Az ószövetségi szöveg valamivel hosszabb, mint egyébként, ami a mi szövegünkhöz tartozik. Gen. 12, 1-9. 1 Az ÚR ezt mondta Ábrámnak: Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4 Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Ábrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5 Fogta Ábrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Ábrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön. 7 Az ÚR megjelent Ábrámnak, és ez mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott is az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az Úrnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. 9 Azután útnak indult Ábrám, és továbbvonult a Délvidék felé.Majd olvassuk a Gen. 22-t, ahol Izsák áldozatát találjuk: Gen 22, 1-5. 1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Feltételezi, hogy Izsák feláldozása után vissza fog térni. 22, 6- 14. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.
Zsid 11, 8-11. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11 Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.
Számomra rejtély, hogy lehet Sárát a hithős Ábrahámmal együtt emlegetni. Sára életében látható volt a hit. De másképp kell olvasnunk a szöveget, mint ahogy az a Septuaginta-ban felületesen hangzik. Hogy Ábrahám hitét jellemezzük, a 11, 11-et így kellene olvasni: „Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával együtt nemzetséget alapítson, …… 11, 12-19. 12 Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni”. 19 Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.”
Ha megkérdeznélek titeket, hogy az Úr Jézuson kívül kit említ legtöbbször az Újszövetség, biztos kitalálnátok. Pál Apostolt. A második helyen Pétert. Aztán talán Bemerítő Jánost. De kevesen találnák ki, hogy a negyedik leggyakrabban említett név az Újszövetségben Ábrahám. Az ő neve lesz leginkább illusztrációként használva. Háromszor nevezik „Isten barátjának”. Van Istennek szüksége egy barátra? Igen, ő az volt. Ábrahám az Iszlámban is nagy: a Korán 188-szor említi a nevét. A judaizmusban szintén nagy szerepe van. A zsidóság alapítójának tekintik. A keresztyénségben úgyszintén jelentőséggel bír, mert az Újszövetségben az áll, hogy ha valaki az Úr Jézusban hisz, Ábrahám fiává lesz. Közülünk mindenkit, aki hisz az Úr Jézusban, Ábrahám fiának lehet nevezni.
Ábrahám egy fontos jellem a Bibliában. Mi a titka? Egy férfi, aki fiatal éveiben a holdat imádta és elhagyta Káldeát, elhagyta a holdistent is, nyugatra költözött és Jehova szolgája lett. Mi a magva, a lényege a hit ezen emberének? Mi tette Ábrahámot naggyá? Miért élt úgy, mint egy beduin és pusztáról pusztára vándorolt és végül letelepedett egy kopár földön és Jehovát imádta? Mi tette őt naggyá?
A Zsid 11-ben megtaláljuk a választ abban a kifejezésben, amit már többször olvastunk a fejezetben: „hit által”. 11, 8/a. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhivatott, majd 11, 9/a. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, aztán 11, 17. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett. Ez a három „hit által” felvilágosítást ad nekünk az ő nagyságáról.
Az író Ábelt használta elsőként a hit illusztrálására. Az ember Istenhez csak hitáldozaton keresztül közeledhet. Majd Énokot a hitben való járásra. A hit munkálkodásának következménye van, mint azt Noé életében is láthattuk.
Mindezt összefoglalásként lehet tekinteni a „hitből való élet”-re van, amihez Ábrahám szolgál illusztrációnak.
Megfigyelhetjük a Zsid 11, 8-ban, hogy mit ír az író róla először. 11, 8/a. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. A Genezis nem mond nekünk erről semmit. Sokkal több részletet tartalmaz az Apcsel. 7. 2 Ő erre így szólt: „Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked.” Más szóval, Isten eljött Ábrámhoz és azt mondta neki, indulj el, nem adok neked térképet, menj nyugati irányba, az utat sem jelölöm ki neked, de veled megyek! Elindult, anélkül, hogy tudta volna, hová megy. – El tudom képzelni, amikor Ábrám magyarázta barátainak az utitervét, hogy ezt kérdezhették: Ábrám, biztos vagy benne, mit teszel? Ha Kaldeát elhagyod, a pusztába mégy! Biztos sokan vissza akarták tartani, mások ezt mondták: Ábrám mindig fanatikusa volt Nanoának, a holdistennek, most egy másik isten rajongója lett, akit Jehovának hívnak.
Néhányan úgy vélik, hogy Ábrám azért hagyta el Urt Káldeában, mert nem volt jó ott élni. Egy utazó, aki pár évvel ezelőtt meglátogatta, hol fekszik Úr Káldeában és egy kis szállodában megszállt, a következőt írta a vendégkönyvbe: „Nem csoda, hogy Ábrám elköltözött innen. Mindenki elhagyta volna ezt a koszfészket”. – Amikor Ábrám ott volt, akkor még nem volt koszfészek! Egy nagyon is civilizált világ volt. Sokan úgy gondolják, hogy olyan fejlett volt, hogy vetekedhetne a mi civilizációnkkal.
Fontos: Amikor Ábrám meghallotta a hívást – ez Isten kezdeményezése volt, mint ahogy minden elhívás Isten kezdeményezésére vezethető vissza -, zavarba jött. „Akarok tőled valamit és megpecsételt parancsokat adok neked. Nem tudod, hová mégy, de követned kell engem”. – Ebben találunk valami olyat, ami az Újszövetséghez hasonlít. Ha Isten valakit hív, akkor az hasonló módon történik. Ha Isten szava először érint meg minket és megértjük, mit jelent, hogy Jézus Krisztus szeretett minket és önmagát adta értünk és Isten azt akarja, hogy reá bizzuk magunkat, akkor szükség van egy olyan döntésre, amely hasonló súllyal bír, mint Ábrám döntése volt, amikor Isten kivezette őt a káldeai Urból. Ez az élet egyik választóvonala. Ez egy teljes odaszánás egy olyan valaki felé, aki 2000 évvel ezelőtt halt meg és feltámadt és most Isten jobbján van. Ez odaszánás a hitben, a bizalomban. Ez egyben változás is, valami olyan, amit Isten válaszként ad a bizalomra. Ez egy láthatatlan személy követését jelenti minden magyarázat nélkül! Jézus nem jön és mondja: Gyere, ide vagy oda vezetlek téged. Gyere és ez vagy az leszel. – Jézus hívása nem más, mint ami az apostolokra vonatkozott: Gyere, kövess engem. Isten hívása Ábrám felé olyan, mint ami mindannyiunknak szól. Magyarázatok nélkül! Hogy, miért, hogyan? Hogy fogod azt megtenni? – Nem. Kövess engem.
Ábrámról azt olvassuk, hogy engedelmeskedett. Valószínűleg már tudott valamit Istenről. De a hívás, amit meghallott, megmutatta, mi volt a szívében. Ha Jézus példázataival élünk, akkor azt mondhatnánk, hogy szíve „jó talaj” volt. Ha Istent csak kevésbé ismerte, az jele volt annak, hogy a szíve jó talaj volt. – Isten hívása a keresztyének felé soha nem formálja jellemünket. Csak azt mutatja meg, milyenek vagyunk. – Az életkrízisek nem formálják az embert. Csak azt hozzák felszínre, mi az emberben rejtőzik.
Egy fiatal férfi és egy lány ültek a moziban, amikor valaki tréfából bekiabálta, hogy „tűz van”. A fiatal férfi felugrott, kiszaladt a moziból és csak kint vette észre, hogy egyedül volt, aki elszaladt. Visszament, ismét leült a barátnője mellé és ezt mondta: Sajnálom, bocsáss meg, kérlek. A lány megbocsátott, de soha többé nem látta a fiút. A felkiáltás, hogy „tűz van”, megmutatta, hogy gyáva volt. Nem ettől lett gyáva, hanem ez az eset felfedte, hogy gyáva.
Az élet válságai felfedik az ember igazi jellemét. Isten elhívta Ábrámot, ettől még nem lett hívő, csupán felfedte, mi volt a szívében: a hit. Engedelmeskedett. Szíve jó talaj volt. Használhatnánk ezt a kifejezést: az engedelmességhez vezető hit. Hitbéli engedelmesség. Ha valaki Isten szavára válaszol, válaszol az üdvösségre, ha valaki kész Istent követni, őt első helyre tenni az életében, akkor ez a legfontosabb elhívás az életében. Istenbe vetetted már bizalmadat? Tudod, mit jelent olyanban hinni, aki meghalt érted? Ilyen életed van? Tudod, mit jelent oda menni, ahol Isten látni akar?
A következő lépés Ábrám hitében, a férfiasságában való hit volt. Zsid 11, 9 Hit által telepedet az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Ábrám egy paradoxon. A szó „lakott” kifejezi, hogy permanensen ott lakott, és a szó „letelepedni” egy röpke, futólagos megszállást jelent. Tehát vándor volt, egy beduin, aki mindig sátrakban lakott, azaz egy állandóan változó életet élt. Elégedett volt a sátrakkal. Miért? Mert nem ezt az országot kereste, hanem egy másikat. Zsid 11, 10. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Olyan ember volt, akinek jelenét a jövő határozta meg. Minden hithőst, akit eddig megnéztünk, ez jellemez. Ábel, Énok, Noé. Ahogy a 11, 1 mondja: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” A bibliai hit olyan valamire irányul, ami a jövőben van. Kitart a vég mellett, amiben az ígéret rejlik. A zsidók hite olyan hit, amelyben az ember életét a jövő határozza meg. Nem a jelen számít, nem az mérvadó. A jövőn van a hangsúly.
Ha egy fiatal azon fáradozik, hogy otthont vagy anyagiakat biztosítson a családjának, az nemes cél. A jövőbe néz. Ez azonban nem elég. Ha csak földi javakat hagyunk hátra gyermekeinknek, akkor nem hagyjuk hátra a legnagyobbat: Az Istenbe vetett hit és bizalom példáját, ami őket átsegíti az élet válságain. Ha utódainknak Isten jelenlétének tudatát, az Istenbe vetett reményt és bizalmat hagyjuk örökségül, akkor evvel átsegítjük őket az élet válságain.
3 Dolgok uralták Ábrahám életét. Ez ebben a szakaszban érvényesül. Jegyezzük meg az „ígéret” szót. 11, 9: Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 11, 11: Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 11, 13:Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. 11, 17: Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéretet kapta. Az ígéretek határozták meg Ábrahám életét általánosságban és részleteiben is. Az ígéretek, Isten szava. Az ígéretek számára az életet jelentették. Az ígéretek a jövőre vonatkoznak!
Amikor 70 éves volt, jelent meg neki Isten Mezopotámiában. Kihívta őt. Nevet adott neki. Ábrámnak nevezte = tisztelt vagy magasztalt atya. Nem volt gyermeke. A keleti ember nagyon kíváncsi és mindig sok kérdése van. Ha egy asztalnál ülnénk vele, különböző kérdéseket tenne fel, pl. Hogy hívják Önt? Hány éves? Mennyi pénze van a bankban? Hol él? Hogy néz ki a háza? Hány felesége van? Csinos a felesége? Hány gyermeke van, hogy hívják őket, hány évesek? stb. – Ábrámnak a vándorlása során ezekkel a kérdésekkel szembesülnie kellett. „Tisztelt Atya”, hány gyermeked van? Egy sincs. Valószínűleg, Ábrám ezt a kérdést mindennél jobban utálta. De eltűrte. Amikor 86 éves volt, 16 évvel később megszületett Izmáel (akkoriban szokásos volt a házassági levélben, hogy ha egy asszonynak nem lehetett gyermeke, gondoskodnia kellett egy szolgáról). A kérdés, hogy Ábrám vagy Sára volt steril, ezzel tisztázva volt. A tisztelt apának most volt egy gyermeke! Amikor Ábrám 99 éves lett, Isten ismét megjelent neki: „Ábrám, a gyermek, aki született, nem a te örökösöd. Sárától kell lenni egy gyerekednek. Ő lesz a te örökösöd. Ábrám, adok neked egy új nevet. Nem Ábrám lesz a neved, hanem Ábrahám = sok nép atyja. A következő reggel Ábrám azt mondta a szolgáinak, hogy Isten egy másik nevet adott nekem. Most már Ábrahámnak hívnak (= sok nép atyjának). Mit gondolhattak a szolgák és miről beszélhettek a konyhában? –
Ábrahámot ez az ígéret uralta. Tudta, hogy Isten teljesíti az ígéreteit. Bízott abban, hogy Sárának és neki, mindketten túl azon a koron, hogy nemzőképesek legyenek, gyermekük lehet. Ahogy Isten azt mondta, hogy legyen világosság és lett világosság, úgy azt is mondta, hogy legyen Izsák és lett Izsák! Isten szava mindig beteljesül. Aki bizalmát az Ígébe veti, az győzedelmes lesz. Ő hitt és az ígéretek megragadták őt.
Az ígéreteken kívül a sátrak voltak, amik az életét meghatározták. A sátor mindenki számára látható volt: csak átmenetileg vagyok itt. Vándor vagyok. Ezt mondta a sátor: nem e világ dolgai a legfontosabbak számomra. A hazám, az otthonom, a városom, a végállomásom fontosabb, mint a jelen. Nem javasolom, hogy sátrakat vegyünk. Az viszont fontos, hogy hasonló beállítottságunk legyen, mint Ábrahámnak a sátorral szemben. Elégedett volt sátrakban lakni. Mindenki, aki Jézusban hisz, ilyen beállítottságú kell, hogy legyen. Csak vándorok vagyunk, átmenetileg. Ez a föld nem a végállomásunk. Minden az életünkben az határozza meg, hogy csak átmenetileg vagyunk itt.
A harmadik dolog, ami Ábrahám életét meghatározta, az oltár volt. Ha a Genezist átlapozzuk, észrevesszük, hogy mindig ismétlődik: ha a hívők székhelyet változtattak, egy oltár volt az, amit először építettek. 1. Az ígéretek, 2. A sátrak, 3. Az oltár.
Mi volt az oltár? Az oltár bemutatja: Itt vagyunk és élünk az áldozatok árán. Az oltár ezt mondja: Isten ítélete alatt állunk. Istenhez csak egy áldozaton keresztül tudunk közeledni. Végül Isten elé csak Isten bárányán, Jézus Krisztuson keresztül léphetünk, aki a Golgota „oltárán” feláldoztatott. Az oltár a következőt mondja: Én megérdemlem a büntetést. Életem van az áldozat által. Isten elé akarok lépni. Ábrahámot az oltár gondolata uralta. Az oltár különbséget tesz az egyes emberek között!
A 11, 12-ben Ábrahám utódairól olvasunk. 11, 12: Ezért attól az egytől méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Az ígéretekbe vetett hitből következtek az igéretek beteljesülése. Egyik beteljesedés a másik után, lépésről lépésre. Nem minden ígéret teljesedett be mostanáig. Ábrahám életében az ígéreteknek csak a kezdetét látjuk. – Érdekes lenne Lót életét kontrasztként állítani Ábrahám életével szemben. Lót is egy hívő ember volt, az ószövetség terminológiájában. „Igaz” ember volt. De rossz döntéseket hozott. Sodomában maradt. Ábrahám nem Sodomában verte fel a sátrát. Lót fontos ember lett Sodomában és érdekes kérdésekre tudott volna válaszolni, ha megkérdeztük volna: „Lót, milyen hatással volt Sodoma a szellemi életedre az utóbbi húsz évben?” Semmilyen – kellett volna válaszolnia. „Lót, belső embered megerősödött Sodomában? „Bár csak Ábrahámnál maradtam volna. Egy Thuja vagy egy fügefa alatt ülnék és szellemi dolgok felől gondolkoznék, ahogy azt korábban is tettem”. „Lót, és a gyermekeid? Mit tett Sodoma a gyermekeidért?” „Mind elveszítettem őket. Ha szellemi dolgokról beszélek, gúnyolódnak. Nem hisznek, mert nem bizonyítottam be az életemben ennek igazságát”.
Milyen bizonyságot tett volna Izsák az édesapjáról Ábrahámról? Milyen ember Ábrahám? Isten embere. A korabeli emberek bizonyságtétele volt: Isten barátja ő!
Az utolsó szakasz 11, 17-19. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni”. 19 Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Ez Ábrahám hitének bizonyítéka az ő idős korában. Helyt állt a vizsgán Úrban, Káldeában. Ugyancsak helyt állt Lóttal tett választásában és Izmáellel kapcsolatos vizsgáiban is. De életének legnagyobb próbatétele Izsák feláldozása volt. Izsákban volt minden ígéret. És Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ábrahám, azt akarom, hogy fiadat, az egyetlenedet, a Mórijjá hegyén áldozd fel. Izsák 15-18 év körüli fiatal lehetett. Magával vitte szolgálóját egy háromnapos útra. Mórijjába mentek. Leszálltak a szamarakról és ott hagyta a szolgáját. Ezt mondta: a fiam és én felmegyünk imádkozni és majd visszajövünk. Vitte Izsákot, a fát, a tüzet és felment a hegyre. A fiú azt mondta az apjának: Minden itt van, de hol van az áldozati állat? Isten maga fogja azt megadni. Mindketten felmentek. Gondoljunk a Golgotára! Az Atya és a Fiú! Építettek egy oltárt, arra került a fa, égett a tűz és Ábrahám Izsákhoz fordul és ezt mondja neki: Izsák, te vagy a bárány. Nem csodálkozunk Izsák szolgalelkűségén? Értsük meg, hogy ez a mi Urunk Jézus Krisztusunk szolgalelkűségének illusztrációja. Izsák össze lett kötve és a fára téve. Már felemelte a kést, hogy megölje fiát, mikor egy hang hallatszott: Ábrahám, Ábrahám, vedd le a kezed a fiúról és ne tégy vele semmit; mert tudom, hogy Istent féled és nem kímélted az egyetlen fiadat énérettem. (A Róma 8, 32-ben ezt olvassuk: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” ez hivatkozik erre az eseményre.)
Látta Ábrahám a juhot függeni a bozótban. Milyen gondolatai lehettek Ábrahámnak? Izsák kell, hogy az örökös legyen – szólt az ígéret. Most azonban azt mondja Isten, hogy áldozd fel Izsákot! Istennek csak úgy tudunk engedelmeskedni, ha követjük szavát. Isten különböző módon teljesíti ígéreteit, úgy, ahogy neki tetszik. Az embernek nem volna szabad előírnia Istennek, hogyan vitelezze ki ígéreteit. Egyszerűen hinni kell benne és követni. Ábrahám tudta, hogy Isten így vagy úgy teljesíteni fogja ígéretét, és ezért követte szavát és kész volt arra, hogy fiát feláldozza. Luther mondta egyszer: „Ha hiszel, keresztre kell feszítened magad. A kérdés csak az, hogyan?”
Összefoglalhatom?
A hitből fakadó élet gyakran ellentétben áll az emberi gondolkodással. A hit gyakran ellentéte annak, ami logikusnak tűnik. Oswald Chambers mondta: „Vigyázz, hogy ne ítélkezz a hitből fakadó élet felett, ha te magad nem éled azt”. Ha Isten szól, csak egy lehetőség van: engedelmeskedni. Logikus, de ez nem a mi logikánk. Ábrahám életének titka a következő: Hitt Isten ígéreteiben és engedelmes volt. Ez minden. Ma is ez a hitélet titka. Több ígéretünk van, mint Ábrahámnak valaha volt. Életének titka: szaván fogta Istent.