61:1: Uramnak, az Úrnak szelleme nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2 Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. 4 Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. 5 Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájatokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. 6 Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. 7 A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük. 8 Mert én, az ÚR szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. 9 Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR. 10 Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. 11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.Az Ézsaiás 61 + 62 Izráel egész történetét írja le az Úr első és második Adventje között.
Az Ézsaiás 61 első versei a Messiás első eljövetelére vonatkoznak. De ha a 62. rész utolsó két versét olvassuk, rájövünk, hogy ezek a versek a második Adventre vonatkoznak. Ézsaiás 62, 11: Hírül adta az Úr a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. 12 Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!
Az lesz az az idő, amikor Isten Hamu helyett fejdíszt … gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket fog adni. Izráel története évszázadokon át csak üldözés, elnyomás, gyász, fájdalom, boldogtalanság, ítélet, hamu volt, míg végül megvigasztaltatnak. Izráel most 61 éves. Az államot 1948-ban alapították, de szenvedésük nem ért véget, mert Izráel nem fordult Messiásához. E nép szenvedéseinek hosszú sorát látjuk, kezdve az Ószövetségben, ami a csúcspontját akkor érte el, amikor Jesuát keresztre feszítették, és minden égtáj felé szétszórattak, addig, amíg meg nem ismerik azt, aki szerette őket és életét adta értük.
Ez a két fejezet nem csak azért érdekes számunkra, mert ezekben Izráel történetét újra megtaláljuk, hanem mert Jézus ezen fejezetek alapján magyarázta meg messiási szolgálatát. Keressük ki a Lukács 4-et. Jézus előbb bemerítkezett, a Szent Szellem kiáradt rá, és a hang a mennyből azt mondta: Te vagy szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm. Ezáltal lett messiási szolgálatába beiktatva. Messiás azt jelenti, „a Felkent”. Nem olajjal lett felkenve, mint a próféták, hanem Szent Szellemmel. Az olaj csak egy szimbólum. A bemerítkezés és a pusztában való megkísértés után az Úr visszatér Galileába, hogy messiási feladatát teljesítse. Názáretbe megy a zsinagógába és azt olvassuk (4, 16): Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Milyen volt a rend a zsinagógában? Először is egy imádságra felszólítás, majd egy nyilvános ima volt. Többek között imádkozták a nagy „S’ma Jisrael Adonai Elohim, Adonai ehod” – ot. Ezáltal igazolták / erősítették meg Isten egységét. – Sok zsidónak ezért problémája volt a kereszténységgel, mert úgy tűnt, mintha a keresztényeknek a szentháromságban három istenük lenne. – A továbbiakban a zsinagógában áldásszavakat mondanak (Benedictio). A zsinagóga előljárója, aki nem a rabbi vagy a lelkész volt, volt felelős az istentiszteleten a rendért. Ő szólította fel a hívőket, hogy mondjanak áldást és a gyülekezet mindig ámennel válaszolt. – Ezután olvastak fel a törvényből. Hozták a tóratekercseket a tóraszekrényből és felszólítottak egyes gyülekezeti tagokat, hogy abból olvassanak. Mindenki csak három versszakot olvashatott fel. – Aztán olvastak a próféták írásaiból. A hébert arám nyelvre kellett fordítani, mivel azt nem értette mindenki. A próféták után következett egy magyarázat, részletes megbeszélése az olvasott szövegnek, olyanok által, akik ismerték és értettek az írásmagyarázathoz.Nem volt korlátozás, mindenki részt vehetett benne. Nálunk is mindig van valaki, aki a szót értelmezi. A legtöbb templomban ezt a lelkész vagy lelkipásztor végzi, aki egyidejűleg adminisztrátor is. Ez nem található az Újszövetségben. Ha az ember tudni szeretné, hogy néz ki egy újszövetségi gyülekezet, akkor helyeket kell kikeresni, mint Ap.csel. 13, 1Kor. 14, 1Thessz. 5 és sok más részt. Akkor megtudja az ember, hogy sokak együtt működtek, akiknek szellemi adottságaik voltak. A korai egyház átvette a zsinagógák rendszerét, és a vének vagy presbiterek rendszerét is. Az Újszövetségben nem találunk igehelyet, hogyan nevezték ki az elöljárókat. Az elöljárói hivatal a júdaisztikus gyakorlatból származik.
Ha tehát voltak emberek, akik az írást értelmezni tudták, az írás felolvasása után beszédre szólították fel őket. Amikor Pál Antiókiában Pisidiába érkezett és szombaton a zsinagógába ment, ezt olvassuk az Ap.csel. 13, 15-ben: A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és ezt üzenték nekik: „Atyámfiai, férfiak, ha van valami bátorító szavatok a néphez, szóljatok!” Pál el tudta nekik mondani Isten akaratát. Ez volt a gyakorlat a zsinagógában és a korai egyházban is.
Az istentiszteletet az ároni áldással zárták (Num 26). Összefoglalva: Ima, a S’mah, a törvény és a próféták olvasása, az írás értelmezése és az áldás. Azt olvassuk, hogy amikor Jézus Názáretben a zsinagógába ment, felállt, hogy olvasson. Olvasáshoz felálltak. Odaadtak neki a prófétákból egy tekercset, felállt és elolvasta az Ézsaiásból szóló igehelyet, ami előttünk van. (Luk 4,17): Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 „Az ÚR Szelleme van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását: hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. Mindenki szeme rajta függött a zsinagógában. Felállunk, hogy tanítsunk és leülünk, amikor készen vagyunk. Ők felálltak az olvasáshoz és leültek a tanításhoz. Azután azt mondta: „Ma teljesedett be az írás fületek hallatára.” A messiási szolgálatáról beszélt. Ő maga tanította nekünk, hogy az az ő szolgálata volt.
A 60. fejezet a város dicsőségéről, a 61. fejezet Jeruzsálem lakói felé végzett szolgálatról szól. A szolga az ő küldetéséről beszél.
Ézsaiás tanulmányozásunk során egyszer-kétszer utaltam az etióp kincstárnokra, amikor Fülöp találkozott vele. Amikor Fülöp a kocsija mellett futott, hallotta, amint a kincstárnok az Ézsaiás 53-at olvassa. Megkérdezte tőle, hogy érti-e, amit olvas. A válasz így hangzott: Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza? A férfi megkérte Fülöpöt, hogy szálljon be hozzá a kocsiba. Akkor feltette a kérdést: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? (Ap.csel. 8,34) Ha valaki kommentárt olvas az Ézsaiás 61-ről, felfedezi, hogy pontosan ezt a kérdést teszik fel ma a teológusok is. A legtöbb magyarázat azt mondja: a próféta magáról beszél. Ha arról van szó, hogy az Uramnak, az ÚRnak szelleme nyugszik rajtam, akkor ő saját magára, a prófétára gondol. Nem csodálatos, hogy ezt a kérdést máig nem válaszolták meg?
Meg vagyok győződve, hogy ezek a versek a Messiásra vonatkoznak. Nem azért hiszem ezt, mert az Úr Jézus a Lukács 4-ben ezt magára alkalmazta. Lehetséges, hogy ez a szöveg a prófétára és az Úrra is alkalmazható. Az Úr ezt típusként alkalmazta magára. Nem szabad elfelejteni, hogy minden pap az Ószövetségben Jézus Krisztus, a Nagy Főpap illusztrációja volt. Izráel minden királya az Ószövetségben, Dávid, Salamon és sokan mások illusztrálták Jézus Krisztust, akinek el kell jönnie. Ezek típusok voltak.
Az Ószövetség minden prófétája típus volt a hivatalában a nagy próféta, Jézus Krisztus számára, akinek el kell jönnie. Az Úr Jézus ezt mondhatta volna a názáreti zsinagógában: Ézsaiás magáról beszélt, de szavai az én személyemben teljesedtek be.
Vannak azonban más okok, hogy ez miért nem egy tipikus prófécia, hanem egy közvetlen messiási prófécia. A) Ézsaiás soha nem beszél magáról mint „prófétáról” próféciáiban. Beszél Isten elhivásáról a szolgálatra, de soha nem nevezi magát prófétának. B) Minden, amit magáról mond, Ézsaiás más fejezeteiben találjuk meg és azok Jehova szolgájára utalnak. Pl. amikor az Ézsaiás 42-t olvastuk, egy prófétai részt, Jehova szolgájáról olvasunk, aki áldást fog hozni a zsidók és pogányok számára is. 42,1 Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Azaz Isten szelleme nyugszik Jehova szolgáján. Jehova szolgája Jézus Krisztus. És a 61,1-ben: Uramnak, az ÚRnak szelleme nyugszik rajtam. Ez, ami a 42,1-ben Jehova szolgáját illeti, beigazolódik és ugyanarra az egyénre vonatkozik a 61,1-ben. A szellem rajta nyugszik. Az Ézsaiás 48, 16-ban ezt is olvassuk: Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem, és lelkét adta nekem. – Elküldetett. Az Ézsaiás 61,1-ben erről olvasunk: Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket. Az Ézsaiás 50,4-ben erről: Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az Ézsaiás 61,1-ben ez áll: bekötözzem a megtört szíveket. Az Ézsaiás 49,9-ben Jehova szolgájáról így olvasunk, aki a fogolynak ezt mondja: Jöjjetek ki! – a sötétségben levőnek: Jöjjetek a napvilágra! Az Ézsaiás 61,1-ben olvassuk: szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.
Összefoglalva ezt lehet mondani: ami az Ézsaiás 61,1-ben az egyénről szól, Jehova szolgáját illeti. Jehova szolgája Ézsaiás könyvében a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő az, aki el fog jönni, akinek szenvedni kell és meg kell halni, aki fel fog támadni és aki áldásul lesz zsidók és pogányok számára, és aki uralkodni fog Isten királyságában. Ha tehát azt olvassuk az Ézsaiás 61,1-ben, hogy az Uramnak, az Úrnak szelleme nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR; az nem Ézsaiás, hanem az Úr Jézus Krisztus.
Amikor Jézus a názáreti zsinagógában olvasott és azt mondta: Ma teljesedett be az írás fületek hallatára, és te ott lettél volna a zsinagógában, oda kellett volna szaladnod és mondanod: Rabbi, gondolod, hogy te vagy, akiről Ézsaiás ír vagy csak valami hasonlót akarsz tenni? Ezt válaszolta volna az Úr: ez a prófécia nem egy „tipikus” prófécia, ez a prófécia egy közvetlen messiási prófécia és rám vonatkozik!
Az Úr az ő messiási szolgálatába bemerítkezésekor lett beiktatvaés most úgy beszél, mint akiben Isten szelleme van és szolgálatát a szellem erejével végzi.
Mi az ő messiási szolgálata? Ezekről a versekről, szavakról prédikiációt lehetne tartani. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a nyomorultaknak. Nem hiszem, hogy ezzel az evangélium hirdetésére gondolt. Kikereshetjük a (3Móz) Lev 25-öt és elolvashatunk mindent, amit ott Isten a Kürtölés vagy a nyugalom évéről mondott. Isten a zsidóknak adott egy törvényt, ami arra késztesse őket, hogy szellemi elvekről gondolkozzanak el. Minden a törvényben a Messiás szolgálatának és személyének a felvázolása. A Kürtölés évének törvényében pl. elrendelték, hogy ha a földemet, amelyet Isten nekem adott, valakinek valamilyen okból el kell adnom, ez az adásvételi szerződés az 50. évben, azaz a Kürtölés évében érvénytelenné vált és a föld ismét az enyém lett. Izráelben soha nem veszíthette el az ember a földjét. Isten megígérte, hogy a 49. évben úgy áldja meg a termést, hogy a zsidónak az 50. évben ne kelljen megművelnie a földjét. Ezt olvassuk a Levitikus 25,9-ben a 49. évről: Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. 10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Érdekes a zsidó ünnepek ciklusában, Passach, Schavuot, Jom Kipur, Sukkot (sátoros ünnep) stb. az engesztelés napja (Jom Kipur) a nap, amelyen a Messiásnak a Földre kellene jönnie. Érdekes, hogy a Kürtölés évét a 49. évben hirdették ki. A Kürtölés évének törvénye a messiási korszak tipikus kifejezése. Az országnak pihennie kellett, rabszolgák ismét szabadok lettek, akik földjüket elveszítették, visszakapták. Ez a béke, az öröm ideje volt. Az engesztelés napján kezdődött.
A kifejezés, hogy Elküldött, hogy örömhírt vigyek a nyomorultaknak, Ézsaiásnál egy utalás a Kürtölés esztendejének kihirdetésére. Magától értetődő, hogy az örömhír a jó hír, Jézus haláláról és feltámadásáról szóló evangélium és a bűnök bocsánata. Ézsaiás számára a jó hír a Kürtölés évének kihirdetése volt. Ez volt a háttér. A messiási szolgálat Jézus Krisztusunkban való békéből áll.
Elküldött, hogy … bekötözzem a megtört szíveket, … Úgy hiszem, nincs nagyobb sérülés, mint egy megtört szív. Egy eltört láb normál esetben 6 hét alatt meggyógyul, egy megtört szív sokkal tovább. Egy bűn, egy visszautasítás, gyász vagy egy szeretett elvesztése, megtörhet egy szívet. Egy megtört szív vigasza a feltámadás tudata. Az ember tudhatja, hogy egy elhunyt testvér vagy a testvérnő fel fog támadni. Tudhatja, hogy az, akit szerettünk, akit az Úr haza hívott, most az Úrral van és a feltámadásra vár. Eljött, hogy bekötözze a megtört szíveket.Odamehetünk hozzá „kötésért”.
Felkent engem az ÚR. Elküldött engem, hogy örömhírt vigyek. Ez az Úr személyesen. Dánielben úgy van, hogy az Úr elküldte az angyalát, hogy segítsen, megmentsen, de most az Úr maga van itt, aki nekünk szolgál. Ez privát, ez családlátogatás.
… Szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek … Mit jelent ez? Ez pontosan annak a kifejezése, amit a Lev 25,10-ben olvasunk: Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. A Kürtölés esztendeje a messiási királyság szimbóluma. Ha az Úr el fog jönni, harsonaszót hallunk, mint a Kürtölés esztendejénél, mint ahogy azt a Máté 24,31-ben olvashatjuk. Ez lesz a prófécia beteljesedése a valóságban.
Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét … Amikor ezt az Úr a zsinagógában olvasta, pontot tett és visszaadta a szolgának a tekercset. Megállt a mondat közepén. … és hirdessem az ÚR kedves esztendejét. 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött. Mit hirdetett Jézus három év alatt? Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Máté 4,17) Azt hirdette, hogy a Kürtölés esztendeje közel van. Az ígért királyság áldásait hirdette.
Miért nem fejezte be a mondatot? Mert „Istenünk bosszúállása napja” csak az ő második Advent-jénél fog beteljesedni. A vessző a mondatban az ÚR kegyelmének esztendejeés Isten bosszúállásának napjaközött egy kétezer éves időszakra utal. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a Bibliában Urunk első és második Advent-je között. Az Ézsaiás 61-ben ez a szövegrész egy világos ábrázolása annak a ténynek, hogy az Ószövetségben a két Advent soha nincs elválasztva. Miért? Izráel hitetlensége miatt. Majdnem 2000 év telt el Izráel hitetlensége miatt. Isten tervének beteljesedésére várni kell Izráel hitetlensége miatt. Isteni szemszögből nézve nincs megszakítás, de emberi szemszögből nézve van, hogy miért nem élvezheti Izráel a megígért áldásokat. Ez Izráel hitetlensége miatt van.
Érdekes a különbség, amit Ézsaiás tesz az ÚR kegyelmének esztendeje és Istenünk bosszúállása napja között. A bosszúállás napja rövid ideig tart, viszont az Úr kegyelmének esztendeje Isten egész királyságát érinti.
vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket. Csodálatos tudni, hogy habár Izráel hitetlenségben megrögződött, lesz idő, amikor minden áldást, melyet Isten megígért nekik, meg fognak kapni. Isten ültetvényelesznek. Más szavakkal, Izráel megmentése Isten szuverén akarata alapján fog történni. Kegyelemből választotta ki a népet a nemzetek közül, hogy általuk megdicsőítse magát. Isten kegyelme egy fontos és erősen hangsúlyos kifejezés az egész Bibliában. Bunyan „A zarándok útja”- ban akeresztyén nagy terhet cipel a hátán, amit alig bír vinni. Az úton egy dombhoz ér, ahol egy kereszt áll. Amikor felnéz a keresztre, leszakad a válláról a teher, a hegyoldalon legördül egy nyitott sírba és soha többé nem látja. A keresztyén örül és azt mondja: „Nyugalmat adott nekem szenvedése által – és életet halála által.” Megértette, mit jelent a kegyelem. – Izráel is meg fogja ezt érteni mint nemzet és Isten meg fogja magát dicsőíteni benne.
A 61. rész hátra lévő részében a szolga az ő eljövetelének következményeiről beszél. A szolga ujjong a szabadulásnak, amit Isten ajándékoz. A tökéletes izraelita szemszögéből beszél: 10 Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám (Az Úrnak nem volt szüksége a megváltásra. Ő a nép képviselője, az igazi izráelita) mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Isten áldásának fogadója lesz.
Az Ézsaiás 62-ben Sion dicsősége iránti szenvedélyét és a nép áldását írja le. Állandó imádkozásra figyelmezteti őket. Az Ézsaiás 62, 6-ban azt mondja: Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! (restek) A fejezet végén figyelmezteti a népet, hogy térjenek haza, mert ő, a Messiás haza fog térni. 62, 11: Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott!