Kiinduló igénk ismét a Jel 20,1-6, most azonban a „4. utolsó dolog”-gal, a Messiás királyságával szeretnénk foglalkozni. Olvassuk el a Jel 20,4-6 verseket:
4 És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.Az előzőkben említettem, hogy az embereknek egy Eldorádóról, egy Utópiáról való álmának alapja az Isten királyságában keresendő, melyet a Biblia tanít. A tanítás velejét az apokalipszis, a Jelenések könyve tartalmazza.
Áttekintés:
A Jelenések könyvének utolsó fejezeteiben hét „utolsó dolog”-ról olvashatunk. Ezekhez a Jel 19,1-10 versek adnak bevezetőt. Az első „utolsó dolog” az Úr második eljövetele (19,11-16), majd a Jel 19,17-21-ben a fenevad és a hamis próféta elleni harcról olvasunk, akik végül a tüzes kénes tóba vettetnek. Ez a második „utolsó dolog”. A Jel 20,1-13-ban találjuk a harmadik „utolsó dolgot”, a Sátán megkötözését. Negyedikként a Messiás királysága következik, amellyel mostani témánk foglalkozik. Az ötödik „utolsó dolog” az utolsó lázadás. Ez egy szokatlan, furcsa rész, melyről a Jel 20,7-10-ben olvasunk. Ezt követi a nagy fehér királyi szék, a hatodik „utolsó dolog”, amellyel a 20. fejezet zárul. Végül a Jel 21,1-22,5 részben olvasunk a hetedik „utolsó dolog”-ról, az új égről és új földről. Ezek az események összefüggő egészet képeznek, s a legtöbb kommentár „a könyv utolsó dolgainak” nevezi ezt, mivel ezek mindegyike azonos kifejezéssel kezdődik. Jel 19,11: És láttam… 19,17: És láttam… 20,1: És láttam… stb. 20,4; 20,11; 21,1. Ez a kifejezés azért nagyon fontos, mert ez mutatja, hogy ezeket a látomásokat János egymás után, sorozatban látta. Amennyiben ez kronológiai sorrendre utal, az egyben alátámasztja a premillenialista bibliai nézetet és felfogást, mely az Úr visszajövetelével kezdődik, az utolsó csatával folytatódik, majd ezt követi a Sátán megkötözése, az ezeréves királyság, a rövid lázadás, a nagy fehér királyi szék, majd az új ég és új föld.
Tudnunk kell, hogy a premillennium, postmillennium és amillennium kifejezések az Úr visszajöveteléhez való viszonyra utalnak. Ha azt mondjuk, hogy az Úr Jézus visszajövetele premillennium, akkor ez azt jelenti, hogy az Úr a millennium előtt jön el. Ezzel szemben a postmillennium azt jelenti, hogy az Úr az ezeréves királyság beiktatása után fog eljönni. Az amillennium értelmezése szerint pedig nincs ezeréves királyság a földön. Ha az eseményekre vonatkozólag János sorrendjét fogadjuk el, akkor a premillenialista látás a helyes. Mindazok, akik más látást fogadnak el, igyekeznek nézetüket különböző érvekkel alátámasztani. Vannak, akik a rekapitulációval érvelnek, mely szerint a 20. fejezet első három verse visszavezet az első adventhez. Ehhez persze tagadni kell a látomások időbeli sorrendjét. Erről már volt szó.
Említettük, hogy van egy időbeli sorrend ezekben a látomásokban, de az is lehetséges, hogy János időbeli sorrend nélkül írta le látomásait. Erre nézve választ csak akkor kapunk, ha a látomásokat közelebbről megvizsgáljuk. Szó volt arról, hogy a Jel 19,17-21 szerint a fenevad és a hamis próféta a tüzes tóba vettetnek. Majd a 20,7-10-ben ismét találunk utalást erre. (20,10) Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van,… Ez időbeli sorrendre utal a látomások között. Ezen kívül a 20,7 is egy sorrendre utal: Amikor pedig eltelik az ezer esztendő… Több utalás létezik tehát arra, hogy a látomások időbeli sorrendben állnak. Ezek erős érvek, melyek a premillenialista látás mellett szólnak.
Szó volt arról is, hogy a Sátán megkötözése egy eljövendő esemény lesz. Érveltünk azon nézet ellen, mely szerint a Sátán a golgotai kereszt idején lett megkötözve és mostani tevékenysége nem vonatkozik a népek megtévesztésére. Az evangélium fogja a népeket meghódítani. Ebben az esetben nehéz volna értelmezni a 2Kor 4,3-4-et, ahol Pál apostol a mostani korról ír, vagyis az Úr keresztjét követő időszakról: Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. A Sátán ma is megvakítja az embereket, népeket. Ezt a történelem is igazolja. A kiválasztottak azonban hitre tudnak jutni. Ez persze gyenge érv lenne önmagában, mert a kiválasztottak az ószövetség idején, a kereszt előtt is hittek, amikor a Sátán még biztos, hogy nem volt megkötözve.
Van még egy gyenge pont. Gyakran a premillenialisták a diszpenzacionalisták (korszakos látás) táborából azt állítják, hogy a Zakariás könyvének utolsó fejezeteiben olvasható áldozatok, melyeket a templomban mutattak be a királyság korszakában, „emlékeztető áldozatok” voltak. Tehát nem olyan áldozatok, amelyeket a bűnök bocsánatáért mutatnak be, hanem emlékeztető áldozatok Krisztusnak a kereszten bemutatott áldozatára. Ezért a királyság korszakában számos zsidó lesz majd, akik történelmi tradíciójuk szerint áldozatokat fognak bemutatni, olyan értelemben, ahogyan mi az úrvacsorát ünnepeljük. – Ez egy nehéz kérdés. Ezzel a nézettel nem értek egészében egyet, azonban hadd jegyezzek meg valamit: amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője Jézus Krisztusnak a kereszten elvégzett munkáját hangsúlyozza, és beszél arról, hogy a lévitai papi szolgálat el lett törölve, akkor nehéz elképzelni, hogy ilyen gyakorlat helyet kapjon Isten királyságában.
Azok, akik a premillenialista látást kritizálják ugyanezt az érvet hozzák fel. Mit is mondanak? Krisztus a kereszten meghozott áldozatával megkötözte a Sátánt, nehogy megtéveszthesse a népeket. Ez a kiontott vér által történt, mely egy befejezett munka volt. Most a Jel 20,7-ben azt olvassuk, hogy amikor eltelik az ezer év, a Sátán el lesz oldozva. Ebben az esetben Krisztus befejezett munkája valójában nincs befejezve, azaz „az erős ember” ugyan meg volt kötözve, de most újból szabad. Ez az érvelés kétségbe vonja Krisztus befejezett munkáját és csonkítja az Úr dicsőségét.
A második advent után a Sátán meg lesz kötözve és az Úr felállítja királyságát; az Úr személyesen jelen lesz a földön. Az előző fejtegetésemben teológiai és részben filozófiai érveket hoztam arra nézve, hogy vajon számíthatunk-e földi királyságra a földön. A bűn, a kereszt, a feltámadás mind a földön történt és mivel a bűn az egész teremtésre kihatott és az átok még nem lett feloldva, nagyon is logikus, ha várjuk Isten királyságát a földön, amikor az Úr Jézus elvégzett munkája manifesztálódni fog az egész teremtett világ számára. Várhatjuk, hogy Isten országa látható, fizikális és szellemi formában valósul meg a földön. Ezért olvassuk a 20,3-banazután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. (Nem azt mondja hogy „el lesz oldozva”, hanem hogy „el kell oldoztatnia”). Itt egy logikus szükségszerűség jut kifejezésre a Sátán megkötözésében és eloldozásában azok teológiai jelentősége miatt.
A negyedik dolog: A Messiás királysága. (20,4-6)
A trónusról és a szentekről szóló látomás (4)
Jel 20,4 És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. Itt fel kell tenni egy kérdést:
1. Kik azok, akik az Úrral együtt fognak uralkodni?
Számos véleményt hallhatunk ezzel kapcsolatban. Az eredeti szöveg alapján több válasz is lehetséges. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg a verset és visszaemlékezünk, hogy ennek hátterében Dániel 7. fejezete áll, akkor a válasz a kérdésre a következő: a szentek összessége fog az Úrral együtt uralkodni. Nem csak a szentek egy külön csoportja. A mártírok azért kerülnek említésre, mert az utolsó időkben nehéz körülmények között életüket adták az Úr szolgálatában. Ha azonban elolvassuk a Dán 7-et, akkor felfedezhetjük, hogy ez a látomás a Dán 7 szerkezetére épül fel. A Dán 7-ben, különösen a 9., 13-14. és 18., 22., 27. versekben Dániel látomása az öregkorúról, aki átadta a királyságot az „ember fiának”, nagyon hasonlít János látomásához. Ez meg kell, hogy győzzön minket arról, hogy az ezeréves királyságban minden szent uralkodni fog az Úrral.
Több érv is szól emellett. Bibliatanulmányozáskor mindig figyelni kell arra, ami a tanulmányozott igét megelőzi. Ha valamit azonosítani vagy értelmezni akarunk és kétségeink vannak, akkor a legközelebbi „elöljárót” kell keresnünk. Ha pl. egy névmásról nem tudjuk, mire vonatkozik, akkor mindig a közvetlenül előtte lévő főnévre vagy szószerkezetre kell visszatekinteni, amelyre a névmás vonatkozhat! Mindig a legközelebbi főnév a mérvadó! Ha beszélgetés közben mindig egy névmást használok és arra utalok, akiről három perccel azelőtt beszéltem, akkor zavart fogok okozni. Akivel beszélek nem fogja tudni, hogy miről is beszélek. Vissza fog kérdezni: Most kiről vagy miről beszélsz?
Ezt szem előtt tartva vizsgáljuk most meg, hogy bibliai összefüggését tekintve milyen többes számú főnév előzi meg az olvasott „láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk” részt? Ehhez vissza kell lapozunk a Jel 19,14-hez, ahol ez áll: A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Más szóval, akik a trónokon helyet foglalnak azok lesznek, akik a második advent idején fehér lovakon követik az Urat. Ezek az elmúlt idők szentjei. Ez a legközelebbi alany, amely megelőzi 20,4-et.
Az 1Kor 6,2-ben ezt is olvassuk: Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? A szentek olyan pozícióban lesznek, melyben az Úrral fognak uralkodni és angyalokat fognak ítélni. Most még nem vagyunk erre kvalifikálva, de minden ítélet a Fiúnak adatott és mivel Ő képvisel minket, mi azonosulunk vele, ezért képesek leszünk angyalokat, a világot ítélni. Ezért ne pereskedjenek hívők hívőkkel társadalmunk bíróságai előtt. A hívők megigazultak, a bírók viszont nem, ezért ne menjen keresztyén a nem-keresztyénekhez bíróságra.
2. Mit jelent az „ezek életre keltek”, vagy „ezek éltek” kifejezés?
Ha az „ezek éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig” a test feltámadására utal, akkor ez azt bizonyítja, hogy az ezer év a test feltámadását követi. Mivel a test az Úr második eljövetelekor támad fel, így az Isten országa a jövőben lesz és nem a jelenben. Majdnem az összes amillenialista meg van győződve arról, hogy mi az ezeréves királyságban élünk és az „ezer esztendő” egy szimbolikus fogalom, mely az Úr első eljövetelekor vette kezdetét és melynek vége a második advent, amikor a szentek bemennek az örökkévalóságba. Mivel azonban a test feltámadása még nem történt meg, az uralkodás a jövőben lesz.
Nézetem szerint az „életre keltek” vagy „ezek éltek” kifejezés a test feltámadására utal. A félreértés elkerülése végett egyszerűsítek:
Először is az 5. versben ez áll: A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ezek azok, akik nem szentek. János hozzáfűzi: Ez az első feltámadás, mely arra utal, hogy „ezek éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig”, hiszen a következő vers szerint: 6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak.
Az 5. v. első része – „Ez az első feltámadás” – tulajdonképpen egy zárójelbe tett megjegyzés, mely röviden megmagyarázza, hogy a többi halott miért nem támad fel.
Mit jelent az, hogy Ez az első feltámadás? A „feltámadás” szó több mint 40-szer fordul elő az Újszövetségben. Egy kivételével minden esetben a test feltámadását jelenti. Az itt álló „anasztaszisz”, feltámadás szó a test feltámadását jelenti. Az egyetlen hely, ahol ez nem a test feltámadására utal a Lk 20,36-37-ben található, és kérdéses, hogy ott mit is jelent valójában, de mindenesetre nem a test feltámadására vonatkozik. Minden arra utal, hogy az „életre keltek” kifejezés a szentek testi feltámadására vonatkozik, amely az Úr második eljövetelekor következik be – ők azok, akik az Úrral fognak uralkodni ezer esztendeig.
Másodszor, az „ezek éltek” kifejezés megtalálható a Jel 2,8-ban és a 13. fejezetben a hamis prófétával kapcsolatban is. Jel 2,8: A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt. Itt szó szerint ugyanaz a kifejezés áll mint a Jel 20,4-ben. A 2,8 az Úr Jézus feltámadására utal. A Jel 13,14-ben szintén egy fizikai feltámadásról van szó. Miért hangsúlyozom a „fizikai, testi feltámadást”? Azért mert majdnem minden amillenialista az újjászületésre vonatkoztatja az „ezek éltek”kifejezést. Természetesen ez egy furcsa értelmezéshez vezet. Vajon ha az „ezek éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig” az újjászületésre utalna, azaz az újjászületettek uralkodnak ezer évig, akkor az 5. versben „A többi halott nem kelt életre” azt jelentené, hogy azok nem születtek újjá? A többi halott sohasem születik újjá! Nem lehet az első esetben használt „zao”, vagyis „éltek” kifejezésnek más értelme, mint az ugyanabban a kontextusban előforduló második esetben.
Legutóbb említettem Prof. Hoekema „A Biblia és a jövő” c. könyvét. Ebben Hoekema hivatkozik arra, hogy az „és éltek” kifejezés a 4.versben a mennyei életre, az Úrral való közösségre vonatkozik a halál és a feltámadás közötti időben. Szerinte mi a millenniumban élünk és a szentek az Úrral élnek a mennyben. Ezzel bizonyítani akarja, hogy a feltámadás még nem történt meg, ezért a millennium most van, a szentek a mennyben élnek és a királyság egy mennyei királyság. Erre a válasz csak a következő lehet:
János ezt az „első feltámadásnak” nevezi.
Hoekema az „és éltek” kifejezést a feltámadás előtti időre vonatkoztatja egy a jelenben való életre a mennyben, olyanokra, akik a feltámadásra várnak. János ezzel nem ért egyet, hanem azt mondja, „ez az első feltámadás”.
Hoekema azt sem említi érveléseiben, hogy az „uralkodás” a földön történik. Ha visszalapozunk a Jel 5,9-10-hez, ahol egy látomásról van szó, mely a 4. fejezetben kezdődik és az 5. fejezetben végződik, ott azt olvassuk:és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; 10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.” Itt az Úr uralkodásáról van szó a földön.
Még valamit meg kell említeni. A 4.versben ezt olvassuk És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért… Ha most arról beszélünk, hogy lefejezett emberek életre keltek, akkor milyen életet képzelünk el ezalatt? Ha fizikailag elveszítették életüket és azt mondjuk, életre keltek, akkor nem logikus, hogy ezek fizikailag kelnek életre? A „fejüket vették” fogalom maga teszi szükségessé azt az értelmezést, hogy visszakapják azt az életet, amelyet elveszítettek.
3. Az „…és uralkodtak” kifejezés értelmezése. A kérdés: hol uralkodtak?
A 19. fejezetben láttuk, hogy amikor az Úr visszajön, akkor Ő a földre jön vissza. Ez megerősít abban is, hogy az ezt követő királyság is egy földi királyság lesz. Az ezer év után a szentek még mindig a földön lesznek. Jel 20,9: És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az Úr visszajön a földre és ezer évig uralkodik a Messiás a földön. (Ez egy interregnum, egy időben behatárolt uralom. Mi gyakran úgy gondoljuk, hogy ez rengeteg idő, mert a mi életünk 70-80 évre van behatárolva. 1000 év tényleg hosszú idő, de az örökkévalósághoz képest ez is eltörpül.) Az ezer év után a szentek még mindig a földön lesznek.
Utaltam a Jel 5,10-ben szereplő látomásra, melyben a következőt olvassuk: és uralkodni fognak a földön.
Az Ószövetségnek az Úr királyságára vonatkozó ígéretei meghatározzák a földet, az országot, melyet Izrael birtokba vett. Ha az Ábrámi ígéreteket figyelmesen elolvassuk, majd az Ószövetséget végiglapozva meghatározzuk, hogyan használja a Biblia a „föld” és az „ország” fogalmakat, akkor érdekes dolgot fogunk tapasztalni! Látni fogjuk, hogy a föld és az ország és a hozzájuk fűzött ígéretek arra a földre és országra vonatkoznak, melyet majd be fognak venni! A Biblia helyes értelmezése megköveteli ezt. Ezekből sohasem lehet egy „új ég és új föld”-re következtetni, mert az Ószövetség írói a jelen földi országról és földről írnak. Azokban az igékben, ahol új égről és új földről olvasunk – mint az Ézs 65-66 fejezetek –, ott kimondottan egy „új”-ról van szó.
Végezetül még egy gondolat. A Jelenések könyvében legalább 5 utalást találunk a 2. zsoltárra. (A Jelenések könyve sohasem idéz, mint ahogyan az evangéliumok idéznek „és meg van írva” bevezetéssel.) Említettem a Jel 19,15 verset Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket, és ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket. Ez a zsoltár nem hagy kétséget afelől, hogy a Messiás a földön fog uralkodni, ahol a lázadás az Úr Szentje ellen történik majd.