Leslie Allen, a London Bible College egyik professzora írt egy kommentárt Mikeás könyvének héber szövegéhez. Mai igeszakaszunkhoz többek között azt írja: a „promise-box” vallás mindig egy csapda volt”. Megpróbáltam megérteni, milyen az a „promise-box” (ígéret-doboz) vallás. Amikor olvastam, megértettem, hogy mit értett ez alatt. Olyan keresztyénekről beszélt, akiknek a vallása sok bibliai gondolatból, elképzelésből és ígéretből áll, de az életükben semmi sem látható abból, amit állítólag hisznek. Ez valami intellektuális dolog, aminek azonban semmi köze nincs a hétköznapi élethez.
Ha ez így van, akkor igaz az, amit Allen professzor mond, hogy ez a történelem minden korszakában egy csapda volt. A Biblia nagy hangsúlyt fektet erre és a próféták és apostolok sem intellektuális teológiát hirdettek. Mikeás azt mondja, hogy a mi hitvallásunknak, annak, amit hiszünk, láthatónak kell lennie a viselkedésünkben és magatartásunkban. Vagyis amit mondunk, amit hiszünk és amilyen teológiai nézeteink vannak, annak láthatónak kell lennie a mindennapi életünkben. Nagyon komoly témánk van a mai napra!
Guy Kingnek van egy könyve az alábbi címmel: The Belief that Behaves (A hit, amely viselkedik). Ez Jakab apostol levelét foglalja össze. Itt olvashatjuk, „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”. Ha valaki azt mondja, hogy ebben vagy abban hisz, de az életében nem láthatók hitének a bizonyítékai, akkor a hite nem ölt testet, nem valósul meg a gyakorlatban.
Amit itt Mikeás mond nekünk, az nem egyedi a Bibliában. Jeremiás ugyanazt mondja könyvének 23. fejezetében. Az Úr maga mondta, „gyümölcseitekről ismeritek meg őket”. Pál apostol pedig ilyen csodálatosan fogalmazta meg a Titusz 3,8-ban: „Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek”.
Az apostol teljesen világosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy hit által van üdvösségünk. De azt is mondja, hogy azok, akik hisznek jó cselekedeteket fognak véghezvinni. Hit által igazulunk meg, Pál azonban azt is hangsúlyozza, hogy a megigazult embernek új élete van, és ennek az új életnek látszódnia kell a cselekedeteiben és viselkedésükben. A gyümölcseinkről kell, hogy megismerjenek minket az emberek, ahogy az Úr mondta, vagy ahogy Jakab mondja: A hit halott cselekedetek nélkül.
A reformátorok egy kicsit másképp fogalmaztak. Azt mondták: Egyedül a hit igazít meg, de nem az a hit mely egyedül marad.
Ha megfigyelek egy keresztyént, az ő életét, a „pályafutását”, akkor lehetséges, hogy nem látom az életében a cselekedeteknek egy szikráját sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs megmentve. Én ezt nem tudhatom, egyedül az Úr tudja, és majd az Ő ítélő széke előtt fog kiderülni, hogy milyen volt a hite.
Ezt János apostol is hangsúlyozza a leveleiben. Az 1Jn 1,6-ban, az 1Jn 2,10-ben és az 1Jn 3,16-18-ban is olvasunk erről. Az 1Jn 1,6-ban például ezt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot”. Az 1Jn 2,10-ben azt írja: „Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató”. Az 1Jn 3,16-18-ban ez áll: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 17. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? 18. Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan”.
Minden próféta, minden apostol és az Úr maga egyöntetűen megerősítik azt, hogy egy olyan vallásnak, amely csak a fejben létezik és nincs befolyása a hívők életére, veszélyes csapda volt a múltban és most is az.
Azt kérdezheted: Nem azt mondtad, hogy a mai téma a Mikeás 2,6-11 lesz? Nos, akkor térjünk vissza Mikeáshoz. Észre fogjuk venni, hogy Mikeás ujja is erre a fájó pontra mutat rá a kortársainál. Az igeszakasz struktúrája világos. A 6. versben a prófétákról beszél: „Ne prédikáljatok – prédikálják ők„. A 11. versben is a prófétákról beszél: „Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!” Mindkét vers a hamis prófétákról beszél.
Ezeknek a verseknek az eleje és a vége a hamis prófétákról beszél, és a köztük levő, 8-10. versekben azokra panaszkodik, akik ezeket a prófétákat követik, hamis úton járnak, és ennek milyen következményei vannak.
Mikeás könyve elég nehéz. Én nem tudom a héber szöveget olvasni, de a kommentárok arra utalnak és a különböző bibliafordítások is azt mutatják, hogy a fordítók küszködtek a szöveggel. Mondok erre egy-két példát. Az Újfordítást használom.
„6. Ne prédikáljatok – prédikálják ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7. Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él! 8. Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. 9. Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10. Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11. Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek”.
Mikeás a hamis próféták hitvallásával kezd. Aggódott Judáért. Tudta, hogy a nép elesett, hogy szögre akasztották korábbi hitüket. Az asszírok északon készen álltak. Samária még nem esett el, vagy talán mégis, és a próféta ebben Júda hitehagyása miatti büntetését látta. Nem figyeltek Isten ígéreteire.
Izraelnek népének megvoltak a maguk istentiszteletei és szertartásai. A lévita istentiszteleti rend igazán pompás volt, még szebb, mint amilyet a katolikus vagy ortodox templom kínál, ami tulajdonképpen egy gyenge másolata lehetne az ószövetségi istentiszteleti rendnek. Akkor naponta mutattak be áldozatokat, különösen az olyan nagy ünnepeknél, mint az engesztelés napja. Aztán ott volt az egész liturgia, ami az eljövendő Messiásra utalt! – Isten adta nekik ezeket a rendelkezéseket. A zsidók ezt elhitték és gyakorolták, de a szívük nem volt ott. Mindez csak formaság volt.
Mi közünk van nekünk ma ehhez? Nos, minden gyülekezetnek megvannak a maguk rendtartásai és szertartásai. Egyesekben több a rituálé, másokban kevesebb. Néhányban az lett a szertartás, hogy nincs szertartás. Az ősi időktől fogva benne van a természetünkben, hogy hajlamosak vagyunk meghidegülni, és közömbössé válni Isten dolgai iránt.
Ebben a helyzetben lépett fel Mikeás is. Nem támogatták a vezetők, nem volt fizetése vagy nyugdíja. Istenen kívül mindenkitől független volt. Hitt abban amit a 3,5-ben mondott: „Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik harapnivalót”. A „harapni” szó itt valószínüleg arra vonatkozik, ahogy az aranyérmét megvizsgálták a foguk között, hogy valódi-e. Vagyis más szavakkal: ezek a próféták azoknak szolgáltak, akik megfizették őket.
A 3,8-ban azt mondja: „Engem azonban betölt az ÚR szelleme erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét”. Itt egy független próféta jelenik meg és ezt hirdeti: ha nem tartotok bűnbánatot és nem változtok meg, akkor Isten ítélete jön rátok.
Itt egy igaz próféta összetűzését látjuk a hamis prófétákkal. Amikor valaki az embereknek jólétükben az ítéletről beszél, akkor nem meglepő, hogy az ilyen embert lehurrogják. Az Ézs 30,9-10-ben a következő olvasható:„Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására. 10. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat (a szerelemről, szexről és a házasságról), lássatok kedvünkre valókat”! (Semmit ne mondjatok Isten szuverenitásáról vagy hasonlókról). Az emberek csak a jó dolgokat akarják meghallgatni, a rossz híreket nem. Ámósz, Mikeás kollégája a következőket írja az Ám 7,10-12-ben: „Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja, Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! 11. Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. 12. Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet, és ott prófétálj!” A főpapnak nem tetszett, amit Ámósz prófétált. Ez volt a helyzet Mikeásnál is. 2,6: „Ne prédikáljatok – prédikálják ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen”! A mondat elejét egyszerűen úgy kell értenünk, mint egy idézetet, amit a hamis próféták mondtak. Beszédtilalmat rendeltek el Mikeás részére, cenzúrázták őt.
Érdekes, hogy a „Ne prédikáljatok” felszólítás többes számban áll. Nyilvánvalóan voltak még kollégák is Mikeás oldalán. Tudjuk, hogy egyikük Hóseás volt. A nép az összes Istentől küldött prófétát elutasította.
A „Ne prédikáljatok” felszólítás egy érdekes kifejezés. Szószerint azt jelenti ez az ige, hogy „csepegtetni, fröcskölni, köpködni”, és úgy is lehetne fordítani, hogy fecsegés, üres szóáradat. <Ne csöpögtessetek>, csepegtetik ők. Amikor valaki extázisban vagy túlbuzgón beszél, akkor habzik, csöpög a nyál a szájából. Vagyis a prófétákat kigúnyolták. Luther fordította le a legjobban: „Ne köpködjetek – köpködnek ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen”!
A következő sort nem könnyű értelmezni: „Ha nem prédikálunk, (vagy köpködünk) akkor nem érhet minket szégyen (nem lehet a szégyent elkerülni).
Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem a következőt akarták mondani: Nézd Mikeás, amit te prédikálsz az nem fontos, annak nincs jelentősége számunkra. Szövetségben vagyunk Istennel, mi vagyunk az a nép, amellyel szövetséget kötött, ezért Isten segíteni fog nekünk, mellénk fog állni, akármi történik is.
A 7. versben azt olvassuk: „Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!”
A nép és a hamis próféták a szövetség mögé bújnak, amit Isten kötött velük. „Nem történhet velünk semmi” mondják hamis optimizmussal. „Mi vagyunk az Ő megigazult népe”.
Lehet féligazságokkal operálni. „Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!” Ez igaz, de becsületesen élt a nép? Velünk is ez a helyzet: ha mi az új szövetségben vagyunk, mivel hittünk az Úr Jézusban, akkor azt tehetünk, amit csak akarunk? Akkor hátat fordíthatunk Istennek, letérhetünk az útjáról? Vajon a kegyelem szövetsége közömbös azokkal a dolgokkal szemben, amik Isten számára fontosak? Hit által menekülhetünk meg, de elveszíthetjük az áldást, ha közömbösek vagyunk Istennel szemben. Megcsalhatjuk saját magunkat! A 7. vers igaz, az Úr megtartja az ígéreteit, ha valaki megmarad az Ő Igéjében. De ha nem, akkor elvész az áldás.
Mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és meg vagyunk mentve. Akkor úgy élhetünk, ahogy akarunk? Ezt nem mondjuk ki, de erről tanúskodik az életünk. A Szentírás szeretete elhalványul, nem keressük a hitben és a kegyelemben való növekedést, nem találunk időt az imádkozásra, nem törődünk másokkal, a gyülekezettel, a betegekkel, az elveszettekkel. Ezek a jelei annak, hogy elvesztettük a realitás talaját.
Előfordulhat, hogy a Bibliában csak a kellemes igeverseket olvassuk és memorizáljuk, a többit pedig a szőnyeg alá söpörjük. Örülünk az ígéreteknek, a figyelmeztetéseket pedig eleresztjük a fülünk mellett.
Sok ember számára az a megfelelő gyülekezet, amelyik hagyja a tagjait úgy élni, ahogy akarnak. Úgy vélik, nem kell beleavatkozni az emberek magánszférájába.
Éppen erről beszél Mikeás! A Bibliában való mazsolázgatásról. Ami tetszik nekem, azt elhiszem, ami nem, onnan ellapozok. Mikeás népszerűtlen volt, éppúgy, mint Hóseás, Ámósz, Ézsaiás. „Szép és jó szavakat mondjatok nekünk, ne keményeket”.
A 8-10. versekben Mikeás a hamis próféták megbízóiról beszél. Azt mondja, hogy ezeknek az embereknek a viselkedése, magatartása tesz bizonyságot arról a tanításról, amellyel őket tanították.
Először ellenfeleinek, a hamis prófétáknak a vallási ideológiájáról beszél, aztán pedig eljut az ő tanításaik következményeihez. Mikeás, és az összes ember is, aki a Bibliát olvassa tudja, hogy amit hiszünk, az befolyásolja a viselkedésünket.
Mikeás azt mondja, „nézzétek meg azoknak az életét, akik ezek mögött a hamis próféták mögött állnak, és akkor tudni fogjátok, hogy milyen tanításon nőttek fel”. „8. Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást”. Panaszkodik rájuk és elmondja mi mindent tettek. „9. Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre”.
Milyen viselkedés jellemzi azokat az embereket, akik a hamis prófétákat követik?
Amikor a népet ellenségnek nevezi, akkor ezzel azt mondja, hogy már nem tekinti őket az ő népének! Ez emlékeztet arra, amit Pál mond a Róm 9,6-ban: „Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak”.
Aztán azt mondja, hogy van Izraelben egy kiválasztott a maradék, akik hűségesek Isten Igéjéhez, és vannak olyanok is, akik hitetlenek. Ők a hamis próféták tanítását követték, elhitték, amit mondtak és így Isten ellenségeivé váltak.
Mi a bizonyíték arra, hogy ők Isten ellenségei? Kifosztják társaikat, lehúzzák ruhájukat, útonállók lettek.
Izraelben volt egy szokás: Ha valaki pénzszűkébe került és sürgősen szüksége volt pénzre, kölcsönvehette a pénzt egy másik izraelitától, és zálogként odaadta a kabátját. Az Exodus 22,25-27-ban így rendelkezett Isten. Este azonban vissza kellett adnia a kabátot a társának, mert csak ez az egy kabátja volt, éjszaka pedig nagyon lehűlt a levegő. – Mikeás talán azokra az emberekre utal, akik nem hozták vissza a kabátot.
Lehúzták a kabátot azokról az emberekről, akik mit sem sejtve elmentek mellettük, vagy akik a háborúból tértek vissza. Az emberi természetben benne van, hogy becsapja a védtelent, a gyengét. – Nem gyaláznak meg gyerekeket, és rabolnak ki idős embereket manapság? Változott azóta az ember? Nem, ugyanaz a bűnös természet van az emberben, ami a bűneset óta mindig is a sajátja volt.
„Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból”. Egy ház mindig egy családé, vagyis egy férfié volt. Amikor itt asszonyokról van szó, akiket kiűztek a házaikból, a legtöbb kommentár szerint özvegyekről esik szó.
„gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre”. Nem tudom, hogy Izraelben, a bibliai időkben volt-e infláció. De ma ezt az igeverset lehetne használni a pénz értékvesztésére. Emlékszem, hogy a háború után olyan gyors volt az infláció, hogy az ember megkapta a fizetését, és néhány nappal később már csak egy doboz gyufát tudott belőle venni. Ma egy lopakodó infláció van, amely sok gyermektől rabolja el a jövőbeli vagyonukat.
Izraelben törvény szabályozta a pénzügyi rendszert. 50 év után minden család visszakapta a tulajdonát, ahogy azt Isten kezdetben elosztotta. Izraelben az ország nem a zsidók tulajdonában volt. Istené volt! Ezt láttuk ennek a könyvnek az elején. Az országot sáfárságra kapták. Amikor Mikeás azt mondja, hogy „gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre”, akkor itt törvényszegésről van szó, mivel nem adták vissza a földet a gyermekeknek!
Nem meglepő? Vannak férfiak, akik azt mondják, mi izraeliták vagyunk, Isten kiválasztott népe, Isten szövetséget kötött velünk, ezért amit Mikeás mond és prófétál, az nem vonatkozik ránk. – Ugyanakkor azonban megszegik a törvényt minden szinten!
Lehetséges ilyen ma is? Ti is ismertek biztosan hitvalló keresztyéneket akik egyszer csak otthagyják a feleségüket és a gyermekeiket? Ez minden egyházban vagy gyülekezetben előfordulhat. Mikeás egy olyan próféta, aki nem ment ki a divatból. Hozzánk is szól, most a 21. században.
Az „ékes országomat örökre” kifejezés tulajdonképpen Kánaán földjére vonatkozott. Isten azt mondja: Ti elraboljátok azt a szép országot a gyermekeitektől, amit nektek adtam, és magatoknak tartjátok meg.
Mikeásnak sok bátorsága kellett, hogy legyen, hogy ilyen szavakat ki merjen mondani korának társadalmában! A 8. versben azt mondja, hogy a nép Isten ellenségévé lett. Most, a 10. versben azt mondja: „Keljetek föl, menjetek innen”. Istennek van humorérzéke!A 8. versben azt mondja Isten: „Ti ellenségként léptek föl” (vagy ellenségként keltek föl), most pedig ugyanezt a szót használja, „Keljetek föl, menjetek”. Más szavakkal azt mondja Isten, „ha ti úgy keltetek fel ellenem, mint az én ellenségeim, akkor íme, itt van az ítéletem: Keljetek fel, és menjetek fogságba Asszíriába”.
„Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre”. El tudom képzelni, hogy ezek a hatalmasságok azt mondták a szolgáiknak: „Menjetek el az özvegyhez, ebben és ebben az utcában, és űzzétek ki őt a házából, mert a föld, ahol a háza áll, most az én tulajdonom” vagy „Nézzétek azt a fiatal embert ott a mezőn, tűnjön el onnan, mert az a föld most az én tulajdonom”.
Isten azt mondja, hogy nem lehet a tiétek Kánaán földje, nem érdemeltétek meg, „Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt!” Szét lesztek szóródva az asszír birodalomban. Végül azt mondja Isten a 11. versben: „Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!” Ez egy karikatúra! Ha valaki próféta akar lenni közöttetek, akkor prédikáljon borról és pálinkáról. Ez a hamis próféták munkaköri leírása. A nép csak szép, hizelgő szavakat akar hallani, és a hamis próféták ezt prédikálják.
Bizonyára ismeritek Illés és a Baal próféták történetét az 1Kir 18,21-től: „21. Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. 22. Akkor Illés ezt mondta a népnek: Egyedül én maradtam meg az ÚR prófétájának, a Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 23. Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. 24. Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! 25. Ezután így szólt Illés a Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen. És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok! 26. Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és így hívták segítségül a Baal nevét reggeltől délig: Ó Baal, felelj nekünk! De nem jött hang, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. (úgy tettek, minthaszellem által megszálltak lettek volna) 27. Amikor dél lett, Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. (szerettem volna tudni, mit mondott itt Illés pontosan) 28. Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. 29. Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki.”
Pontosan ez az, amit Mikeás mond: „Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!”
Ma csak az lehet próféta, aki politikailag korrekt. Ha nem az, akkor nem fogadják el, a nemzet ellensége, áruló lesz.
2.6: „Ne köpködjetek – köpködnek ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen!” A köpködés, amikor a nyál beszéd közben folyik a szájból. Az ember nem akarja az igazságot hallani, ami gyakran kellemetlen. „Mi tisztességes emberek vagyunk, semmi rossz nem történhet velünk”.
Mikeásnak volt bátorsága, nem hagyta magát cenzúráztatni, nem fogta be a száját.
Ne felejtsük el Mikeás legfontosabb üzenetét: Megtanulhatjuk kívülről a Bibliát, állíthatjuk azt, hogy mindent elhiszünk, ami a Bibliában van, de ha az életünk nem bizonyítja mindezt, ha a hitünk nincs összhangban a cselekedeteinkkel, akkor komoly problémánk van. Akkor felkeltünk Isten ellen akiről azt állítjuk, hiszünk Benne.
Adja az Úr az Ő kegyelmét, hogy az életünk összhangban legyen a hitünkkel. Ámen.