Az előző részben az Úr Jézus második eljövetelével foglalkoztunk a Jel 19,11-16 alapján.
A 19. fejezet, majd a még hátralévő részek egészen a könyv végéig a „7 utolsó dolog” beteljesedését írja le. A 2. advent volt az első a hét utolsó eseményből, melyre nézve János apostol látomásokat kapott az Úrtól. Nem tértünk ki a 2. „utolsó dolog” tárgyalására, ami az a harc, amely a Jel 19,17-21 leírása szerint az Úr visszajövetelekor fog lejátszódni. Most rövid bevezetés után a 3. „utolsó dolog” témájával fogunk foglalkozni a Jel 20,1-6 alapján.
Bevezetés
1. Az emberiség utópiáról való álma érthető és majdnem minden kultúrában megtalálható: Platón „Köztársaság”-ától kezdve Ágoston „Isten városa” és Morus Tamás „Utópia” c. művén keresztül egészen Aldous Huxley „Szép új Világ”-áig („Brave New World”), melyet 1932-ben írt. Az emberek álma az Írás szerint meghökkentő, csodálatos módon fog megvalósulni. Létezik egy „Atlantisz”, egy „Eldorádó”, lesz egy aranykor a földön: Isten királysága. A 72. zsoltárban található az az ószövetségi ige, amely az Isten királyságát leírja. A Zsolt 72,8-19 és az Ézs 11,1-16 szintén erre a korszakra vonatkozik. Az utópiára vonatkozó gondolatok mögött az Isten királyságának fogalma rejtőzik.
2. Mi a 21. században megelégszünk egy működő demokráciával vagy a szocializmussal. Mások a gyülekezetben látják az ideális életformát. Ha valaki az Isten királyságáról beszél, akkor fel kell tenni a kérdést: Mit értesz az Isten királysága alatt? Mi áll ezen elképzelések mögött? A nép szava, Isten szava: „Vox populi, vox Dei”. Sajnos, minél több azok száma, akik uralkodnak, annál nagyobb az ezt követő gonoszság. Egy Tenny Frank nevű történész, aki a római birodalmat tanulmányozta, kimutatta, hogy amint az egész római polgárság be lett vonva a kormányzatba, úgy elkezdődött az imperialista terjeszkedés. Minél többen vannak a kormányban, annál messzebb kerülünk az aranykortól. A világbéke lázongó átlagemberek rózsaszín álma, akik nem veszik észre, hogy a világbéke akadálya pontosan az ő bűnük. Mindenki békét akar. Mindenki a békéért tüntet. Sokan szivárványszínű zászlókat akasztanak a házaikra „PEACE” (béke) felirattal s nem veszik észre, hogy ők maguk a béke akadályai.
A demokrácia sok áldást hozott, azonban a demokrácia az egyének egymás közötti, nem pedig Istenhez való viszonyát tükrözi. Isten királyságában az Isten és ember viszonya egyáltalán nem demokratikus. Isten nem egy választott elnök. Ő a legfelsőbb diktátor a királyságában és a népnek nincs saját joga. Ő király az alávetett és tőle függő teremtményei felett, akik egymás között egyenlők. A demokrácia egy fordított kísérlet arra, hogy jogi, törvényes kényszer alatt kölcsönös, szociális egyenlőséget hozzon létre. A demokrácia mesterségesen kísérli meg létrehozni azt, ami Isten teremtésrendjében spontán viszonyt képez. Ebben a világban a demokrácia nehézkes, izzadságszagú célkitűzés. Isten országa egy szempillantásra és Isten szuverén szavára jön létre. Az Újszövetség íróinak reménysége az Isten királyságának várása. Gondoljuk végig, ami a Mt 5,5-ben, a hegyi beszédben áll: Boldogok a szelídek, mert ők fogják a földet örökölni. Ez jövőidőben van! Az Úr Jézus nem a jelenről beszélt, miközben a hegyi beszédet tartotta, hanem a jövőről. A Mt 6,10-ben, a „Miatyánkban”, ez áll: jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; (Ez egy imádság, amelyet sem az Úr sem az apostolok nem használtak. Az imádság elve, mintája nagyon hasznos mindannyiunk számára. Ez az imádság nem arra való, hogy minden vasárnap felmondjuk a templomokban. Az imádság bevezetőjében kimondottan ez áll: Ne tegyétek.)
Az Úr arra bátorít, hogy ezen minta alapján imádkozzunk, s ezzel hangsúlyt helyez arra is, hogy az Isten országa a jövőben keresendő. Természetesen ha szem előtt tartjuk az 1Kor 15,20-28-at, Pál apostol leveléből ugyanez a tanítás hangzik el. Az Isten országa a hívő számára reménység a jövőre nézve. Ebben az Úr és a tanítványok megegyeztek.
3. Két kérdés merül fel, amikor Isten országáról beszélünk:
a) Az Úr eljövetele. Miként kapcsolódik ez Isten királyságához? A királyság előtt jön el vagy a királyság után? Vagy Isten királysága már most jelen van?
b) Krisztus királyságára vonatkozik a második kérdés: Eljött már vagy várnunk kell rá? Csak a premillenialisták ismerik el mindkét tanítást, azaz Krisztus eljövetelét és Krisztus királyságát. Ha tanításunkban nem vagyunk premillenialisták (ami nem jelenti azt, hogy nem vagyunk keresztyének; gyakran a nem premillenialisták engedelmesebbek Isten Igéjének, mint akik a premillenializmust tanítják), ha postmillenialisták vagyunk, akkor csak a Krisztus királyságát ismerjük el, de az Úr eljövetele a gyakorlatban elvész. A postmillenialisták az evangélium hirdetése által várják Krisztus királyságának beiktatását. Az amillenialisták tanítják az Úr eljövetelét, mivel azonban szerintük nincs az Úrnak ezeréves királysága a földön, a királyság az első és a második eljövetel között valósul meg, ezért számukra a királyság fogalma elvész. Sok amillenialista igehirdető a Jelenések könyvének magyarázatakor csak az első három fejezetről beszél. Az amillenialisták nem szeretnek bibliai próféciákkal foglalkozni.
I. A harmadik „utolsó dolog”: A Sátán megkötözése. Jel 20,1-3
A)Sátán megkötözése (1-2. v.)
1 És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, 3 levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő (amíg az ezer esztendő el nem telik): azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. Egy kommentátor így ír erről: „A Jelenések könyvének ez az igeszakasza egyrészt a rögeszmések és fanatikusok, másrészt a szó szerint értők paradicsoma.”
Fontos megjegyezni, hogy a 19. fejezetből a 20.-ba való átmenet egy természetes folyamat. Ez a megállapítás azért fontos, mert később, a 4-6. versek tárgyalásakor ez jelentős érvként szolgál majd. Miért? Azért mert egyesek úgy hiszik, hogy a Jelenések könyvének felépítése rekapitulációs, vagyis visszatérő, megismétlődő. E nézet szerint a látomások leírása az Úr második eljöveteléig tart, majd János újra kezdi az első eljövetellel és látomása ismét kibontakozik a második eljövetelig. Ezt hétszer megismétli a könyvében. Sokak számára ez a magyarázat kézenfekvő megoldásnak tűnik, hiszen a 19. fejezetben olvasunk a második adventről és az utolsó csatáról a földön a fenevaddal és a hamis prófétával. Ebből a nézőpontból világos, hogy az ezeréves királyság követi a második adventet.
Természetesen ha valaki úgy hiszi, hogy mi most élünk a királyságban, akkor a látomások kibontakozásának rendje a Jelenések könyvében ellentmond ennek. Azonban ha feltételezzük, hogy János megint elölről kezdi az első eljövetellel a Jel 20,1-ben és a Sátán megkötözése az első advent idejében történik, amit követ majd a második advent, akkor Jel 20,1-et értelmezhetnénk úgy, hogy a Sátán akkor lett megkötözve, amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten.
Fontos azonban meglátni, hogy a 19. fejezetből a 20.-ba egy finom átmenetet képez a gondolatvitel. A 19. fejezetben foglalkozik a könyv a fenevad és a hamis próféta sorsával. A 19,20-ban ezt olvassuk: …de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, és aztán 20,1-ben: És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; aki megragadta a sárkányt. Ezt a hármat a szentségtelen háromságnak is nevezik, mert mindegyik tagja megfelel a Szentháromság személyeinek. Kettővel elbánt az Úr és logikus a gondolatmenet, hogy most a harmadik, az ősi kígyó van soron. Ahol a sárkány van, ott nincs békesség. Kivettetett a mennyből (12. fejezet) és most a földről is száműzi őt az Úr.
Nincs időbeli meghatározás, hogy mikor történik meg az, amiről az 1-3. versekben olvasunk. Fontos azonban megfigyelni a látomások sorozatának bevezetéseit: Jel 19,11 És láttam a megnyílt eget, Jel 19,17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, Jel 19,19 És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, Jel 20,1 És láttam, Jel 20,4 És láttam trónokat, Jel 20,11 És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt, Jel 21,1 És láttam új eget és új földet. Látható ebből, hogy látomások sorozatával állunk szemben, melyben az egyik követi a másikat. Miért kellene a 19. fejezet végén megállni és elölről kezdeni az egészet? Ha természetes sorrendben olvassuk a látomásokat, akkor a 20,1-3 eseményei követik a második adventet. Miután 20,4-6 az Isten királyságát írja le a földön, akkor ebből következik, hogy a királyság követi az Úr második eljövetelét.
Ezen a ponton közbevethetné valaki, hogy János ugyan a látomások sorozatát írja le, de honnan tudhatjuk, hogy az események, amiket ő kronologikusan látott, időrendben követik egymást? Ez egy jogos kérdés! Ha a 20,7-et elolvassuk, látni fogjuk, hogy maga János ezt kronologikusan értelmezte. Miután leírja a királyságot a látomásban 20,4-6-ban, azt mondja: Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből. A látomásokon belül van egy időrendi folyamat. Ezt megerősíti az is, hogy miután leírja a királyság látomását a 20,4-6-ban, a 7-10 versek szerint a fenevad és a hamis próféta még mindig a tüzes és kénes tóban vannak, amelyről a 19. fejezet végén olvasunk.
Feltehető tehát, hogy János látomások sorozatát közli velünk, amelyek sorrendben követik egymást. A megismétlődés, a rekapitulációs elmélet bizonyítékra vár arra vonatkozólag, hogy miért kezdődnek a látomások a 20. fejezetben újra az első adventnél és miért nem folyamatosan folytatódó eseményekről van szó. A Jel 20. rész az amillenialista értelmezés számára alapvető fontosságú. Ha ez nem bizonyítható, akkor a látomások előmenetele a mindig visszatérő „és láttam” bevezetéssel a premillenialisták malmára hajtja a vizet.
A 20,1-3 igeszakasz a sárkányról szól. A fenevadról és a hamis prófétáról annyit olvasunk, hogy a tüzes és kénes tóba vettetnek. Felvetődik a kérdés: miért kap a szentségtelen hármasság harmadik személye különös bánásmódot? A válasz egyszerű: Sátán, az Isten elleni lázadás kezdeményezője volt és különös felelősség volt rajta. Most azt olvassuk róla, hogy a mélységbe vettetett. A mélységet egy nagy földalatti barlangnak tekintették, ahová az engedetlen szellemeket zárták, hogy ott ítéletükre várjanak. A mélységre a biblián-kívüli irodalomban is van utalás. A Biblia nem mond részleteket a mélységről, mint ahogyan a tüzes, kénes tóról és azok egymáshoz való viszonyáról sem. Az egyik talán egy börtön, ahová a vizsgálati foglyokat zárják törvényszéki tárgyalás előtt, a másik pedig az a hely, ahol büntetésüket fogják tölteni.
A „mélység” szimbolikus fogalom, ami utal a szabadságvesztésre, az elszigetelésre.
Gyakran teszik fel a kérdést, „egy nagy lánc a kezében” – tényleg fizikai láncot jelent? Vajon lehet az ördögöt láncra verni? Mi valószínűleg egy vasláncra gondolunk. Itt azonban szimbolikus a nyelv, mely mégis valóságot fejez ki. A 2.Pét 2,4-et vagy Jud 6-ot olvasva láthatjuk, hogy itt szimbolikus láncról de valóságos elzárásról van szó.
Ebben az eseményben nem hiányzik az irónia, amit jó tudni. János azt mondja: És láttam egy angyalt. Nincs névelő az eredeti szövegben. És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc lógott kezében. Mi volt Sátán kezdetben? Eredetileg Lucifer volt a neve. Tudjuk róla a Bibliából, hogy az angyalvilág fejedelme volt. Az Ó- és részben az Újszövetségből tudjuk, hogy elesett, kiesett magas pozíciójából. Az irónia abban áll, hogy most egy névtelen angyal jön és láncba veri az angyalvilág fejedelmét.
Az angyal megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög, a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre. Az evangéliumok a „megragadta” kifejezést használják, amikor az Úr Jézust elfogták.
Milyen megnevezéseket találunk a Sátánra? A Jelenések könyvében előforduló nevek jellemzik a Sátánt: Sárkánynak, ősi kígyónak – amely név utal szerepére a paradicsomban – ördögnek, azaz rágalmazónak és Szatanász-nak, vagyis ellenállónak nevezi.
B) A fő kérdés most: Mi a Sátán megkötözésének jelentősége?
Ez egy nagyon vitatott kérdés. Fontos ezt megérteni, hogy tisztán lássuk az Úr uralkodását a földön. A következőkben két nézetet szeretnék ismertetni.
1. Az egyik nézet szerint a Sátán akkor lett megkötözve, amikor az Úr meghalt a kereszten. Ezt a nézetet képviseli William Hendriksen és különösen Anthony Hoekema.
Hoekema egy remek evangéliumi teológus, professzor volt Hollandiában. Sok könyvet írt, pl. „Az ember és természete” (The Man and his Nature) és egyik legfontosabb műve „A Biblia és a jövő” (The Bible and the Future).
Sajnálatos tény, hogy általában azok az emberek, akik egy nézetet, egy bizonyos látást képviselnek, sohsem foglalkoznak azokkal az írásokkal, melyeket egy másik „párt” képvisel! Így legtöbbször a premillenialisták nem olvassák el azokat a könyveket, melyek az amillenialista vagy postmillenialista nézeteket képviselik. De vajon hogyan tudnám látásomat képviselni ill. megvédeni, ha nem ismerem azok nézetét, akik mást tanítanak? Sok konfliktusnál, mely az evangéliumi keresztyénséget megosztja bizonyos eszkatológiai nézetekben, be kellene ismerni, hogy mindkét oldalon vannak pontok, melyeket helyben kell hagyni és szeretetben elviselni a Krisztus gyülekezetén belül. Hendriksen és Hoekema mindketten amillenialisták. A Sátán megkötözését mindketten egy bizonyos korlátolt értelemben látják. Azt a látást képviselik, hogy a Sátán korlátozva van abban, hogy hátráltathassa a gyülekezetnek egy aktív missziói program által való kiterjedését. Mit mond az olvasott szöveg: 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, 3 levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket. Látásuk szerint a Sátán nem tudja megakadályozni a gyülekezet növekedését, mert meg van kötözve. Képtelen a nemzeteket megtéveszteni, de más vonatkozásban nagy szabadsága van. Hendriksen a megkötözést a kereszttel hozza kapcsolatba. A Márk 3,26-27-ben az Úr gyógyító és démonokat kiűző szolgálatával kapcsolatban ezt olvassuk: Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát. Ezen nézet szerint a Sátán megkötözése a kereszt által történt. A gonosz még sok tekintetben aktív, de nem tudja többé a nemzeteket megtéveszteni, és ezért a gyülekezet meghódítja a nemzeteket.
Melyek e nézet nehézségei? János látomása bizonyos részleteket ad a Sátán megkötözésére nézve. Ezek a Sátán tevékenységének nem csak beszűkítésére, hanem teljes megszüntetésére utalnak. A mélység le lesz zárva és pecsételve, hogy meg ne szökhessen. A leírás a Sátán befolyásának teljes megszüntetésére utal a földön.
Másodszor, a Márk 3,16-17-ben olvasott példázat a kontextusban utal az ő ördögűzési feladatára, azaz az ő hatalmára egyes emberek felett a bűneik miatt.
Azonban itt a nemzetekről van szó. A Márk 3-nak nincs köze a népek megtévesztésére irányuló szándékához.
Harmadszor, vannak az Újszövetségben egyes igék, melyek támogatni látszanak Hoekema nézetét, ilyenek pl. a Lk 22,3; ApCsel 5,3;11,14 és 1.Pét 5,8. Ez utóbbi jól ismert: Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. Mindezeket a verseket lehet úgy értelmezni, hogy amit a Sátán ma művel az nem a népek megtévesztése. A gyülekezet ellenben diadalmasan meghódítja a nemzeteket az evangélium hirdetése által.
Lapozzunk a 2.Kor 4,3-4-hez: Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene (a Sátán) megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Más szóval az a tevékenység, amiben a Sátán inaktív volna Hendriksen és Hoekema állítása szerint, pontosan az, amire Pál itt úgy utal, hogy igenis aktív. A Sátán ma megtéveszt embereket, sőt egész nemzeteket! Negyedszer, ha a megkötözés Krisztus váltságművének a következménye, akkor hogyan volna lehetséges, hogy ez a megtévesztés megismétlődik az ezer év után? Mit olvasunk 7-8.versekben? (Jel 20,7) Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán,… Tehát ha valaki azt állítja, hogy a Sátán megkötözése a Krisztus befejezett váltságművének a következménye, de a jövőben lesz egy idő, amikor a Sátán el lesz oldozva, akkor ez azt jelenti, hogy Krisztus váltságműve mégsem befejezett a jövőre nézve. – Ha a Sátán most meg van kötözve, akkor úgy tűnik, hogy a lánca nagyon hosszú!
2. Ha az ezer év egybeesik az ezeréves királysággal és az ezeréves királyság a jövőben lesz, akkor a megkötözés is a jövőben kell, hogy legyen.
Ha a megkötözés a Sátán földi tevékenységére vonatkozik, akkor az ezeréves királyság is egy földi királyság lesz.
Ha az Úr győzelme a Sátán felett a kereszten egy bevégzett mű volt, akkor ez az ige a Jelenések könyvében nem vonatkozhat a keresztre. Ez az őskígyó eljövendő megkötözésére vonatkozik az ezeréves királyság alatt, mialatt a megváltottak a földön uralkodni fognak.
Egy ismert kommentátor a következőket mondja a népek ezer év alatt történő megtévesztésére nézve: „Ez világosan mutatja, hogy az ezeréves királyság ideje alatt jelentős népesség él majd a földön, akik ki lesznek téve a Sátán megtévesztésének. Ezt megerősíti egy kettős, megismételt kijelentés, amely szerint a győztesek, a szentek, akik ellenálltak a múltban a megtévesztésnek, uralkodni fognak Krisztussal. Nem lenne értelme az ő szolgálatuknak, ha olyan világ felett uralkodnának, amelyben ők laknak egyedül. Az a tény, hogy uralom lesz, sejteti, hogy lesznek emberek, akiknek szellemi állapota nem azonos azokkal a szentekkel, akik uralkodni fognak felettük.”
C)Az ezeréves királyság szükségszerűsége
Egy érdekes pontra szeretnék most rámutatni a 3. v. végét illetően.
Valaki egyszer megkérdezte: Miért is lesz tulajdonképpen ezeréves királyság? Hiszen Isten üdvtervében nem is lenne szükség egy földi ezeréves királyságra.
Néhány választ szeretnék erre nézve javasolni.
a) Az ezeréves királyságban az Úr nyilvánosságra fogja hozni uralmát a világtörténelemben. A királyság demonstrálni fogja Krisztus igazságát és a szentek bizonyságtételét a történelem folyamán. Ez lesz Isten szövetségi ígéreteinek beteljesülése népe számára, vagyis az Ábrahámi, Dávidi és Újszövetség ígéreteinek beteljesülése.
b) A millennium fel fogja tárni az emberi szív gonoszságát és ellenségeskedését Istennel szemben, mert itt az ördög nem fog megtéveszteni. Még az ezeréves királyság idején, amikor az Úr maga fog a földön uralkodni, akkor is lesznek emberek, akik lázadni fognak az Úr ellen – egy olyan világban, ahol az igazság uralkodik és Sátán meg lesz kötözve. Amikor az ördög el lesz bocsátva börtönéből, ez a gonoszság teljességében fel fog törni az emberi szívből. Itt mutatkozik majd meg igazán, hogy milyen gonosz az emberi szív. Ez a keresztyén tanítás egyik fontos pillére.
Vannak akik ezt mondják: „Ha nem tudod, hogy bűnös vagy, nem is lehetsz megmentve.” Ez igaz. Miért kellene Jézusnak értem meghalnia, ha nem vagyok bűnös? Sok keresztyéntől hallottam: „Tudtam, hogy bűnös vagyok. Amikor keresztyén lettem, akkor értettem csak meg igazán, milyen bűnös vagyok.” A keresztyén élet, a szentség egyik jellemzője az, hogy a szív romlottságának felismerése növekedik általa. Ezzel a szívvel kell élnünk, amíg nem leszünk az Úr jelenlétében. Ma nincs tökéletes diadal a bűn fölött.
c) A Sátán szabadon bocsátása az ezeréves királyság után bizonyítani fogja a királyság sérthetetlenségét, miután a Sátán rögtön le lesz győzve és a tüzes, kénes tóba lesz vetve. Az ezeréves királyság arra szolgál, hogy a történelem háztartásában, ahol a bűn uralkodott „nagytakarítás” történjen.
d) Az ezeréves királyság az Úr Jézus befejezett váltságművének koronája a történelemben. Ahogyan a bűnesett történt a földön, az emberi történelem keretén belül és kihatással volt az emberre és a teremtett világra egyaránt (az ember bűnesete nemcsak rá hozott átkot, hanem az egész teremtésre), úgy lesz a millenniumban láthatóvá, hogy nemcsak az ember lett a Fiú váltságműve által megváltva, hanem a teremtés is megszabadul az átoktól és része lesz a váltságmű dicsőségében.
Nézetem szerint, a millennium ezért egy szükségszerű korszak, amely Jézus Krisztus dicsőségét fogja demonstrálni. Nemcsak az egyes ember számára, aki Jézus Krisztus vére által, hitből meg lett váltva, hanem az Úr váltságművének kozmikus jelentőségében is. Az Úr a kozmosz megváltója és a mi személyes megváltónk. Ezért kap a millennium jelentős szerepet Isten üdvtervében.