Emlékszünk arra, hogyan tért vissza Pál és Barnabás Antiochiába és számoltak be missziós útjukról, arról, hogy Isten hogyan munkálkodott a pogányok között. Most Antióchiában vagyunk, ahol nem sokkal ezután nehézségek támadtak a gyülekezetben. Az Apcsel 15,1–12 a mai szakaszunk.
1Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek. 2Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. 3Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. 4Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket a gyülekezet, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten. 5Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké…Látható, hogy a farizeusok között volt egy csoport, akik valóban hívővé lettek és egy másik, akik nem voltak hívők. Amikor Pál a judaizáló farizeusokról ír a galatáknak, akkor a nem hívő farizeusokról beszél. Ezek a hívő farizeusok voltak a gyülekezetben, akik azt mondták,hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. 6Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. 7Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: Testvéreim, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. Ezzel a Kornéliusz házában végzett szolgálatára utalt, az első megtérőkre a nemzetek közül. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentszellemet, ahogyan nekünk, 9és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. 10Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Érdemes megjegyezni, hogy Péter Mózes törvényét «igának» nevezi. Pál a Galata 5,1-ben így ír: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.Péter és Pál is igának tartotta a mózesi törvényt a hívők számára. 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők. 12Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodákat tett általuk Isten a pogányok között.
Isten áldja meg Igéjét szívünkben!
Nagy kiváltság az, hogy az Igét tanulmányozhatjuk. Tudatában kell lennünk ennek, ha arra a sok millió emberre gondolunk, akik ezt nem tehetik meg, mert nincs Bibliájuk vagy nem hallják az örömhír hirdetését.
Ennek a prédikációnak az a címe, hogy az első Apostoli hitvallás. Ez a 11. versben jelenik meg: 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által menekülünkmeg. Éppen úgy, mint ők. Az1912-es revidiáltLuther fordítás így adja vissza: 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Pál és Barnabás találkozóját a jeruzsálemi gyülekezet vezetőivel az «első jeruzsálemi tanácskozásnak» (zsinatnak) nevezik. Ezen azt a kérdést vitatták meg, hogyha a pogányokhívővé válnak, körül kell-e metélkedniük, vagy nem. Tulajdonképpen ez nem volt zsinat, mert nem voltak delegáltak, hanem az antióchiai és a jeruzsálemi hívők között zajlott egy eszmecsere, egy konzultáció. Ezen kívül az a levél, amit megírtak, nem a jeruzsálemi gyülekezettől származott, hanem az apostoloktól és a vénektől.
Azok az elnevezések, amiket bizonyos eseményeknek és bibliai szakaszoknak adtak, nem mindig felel meg a tartalmuknak. Ha a «nagy missziós megbizatásról» beszélünk, akkor ez nem az Úr tanítványoknak adott missziós parancsa, hanem az a megbizás, amit az Atya a Fiának adott a megváltás művének beteljesítésére. Ha «Miatyánkról» beszélünk, akkor a Hegyibeszéd egy részéről van szó, amely minta a hívők imádsága számára és nem olyasvalami, amit az ember mindig elhadar az istentisztelet végén. Az «Úr imádsága» nem a Miatyánk, hanem Jézus János 17-ben mondott imádsága. – Ennek megfelelően az «Apostoli hitvallás» is olyasvalami, ami a 2. században keletkezett. –Ezeket a fogalmakat, amelyek az egyháztörténelem során keletkeztek, nem lehet kiverni az emberek fejéből. Ez eddig sem sikerült és én sem fogom megpróbálni.
Péter kijelentése, miszerint 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk,éppen úgy, mint ők, tudtunkra adja az álláspontját arról, hogy egyedül hit által lehet üdvösségünk. Az ezzel kapcsolatos tanítás még hiányzott.
Ezen a jeruzsálemi tanácskozáson a kegyelem alapelvének az ember megváltásában játszott szerepéről volt szó, és vitatkozni kezdtek, mert mindig vita keletkezik, ha azüdvösség útja kerül szóba. Különböző vélemények vannak arról, hogyan üdvözülhet az ember. Nem ritkán hallani ezt a véleményt: «a megváltás nem az által lesz meg, amit hisz az ember, hanem az által, amit az ember eltökélten tesz, és Isten,ha előtte megállunk, üdvözíteni fog, függetlenül attól, melyik úton megyünk hozzá.» Ez egyáltalán nem biblikus, de sokan így gondolják. «Sok út vezet Rómába vagy a mennybe» vagy «csak az a fontos, hogy vallásos legyél, higgyél valamiben», mondják sokan.
Kevesen olvassák a Bibliát, de mégha néha-néha elolvasnak egy-egy verset, a legfontosabb bibliai igazságokat nem ismerik fel.
Ha az emberek a kegyelmen keresztüli üdvösség bibliai igazságát hallják, mérgesek lesznek, mert sérti önigazultságukat és büszkeségüket. Pál mondja, hogy abból tudja, hogy az igazságot hirdeti, hogy üldöztetést szenved. A Gal 5,11-ben beszél a körülmetélkedés és az üdvösség kapcsolatáról: Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya.Mit ért Pál ez alatt? Ha azt prédikálnám nektek, hogy a megmeneküléshez hinnetek kell az Úr Jézus Krisztusban és aztán körül kell metélkednek, akkor üdvösség részben Isten munkáján, részben egy emberi cselekedeten keresztül lenne meg. Ezért mondja Pál: «Nézzétek, ha azt prédikálnám, hogy az üdvösséghez hinnetek kell az Úr Jézus Krisztusban és aztán körül kell metélkednek, akkor engem senki se üldözne.»Az emberi természetben rejlik az, hogy valami tenni akar az üdvösségért.
Akkor megszűnik a kereszt botránya,mondja Pál. Akereszt tulajdonképpen botrány.Ha valakinek azt mondja az ember, hogy kizárólag Krisztus megváltói művén keresztül üdvözülhet, akkor ez sértés egy testi ember számára. Jó tulajdonságainkkal nem tudjuk kiérdemelni a mennyországot. A pokol nemcsak bűnözőkkel van tele, hanem jószándékú emberekkel is.
A kereszt botránykő a filozófia számára, mert a filozófia az emberi értelemmel próbálja magyarázni a valóságot. De a keresztyénség középpontjában a hit áll.
A kereszt megütközés a kultúránk számára is, mert üzenete az egyszerű emberekhez szól, nem az előkelőkhöz és a bölcsekhez, ahogy ezt Pál az 1Korintus 1-ben hangsúlyozza. Voltak kivételek is, mint például arimatiai József, Nikodémus vagy maga Pál.
A kereszt botrány az akaratunk számára is, mert feltétel nélküli kapitulációt követel. A Biblia azt mondja, hogy nem az akaratunkból elvégzett cselekedet által üdvözülünk, hanem az ő akarata szült minket az igazság igéje által (Jak 1,18).
A kereszt botrány a büszkeségünk számára, mert az emberek nem akarják beismerni a bűnösségüket. A Biblia azt mondja, hogy most kell újjászületned. Újjászületés nélkül hiányzik a belépőjegy a mennybe vezető bejáratnál.Az Úr Jézus mondta:ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja megaz Isten országát. (Jn 3,3). Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam (Jn 14,6), mondta másutt. A kérdés az, hogy elhisszük-e azt, amit Jézus mond vagy az emberi értelemünkre, saját elképzeléseinkre hagyatkozunk az üdvösséget illetően.
Ha az Apostolok cselekedeteit eddig elolvastuk, akkor azt gondolnánk, hogy a nemzetek üdvösségének kérdését már szabályozták. Az ember Péterre gondolhat, amikor Kornéliusz házában volt és ott hirdette az evangéliumot. Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét… Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint mi? (Apcsel 10,44.46-47). Péter megdöbbent, de helyesen cselekedett. A pogányok bemerítkezés nélkül menekültek meg az evangélium által!
Az ember azt gondolná, hogy ezzel a kérdés meg van válaszolva. Ez így is van, de most az üdvözülés módjáról van szó. A pogányoknak körül kell-e metélkedniük, miután hitre jutottak? Ez a kérdés még nyitva maradt.
Antióchiában sokpogány megtért Pál prédikálására. A hír elterjedt és ezért Júdeából zsidók jöttek, akik elkezdték tanítani, hogy a megtért pogányoknak még körül kellmetélkedniük.
Ekkor vetődött fel az a kérdés, amiről Pál a Galata levélben ír (5,1-4): Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Ha törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. Péter mondja az Apcsel 15-ben:Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?
Ha az ember törvény által akar üdvözülni, kiesik a kegyelemből. Nem veszti el az üdvösségét, de kiesik a kegyelemből, figyelmen kívül hagyja a kegyelem alapelvét. Erről ír Pál a Galata 5,4-ben.
Térjünk vissza az Apcsel 15-re, ahol ezt olvashatjujk: 1Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, … tanították a testvéreket. Nem tudom, hogy milyenek voltak ezek a testvérek, öregek vagy fiatalok, soványak vagy kövérek, és hogy milyen ruhát viseltek. Úgy gondolom, hogy ilyen arcotvághatak☹, pesszimisták voltak, mindent kritizálók, készek arra, hogy mindenkinek minden örömét elvegyék. Ugyanis minden törvényeskedő ember ilyen. Olyan emberek, akik csak akkor elégedettek, ha azt hiszed, amit ők hisznek. Mindig kioktatnak és mindenki másra úgy tekintenek, mint tanítványaikra és diákjaikra. Ha elolvassuk a Galatalevél 6. fejezetét, megtaláljuk a judaizálók leírását. Ők mindig a saját hitükhöz és nézeteikhez akarnak megtéríteni embereket. – Olyan emberek, akik Isten csodálatos és ingyen adott kegyelmét nem fogták fel és ezért lógó orral járkálnak körbe-körbe.
Csak az a szomorú, hogy azok az emberek, akik Isten kegyelmét helyesen értették meg, gyakran összezavarodnak és tévelyegnek, képmutatóvá válnak. Ez történt Antióchiában Péterrel és Barnabással, akik ezekhez az öröm nélküli emberekhez csatlakoztak.
Ezek a judaizálók mondták: az rendben van, hogy az Úr Jézus isteni mivoltában hisztek, hogy megváltói művét elfogadjátok, ha hisztek halálában, feltámadásában és mennybemenetelében és várjátok második eljövetelét. De ahhoz, hogy üdvözöljetek, körül kell metélkednetek. Ezt a problémát veti fel a Galata levél.
Mi történik akkor, ha a szellemi szertartások vagy rituálék, amelyek szellemi valóságokat ábrázolnak, de nem maguk az igazságok, a megigazulás eszközévé válnak? Például ilyen a körülmetélkedés, amely Ábrahámnak az ígéretek jeléül adatott. A Genezis (1Mózes) 17-ben adta Isten számára a körülmetélkedés jelét, miután Isten megigazultnak ítélte. Minden izraelita férfinek körül kellett metélkednie annak jeleként, hogy Isten szövetségi népéhez tartoznak, amely Ábrahám, később Dávid, majd az újszövetség ígéreteinek várományosa. – A körülmetélkedés nem a megigazulás közvetítője, csak annak az igazságosságnak a jele, amely hit által valósul meg. Ebben rejlik a szertartások veszélye, például a bemerítkezésé. Ez a hit általi megigazulás jele és a bemerítkezés által nem válik az ember Krisztus Testének, a Gyülekezetnek tagjává– sem a gyerek-,sem a felnőttkeresztséggel.
Pál és Barnabás nem értett egyet a júdaizálókkal. Mi történik a gyülekezetben, ha Pál és Barnabás fellép az igazságért és a hamis tanítás által elvakított gyülekezet többsége ellenáll nekik? Vita támad! Tehát egy vita keletkezett az antióchiai gyülekezetben.
Egy felkelés bontakozott ki az antióchiai gyülekezetben, mert az apostolok ezeket a nézeteket hamisnak tartották. Az apostolok felálltak, nem egy semmitmondó,szentimentális beszédet tartottak. Egy robbanás történt agyülekezetben Isten igéje miatt.
Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy sohasem szabad egy robbanásnak bekövetkeznie egy egyházban vagy egy gyülekezetben. Sok gyülekezet megtisztított arany lenne, ha lennének emberek, akik síkra szállnának az igazságért. Hatással van ránk a humanizmus és azt gondoljuk, hogy a szeretet mindent elfedez, de vannak idők, amikor meg kell védeni az igazságot.
Voltak olyan idők az egyháztörténelemben, amikor cselekednie kellett az embernek. Ha Athanasius nem lett volna, kissé közönségesen szólva a keresztyénség egy középkori szektává zsugorodott volna össze. Ha Luther vagy Kálvin nem lett volna, az egyház nem lenne ott, ahol ma van.
A következőképpen képzelem el a vitát. A judaizálók azt mondták: «Ábrahámot körülmetélték és hívő volt. Miért ne kellene körülmetélni azt az embert, aki azoknak az ígéreteknek az örököse, amelyekkel Ábrahám bírt? Évszázadok óta ezt tettük. Az Úr is körülmetélkedett, miért ne kellene nekünk körülmetélnünk a hívőket?» – Akkor Pál felkelt és világosan érvelni kezdett. Nem hiszem, hogy ilyeneket mondott: «Nagyra becsülöm, hogy az érveiteket megosztottátok. Nagyon logikusak voltak, de szabadjon megjegyeznem, hogy a többieknek talán más véleménye van e témáról.» Nem igazán hiszem, hogy Pál így válaszolt volna. Azt gondolom, hogy így beszélt: «Nézzétek barátaim, olvastátok a Teremtés könyvét? Tudjátok, mit mond az Írás?
Az Úrhoz hasonlóan érvelt, «olvastátok»? Így Pál hallgatóit arra késztette, hogy utána számoljanak. Ha végig számolod, egy, kettő, három, … tizennégy, tizenöt, tizenhat, tizenhét. Hadd emlékeztessetek benneteket arra, hogyÁbraháma 15. fejezetben igazult meg. Pál ismerte ezt a szakaszt, és többször idézte a leveleiben: Ábrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul (Gen 15,6).Isten a 17. fejezetben adta Ábrahámnak a körülmetélkedést: Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele.Nem szabadna elfelejtenünk, hogy számszerű sorrendről van szó. A 15. fejezet a 17. előtt áll, ez ennyire egyszerű! Ábrahám a körülmetélkedés előtt igazult meg.
Min alapul a körülmetélkedés? A hiten! Aztán elmagyarázza Pál, hogy a körülmetélkedés egy jel, pecsét a hit általi körülmetélkedésre.
Ezt nem én találtam ki, biztos azok voltak Pál szavai, amelyeket a Róma 4-ben írt.
A veszekedés és a viták ellenére az antióchiai gyülekezet hívői elhatározták, hogy Pál nézeteit Jeruzsálemben vizsgálják meg. Így ment Pál és Barnabás néhány hívővel Jeruzsálembe. Útközben meglátogattak néhány különböző kisebb zsidókból és nemzsidókból álló közösségeket és elmesélték nekik, mit tesz az Úr a nemzetek között. Úgy gondolom, hogy ezeknek a csoportoknak a többsége Pállal értett egyet és nagy örömük volt ebben. Jeruzsálemben másképp volt.
Megérkeztek Jeruzsálembe és ott nem fogadták őket örömmel. A hangulat keserű és komor volt. Látható volt, hogy sokan rokonszenveznek a judaizálókkal
Az első összejövetel a Gyülekezetben informális volt, ahol Pál elmesélte, hogy mit tett az Úr útközben a vele szolgálók csoportján keresztül. Aztán néhányan felálltak azok közül a farizeusok közül, akik hívőkké lettek és így szóltak: körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Ha az ember körülmetélkedik, akkor Mózes egész törvényét is meg kell tartania. Ezért gyűlt össze az egész Gyülekezet és beszélték meg ezt a kérdést. Talán így fogalmaztak: «Antióchiában vitás kérdések merültek fel és ebből veszekedés lett, talán meg tudjuk beszélni a problémát Jeruzsálemben nyugodt körülmények között, a humanista szeretet égisze alatt.»
Azonban ezt olvassuk: Akkor nagy vita támadt…Ezeknek az embereknek lényeges volt az igazság. Hosszabb szóváltás után Péter állt fel és a gyülekezet elé tárta véleményét és megtapasztalásait. Ha Péter nem tette volna meg ezt, akkor nem tudnánk, miből fejlődött ki a kegyelemről szóló tanítás.
Péter elmesélte a Kornéliusz házában átélt élményeit. Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: Testvéreim, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. Nem azt mondta, hogy «hinniük kell és körül kell metélkedniük.» A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentszellemet, ahogyan nekünk, 9és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Isten a szívek ismerője! Ez ellentétben áll minden rituális üdvösséggel. A Szent Szellem bemerítkezésük előtt kiáradt.
Azt gondolod, hogya bemerítkezés semmilyen kapcsolatban nem áll a körülmetélkedéssel? Nos, összefüggésben vannak egymással. Mit jelentett a körülmetélkedés? Egy fizikai aktus, cselekedet volt, amit emberek fizikai eszközökkel végeztek el, és ami kívülről látható volt.
Mi a bemerítkezés? Ez is egy emberek által vízzel véghezvitt fizikai cselekedet, ami mindenki számára látható.
A Galata levélben világosan kimondja Pál, hogy a körülmetélkédés egy tett. Ez a levél központi témája: 3,11 Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert «az igaz ember hitből fog élni». 12A törvény pedig nem hitből van, hanem «aki cselekszi, az fog élni általa».Ha a körülmetélkedés egy tett, akkor a bemerítkezés is az. Mi, akik megmenekültünk, tapasztalatból tudjuk, hogy a megváltásunk a Jézus Krisztusba vetett hit által, kiontott vére által van. A Szent Szellem közvetít egy üdvbizonyosságot és a bűneink megbocsátásának bizonyosságát. De az Úr azt mondta, hogy az embernek a hit általi bemerítkezésről, a vízbe való alámerítkezésről kell tanuskodnia, bizonyságot tennie.
Sajnos nálunk is úgy áll a dolog, mint Izraelnél, ahol a körülmetélkedés jelenti az üdvösséget Ábrahám hite helyett. Sok keresztyén egyházban azt tanítják és hiszik, hogy az ember csak a bemerítkezésen / megkeresztelkedésen keresztül menekül meg. A katolikus egyház szerint az eredendő bűnt a megkeresztelkedés mossa le. A naponta elkövetett bűnök a szent mise vértelen áldozata által, a bocsánatos bűnök az utolsó kenet által bocsátatnak meg. Ha még maradt valami bűn, arról a tisztítótűz gondoskodik. Marad még egyáltalán hely Krisztus keresztje számára? Ha a víz, a kenyér, az olaj és tűz elvégezhetik a bűnök bocsánatát, akkor hol marad a vér? Ha az ember ennyi cselekedet által elnyerheti a bűnbocsánatot, akkor mi a szerepe még a kegyelemnek?
Mit tanít sok protestáns egyház? Tartsatok bűnbánatot, valljátok meg a bűneiteket, higgyetek és keresztelkedjetek meg / merítkezzetekbe azért, hogy megmeneküljetek. Ugyanebbe a tévedésbe estek Antióchiában, Jeruzsálemben és Galáciában.
Péter ekkor a judaizálókat helyezi össztűzalá. 10Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni…Mit ért Péter «Istenkísértés» alatt? Ha a törvény igáját a pogányokra akarják rakni, akkor Isten ítéletét és terveit vonják kétségbe. Isten ismeri a szíveket és ha Szent Szellemét adta Kornéliusznak és családjának körülmetélkedés nélkül, akkor ebben kell megmaradni. Ha nem ez történik, az istenkísértés! Az embernek nem kellene Isten Igéjére ráaggatni valamit vagy megrövidítenie. Nem kellene manipulálnia Isten üdvtervét.
11Ellenben mi abban hiszünk, – mi, az apostolok – hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők, mondja Péter.Mi azt mondjuk, hogy az ember kegyelem által, az Úr Jézus Krisztus által menekül meg és nem azt, amit a judaizálók állítanak, hogy egy cselekedet, a körülmetélkedés által.
Mit üzen számunkra ez a mondat? A kegyelem a megmenekülés alapelve! A kegyelem ingyenes, a bizalmunkat nem helyezhetjük semmi másba. Ha azt mondod, «bízok a hitemben», tudnod kell, hogy ez Isten ajándéka. Kegyelem az, hogy kinyújthatod a kezedet azért, hogy a hitet és a bűneid bocsánatát elvegyed. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8).
Ha számodra probléma az, hogy abban higgyél, hogy elveszett ember vagy az örökkévalóság felé tartó úton Krisztus nélkül, akkor tégy meg egy dolgot: nézz a szívedbe és a kijelentés fényében tedd fel a kérdést: betöltöttem a következő törvényt? «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat» (Lk 10,27). Ha őszinte vagy magaddal szemben, akkor azt kell mondanod: «Isten előtt állok és el vagyok átkozva.» Elveszett vagy. Elveszett vagy, ha lemondasz Isten ajándékáról, Jézus Krisztusról, ha visszautasítod azt, aki bűneink ítéletét magára vette és bűnbocsánatot ígért és örök életet ajándékoz.
11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Sok ember úgy gondolja, hogyha minden lehetségeset megtesz, akkor a mennybe fog kerülni. Nem, ha törvényt, a parancsolatok 100%-át nem tartod be, nem állhatsz meg Isten előtt és nem menekülhetsz meg. Ezért mondja az apostol: Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által (Róm 3,24).
9 És nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.A hit eszköz a szívünk megtisztítására és a megmenekülésünket eredményezi. -A bűneink megbocsátását, megigazulásunkat, azt, hogy felvétettünk Isten családjába, hogy befogadnak ebbe minden áldással, ami ezzel jár. Ez jelenti azt, amit Péter mond: 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
A legtöbben közülünk ismerik az Apostoli hitvallást. A 2. században keletkezett és egy konferencián abban a szobában, ahol mi voltunk elszállásolva ott függött bekeretezvea falon. Előttünk áll az eredeti, az első Apostoli hitvallás.
Hiszünk benne… mit hiszünk? «Hisszüka körülmetélés általi üdvösséget?» Nem! Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Hisszünk a keresztelés általi üdvösségben? Nem! Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Hisszünk a szertartások és jó cselekedetek általi megmenekülésben… Hisszük, hogy megleszünk váltva, ha a tőlünk telhető legjobbat tesszük…? Nem! 11Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
Szükségük van a moralistáknak, és a «jó embereknek» is az Úr Jézus Krisztus kegyelmére? Mivel nem bűntelenek, számukra sincs más út a megváltásra. – Észrevettétek, hogy Péter vallásos ember volt. A vallásos emberek gyakran azt gondolják, hogy csak a bűnözőknek, a rossz és nagyon bűnös embereknek van szükségük a Megváltóra. Az ember azt várná, hogy Péter így fogalmaz: «De hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által ők is megmenekülnek, mint mi.» Péter azonban ezt mondta: mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.
– Mintha Péter ezt mondaná: «Barátom, nem az a kérdés, hogy mindenki megmenekülhet-e. A kérdés az, hogy te, aki felteszed a kérdést, vajon megmenekülhetsz-e? A jó emberek, az erkölcsös, polgári értékrendű emberek jutnak legnehezebben belátásra abban, hogy szükségeiket, nyomorúságaikat bevallják.
Ha jó polgár vagy, és kitöltötted és elküldted az adóbevallásodat, és úgy gondolod, hogy ezzel minden rendben van, akkor szeretnélek arra emlékeztetni, hogymi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők. A megmentés csak a kegyelmen keresztül történik és azért lehetséges, mert az Úr Jézus vérét ontotta érted. Ismerd fel, hogy elveszett vagy és menj hozzá. Ámen