Olvassuk most ela Zsid 11,7 vershez tartozó ószövetségi igerészt, a Gen 6,1-14-et. 1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. 3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. 4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak. 5 Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt. 9 Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. 10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. 12 És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. 13 Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. 14 Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal.Gen 6,22: Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.
Zsid 7,11: Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
2Pt 2,5: Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát.
Századunk egyik legnagyobb technikai vívmánya az űrutazás. Bizony túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az űrutazások az egyik legnagyobb bizonyítékai annak, milyen hatalmas az ember hite. Az űrközpontban dolgozó munkatársak és az űrhajósok hittek a technikai eszközeikben és felszereléseikben. A rakétáikba vetett hitük megszolgálta a bizalmat. Carlyle azt írta: „A történelem a nagy emberek életrajzainak összessége.” Nóé nem volt űrhajós, de az ő élményei éppolyan nagy hatással voltak a kortársaira, mint ahogyan ránk hatnak az űrhajósok megtapasztalásai. Senki sem hallott özönvízről, senki sem tudott semmit a bárkáról, senkinek sem volt sejtése Isten ítéletéről, amely égen és földön megnyilatkozik. Nóé reakciója azonban egy olyan férfi reakciója volt, aki hitet tanúsított. Hitt Isten szavának. Ő nem a bárkájában bízott, mint ahogyan az űrhajósok a rakétáikban bíznak. Az ő hite sokkal alapvetőbb dolgon nyugodott: Isten szaván. És csak azután vetette a hitét a bárkába, amelyet épített. Nóé hite olyan hit volt, amelyből cselekedetek fakadtak!
Nóé a soron következő karakter a Teremtés könyvéből, akit meg fogunk vizsgálni. A Zsidókhoz írt levél szerzője nagy gonddal válogatta össze a példaként használt embereket. Először Ábelt, majd Énókot, most pedig Nóét választotta. (Ábel a hitből fakadó istentisztelet, imádat példája. Csak áldozat által lehet Istenhez közeledni. Énók Istennel járt, ő a hitben járás példája.) Most pedig itt van Nóé, aki által a szerző a hit cselekedeteit hangsúlyozza. Ez a helyes sorrend: áldozat, hitben járás, cselekedetek!
Úgy gondolom, Jónás után Nóé a Biblia legismertebb alakja. Mindenki ismeri Jónás és a cethal történetét, és azt is tudja mindenki, hogy Nóé bárkát épített. Minden gyermek, aki a vasárnapi iskolába jön, hamarosan hallani fogja Nóé történetét. Eltekintve magától Nóétól, az özönvízről szóló történet az egyik legérdekesebb esemény a Bibliában. Most nem tudunk az özönvízzel foglalkozni, mert ezt 3 fejezeten keresztül tárgyalja az Ószövetség. Szeretnénk viszont tanulmányozni az özönvíz előzményeit, mert ez megvilágítja Nóé életét, mi pedig tanulhatunk belőle. A Gen 6-ban található rejtjelezett üzenet, az istenfiakról szóló kijelentés, akik látták az emberek leányait stb., azt mondja el nekünk, hogy Nóé idejében az emberiség történetének egy új szakaszába lépett, amelyet a gonoszság elhatalmasodása jellemzett. A bűn az Édenkertben vette kezdetét, Ádámot és Évát érintette. Azután azt olvashatjuk, hogyan terjedt tovább a családban a bűn, amikor Káin agyonütötte Ábelt. – Itt azt látjuk, hogy a bűn, amely először az embert érte el, azután annak családját, most már az egész emberiséget a hatalmába kerítette. Az embereken már nem lehet segíteni.
Nem fogjuk megérteni a Gen 6-ot és a gonosz elhatalmasodását, amíg fel nem fogjuk, hogy van itt még egy dolog. Az emberek gonoszsága ugyan nagyon nagy volt, de nem olyan nagy, hogy önmagában kiváltotta volna az özönvizet. Itt többről van szó! Az utolsó csepp a pohárban az volt, amiről a Gen 6, 1-4-ben olvasunk: az engedetlenség már a démoni világgal is összekapcsolódik. Az „istenfiak” kifejezés a Bibliában mindig angyali lényekre utal. Ezt most nem szeretném részletesen kifejteni. De nem értjük meg, miért következett be a vízözön, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az emberek gonoszságához, engedetlenségéhez, erőszakosságához és korruptságához még hozzájött a démoni világhoz való erkölcstelen kötődésük is. Istennek nincs más választása, mint hogy megsemmisítse az istentelen világot. – Emlékezzünk a Gen 1,31-re: És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
– Itt vannak tehát azok az emberek, akik megtapasztalták Isten erejét. Ám az Istennel való ilyen szoros kapcsolatuk ellenére a világ olyan állapotba jutott, hogy Istennek ezt kellett mondania: „… látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz”.
Hát nem elképesztő? Ha olyan időszakban történt volna mindez, amikor a jó befolyásnak nem lett volna tere, akkor feltűnést keltett volna az eset. De az embereknek ott volt a lehetőség, hogy megtapasztalják a jót Istentől! Az emberek például tudták, hogy Isten teremtette a világot. Tudniuk kellett volna Isten létezéséről és hatalmáról. Ám a teremtés láthatóan nem hatott rájuk. – Isten lelkiismeretet is adott az embernek. Ezt úgy is nevezzük, mint az emberben lévő „örök világosság”, vagy ahogy a Préd. 3,11-ben olvassuk: Isten „azörökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta (az ember szívébe helyezte)”. A lelkiismeretnek meg kellene tudni állapítani, mi jó és mi rossz. Lelkiismeretük ellenére elméjük mindig is gonosz volt. – Az emberek kaptak egy különleges kinyilatkoztatást is Istentől: Isten megmutatta nekik, hogyan közeledjenek Őhozzá. Hiszen Ábel is tudta, mi ennek a helyes módja. Énók Istennel járt. – Az emberek hallották bizonyos férfiak prédikációját is, hiszen azt olvassuk az Újszövetségben, hogy Énók arról prófétált, hogy Isten ítélete fogja majd sújtani az istenteleneket. A Júd 15-ben ez a szó négyszer fordul elő. Énók prédikált. Ám az emberek nem hallották meg. – Ezenkívül Nóét Péter „az igazság hirdetőjének” nevezi.
A teremtés tanúságtétele, a lelkiismeret, Isten kinyilatkoztatása és Énók prédikációja, valamint Nóé ellenére az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz volt. Nóé idejében az emberek számára, ha erről kérdezték volna őket, minden rendben volt. „Mi újság? – Csak a szokásos” – mondanák. Éppen mint manapság. Ma is vannak emberek, többnyire keresztények, akik hevesen gesztikulálva azt állítják, hogy a mai világ borzalmas, és minden csak rosszabb lesz. (Hogy is lenne másképp, ha az embernek a bűnnel van dolga.) Nem szabad csodálkoznunk azon, ami történik! Szomorú, hogy az emberek azt gondolják, ez így van rendjén. Ilyenek a mindennapok. Így volt ez Nóé idejében. Azután pedig olyasmi történt, amire a legkevésbé számítottak. Jézus azt mondta: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.” Mit tettek az emberek? „… ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek …” És mi mit csinálunk? Mindig ugyanaz történik. „Minden a szokásos kerékvágásban halad.” A szokásos, normál napirend szerint alakulnak a dolgok. De gyakran éppen ilyenkor szól Isten az emberhez.
Amikor egyszer egy osztályban megkérdezték a gyerekeket, mi a „vákuum” definíciója, egy kisfiú – valószínűleg katolikus volt – így válaszolt: „Ez egy nagy, üres tér, amiben a pápa lakik.”
Közülünk is sokan egy nagy, üres térben élnek a szellemi életet illetően. Nóé más volt, mint a kortársai. Az 5,8-ban ugyanis ezt olvassuk: 8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt. A kegyelem, amit az Úr előtt talált, megmentő kegyelem volt. A 2Tim1,9 szerint: Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ebben a kegyelemben részesedett Nóé, és ezért állhatott megigazultan a saját generációjában. Jegyezzük meg a Gen 7,1-et: Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. Nóé nagyon magányos ember volt. Magányos volt szellemileg, mert amennyire meg tudjuk ítélni, ő volt az egyetlen igaz ember abban az időben. Kegyelmet talált Istennél. Csak kegyelemből igazulhat meg az ember. Amit itt látunk, azt a Róm3,24-26 foglalja össze: 24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. 25 Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. … hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.
Nóé hitt Istenben, aki megigazította őt, és ennek következtében Nóé hitben járt. Nóé, csakúgy, mint Énók, az Istennel járt. A Róm3,24-ből idézett szöveg William Cowpertől (1731-1800) származik, aki a klasszicizmusból a romantikába való átmenet egyik kiemelkedő angol költője volt. Súlyos depresszióban szenvedett, és egy pszichiátriai magánklinikára került. Ott egy evangélikus lelkipásztor, Morley Unwin karolta fel őt. Egy nap, amikor reggeli után Cowper kinyitotta a Bibliáját, tekintete megakadt az idézett igerészen: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből”. Ahogy ő maga elmeséli: „Egész életemben gyötörtek a bűneim, a bűneim, a bűneim! Amikor ezeket a sorokat olvastam, erőt kaptam a hithez, és hittem.” Cowper minden idők egyik legjelentősebb angol költőjévé vált. Rátalált Istenre. – Sohasem lett tökéletesen egészséges, nem tudott teljesen megszabadulni a depressziótól, de megtalálta a megoldást a bűneinek problémájára.
Nóé kegyelmet talált Isten előtt. Szólhatok hozzád most egészen személyesen? Talán először vagy ma itt. A szellemi élet kezdete a Jézus Krisztusba vetett személyes bizalom. Annak elfogadása, Aki érted halt meg a Golgotán. Jézust elfogadni azt jelenti, hogy örök életünk van. Fogadd el Őt személyes megváltódnak. Attól keresztény valaki, hogy hit által személyes kapcsolatban van Jézus Krisztussal. Nem pedig attól, hogy tagja egy egyháznak, vagy jó vallásos ember, meg van keresztelve stb.
Nóé Istennel járt és megigazult. Isten nem volt elégedett a világgal, ítéletet akar tartani. Ezért olvassuk a Gen 6,14-ben, hogy van kiút a fenyegető ítélet elől, ez pedig a bárka. Az emberek romlottsága nem tudja megváltoztatni, amit Isten elhatározott. Isten ugyanis már a Gen 3-ban megígérte, hogy szabadítást ad. „Az asszony magva a kígyó fejére fog taposni.” Még ha teljesen romlott, korrupt, erőszakos, elfajzott és minden szándékában gonosz is az ember, akkor sem tudja semmisé tenni Isten elhatározását. Ezért van itt egy igaz ember, és őbenne teljesednek be Isten tervei és céljai. Ezért kap Nóé utasításokat Istentől. 14 Csinálj bárkát góferfából. Hogy milyen fafajta volt ez, nem tudom. Készíts rekeszeket a bárkában. Ez azt jelenti, hogy Isten nemcsak megmenteni akarta az emberek és állatok eme közösségét, hanem még a bárkában is rendet akart. Aztán pedig így szólt Isten: Vond be kívül-belül szurokkal. Remélem, nem viszem túlzásba a fejtegetést, de a „szurok” (kaphar) szónak ugyanaz a töve, mint a „betakar/befed”, „kiengesztel” szavaknak. A „kaporath” a kegyelem trónja, a „befedés” helye. – Hajlok arra, hogy azt gondoljam, ez szándékos. Úgy mondanám, hogy a bárka, amely kívül belül szurokkal volt bevonva, a megbékélés jelképe. A megbékélés, a kiengesztelés végül az Úr Jézus Krisztus személyében és váltságművében teljesedett be. A bárka annak az elrejtettségnek az előképe, ahogyan a hívők Krisztusban vannak elrejtve az eljövendő ítélet elől.
Nóé és családja a jövőbeli Izrael maradékát képviseli számunkra, akik a nagy nyomorúság által fognak bemenni Isten országába.
Te bementél a bárkába? Krisztus váltságműve olyan, mint egy bárka. Üdvösség és megváltás azok számára, akik Őbenne vannak. Véleményem szerint annak is jelentősége van, hogy csak egy ajtó volt a bárkán. Csak egy úton lehetett bejutni a bárkába. Minden lényt, amely bement a bárkába, Isten hívott. És Isten volt az is, aki utána bezárta az ajtót. Az üdvösség Istentől van.
Nóénak bárkát kellett építenie. Hogyan reagált erre? „Igen, Uram, egyetértek, de lenne egy-két javaslatom. Két ajtó kellene a bárkára, mert egy ajtó csak zavart okoz. A mérete sem felel meg, túlságosan zsúfolt lesz majd. Nem lehetne nagyobb? Mondjuk 25%-kal? Az alakja sem tetszik. Jobban szeretem a modernt, mint a koloniál stílust.” Nóé nem tett megjegyzéseket. Azt csinálta, amit Isten mondott neki. Amikor az üdvösségről van szó, fontos, hogy ne adjunk Istennek utasításokat. El kell fogadnunk az Ő útjait! Fontos, hogy ne mondjunk ilyet: „Jó, hogy eljött Jézus Krisztus, hogy meghaljon értünk, de jócselekedeteket is kell tennünk azért, hogy a mennybe jussunk. Jó, hogy Jézus a vérét ontotta értünk, de aktív egyházi életet is kell élnünk.” – Nem, Nóé pontosan követte Isten utasításait. Ezek nem voltak könnyűek! „Bárkát építeni szárazföldön? Ki hallott már ilyet? Ezenkívül, ami a Bibliát illeti, nincs bizonyítékunk arról, hogy addig az időig valaha is esett volna az eső. Olvashatunk harmatról, ami a földet öntözte. – Nóé tehát a szárazföldön hajót épített, amely olyan nagy volt, hogy sosem lehetett volna elvinni a tengerre. Az emberek mind uniformitaristák voltak, csakúgy, mint ma. „Emberemlékezet óta minden ugyanúgy működik. Még sohasem volt özönvíz! Isten eddig még semmilyen módon nem avatkozott be az életünkbe. Nóé, te bolond vagy.” El tudod képzelni, hogyan nevettek, gúnyolódtak és csúfolódtak rajta? Micsoda hittel kellett rendelkeznie Nóénak? Ez ugyanaz a hit, amelynek a mai ember birtokában kell lennie, aki a világ gúnyolódására ezt mondja: „Nem a jócselekedeteimben, nem a vallásomban, és nem a szentségekben bízom, hanem a Megváltómba helyezem a bizalmamat, aki szeret engem, és 2000 évvel ezelőtt meghalt értem a kereszten.”
Csak néhány év telt el, és Nóé volt az, aki utoljára nevetett. Habár biztos vagyok benne, hogy nem nevetett. Ez olyan, mint Péter hite, aki egész éjszaka halászott, de Jézus azt mondta neki, evezzen ki a mélybe. Minden halász tudja, hogy nappal nem lehet halat fogni. „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” – majd pedig annyi halat fogott, mint még soha.
Vagy mint Gedeon, aki 300 emberével ment 135’000 midiánita ellen. Ez teljesen ésszerűtlen és őrült dolog volt.
Vagy mint Józsué Jerikónál. Isten azt mondta: Józsué, azt akarom, hogy amikor Jerikóhoz érsz, 6 napon át tarts díszszemlét a falak körül. Naponta egyszer kerüld meg a várost a szövetség ládájával és a kosszarvakból készített kürtökkel. – Mit szóltak vajon az emberek? „Tényleg ezt mondta Isten? Jól értetted Istent? Ezek az Ő szavai voltak? A hetedik napon pedig hétszer kerüljük meg a várost?” Ez oktalanságnak, sületlenségnek hangzik! De ezek voltak Isten szavai. Isten gyakran kéri tőlünk, hogy ilyen – a világ szemszögéből nézve – bolond dolgokat cselekedjünk. A világ a maga bölcsességében nem ismeri Istent, de Istennek úgy tetszett, hogy az evangélium bolondsága által mentse meg az embereket.
Az Újszövetségben kommentárt találunk az Ószövetséghez. A Zsid 11,7-ben azt olvassuk: „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” Ez nagyon érdekes megjegyzés. Nóé isteni kinyilatkoztatást kapott (ez az isteni oldal), és a félelem ösztönözte (ez az emberi reakció). És Nóé elkezdett bárkát építeni. Erre a két tényezőre van szükség ahhoz, hogy üdvözüljünk: isteni kinyilatkoztatásra és emberi válaszra. – Itt ismét egy olyan emberről van szó, akit a jövő irányít és ural. Ez jellemző a Zsidókhoz írt levél hitéletére. Jön az özönvíz, Nóé sosem látott még ilyet, de Isten megmondta, hogy be fog következni. A hit embere ma a jövő fényében cselekszik. Hiszen azt olvastuk: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Nóé istenfélelemből cselekszik úgy, ahogyan Isten mondja. Mit tesz? Bárkát épít, hogy megmentse a családját. Jegyezzük meg: ez a bárka hitből épült. Nóé hite, amit Isten szavába vetett, a tetteiben fejeződött ki! Jakab azt mondja: „… a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” Nóé hite élő hit volt, ami a bárka építésében fejeződött ki. Guy King a Jakab leveléről szóló kommentárjában (melynek címe: A hit, amely viselkedik) egy idős fekete prédikátort idéz, aki azt mondta: „Az evangéliumnak két oldala van: a hit oldala és a viselkedés oldala.” Nóé hitből építette a bárkát. Az ő hitfelfogása az volt, hogy a jövőre irányította a tekintetét. Viselkedése hitből fakadó cselekedetekből állt.
Végül pedig azt olvassuk: E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. Nóé hitének két következménye volt: 1. Elítélte a világot. 2. A hitből való igazság örökösévé lett. Ítélet a világ felett, igazság Nóé számára.
Hogyan ítélte el a világot? Már maga a bárkaépítés is ítélet volt. Csak egyetlen ember volt az egész társadalomban, aki Isten szava szerint cselekedett. Minden egyes kivágott fa, minden gyalumozdulat, minden bevert szög egy prédikáció volt! Mindez azt hirdette, hogy nincs remény e világ számára. Nóé szószéke a szárazon álló „kikötő” volt, ahol a bárkát építette, a hangja pedig a bárkára mért kalapácsütés volt, ami a családjának és az emberiségnek a megmentését szolgálta. – Az emberek nevettek, káromkodtak, gúnyolódtak. De a végén Nóé nevetett. Amikor felfakadt a víz a mélyből, és ömlött alá az égből, az emberek belevesztek – azok az emberek, akik nézték Nóét és fiait, amint fát vágnak. Nézték, hogyan építi a bárkát. Hallották a prédikációt, de eleresztették a fülük mellett. Most már megbánták, hogy semmibe vették.
Nóé tudta, hogy neki magának semmilyen érdeme sincsen. Teljesen Istenre hagyatkozott, Isten igéje szerint cselekedett, és kegyelemből igazult meg. Az „örökös” szó a kegyelem igéje, a kegyelem szava. A hitből való igazság örökösévé lett. Nóé hitt Istenben, és ezáltal lett igaz Isten előtt, igazsága pedig a tetteiben nyilvánult meg.
Hát nem csodálatos, hogy Isten az egész emberi faj megmentését egy férfira bízta? Nem angyalokra, hanem egy emberre, aki hitt Istenben.
Isten keresi azokat az embereket, akik benne hisznek! Ezt Isten többre becsüli mindennél, amit csak tehetünk. Higgy benne!
Nóé remete sem volt. Nem „jó időkben” élt. Bűnözés, erőszak, korrupció, gonoszság, és az erkölcs hiánya jellemezte ezt az időszakot. Tekintélye volt a személyének. Családapa volt, aki mindenféle családi problémát ismert. Nem sok ismerete volt Istenről. Nem volt Bibliája, gyülekezete, nem voltak akkor bibliai konferenciák, jó keresztény könyvek stb. Nóé mégis az igazság hirdetője volt. Hirdette, amiben hitt. Nem negatívan állt hozzá embertársaihoz. Pozitív szemlélete volt!
Egy lelkész mesélte, hogy amíg egy gyülekezetben szolgált, sohasem kellett erejét meghaladó feladattal vagy támadással szembenéznie. Mire valaki így reagált: Világos, a visszhangot senki sem provokálja.
Nóé visszhang sem volt, hanem Isten hangja, aki akkor is Isten üzenetét hirdette, amikor az az egész világra ítéletet mondott. Az igazság követe volt, és Istennel járt.
Egy fekete prédikátor azt mondta, igehirdetésének elve az, hogy a hívők számára „érezhetővé tegye a lángokat és hallhatóvá tegye a szíveket”. Nóé éreztette az özönvizet, és Isten szívét, Isten dicsőségét hirdette hit által. De az emberek nem figyeltek oda.
Megtörténhet, hogy az ember szembesül Isten igéjével, és mégis elmegy mellette. Ha te Nóé kortársa lettél volna, másképp cselekedtél volna? Hogyan reagáltál volna Nóé üzenetére? Isten ma még érthetőbben, világosabban szól, mint annak idején! Ha ma nem válaszolsz rá, akkor Nóé idejében sem tetted volna. Lehet hallani az igazságot, szembesülni vele, felismerni és felfogni, de mégsem aszerint eljárni. Hallgathatod hétről hétre az igehirdetést, és ha egyszer majd Isten ítélőszéke előtt állsz, emlékezni fogsz arra, hogy hallottad az üzenetet, de az egyik füleden bement, a másikon meg ki.
Talán azok közül a napszámosok közül is elvesztek néhányan, akik a bárka építésén dolgoztak? Mint ahogyan elveszett a Jézus mellett kereszten függő egyik lator, vagy Júdás, aki 3 évig Jézussal járt.
Vajon alkalmazott Nóé napszámosokat? Vagy csak ő és a 3 fia dolgozott a bárkán? Nóé felesége és a menyei biztosan többet serénykedtek a konyhában, mint a bárka építésén. Nóé és a fiai talán napi 10 órát is dolgoztak 120 éven keresztül. 120 év 4 férfival számolva 480 munkaév. 480 munkaév szorozva évente 360 munkanappal = 172.800 munkanap. 172.800 munkanap megszorozva 10 órával naponta = 1.728.000 munkaóra. Ha fát ültettek volna a bárkaépítés kezdetekor, akkor 120 év múlva már felhasználhatták volna ezt a fát a bárka tetejéhez. 1.728.000 munkaóra, ha 15 frankos óradíjjal számolunk, 25.920.000 frankba kerül, (kb HUF 5184000000) amihez hozzájön még a szociális juttatás, a biztosítás, a nyugdíj stb. Megengedhette volna magának ezt Nóé? Valószínűleg csak ő és a 3 fia építette a bárkát. De ami fontos: Meglehet, hogy valaki ismeri az igazságot, Isten igéjét, mégsem reagál rá. Isten egy olyan férfi által mentette meg a világot, aki hitt az Ő igéjében.
Ajándékozzon meg bennünket Isten azzal a hittel, amely által Benne bízunk, Vele hitben járunk, és a hit cselekedeteit visszük véghez.