Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát (a „tábor” egy katonai kifejezés, mely a szentek hadiszállására utal) és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké (gyötrődésük egy folyamatos, soha meg nem szűnő gyötrődés). Ez utóbbi kifejezést filológiai szemszögből vizsgálva feltehetnénk a kérdést, hogy létezik-e örök halál? Persze csak akkor, ha kiszakítjuk az összefüggéséből. Az „aeon” kifejezés, amely itt a korszakokra vonatkozik, tehát „a korszakok korszakáig” (örökkön-örökké), önmagában egy korszakot jelent. Ez a kifejezés sokak látását támogatná, akik hisznek a „megsemmisülés tanában” (anihilacionismus) vagy a „feltételes halhatatlanságban” vagy az „időleges büntetésben”, mely még evangéliumi körökben is nagyon divatos tanítás lett az utóbbi időben . Azonban az „aeon” kifejezés az antik irodalomban ellentmond ennek a nézetnek. Azonkívül az „aeon” szó maga is összetett szó, amely egy melléknévi igenév jelenidejéből („on”, jelentése „lenni” vagy „lény”) és egy határozószóból („ae”, jelentése „mindig”) áll. Akik hisznek az időleges büntetésben vagy a megsemmisülés tanításában, azok egy kifejezésre alapozzák tanításukat, amely gyökerének jelentése nem más, mint „mindig lenni”. Ez az érvelés hermeneutikai szempontból nem állja meg a helyét. Az „örökkön-örökké” tehát egy örök büntetésről beszél.Bevezetésül arra szeretnék rámutatni, hogy korunk elvesztette bűntudatát, és ez szoros összefüggésben áll a most olvasott szakasszal. Ez az elveszett bűntudat sokkal rosszabb mint a nácizmus vagy a kommunizmus. Miért? Mert ezek csak következményei a bűntudat elvesztésének. A bűntudat életünknek fontos eleme. Jól mutatja ezt a következő idézet, melyet egy, a múlt század negyvenes éveiben íródott könyvben találtam: „Egyike azon érveknek, melyet a múltban a bűntudat ellen felhoztak – különösen akkor ,ha ez valakinél erősen jelentkezett –, hogy akikben a bűntudat él, azokat az betegessé teszi. Ez természetesen igaz. Az ember bűnös és mindig veszélyezteti valami. Csak angyalok tudnak szélsőségekbe menni anélkül, hogy megsérülnének. A bűntudat hiánya az ember számára végzetesebb, mint minden más emberi vállalkozás. A bűntudatból származó betegesség derűs józanságnak tűnhet összehasonlítva azzal a betegességgel, amely kétség kívül előáll, ha a bűntudat hiányzik az emberből. A bűn érzetéből és tudatából származó betegség jobb a civilizációnk és Európa jövője számára, mint az a beteges mentalitás, amely a bűntudat hiányából származik. Nemzedékünk arra törekszik, hogy elnyomja a bűntudatot, eltávolítsa azt a tudatunkból, azonban ez nemzedékünk szociális hanyatlását eredményezi. A bűntudat teljes elnyomása nem lehetséges. „Out of sight is not out of mind”, mondja az angol, azaz ha behunyjuk a szemünket, azzal nem tudjuk gondolatainkat elűzni. A bűntudat valamilyen leplezett formában mindig felüti a fejét, vagy neurózis vagy hisztéria formájában. Még Hitler sem volt érzéketlen a lelkiismeretével szemben, anélkül hogy lelkiismeretének rezdüléseit valóban a lelkiismeretnek tulajdonította volna. Visszatérő lidércálmai voltak. A lidércálom egyébként normális embereknél is mindennapos jelenség, nem csak Hitlernél volt ez így. A világon semmi nem tudja lecsillapítani a halandó ember örök nyugtalanságát. Nincs olyan rejtekhely, ahová az ember az önvádak vihara elől el tudna bújni. A bűntudat általános jelenség térben és időben.”
Említettem korábban, hogy a Bibliát „az Eljövendő” könyvének tartják. Ugyanakkor az ember feletti ítélet könyve is. A Bibliában találjuk leírva Isten nagy szövetségi programját a bűnre és a megváltásra vonatkozóan. Ez mindazok számára ismert, akik rendszeresen olvassák Bibliájukat.
Mielőtt erre az olvasott és elgondolkodtató részre rátérnék, szeretnék néhány szót szólni a bűnre épülő üdvtörténet (Heilsgeschichte) érvényességéről és gyengeségéről, amelynek középpontjában a kegyelem helyett a bűn áll. A diszpenzációs teológia képviselői az üdvtörténetben az ember reakcióját látják Isten egyes próbatételeire. Ezek a próbatételek azért adattak, hogy rámutassanak a bűnre. A korszakos teológia tanítói a bibliai üdvtörténetet próbatételek sorozatának tekintik, amelyben az ember a bűn miatt mindig elbukott és a jövőben is el fog bukni. A Biblia tanítását lehet ilyen szemüvegen át is tekinteni. Isten az embert próbatételek sorozatának tette ki, hogy felismerje bűnösségét és forduljon Krisztushoz. Van valami igazság ebben és tagadhatatlan, hogy így is lehet szemlélni az üdvtörténetet. Persze nehéz élesen elhatárolni minden korszakot, amire a korszakos tanítók hivatkoznak, hiszen több korszak egymásba is folyik. Azonban ha a főbb korszakokat tekintjük, akkor megmarad a törvény, a gyülekezet és Isten királyságának korszaka. Ezekre a korszakokra korlátozva lehet képviselni az imént említett „próbatételes” nézetet.
Ez a nézet azonban káros lehet, mert az embert helyezi a figyelem középpontjába, nem pedig Istent. Következésképpen ez egy antropomorf nézethez vezet és nem ad történelmi látást arra nézve, ahogyan Isten látja az üdvtörténetet. Jobb, ha az eddigi gondolatmenetünk szerint továbbra is a bibliai szövetségek keretén át szemléljük az ember történetét az Ó- és Újszövetség idejében.
Korán rámutattunk arra, hogy a bibliai szövetségek Isten örök szövetségének gyakorlati vetületei, melyet a Szentháromság önmagával kötött. Ezt exegetikailag ki lehet mutatni az Írásból, s amit a történelemben látunk, az Isten örök tervének kivitelezése. Az egész sorozatnak, amivel foglalkoztunk a címe „Isten célja és terve a történelemben”. Ilyen értelemben megpróbáljuk a történelmet Isten szemszögéből és nem az ember szemszögéből nézni. Ezért Istenre összpontosítjuk tekintetünket, az Ő természetére, tulajdonságaira és tevékenységére a Szentírásban.
Lehet emberi szemszögből is tanulmányozni a történelmet, ez sem haszontalan. Korszakos tanítóim hivatkoztak arra, hogy Isten az utolsó időkben is bizonyítani akarja az ember romlottságát. A Jel 20,3-ban a következőt olvassuk „azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre”. Ekkor visszanyúltak a korszakok elejére:
Amikor Ádám elbukott, hivatkozhatott arra, hogy „mi nem tudtuk”. Ekkor Isten lelkiismeretet adott neki, de amikor az ember a lelkiismeret ellenére is elbukott, akkor azt mondhatta, hogy „nekünk nem volt hatalmunk”. Ekkor Isten az ember „felelősségének” korszakában emberi kormányt, uralmat adott. Amikor itt is elbukott az ember, akkor a vezetők, a kormány, azt mondhatta, „minket, a keveseket vonnak felelősségre a többség miatt, ez nem igazságos”. (Beszéltünk a képviselet elvéről és arról, hogy az egész Biblia ezen az elven épül fel. Ádám volt a mi képviselőnk, és Krisztus képviseli a népét.) Amikor az emberi felelősség uralma is csődöt mondott, akkor arra hivatkozhatott az ember, hogy „nem voltak isteni alapelveink”. – Így adta nekik Isten a törvényt. Amikor az ember itt is elbukott, akkor a kifogás az lehetett, hogy „nem adatott nekünk képesség a törvény betartására”. Ezután következett a gyülekezet korszaka, amelyben a Szent Szellem az emberekben lakozik. Még így is elbukott az ember. A kifogás itt ez lehet: „a Sátán ellenállt”. Ezután következik Isten királyságának korszaka és a Sátán megkötözése ezer évig. Ennek a megkötözésnek az a célja, hogy megmutassa az embernek, hogy még mindig gonosz és bűnös annak ellenére, hogy a Sátán nincs a színpadon. – Ebben van valami igazság!
A 20,7 a Sátán eloldozásáról beszél. Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből. Isten bocsátja szabadon a Sátánt. Ebből világos, hogy az ezeréves királyság nem a végső kiteljesedése Isten üdvtervének. A bűn, a halál és az átok még jelen vannak. A királyság korszakában uralkodik ugyan az igazság, de az igazság még nem lakozik a földön. Szeretnék ehhez néhány magyarázatot fűzni.
Említettem, hogy az ezeréves királyság nem a végső kiteljesedése Isten üdvtervének. A Jel 20,4-6-ban azt olvassuk, hogy a szentek uralkodni fognak ezer évig az Úrral, s ez arra utal, hogy lesznek emberek, akik felett uralkodni fognak. Ha mindenki szent lenne és mindenki bűntelen természettel bírna, akkor nem lenne értelme az uralkodásnak. Nyilvánvalóan szükség lesz az ezeréves királyságban is az uralomra. Lesznek tehát emberek ebben a királyságban, akik még mindig bűnös természettel bírnak.
Még valami: Az ezeréves királyság egy interregnum, egy átmeneti időszak. Természetesen ha egy ezeréves királyságról beszélünk, akkor az szemünkben egy rendkívül hosszú időszaknak tűnik. Gondoljunk csak Aquinói Tamásra, aki a sötét középkorban élt és ez még nincs ezer éve sem. Mennyi idő telt el azóta? Ez hosszú idő, de ha az ezer évet az örökkévalóság mértékével tekintjük, akkor ez kevesebb lesz egy szempillantásnál. Ezer év tehát nem olyan hosszú idő.
Mi az ezeréves királyság szerepe Isten üdvtervében? Tennék egy javaslatot. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy javaslat: az ezeréves királyság az ördög taníthatatlanságát bizonyítja. 1000 év telt el. Már a teremtés előtt, de a teremtéskor is és a történelem minden jelentős fordulópontján vereséget szenvedett. A golgotai keresztnél pedig elszenvedte a végső vereséget. Az ördög elég intelligens ahhoz, hogy tudja, ideje rövidesen lejár. Ezer évet töltött a mélységben és amikor kiszabadul, akkor ismét a föld népeinek megtévesztését tervezi. Az ördög egy változásra képtelenangyali lény.
A másik dolog, ami feltűnik és amiről már a bevezetésnél beszéltünk, az ember természete. Újra az ember romlottságával állunk szemben. Itt olyan embereket látunk, akik megélték az ezeréves királyság igazságosságát. Azt olvassuk: 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. A „mint a tenger fövenye” kifejezéssel Ábrahám magvával kapcsolatban találkozhattunk. – Így szól az egyik közmondás: „a leopárd nem tudja foltjait megváltoztatni”. Az ember nem változik, sőt megromlott, bűne megsokasodott az ezer év alatt.
Ez mindennapi tapasztalat a hívők számára is. Tudjuk, hogy megváltásunk ellenére továbbra is gyötör minket a bűn. Azt hihetnénk, hogy az ember öreg korára megtanul már valamit. Olvassa a Bibliát, tanít a gyülekezetben, közösségben van keresztyénekkel, és mégis gyötri a bűn? Minden nap? A bűn engem is gyötör, és talán azt megtanultam, hogyan rejtegessem ezt.
Ennyit mondhatunk: Isten királyságának egyik célja a Sátán oktathatatlanságának és az emberi romlottságnak bizonyítása. A hitvalló keresztyének többsége hisz abban, hogy az embernek szabad akarata van és Isten beavatkozása nélkül dönteni tud Isten mellett. De a Biblia azt mondja, hogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt (Róm 8,7-8). Nem lehetnek, vagyis lehetetlen Istennek tetszeni. Mi, magunkra hagyva képtelenek vagyunk Istennek tetszeni. Ez az ember romlottsága, képtelensége, erőtlensége.
A Jel 20,8-9-ben a nemzetek felkeléséhez érkezünk. 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat. Tulajdonképpen ez a célja. Megtéveszti őket, hogy összegyűjtse őket a háborúra. …akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Van az Ószövetségben néhány igeszakasz, amelyből következtetni lehetne arra, hogy a királyság ideje alatt lesznek emberek, akik hízelgésből engedelmeskednek. Ilyen pl. a Zsolt 66,2. Ez persze csak egy sejtés. Élnek majd ilyen emberek az ezeréves királyságban.
Az ördög tehát kiszabadul. Feltehetjük a kérdést: hogyan fogja az ördög a népeket megtéveszteni? Miként lehetséges ez? (Mondhatnánk, hogy a Jelenések könyve e nélkül is nehéz olvasmány, tegyük ezt a kérdést félre. A mennyei teológiai főiskolán majd megtudjuk.) Hogyan lehetséges tehát ez? Hadd tegyek egy szerény javaslatot. Ha igaz, hogy Isten királysága alatt a földön – ahogyan pl. Mikeás, Ézsaiás és Zakariás próféta egyértelműen beszél erről – Izraelnek kiváltságos helye lesz, akkor rögtön világos, hogy a népekben ismét felszínre tör majd az irigység és újból felüti fejét az antiszemitizmus. Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül (Ám 3,2), mondja Isten. Elég ok van az irigységre. Miért csak Izrael? Persze nagyon testies, spekulatív javaslat ez. De nem ez a „Sion bölcsei összeesküvésének” az alapja? Ezek a zsugori, vérszívó zsidók uralkodjanak felettünk?
Az emberi természet nagyon romlott. Amikor Izrael Egyiptomban volt és Isten egyik természetfeletti csodát a másik után művelte Mózes keze által, az Egyiptomiak még mindig harcoltak Isten ellen. Végül elpusztultak a tengerben. Nehéz ezt megérteni, azonban ez az emberi természet. Ha van egy kis önismeretünk, akkor nem fogunk annyira csodálkozni ezen.
Egy világot átfogó királyság miatt egy világot átfogó forradalom fog kitörni. Mi ellen lázad fel az ember? Isten látható királysága ellen. Ezt tette Ádám a paradicsomban. Valószínűleg az Úr Jézusra utal az a beszámoló, amelyben azt olvashatjuk Istenről, hogy az esti órákban a kertbe ment. Az Írás mondja, hogy Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt (Ján 1,18). Az Ószövetségben Isten figyelmeztette a népet: …mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon (Exod 33,20). Valószínű, hogy a Szentháromság második személye ment Ádámhoz a kertbe. Az ember elutasította az Ő uralmát és másodszor is el fogja utasítani Isten uralmát, amikor látható módon fog uralkodni a földön.
Mi volt a felkelés célja? A Sátán természetesen Isten uralmát támadja. A forradalom nyilvánvalóvá teszi az emberi szív mélységeit. De mire utal Góg és Magóg? Hogyan kerül ez a két név ebbe a mondatba? A konkordancia szerint háromszor fordul elő Góg a Bibliában: Ez 38,39, 1Krón 5 és az olvasott igehelyen. Góg egy személy, Magóg pedig egy terület. De hogyan kerül ez a két név itt összefüggésbe a világ négy sarkával?
A Jelenések könyvének magyarázatakor tudnunk kell, hogy annak nyelvezete az Ószövetséggel van átitatva. Ebben a könyvben nem találunk szószerinti idézetet, amely „meg van írva” bevezetővel vagy ehhez hasonló módon kapcsolódna az Ószövetséghez. Mégis az egész Ószövetség bele van szőve a Jelenések könyvébe. Isten Jánosnak adja kijelentését, a látomásokat, melyeket ő az Ószövetség nyelvén írt meg.
Ha tehát a Jelenések könyvét szeretnénk tanulmányozni, akkor az Ószövetség látomásainál kell keresgélnünk. Itt szerencsénk van. Az Ez 38 és 39-ben fordulnak elő ezek a nevek. A Góg és Magóg ott azonban más értelemben szerepel mint itt.
Ezek a nevek itt a megelőző szöveg összefüggésében állnak. …elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot. Más szóval a népek a föld négy sarkán Góg és Magóg. Ha nem találunk világos utalást az ószövetségi írásokban, akkor szabad keresni az írásmagyarázók véleményét. A zsidó irodalomban Góg és Magóg mindig a gonosz erejét szimbolizálják. János a rabbik nyelvére és irodalmára támaszkodott.
Ha valakire azt mondjuk, hogy „harcolt, de számára ez Waterloo volt”, akkor ezzel a szimbolikus kifejezéssel azt akarjuk mondani, hogy hatalmas vesztesége volt. Góg és Magóg itt a gonoszság koncentrációját szimbolizálja.
Még egy további dolgot szeretnék itt megemlíteni javaslatképpen, amelyben azonban nem vagyok egészen biztos. A Góg és Magóg itt más értelemben fordul elő, mint az Ez 38 és 39-ben. Az Ezékiel könyvében leírt csata valószínűleg az ezeréves királyság előtt fog dúlni. Az Ez 37 Izrael egybegyűjtését és a nép szövetségi áldásainak kiöntetését írja le. Ha ezután elolvassuk az Ez 38 első verseit, akkor lehetségesnek tűnik – és sok korunkbeli értelmező ezt a látást képviseli –, hogy az események olyan sorrendben követik egymást, mint itt is. Ebben az esetben az Ez 37-38-39-ben Izrael helyreállításáról, a királyságról, majd a felkelés idejéről olvasunk és végül az Ez 40-48 egy idealista, szimbolikus képben írja le az új eget és az új földet. Ha ez így van, akkor valóban létezik egy érvényes sorrend, amely szerint a gonoszság felszínre törése az ezeréves királyságot követi, és megelőzi az új eget és új földet. Akit érdekel ez a téma, olvassa el ezeket a fejezetek, majd a most olvasott részt a Jelenések könyvéből, és akkor véleményt alkothat, hogy egyetért-e vagy sem.
A Jel 20,9-ben ez áll: És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Ez isteni ítélet volt. Azután a Sátán végső sorsáról olvasunk a 20,10-ben. Ha a 7. v. a Sátán második eljöveteléhez kapcsolódik, akkor a 10. v. az ő örök és végzetes sorsáról szól. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. A fenevad és a hamis próféta az ezeréves királyság előtt már a tüzes és kénes tóba vettettek és most követi őket az ördög, a pokoli hármasság harmadik személye. Ezek megfelelnek a Szentháromságnak; az Atyának, a Fiúnak és a Szellemnek.
Mi jellemzi a tüzes és kénes tavat? Ami minden tavat jellemez. A tavak olyan vizek, amelyeknek többnyire nincs kifolyásuk. Talán azért használja a Biblia ezt a képet, mert ebből nincs kiút.
…és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. Egy angol „szakértő” könyvében, aki a Jelenések specialistája, ez áll: „Azok a fejezetek, melyek az ördög tevékenységével foglalkoznak arra utalnak, hogy az ördög szerepe kevésbé a bűn eredetében, és sokkal inkább a bűn nyílván valóvá válásában keresendő és abban, hogy a latens bűn kibontakozását kimutassa az emberben.” Ezzel nem egészen értek egyet, mert a bűn eredete az ördögnél keresendő. Ezen kívül kimutatja a bűn kibontakozásának lehetőségét is az emberben. Majd így folytatja az író: „Miután a bűn Isten akarata ellen irányul, a bűnt tulajdonképpen egy Isten elleni lázadásnak kell tekinteni. Egy lázadás, mely Isten műveit akarja elpusztítja, itt a ’szeretet várost’, a Messiást és Istent magát. De az ördög nem Isten. Azon kívül nem vetélytársa Istennek. Nem hághatja át azokat a határokat, melyeket Isten neki megszab és egy bizonyos időpontban el fog pusztulni. Az ördög és a gonoszság misztériuma, titka, el van rejtve a teremtés céljának és Isten tervének mélységében. Végső fokon, az ördög Isten célját és tervét szolgálja.” Ez egy nagyon találó megjegyzés. Az ördög végső fokon Isten célját szolgálja. Ez egy nagyon fontos megállapítás. Ez végső fokon a bűn szerepe! Hozzájárul Isten dicsőségéhez. Ez a gonosz problémájának az egyetlen megoldása. Az ördög és a bűn nem tudja Isten szándékát meghiusítani. – Ezt kell hirdetnünk ma mindenütt. Az evangéliumi keresztyénség tele van csalódott istenképpel. Előbb vagy utóbb úgy tűnik, mintha Isten csalódott volna a velünk való kapcsolatában. A végső válasz Isten természetében, jellemében keresendő. Milyen Istened van neked? Ezt a fajta Istent fogod ugyanis imádni. Olyan Istent, aki csalódott, aki beleunt az emberbe, a világba? Vagy egy olyan Istened van, aki sohase csalódik. Hogyan lehet olyan Istent imádni, aki csalódhat? Sok evangéliumi keresztyén nem fog velem egyetérteni. Itt nyilván Isten szuverenitása forog kockán!
Az idézet utolsó része: „A Jelenések könyvének első olvasói számára ez a vigasztalás felmérhetetlen forrása lett volna. Ez a vigasz minden idők hívőinek számára érvényes marad.” Micsoda vigasz lehetet ez azoknak a hívőknek, akik az 1. és 2. században éltek! Akik életveszélyben voltak, akik harcoltak, akik bujdostak és mártírhalált haltak. Számukra vigasz volt, hogy Isten az ő célját és tervét végül kivitelezi és őt ebben semmi meg nem akadályozhatja. Istené lesz a dicsőség és mi áldások részesei leszünk. Ez vigasz az élet minden próbatételében. Tudnunk kell, milyen a mi Istenünk!
Végül feltehetnénk a kérdést magának a Sátánnak: Lucifer, hajnal fia, megérte mindez a játékot? Érdemes volt behoznod a bűnt az Éden kertjébe? Érdemes volt az embert a bűn rabszolgájává tenni? Érdemes volt Isten tervének ellenállni?
Magunknak is feltehetjük a kérdést: Megéri számodra a bűn, amit elkövetsz vagy amiben élsz? Megéri az örökkévalóság fényében? Ne imádjuk és dicsőítsük sokkal inkább azt az Istent, aki nem csalódik, aki nem adja fel tervét, aki végbe viszi azt amit tervezett, aki egyedül méltó az imádatra?