Zsid 11,32-40: 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
A Zsidókhoz írt levél 38 üzenete után, amelyből csak a 11. fejezetben 7 található, nem kellene módosítani a 32. verset, és azt kérdezni: És mit mondjon még?
Erről egy prédikátor jut eszembe, aki egy terjengős igehirdetés végén, miután számtalan kijelentést tett, és hosszú idő után valamit még különösen hangsúlyozni szeretett volna, így szólt: „hogy az Igéből idézzek: <És mit mondjak még?> – valaki a sorok közül előreszólt: „Próbáljon meg ÁMEN-t mondani!“
Amikor egy lelkipásztor egyszer meglátogatott egy családot otthonukban, egy kislány is ott volt, akinek nagyon nem volt kedvére, hogy jelen kell lennie. A pásztor csak beszélt és beszélt vég nélkül, míg a kislány így szólt az édesanyjához: A lelkész úr nem hozta magával az „Ámen“-jét?
Ma az utolsó, 8. üzenethez érkeztünk a Zsidók 11-ben. Még ennél is sokkal többet lehetne elmondani az ószövetségi férfiak hitéről. A levél írója csak érintette ezt a témát, de nem merítette ki teljesen. A hitet sohasem lehet teljesen kimeríteni! Ma, 2011-ben sem. – Mikor majd az ApCsel-t tanulmányozzuk, látni fogjuk, hogy ez a könyv úgy fejeződik be, hogy nincs vége. Váratlanul, szinte a mondat közepén marad abba. Lukács azt írja, hogy Pál apostol házi őrizetben volt, és „hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül“. Néró volt hatalmon, de Pált nem akadályozta semmi. Ő fogoly volt, de az Ige feltartóztathatatlanul terjedt. Úgy tűnik, mintha az ApCsel-hez hozzá kellene fűzni még egy zárszót. Aztán olvastam egy kommentárt, mely szerint ez a befejezés szándékos, ha nem is Lukács zárta le így, akkor a Szent Szellem, mert nekünk – akik az apostolok utáni időkben élünk – kell megírnunk a 29., 30., 31. stb. fejezetet. Ez azt üzeni számunkra, hogy az ApCsel nem zárul le mindaddig, amíg az Úr vissza nem jön. Tudnunk kell, hogy a hitnek nincs vége az apostolokkal, az apostolok hitén túl is van hit. Ott van Augustinus, Luther, a hugenották, a puritánok, Wesley és Whitfield, Jonathan Edwards és Hudson Taylor, Adoniram Judson, C.T. Studd, Müller György stb. Az életüket Jézus Krisztusra bízó férfiak és nők hite újra és újra jelen van az évszázadok folyamán. Ők tudják, hogy Jézus Krisztus örömüzenete a legfontosabb az életben. Minden, amit a Zsid 11-ben vagy az ApCselben olvasunk, csak szemléltetés. A történelem nincs kimerítve. Ha majd a mennyben leszünk és elmeséljük egymásnak, mi minden történt az évszázadok során, ott lesznek néhányan közülünk, akik el tudják mondani, hogyan vezetett Isten engem vagy téged. Hogy hogyan gyakoroltad a Jézusban való hitedet Isten dicsőségére.
Szerzőnk a 11. fejezetben éri el a tetőpontot. A 10. fejezet végén ezt mondja: «Az én igaz emberem pedig a hitből fog élni»; a 11. fejezetet pedig így kezdi: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.“ Azután pedig az elmondottakat Ábel, Énók, Nóé, Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes és Ráháb életéből vett példákkal támasztja alá, mi pedig látjuk, hogyan lapozza át az író Izrael történelmét a hithősöket sorra véve. A 11,39-ben jön el a csúcspont: „És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret.“ Abban a reményben tekint vissza a hit történetére, hogy ezek a példák a későbbi évszázadokban is hitet ébresztenek a levél olvasóiban. Nem azért írta meg ezeket, hogy történelemórát tartson, hanem hogy te és én belevessük magunkat a hit nagy kalandjába.
Amikor Oliver Cromwell a fiai taníttatásáról gondoskodott, így szólt az egyik alattvalójához: „Azt akarom, hogy tanuljanak a történelemből”. – Ez számunkra is fontos. A Zsidókhoz írt levél szerzője azért ad nekünk történelmi leckét, hogy ezeknek a hithősöknek a nyomdokaiba léphessünk.
A fejezet csúcspontjai:
1.A hit győzedelmeskedik,
2. a hit próba alá kerül, végül
3. A hitnek vége van ill. die Az ÚSz szentek tökéletessége.
Nézzük meg, mit mond a levél a hit győzelméről. 33.-34.v. Az üzenet egyszerű. Néhány ószövetségi személyt sorol fel, azután pedig különböző tetteket és cselekedeteket. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, … Négy bíró! Úgy tűnik, a bírák korában különösen sok hitre volt szükség. Ezután egy király következik a sorban, majd a próféták. Sokan nagyon nagy hitről tettek tanúbizonyságot.
Vegyük pl. Gedeont. Vele kezdődik a felsorolás. Nem volt nagy formátumú férfi, mielőtt Isten elhívta. Ha elolvassuk az élettörténetét, akkor láthatjuk, hogy csak átlagember volt, olyan, mint mindenki más. Ő maga úgy jellemzi magát, mint aki a legkisebb atyja házában. Hétköznapi ember volt, de Istennek tervei voltak vele, és elhívta. Gyenge ember volt, nem kezdeményezett, és Istent kérte, hogy tegyen valamit. Amikor az Úr angyala megjelent neki, azt mondta az angyalnak: „Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból?“ (Bír 6,15) Problémát jelentett számára a szenvedés kérdése. És amikor azt mondta neki az angyal, hogy neki kell megmentenie Izraelt, akkor így szól: “Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában.“ Hitét megerősítendő, teofániát él át: részese lesz Isten látható alakban való megjelenésének. Az Úr angyala hirtelen az Úr maga lesz. A mi Urunk Jézus Krisztus volt az testté létele előtt, aki gyakran megjelent az ószövetségi férfiaknak, hogy felkészítse őket Isten hús-vér alakban való megjelenésére Jézus Krisztus személyében. Gedeonnak azért jelenik meg, hogy tudatosítsa benne, Isten vele van abban a feladatban, amit rábíztak. Nekünk, akik a 21. században élünk, szükségünk van-e ilyesmire? Kell-e, hogy újra meg újra elmondják nekünk, akik hittünk Jézus Krisztusban, hogy az, akiben bízunk, velünk van, úgy, ahogyan az Úr angyala megjelent Gedeonnak? Az Úr Jézus azt mondta: „ … és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.“ (Mt 28,20) Ő velünk van. De Gedeont meg kellett erősíteni az Úr angyalának jelenléte által. Azután ugyanazt a parancsot kapta, mint mi mindannyian: Ha hasznos eszközöm akarsz lenni „Menj el a te erőddel“. Mielőtt a midjánitákat legyőzhették volna, el kellett tűnni Baalnak és Astarténak. Gedeon, aki olyan volt, mint te vagy én, rémült volt és félt. És amikor a Baal és Astarté oltárait le kellett rombolnia, éjszaka vitte végbe tettét, nem nappal. Mennyire emberi! Nem tette közhírré, hogy az Úr parancsolta neki ezt. Még akkor is félt. De megtette! Ez hit volt a gyengeség közepette! – Amikor hite ismertté lett, és kiderült, hogy Isten beszélt vele, köréje gyűlt a nép. Ha valaki gyakorolja a hitét, akkor emberek gyűlnek köréje, talán olyanok, akiknek gyenge a hitük. A Szent Szellemen keresztül gyakorolt hit vonzó. Gedeonnak hirtelen 32’000 izraelitából álló hadserege lett. De mit mond Isten Gedeonnak? 32’000 ember túl sok. Túl sok? Amikor a midjániták ötször annyian voltak? Igen, mondja az Úr: Ha 32’000-en vagytok, akkor azt mondhatná valaki: Midján ellen harcoltunk, és mindegyikünk legyőzött 5-öt. Akkor hogyan dicsőíthetnének engem? Ez azt jelentené: Az emberek szabadítottak meg minket. „Gedeon, ez túl sok ember.“ Javaslom, hogy tégy egy kis próbát. Mondd meg az embereknek, hogy mindenki, aki fél, menjen haza. Amikor Gedeon erre felszólította az embereit, ő maga is megdöbbent. 22’000-en hagyták el a seregét. Mindössze 10’000 emberrel maradt ott a 135’000 midjánival szemben. Az arány 13:1. Isten újra szólt Gedeonhoz: Gedeon, még mindig túl sok a néped! De Uram, 13:1 arányú hátrányban vagyunk!? Az Úr: Gedeon, új matematikát szeretnék tanítani neked. Mennyei matematikát. Még mindig túl sokan vagytok. Adok neked még egy próbát. Akik féltek, azok elmentek. Menj a 10’000 embereddel egy patakhoz. Gedeon elment. A midjániak a másik oldalon voltak. Az Úr azt mondta: Amikor az embereid isznak, állítsd félre azokat, akik úgy isznak, mint a kutyák. A többieket, akik a kezükkel viszik a szájukhoz a vizet (és a tekintetükkel szemmel tartják az ellenséget – de ezt nem mondta Isten), azokat állítsd a másik oldalra. – Amikor az emberek inni mentek, voltak olyanok, akik letérdeltek, és a kezüket a szájukhoz emelve itták a vizet. A többiek úgy ittak, mint a kutyák. A Bír 7,6-ban ez áll: “És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet.“ Az Úr pedig ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel fogjuk legyőzni a midjániakat. De Gedeon nyugtalan volt! Honnan tudom ezt? Onnan, hogy Istennek egy kis bepillantást kellett engednie Gedeonnak a midjániak gondolataiba, hogy Gedeon abból merítsen bátorságot. Isten ezt mondta: Gedeon, vigyél magaddal néhány embert, lopóddz körbe a midjániak táborában, és hallgasd ki, miről beszélnek. Amikor Gedeon a táborba ért, meghallotta az egyik midjáni katonát. Az éppen egy álmát mesélte: “Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt a sátor.“ Gedeon pedig azt mondta: Köszönöm Uram, erre volt szükségem. Isten gondoskodása bátorsággal töltötte el.
Ezután történik a legfurcsább dolog: Az Úr ezt mondja Gedeonnak: Vegyél egy korsót és a korsóba tegyél fáklyát! Ezek lesznek a fegyvereid. Új fegyverek, amelyeket a midjániak még nem ismertek. – A hit gyakran logikátlan. Egy 135’000 fős hadsereget korsókkal és fáklyákkal legyőzni? De a hit sokszor nagyon is ésszerű, logikus. Gedeon nagy tábornok volt. Sok ésszerűség volt ebben a logikátlanságban! Gedeon három, egyenként 100 fős csapatra osztotta a 300 emberét. Az éj leple alatt körbevették a midjániakat, és egy meghatározott pillanatban, a második őrségváltáskor megfújták a kürtöket. Az őrök 6-tól 10-ig, 10-től 2-ig és 2-től 6-ig voltak szolgálatban. Amikor a soron következő őrök szeme még nem szokott hozzá a sötéthez, Gedeon emberei megfújták a kürtjeiket, összetörték a korsóikat, és amint az midjániak felébredtek, azt hitték, hogy tele a domboldal katonákkal. Kiugrottak a sátraikból, és mivel azt sem tudták, ki van a táborban, lekaszabolták egymást. Hatalmas vérfürdő volt. És hatalmas győzelem! Azért, mert egy férfi kész volt hinni Isten szavának! Ő volt Gedeon, a hit egyik hőse.
Moody, amikor Angliába ment, nagy munkát végzett. Ha valaki Angliába vagy Skóciába megy, jól kell tudnia angolul. Legalább az angol nyelvtant ajánlatos ismernie, és tudnia kell, hol áll az alany, és melyik esetbe kell tenni az állítmányt. Az angolok ki nem állhatják az amerikai akcentust. Ám Moody a nyelvtant sem tudta, helytelenül beszélt, és ennek megfelelően is írt, ráadásul olyan hangja volt, mint egy eunuchnak. Minden ellene szólt, de Isten vele volt. Egy férfi, aki végigkövette Moody angliai tevékenységét, ezt írta: Moodyban semmi sincs, ami a munkája sikerét megmagyarázhatná. Amikor Moody elolvasta ezt, nevetve így szólt: Ez igaz. Nincs senki, semmi, csak Isten! Olyan férfi volt, aki hitt Istenben.
A Zsid 11,33-ban ezt olvassuk: “Ezek hit által országokat győztek le“. Ez volt Gedeon. “… igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, …“ Ezek mind olyan kifejezések, amelyekkel a levél szerzője az Ószövetség nagy eseményeire akart emlékeztetni bennünket.
Amikor azt mondja: „tűz erejét oltották ki“, akkor a három ifjúra emlékeztet bennünket, akiket a Dán 3-ban tüzes kemencébe vetnek. Itt az alábbiakat olvassuk: „Amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! 6 Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe!“ Ám Sadrak, Mésak és Abédnegó nem hódolt a szobor előtt, így a tüzes kemencébe dobták őket. A tűz olyan forró volt, hogy még azokat is elégette, akik a három ifjút bedobták a kemencébe. Nem volt magyarázat a csodára. Amikor Nebukadneccar benézett a kemencébe, 4 férfit látott benne járkálni, és semmi kárt nem tett bennük a tűz. A negyedik férfi pedig olyannak látszott, mint valami isten – mondta Nebukadneccar. Ez is teofánia volt. A férfi embernek nézett ki, de az alakja olyan volt, mint egynek az istenfiak közül. Nebukadneccarnak meg kellett állapítania, hogy itt valami természetfeletti esemény történt. Ha egy ember kész teljesen rábízni magát Istenre, akkor Jézus Krisztus most, 2011-ben is vele lesz. Ők voltak tehát azok, akik tűz erejét oltották ki.
Szerzőnk azt írja, hogy volt valaki, aki oroszlánok száját tömte be. Dániel rabszolga volt, aki azonban főkormányzói tisztségig emelkedett. Eljött az az idő, amikor vetélkedés és irigység támadt az őt körülvevő férfiak között, akik meg akarták szerezni Dániel pozícióját. Dániel volt a legnagyobb, ők pedig meg akarták buktatni. Kíváncsi lettem volna, mit beszéltek egymás között. A Biblia azt írja (Dán 6,5): “A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében.“ Az egyik talán ezt mondta: Nem hamisíthatnánk leveleket, és rajta Dániel aláírását is? Ne vádoljuk meg hűtlenséggel? – Dániel akkor már idős volt, és szolgált már néhány királyt életében. Ezt Dárius, az uralkodó nem hinné el. – Másikuk azt mondta: Nézzük meg a könyvelést! Meghamisíthatnánk a könyveket! Nem, Dárius ezt sem hinné el. Dániel mindig őszinte. Jehovát szolgálja, mindig Istenéről beszél. – Egyiküknek még jobb ötlete támadt. Állítsuk szembe egymással a királyt és Dániel Istenét. Ha kijátszanánk egymás ellen a királyt és Dániel Istenét, akkor Dániel az ő Istenének oldalán fog állni. Akkor a kezünkben lesz majd. Rábeszélték tehát a királyt, aki nem tudta, milyen hátsó szándékkal jönnek hozzá, hogy „hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe!“. Ez nem más volt, mint az imádság megtiltása! Mit mondana Dániel? „Mindig is rendszeresen imádkoztam, fontos tisztségem van, nagyon sokat tudok tenni Isten országáért. 30 napra szünetet fogok tartani az imádkozásban. Az a sok jó, amit véghezvihetek, többet ér, mint 30 nap imádság nélkül.“ Nem merülhetett fel ez a kísértés? – Vagy azt is mondhatta volna: „Bezárom az ajtómat, hogy senki se lássa, amikor imádkozom. Csak a belső szobámban fogok imádkozni.“ De Dániel nem ismert kompromisszumot. Naponta háromszor nyilvánosan imádkozott, mint mindig. – El tudom képzelni, hogyan lesték Dánielt. Mikor fog kijönni a tornácra? Amikor kijött, és Isten előtt esedezett, ezt mondhatták vádlói: Most aztán a kezünkben van. Be is árulták a királynál. – Egy döntés képes halhatatlanságot adni az embernek. Ennek hitbeli döntésnek kell lennie. Hinni kell Isten szavának. Anélkül, hogy törődne vele, mit mondanak az emberek, Dániel azt teszi, amiről tudja, hogy ez Isten útja az ő számára. Így aztán továbbra is imádkozik. – A királynak nem volt más választása, minthogy Dánielt az oroszlánok vermébe vesse. A médek és perzsák törvényét nem lehetett megváltoztatni. A király így szólt Dánielhez: “A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” – És amikor másnap a veremhez ment, és hívta Dánielt, Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! 23. Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel.“ Van egy rész a Zsoltárokban, ami így hangzik: Az Úr bizodalmas az őt félőkkel (Az Úr titka van az őt félőkkel). (Zsolt 25,14, Luther) Tudjátok, mit jelent ez? Nem fordult még elő, hogy azt kérdeztétek magatokban, vajon az én életemben miért nem nyilatkoztatta ki magát az Úr úgy, mint mások esetében? Az Úr titka van az őt félőkkel. Az Ószövetségben a prófétáknak Isten a jövőt illetően nyilatkozott meg. Ők félték Istent. A zsoltárosnak is, aki szintén félte az Istent. Mózesnek is kijelentette magát, aki félte Istent. És Dánielnek, aki szintén félte Őt. Dánielnek felfedte az egész apokalipszist, az elkövetkező évszázadok összes királyságát. Ő a pogányok idejének prófétája lett. A jövő nagy fenevadairól ír. Azt mondja, hogy a győzelem Isten kezében van. Az Úr titka van az őt félőkkel. Ő a hit embereivel van. Dániel megélte a hitét. Csak egy kis apróság: Térdelj le és imádkozz. Dániel akkor imádkozott, amikor Isten azt mondta neki, imádkozzon.
Ezek voltak a hit győzelmei. A hit azonban nem mindig hoz ilyen eredményt. Miről szól a 11,35 és az azt követő versek? Sokaknak szenvedniük kell a hitükért. De ez olyan hit, amely diadalmaskodik a szenvedés felett. 11,35: „Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat.“ Micsoda kép!Ez a súnémi asszony, akinek nem volt gyermeke, de a próféta által kapott egy fiút. Amikor pedig a fiú kiment a mezőre, és tűzte a nap, egyszer csak felkiáltott: „Jaj a fejem, a fejem!“. És miután hazaértek vele, meghalt. A súnémi asszony bevitte a szobába a holttestét, és még a férjének sem szólt. A prófétát kereste, Isten szent emberét. Elizeus azt mondta szolgájának, Géhazinak: „Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! “. Azt mondta: „Shalom“, jól van. Micsoda hit! Minden rendben van? Minden o.k. Ez az Ószövetség legnagyobb hitvallása! Amikor a próféta elé lépett, azt mondta az asszony: „Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?!“ Elizeus vele ment és feltámasztotta a fiút.
„Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. “ A hit látja azt, ami láthatatlan, hallja azt, ami nem hallható és megérinti azt, ami érinthetetlen. Egyedül a hit tud átsegíteni minket az életen.
Dr. Donald Grey Barnhouse, a 20. század egyik legnagyobb evangélizátora egyszer evangélizációs hetet tartott egy városban. Annak a templomnak a lelkésze, amelyben az alkalmakat tartotta, azt mondta neki: Dr. Barnhouse, lehet, hogy nem minden este tudok jelen lenni. A feleségem várandós, és bármelyik pillanatban várható a szülés. – Egyik este Dr. Barnhouse látta, amint a lelkész késve, az alkalom közben érkezett. Az est után bement a lelkész irodájába. A lelkész az ablakon nézett kifelé. Dr. Barnhouse üdvözölte, és megkérdezte: Kisfiú vagy kislány? A válasz ez volt: Kisfiú. Szeretem ezt a gyermeket, de Down-kóros. Dr. Barnhouse azt mondta neki: Barátom, Isten nagy kiváltságban részesített téged. Olyan előjogotok van, amellyel nem sokan rendelkeznek. Ez pedig a szenvedés kiváltsága. Szeretnék felolvasni egy igeszakaszt. Ez a Exodus 4-ban található, amikor Mózes panaszkodott Istennek, hogy nem tud beszélni. „Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. 11. De az ÚR ezt mondta neki (és ezt olvasta fel Dr. Banrhouse a lelkésznek): Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?!“ A lelkész így szólt: Hadd olvassam el én is! Tudja, soha nem vettem észre, sosem döbbentem még rá, hogy Isten olyannak teremtett minket, amilyenek vagyunk. Ő teremtett férfinak, ha férfi vagy, és nőnek, ha nő vagy. Ő teremtett süketnek, ha süketen születtél. Ő tette ezt! Ha szenvedni enged, akkor hálásnak kell lenned felé, hogy a szenvedés kiváltságában van részed.
Egy lelkésznek szintén két gyermeke volt. Sem ő, sem a felesége nem ismerték fel, hogy valami nincs rendben a gyermekekkel. Amikor kezdett derengeni nekik, és rájöttek, hogy fogyatékosok a gyermekeik, nagyon nehéz időszakon mentek keresztül. A lelkésznek fel kellett adnia a gyülekezeti munkát, mert a gyermekeknek olyan sok törődésre volt szükségük. De a szenvedés őt és a feleségét nagyon megerősítette szellemileg. Mi 2011-ben további fejezeteket írunk a Zsid 11-hez!
Megkövezték, megégették, szétfűrészelték őket. A hagyomány szerint Ézsaiás volt ez. Szétfűrészelték, de nem hagyta abba Isten dicsőítését.
(…) kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve. És ezután következik egy beszúrás a levélben: azok, akikre nem volt méltó a világ. Ha „a hit annak megvalósítása, amit remélünk”, akkor a világnak nincs hite. Nincs bizonyossága afelől, amiben reménykedhet. A világnak nincs reménye. Reménykedik a békében, de nincs béke. Az embereknek nincs érzékük a láthatatlan dolgok iránt, ezért istentelenek. Az emberek Isten nélkül és remény nélkül élnek ezen a világon. A világ nem méltó azokra a kevesekre, akik Jézus Krisztusra bízták az életüket. Nem csodálatos ez?
A levél szerzője a fejezetet az alábbi tartalmú kijelentéssel zárja: És rajtuk azért nem teljesedett be az ígéret, hogy ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Isten elhatározta, hogy nekünk kell lezárni a hit bizonyságtevőinek ezt a nagy seregét. Minekünk, akik láttuk a betetőzést, a csúcspontot a kereszten, velük együtt fogunk beteljesedni, jobb reménységünk van, ami tartalmilag ugyanaz, mint az övék. Ha eljön Isten országa dicsőségben, akkor az Ó- és Újszövetség szentjei egyesülnek majd Isten királyságában. Ez a hit csúcspontja. – Közben azonban tekintetünket annak megvalósítására kell irányítanunk, amiben reménykedünk, és bizonyosságunk kell legyen olyan dolgok felől, amiket nem látunk. Most még nem látjuk, de tudjuk, hogy el fog jönni. Addig pedig arra nézünk, aki láthatatlan. – Micsoda fejezet!
Ha végignézünk a hithősöknek ezen a során, meg kell gondolnunk: Az életben a körülmények változnak. Van egy Ábel, Énók, Nóé, Ábrahám, vannak próféták, bírák, királyok, háziasszonyok, üzletemberek, földművesek vagy munkások. Mindannyian különbözőek, de az életelv változatlan. A hit azt jelenti, hogy minden élethelyzetben látjuk azt, aki láthatatlan. Ez vezet a valódi élethez, amit Isten elvár tőlünk, és amelyben meg akar áldani bennünket. Ha Isten családdal ajándékozott meg, akkor oda helyezett téged, és felelőssé tett a gyermekeidért. Ha pedig az üzleti életben tevékenykedsz, akkor ott kell elvégezned a munkádat, ott kell alkalmat találnod a hited megélésére. Aztán itt van a hívők gyülekezete, a világ összes intézménye és szervezete közül a legfontosabb. Itt is kirendelt neked Isten egy helyet. Vannak ajándékaid. Mindannyiunknak vannak. Mindez lehetőség, hogy a gyakorlatban megélhesd a hitedet. Istennek szüksége van rád a tervének véghezviteléhez. Nekünk pedig szükségünk van arra, amit Isten adott neked. Szükségünk van kihívásra. A gyülekezetben új fejezetet kell írnunk az Apostolok cselekedeteihez. Mindenkinek meghatározott helye van, azért, hogy terjessze Isten igéjét. Ha megtaláltad a helyed, akkor elégedett Isten. – Ti fiatalok, akik még nem alapítottatok családot, a ti jövőtök is Isten kezében van. Kívánom, hogy Isten keze irányítsa az életedet, hogy hitből élj. Vezesse Isten az életedet, hogy te is megtaláld a helyedet a gyülekezetben.
Az életkörülmények idővel változnak, de az elv megmarad. Még valami. A hit elismeri Istent, és véghezviszi az Ő művét. Az egyes embernek békét ad a szívében, a gondolataiban, és azt a tudatot adja, hogy Isten akaratában nyugszunk. A hit a gyülekezetnek gyümölcsöket terem, hasznosságot a hétköznapokban. Hadd fejezzem be Jézus szavaival: “Higgyetek Istenben!“(Mk 11,22) És még valami: “Legyen a te hited szerint!“