Gen 27,1-4: „1. Amikor Izsák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. 2. Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3. Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! 4. Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”
Tudjuk, hogy Rebeka és Jákob becsapták Izsákot. A csalás kellős közepén találjuk magunkat a Gen 27,26-33-ban: „26. Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! 27. Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR. 28. Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. 29. Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld! 30. Amikor befejezte Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31. Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32. De az apja, Izsák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. 33. Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!”
Jegyezzük meg a 33. vers végét! Gen 48,13-16. Itt arról van szó, amikor Jákob megáldja József két fiát: „13. Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. 14. Izráel kinyújtotta a jobb kezét és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött.15. Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, 16. az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúikat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!
(Az itt szereplő „az angyal” szónak határozott névelője van. Az Ószövetségben ez mindig az Úr Jézus Krisztusra való utalás, aki különböző teofániákban jelent meg, hogy előkészítse Izrael népét a Messiás eljövetelére.48,16-19: „16. az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúikat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön! 17. Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. 18. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19. Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.”
A Gen 50-ben olvasunk József hitéről. József Egyiptomban halt meg. Ez a rész számol be az ő utolsó napjairól és a haláláról. Gen 50,24-26. „24. Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25. Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. 26. Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.”
Zsid 11,20-22. „20. Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. 21 Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. 22 Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől.”
Miután az író 12 versen keresztül beszél „Isten barátjának”, Ábrahámnak hitéről, meglepő, hogy Izsákra, Jákobra és Józsefre alig veszteget szót. Azonban ez a három vers igen nyomatékos. A közös a három férfiban az, hogy mindegyiküket közvetlenül a haláluk előtt említi meg az író. Izsák halála előtt megáldotta Jákobot és Ézsaut, Jákob megáldotta József fiait, József pedig rendelkezett a teteme felől.
Ábelnek a hitéből fakadó imádatát mutatja be, Énoknak a hitben való járását, Noénak a hitből való cselekedetét, Ábrahámnak a hitből való életét, most pedig Izsáknál, Jákobnál és Józsefnél olyan hitről olvashatunk, amely legyőzi a halált.
Szép dolog olyan hittel rendelkezni, amely békét ad az életünkbe, de még szebb egy olyan hittel bírni, amelyben meg tudunk halni. Isten igéjébe vetett hit olyan, amiben nyugodtan meg lehet halni. Nézzük meg e három embernek a hitét.
Nézzük meg először Izsák hitét. Izsák az Ószövetség egyik legfigyelemreméltóbb alakja, azonban nem annyira egyértelmű, hogy mi jellemzi őt. Ő is a hit embere, azonban a hite egy „passzív” hit volt. Egy hidat képez Ábrahám és Jákob között, akiknek erős jellemük volt. Izsáknak passzív hite volt. Már akkor, amikor apja kész volt őt feláldozni, passzívnak bizonyult a hite. A Gen 24-ben valaki más választott neki feleséget. Keleten gyakori, hogy a szülők választanak a gyermekeiknek férjet vagy feleséget. De kérdem én, miért nem ment el Izsák az utazásra Eliézerrel együtt? Még ha itt fel is menthetjük, életének hátralévő része is hitének passzív voltáról tanúskodik. Olyan ember volt ő, aki szeretett kutakat ásni. – A rómaiak, ahová csak mentek, mindenhol utakat és fürdőket építettek. – Izsák kutakat ásott. Ásott egy kutat, aztán amikor vitája támadt a szomszédjaival a kutak miatt, tovább állt, és ásott egy új kutat. Amikor ott is problémája támadt, áthelyezte magát, kitért előle és ásott egy új kutat. Egy passzív hittel rendelkező férfi volt. – Ábrahám és Jákob másként cselekedett volna. Ábrahám megvédte volna a kútjait és nem adta volna fel. Jákob harcolt volna a kútjaiért és végül még a szomszédjai kútjait is megszerezte volna. – Izsák olyan férfi volt, aki kutakat ásott, aztán továbbállt. – Valaki azt mondta egyszer: Izsák egy tipikus 2. generációbeli keresztyén. Valódi hívő volt, de nem volt benne tűz és lelkesedés, mint azokban, akik a családjukban elsőként találták meg az Urat.
Az Úr munkálkodik közöttünk és megáldja a gyülekezeteinket. Ez látható az életünkben. Az Úr karja velünk van. Azonban különösen szívünkön kell viselnünk a gyermekeink sorsát. Ugyanis felnőhet az ember egy olyan családban, ahol figyelembe veszik és tanítják Isten Igéjét. A gyerekek eljárnak a vasárnapi iskolába és ismerik a bibliai történeteket. Aztán felnőnek és elveszíthetik a láthatatlan dolgok valóságának látomását, érzékelését és a buzgóságot. Elveszíthetik azt a vágyat, hogy Istent személyesen ismerjék. Azt a vágyat, hogy a hálószobájukban letérdelve átadják az életüket Jézusnak. Mi lesz 10-20 év múlva, amikor eljövünk a gyülekezetbe? Beszélünk majd az emberekkel és észrevesszük, hogy érzéketlenek, némák és halottak a szellemi dolgokkal szemben. Az egész nyugati világban ezt történik. Tipikus 2. generációbeli keresztyének.
Végül történik valami Izsák életében, ami velem remélhetőleg nem fog megtörténni. Izsák a hitnek olyan embere lett, akinek az életét a hús uralta. Azt olvassuk róla, hogy azért szerette annyira Ézsaut, mert nagyon ízlett neki a vadhús, amit készített neki (Gen 26,28). Amikor haldoklott, azt mondta Ézsaunak: „készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!” Először az étel, aztán következhetnek a szellemi dolgok. – Nem azt kellett volna inkább mondania: „Meg akarlak áldani téged, aztán pedig megünnepeljük ezt egy jó lakomával”? Itt azonban első volt a hús, és csak utána következtek a szellemi dolgok. Hogy van ez a mi életünkben?
Térjünk vissza az áldáshoz. Legtöbben jól ismerjük a történetet. Amikor Izsák elmondta a kívánságát Ézsaunak, Rebeka meghallotta a szavait. A „ház” akkor csak sátor volt, és nehéz volt bármit is titokban tartani. Amennyire Izsák szerette Ézsaut, Rebeka is úgy szerette Jákobot. Amikor meghallotta, hogy Izsák meg akarja áldani Ézsaut, kidolgozott egy kis tervet. Azt mondják, hogy Jákob egy intrikus volt, néhány dolgot azonban az anyjától tanult meg. Itt Rebeka volt az igazi intrikus, és azt akarta, hogy teljesüljön Isten akarata, és elkészítette a tervét, hogy beteljesüljön Isten akarata. Izsák ekkor már vak volt és Jákob odavitte hozzá a kedvenc ételét. Kecskeszőrrel borította be a karjait és a nyakát, mivel Ézsau szőrös ember volt Jákobbal ellentétben, aki kevésbé volt szőrös. Bibliai bizonyítékunk van arra, (Gen 29), hogy Jákob szép termetű férfi volt, nagy és erős, de anyuka kedvenc fiacskája volt. Egy anyuka kedvenc fiacskája mindig furcsa alak, de ha valaki nagy és erős ebbe a szerepbe, az még rosszabb. – Anya és fia sikeresen véghezvitték a csalást és Izsákot átverték.Ézsau egy macsó típus volt, jól megtermett, jó kinézetű, attraktív és érthető, hogy ez tetszett az apjának is. Előfordulhat, hogy ha ma közöttünk lenne a két testvér, akkor Jákobot nem találnánk szimpatikusnak, Ézsau viszont tetszene nekünk. Ő szerette a természetet, a vadászatot, szeretett a szabadban lenni. Egy szimpatikus, szabadságszerető ember lehetett. Ézsaunak az volt a problémája, hogy egyáltalán nem mutatott érdeklődést Isten dolgai iránt. Az Újszövetség „profánnak” nevezte őt, mert Isten őt nem érdekelte.
Végül is sikerül a trükk és Izsák megáldja Jákobot. Amikor észreveszi ezt az öreg becsapott ember, hogyan kellene erre reagálnia? Szomorú kép. A csalás, hazugság és részrehajlás! Rebeka terve volt, hogy Jákob hazudjon, amikor azt mondta, hogy ő Ézsau, Izsák pedig a „hamis” fiút szerette jobban. – Már amikor megszülettek a fiúk, azt mondta Isten Izsáknak, hogy az idősebb fiú fog szolgálni a fiatalabbnak. Kezdettől fogva világos volt, hogy Izsáknak Jákobot kellett volna megáldania. Izsák azonban a másiknak akarta adni az áldást. Tudta, hogy be fog következni az áldás, Ábrahám áldása és Izsák áldása. Biztos volt az áldásban, de meg akarta változtatni az áldás tárgyát. De Rebeka csalása és Jákob hazugsága miatt most Jákobot áldotta meg Ézsau helyett. Izsák hitének tulajdoníthatjuk azt, hogy amikor rájött, mi történt, akkor elfogadta Isten előrelátását és tervét. Látta, Isten kezét a részrehajlásában, kedvezni akarásában, a hazugságban és a csalásban és elfogadta azt, meghajolt előtte. Azt mondta: „Én őt megáldottam, és áldott is lesz!” Elfogadta, hogy Isten keresztülhúzta az ő testi kívánságait és cselekedeteit, azt, hogy Ézsaut akarta megáldani Jákob helyett. Hitelt kell adnunk Izsák hitének. Amikor döbbenten megállapította, hogy mi történt, be kellett látnia, hogy ez volt Isten akarata és elégedetten elfogadta azt.
Egy ember hite gyakran akkor nyilvánul meg és válik láthatóvá, amikor beismeri a hibáját. Gyakran csak akkor ismerjük fel, hogy ki az az ember, miután elkövetett egy bűnt. Gondoljunk Dávidra. Nagy ember volt, aki azonban elkövetett egy nagy bűnt. Dávid hitét jobban láthatjuk a bűnében, mint az életében. Amikor Nátán próféta tükörként tárta elé a bűnét, akkor magára ismert ebben és ezt mondta: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.” Akkor ismerhetünk meg egy embert, amikor Isten jelenlétében felismeri, hogy kicsoda ő, és kiderül, hogyan reagál erre. – Izsák rajtakapta magát, hogy hogyan akarta megváltoztatni Isten terveit. Azt mondta: „és áldott is lesz”, és Isten győzött.
Péter életében is ugyanezt ismerhetjük fel. A Biblia történetei nem mesék cukormázzal. Az Ószövetség férfijai nem voltak olyan borzasztóan szentek. Az Úr Jézus is néhány bizarr karakterü emberrel volt dolga, amikor kiválasztotta a tanítványait. Elhívott egy olyan embert, aki megtagadta Őt, és aki megcsonkított egy másik embert azáltal, hogy levágta a fülét. Kiválasztott két politikust, Jakabot és Jánost, akik meg akarták szerezni Péter részét Isten királyságában. Felsorolhatnánk az összes apostolt, és azt vennénk észre, hogy ők is olyan emberek voltak, mint te és én. Pétert kiválasztotta az Úr, bátorította őt, és mi történt, amikor a kakas megszólalt? (Valaki azt mondta: ez a kakas volt az egyetlen szárnyas állat, aki lelkészi szolgálatot töltött be. Akinek prédikációja három pontból állt: kukurikú, kukurikú és kukurikú!) De Péter számára az üzenet világos volt! A sok árulás, tagadás, piszkos politikai játék után az egyház ezeket az embereket úgy nevezi, hogy Szent Péter, Szent János stb. Mindegyiküket Jézus választotta. Isten választotta ki Izsákot és Jákobot is.
Mit mondhatunk Jákobról? Az élete a Bibliában található egyik legizgalmasabb életrajz. Csaló és szélhámos volt és szellemi ember lett belőle. Ehhez 147 évre volt szüksége, de sikerült neki. Az ószövetségi szenteknek hosszú időre volt szükségük, nekünk, újszövetségieknek gyorsabbaknak kell lennünk.
Ma a halálos ágyán fekvő Jákobbal találkozunk. Olyan ember volt ő, aki belső nyugtalanságából fakadóan soha nem tudott megpihenni, örökös cselekvési kényszere volt. (Nálunk a gyülekezetben bizonyára egy olyan gyerek lett volna, aki az istentisztelet alatt a sorok között szaladgál, és akit az ember próbálták volna megnyugtatni.) Egy nyugtalan ember volt, és Isten egy ilyet választott ki. Én soha nem választottam volna ki Jákobot. Istennek nagyon optimistának kell lennie. „Ez az az ember, akit használni tudok. Ez az, aki hasznos lesz számomra. Ő nem csak egy nagyra nőtt anyuka kedvence. Isten látott valamit Jákobban, amit használni tudott. Adatott valami Jákobnak, amiről csak Isten tudott. Jákob „jó talaj” volt. Ézsau ugyan jól nézett ki, de rossz talaj volt, egy közönséges, világi, istenkáromló ember. Jákob volt a kiválasztott.
Amikor a Genezist olvassuk, meg kell állapítanunk, hogy Isten 7-szer jelent meg Ábrahámnak. Minden alkalommal egy új, tágabb látást kapott Ábrahám. – Jákobnak 5-ször jelenik meg Isten. De minden alkalommal, amikor találkoztak, Isten rendreutasította őt.
Még valamit el kell mondanunk Jákobról. Olyan férfi volt, akinek olyan különleges kapcsolata volt egy asszonnyal, amilyen aligha lehetett férfi és nő között. Azt hiszem, nem igen volt olyan férfi, aki annyira szeretett egy asszonyt, mint Jákob a feleségét. Coleridge azt mondta Jákobról: Senki sem lehet rossz ember, ha annyira szeret valakit, ahogy Jákob szerette Ráhelt. Azt mondja nekünk a Genezis 29,20: „Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.” Ráhel bizonyára gyönyörű szép lehetett. De volt valami sokkal mélyebb a kapcsolatukban. Hét éven át szolgált érte és ez úgy tűnt neki, mintha csak néhány nap lett volna. Annyira szerette ezt a nőt! És ahol ilyen szeretet van, ott fennáll a lehetősége annak, hogy Isten szeretete is melléjük szegődik. Ilyen ember volt Jákob.
Az áldásról a Genezis 48-ban olvashatunk. József apja áldását kérte a két fiára Manasséra és Efraimra. Manassé volt az elsőszülött, az idősebb. Jákob felült az ágyában és a botjára támaszkodott. Jákob már nagyon öreg és szinte már teljesen vak. József tudja ezt. Odaállítja a fiait apja elé. Manassét a bal oldalára, Efraimot pedig a jobb oldalára, így Manassé Jákob jobbján, Efraim pedig Jákob balján volt. József tudta, hogy az elsőszülöttnek kell kapnia az áldást. De a Bibliában gyakran az elsőszülötteknek az áldás meg lett tagadva. Tudjátok miért? – Ez fejezi ki, hogy a Bibliában az elsőszülött, Ádám eljátszotta az áldást. A második Ádám kapta meg az áldást. Gyakran az elsőszülött nem kapja meg az áldást, mely annak az alapelvnek az illusztrációja, hogy az áldás nem az első Ádámon keresztül, hanem az utolsó Ádámon keresztül jön.
Jákob előtt ott van a két fiú, ő pedig keresztbe rakja a kezeit. Luther azt mondja „és ezt tudatosan tette a kezeivel, mert Manassé volt az elsőszülött”. Amikor József azonnal tiltakozott és át akarta helyezni apja kezeit, azt mondta Jákob: „Tudom, fiam, tudom”. Az áldás Efraimra kerül és nem Manasséra. Jákob próféta volt, Isten vezetése alatt cselekedett és belelátott a jövőbe. Akkor megáldotta minden fiát a 49. fejezetben. De amire különösen figyelnünk kell, az az, hogy az áldás a kereszt által jön. Ez nem volt véletlen. Jákob és József egészen biztosan nem értették meg ennek a cselekedetnek a teljes jelentőségét, de biztos vagyok benne, hogy ez számunkra egy lecke. Isten áldása az emberekre csak Jézus Krisztus keresztje által jöhetett el. Ne legyen közöttünk senki, aki nem tudja, hogy Jézus Krisztus érte ontotta a vérét, és ezáltal áldott lett. Te már Jézus Krisztusba vetetted a bizalmadat?
Röviden már érintettük Jákob életét. Áldásában a következő szavakat mondta: „Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig”. Ez ugyanaz a Jákob, aki menekült Ézsau elöl. És most, visszatekintve azt mondja: „az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig”. – Campbell Morgan alkotott egy kifejezést, egy szójátékot angolul: „A disappointment is His appointment”, amit körülbelül így lehetne lefordítani: A csalódás Isten egy lehetősége. Jákob sokat csalódott, de végül felismerte, hogy mindez Isten vezetése volt. Ez egy fontos lecke.
A Zsidókhoz írt levél szerzője megemlít és kihangsúlyoz valami különös dolgot Jákobról. „Hit által áldotta meg a haldokló Jákob József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádott.”A csaló Jákob 147 év után Isten lábainál imád. Ezt csak Isten kegyelme képes véghezvinni. Isten kegyelme volt az is, ami engem és téged a kereszt alá vitt.
Most hadd mondjak még valamit el Józsefről, Jákob tarka ruhás kedvenc fiáról. Akit eladtak rabszolgának. Aki a királyi udvarban volt, aztán pedig a börtönben. Isten kegyelméből kiszabadult onnan, bár a főpohárnok, akinek segített „nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla.” Mégis Egyiptom kormányzója lett. Micsoda sors!
Őszinte, barátságos és tiszta volt. Olyan ember, akinek az arcára volt írva, hogy nem képmutató. Hite mindenki előtt ismert volt. Nyílt tekintete volt! Nem nagyszerű dolog ilyen emberrel találkozni? Ő egyszerűen önmaga volt. Nem élt kettős életet, nem volt képmutató, nem volt kettős mércéje. – Államférfi volt, politikus és üzletember, aki a gabonakereskedelemben tevékenykedett. – Érdekes, hogy halála előtt, 110 évesen volt egy különös kívánsága.
Jákob azt akarta, hogy Kánaánban temessék el. Halála és temetése részletesen le van írva a Genezis 50-ben. Józsefnek volt egy különös kérése. Azt mondja Izrael gyermekeinek, akik Gósenben laktak, és akiknek ott jól ment soruk, gyarapodtak javakban, marhákban és létszámban: Ha kivonultok innen, vigyétek magatokkal a csontjaimat. Mit akart ezzel mondani?
Először gondoljunk arra, hogy Józsefnek nem voltak jó emlékei Kánaánról. Nem Kánaánban született, és csak 6-7 éves fiúként jött Kánaán földjére. Anya nélkül nőtt fel. Aztán következett testvérei ellenségeskedése, akik eladták rabszolgának. Semmi nem vonzotta Kánaánhoz. De József átgondolta Isten ígéreteit. Azt tanították neki, hogy Isten, aki megjelent Ábrahámnak, aztán Izsáknak és Jákobnak, megerősítette a nekik tett ígéreteit. Ábrahámnak megígérte, hogy nagy néppé fogja tenni. És azt, hogy ebben a népben meg lesz áldva a föld minden népe. József az ő leszármazottja volt és az ígéretek rá is érvényesek voltak. Hit által tudta, hogy el fog jönni az az idő, amikor Isten beviszi őket az ígéret földjére és megáldja őket, és feltámadásakor ezen a földön akart lenni. Vigyetek engem magatokkal a szövetség földjére, ahová tartozom. Micsoda jövőbe vetett hit! Mindezek a patriarchák haláluk előtt a jövőbe tekintettek és Istenbe vetették a bizalmukat. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője. A hit az a hatalom, amit Isten ajándékoz az embernek, hogy jelen életét a jövő határozza meg.
Nagyon jó lenne időt szakítani József életének tanulmányozására. A nehéz időkben mindig ott volt Isten, Isten és újra Isten. Szeretném ezt a mi életünkre alkalmazni: Ezeknek az embereknek évszázadokon keresztül ugyanolyan harcaik voltak, mint amilyenek nekünk vannak az életünkben. Amikor döntésekről van szó pl. fiatal emberek párválasztásáról. A jövő fényében történik ez? Vagy úgy cselekszünk, mint a világi Ézsau? – Vagy a pályaválasztásról való döntésnél vagy a hivatásban, az üzleti életben? Mindezekben az igazságosság, Isten szava alapelvei alapján viselkedünk, a jövőre összpontosítva? Vagy a jelenlegi vágyaink és kívánságaink kielégítésére törekedve? Vagy hogyan kell reagálnom egy betegségre? Csalódottan? Disappointment is His appointment… Vajon az eljövendő dicsőség fényében éljük az életünket? Vagy a csábításnak engedünk? A csábítás azt jelenti, menj és vedd birtokba, a számlát majd később kell kifizetni. És a számla biztos jönni fog, ha nem állunk ellen. De az az ember, akinek az életét az jövő határozza meg, ami a nem látható dolgokból fog eljönni az, győzni fog. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak az életét maga Jézus erősítette meg. Az Ószövetségben úgy nevezi magát, hogy én vagyok Ábrahám Istene. Ismerem Ábrahámot. Ő Izsáknak is az Istene, ennek a passzív, gyenge embernek. Ő a gyenge hitnek is az Istene, azonosul a gyengékkel. És Jákobnak is az Istene, ennek a szélhámosnak, csalónak. Isten kegyelméből azonban Izrael lett belőle. Isten hercege.
Segítsen nekünk Isten, hogy keressük az Ő arcát, hogy a jövő határozza meg az életünket, ne a jelen. Az életünk döntései tükrözzék vissza azt a hitet, amelyet Isten ültetett belénk, amikor megmentett minket.