A címben szereplő igehelyek az Ézs 11,4; 49,2 versekkel egészülnek ki, melyek szorosan kapcsolódnak a Jel 19,11-16-hoz, ami jelenlegi témánk központi igehelye.Bevezetés
1. Meggyőződésem, hogy minden bibliaolvasó ember számára az Úr Jézus visszajövetele jelenti a legdrámaibb eseményt a bibliai történelem összes eseményei közül.
A legtöbb prófécia a Bibliában erre az eseményre vonatkozik. Nemcsak az Újszövetség próféciái, de rengeteg ószövetségi ige is a második adventről beszél. Már az első messiási ígéret is magában foglalja a Messiás első eljövetele mellett a másodikat is. Pál apostol a Róm 16,20-ban kitér a protoevangéliumra abban az összefüggésben, hogy a prófécia még nem teljesedett be egészében. A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. Ez az apostol kívánsága. Nem számoltam meg az erre vonatkozó próféciákat, de az az érzésem, hogy a második eljövetelre vonatkozó próféciák száma meghaladja az első adventre vonatkozó próféciák számát. Mindenesetre abban biztosan nem tévedek, hogy a második adventre vonatkozó próféciákat a hívők gyakorlati szempontból elhanyagolják. Sok szó esik a gyülekezetekben a második eljövetelről, de annak gyakorlati következményét illetően ezek a próféciák nincsenek hatással a hívők nagy részének mindennapi életére. Az Úr második eljövetelének előrevetett árnyéka az Újszövetségben – a szinoptikus evangéliumok három szakasza – az Úr színeváltozása. Az Újszövetség egyik kimagasló eseménye volt ez. Péter, aki jelen volt, 2. levelében utal erre: (2Pét 1,16-21) Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. 17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, 18 ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. 19 Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Nem olvassuk tovább, fontos azonban még a 15-16. v.: meg ismertettük veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, … úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Ez az Úr második eljövetelének előrevetett árnyéka. Ha fellapozzuk a színeváltozásról szóló egyik beszámolót, pl. a Mt 17-et, akkor láthatjuk, hogy az Úr szavai is alátámasztják ezt a nézetet. A színeváltozás az Újszövetség egyik nagy benyomást keltő eseménye volt. Ha az Úr földi életének nagy eseményeire gondolunk, így a születésére, a bemerítésére, a megkísértésére, akkor általában előre ugrunk megdicsőülésére ill. színeváltozására. Utána gondolunk a Jeruzsálembe való bevonulására, majd haláltusájára, halálára, temetésére és feltámadására.
2. Annak ellenére, hogy az Úr megdicsőülése a hegyen az evangéliumoknak kimagasló eseménye, a gyülekezetek életében mégis elhanyagolt. Az Úr imádságát, a Miatyánkot majdnem minden egyházi és szabadegyházi gyülekezetben elmondják minden istentiszteleten. Ebben az imádságban ezt mondjuk, „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10). Összefüggéséből kiragadva ezt úgy értelmezik, hogy a gyülekezet legyen felruházva valamiféle isteni hatalommal. De a Biblia összefüggő tanításának világosságában értelmezve ez egy világos utalás az Úr eljövetelére, eljövendő királyságára. Ha az Úr imádságát imádkozzuk, akkor mindig utalunk a második adventre. Ha azonban a templomba járókat megkérdeznénk, kiderülne, hogy többségük egy percig se gondol az Úr visszajövetelére, sokkal inkább a jelen korszakra. Hasonlóképpen amikor összejövünk megtörni a kenyeret, rendszerint olyan igéket olvasunk, mint az 1.Kor 11,26, ahol ez áll: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Itt is a második eljövetelről van szó. Be kell azonban vallanunk, hogy az Úr második eljövetele, függetlenül az erre vonatkozó nézeteinktől (postmillenialisták vagy amillenialisták), az evangéliumi keresztyének életében tulajdonképpen elvesztette gyakorlati erejét. Az Úr visszajövetelének a tudata elveszítette gyakorlati erejét! Ha tényleg hinnénk, hogy az Úr Jézus hamarosan eljöhet, akkor annak mindannyiunk életében következménye lenne. Azok életében is, akik számára a 2. advent beszéd tárgya csupán! Fel kell, hogy rázzon minden embert annak a tudata, hogy Krisztus másodszor is eljön.
Egy hívő testvér így fogalmazta ezt meg: „Az ortodox, igaz hit próbaköve az embernek az Úr első eljövetelével kapcsolatos hitvallása: Jézus Krisztus Isten testet öltött fia volt-e, meghalt-e a bűnökért, el lett-e temetve és feltámadt-e testben harmadnapon? – A szellemben való járás próbaköve azonban a második eljövetelről vallott nézetünk!” Az apostolok, ha nem is szó szerint, de tartalmilag egyetértettek volna ezzel. Az 1Ján 3,3-ban az apostol így nyilatkozik: Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. Aki hisz a második eljövetelben, abban megvan ez a tisztító reménység. A második eljövetel hirdetése rendkívül gyakorlati üzenet!
3. Ezen tanulmányunkban Krisztus második eljövetelével foglalkozunk Isten szövetségi programjának keretén belül. Központi igénk a Jel 19,11-16 lesz, de szeretnénk figyelmet fordítani azokra az Isten tervével kapcsolatosa nagy ígéretekre is, amelyekről az Ószövetség beszél.
I. Bevezetés a Messiásról való látomáshoz (11. v.)
És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme tűz lángja, és fején sok korona volt (itt jobb a Károli, mint az új református fordítás, amely „sokágú koronáról” beszél) és rajta egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; 13 és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
János apostol beszámol arról a látomásról, amit az Úr neki mutatott. Közvetlenül a 19. részt megelőző fejezetekben arról ír, hogyan lett legyőzve az utolsó pogány hatalom. Erről szól a 16-18. fejezet, de különösen a 17. és a 18., ahol Babilon megsemmisítéséről olvasunk.
A 19. fejezet témája az Úr második eljövetele. Azonban amint az a Jelenések könyvében megszokott, a nagy történelmi események szimbólumokban gazdag nyelven íródtak meg. János könyve elején említi a következőt: Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki szimbolikus formában. A bibliai hermeneutika, azaz a bibliai értelmezés próbaköve, hogy miként értelmezzük a Jelenések könyvének szimbólumait. A Jelenések könyvének olvasásakor mindig figyelemmel kell kísérni az Ószövetség könyveire történő utalásokat. Ez nagy segítség, ha nem a legnagyobb segítség az értelmezésnél, hiszen ebben a könyvben az Ószövetség egyes igéi csokorba vannak szedve! Hasonlít ez egy központi pályaudvarhoz, ahová a sínek az ország minden részéről befutnak. A Jelenések könyvét olvasva számos ószövetségi idézettel találkozunk anélkül, hogy azokat bevezetné egy „meg van írva” vagy hasonló megjegyzés. Ez annak a jele, hogy ebben a könyvben összefut az összes bibliai prófétai igazság vonala.
A) A menny „apokalipszise”
János a 11. versben a messiásról való látomás bevezetésében ezt mondja: És láttam a megnyílt eget. Ez egy kinyilatkoztatás, egy látomás, egy apokalipszis. Az apokalipszis annyit jelent, mint leleplezés, valamiről a takarót eltávolítani.
B) A fehér ló és lovasa
Az első, amit a megnyílt égben lát, egy fehér ló és lovasa. Ne felejtsük el, hogy szimbólumokkal van dolgunk. Nem minden szimbolikus, de a Jelenések könyve majdnem teljes egészében szimbólumokat ír le. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szimbólumok a valóságot ábrázolják, többségük történelmi valóságot tár fel. Amikor tehát szimbólumokról beszélünk, akkor ez nem azt jelenti, hogy az nem volna valóság. A történelmi valóság szimbólumok formájában kerül közlésre.
A valóságot történelmi krónikák írásával, tipológiai formában vagy szimbólumok nyelvén lehet közvetíteni. A Jelenések könyve, az apokalipszis, éppen úgy mint Dániel könyve, szimbólumok formájában közvetíti számunkra a valóságot. Ha tehát itt egy fehér lóról olvasunk, akkor nem egy olyan lóra kell gondolnunk, amelyet lóversenyre lehetne küldeni. Ez a ló szimbolikus. Ehhez kapcsolódva érdekes, hogy az Úr Jézus első eljövetelekor egy szamár hátán vonult be Jeruzsálembe. Zakariás próféciája teljesedett be ezzel. A szamár nagyon alacsonyrendű állatnak számít. Második eljövetelekor Krisztus szimbolikusan egy fehér lovon fog eljönni, megkülönböztetésül első eljöveteléhez képest. Hasonló képet láthatunk a 45. zsoltárban, melynek 11. versében az áll, hogy a lovas neve Hű és Igaz. Gondolkodtál-e már erről a Jelenések könyvének összefüggésében, illetve megfigyelted-e már hogyan írta János ezt a könyvet? Az előzőekben beszélt az Antikrisztusról, a fenevadakról, most azonban olyasvalakiről ír, aki Hű és Igaz. Az eredeti szövegben az áll, hogy Hű és Valódi, azaz hamisítatlan. A valódi szemben áll a hamisítással. János azt mondja: Ez igazi Messiás, nem álmessiás, nem hamis messiás. Ez az igazi Messiás, szemben az Antikrisztussal, akiről János az előzőekben írt.
C) A lovas műve
Mit tesz a Messiás, amikor megérkezik? …mert igazságosan ítél és harcol. Véleményem szerint ez a pacifizmus kegyelemdöfése. Tisztelem azokat, akik hiszik, hogy a Biblia tanítja a pacifizmust. Én nem hiszek ebben. Abban sem, hogy a Biblia azt tanítaná, kezdjünk háborút. Vannak azonban idők és helyzetek, amikor egy háború indokolt. Vannak helyzetek, ahol egy igaz konfliktust meg kell harcolni. Itt a lovasról azt olvassuk, hogy igazságosan ítél és harcol. Ha tovább olvassuk ezt a fejezetet, láthatjuk, hogy ő valóban harcol.
II. A Messiás leírása
A) Szeme (12. v.)
A 12-15. versekben János jellemzi a Messiást. Nézzük most meg ezt röviden. Ír a szemeiről: 12 szeme tűz lángja. Ez a Messiás ítéletének átható erejét fejezi ki. Minden tévelygés és hazugság nyilvánosságra fog jutni. Ez már az Úr Jézus földi szolgálatában is előreveti árnyékát. Például amikor a Jeruzsálemi templomban pénzváltók és kufárok vették körül, akkor Ő kötelekből ostort formált és kiűzte őket a templomból! (Kodály: Jézus és a kufárok! Érdemes meghallgatni.) Egyetlen ember a kufárok serege ellen! Hogyan volt ez lehetséges? Elképzelhetetlen volna ez a jelenet, ha az Úr arckifejezése, szavai és megjelenése nem lett volna természetfeletti. Gondolhatunk arra a történetre is, amikor a katonák el akarták fogni Jézust és megkérdezték tőle, hogy ő-e a názáreti Jézus, mire az Úr azt felelte: „Én vagyok” – erre azok visszatántorodtak, és a földre estek (Ján 18,6). Mintha az Úr a függönyt kissé félrehúzta volna, hogy üldözői bepillantást nyerjenek az ő szentségébe és dicsőségébe.
Az igazságszolgáltatás átható, penetráns hatalma ez. Szeme tűz lángja. Ennek nagy gyakorlati jelentősége van életünkre nézve. Nem rejthetünk el semmit a szent Isten szeme elől. Látja minden kis szentségtelenségünket. Ő mindentudó, mindenütt jelenvaló és mindenható.
B) Feje (12. v.)
12 …fején sok korona (diadém) volt. Ez azért érdekes, mert az itt álló szó megegyezik azzal a szóval, amelyik a fenevad és a hamis próféta fején lévő koronát jelöli (Jel 12,3; 13,1) Ezek olyan koronák voltak, amelyeket versenyeken nyertek. Minden korona az Úr Jézus fején volt, amely a világ feletti uralmát jelenti, ez Őhozzá tartozott.
C) Személyes neve (12. v.)
Azután az ő személyes nevéről olvasunk: rajta egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; Mivel ez a szakasz még két másik nevet is említ, ezért itt egy olyan névről lehet szó, amely ezektől független. Ez egy olyan név, amelyet csak az Úr ismert. Az antik világban a név rendszerint egy személy természeti valójára utalt, ezért ez a név a Szentháromság második személyének rejtett mélységét fejezi ki. Ezt a nevet senki nem ismeri, mert mi, teremtmények korlátolt lények vagyunk. Ő azonban végtelen és örök. Valószínűleg erre utal a Mt 11,27 is: Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. A Szentháromság személyei között létezik egy olyan ismeret, amely nekünk teremtményeknek soha nem válik ismertté. Mi sohasem fogjuk teljesen megismerni Istent! Istent csak mint a végtelen Istent fogjuk ismerni időtlen időkig. Mi, akik véges teremtmények vagyunk, csak imádni fogjuk őt.
D) Ruhája (13. v.)
Azután ír a ruhájáról. 13 és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Erre még visszatérünk, de most figyeljük meg, hogy ez a vers visszanyúlik közvetlenül az Ézs 63,1-6-ra. A 15. versben ez áll: és taposni fogja a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhája az Úr győzelmét fejezi ki szimbolikusan. Ez a kép nemcsak a golgotai kereszten kiontott vére árán szerzett győzelmét fejezi ki, hanem a jövőben ellenségei felett való győzelmét is a földön.
Egy másik név is említésre kerül: Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. Ez a név nagy jelentőséggel bír, melyet János evangéliumának 1. fejezetében és János 1. levelének 1. fejezetében is megtalálunk. Itt a Jelenések könyvében ismét találkozunk ezzel a névvel. János írásaiban ez egy összekötő kapocs, egy „link”. Sok vita folyt és folyik teológusok között azon, hogy János volt-e a János evangéliumának és a Jelenések könyvének szerzője. Sokan elvetik, hogy az apostol írta volna az evangéliumot, azonban a Jelenések könyvét neki tulajdonítják bizonyos furcsa nyelvtani szerkezetek miatt. Mások pontosan az ellenkezőjét állítják. A két könyv között azonban léteznek „linkek”, s ez egyike azoknak.
Ez a név különösen alkalmas arra, hogy leírja azt a személyt, aki második eljövetelekor legyőzi az utolsó világbirodalmat.
E) Kísérete (14. v.)
Azután kíséretéről olvasunk: 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Sok vita folyik arról, hogy vajon ez a sereg csak angyalokból áll, vagy a sereghez tartoznak az Ó- és az Újszövetség szentjei is. Én a második értelmezésben hiszek, de ez mellékes kérdés.
F) Szája (15. v.)
15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Elemezzük ezt a verset. Szeretném ha ebből megértenénk Isten szövetségi programjának kiteljesedését, amely ennek a sorozatnak a témája. Nagyon oda kell figyelnünk, amikor a Bibliát olvassuk. Ha csak diagonálisan, futtában olvassuk, akkor felületes ismeretet szerzünk csupán. Sokan megelégednek ezzel. Azonban ha a Bibliát mint Isten Igéjét olvassuk, figyelemmel tanulmányozzuk, és kérjük az Urat, hogy vessen világosságot az Igére, akkor fel fogjuk fedezni, hogy Isten Igéjében sok dolog nagy jelentőséggel bír. Íme egy példa: A 15. versben ez áll: Szájából éles kard jött ki. Bibliaolvasó emberként mi jut eszedbe ennek olvasásakor? Ha nem jut eszedbe semmi, akkor lapozz az Ézs 42,1-2 verseihez. Ez és az ezt követő fejezetek mind az Úr szenvedő szolgájáról szólnak. Ézs 49; 50; 52-53; és talán még a 61-62 is. Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, (ezt mondta az Atya az Úr bemerítésekor) lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. 2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.
Azt olvastuk, hogy szájából éles kard jött ki. Ha ezt a szakaszt a 6. v-től kezdve olvassuk, akkor láthatjuk, hogy Isten szenvedő szolgájának szolgálata kifejezetten a zsidók és pogányok felé irányul. (Ézs 42,6) Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Hasonló igehelyeket találunk a fejezet további részében.
Az Ézs 49-ben olvassuk a szolga második énekét: Ézs 49,1 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2 Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.
Figyeljük meg az Ézs 49,5-6-ot: Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákobot hozzá térítsem, Izraelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6 Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításában és a megmentett Izrael visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Különösen a 2. v. Éles karddá tette számat! Ebből látható, hogy a Jel 19,15-ben szimbolikus kinyilatkoztatáson keresztül Isten tudatni akarja velünk, hogy az Úr Jézus Isten szenvedő szolgája. Az ő szolgálata Izrael és a pogányok felé irányul egy szövetségen keresztül.
15 Szájából éles kard jött ki – Ézs 49,2 –, hogy megverje vele a népeket. Ez az Ézs 11,4-re mutat vissza. Az Ézs 11 is egy messiási fejezet, amelyben az Isai törzséből sarjadó vesszőszálról van szó (11,1). Azután folytatja: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket.
Lapozzunk most vissza a 2. zsoltárhoz. Gondolhatná valaki, hogy ennek nincs nagy jelentősége. Ez azonban tévedés volna. Zsolt 2,1: Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje (messiás) ellen: 3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! Ezt mondja Schröder, Putyin, Bush, stb. Erre válaszol Isten: A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Ez az Úr feltámadására és királyi tisztségére utal. Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Mit mond a Jel 19,15? …mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket. Ez is ószövetségi idézet, a 2. zsoltárból, a király zsoltárából, amely arról szól, hogy az Úr a föld királyait maga alá fogja vetni.
A 15. v. végén találunk még egy megjegyzést: és taposni fogja a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Lapozzunk vissza az Ézs 63-hoz, hogy lássuk az összefüggéseket. Az előző fejezet 12. versében ez áll: Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott! Ez az ígéret a 63. fejezetben összpontosul. (Ézs 63,1) Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Basszrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, (ez emlékeztet arra, hogy ő igazságosan ítél és harcol) és van erőm a szabadításhoz! 2 – Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? (ez egy beszélgetés a próféta és egy másik személy között) 3 – A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. Ez a kép a szőlészetből, a vitikultúrából való. 4Mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje. 5 Föltekintettem, de nem volt segítőm, csodálkoztam, mert nem volt támogatóm. Saját karom segített nekem, és felindulásom támogatott. 6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és a földre öntöttem levüket. Ez visszhangzik a Jel 19,15-ben utalva az Úr Jézusra, aki a fehér lovon ül, és aki az Isten borsajtóját tapossa.
Ha kétség merülne fel afelől, hogy ki az aki a lovon ül, akkor olvassuk tovább: 16 Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
Pillantsunk vissza röviden és nézzük meg mit látott János. Mindez nem az ő találmánya volt, János látta ezt, bepillantást nyert. Ebben az igerészben az Ézs 63-hoz találunk utalást. A Jel 19,15 szavai az ószövetség nagy messiási próféciáiból állnak össze. Minden jó szöveganalízisen alapuló kommentár megjegyzi a lábjegyzetekben, hogy a Jel 19,15 forrása az Ószövetségben található. Ebben az egy versben tehát utalást találunk többek között az Ézs 49,2-re, amely az Úr Jézust Jehova szenvedő szolgájával azonosítja. Utal az Ézs 11,4-re, amely őt a vesszőszálnak nevezi, amely Isai törzsökéből származik és aki az egész föld felett uralkodni fog. Utal a Zsolt 2,9-re is, a királyra, aki Isten Fia: Az én fiam vagy! … és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Végül utal az Ézs 63,2-re – aki jönni fog, az ítélettel fog jönni és ez képpel lesz kifejezve, a vértől bemocskolt ruha képével. Ő fogja legyőzni az Úr ellenségeit.
Az Úr szenvedő szolgája a király, a győztes, az uralkodó a világ felett. Mindez benne van ebben az egy versben! Összefüggésükben olvassuk ezeket a verseket, kontextusukban. Mindegyik Isten szövetségi ígéreteire utal, melyek az Úr Jézusban fognak beteljesedni.
Az Ézs 63,7-től kezdődően néhány vers igazolja ezt. Az író itt Istennek a múltban megtapasztalt kegyelmére támaszkodik: 7Az ÚR hűségét magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok jótéteményét Izrael háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen (kegyelme szerint). 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtolni. Ezért szabadította ki őket 9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. (Utal arra a kegyelemre, melyet Isten Izraellel szemben gyakorolt) 10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent szellemét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük. 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent szellemét? 12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; hogy meg ne botoljanak. 14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az ÚR szelleme. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak. 15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol tőlem? 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Jákob nem törődik velünk. URam, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 17 Miért engeded, URam, hogy letévedjünk útaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez! 18 Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. 19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! Ez egy imádság, amelyben az író hivatkozik Istennek a múltban és a jövőben tanúsított kegyelemére, majd a 15. verstől a fejezet végéig kéri Istent, hogy az Úr szabadítsa meg őket és vigye véghez velük tervét.
A témát a következőképpen lehetne összefoglalni: Az Úr Jézus második eljövetelének leírásából, János apostol látomásából láthatjuk, hogy az Úr Jézus 2. adventje Jehova szenvedő szolgájáról szóló próféciáknak –Ézs 11, Zsolt 2 és Ézs 63 beteljesedését jelenti. Más szóval, Isten szövetségi ígéreteinek beteljesedése az Ószövetségben az Úr Jézus második eljövetelében éri el tetőpontját.
Néhány évtizeddel ezelőtt Nyikita Hruscsov egy sajtó-összejövetelen a következőt mondta a nyugati hatalmaknak: „Mi el fogunk titeket temetni”. Ez mély benyomást tett a nyugati világra. Később ezt le akarta tagadni és magyarázkodott. Hruscsov azzal védekezett, hogy egy olyan orosz szót használt, amelyet csak képletesen kellett volna értelmezni. Ezalatt azt értette, hogy a kommunista ideológia túl fogja élni a nyugati világ filozófiáját. Nos, a Szentírás nem hagy kétséget afelől, hogy az Úr Jézus Krisztus 2. eljövetelekor ténylegesen le fogja győzni a világ királyait, akikről a 2. zsoltár beszél.