintsenek vissza arra, hogyan vezette ki őket Isten az egyiptomi fogságból.
3 Bizony, megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. – Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. 4 Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan. Más szavakkal, amit Isten a jövőben tenni fog, az az egész világot érinti. Milyen Istentől jövő tanításról, törvényről beszél a 4. vers? A tízparancsolatról? Nem! Ez a jövőnek egy törvénye. Az Ézs 2,3-ban ez áll: Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Mi az Úr tanítása, amely az eljövendő királyság alatt jön Jeruzsálemből? Ez a megváltás evangéliuma annak minden formájában. Lukács ezt az „üdvösség ismeretének” nevezi.
5 Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak. 6 Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. Hát nem érdekes, amikor azt mondja, hogy az ég szétfoszlik, mint a füst? A héberben ez azt jelenti, hogy az „ég atomjaira hullik szét”. Ha a 2Pét 3,10-11-hez lapozunk, a következőt olvassuk: De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek,… Milyen érdekes, hogy a nyelv és a kifejezések egybevágnak a mai atomfizikával.
7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! 8 Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. Ez a gonosz végleges megsemmisítésének bámulatosan jó jellemzése. Egy kis lény, mint a moly, fogja megsemmisíteni a gonosz művét. A moly rágta lyukak a legszebb ruhát is képesek használhatatlanná tenni. Isten hatalmának kinyilatkoztatása és legkisebb formája a gonosz minden hatalmát meg fogja semmisíteni. – A molyra és a féregre való utalás miatt azt is mondhatjuk, hogy a megsemmisítés már akkor elkezdődik, mielőtt egyáltalán tudomást szereznénk róla. Ha kiveszünk egy ruhát a szekrényből, amibe a moly lyukat rágott, akkor már késő. A molyok megrágják, mielőtt észrevennénk. Más szóval, a megsemmisítés erői már megkezdték hatásukat az emberben. Mit mond ezzel kapcsolatban Pál? Ezt írja: Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek (1Kor 1,18). A halál már születésünk pillanatában hatni kezd. Már a csecsemőben, az erőtől duzzadó fiatal emberben is ott munkálkodik. A halál úgy működik bennünk, mint a moly: belénk rág. Itt is egy lyuk, ott is egy lyuk. Magunkban hordjuk a halálunkat, bárhová is megyünk.
9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! 10 Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! 11 Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
Az ígéretek fényében így törnek ki a prófétából a következő igék: Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! A próféta Istenhez kiált: Ébredj fel! Mintha Isten látszólag semmit se tenne Izraelért, mintha aludna.
Az „Isten halott” teológia innen származik. Gyakran úgy tűnik, mintha Isten nem lenne itt, mintha nem létezne, mintha halott lenne. De itt van. Egy alvó ember minden érzékével rendelkezik, nem mozog ugyan, de különbözik egy halottól. Az alvót fel lehet ébreszteni. Ezért kiált így a próféta: Ébredj fel! Úgy tűnik, Isten nem mozdul, halottnak látszik, és nekünk nehézségeink vannak. A próféta azonban tudja, hogy Isten nem halt meg. Azért nem mozdul, mert Izrael nem reagált Isten Igéjére!
2. A 12-13. versekben a próféta a megváltásról beszél. Ezekben a versekben a vigasztalás is téma, de itt írja le a foglyok elnyomását és Jeruzsálem szenvedését.
12 Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? 13 Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! Nem szomorú, hogy az életünk nehézségei és problémái tekintetében elvesztettük az arányokat, és elfelejtettük, hogy olyan Istenünk van, aki megalkotta az eget és a földet? 14 Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! – Mit mondana nekünk az Úr a 21. században? Azt mondaná: Én vagyok a te Istened, aki feltámasztotta a halálból Jézus Krisztust! Amikor problémáink vannak, el kellene gondolkodnunk a világtörténelem legnagyobb csodájáról, azért, hogy újra rátaláljunk a helyes arányokra az életünkben. 16Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! Történelmi és eszkatológiai szempontból nézve új éggel és új földdel van itt dolgunk. Ha majd az utolsó, 65. és 66. fejezetekhez érkezünk, láthatjuk, hogy Ézsaiás az Ószövetségben az új ég és új föld prófétája.
17 Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az ÚR keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted.
Jeruzsálem elesett, Izrael fogságban van. Itt van Jeruzsálem képe, amely olyan, mint egy asszony, aki aléltan fekszik a földön, miután kiitta a harag poharát. Az ítélet után, úgy tűnik, minden remény elveszett. Pilátus és a rómaiak, a zsidók a pogányokkal együtt mind vétkesek voltak Jézus halálában. Minden ember vétkes. Izraelt, Isten népét a bűnei miatti büntetésből szétszórta Isten az egész földön. A Biblia teljesen világosan azt tanítja, hogy minden ember halott a bűneiben és a vétkeiben. Jézus keresztre feszítésével a pogányokat is bűn terheli.
3. Az 51. fejezet hátralevő része ennek a gondolatnak a további kibontása, ezért ezt átugorva az 52. fejezettel folytatom. Ebben Jeruzsálem szabadításán van a hangsúly.
Az első 12 vers háttere az „evangélium” szó. Mit jelent az evangélium? A jelentése: „jó hír”. Az „angelo” azt jelenti: hírül adni, üzenetet vinni. Az „eu” pedig határozó, határozószó, azt jelenti: jó. Az „euangelion” tehát „jó hír”. Az evangélium nem új hír, hanem jó hír. Az „evangélium” görög szót ritkán használták az evangéliumok leírása előtt. A „jó hír” eszméje ennek a szónak a másodlagos jelentése. Annak a fizetségét jelentette, aki jó hírt hozott. Ha valaki azzal jönne hozzám, hogy „Károly, megütötted a főnyereményt!”, akkor ez számomra jó hír. Venném a pénztárcámat, és azt mondanám: „Szeretnélek megjutalmazni ezért a jó hírért.” Az euangelion a jó hírt hozó ember jutalma volt.
Az Ószövetségben ritkán fordul elő a „jó hír”, mielőtt az evangéliumokat leírták. Ha az Újszövetségben olvasunk a jó hírről, például a Mk 1,15-ben, amikor Jézus azt hirdette: elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!Honnan vette Jézus ezeket a szavakat? Az Ézs 40,9-ből: Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Sion, aki a jó hírt viszi! Innen származik az „evangélium” szó. Márk így kezdi az evangéliumát: Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete; az Ézsaiásból veszi ezt a szót. Ézsaiás használta azt a héber szót, amit aztán az evangélium szóval fordítottak görögre. Ez lett az Újszövetség üzenetének alapköve. A jó hír ez: Itt van Istenetek!
Ézs 52,7: Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Ez a jó hír. Miért mondta Keresztelő János és maga az Úr is: Elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! A jó hír ez volt: Itt a Király! Ő az Ézs 40,9-ben megígért király. Ezt hirdették, és új jelentést adtak ennek a szónak, amely ma mindenütt ismert.
52,1: Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. Ez azt jelenti, hogy Jeruzsálem megszabadul és szépségbe öltöztetik. 2Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 3 Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. Azaz: idegen hatalom igája alatt görnyedtetek, és most jött el az ideje annak, hogy megszabaduljatok. A pénz nem játszott és nem játszik semmilyen szerepet. Nem tudjátok saját magatokat kivásárolni, én fogom ezt megtenni! 4 Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta. 5 Most pedig mit tegyek – így szól az ÚR -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az ÚR -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. Szenvedtek a fogságban, Isten nevét pedig gyalázták, mert azt mondták ellenségeik: Micsoda Istenük van ezeknek, hiszen a mi kezünkben vannak. 6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! Ez az „én vagyok”, ahogyan Isten bemutatkozik! Én vagyok az örök Isten. Ezért mondhatta Jézus az Újszövetségben: Én vagyok az út, az igazság és az élet; én vagyok a kenyér; én vagyok a világosság; én vagyok a szölőtő stb.Innen tudhatták az emberek, akik hallgatták: Ő Isten.
7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! – A következő versek a jövő áldásáról szólnak.
Ennek a fejezetnek az utolsó két versével szeretném befejezni a gondolataimat, mivel ennek gyakorlati jelentősége van számunkra:
11 Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az ÚR edényeit hordozzátok! Mit jelent ez számunkra? Azoknak, akiket Isten kiválasztott és megáldott, az életük során Isten tulajdonságait, jellemét kell felmutatni. Isten gyermekeinek szentnek kell lenni, mert Isten szent. Mentesnek kell lenniük a bűntől. A régi természetünket magunkkal cipeljük, ezért sohasem leszünk teljesen szabadok a bűntől, sosem leszünk bűntelenek. Szentnek kell lennünk, nem képmutatóan, hanem valóban szentnek. Az ember Isten jelenlétében válik azzá. Nem csak a vének, nem csak a tanítók, hanem minden hívő.
12 De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. Nem kell sietve kivonulnotok, mint Egyiptomból. Mit akar ezzel mondani? Ha majd Izrael gyermekei kivonulnak Babilonból, és ezzel a jövőre utal, ha majd a Szent Szellem Izrael gyermekeit a világ összes szegletéből összegyűjti, akkor az Úr fog előttük járni és védelmezni fogja őket!
Úgy gondolom, ez az igeversábrázolja ki legjobban, amit az Úr mondott: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20). Mi mindannyian úton vagyunk Isten városa felé, mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (Zsid 13,14). Az élet vándorút, ahogyan Bunyan zarándoka is úton volt. Az utazás alatt Jézus az elő- és az utóvédünk is. – Ézsaiás olyan ember volt, aki tanulmányozta az Írásokat. Isten használni tudta őt, mert ismerte az Írásokat! Mit tanított nekünk ez a két fejezet?
Nézz vissza! Mit tett érted Isten! Nézd meg a sziklát vagy az üreget; hogyan óvtalak meg vér által az ítélettől, hogyan vezettelek ki benneteket Egyiptomból. Nézd, hogyan választottam ketté a tengert, hogyan sújtottam csapással Rahabot, Egyiptomot; hogyan vezettelek benneteket a felhővel és a tűzoszloppal. Mit olvasunk a Exod 14,19-ben? Itt az áll: Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. Ugyanaz a felhő, amelyik vezette őket, most köztük és üldözőik között áll és védelmezi őket!
A hagyomány azt tartja, amikor Napóleon felismerte, hogy vagy visszavonul Párizsba, vagy pedig elveszti az egész seregét, akkor a visszavonulás mellett döntött. Hívatta Ney marsallt és azt mondta neki: Én és a sereg sohasem érjük el Franciaországot, ha ön nem tudja visszatartani az oroszokat. Napóleon és a serege megkezdte a visszavonulást, Ney pedig harcolt az oroszok ellen és sokakat megmentett Napóleon seregéből. Azt a történetet mesélik, hogy néhány francia tiszt pár héttel a frontról való visszatérésük után Párizsban kártyázott, amikor kinyílt az ajtó, és egy elcsigázott, rongyokba öltözött, piszkos, borotválatlan férfi állt az ajtóban. Egyikük megismerte: Ney marsall volt az. Üdvözölték, majd később azt kérdezték tőle: Hol maradt az utóvéd? Mire a válasz: Én vagyok az utóvéd!
Gondoljuk meg, mit tett értünk Isten Jézus Krisztusban, és amikor majd minden megváltott összegyűlik, akkor fog beteljesülni, ami az Ézsaiás könyvének végén, Ézs 63,3-ban található: A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Végül, minden, ami vagyunk és amink van, egyetlen személytől függ: Jézus Krisztustól. Ő vezeti a bárányait a legelőre, előttük jár, és védi őket a rablóktól is. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.