A mai igeszakasz az Ószövetség összes messiási próféciájának csúcsa, Mount Everest-je. Ha valaki összeszámolná az Újszövetségben az összes utalást az Ézs 52-re és 53-ra, akkor el kellene ismernie, hogy ez a rész valóban minden messiási prófécia Mount Everest-je. A Jézus Krisztusról való kinyilatkoztatás az Ószövetségben itt éri el csúcspontját, és ez ennek az üzenetnek a legfélreérthetetlenebb kifejezése. Csak röviden szeretném felsorolni ezeket az újszövetségi igehelyeket: Róm 15,21; Jn 12, 37-38; Róm 10,16; Mt 8,17; 1Pt 2,24; Jel 5,6.12; 13,8; ApCsel 8,32-33; 1Pt 2,22; Jel 14,5; Lk 22,37; Róm 4,25; Zsid 9,28. Ezek az igehelyek mind az Ézs 52,13-53,12-ig terjedő igeszakaszra utalnak. Az Újszövetség szerzői alaposan áttanulmányozták ezeket az igehelyeket, és rendkívül fontos mondanivalóként beépítették üzenetükbe. János hét jelet választott ki, amelyek jól jellemzik Jézus életét és szolgálatát. Azt írja a Jn 20,30-ban: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben”. A Jn 12,37-ben, miután leírta és megmagyarázta ezeket a jeleket, az Ézsaiás 53,1 szavaival foglalja össze könyvének mondanivalóját: „37. Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 38. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá”?”Bizonyára ismerős számunkra az ApCsel 8-ból az etiópiai kincstárnok története. Ő egy vallásos prozelita volt, aki zsidó hitre tért. Jeruzsálembe ment, hogy részt vegyen egy ünnepen. Elment a hellenisták zsinagógájába, és meghallgatott egy István és Saul közötti vitát. Saul ott a zsidó hitet védelmezte Istvánnal szemben. Istvánról azonban azt mondja az Ige: „… de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt.” (ApCsel 6,10). Pál azt állítja magáról a Gal 1,14-ben: „És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében”. Istvánnak azonban nagyobb bölcsessége volt az Ige értelmezésében, mint Pálnak, és ebben a vitában Pál maradt alul. Ekkor volt ott a kincstárnok. Gazdag ember volt, hiszen volt egy hintója, (ma úgy mondanák, hogy volt egy Rolls Roysa vagy egy Cadillacja). A hazafelé vezető úton az ószövetségi írásokat olvasta és az ApCsel-ből tudjuk, hogy a Septuaginta, az Ószövetség görög fordítása volt a kezében. A Szentszellem elvezette Fülöpöt a pusztába, arra az útra, amelyen ő ment. Fülöp a hintó után futott (ha nem igyekezett volna, a komornyik már az 54. fejezethez ért volna!) és hallotta, hogy mit olvas a kincstárnok. Akkoriban hangosan olvastak az emberek, mivel a görög kéziratok nem hagytak ki szóközt a szavak között. (ApCsel 8,29) „Ezt mondta a Szellem Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” 30. Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” 31. Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34. Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” Ezt a kérdést még ma is felteszik a teológiai fakultásokon és a rabbi iskolákban. Egyesek azt gondolják, hogy ez az igehely magára Ézsaiásra vonatkozik, mások szerint Jeremiásra vagy valamelyik másik prófétára. Tehát ez a kérdés a mai napig aktuális. Ezután azt olvassuk: „35. Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.” Spurgeon mondta egyszer: „Ha nem derül ki ebből a három versből, hogy ez a názáreti férfi Isten Fia, akkor az olvasó a legmélyebb sötétségben van.”
Gyakran kapok támogatást kérő leveleket Messiás-hívő zsidó szervezetektől, amelyekben gyakran bizonyságtételek is szerepelnek. Az egyik ilyen levélben volt egy hír, amely egy misszionárius nőnek egy zsidó asszonnyal folytatott beszélgetetéséről szólt. A beszélgetés végén ez a Messiás-hívő misszionárius nő felolvasta az Ézsaiás 53-at. Az Ószövetség összes áldozata közül a Messiás volt az egyetlen tökéletes áldozat. Azt mondta a misszionárius nő: A judaizmus olyan üres, és csupán egy hagyományos családi szertartásnak tűnik. Itt egy személyről van szó, nem egy vallásról! Ebben a beszélgetésben ez a misszionárius nő Jézust tudta hirdetni. – A missziónak egy másik munkatársa egyszer három zsidó emberrel ült le, és ószövetségi igehelyeket olvasott fel nekik. Végül eljutott az Ézs 53-hoz. Mindhárman elcsodálkoztak azon, hogy ez a rész az Ószövetségben szerepel, nem pedig az Újszövetségben.
Ebben a 15 versben 5 versszak van. Minden versszak 3 versből áll. Az első versszak az Ézs 52,13-15-ben található. Az Ézs 53-ban 12 vers szerepel, vagyis 4×3 vers. Ezek a versek a vége felé egyre hosszabbak lesznek. Az utolsó vers, az 53,12 a leghosszabb.
Még valami. Ez a fejezet Jahve szolgájáról nagyon figyelmesen van megfogalmazva. Nemcsak, hogy 5 versszakból áll, de minden versszak első szava megadja az adott versszak témáját! Pl. Az Ézs 52,13-ban ez áll:„Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.” Ez a téma. Azután az Ézs 53,1-ben ezt olvassuk: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” Itt a nép hitetlensége a téma. 53,4: „Pedig … a mi fájdalmainkat hordozta.” Itt a téma, amely az 53,4-6-ra vonatkozik, Jézus helyettesítő váltságműve. A következő versszak így kezdődik az Ézs 53,7-tel: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.” Az utolsó témát az Ézs 53,10 foglalja össze: „Az ÚR akarata volt, hogy összetöressen.”
- Ézs 52,13-15: Jahve szenvedő szolgája eredményes: „Eredményes lesz szolgám munkája”.
- Ézs 53,1-3: A fel nem ismert szenvedő Messiás.
- Ézs 53,4-6: A helyettesítő szenvedő Messiás.
- Ézs 53,7-9: Az engedelmes szenvedő szolga: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.”
- Ézs 53,10-12: Az előre elrendelt szolga: „Az ÚR akarata volt, hogy összetöressen.”
Menjünk végig ezen az 5 versszakon és próbáljunk meg levonni belőle néhány gyakorlati következtetést.
- Ézs 52,13-15: Jahve szenvedő szolgája eredményes. Nietzsche azt mondta: „A siker mindig egy nagy hazug volt.” Sok igazság van ebben. A siker nem mindig siker Isten szemében. A siker nem mindig siker más emberek szemében. Mindnyájan ismerünk nagyon sikeres üzletembereket, akik azonban nem egészen tisztességes módszerekkel gazdagodtak meg. Ezek még az emberek szemében sem sikeresek. A siker egy nagy hazug. Sokan nem feltétlenül a kemény munkájuknak köszönhetik sikerüket, hanem egyszerűen csak jókor voltak jó helyen.
Jézus életében azonban a siker egyszerre hazugság és ugyanakkor a legnagyobb igazság is. Ha megfigyeljük az Úr életét, azt mondhatjuk, hogy sikertelen volt. Egy teljesen hétköznapi ember, egy egyszerű ács volt, aki fellépett és harcolt a vallásos előljárók ellen, és elveszítette ezt a harcot. Kivégezték. – Harmadik nap azonban feltámadt a halálból, és ez példátlan siker volt. Ez valódi siker volt. Úgy kezdődik versszakunk:„Eredményes lesz szolgám munkája”. A siker arra a váltságműre vonatkozik, amit véghezvitt. Isten úgy nevezi Őt: Szolgám. Isten akaratát teszi, más emberekért teszi meg. 52,13: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.” Az „eredményes lesz”, „magasra emelkedik” és „igen hatalmas lesz” kifejezések Jézus szolgálatának három szakaszát jellemzik. Halála utáni szolgálatát jellemzik! „Eredményes” volt, vagyis feltámadt a halálból, „magasra emelkedett”, vagyis a mennybe ment és „igen hatalmas” lett, vagyis helyet foglalt Isten jobbján.
Jézus sikere szolgálatának ezt a három aspektusát tartalmazza.
Ezt követően azt mondja Ézsaiás, hogy ennek a szolgának a szolgálata megaláztatásban és felmagasztalásban fog kibontakozni: „14. Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. 15. De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak.” Amennyire iszonyodtak tőle sokan az első eljövetelekor, úgy fognak majd csodálkozni második eljövetelekor. Lealacsonyodása és megalázkodása által mindenek fölé fog emelkedni. Az a szó, hogy „bámulatba ejt” tulajdonképpen azt jelenti, hogy „meglep, csodálatba ejt” majd sok embert, ami teljesen ellentétben áll a 14. versben szereplő „iszonyodtak tőle” kifejezéssel.
Egy csodálatos párhuzam van e között az 5 versszak között és Mózes 3. könyvében, a Léviták könyvében szereplő 5 féle áldozat között. A 3Móz 1-ben az égőáldozatról ír Mózes. A következő fejezetben azételáldozatról olvashatunk. Ezt követi a következő fejezetben a békeáldozat. A 4. fejezetben a vétekáldozatról ír, az 5. és 6. fejezetben pedig a jóvátételi áldozatról.
Az égőáldozat a szolga szolgálatát írja le, aki teljesen aláveti magát Isten akaratának. Aki teljes engedelmességben szolgál Istennek. „Eredményes lesz szolgám munkája”. Véghez fogja vinni Isten akaratát. Mi Isten akarata? A Fiú váltsághalála, feltámadása, mennybemenetele, és az Atya jobbján való helyet foglalása. Mindebben eredményes volt!
Hadd jegyezzek meg itt valamit. Nemrég az 1Thessz 1,1-10-re esett a tekintetem. Pál azt írja a Thesszalonikabelieknek a 3. versben: „emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat,szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát”. Ezzel a három dologgal lehet összefoglalni és jellemezni egy keresztyén ember életét. Ezután a 9. versben a megtérésükről ír: „mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez”. Ez a hit munkája. Amikor egy ember pozitív módon Istenhez fordul, akkor minden negatív dolog eltűnik. Vannak olyan fák, amelyek nem hullajtják le a leveleiket ősszel. A halott levelek ott lógnak az ágakon, de amikor tavasszal megjelennek az új levelek, akkor lelökik a halott leveleket. Amikor Istenhez fordulunk, akkor eltűnnek a bálványok. Ez a megszentelődés titka a keresztyének életében. Minél többet foglalkozunk Jézus Krisztussal, annál kevesebbet fogunk foglalkozni más dolgokkal. És akkor, azt mondja, „hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok”. Ez az, amit most teszünk. „Az élő Istennek szolgálunk”. Ez egy szeretet szolgálat! Olyan szolgálat, amely szeretetből fakad! Azért szolgálsz a vasárnapi iskolában, az énekcsoportban, a házikörben, a kórházi látogatásban stb., mert úgy gondolod, hogy ezt kell tenned? Nem szeretetből teszed? Mindez csak kötelesség, teher a számodra, a közösséghez tartozás megnyilvánulása? Szeretném remélni, hogy a gyülekezetben mindazok, akik szolgálatot vállalnak, a Krisztus iránti szeretetük miatt teszik, mert Ő előbb szeretett minket. Remélhetőleg nem azért teszik, mert végigcsináltak egy „kegyelmi ajándék” tesztet, vagy mert egy elöljáró azt mondta nekik, hogy ezt vagy azt kellene csinálnod. Pál a következőképpen fejezi be gondolatmenetét a 10. verssel: „és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól”. Ez a reménység állhatatossága. A thesszalonikabelieknek üldöztetésekben volt részük és nehéz helyzetekben kellett kitartaniuk. Mi várjuk Őt? Milyen szép lenne, ha amikor visszajön, a térdeiden találna téged! Talán félbe sem szakítana téged. – Amikor későn érsz haza, és látod a fényt az ablakban, akkor tudod, hogy várnak rád. Ez jó érzés. Vajon az Úr nem örül annak, ha tudja, hogy várnak Rá?
- A következő versszak (az Ézs 53,1-3) témája a „fel nem ismert szenvedő Messiás”. „A nagyság abból áll, hogy félreismernek”. Nem lehet azonban megfordítani ezt az állítást és azt mondani, hogy „ha félreértettek akkor nagy vagy”. Az azonban igaz, hogy az igazán nagy embereket félreértik vagy nem értik meg. Ilyenek voltak Szókratész, Pitagorasz, Jézus, Luther, Kopernikusz, Galilei, Newton, stb.
Az Ézs 53,1-ben arról olvasunk, hogy azoknak a zsidóknak a leendő maradéka, akik hisznek Jézus Krisztusban, vissza fognak tekinteni és felismerik majd, hogy hogyan bántak a Messiással első eljövetelekor. – Az Ézs 53,1-8-ban az eredeti szövegben minden múlt időben van írva. Tulajdonképpen a Szentszellem a távoli jövőbe helyezi Ézsaiást, azoknak a zsidóknak a csoportjába, akik Jézus 2. eljövetelekor, Izraelben, hinni fognak benne. Leírja, hogy mit fognak mondani arról, hogy hogyan viselkedtek első adventkor. Mit olvashatunk a Zak 12,10-ben? : „Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.” Vajon mit fog mondani a zsidó nép, amikor majd egyértelművé válik, hogy Jézus a Messiás? Tudom, hogy mit fognak mondani. Nem azért, mert próféta vagyok és a jövőbe látok, hanem mert a Zak 12,10-14 megfogalmazza ezt. Keserűen fogják mondani (Ézs 53,1): „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR karja? 2. Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” Ezt fogják mondani, mint egy vallomásként.
Valami gyakorlati dolgot szeretnék most megemlíteni. Mit olvasunk az 1. versben? „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR karja?” Mi ennek a jelentése? Nos, ez azt mondja el számunkra, hogy a legtisztább tanítást sem lehet megérteni az Úr Jézusról, ha a Szentszellem nem jelenti ki valakinek. „… ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR karja?” Vagy más szavakkal kifejezve: Ha evangélista lennék, és 100 vagy akár 1000 főből álló hallgatóság előtt olyan világosan mondanám el az evangéliumot, mint még senki sem tette, egy hallgatónak sem lenne belőle semmi haszna, kivéve, ha a Szentszellem érthetővé teszi az Igét a szívükben. Senki sem hirdette olyan tisztán és érthetően az igazságot, mint maga Jézus. Senki sem hirdette hatalmasabban, a Szentszellem erejével, mint Ő. Szolgálatának végét mégis így foglalja össze János az Ézs 53,1-gyel együtt: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR karja?” Olyan kevesen hittek neki, hogy szinte alig lehetett őket megtalálni. Sikeres volt? Igen, ez magától értetődő. A Szentszellem munkálkodott e generáció néhány tagjának szívében. Mások azonban nem hittek. Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy miért nem: Meg voltak keményedve. – Egy ismert evangélista azt mondta: A Zsolt 8,4-ben ez áll: „Ha látom az eget, ujjaid alkotását, …” Vagyis Istennek csupán az ujjaira volt szüksége ahhoz, hogy megalkossa az eget. Amikor azonban Jézus Krisztusban véghezvitte a megváltás munkáját, az egész karjára szüksége volt. „ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR karja?
A második áldozat az ételáldozat volt. Hogy nevezik itt az Úr Jézust? „A fájdalmak férfia”. A Léviták könyvének 2. fejezetében ételáldozatként finomlisztet használtak. Ez a mi Urunk tökéletes emberi mivoltát fejezi ki. A finomra szitált liszt az ember Jézus tökéletességét fejezi ki. Az én jellemem nem olyan, mint a finomliszt. Erre a legjobb tanú a feleségem. Az Úr Jézus soha nem mondott olyat, ami nem volt helyes az adott időben. Soha nem beszélt fölösleges dolgokról. Ő volt a tökéletes ember.
- versszak: Ézs 53,4-6: A helyettesítő szenvedő Messiás.
Itt Jézus helyettesítő szerepen van a hangsúly. Ez egy nagyon ismert rész, és amikor olvassuk ezeket a verseket, akkor észrevehetjük, hogy milyen gyakran szerepelnek benne a „mi”, „nekünk”, „mindnyájan”, „mindenki” szavak: „4. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtottamindnyájunk bűnéért.”
Nincs olyan igehely, amely világosabban írná le Jézus helyettesítő áldozatát, mint ez! Értünk halt meg! „Az ÚR őt sújtotta” kifejezésegy ember agyonütését jelenti. Ez egy elég drasztikus megfogalmazás. Mintha Isten haragjának zivatara, az összes villám Őt érte volna. Isten erre a felkiáltásra késztette: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
A harmadik áldozat a Léviták könyvének 3. fejezetében békeáldozat volt. Ezt az áldozatot a papok békéltetésként mutatták be. Ez áll az 5. versben: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen”. Krisztus megváltó munkája által van békességünk Istennel. Pál azt mondja a Róm 5,1-ben: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által”. Ha hiszek Jézus Krisztusban és megbocsátattak a bűneim, akkor állhatok meg békességben Isten előtt és lehetek teljes harmóniában Vele. Bármi történjék is, letérdelhetek elé, és tudom, hogy az Atya meghallgat engem.
- versszak: Ézs 53,7-9: Az engedelmes szenvedő szolga.
Egy kommentár ezt a csend vizsgájának nevezi. A csend egy különleges dolog volt az Ószövetségben. Az Ószövetségben az emberek ritkán hallgattak. Vagy pereltek Istennel megpróbáltatásaik közepette, vagy pedig megvallották bűneiket. – Az Úr Jézus halála előtti meghurcoltatása során nem rótta fel mások bűneit. Azonban nem is volt mit megvallania, mivel nem voltak bűnei. Soha nem kellett azt mondania Atyjának: Atyám, sajnálom, hogy ezt vagy azt mondtam, illetve tettem. Rámutatott a bűnre, Neki azonban nem voltak bűnei. Mégis saját magát állította Isten ítélőszéke elé.
Jézus szenvedéseinek 3 forrása volt: Isten, az emberek és a saját, önként vállalt, Atyának való engedelmességéből fakadó szenvedése.
A 4. áldozat a Léviták könyvében a vétekáldozat volt. Ezt az áldozatot Izrael törvényszegései miatt kellett bemutatni. Ha valaki vétkezett, akkor vétekáldozatot kellett bemutatnia. Az áldozat egy részét be kellett vinni a „kijelentés sátrába” és ott elégetni, Istennek tetsző áldozatul. Az állat maradék részét a táboron kívülre kellett vinni és ott elégetni, mintegy az ítélet szimbólumaként. – Amikor Jézus meghalt, nem Jeruzsálemben halt meg. Jeruzsálem kapuin kívül, a táboron kívül halt meg. Ezzel azt fejezték ki, hogy a Názáreti Jézusnak nincs közössége Izraellel. Kivezették a táboron kívülre. Ézs 53,8: „Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!” Ő volt az Izraelért bemutatott vétekáldozat.
5. Végül az utolsó versszak: Ézs 53,10-12: Az előre elrendelt szenvedő szolga.
„Az ÚR akarata volt az, hogy összetöressék”. Mit mondtál volna, ha tudtad volna, hogy Jézus Jahve szolgája, aki Istenhez tartozott. Azután pedig láttad volna Őt meghalni a kereszten, mit mondtál volna? – Mi történt a tanítványokkal? Mindannyian elszaladtak és nyaldosták a sebeiket. Amikor ketten közülük az Emmusi úton mentek, és találkoztak az Úrral, éppen róla beszélgettek, és ezt mondták: (Lk 24,21) „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt”. Minden reményük odalett! És az, aki mindannyiuk áldásaiért felelős volt, mellettük állt. Azt mondhattuk volna: Isten elhagyta a saját szolgáját. „8. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9. A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul”. Azt mondhatnánk: Isten elhagyta Őt. Ezért áll az 53,10-ben: „Az ÚR akarata volt az, hogy összetöressék.” Isten az Ő tervét szolgájának összetöretése által vitte véghez. Az „összetörni” szó utalás a Genezis (1Mózes) 3,15-re, az asszony magjára, aki a kígyó fejére fog taposni, és a kígyó sarkát fogja mardosni. „Az ÚR akarata volt az, hogy összetöressék.” Azért tette ezt, mert nem szerette az Ő Fiát? Nem, hanem azért, mert ennyire szeretett minket. Irántunk való szeretetének kifejezése az Ő Fiának halála. Meg tudjuk ezt érteni?
A Léviták könyvének utolsó áldozata a jóvátételi áldozat. Ehhez csak ennyit szeretnék mondani: Amikor az Ézs 53,10-ben azt olvassuk, „De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele”, akkor ez éppen erről az áldozatról beszél. Ő mindaz volt számunkra, amit a jóvátételi áldozat jelenthet számunkra.
5 versszak, 5 áldozat. Az 5 áldozat Krisztus megváltó munkájának 5 oldalát mutatja be. Mindegyik áldozat Krisztus halálának különböző aspektusait hangsúlyozza. Az égőáldozat: Teljesen átadta, rendelkezésére bocsátotta magát Istennek.Azételáldozat: A tökéletes ember.A békeáldozat: Áldozata által megbékéltetett minket Istennel.A vétekáldozat: A törvényszegések miatt hozott áldozat. Nemcsak a bűnökért halt meg, hanem a bűnök következményeiért, az én bűneim és mások bűneinek a következményeiért.
Az Ézs 53 a bibliai próféciák sarokköve, mert ebben megtaláljuk Jézus váltságművének minden aspektusát. Őróla olvasunk, de Ézsaiás nem mondja meg, hogy ki az. Látunk arcokat, akik csodálkozni fognak második eljövetelekor, de Őt magát nem látjuk. Kicsoda Ő, hogy hívják? Ézsaiás nem mondja el nekünk. Nem írja le a Biblia, amíg el nem jutunk az Újszövetséghez, és Fülöp szájából nem halljuk: „Fülöp … így szólt: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.”
Ő az, aki minden messiási próféciát beteljesített. Ő az, aki meghozott minden áldozatot. Ő a próféciák csúcspontja. Ő a mi Megváltónk. A te Megváltód is?