(36) Pál Thesszalonikában. ApCsel 17,1-15

Pál a második missziós utazásán jár. Európába átjőve először Filippibe utazott, majd déli irányba, Athénbe. Közben pedig megállt Thesszalonikában. Ma az ApCsel 17,1-15-öt olvassuk:

1 Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. 2Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. 3Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”.

Feltettük már magunknak a kérdést, hogyan tudta Pál a zsinagógában 3 egymás utáni szombaton is szabadon hirdetni Isten igéjét Krisztusról? Emlékezzünk arra is, hogy amikor Pál az 1. missziós útján járt, felszólították a zsinagógában, hogy mondjon valamit. Mindenki, akinek megadatott a szólás ajándéka, részt vállalhatott az istentiszteletben. Nem prédikálásról volt szó, hanem arról, hogy egy építő igét szóljon a gyülekezetnek. Mi vajon hogyan jövünk a gyülekezetbe? Várjuk, mint a fogyasztók, hogy kiszolgáljanak minket, vagy mi is készülünk valamivel a többiek számára? Ha pedig valakit megérintett az igehirdetés, akkor adja tovább másoknak is azt, ami építő. – Ezt a zsinagógai rendet vették át a gyülekezetek is. Erről beszél az 1Thessz 5,19-21 is:A Szellemet ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg!

Az istentiszteleti rendnek ez a szabadsága tette lehetővé Pál számára is, hogy felálljon és tanítson. Próbálj csak egy templomban valamit mondani istentisztelet közben! Biztos, hogy rögtön elhallgattatnának és kivezetnének onnan. Csak a felszentelt lelkész, vagy pásztor az, aki beszélhet.

4Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is (amikor itt görögökről van szó, akkor nem pogányokról, hanem hellenista zsidókról szól a szöveg), valamint sok előkelő asszony. 5Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost (ezek a rosszindulatú emberek ma is köztünk vannak, és a Facebookot, valamint a Twittert felhasználva manipulálják a tömeget, tüntetéseket szerveznek és csődületet támasztanak), felvonultak Jászón házához,és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. 6 Amikor nem találták ott őket, Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. 7Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. 8Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. 9Amikor azonban kezességet kaptak Jászóntól és a többiektől, elbocsátották őket. A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. 12Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen (itt ismét hellenista zsidókról van szó, akik Görögországban éltek). 13De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek, és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.

Mi jellemzi az ApCsel 17. fejezetét? Arról ad képet, hogyan zajlik az apostol szolgálata az utazása során. Menetrendszerűek voltak a zavargások. Elhagytuk Filippit, és most ugyanazt látjuk Thesszalonikában és Béreában. El tudom képzelni, ahogy Pál egyik reggel így szól az útitársaihoz: „Lássuk csak, milyen zűrzavart hoz a mai nap.“ – Bárhol is hirdetik az igét a Szentszellem erejével, ott ellenállásba ütközünk.

Ha rendszeresen olvasod a Bibliát, akkor a két thesszalonikai levél olvasása közben biztosan lennének kérdéseid, ha nem ismernéd a történelmi hátteret és a körülményeket, amelyekről az ApCsel ír. Először tehát érdemes Pál apostol útját az Apostolok cselekedeteiben végigkövetni, mielőtt egy adott városhoz írott levelét elolvasnánk.

Pál először mindig azokat a városokat és környéküket kereste fel, amelyek népesek voltak. Filippit, amely tekintélyes város volt, aztán Thesszalonikát, amelynek akkoriban kb. 75000 lakosa volt. A mai Szaloniki népessége kb. 300 000 fő. Kérdés, hogy Pálnak alapelve volt-e az, hogy a nagyot keresse, és ezt nekünk is követnünk kell-e? – Emlékezzünk csak Fülöpre, aki Samáriában tömegevangélizációt tartott, sokan megtértek, aztán Isten egyszer csak elküldte a sivatagba, hogy egyetlen egy embernek elmagyarázza az igét. – Nem kell tehát általános elveket levezetnünk a Bibliából. Az egyetlen általános elv, hogy azt a szolgálatot, amire el vagyunk hívva, a Szentszellem vezetése alatt végezzük, akár egy egész várost bízott ránk az Úr, akár csak egy embert.

Pál és csapata elhagyják Filippit, délnek mennek a tengerpart mentén, elhaladnak Amfipoliszés Apollónia mellett, és elérik Thesszalonikát, amely kb. 150 km-re fekszik Filippitől.

Thesszalonika Macedónia fővárosa volt, kereskedőváros, amelyen áthaladt a Rómába vezető út.Volt itt egy zsinagóga is. Talán Amfipolisznak és Apollóniának nem volt zsinagógája, és emiatt ment tovább Pál apostol. Lukács ezt írja: 2Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján.

Nem tudom, milyen volt ez a vita, valószínűleg egy görög „kérdés-felelet“ játék. Vagy esetleg Pál apostol előadást tartott, majd utána kérdéseket tett fel, mint ahogy a Római levélben látjuk: Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? 2 Szó sincs róla!(6,1)

Ez a „vita“, érvelés abból állt, hogy Pál az Ószövetséget, a Tanakhot magyarázva feltárta az ószövetségi próféciákat és a messiásra vonatkozó ígéreteket, majd ezeket összefüggésbe hozta Keresztelő János és Jézus szolgálatával. Úgy is mondhatjuk, hogy egymás mellé helyezte, és elmondta, hogy amit Mózes és a próféták megírtak, az Jézus Krisztusban teljesedett be.

A legszebb szemléltetés tulajdonképpen az, ahogyan Jézus az emmausi úton megmagyarázta a tanítványoknak az Írásokat, amelyek róla szólnak az Ószövetségben. A szívük felhevült, és talán Thesszalonikában is ezt érezték az emberek, amikor Pál apostolt hallgatták, amint az Írást magyarázta. A Szentszellem tanúságtétele volt ez, aki lángra tudja lobbantani a szíveket. Gyakran elfelejtjük, hogy Isten igéjéről legobjektívebben maga Isten tesz tanúságot. Ez hitelesíti a kinyilatkoztatást.

Ha valaki azt gondolja, hogy ez szubjektív megélés, akkor téved. Habár belül zajlik, mégis a Szentszellem az, aki objektíven tanúsítja, hogy az Írás igaz. Egyedül Isten tudja megerősíteni saját szavát a Szentszellemen keresztül. A hívő megérti ezt, de aki nem hisz, az nem fogja fel, számára ez ostobaság, amint Pál apostol mondja: A nem szellemi ember pedig nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni.(1.Kor 2,14). Azt is olvassuk, hogy „megmagyarázta és bizonyította nekik“,más szóval kifejtette és értelmezte számukra az Írást. Az eredeti szövegben álló kifejezés szerint Pál”az Írás mellé helyezte”Jézus életének és munkálkodásának tényeit.

Ha emlékeztek, azt olvastuk, hogy Filippiben megnyitotta az Úr Lídia szívét, mégpedig az ige által, amit Pál hirdetett. Ez az isteni oldal, amikor a Szentszellem megvilágosítja az embert.

De van egy másik, emberi oldal is, ez pedig az, ahogyan valaki értelmezi az igét.  Ahogyan például Pál kitártotta az Írást, és megállapításokat tett, amelyeket alátámasztott, miközben mondatról mondatra haladva fejtegette az Úr Jézus szolgálatáról szóló igehelyeket.

Lukács evangéliuma is elmondja, mit Pál tanított Pál: Krisztusnak szenvednie kellett. Ez a zsidók számára kemény dió volt, hiszen őket sosem tanították, hogy a Messiásnak szenvednie kell. Még az apostolok sem fogták fel, pedig három évig voltak az Úr kísérői, és nem értették, hogy Jeruzsálembe azért kellett Jézusnak felmennie, hogy ott haljon meg. Feltámadása után ezt kellett mondania a tanítványainak: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hátnem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? (Lk 24,25-26) A Messiás szenvedéséről nem volt szó, erről nem kaptak tanítást. Az emberek olyan Messiást vártak, ami majd helyreállítja Izraelt – de ez még e jövő zenéje. A szenvedés előtt értetlenül álltak. …Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.”

Pál az Írások nagy igazságait hirdette.

Philip Brooks híres prédikátor volt, aki néhány generációval ezelőtt élt és írt egy könyvet az igehirdetésről. Ebben a következő áll:„Az igazság az, hogy sohasem volt hatékony az olyan prédikáció, amelynek középpontjában nem a tanítás hirdetése állt. Azok az igehirdetők, akik hatni tudtak az emberekre, mindig a tanítást hirdették. A helyes életre való felszólítás nem hatékony és nem tudja megmozdítani az emberek lelkiismeretét, ha nem áll mögötte az örökkévalóságról szóló igazság. Hirdesd a tanítást! Hirdesd azt a tanítást, amit ismersz, és folyamatosan gyarapítsd az ismereteidet erről! Ne azt prédikáld, hogy higgyenek neked az emberek, hanem azt, hogy hit által lesz örök életük!“.

Pál apostol is a nagy igazságokat hirdette: Jézus szenvedett, meghalt, feltámadt és ő a Messiás – „és ezt a Jézust hirdetem nektek“.

Dr. S.L. Johnson egyszer elmesélte, hogy Chicagóban prédikált egy kis gyülekezetben, amely korábban nagyobb volt. Az igehirdetés után odament hozzá az egyik elöljáró, és ezt mondta: „Dr. Johnson, nem szeretem a tanító jellegű prédikációkat. Inkább valami kézzelfogható, gyakorlatias dologra van szükségem, ami a mindennapi életemben fontos.“

Hát nem gyakorlatias téma például Isten szuverenitása? Hívő keresztény vagy, és valami baleset ér, vagy egy jó barátod, barátnőd öngyilkosságot követ el. Nem tudod elhinni, de megtanultad az igéből, hogy Isten a saját akarata szerint cselekszik és Isten szuverén rendelkezéseket ad, a dolgok az ő akarata szerint történnek. Tanultál Isten gondviseléséről, arról, hogyan tartja kézben Isten életünk minden dolgát. Tudod azt is, hogy Isten kegyelmes, irgalmas és igazságos. Ez mind olyan dolog, amit bibliai rendszeres teológiának neveznénk. Nem látjuk-e ebben, hogyan hat a hétköznapjainkra mindaz, amit a Bibliából megtanultunk?

Pál apostol Jézust hirdette, az ő halálát és feltámadását. A gyakorlati rész ez volt: Jézus a Messiás.

Az emberek hallgatták, hogy Pál apostol azt mondja, a Messiásnak szenvednie kell. „Ez egy új gondolat“, mondhatták esetleg.  „Azt hittük, hogy amikor eljön, akkor majd felállítja a királyságát, és Izrael újra megdicsőül“. Aztán azt mondta Pál, hogy Jézus feltámadt. „Ó, ez is egy új gondolat“.

A zsidóknak mindig is probléma volt a szenvedő Messiás, ezért jutottak arra, hogy két Messiás van, egyik Dávid fia, a másik József fia. Ezzel mint elmélettel együtt tudnak élni, de az igazság az, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálatában a királyság és a szenvedés együtt jár.

Azt olvastuk: 4Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. A megtértek között volt a thesszalonikai Arisztarkhosz és Szekundusz is, akiket később említ az ApCsel. A Szentszellem már előzetesen munkálkodott, így jutottak Pál igehirdetése által az Úr Jézusban való hitre.

Amikor Pál ezt mondta: „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”, akkor néhányan elveszítették a türelmüket, és zavargás keletkezett.

5Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost. Akkoriban nem volt még Twitter, sem Facebook, mégis igen gyorsan meg tudták szervezni a tiltakozást. Lám, milyen korszerű a Biblia, az ember gonoszsága pedig mennyire nem változott az idők során!

Ezek a férfiakfelvonultak Jászón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. 6 Amikor nem találták ott őket, Jászónt néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Micsoda bizonyság ez, ha igaz!

Észrevesszük, milyen ésszerűtlenül érvel a világ? Mit mondtak a férfiak, amikor Jászónt a város elöljárói elé hurcolták? Nem azt mondták: „Ezek itt azt hirdetik, hogy Jézus meghalt és feltámadt, és ő a Messiás“, hanem ezt: Ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek.

Ne felejtsük el, hogy azok az emberek, akik feltüzelték a csőcseléket, zsidók voltak, akik a zsinagógába jártak. Olyan zsidók, akik elkülönültek más népektől. (Ma viszont a népek határolódnak el a zsidóktól, ezt nevezik antiszemitizmusnak.)

Melyik az a nép, amely a Szentírás alapján azt állítja, hogy ők a kiválasztott nép, és egy királyuk van: Isten? Melyik néppel volt mindig baja Rómának, ha nem Izraellel, aki Isten igéjének előírásaira hivatkozott? Mindig Izrael volt az!

Most pedig ez a nép, aki elkötelezte magát Jahve mellett, és csak királya volt, a hívőket vádolja azzal, hogy a császár parancsai ellen cselekszenek, és úgy viselkednek, mintha a császár alattvalói lennének. Mi ez, ha nem a saját népük teokrácijának elárulása!– Itt az a helyzet ismétlődött meg, amikor a nép azt kiabálta Pilátusnak: Nem királyunk van, hanem császárunk! Ezzel a Tanakhot, az Ószövetség tanítását, és az Isten előtti helyzetüket tagadták meg és veszítették el.

A thesszalonikai testvérek látták, milyen veszély fenyegeti Pált és munkatársait, ezért elküldték őket. Ők pedig még az éjszaka folyamán továbbmentek Béreába, amely kb. 60 km-re Nyugatra fekszik. És mit tett ott Pál és csapata? Ott is bementek a zsinagógába.

Bérea csendes, előkelő település volt, ahol arisztokraták éltek. Kedves, barátságos, nemes lelkületű emberek voltak. Nemcsak polgári értelemben, hanem az Ige iránt is őszintén nyitottak voltak.   

Nem olyanok voltak, mint azok a szülők, akik azt mondják a gyerekeiknek, amikor gyógyszert vagy spenótot adnak nekik: „Csukd be a szemed, nyisd ki a szád és nyeld le!“Az Úr Jézus nem azt kéri, hogy a hallott igét egyszerűen csak „nyeljük le“. A béraiak nemes lelkűek voltak, akik naponta tanulmányozták az Igét. Azt olvassuk: Teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. Mit tanulhatunk ebből? Amikor Bibliát olvasunk, akkor tovább kell olvasnunk, el kell gondolkodnunk rajta, és utána kell járnunk, hogy az első benyomásunk vajon helyénvaló-e. Amikor egy kiállításon vagy múzeumban távolról nézünk egy képet, kialakul róla egy benyomásunk, de ha közelebb megyünk hozzá, felfedezzük, hogyan vitte fel a művész a színeket, és sok más ehhez hasonló finomságot is megláthatunk. Éppen ez történik bibliaolvasásnál is.

Vannak egyházak, amelyek helytelenítik azt, hogy a hívők maguk kutassák a Bibliát, mert szerintük az értelmezést az egyházra kell bízni. – Nos, Bérea ennek az ellenpéldája.

Figyeljünk az átvezetésre: Sokan hittek tehát közülük. Ha valaki naponta tanulmányozza az Írásokat, akkor biztos lehet benne, hogy a Szentszellem hamarosan megadja neki azt a belső, de objektív meggyőződést, hogy az Ige igaz, és a Jézus Krisztusba vetett hit által kapunk üdvösséget.

Ezért ezt olvassuk: 12Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.

Érdekes megfigyelni, hogy mind Filippiben, mind pedig Thesszalonikában és Béreában asszonyokat említ az Ige, akiket megszólított Pál prédikációja. Tudjuk a történelemből, hogy a nőknek Filippiben, Thesszalonikában, Béreában és Athénben nagyobb szabadságuk volt, mint a Boszporusztól keletre. Ez lehet a háttere annak, hogy Lukács megemlíti itt az asszonyokat.

Végül néhány fontos megjegyzés:

A Bibliában is olvashatjuk, de mi magunk is megtapasztaljuk: Az Úr munkájában vannak csodálatos magasságok, győzelmek, de összeomlások és nehézségek is. Ezek mindig együtt járnak. Ha hirdetjük az Igét, akkor a démonok nemtetszésével találkozunk, és ellenállást tapasztalunk. Ugyanazt éljük át, amit az Úr Jézus és az apostolok is átéltek: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. (Jn 15,20) János kivételével egyik apostol sem természetes halállal halt meg. János, aki a leghosszabb ideig élt, életét Patmosz szigetén töltötte száműzetésben.

Milyen csodálatos az az alaposság és gondosság, amellyel a béreabeliek az Írásokat tanulmányozták! Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy miért írt levelet Pál bizonyos gyülekezeteknek, másoknak pedig nem? Miért nem küldött levelet Béreába? Nem tudjuk, de el tudom képzelni, hogy a Szentíráshoz való viszonyulásuk volt ennek az oka. Ha egy gyülekezet komolyan tanulmányozza az Igét – és nemcsak istentiszteleti látogatókból áll –, akkor a pszichológusok és pszichiáterek munka nélkül maradnak. Semmi bajom a pszichológusokkal és a pszichiáterekkel, mivel kevés az olyan gyülekezet, ahol komolyan veszik Isten igéjét, így ezeknek a szakembereknek mindig lesz munkájuk. Az igét mélységében tanulmányozó gyülekezeteknek nincs szükségük apostoli levelekre sem. Amikor elmélyülten tanulmányozzuk a Bibliát, akkor nem csak az örök életkérdésére kapunk választ, hanem a mindennapi élet kérdéseire is!

Beszéltünk a hellenista zsidókról, akik közül néhányan hívőkké lettek, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.A nagy kérdés az, hogy vajon téged is meggyőzött-e az ige? Kijelentette-e a szívedben Isten Szentszelleme, hogy a Szentírás igaz, és hogy Jézus Krisztus a megváltó? Átadtad már neki az életedet, és megtapasztaltad, hogy meg vagy váltva?

Tudod-e, mit jelent Isten szuverenitása, és hogy ez milyen előnyökkel jár a mindennapi életedben? A görögországi nők és férfiak nem találhatták meg az üdvösséget Athéné vagy Zeusz személyében, sem a filozófusoknál, például Platónnál vagy Arisztotelésznél. A filozófusok, pszichológusok és pszichiáterek nem tudják megoldani az életed kérdéseit. Az egyetlen megoldás az, amit Péter és Pál hirdetett: Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. Átadtad-e már az életedet annak, aki helyetted halt meg a bűneidért, aki feltámadt a halálból, és keres téged, a kezét nyújtja feléd? Ámen.

Comments are closed.