A Zsidókhoz írt levél tanulmányozása során megpróbáltuk elolvasni az Ószövetség azon részeit, amelyekre a levél írója utalt, vagy amelyek hátterének szerepe volt a levél megírásakor. A Gen 1,1-5 mindenképpen szerepelt az író gondolatai között, amikor a 11. fejezetet írta. Gen 1,1-5: „1. Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 2. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Szelleme lebegett a vizek fölött. 3. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap.”
Térjünk át a Gen 4,1-15-re. Itt arról olvasunk, hogy az első emberpár a bűn miatt kiűzetett az Édenkertből. Gen 4,1-15: „1. Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. 2. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. 3. Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. 4. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, 5. de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6. Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7. Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. 8. Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. 9. Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? 10. De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. 11. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. 12. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. 13. Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. 14. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. 15. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.”
Lapozzunk a Zsidókhoz írt levél 11. részéhez. A szerző itt arra bátorította olvasóit, hogy tartsanak ki a hitben. Tartsanak ki, miután megcselekedték Isten akaratát, azért, hogy elnyerjék az ígéreteket. „Az én igaz emberem pedig hitből fog élni”. A kérdés tehát a következő: Mi az a hit, amely által az igaz élni fog? Zsid 11,1-4: „1. A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
Ha valaki Londonba megy, egyik kirándulási célpontja a Westminster Abbey lesz. Ez egy nemzeti emlékmű. 18 király és királynő és a legfontosabb államférfiak ott vannak eltemetve. Van ott egy sarok, ahol az ismert költőket temették el. Ott található pl. Browing, Tennyson és sok más híresség sírja. – A Zsid 11. az Ószövetség szentjeinek bibliai emlékműve. A Gen 1,1-nél kezdődik és végigvezet bennünket az egész Ószövetségen. Itt megtalálhatók azok a szentek, akik hitből éltek és példaképekké lettek számunkra. A Zsid 11-ben felsorolt emberek mind hitben haltak meg és élnek. Ezt nem lehet elmondani mindenkiről, aki a Westminster Abbey-ben van eltemetve. A Zsidókhoz írt levél 11. részét a hit fejezetének is nevezik. Majdnem minden vers így kezdődik: „hit által …”. Ez egy kommentár az ószövetségi szentek hitéről. Ha elolvassuk a 11,3-22 verseket, akkor látjuk, hogy a felsorolt férfiak szinte mindannyian a Genezis könyvéből vannak felsorolva, a 11,23-29 versekben említett emberek a Exodus könyvében szerepelnek, a 11,30-tól a fejezet végéig pedig olyan férfiak vannak megemlítve, akik később éltek, részben az Ószövetség és az Újszövetség közötti időszakban.
Az a hit, amiről itt beszél, más természetű, mint az a hit, amiről Pál egyébként beszélni szokott. Pálnál a „hit” szó legritkább esetben utal a jövőre. Legtöbbször a múltra utal. Arra az időre utal vissza, amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, a mi üdvösségünk alapjára utal, vagyis tekint vissza. – A Zsid 11-ben a hit szó a jövőre utal. A szentek viselkedését Isten ígéreteinek fényében jellemzi. A Zsid 11-ben leírt hit majdnem olyan, mint a mi keresztyén reménységünk, egy biztos hit. Egy Isten ígéreteibe vetett hit. A Zsid 11-ben leírt hit a jövőbe tekint, s ez majdnem ugyanolyan, mint a mi keresztyén hitünk.
John Bunyant írásainak csodálatos bizonyságtétele miatt ismerjük. Az viszont kevésbé ismert vele kapcsolatban, hogy hosszú ideig kétségek közt hányódott. A következőket írta: „Mindenki azt gondolja, hogy az ő vallása az igazi, a zsidók, a mórok és a pogányok is. Mi a helyzet a mi Krisztusba és az Írásokba vetett keresztyén hitünkkel, ha összehasonlítjuk ezekkel a vallásokkal?” Később megértette a Krisztusba vetett hit lényegét, és a házából kirohanva azt kiabálta: Tudom, tudom már! Pontosan ez az, amire a Zsidókhoz írt levél szerzője gondol. Ez egy Istenbe vetett hit a világgal szemben. Ez az a hit, ami Dániel történetében a három ifjú szívében munkálkodott, amikor beléptek a tüzes kemencébe. „Az ő Istenük meg tudja menteni őket”. Ez egy olyan hit volt, ami még egy Nabukadneccart is meg tudott győzni, hogy ez az Isten, olyan Isten, aki ellen soha nem veheti fel a harcot, mert Ő meg tudta menteni az ifjakat úgy, ahogy azt semmilyen más isten nem tudja megtenni. Az ifjaknak szilárd Istenbe vetett hitük volt a világgal szemben.
Ez is egy, a láthatatlanba vetett hit, a látható dolgokkal szemben. Nem kell látnunk azt, amiben hiszünk. Olyasvalamiben tudunk hinni, amit nem látunk. Ha ezt nem tudjuk, akkor jobb, ha eszünk, iszunk és mulatunk, mert holnap úgyis meghalunk. – A bibliai hit a láthatatlanba vetett hit. Abban való hit, hogy van egy világ, amit az öt érzékünkkel nem tudunk felfogni.
De ez egyfajta jövőbe vetett hit is a jelennel szemben. Hogy olvassuk a Zsid 11,10-ben? „10. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.” 10,13 „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.” Zsid 11,20: „Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.” A mi hitünk a jövőbe vetett hit a jelennel szemben. Az évszázadokon keresztül élt keresztyének részben ugyan már ismerték ezt a győzelmet, de valójában majd csak a jövőben fogják megtapasztalni. Néró elítélte Pált, ezért Pál egy megvetett ember volt. – De ma a gyermekeinket Pál névre kereszteljük, a kutyánkat pedig Nérónak hívjuk.
Az író éppen kitartásra bátorítja olvasóit. 10,36: „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” Hittünk az Úr Jézus Krisztusban és újjászülettünk. A jövőbe tekintünk, Krisztus visszajövetelére és a messiási ígéretekre. De most ki kell tartanunk. Meggyőződtünk arról, hogy Isten az, aki meg fogja őrizni azokat, akiknek igazi hitük van. Emberi szempontból nézve ennek az a bizonyítéka, hogy kitartunk. Zsid 10,38: „Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem”, mondta az író abban a meggyőződésben, hogy olvasói túlnyomó részben keresztyének voltak, ezért írja a következőket a 10,39-ben: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Most tehát bemutatja nekünk a hitet és tanítani akar nekünk valamit az Ószövetség teológiájából. Így megadja a hitről való egyik legnagyobb kijelentést. Ez tulajdonképpen nem a hit definíciója. Nem mond el nekünk mindent a hitről. De leírja a hit legfontosabb jellemzőit. Zsid 11,1: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. Ez a magatartás tehát ellentétje a gyáva meghátrálásnak. A hit nem fúj visszavonulót. A hit egy szilárd meggyőződés azzal kapcsolatban, amit remélünk és egy arról való meggyőződés, hogy a láthatatlan dolgok valóságosak. Egy pillanatra se gondoljátok azt, hogy a hit teszi a láthatatlant valóságossá. Egy kisfiú így határozta meg a hitet: – A hit azt jelenti, hogy hisszük valamiben ami nem úgy van! – A hit azt jelenti, hogy hiszünk abban ami van! Hiszünk abban, amit pillanatnyilag nem látunk, de a jövőben valóság lesz. – A hit nem valósítja meg a remélt dolgokat. Azt teszi valósággá számunkra, ami már létezik. Akár hiszel benne, akár nem, ezek a dolgok léteznek. Választhatjuk a hitetlenséget, de ezek a dolgok akkor is léteznek. A tény létezik attól függetlenül, hogy hiszünk-e benne vagy sem. Aminek el kell jönnie, az el fog jönni, függetlenül attól, hogy hiszünk benne vagy nem. A hívők hite számukra a valóságot élményé teszi. Ez fontos, mert ez a mindennapi életünket érinti.
Ismeritek Elizeus történetét. Volt egy szolgája, aki hajlamos volt arra, hogy pánikba essen. Az arámok Izrael ellen támadtak, de Isten kijelentette Elizeus előtt a terveiket és Izraellel is tudatta ezeket a tervet. Egyfajta CIA kémkedés történt, és az arámok sikertelenek voltak. Elizeus Dótánban volt és az arámok is Dótánba mentek ahol letáboroztak. Amikor Géhazi, a szolga látta ezt, rátört a pánik és megnyomta a vészjelzőt. Elizeushoz rohant és azt kiáltotta: „Jaj, uram! Mit tegyünk?” Akkor azt mondta neki a próféta: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” És azt olvassuk, hogy imádkozott és az Úr megnyitotta a szolgája szemeit, és látta, hogy a domb tele volt tüzes kocsikkal és paripákkal. Ezek ott voltak egész idő alatt! Géhazi azonban nem látta őket. Elizeus látta őket, mert a hit embere volt, a „hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. A szolga hitetlensége nem befolyásolta a valóságot. Jó tudni azt, hogy az angyalok és az Úr mindig körülöttünk vannak. Ugyan nem látjuk őket, de biztosak lehetünk abban, hogy körülvesznek minket, mindazokat, akik hozzá tartoznak. Semmi sem történhet velünk, ami nem az Ő akarata. Többen vannak velünk, mint ővelük. Graham Scroggie 4 generációval előttünk, egy nagy prédikátor volt. A Sherlock Street Baptist Chapel lelkésze volt Edinburgh-ben. A hit embere volt, és írásai sok ember számára szolgáltak áldásul. Egyik előző gyülekezetéből elküldték, mert ebben a gyülekezetben olyan dolgok történtek, amiknek nem lett volna szabad megtörténniük. A presbiterek nem voltak készek megtenni a szükséges lépéseket, Scroggie ellen fordultak és neki mennie kellett. A helyi újság kiadója elment Scroggie-hoz és tudni akarta, hogy mi történt és miért mondott le. Scroggie elmondta neki, amennyire tudta, és azt mondta, hogy el fog menni. Az újságíró megkérdezte tőle: És most mit fog tenni? Azt válaszolta: Azt fogom tenni, amit mindig is tettem. Bízni fogok Istenben. Az újságíró azt kérdezte: Nem túl kockázatos ez? – Nem, ez nem kockázatos, mert a hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
Isten számára nincs nagyobb öröm annál, mint ha te, keresztyénként átülteted a gyakorlatba a hitedet. Ez dicsőíti Őt. A hitetlenség pedig szégyent hoz Rá. Ezzel azt mondjuk neki: Nem érdemled meg a bizalmamat. A szavad nem megbízható. És bizalmatlanság Isten felé, nagyon komoly dolog!
Ha arról akarunk beszélni, hogy mi jellemzi a hitet, akkor vissza kell lapoznunk a Genezis 1-hez. Itt megtudunk valamit a hit erejéről. A Zsid 11,3 ugyanis azt mondja: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Talán azt mondjuk, hogy ez a szöveg összhangban áll a modern tudománnyal. De ez tulajdonképpen egyáltalán nem egy tudományos kijelentés. A következőről van szó: A teremtés Isten Szava által történt meg. Minden ami térben és időben létre jött – nem csak a fizikális Univerzum, hanem Isten célja és terve ami ezzel összefügg, Isten szava által jött létre. Mintha Istena világ létét és az arra vonatkozó tervét „kimondta” volna. Azt olvassuk a Genezis 1,3-ban: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” Isten szólt! A „szólt” egy nehéz szó. Többet jelent, mint csupán beszélni. Az Újszövetségből tudjuk, hogy ez így van. Ugyanis azt olvassuk a Jn1,1-ben: „1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2. Ő kezdetben az Istennél volt. 3. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” Isten Igéje, Isten beszéde, magában foglalja a mi Urunk Jézus Krisztus aktivitását. Isten szólt, és meglett. Ezt csak hit által tudjuk megérteni, mondja az író. Azáltal, hogy elfogadjuk a Szentírás bizonyságtételét. Ezért tudjuk azt, hogy a világmindenség nem csak úgy magától létezik. Nem egy felrobbanó csillag eredményeként jöttünk létre. Nem egy Big-bang által keletkeztünk. Nem ez a létezésünk magyarázata és a föld létrejöttének értelme. A magyarázat így hangzik: Isten szólt, és úgy lett. Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
Innentől az író hívő emberek életének hosszú tanulmányába kezd. A hit a teremtésben lesz látható. A hit ereje teszi számunkra érthetővé Isten alkotó hatalmát. Ezután felsorol hitbeli élményeket hívő férfiak életéből. Az első férfi Ábel. Zsid 11,4: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
Kezdhette volna a felsorolást Ádámmal vagy Évával is. De Ábellal kezdte, mert ez csodálatos illusztráció számunkra, hogyan lehet szellemi életünk. Ismerjük a Genezis 4-ben található történetet. Isten odalép Ádámhoz és Évához a bűneset után és az ígéretek ígéretét adja nekik: Az asszony magja egy napon a kígyó fejére fog taposni. Így, bár kiűzettek a Paradicsomból, várhattak erre a magra, aki majd el fogja hozni a győzelmet. Később megszületett első gyermekük. Ha ezen elgondolkodunk, arra következtethetnénk, hogy Éva talán az utódról szóló ígéretet evvel az első gyermekkel hozta kapcsolatba. Nem volt másik gyermekük. Amikor szemügyre vették a gyermeket, a második Ádámot, Ádám és Éva valószínűleg csodálkoztak! Még soha nem láttak kisbabát. Egy pici gyermeket, szemekkel, szájjal, fülekkel, lábakkal, kezekkel! Hitetlenség lett volna, ha Éva nem mondta volna ezt: „Fiút kaptam az ÚRtól.” Bizonyára azt remélte, hogy ez a fiú lesz a Messiás, a megígért mag. – Még nem tudhatott a nehéz évekről, a fáraókról, Hámánokról és Heródesről, stb. amíg végül Jézus eljött. – Abban reménykedett, hogy az ő fia lesz a Messiás.
Aztán megszületett a második fiuk, Ábel. Eggyütt nőttek fel. Szép család lehetett, Ádám valószínűleg tanítgatta a gyermekeit Isten dolgaira. Aztán eljött az imádat ideje. Ez az emberek természetes reakciója, mert ez természetünk része, mivel az Ő teremtményei vagyunk. „Az örökkévalóságot is az ember szívébe helyezte”. – Akkor eljött Kain, és a föld gyümölcseit áldozatul vitte az Úrnak. Ábel nyájának elsőszülöttjét vitte neki. Kain áldozatát talán egy csodálatos gyümölcskosárhoz lehetne hasonlítani, amilyet karácsonyra vagy születésnapra ajándékoznak egymásnak az emberek. Ábel pedig egy fiatal bárányt vitt az Úrnak. Nem fogadhatta volna el Isten mind a két áldozatot? Mindkét fiú vitt áldozatot. A Szentírás későbbi kinyilatkoztatásai alapján azt gondolom, hogy Isten az áldozatban való gyönyörködését vagy nemtetszését azzal fejezte ki, hogy küldött-e tüzet az égből. A bárányt elemésztette, Káin áldozata azonban, a szép gyümölcskosár érintetlenül maradt az oltáron. Káin haragra gerjedt és elsötétedett az arca. „Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7. Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Ez a figyelmeztetés nem segített Káinnak. Forrni kezdett benne az indulat, egészen a csúcspontig. A hitetlenségéből származott az a gondolat, hogy elintézze Ábelt.
Amikor eljött az alkalmas idő és találkoztak a mezőn, beszédbe elegyedtek, és Káin agyonütötte Ábelt. – Itt említi először a Biblia a bűn szót. Nem ez az első bűn, amit elkövettek, de itt szerepel először a bűn szó! Ez az első gyilkosság a Bibliában. A hitetlenség lázadást munkált ki, ami gyilkosságba illetve erkölcstelenségbe torkollott. Káin problémája nem a gyilkosság, nem a lázadás volt, hanem a hitetlenség! Isten ítélete eljön. Ha végigkövetünk egy gyilkossági eljárást, akkor általában azt láthatjuk, hogy az aki vétkes az nyugodtan ül a vádlottak padján . Ha a vádlott ártatlan, akkor az általában izgatott. A vétkes nem izgatott. Káin nem volt izgatott Isten jelenlétében. „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” És amikor elmegy Isten elől, pokoli hangon szólal meg: „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” Ez a bűn beismerése volt, de nem volt meg benne a bűnbánat szikrája sem!
Eddig tart a történet. A Zsid 11-ben a szerző ehhez még néhány dolgot hozzátett, kommentálta Ábel cselekedetét. „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin”. Ez a Genezis beszámolójában csak rejtve van. Isten vajon szívesebben veszi áldozatként a bárányt, mint a gyümölcsöt? Nem, biztosan nem erről van szó. Ábel áldozata azért volt nagyobb, mert az hitből való áldozat volt. A Biblia és az Újszövetség azt tanítja, hogy „a hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Ha Ábel hitből áldozott, akkor ez azt jelenti, hogy Isten előtte megmondta neki, milyen áldozatot hozzon. Isten mindkét testvérnek megmondta, hogy milyen áldozatot vigyenek. Ábel hitből áldozott. Bizonyára jó okuk volt arra, hogy kérdéseket tegyenek fel szüleiknek a korábban szerzett tapasztalataikkal kapcsolatban. A Gen 3-ban, amikor Isten állatokat ölt meg, azért, hogy az emberpárt azoknak bőrébe öltöztesse, ezzel helyettesítve a fügefalevelet, valószínűleg magyarázatot kellett erre adniuk. Miért volt szükség az állatok megölésére? Az első halál egy állat halála volt. Ezzel Isten valószínűleg azt tudatta velük, hogy csak áldozat által lehet közelíteni Istenhez. És valószínűleg azt is megtanulták, hogy áldozatot csak vér kiontása árán lehet vinni. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” – Ábel feláldozta a bárányát, mintegy előremutatva Isten bárányára, aki hordozni fogja a világ bűneit. Ábel az által juttatta kifejezésre a hitét, hogy úgy imádta Istent, ahogyan Isten megkövetelte! Ábel bizonyságot tett arról, hogy igaz volt, mert arról tett bizonyságot, hogy felismerte az ember állapotát, vagyis, hogy a bűn uralma alatt van. És hogy ezért büntetés jár. Ezt egyedül Isten teheti meg. Bizonyságot tett a hitéről: hitt Istennek és erre reagált.
Meg kell jegyeznünk: Nem maga az állat vére volt az, ami elfogadhatóvá tette Ábel áldozatát Isten előtt. A hitének a kifejezése volt az! Bakok és bikák vére sohasem tudja eltörölni a bűnöket. Ez csupán a hitének kifejezése volt! Ez is egy véres áldozat volt. Ábel elismerte Isten igazságát és előírását, hogy hogyan kell közelednünk hozzá. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat”.
A 21. században azt mondja erre a legtöbb ember, „én ezt nem értem”. De ez nem megértés kérdése, hogy el hisszük-e vagy nem. A kérdés inkább az: El akarod ezt hinni és el akarod-e fogadni? Azt gondolod, hogy egyszerű földi halandóként meg tudod érteni Istent? Kezedbe tudod venni az óceánokat, vagy be tudod fogni az északi- vagy a déli-szelet, mint Isten? Ha ezeket meg tudod tenni, csak akkor mondhatod, hogy először meg akarom érteni mindezt, mielőtt elhiszem. A te felelősséged az, hogy higgy. Hit által fogod megérteni az igazságot és a valóságot.
Másrészről Káin áldozata azt mutatta, hogy neki egy igazság nélküli vallása volt. Vallásos ember volt. Ha Káin most a 21. században élne, akkor gyülekezetünk tagja lehetne. Nagyon vallásos ember volt. A Biblia egyik legnagyobb bűnöse egy vallásos ember volt. Hadd olvassam fel a Biblia egyik legszörnyűbb versét, Júdás levelének 11. versét: „Jaj nekik, mert Káin útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el.” Káin, Bálám, Kóré! A hitetlenség 3 nagy példája. Mindhárman vallásos emberek voltak. – Az első gyilkosság egy istentisztelet következménye volt!
A mi nyelvünkre lefordítva ez így hangzik: Miután véget ért az istentisztelet és Káin áldozatát nem fogadta el Isten, elhagyták a templomot és Káin agyonütötte Ábelt. Mit jelent ez? Azt, hogy nem az számít igazán, amit az istentiszteleten teszel. Az számít inkább, amit az istentisztelet után teszel. Az az ember, aki egy vallásos álarccal eljön az istentiszteletre, hétfőn reggel pedig becsapja a vevőit vagy a munkaadóját, a viselkedésével bizonyítja, ki is ő valójában. Így volt ott Káin is az istentiszteleten, hitetlenül, lázadóként, és ami történt, az a szíve állapotának következménye volt, amely nem tisztult meg hit által – ahogy Péter fogalmazott. Áldozata az ő engedetlenségét bizonyította. Miért ölte meg Káin a testvérét? Mert testvérének tettei igazak voltak, az ő tettei pedig gonoszak. A történet lényege a következő: Ábel hitt Isten szavának. Ő megtisztult a hite által, elfogadta azt az igazságot, ami a hitének következménye volt. Ez az áldozatában nyilvánult meg, azáltal, hogy bárányt vitt áldozatul. Ez annak a jele volt, hogy hitt Istennek. Arról, hogy vajon megértette-e cselekedetének mélységét, nem beszél a Szentírás. Hitt Istennek ezért Isten az életét jóváhagyta. Ő hitből áldozott. Káin azonban engedetlen ember volt. Valami nem volt rendben a szívében. A probléma gyökere valójában a szívében volt. – Az Ószövetségben előfordult, hogy valaki megfelelő áldozatot hozott, Isten mégis elutasította. Olvasd el egyszer Ézsaiás könyvének 1. fejezetét. Isten a szíveket vizsgálja! Ez az, ami számít!
Másrészt Káin áldozata azt is bizonyítja, hogy ő a saját cselekedeteiben bízott! A föld termését vitte áldozatul, amit Isten a Gen 3-ban megátkozott, és azt gondolta, hogy Istennek ezt el kellene fogadnia. Szép és jó volt az a szemnek és a szájnak. Miért nem fogadta el akkor Isten? Azért mert Káin nem azt tette, amit Isten mondott.
Volt egy ember, aki álmodott. Azt álmodta, hogy saját jó cselekedetei által a mennybe fog kerülni. A jó cselekedeteiből egy létrát készített, és egyre közelebb került rajta a mennyhez. A végén azonban még hiányzott a létrából két fok, hogy elérhesse a menny kapuját. Akkor elvégzett még két jó cselekedetet és egyszer csak ott állt a menny kapuja előtt, ami kinyílt előtte. De hirtelen ott állt vele szemben Jézus Krisztus, aki azt mondta:„Én vagyok az ajtó … Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló”. Tudod mit jelent ez? – Ha te Jézus Krisztust kikerülve jössz Istenhez, akkor tolvaj és rabló vagy. A 21. század Káinja. Olyan ember, aki nem volt kész rá, hogy elfogadja Isten bizonyságát, Isten szavát. Aki nem hitből áldozott. Az Úr őrizzen meg minket Káin útjától és tegyen késszé arra, hogy Ábel útján járjunk. Isten elfogadta őt, amikor Jézus Krisztus által igaznak lett nyilvánítva. Ha még nem vetetted a bizalmadat Jézusba, akkor szeretnélek emlékeztetni arra, hogy az áldozatot már meghozták. Már 2000 évvel ezelőtt. Az út a következő: Ha Jézus Krisztusra bízod magad, akkor örök életed van. Ha még nem fogadtad el Jézus áldozatát, akkor most megteheted. Mondd neki: Köszönöm Neked Uram Jézus Krisztust. Nem értem teljesen,amit értem tett, de az Ő áldozatát viszem eléd, mint személyes áldozatomat. Elfogadom az Ő áldozatát. – Meg fogod tapasztalni, hogy minden szükségedet be fogja tölteni, és teljes bizonyosságát fogja adni annak, hogy állandóan jelen van. Így az, Aki veled van, nagyobb lesz, mint mindazok, akik ellened vannak. Legyen Isten segítségedre abban, hogy meg tudd hozni ezt a döntést.