Ma három helyről fogunk igéket olvasni. A Genezisből, a Zsidókhoz írt levélből és Júdás leveléből. Mindegyik igeszakaszban egy Énok nevű férfiról van szó. Gen (1Móz) 5,18. 21-24: „18. Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette.21. Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22. Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 23. Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.”Zsid 11,5-6: „5. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”
Júdás 14-15: „14. Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15. hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.”
A Zsid 10-ben a hívők fel lesznek szólítva, hogy tartsanak ki türelemmel mindaddig, amíg az ígéretek be nem teljesednek rajtuk. Zsid 10,36: „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.”
Ebből adódik a kérdés: Mi a hit? A 11. fejezetben megtaláljuk erre a választ. Az ószövetségi szentek életének csodálatos magyarázatát. Ábel volt az első példa arra, hogy mit jelent hitből élni, hogy mi a hitből való áldozat. „4. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”
Ez az élet kezdete. Megállapítottuk, hogy az áldozat az alap. Vétkeztünk Isten ellen, de Isten adott egy áldozatot, amely elvette a bűneinket, hogy életük lehessen mindazoknak, akik hisznek benne. Ez az élet kezdete. Ha valaki egyszerűen azt mondja: Köszönöm Uram, hogy Jézus Krisztus, aki szeret engem odaadta magát értem, akkor elkezdődik egy szellemi élet. Akkor újjászületünk, megbocsáttatnak a bűneink, új életünk lesz, Isten gyermekeivé leszünk, Jézus Krisztus gyülekezetének tagjai leszünk. Így leszünk keresztyének.
A következő lépés a hitben való járás. Ennek jó példája Énok élete. Ezért következik a felsorolásban Ábel élete után Énok élete. Ez a hitélet folytatása. Ennek kulcsszava: a közösség. Magától értetődő, hogy itt a csúcspont a jutalom, a kulcs gondolat viszont a hitben való járás. „5. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” Az elragadtatás újszövetségi kifejezés Énok eltűnésére, ami azért történt, mert Isten szemében kedves életet élt. Isten örömét lelte benne, mivel Istennel járt. Vizsgáljuk meg sorrendben a három igeszakaszt.
A Gen 5-ben találjuk meg Énok hitének történetét. Ez a fejezet a Biblia legunalmasabb fejezete, 1500 év történelmét kevesebb, mint 1500 szóba belesűrítve írja le. Nagy teljesítmény, de ez egy elég monoton fejezet. Az 5. fejezetben újra és újra az a kifejezés fordul elő: „… és meghalt”. (8x) A monotónia ezzel még nem ér véget. 5,18-20: „18. Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19. Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20. Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt.” 5,25-27: „25. Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26. Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 27. Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt.” Mindig ugyanaz a formula. Újra és újra felbukkan az „… és meghalt” kifejezés. Az Ószövetség nagy temetője található meg itt. De egy valaki hiányzik. Egy férfi, aki Istennel járt és közvetlenül bemehetett az örökkévalóságba. Amennyire tudhatjuk, még mindig Vele jár. 5,24: „24. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.”
Az 5. fejezetben szereplő minden emberről azt olvassuk, hogy éltek és utódokat nemzettek. Énokról ezt : Istennel járt. – Az összes többi embernél azt olvassuk: „és meghalt”. Énokról ezt: „egyszer csak eltünt”. Valaki azt mondta, hogy az „Énok az Istennel járt” kijelentés a Biblia legrövidebb életrajza. Én nem vagyok benne biztos, hogy ez valóban így van-e. Az ApCsel 13,36-ban azt olvassuk Dávidról: „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.” Ez is egy elég rövid életrajz. De az „Istennel járt” kijelentés biztos, hogy a legrövidebb életrajzok egyike. Többet nem tudunk meg Énok életéről, de ebben a kijelentésben valóban benne van minden, amit egy emberről el lehet mondani. Istennel járt. Egy apa, aki Istennel járt! Mit kívánhatna egy gyermek többet, mint egy olyan apát, aki Istennel jár? Istennel járt és nemzett fiakat és lányokat. Ez a vers bemutatja Énokot, mint apát.
De mond valamit az Ige Énokról, mint férjről is. Mi lehetne nagyobb áldás egy asszony életében, mint az, hogy a férje Istennel jár? Vagy fiatal emberek, akik egy életre szóló társat keresnek. Mi a kritérium? Nem annak kellene lenni, hogy a másik fél vajon Istennel jár-e? Mond valamit az Ige Énokról, mint szomszédról is. Milyen szép lenne, ha a bal és jobb oldalon lakó szomszédaid is olyan emberek lennének, akik Istennel járnak. – Mond valamit az Ige Énokról mint polgárról is. Milyen szép lenne, ha Budapest polgárai mind Istennel járnának. Mennyire más képet mutatna akkor a város. – Milyen jó lenne, ha a munkahelyeken ismindenki Istennel járna.
„Énok az Istennel járt” – ez a teljes életrajz!
Még valamit meg kell jegyeznünk Énokról. A kommentárok nem egységesek. Milyen szövegösszefüggésben áll a Bibliában az „Énok az Istennel járt” kifejezés? Gen 5,21-22/a: „21. Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22. Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.” A szöveg ugyan nem mondja ki konkrétan, de azt érezteti, hogy Metuselah születésének van valami köze Énok Istennel való járásához. Az apává válás megváltoztatja az embereket. Amikor valaki megházasodik és aztán szeretett felesége megajándékozza őt egy fiúval vagy lánnyal, aki az ő képmása. Egy olyan életet tart a kezében, akiért felelősséggel tartozik! Lehetséges, hogy abban a pillanatban, amikor Énok a kezébe vette Metuselahot, azt mondta: Rendbe kell hoznom az Istennel való kapcsolatomat, és letérdelt és ettől kezdve Istennel járt 300 éven keresztül.
A szöveg ugyan ezt nem mondja ki, de sugallja. Mit jelent Metuselah neve? A dárda embere. Ez nekem semmit nem mond. Régebbi kommentárok azt mondják, hogy Metuselah neve azt jelenti: Amikor meghal, be fog következni”. Ha ez igaz, akkor a Metuselah szó összefüggésben van az özönvízzel. Amikor Metuselah meghalt, akkor jött a özönvíz. Lehetséges, hogy már Metuselah születésekor kirajzolódott az özönvíz ítélete? Talán ez indíthatta Énokot arra, hogy Istennel járjon? Énok 65 éven keresztül egészen átlagos életet élt, aztán pedig 300 éven keresztül egy különleges életet. Nem ismerek egyetlen olyan keresztyént sem, aki Istennel járt, és nem lett volna előtte egy élménye Istennnel. Egy keresztyén, aki Istennel jár, vissza tud emlékezni az életében arra, hogy volt egy nap, amikor Isten megváltoztatta és attól kezdve Istennel járt. Újjászületésünk pillanatától kezdve Istennel kellene járnunk. De legtöbbünknél ez nem így van. Dwight Moody azt mondta, amikor az életéről írt, a nagy chicago-i tűzvész után, amikor porig égett a Moody Bible Institut és a templom, New Yorkba ment, hogy pénzért könyörögjön. Utált koldulni. Amikor így magával harcolt New Yorkban, volt egy olyan élménye, ami teljesen megváltoztatta. Azt írja, „Isten áldása az életemben olyan nagy volt, hogy megkértem, vegye el kezét rólam. Alig tudtam elviselni. Ugyanazt a régi üzenetet, evangéliumot hirdettem, mint korábban. Egy szót sem változtattam meg az igehirdetésemben, mégis történt valami az összejöveteleken. Sokan megtértek, pedig ugyanazt a régi üzenetet hirdettem, mint előtte.” Ez egy olyan élmény volt, amely teljesen megváltoztatta az életét, és elkezdett Istennel járni. Nem kellene, hogy mindannyiunknak legyen egy ilyen élménye? De nyilvánvalóan nem járunk Istennel. Nagy változást hozna, ha úgy döntenénk, hogy teljes szívünkből Istennel akarunk járni. Nem szükséges, hogy egy „karizmatikus” élményünk legyen. Nem kell keresnünk egy „második áldást”, egy „Szent Szellem keresztséget”. Isten minden szükséges dologgal ellátott és megáldott bennünket. De újra meg kellene tapasztalnunk azt, ami már a miénk.
Gen 5,22: „22. Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.” Attól a perctől kezdve, hogy megszületett első gyermeke, Énok életét az Istenbe vetett teljes bizalom jellemezte. Ez a hit az Isten iránti nagy szeretetét fejezte ki. Istennel járt. Isten mindig jelen volt az életében.
Énok Istennel járt. Nem csak gondolkodott Istenről. Nem csak teológiája volt Istenről. Istennel járt. Mit jelent ez az Istennel való járás?
Először is haladást jelent. Ez egyértelmű.
Azt is jelenti, hogy isteni egyetértés volt közöttük. Azt mondja Ámosz (3,3):„Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” Istennel járt, mert ugyanaz volt a véleménye, mint Istennek. Nem volt köztük diszharmónia. – Gyakran annyira bizalmatlanok vagyunk Isten felé, pedig Ő az egyetlen, akiben nem lehet csalódni. Szeret minket, és akarata tökéletes életünkre nézve.
A feleségeink szeretnek minket, de nekünk, férfiaknak nem mindig van meg a szükséges bölcsességünk. Gyakran jó tanácsot adnak nekünk. Hallgatnunk kellene rájuk! – De az egyetlen személy, aki tökéletes tanácsot adhat nekünk, és tökéletesen szeret bennünket, az Isten.
Az Istennel való járás kölcsönös egymás iránti bizalmat is jelent. A Jób 13,15-ben ez áll: „Hiszen megölhet engem! Mégis bízom benne!” Nem így áll: „És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?” Ha valaki Istennel jár, megtanulja megismerni Istent! Tökéletes bizalmi kapcsolatról van szó. Olyan szépen van ez megfogalmazva a Zsoltárok könyvében Mózes életével kapcsolatban. Zsolt 103,7:„Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.” Izrael népe látta Isten cselekedeteit az Egyiptomból való kivonulás során. Megtapasztalták Isten hatalmát. De Mózes volt az, aki ismerte Isten útjait, mert Mózes Isten embere volt. Ő nemcsak a hatalmának megnyilvánulásait ismerte, hanem magát Istent.
Lépést tartott Istennel. Milyen gyakran mondja a feleségem, amikor sétálunk: „Nem tudnál rövidebbeket lépni, nem érlek utol”. – Erre jó példa a Bibliában Péter esete. Amikor jöttek a katonák, hogy letartóztassák Jézust, bár Péter az Úrral volt, fogta a kardját és levágta vele Málkus fülét. Az Úr elé futott. – Később Péter a tűz mellett ült, amikor odament hozzá egy szolgálóleány és azt mondta: Te is vele voltál. Péter fogadkozott és átkozódott, hogy nem volt vele. Megtagadta az Urat. Most az Úr után járt. Nem így vagyunk ezzel gyakran mi is? Előre futunk, és azt várjuk Istentől, hogy megáldja a lépéseinket. Vagy Isten mögött kullogunk, és azt mondjuk Neki, hogy ne sürgessen annyira. Istennel járni azt jelenti, hogy lépést tartunk Vele. Ha megy, mi is megyünk, ha megáll, mi is megállunk.
Az Istennel való járás boldogságot is jelent. Dávid mondja a Zsolt 23,4-ben, a jól ismert igehelyen: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Az Istennel való járás boldogság és elégedettség. Egy barát vagy egy társ társasága gyakran fárasztóvá válik. Isten társasága soha.
Az Istennel való járás biztonságot is jelent. A nagy Jahvéval együtt járni! „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen”, az együtt jár Istennel. Az Istennel való járás biztonságot nyújt.
Az Istennel való járás tisztességben való járást jelent. Sokan sok pénzt adnak ki azért, hogy egyszer a Fehér házban tölthessék az éjszakát, vagy a miniszterelnökkel vacsorázhassanak. Vagy együtt lehessenek egy fotón valamelyik filmsztárral azt bizonyítva, hogy a társaságában voltak. Nekünk megvan az a kiváltságunk, hogy Istennel járhatunk.
Az Istennel való járást az is jelenti, hogy jutalmat kapunk. Az az ember, aki Istennel jár, hatással van másokra. Van egy történet Lord Rotschild-ről a londoni tőzsdén. Roschild-nek bemutattak egyszer egy fiatalembert, aki az értékpapírértékesítéssel foglalkozott és karrierje kezdetén állt. A férfi azt kérte Rotschild-től, hogy támogassa a tanácsaival. Rotschild-ot meghatotta a fiatalember őszintesége, és megkérte, hogy tegyen vele egy rövid sétát. Átmentek a londoni tőzsde épülete alatt, az egyik végéről a másikra. A fiatalember elmesélte az elképzeléseit és a terveit az idős férfinak és Rotschild segítségét kérte. Rotschild azt felelte neki: Már segítettem is. Mi történt? Az emberek látták a fiatalembert Rotschild-dal beszélgetve és azt mondták magukban: Ez bizonyára egy felemelkedő üstökös. Ennek az embernek biztosan komoly képességei vannak, ha Rotschild-dal találkozik. Nagy sikerei lettek az életben. Aki Istennel jár, azt Isten használni fogja. Ha Isten oldalán vagyunk, akkor díszhelyen vagyunk.
Énok hite az 5,24-ben van összefoglalva: „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten”.
Nem csodálatos a Biblia? Micsoda egyszerűséggel írja le a csodákat! Jézus feltámadásakor is milyen egyszerű történetet olvasunk arról, hogy az asszonyok elmentek a sírhoz és ott csak az elhengerített követ találták. Nem találjuk meg magának az eseménynek a leírását igazi hollywoodi stílusban. Egyszerűen a tények vannak leírva. Ugyanúgy, mint az 5,24-ben: „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten”.
Ha tudni akarjuk, hogy mi a különbség az emberek és a Biblia között, akkor csak el kell olvasnunk a zsidó mítoszokat Énok történetéről. Az egyik ilyen mítosz azt mondja: Énok szövetséget kötött a halál angyalával, és ennek 3 pontja volt. 1. Azt mondta Énok: Szeretnék meghalni, és az megengedte neki, hogy meghaljon, hogy tudja milyen meghalni. 2. Aztán azt mondta, hogy szeretné látni a gonosz világát, hogy tudja, mi a gonoszság. Ezt is megengedte neki. 3. Aztán azt mondta, hogy szeretné látni a Paradicsomot. Ezt is megengedte neki, és az annyira tetszett Énoknak, hogy soha többé nem tért vissza. – Ezzel szemben a Biblia azt mondja az 5,24-ben: „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten”.
A Biblia így fejezi ki ezt az eseményt.
Gondolj Énok családjára! Ha te lettél volna az egyik fia vagy lánya. Micsoda apa! Bizonyára egy kutató expedíciót indítottak, hogy megtalálják. Hol van Énok? – kérdezhették egymástól. De nem találták meg, mert Isten magához vette. A gyermekei látták hogy apjuk hogyan élte meg az igazságot a gyakorlatban. Valaki azt mondta: Nem ajándékozhatod oda a gyermekednek a Bibliát bőrkötésben. Azaz megteheted, de az nem maga a Biblia. Csak egy olyan életet tudunk nekik adni, amely a Bibliának van szentelve.
Énok gyermekeiről semmit nem tudunk. Valószínűleg nem voltak szentek.
Menjünk tovább a Zsid 11-hez. Ott is találunk érdekességeket Énokról. A 11,5-6 az Újszövetség kommentárja a Genezisről. Itt olvashatunk Énok hitéről. A tartalmáról, a következményéről és a beteljesedéséről. A Zsid 11,6/a-ban, ami a 11,5 alapja, azt olvassuk: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt”. Kiegy ortodox teológus? Az aki elhiszi aBiblia tényeit. Az, aki hiszi és ismeri a Biblia tényeit. De itt többről van szó, mint ortodox teológiáról. Egy ember akkor válik isten emberévé, ha az ortodox teológiát átülteti a gyakorlatba. Énok első helyen hitt Isten valóságosságában. Hitt abban, hogy jelen van az életében. Isten nem a képzeletemnek vagy a spekulációmnak a tárgya. Énok tudta, hogy Isten létezik és Vele járt. – A világ megpróbálja bekötni a hívők szemét és megkérdőjelezi, hogy Isten valóban létezik-e. De Énok tapasztalatból tudta, hogy van Isten. – Ha valaki nem látja Istent, arról ő tehet. Isten ott van, akár látjuk, akár nem.
11,6/b: „mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Ez a hit akcióban! Énok tudta, hogy Isten nemcsak van, hanem törődik is vele. „Isten jelen van, és nem hallgat”! Ha keresed Őt, akkor meg fogod ismerni, és ha Vele jársz, akkor jutalmat fogsz kapni. Az Istennel való életnek következményei vannak.
Még valamit megtudunk Énokról. Olyan ember volt, aki a jövőbe tekintett. Júdás azt mondja, hogy azt hirdette: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15. hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” Énok Istennel járt, de a jelenét a jövő határozta meg. Az Úr eljövetele hitének részét képezte. – Sokat beszélünk a második adventről. De kevesen élnek úgy, mintha az Úr akár ma is eljöhetne. – Emiatt Énokban örömét lelte Isten, és elragadtatott.
Egy kislány, amikor az anyukája megkérdezte, hogy mit tanultak a vasárnapi iskolában, azt mondta: „Énokról tanultunk”. Az anyukája megkérdezte: „És mit tanultatok?” „Énok hosszú sétákra ment Istennel. Egy napon olyan messze ment otthonról, hogy Isten azt mondta neki: Énok, már olyan messze vagy otthonról, hogy jobb, ha hazajössz hozzám.”
Nehezebb most a 21. században Istennel járnunk, mint régebben? Más a mi korunk? – Nos, tekintsünk vissza arra, hogy mit mondott Júdás Énok koráról. Akkor minden csupa eldorádó volt? Nem. Mit mond a prófécia? Júdás levele nemcsak az eretnekekre és a tévtanítókra irányult, hanem ennek a világnak a gonosztevőire és erőszakos embereire is.
Énok volt a hetedik ember Ádámtól számítva. Ez a különlegességének a jele volt. Ő nem a világ végén élő remete volt, aki visszavonultan élt fekete kenyéren és vízen. Ő egy jelentős alakja volt az akkori társadalomnak. Milyen nehéz a társadalmi életben Istennel járni! Egy lelkigondozó a legjobbat látja az emberekben, egy jogász a legrosszabbat, egy orvos pedig olyannak látja az embereket, amilyenek valójában. Énok családapa is volt. A gyermekei a lábai alatt szaladgáltak. Biztosan idegesítették. Volt egy felesége is. Ő vajon mindig olyan kedves volt a férjével? Énoknak teljesen hétköznapi családi élete volt.
Júdás 14-15: „14. Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15. hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.”
Az író négyszer használja az „istentelen” kifejezést! Ezek olyan emberek, akikre el fog jönni Isten haragja. Ha elolvassuk a Gen 5. és 6. részét, akkor olyan embereket találunk ott, akik az özönvíz előtt éltek, és meg kell mondanunk, hogy az egy istentelen generáció volt. Énok egy elfajult, szétesőben lévő, erőszakos társadalomban élt. Az sem volt más, mint a mi mai társadalmunk. És Énok kevesebbet tudott Istenről, mint amennyit mi tudunk ma. Neki nem volt Bibliája. Még a Teremtés könyve sem. Nekünk van Bibliánk, gyülekezetünk, vasárnapi iskolánk.
Énok egy gonosz korban élt és Istennel járt.
Mit mondhatunk összegzésképpen? A hitben való járás legnagyobb hatalma abban rejlik, hogy legyőzi a halált. Énok számára valóság volt, és talán néhányunk számára is valóság lesz az elragadtatás megtapasztalása. Mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban, megtapasztalhatják ezt az élményt. Az Újszövetség egy csodálatos ígéretet ad nekünk, hogy ha az Úr el fog jönni, akkor mindazok, akik hittek benne elragadtatnak, és elé mennek majd. – Mit fognak akkor tenni az emberek? Kérdezgetni fogják: Hol van Flesch Károly? Hová lett? Felszívódott a levegőben. Isten azt mondja: Isten magához vette.
Még ha nem is fogunk elragadtatni, ígéretünk van rá, hogy a hit legyőzi a halált. Szeretnék egy egészen rövid, egy perces magyarázatot adni az „elvenni” vagy „elragadni” szóhoz. A héber „lakach” szó azt jelenti, hogy elvenni. Ez a szó szerepel a Gen 5,24-ben és olyan hatást gyakorolt az Ószövetség embereire, hogy még két helyen előfordul az Ószövetségben, olyan szövegösszefüggésben, ami valószínűleg ebből a Genezisből származó igehelyből lett levezetve. A Zsolt 49,16-ban ez áll: „De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” Aztán a Zsolt 73,24-ben ez olvasható: „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.”
Úgy tűnik, mintha az Ószövetség szentjei Énok és Illés megtapasztalását bizonyítéknak tekintenék, hogy van élet a halál után, és ha bemegyünk az örökkévalóságba, akkor Isten lesz az, aki a dicsőségbe vezeti a hívőket. Így fogja a hit legyőzni a halált. Az ember a halálban titkot lát. Valami megmagyarázhatatlant, valami elkerülhetetlent. Egyesek számára ez mindennek a vége. Mások számára szabadulás, egy kaland. Azok számára, akik ismerik Istent az Ő jelenlétébe való bemenetelt jelenti. Nem kell félnünk, ha Istennel járunk.
Robert Laws misszionárius volt Afrikában és gyakran át kellett kelnie a Tanganyika-tavon. Jó navigátor volt és gyakran elkísérte őt a felesége is. Egy éjszaka szörnyű viharba kerültek és a felesége szorosan kapaszkodott a korlátba, ő pedig a kormányt tartotta a kezében. Átkiáltott neki: Félsz? – Nem, kiáltott vissza a felesége. Hogyhogy nem félsz? Mert te vagy a kormánynál.
„Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” Ha Istennel járok, nem kell félnem a halál árnyékának völgyében sem, mert velem van. Ő van a kormánynál.
Ha nem ismered Istent személyes megváltódként, akkor fordulj hozzá, aki az élet. Mondd neki: „Köszönöm Uram, elfogadlak személyes megváltómnak”. Abban a pillanatban megkapod az örök életet, mindenek előtt azonban a tiéd lesz Ő. Egy csodálatos világot fog megnyitni előtted, amelyben Istennel járhatsz.