Elisabeth Barrett Browning a viktoriánus korszak angol költőnője volt. Sokáig élt Firenzében és ott is halt meg. Ő mondta, hogy „az ördög akkor a legördögibb, ha tisztelik és megbecsülik”. Azt is mondani szokták, hogy „annak a szomszédságába, ahova Isten templomot vagy imaházat épít, az ördög felépít egy kápolnát”.
Amikor elolvassuk a mai Apostolok Cselekedeteiből vett szakaszt, megértjük, hogy mi jellemezte az első keresztényeket, mi foglalkoztatta őket és mi jellemezte a Római Birodalmat.
Rómában már a kezdetektől fogva jelen volt a jövendőmondás, a jóslás állatok beléből vagy a madarak röptének értelmezése. A gonosz szellemek kiűzését gyakorolták a Római Birodalom különböző részein. Nem meglepő, hogy már az ősegyháznak is meg kellett küzdenie ezekkel a praktikákkal. A szellemidézőkre és a nekromantákra (halottidézőkre) gyakran befolyással voltak a keleti zsidók, talán azért, mert Isten kinyilatkoztatása révén másoknál többet megértettek a szellemi törvényszerűségekből. Ha a zsidók rossz uton járnak, akkor rossz irányba vihetnek és megtéveszthetnek másokat is.
Van egy egész gyűjteménye azoknak a mondásoknak, amelyekkel démonokat űztek ki. Az egyik például: Üdvözlégy Ábrahám szelleme, üdvözlégy Izsák szelleme, üdvözlégy Jákob szelleme, Jézus, a Krisztus, a Szent Szellem, űzd ki a tisztátalan démonokat ebből az emberből és az el fog menekülni. Kényszerítelek téged tisztátalan szellem, bárki is vagy, te Isten Sabarbarbathiot, Sabarbarbathiut, Sababarbathionet és Sabarbarbafai. Gyere ki démon, hagyd el az embert azonnal, vagy megkötözlek acélbilincsekkel, amelyeket senki sem tud megoldani és kiszolgáltatlak a fekete káosznak a pusztulásra. – Az 575. számú Párizsi Mágikus Papiruszon áll még egy kiegészítés: Kényszerítelek téged Jézusra, a héberek Istenére. Korábbról tudjuk, hogy már Pál apostolnak is volt dolga ördögűzőkkel. Most az ApCsel 19,8-20-ben egy másik esetről olvasunk. Megfigyelhetjük, hogy más-más formában ugyanez a jelenség ma is jelenvan. Csak meg kell találni a megfelelő csatornát a tévében. Ez jellemző korunkra.
8Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. 9Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. 10Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök.
Engedjetek meg egy kitérőt. Emlékszünk, amikor Pál első missziós útján volt, Ázsiába akart menni, de a Szent Szellem megtiltotta neki. De itt azt olvassuk, hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Úr Igéjét. Ebből tanulhatunk valamit. Engedelmeskednünk kell a Szentírásnak, meg kell vallanunk az Urat, bizonyságot kell tennünk Róla. De a keresztényeknek nem kell mindig,mindenhol ésminden alkalommal mondaniuk valamit. Maga az Úr figyelmeztet arra, hogy ne szórjuk gyöngyeinket a disznók elé. A Szentírás azt mondja, hogy az Igét mindenütt terjeszteni kell, de az időzítést a Szent Szellemnek kell meghatároznia. Ez nagyon fontos.
Az apostol első missziós útján Ázsia nem szerepelt Isten útitervében. A harmadik utazás során azonban Ázsia ott volt az úticélok között. – A tanulság az, hogy nem kell mindig mondanunk valamit. Akkor kell szólnunk, amikor a Szent Szellem arra indít minket!
11Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; 12úgyhogy még levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük. 13Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz szellemektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet! 14Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
Nincs tudomásunk Szkéva nevű főpapról. Valószínűleg a papok elöljárójának fiai lehettek.
15A gonosz szellem azonban így válaszolt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? 16Az az ember pedig, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. 17Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
Nem pusztán efféle mesterkedéseiket vallották meg, hanem „a praktikáikat”. Itt a görög praxis szó áll. Ez azt jelenti, hogy az általuk használt varázsigéketvallották meg.
19Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Amikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
Ez hatalmas összeg volt. Egy drachma egy ember napi bérének felelt meg. Ezért nem szabad meglepődnünk, amikor azt olvassuk:
20Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
A mai témánk: Jézus nevének megmentő ereje. – Pál apostol harmadik missziós útján vagyunk, aki ismét Efézusban van. Efézust„Ázsia kincstárának” nevezték. Pál több időt töltött itt, mint bármely más városban, annak ellenére, hogy sok ellensége volt azon a helyen. Az 1Kor 16,9-ben azt írja „nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.”
A nagy Diana-templom Efézusban volt és„világra szóló csodának” tartották. 130 m hosszú, 70 m széles és 18 m magas volt. – A pogány babonák városa volt, a bűnözők menedéke, ezért a város tele volt bűnözőkkel és gengszterekkel. (Ahogy Angliában, Svédországban vagy Svájcban vannak olyan városrészek, amelyek no-go zónák).
Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabjában Antipholis, egy szirakúzai férfi ezt mondja Efézusról: „Ez a város hemzseg a mulatságoktól, a szemfényvesztő, fürge zsonglőröktől, tele van sötét varázslókkal, akik elveszik az ember eszét, lélekölő boszorkányokkal, akik eltorzítják a testet, álruhás szélhámosokkal, fecsegő hazudozókkal és hasonló bűnös csőcselékkel.”
A pogány babonák melegágya volt. Lehetett amuletteket és talizmánokat vásárolni, valamint kis cédulákat varázsigékkel, ha az ember valahogy ki akarta űzni a szellemeket. Nyúllábakat és különféle fémtárgyakat lehetett vásárolni.
Efezus a kereskedelem metropolisza is volt. Amikor János megírta a pathmosi kinyilatkoztatásokat, amelyeket Jézustól kapott, leírja az ókor nagy kereskedő városának, Babilonnak a bukását. Olyan tárgyakat sorol fel, amelyekkel valószínűleg Efezusban kereskedtek. Ezeket a Jel 17-ben és 18-ban, különösen a Jel 18,12-13-ban veszi sorra:
az aranyat és az ezüstöt, a drágakövet és a gyöngyöt, a gyolcsot és a bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és az elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, 13a fahéjat, a balzsamot, a füstölőszereket, a kenőcsöket és a tömjént, a bort és az olajat, a finomlisztet és a gabonát, a marhákat és a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat.
Károli szerint: „rabokat és emberek lelkeit.”Szembetűnő a „rabok és az emberek lelkei” kifejezés! Emberkereskedelem és emberek lelkei. A babona felfogható úgy, mint kereskedés a lelkekkel.
Látjuk, hogy ezt a történész Lukács is megerősíti. Itt kapunk több-kevesebb információtPál Efézusban végzett szolgálatáról. Később a 20. fejezetben, amikor Pál hazafelé tartott Jeruzsálembe, beszédet mondott az efézusi véneknek és ebből még többet megtudunk a szolgálatáról. Az 1Korinthus levélben, amelyet Pál Efézusban fogalmazott meg, inkább Efézusról ír. A levélben azonban Jézus nevének megmentő erejét hangsúlyozza. Erről szeretnénk ma reggel beszélni.
Említettem, hogy Pál a harmadik útján volt és ahogy megígérte a hívőknek, megáll Efézusban. „8Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt…”, olvassuk. Ez nem egy három hónapon át tartó prédikáció volt, hanem minden sabbatkor elment a zsinagógába és ahogy mindig is tette, beszélt és meggyőzte a zsidókat az Isten országának dolgairól. Végigment Izrael történelmén és szólt a messiási próféciákról, amelyek Jézus életében és halálában teljesedtek be.
Szolgálata nyilvánvalóan sikeres volt, amiről az efezusi gyülekezet tanúskodik. Lukács azt mondja, hogy „igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.” Ez egy olyan igevers, amire különösen figyelemmel kell lennünk, amikor az ősegyházról olvasunk. Amikor a Bibliát olvassuk, fontos, hogy a kulcsszavakat mindig a fejben tartsuk. Úgy gondolom, hogy a királyság vagy az Isten királysága/országa kifejezések ilyen kulcsszavak.
Szinte minden mozgalomnak megvannak ezek a kulcsszavai, mottói. Az iszlámnak például az a jelszava, hogy „Isten nagy és Mohamed az ő prófétája”. A francia forradalom a „szabadság, egyenlőség és testvériség” eszméjét vallotta. A demokrácia pedig azt mondja: a nép kormányzása, a nép a népért. A síiták mottója: halál az USA-ra, halál Izraelre.
Ha a keresztények körében a kulcsszavakról van szó, az egyik ilyen szónak az Isten országát tartják. Mit értünk Isten országa alatt? A Bibliából ismerjük ezt a szót, de mit értünk alatta? Számtalan hívő használja ezt a szót beszélgetésekben vagy prédikációkban és közülük sokan a gyülekezetet, Krisztus egyházát értik alatta. Valami olyasmiről beszélnek, ami Krisztus egyházához kötődik, mintha az egyház lenne az ország. – A Szentírás soha nem érti az egyházra az országot.
A Gyülekezet, az igazi egyház, olyan emberekből áll, akik a királyság részesei, tagjai. De a Gyülekezet nem a királyság! Nagyon gyakran, amikor erről az országáról beszélünk, elfelejtjük a legfontosabb dolgot. Ez az ország Isten országa! Ezt mindig nyomatékként kellene használnunk. A zsidók és a keresztények is gyakran rosszul hangsúlyozzák a szavakat.
Ez Isten országa, Isten vállal felelősséget országának megalapításáért a földön. „Jöjjön el a Te országod”, hangzik el a Miatyánkban.
Pál az országot hirdette, erről számol be Lukács. Pál szerint, az ő értelmezésében az ország alapja Krisztus halálában, eltemetésében, feltámadásában és második eljövetelében keresendő.
Milyen értelemben beszélhetünk ma az ország létezéséről? Az ország ma úgy létezik, hogy azzal, hogy Urunk vérét ontotta, megerősítette az új szövetséget, a dávidi szövetséget és az ábrahámi szövetséget és azok ígéreteit, most az Atya jobbján ül és mindez Isten országának ígéretében teljesedik ki. – Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a királyság ma Isten jobbján ül és várja, hogy fizikai megtestesülése a földön befejeződjön.A királyság Urunk Jézus második eljövetelekor fog megvalósulni.
Az Apostolok Cselekedetei 14,22-ben már történik utalás erre.
„Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
Ha már bementek volna, Pál apostol figyelmeztetésének nem lett volna értelme. Azt mondta, hogy még mindig vannak dolgok, amiknek meg kell történniük, mielőtt beléphetnek az országba, és külön megnevezi a szenvedéseket és megpróbáltatásokat, amelyeket át fognak élni. Az Isten országába való belépés előkészítésének idején élünk.
Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy hogyan juthatunk be az országba, Urunk elég információval ellátott bennünket. A János 3,3-ban a Nikodémussal folytatott beszélgetésében azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Majd utána a János 3,5-ben: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az.” Azzal tehát, hogy valaki hisz az Úr Jézusban, aki az Atya jobbján ül, az ország polgárává válik és joga lesz belépni az országba annak megtestesülésekor. Most még mindig „külföldiek” vagy „száműzöttek” vagyunk, az országon kívüli állampolgárok.
Ha Pál az országról ír, akkor az különböző összefüggésekben fordul elő. Ha azonban egyértelműen az országról beszél, akkor elsősorban a királyság jövőbeli dicsőséges megtestesüléséről van szó, amelyet a kereszten kiontott vérrel alapított meg.
Pál három hónapot töltött Efézusban, ahol Isten országáról prédikált. Idővel világossá vált számára, hogy ez idő alatt sokan megkeményedtek. Nehéz elképzelnünk, hogyan lehet az Úr vagy Pál szavait hallgatva megkeményedni. De ez történt! Lehetséges, hogy az emberek hallják az evangéliumot, újra és újra hallják, majd eljutnak arra a pontra, amikor már nem tudnak rá reagálni. Az Úr Jézus mondta (Mt 7,6): „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.”Van tehát egy pont, ahol abba kell hagyni a prédikálást, és más módszert kell találni az evangélium hirdetésére.
Azt hiszem, Pál felismerte ezt az időpontot. Gondoljatok arra a sok emberre, akik Pál apostol idejében és az egyháztörténelem alatt hallották az Igét. Néhányan talán később azt mondták: „Ott ültem az efezusi zsinagógában, hallgattam Pált, és elutasítottam az evangéliumot. De most már értem, miről beszélt.” Érthető, hogy az Ige azt mondja, hogy az emberek fogaikat csikorgatják majd elveszett állapotukban.
Bunyan Zarándok útja című művében a zarándok utazása végén ezt mondja: „Akkor láttam, hogy még a mennyország kapujából is vezet egy út a pokolba”.
Az Úr két bűnöző között halt meg a kereszten. Az egyik még aznap belépett Isten országába, a másik elveszett örökre.
Pál arra jutott, hogy: „most már felhagyok a tanítással a zsinagógában és keresnem kell egy iskolát, ahol taníthatok.” A kéziratok közül az egyik, amely nem feltétlenül hiteles, de minden bizonnyal megfelelt a korabeli hagyománynak, azt írja, hogy Pál az 5. órától a 10. óráig tanított a Tirannosz iskolában. Az 5 óra a mi időszámításunk szerint 11 órának felel meg, a 10 óra pedig délután 4 órának. Öt óra prédikálás a nap közepén a legnagyobb hőségben. Ez olyan, mint Olaszországban vagy nálunk, Magyarországon egy nagyon forró nyári napon. Olaszországban dél után sziesztázikaz ember és délután 3-kor megy vissza megint dolgozni. Az apostol akkor prédikált, amikor mások sziesztáztak.
Ez annál inkábbfigyelemre méltó, mert miközben Pál a véneket tanította, ő maga sátorkészítői mesterségéből tartotta fenn magát. Tehát korán kelt és a tanítás után visszatért a munkájához. – Vasárnaponként reggel felkelünk és ha egy prédikáció 30-40 percigtart a gyülekezetben, azt már túlzásnak érezzük! Azt mondhatjuk, hogy „ha Pál prédikálna, akkor mégiscsak ébren maradnánk.” Nos, megtörtént, hogy Pál tanítása alatt is elaludtak az emberek, amint azt később az Apostolok Cselekedeteiben látni fogjuk. Ez számomra laikus prédikátorként megnyugtató.
Pál bérelte a helyiséget vagy Tirannosz egy keresztény lehetett? Milyen szörnyű név egy tanító számára! Hisz azt jelenti: zsarnok. A szülők adták neki ezt a nevet? Nem tudjuk és azt sem, hogy milyen tanszerei vagy pedagógiai módszerei voltak. Amikor én még iskolába jártam, néhány tanárnak volt pálcája a testi fenyítéshez!
Pálnak ott egy gyülekezet volt a bibliaiskolája. A véneket tanította, három évig volt Efézusban és tanítása gyümölcsöt hozott: az evangélium elterjedt Ázsia egész tartományában.
Lukács ekkor beszámol egy különös csodáról, amely e babonás emberek között történt. Pál írásaiban hivatkozik erre a csodára. Ezzel kapcsolatban apostolságára utal, hisz apostol volt és minden csoda, amit a Biblia leír az ősegyházban, az apostoli tevékenység eredménye volt. A csodáknak az apostolok üzenetét kellett hitelesíteniük. A következő évszázadokban a csodák elmaradtak. – Ha manapság csodatevőkkel vagy gyógyítókkal találkozok, nagyon szkeptikus vagyok. – Meggyőződésem, hogy Isten ma is tud csodákat tenni és tesz is, de a mai emberek nem rendelkeznek úgy a csodatevés ajándékával, mint az apostoli időkben.
Lehet, hogy vannak néhányan, akik nem értenek velem egyet, de ebbe most ne menjünk bele.
Isten sok csodát tett Pálon keresztül. Ahogyan maga az Úr vagy Péter is tett csodákat. Mit olvastunk itt?„…levetett kendőit vagy kötényeit is elvitték a betegekhez és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük.” Ezek csodák voltak! Ma már nem kendőt vagy kötényt használnak, hanem zsebkendőt. Ma is vannak „csodatevők”, ha pénzt küldesz nekik, akkor egy zsebkendőtküldenek neked, ami csodát tesz, vagy ráteszed a kezed a rádióra vagy a tévé képernyőjére és meggyógyulsz. Ez természetesen tiszta csalás, aminek sokan bedőlnek, sajnos evangéliumi keresztények is.
Efézusban azonban volt pár zsidó, akik ördögűzők voltak. Bár ezt a vallásuk tiltotta nekik, jó üzletet csináltak. – Ma is sokan vannak, akik a kereszténységet használják arra, hogy sok pénzt keressenek és nagy vagyonra tegyenek szert.
Ezek a zsidó ördögűzők tanultak valamit. Talán nem ment túl jól az üzletük és látták, ahogy Pál Jézus nevében gyógyít és démonokat űz ki. Ezért kibővítették a szótárukat és a „Jézus nevét” is bevették a varázsformuláik közé. „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!”
A tanulság ebből ez: ha valaki elég gyakran ismétli azt, amit valaki más sikeresen alkalmazott, annak nem lesz ugyanaz a hatása. Nem lehet üres szavakkal utánozni azt, amit mások térden állva munkáltak ki.
Tehát ott voltak ezek az ördögűzők és a varázsigéiknek nem volt foganatja. Lukács némi iróniával írja le, mi történt ezután. „15A gonosz szellem azonban így válaszolt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? 16Az az ember pedig, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, legyűrte őket…”és letépte róluk a ruhát és alsónadrágban kellett elmenekülniük.
Nem csoda, hogy Isten Igéjének tekintélye hatalmasan növekedett Efézusban. Ezt olvassuk: „Tudomására jutott ez minden Efézusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.” Izgalmas napok lehettek. Az emberek felismerték Isten hatalmának valóságát és Jézus nevét. –És erre mit tettek? Megvallották bűneiket és hittek. „18A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.”Ezen kívül még valamit megtettek: elhozták babonáikhoz kötődő tárgyaikat, a titkos varázsigéiket és könyveiket.
Vannak keresztények, akiket vezet egy szellem, de nem a Szent Szellem. Megtartják babonáikat és korábbi életük tárgyait. Őket „testi keresztényeknek” nevezik. Lehet hinni és mégis testi életet élni. Ez okozta a problémákat a korintusi gyülekezetben, sokan voltak „betegek”, sokan elestek és meghaltak. Ez történik akkor, ha valaki nagyobb érdeklődést mutat a világ iránt, mint Isten Igéje iránt.
Akik Efézusban hívőkké váltak, nemcsak bűnbánatot tartottak, hanem el is szakadtak mindattól, amit addig gyakoroltak. „19Sokan, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Amikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. ”Milyen bizalommal viseltetnek az emberek az anyagi és a spiritualista értékek iránt. – Isten igéje hatalmasan terjedt.
Végül még egy gondolat:
Egy emberképét ábrázolja itt a Szentírás, Pálét. Ő az áldozatkészség, a kemény munka, a szeretet példaképe, ahogy majd a vénekhez intézett beszédében olvasni fogjuk; közkedvelt, sátorkészítő, apologéta, tanító, pásztor, aki teljes mértékben Mestere vezetésének szentelte magát.
Emellett van egy olyan példa is, amelyet nem kellene követnünk. Annak a gyülekezetnek, ahol Pál apostol elkezdte munkáját, negyven évvel később az Úr üzenetet küld a Jel 2,4-ben: „de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.”Vajon az Úrnak ugyanezt kell majd mondania nekünk is?
Lukács nagy hangsúlyt fektet arra, hogy csak egy név van, amely által üdvözülhetünk. A törvény megakadályozhat valakit abban, hogy valamit megtegyen, az etika elveket mutathat fel, de nem képes a megvalósításukra. A képzés kiűzheti a tudatlanság démonát, de gyakran még gonoszabb szellemeket is ébreszthet. Az orvostudomány meggyógyíthatja a testet, de a lélek beteg marad.A pszichiátria feltárja a bűn okát és magyarázatot ad a pszichoszomatikus betegségek okaira, de bűnbocsánatot nem tud adni. Csak az evangélista tud rámutatni a rajtunk kívüli forrásra, Jézus nevére. Minden más „névre”, a pszichiátriára, orvostudományra és minden más egyébre, a démon azt fogja válaszolni: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”
Nincs más név az ég alatt, amely által valaki üdvözülhetne, csak Jézus neve. Ezt hirdetjük ebben a prédikációban. Jöjjetek Hozzá, ha még nem tettétek meg ezt a lépést. Aki magára vette bűneiteket, meghalt értetek, feltámadt a halálból és az életetek folyamán az örökkévalóságig el akar kísérni benneteket. Ámen