A mai szöveget az Apostolok cselekedetei 7, 17-36-ban találjuk. Nem szándékozom feladni a Zsidókhoz írt levelet, de hogy egy áttekintést kapjunk Mózes életéről, el kell olvasnunk ezt az igeszakaszt az Újszövetségben. Ez István beszéde a Sanhedrin előtt.
Apcsel. 7,17-36. 17 Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. 18 De akkor más lett a király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről. 19 Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. 20 Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában, 21 amikor pedig kitették a fáraó leánya felvette, és saját fiaként nevelte. 22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben. 23 Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. 24 Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. 25 Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. 26 Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? 27 De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? 28 Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? 29 Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született. 30 Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában. 31 Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: 32 Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni, 33 az Úr pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelemül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36 Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
Mielőtt tovább olvasnánk, két dolgot meg kell gondolnunk.
- Ha István olyan hosszan beszélt Mózesről, párhuzamot akart vonnia Mózes és Jézus Krisztus között. A testvéreihez küldetett, de nem fogadták be őt. Elutasították és ezt mondták „Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá?” De végül visszajött és kivezette őket a rabságból. Ez analógiát mutat Mózes és Izráel között éppúgy, mint Jézus Krisztus és az István idejében élő nép között.
- Az olvasott szakaszban háromszor szerepel a „40 év” kifejezés. Mózes élete háromszor 40 évre lett osztva. 7,23. Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait.
Már nem volt fiatalember, érett férfi volt. Aztán 40 évet töltött a pusztában. 7,30. Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában. 7, 36. Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 40 évig nevelkedett, aztán 40 év a pusztában, majd 40 év szolgálat.
Zsid 11, 23-28. 23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26 mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket.
(Nem foglalkozom a 11,23-al, mert az a vers a szülők hitéről beszél. Mózes hitetlenül kiáltott a kosárban, de Isten jóra fordította hitetlenségét!) Mózes: a lemondás hite. Közhelynek hangzik, mégis igaz, ha azt mondjuk, hogy Isten embereken keresztül munkálkodik, nem pedig metódusok által. Ezt legjobban az Úr Jézus szolgálatában lehet látni. Nem volt különösebb módszere, mely az Ő szolgálatát megáldotta volna. Sokkal inkább az volt a tény, hogy ő Isten embere volt. Ő volt az Isten-ember, akiről a világ alapjainak letétele előtt eldőlt, hogy megváltja az embereket. A Gal 4, 4-5-ben Pál beszél Krisztus szolgálatáról: 4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiává legyünk. Isten egy emberen keresztül munkálkodott, nem módszeren keresztül. – Később, mikor Pál apostol elhivatott, hogy a pogányoknak vigye az evangéliumot, akkor is egy emberen keresztül munkálkodott, nem pedig egy módszer által. A 2.Tim. 2, 2-ben Pál egy szóban bemutatja az ő módszerét, amelyet követnünk kellene: „És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” Isten mindig embereket használt, nem módszereket. A mi gyülekezetünkben is embereket használ, férfiakat és nőket.
Amikor Isten elhatározta, hogy megszabadítja Izráelt a fogságból, egy férfira tette a kezét, név szerint Mózesre és felkészítette őt arra a feladatra, amelyre elhívta. Mózes által vezette ki Isten Izráelt Egyiptomból, elvitte őket a ígéret földjére. Majd elhívott egy másik embert, név szerint Józsuét. Józsuén keresztül vezette Izráel gyermekeit arra a földre. Isten tehát embereken keresztül hat, embereken keresztül munkálkodik, nem pedig módszereken keresztül.
Két választás határozza meg az embert. Az első választás Istené: Ő választja ki az embert. Az egy fundamentális igazság. Ha valaki közülünk szemléli az életét és visszagondol, mindannyian azt mondhatjuk, hogy Isten gondoskodásának tárgya voltunk még születésünk előtt. Ha életemre visszatekintek, akkor mondhatom, hogy Isten engem kiválasztott még születésem előtt arra a feladatra, amire elhívott. Még megtérésem előtt tehát előkészített különböző módon. Érzem Isten gondoskodását az életemben. Keze mindannyiunkon rajta nyugszik! Aki hittel Jézus Krisztushoz fordul, tudja, hogyan munkálkodik Isten a szívében és hogyan bízhatja rá magát.
Álláspontunkból kiindulva nekünk is van egy döntésünk. Az Istenhez fordulásunk. Ez Isten kiválasztásának eredménye. Ez lehet a mi válaszunk Isten megelőző döntésére. Jövünk, mert Isten elhívott minket. A hit, ami bennünk van, Istentől való. Szellemi életünkben tehát két tény van:
a.) Isten kiválaszt minket és b.)mi hozzá fordulunk.
Isten kiválasztásának gyakran közbenjárói vannak. A legtöbben közülünk meg tudnak embereket nevezni, akik életünkben szerepet játszottak. Mózes kiválasztásában is volt egy közbenjáró. A szülei voltak. Ismerjük nevüket, de gyakran átsiklunk felettük. Apja Amram volt, az anyja Johabed. Ők voltak Mózes szülei. Mózes volt ezen érdekes és ismeretlen emberek hitének a gyümölcse. Ha ezt az ember szemszögéből nézzük, a szülei voltak az alapjai annak, hogy Mózes Isten nagy és hatalmas embere lett. – Gyakran ez a mi életünkben is így van. Isten adja nekünk szüleinket és mi a szüleinktől kapunk meg mindent, amire az életünkben szükségünk van. Mózes szülei hűséges hívő emberek voltak. „Hit által” rejtegették Mózest három hónapig. Azt hitték, hogy Izráelnek jövője van. Ebben a hitben őrizték Mózest. Biztos vagyok benne, hogy ha a mennyben a jutalom szét lesz osztva, Mózes szülei nagy jutalmat fognak kapni.
Létezik egy történet egy nagyon sikeres írónőről, aki írt néhány jó könyvet. Amikor férjhez ment, abba hagyta az írást. Egy nap jött egy barátja és megkérdezte: Miért nem írsz már? Nagyon élveztük a könyveidet és már nem olvasunk többet tőled? – A válasza a következő volt: Írtam. Két kötetet. Hogy hívják azokat? – kérdezte a barát. Máriának és Albertnek, és rámutatott két gyermekére. Felneveltem ezt a két gyermeket és azért dolgozom, reménykedem és imádkozom, hogy Isten levelei legyenek, akik életét minden ember elolvassa.
Mózes szüleinek nagyobb szerepe volt a kivonulásban, mint azt mi egyébként el tudnánk képzelni. Csak ennyit a 23. vershez. Mózest akarjuk tanulmányozni. Az „életrajzában”, a Zsid 11-ben ismét három „hit által”-t olvashatunk, mint ahogy Ábrahám életében láthattuk. 24.V. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket.
Szeretném hangsúlyozni, hogy valahányszor, ha a Zsid 11-ben a „hit által”-t olvassuk, el kell fogadnunk, hogy Isten mondott egy szót a cselekménnyel kapcsolatban, amelyet az író említ. Más szavakkal, ha Mózes valamit hitből tesz, akkor azt azért teszi, mert Isten beszélt vele arról a dologról. Ez soha nem egy tett vagy cselekedet, aminek ne lett volna köze Isten szavához. Ha arról van szó, hogy „hit által”, akkor azt mondhatjuk, hogy az ószövetségi hithősök valamilyen információt kaptak Istentől. Az ismételt „hit által” kifejezésekben arra kell gondolnunk, hogy Mózest és a többieket is Isten szava szólította meg.
Vizsgáljuk meg Mózest először, mint Isten emberét. Az Apcsel 7, 22-ben azt olvastuk: „Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben.” A Zsidókhoz írt levél írója ezt így fejezi ki: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, …”. Mózes egy rendkívüli ember volt. Azt mondják, filozófus volt. Ha az írásait olvassuk, nem gondolnánk, hogy ő filozófus volt, legalábbis nem abban a hagyományos értelemben, amit ma a filozófus alatt értünk. Nem ismerte a görög filozófusokat, de biztos ismerte az összes egyiptomit saját kultúrájából. Az egyiptomi filozófia nem a spekulatív filozófia volt, ahogy azt a görögök gyakorolták. Sokkal inkább gyakorlati, lokális filozófia volt. Leginkább az emberek vidéki hátterét tükrözte vissza. Azt is tudjuk a történelemből, hogy az egyiptomiak különösen a jövő iránt érdeklődtek. A babilóniaiakat inkább a múlt érdekelte. Vannak feljegyzéseik, pl. az Özönvízről. Az egyiptomiak spekuláltak és a jövővel foglalkoztak. Feltételezhetjük, hogy Mózest „az egyiptomiak minden bölcsességében” tanították, bölcsessége ebben az irányban nagy volt. – Az egyiptomiak a varázslásban is jártasak voltak és Mózes biztosan itt is sok tudást elsajátított. Nem azt értem ezalatt, hogy Mózes varázslással vezette ki Izráelt Egyiptomból. Egyiptom varázslói azonban nem tudtak Mózessel lépést tartani. Nem azért, mert Mózes jobb varázsló volt, mint ők – a szöveg ezt egész világosan megmondja -, hanem volt egy varázslat, amiről az egyiptomiak nem tudtak. Mózes valami többel rendelkezett, mint azzal a tudással, amit Egyiptomban megtanult.
Biztos vagyok, hogy államférfi is volt. A „fáraó lánya fiának” hívták őt. Bizonyos könyvekben, melyek Egyiptom történelméről szólnak, az olvasható, hogy az egyiptomiak házának utódait a ház legidősebb lánya határozta meg. Sőt, egyesek azt mondják – ez csak egy spekuláció -, hogy úgy nézett ki, hogy Mózes Egyiptomban trónörökös lesz. Mégiscsak a fáraó udvarában nőtt fel, tudott valamit a politikáról.
Valószínű, gazgdag is volt, mivel a Zsid 11, 26 azt mondja „mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot;” Mint a fáraó leányának, biztos megfelelő gazdagsága is volt. Talán a fáraó után ő volt a legnagyobb ember az országban, mint egykor József.
Hadvezér is volt. Josephus azt mondja, hogy Egyiptom történelmének egy kritikus pontján, mikor az etiópiaiak felkeltek és meg akarták hódítani Memphis-t, ellenük küldték Mózest az egyiptomi csapatokkal. Megverte az ellenséget és a hadizsákmánnyal együtt visszatért Egyiptomba. Bizonyára nagy hadvezér volt, nagy volt a politikában és gazdag is volt. A legnagyobb és leggazdagabb jövőjű fiatalember volt egész Egyiptomban.„Kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben”, ezt olvassuk róla. Értem, miért mondja a Zsidókhoz írt levél írója, hogy 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják”. Az ő lemondása nagyobb volt, mint VIII. Edward lemondása az angol koronáról, melyet Mrs. Simpson miatt tett.
Milyen döntést hoz Mózes? A Zsidókhoz írt levél szerzője szerencsére leírja nekünk az egész döntési folyamatot! Ezt mondja a 11,24-26-ban: 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26 mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Mit mond először? 11,25. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét.Mibe került ez neki? Azt hiszem, nagyon sokba. Lehet a bűnt élvezni? Hát persze. Egy ideig. Mózes számára a bűn élvezete nagy volt. Minden lehetőség, minden eszköz megvolt neki, amit mi csak kigondolni tudunk. Pénze volt, rangja, befolyása, hatalma. Minden, amire egy Jet-setter-nek szüksége van. Ez nem az, amivel minden TV adás (Álomhajó, Denver, Dallas, stb.), reklám szuggerálni akar minket? Nem ezt szeretné mindenki? Nem azt a benyomást akarjuk kelteni, hogy az egész élet élvezetből, szórakozásból áll? Mit akar mindenki? Hatalmat, befolyásosságot, vagyont, magas pozíciót. A Biblia ezeket „a bűn élvezetének” vagy „a bűn gyönyörűségének” nevezi. Mózesnek megvolt minden lehetősége. De 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Gondolatmenete, ahogy erre az elhatározásra jutott, kitűnő: választott (vagy „többre tartotta” vagy „inkább választotta”), azaz döntést hozott.
Hadd mondjak valamit a döntéssel kapcsolatban. Gyakran abban a hitben élünk, hogy engedjük, hogy az életünk a megszokott mederben folyjon, és úgy gondoljuk, hogy minden rendben történik és egy olyan életet élünk, amiről azt gondoljuk, hogy Istennek kedves, tetszik. Nos, ez nem így van! Ha tenni akarunk valamit Istenért, akkor döntést kell hoznunk. Tudom, hogy a Fil 2, 12-13-ban ezt olvassuk: 12Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Ez az isteni oldal. Ha az emberi oldalt nézzük, döntést kell hoznunk. Ezeket a döntéseket Isten szava kell, hogy meghatározza. Mózes egy elég határozott döntést hozott. Visszatekintett és mindenért hálás volt Istennek, hogy eljuttatta arra a pontra, ahol döntött. Ha a Zsolt 84, 11-et olvassuk: 11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. A zsidó nyelvben így hangzik: „Úgy döntöttem, hogy a küszöbön állok.” A zsoltáros meghozott egy döntést. Mivel döntött, áldást nyert. Miután meghozta ezt a döntést, elmondhatta, hogy jobb egy nap az udvarokban, mint ezer nap az istentelenek házában.
Mária és Márta történetében olvassuk, hogy Jézus betért a házukba. Márta ment az ő dolgára és ételt készített. Mária Jézus lábánál ült. Márta elégedetlen volt Mária miatt és panaszkodott Jézusnál. – Mindannyian ismerjük e történet tanulságát: lehetséges, hogy szuperaktívak vagyunk a gyülekezetben, de Jézus közössége nélkül. Mi mindent kínál a világ, milyen módon tört be a gyülekezetbe, mi pedig nem találunk időt elcsendesedésre és imádkozásra. Tíz perc reggelenként? – Mária odaült Jézus lábához és hallgatta. Majd Jézus mondott egy szót a két testvérnőről: „Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”(Luk 10,42.). Mária azt választotta, hogy Jézus lábaihoz ül. Döntött. Sehova sem jutunk szellemi életünkben, ha nem realizáljuk, hogy döntést kell hoznunk! Nem sodródhatunk a spiritualitásba. Döntenünk kell.
Ez volt az első lépés. A 26. vers a második lépésre mutat. 26 Mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot. Ez választásának, döntésének alapja. Miért döntött így? Egyszerű indokból, mert Krisztus szégyenének értékét szembe állította Egyiptom gazdagságával. Polgártársai pénzéről, hatalmáról, befolyásáról, birtokáról és nagyrabecsüléséről volt szó. Ez egy alapos megfontolás volt, amit minden keresztyénnek meg kell tennie: ha első számú lennék az országban, milyen befolyást tudnék gyakorolni Isten, a fáraó vagy az ország felé? Mintha azt mondanánk: milyen szép lenne, ha minden miniszter keresztyén lenne. De ez nem feltétlenül lenne jó. Csak akkor lenne jó, ha ők is Isten akaratát követnék. – Ha Mózes fáraó lett volna, akkor Egyiptom trónján Isten szolgálója lett volna, de nem Isten akarata szerint.
Mózes tehát végzett egy értékelést, egy becslést. A Messiás szégyene, Isten népével való azonosulás, egy előretekintés a jövőbe. Mindent a jövő határozott meg. Ábrahám ígéretei, az ország ígérete, a Messiás ígérete. Minden a jövőben rejlett. Egyiptom minden gazdagságával a jelenben volt. Mózes döntött: nem akarom, hogy a fáraó lánya fiának hívjanak. Miért? Mert Krisztus gyalázata nagyobb gazdagságot jelentett számára, mint Egyiptom minden gazdagsága. Egyiptom kincsei mulandóak. Ma vannak, holnap már múlékonynak számítanak, nincsenek, és egy „holnap” sem tudja őket visszahozni.
Kedves Barátaim! Ez az élet az egyetlen, amiben Jézus Krisztust szolgálhatjuk. Az elszalasztott lehetőségek, alkalmak örökre elvesztek. Nincs reinkarnáció!
Miért értékelte Mózes annyira a jövőt? A 11, 26 vége ezt mondja: „mert a megjutalmazásra tekintett.” Mi alapján döntött? A jutalmazás alapján. Mert a megjutalmazásra tekintett, nagyobbnak tartotta Krisztus gyalázatát, mint a nagyobb gazdagságot, mint Egyiptom kincseit. Mózes egy „keresztyén” filozófus volt. Látta mindennek a végét. Tudta, hogy a jövőre nézve hozott döntés megtérül. A férfi, aki Egyiptom minden bölcsességét ismerte, Isten balgaságát választotta. Így fejezi ki Pál.
Nem mondhatjuk, hogy Mózes hite visszavezethető Amram és Johabed hitére, akik Istenben hittek? Tudták, hogy Isten vitte őket Egyiptom földjére, de Ő fogja őket felkészíteni a nagy kivonulásra! Talán a szülők hite miatt döntött Mózes helyesen. – A legnagyobb karrier, amit egy férfi vagy egy nő építhet, azok az ő gyerekeik. Ha egy gyermek hitre jut és szereti a mi Urunk Jézus Krisztust, akkor az a legnagyobb dolog, amit a földi pályafutásban el lehet érni. Mózes nagy volt, mert Johabed és Amram nagyok voltak. Ha egy kisgyermek rá van bízva az édesanyjára, ez a gyermek az anya számára az első számú kell legyen. Ha ez nem így van, akkor valami nem úgy van, ahogy lennie kellene. Egyik karrier sem nagyobb, mint egy gyermeket az Úr szeretetére nevelni a Szentírás által.
A második „hit által” a 11, 27-ben áll. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Sok kommentár különböző véleményen van e vers felől. Egyesek azt mondják, hogy „Egyiptomot elhagyni” a 40 évre vonatkozik, amelyet Midian-ban töltött. Mások úgy gondolják, hogy a kivonulásra vonatkozik, amikor Mózes 80 éves volt. Egyikünknek sem lesz abból haszna, ha ezek felett vitatkoznánk. – Fontos a „mikor”. Fontos, hogy Mózes 40 évig a pusztában pásztorként megtanulta azt, amit a fáraó udvarában soha nem tanulhatott volna meg. Azt gondolhatnánk, hogy valaki, aki az udvarban nevelkedett és minden bölcsességet elsajátított, amit a világ kínálhat, képes Izráel népét az ígéret földjére elvezetni. Csodálatosan fel lett készítve feladatára. Sok győzelem, amelyet aratott – persze mert Isten vele volt – az elsajátított képességeire vezethető vissza. De sok mindent megtanult a pusztában, amit az udvarban soha nem tudott volna megtanulni. – Ez majdnem kivétel nélkül igaz, hogy emberek, akiket Isten használ, olyan emberek, akiket nem csak a képesítés, iskolázottság, vagy az otthon és az élet készítette fel, hanem olyanok, akik időt találtak, hogy Istennel egyedül lehessenek! Ha az egyháztörténelemben olyan emberek életrajzát tanulmányozzuk, akik Isten országában nagyok voltak, azt találjuk, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. Hol van a szolgáló testvérek következő generációja köreinkben? Aki igével akar szolgálni, meg kell ezt jegyeznie.
Mózes a pusztából éretten, minden képességet elsajátítva jött vissza, de most olyan valaki volt, aki ismerte Istent. Találkozott Istennel az égő csipkebokornál, azzal az Istennel, aki örök. „Én vagyok az te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene.” Ez a találkozás megváltoztatta perspektíváját. Megtartotta életében Isten jelenlétének tudatát, szellemét és auráját. Helyes, jó kiállású férfi volt. Charles Heston arca ezt nem adta vissza a „Tíz parancsolat” című filmben. Ismerte Istent! Mi volt a titka? A 11, 27 végén ezt olvassuk: „hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” Azt mondhatnánk, hogy ez ellentmondás a tudományos definíció szerint. De ha az ember Istenről beszél, akkor egy másik tudomány érvényes: a kinyilatkoztatás tudománya. Ebben az esetben más törvények hatályosak. Mózes látta a láthatatlant és aszerint élt. És mert így élt, elhagyta Egyiptomot.
Mózes hite megpróbáltatott. Nem lehet belemenni részletekbe. Akárhányszor, ha lépést teszünk a hitben, a hitünk meg lesz próbálva. – A fáraó azt mondta: Menjetek és imádjátok Isteneteket Egyiptomban. (Tegyétek ezt a világban.) Mózes azt mondta, nem. Majd azt mondta a fáraó: menjetek a pusztába, de ne messzire. (Ne legyetek fanatikusak a hitetekben.) Mózes azt mondta, nem. Aztán azt mondta a fáraó: menjetek háromnapi járóföldre a pusztába, de csak a férfiak menjenek.
11, 28. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. A páska megtartása a hitnek egy cselekedete volt? Igen. Azt hirdette Izráelnek, hogy az öldöklő angyal jönni fog, és ha nem látja a vért minden ház ajtófélfáján, lesújt. „Isten szavának tekintélyével mondom nektek, hogy házaitokat jelöljétek meg a vérrel.” Ha szavainak nem lett volna hatása vagy azt mondta volna, de az öldöklő angyal nem jött volna el vagy nem volt vér az ajtóra kenve? Mózes bízott Isten szavában. Azt is mondta: ez egy maradandó ünnep lesz arra nézve, hogyan vezetett ki Isten minket Egyiptomból. Isten fogja elvégezni, kivonulunk és ezt a kivonulást minden évben megünnepeljük. Micsoda jövőbe vetett hit! A Zsolt 106,7-ben ez áll: 7 Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. Gondoljunk bele, csak egy ember volt, aki kimondta, amit Isten mondott, és ha nem követitek, elvesztek. Meggyőzte őket, hogy kivezeti őket és mit mondanak azután? „Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?” (Exod. 14). Volt egy férfi, aki hitt és követte Istent.
Mi volt Mózes titka? Látta a láthatatlant. Ismerte Istent, úgy amint, amilyennek Ő magát kijelentette. Egyiptom a lábai előtt hevert és lemondott róla. Megérte? Mi volt a fizetsége ezért? Mit mond Isten igéje? Amikor Mózes meghalt, ezt mondták róla: Van egy férfi, akivel szemtől szemben érintkezett az ÚR. (Deut. 34, 10) Egy másik helyen ezt mondja Isten „szemtől szemben beszélek vele, …” (Num 12, 8). A Zsid 12, 23 a következő kifejezést használja: „tökéletességre jutott igazak lelkeihez”. Azok az emberek, akik tökéletesek voltak, Isten jelenlétében vannak. Mózes egy közülük. – Mózes nem volt tökéletes. Meggondolatlanul beszélt és ezért nem mehetett be Kánaán földjére. Isten arra akar minket figyelmeztetni, hogy Mózes is egy ember volt. De a megdicsőülés hegyén, sok száz évvel később, Jézus oldalán áll Illéssel. A kivonulásról beszél, amit Jézusnak Jeruzsálemben véghez kell vinnie! Mózes életét Isten szava, az ígéretek és a JÖVŐ uralta! Az az ember, aki a jövőnek él, igaz ember. Mózes lemondott, de nem olyan mértékben, mint Urunk 6 mert Ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult, 8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, 11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2, 6)
Hadd hívjam fel a figyelmed a keresztre, ahol megváltásod elvégeztetett. Mondd neki: köszönöm Uram, hogy meghaltál értem. Ha rábízod magad, örök életed van. Ha már meghoztad ezt a döntést, Isten segítsen neked a jövőben élni. Ez az egyetlen, ami számít.