Zak 2,5 „Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőzsinórral a kezében. 6. Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú. 7. Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda eléje, 8. akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, (ez az ifjú valószínűleg a fiatal próféta volt, aki ezt a látomást kapta) és mondd neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9. Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az ÚR -, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. 10. Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az ÚR -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az ÚR. 11. Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 12. Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 13. Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem. 14. Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az ÚR. 15. A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. 16. Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. 17. Csendben legyen mindenki az ÚR előtt, mert elindult szent lakhelyéről!”
Olvassuk tovább Zakariás prófétát a mai események fényében. A zsidó nép és Jeruzsálem megmaradása rejtély és egyben nagy bosszúság is a természeti ember számára. De ez a Szentírás tanítása. A Jer 30,10-ben azt mondja a próféta: „10. Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. 11. Én veled leszek – így szól az ÚR -, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.” A Jer 30,17-ben pedig ezt: „17. Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az ÚR. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.”
Lord Beaconsfield azt mondta egyszer: Sokan megpróbálták már kiirtani a zsidókat a legkedvezőbb körülmények között és nagy méretekben. Hosszú időn keresztül próbálták ezt elérni az egyiptomi fáraók, az asszír királyok, a római császárok, a skandináv keresztesek, a gót fejedelmek és a szent inkvizíció. Minden erejüket bevetették, hogy elérjék a közös céljukat, hogy üldözések, bebörtönzések, vagyonelkobzások által, a kínzások és nagymértékű tömegpusztítások legkifinomultabb módszereivel megsemmisítsék őket, de nem jártak sikerrel. A zsidóság megmaradt.”
Ernest Renan, francia filozófus (1823-92) azt mondta: „ A történelemfilozófia nem tud mit kezdeni a zsidókkal”. Mark Twain pedig ezt: „Minden halandó, csak a zsidók nem. Minden hatalom elmúlik egyszer, de ők megmaradnak. Ez egy rejtély.” Ez mindaddig rejtély marad, amíg az emberekben nem realizálódik, hogy mit mond Isten Igéje. Rejtély és megbotránkozás a természeti ember számára, amely nem ismeri a Bibliát.
Benjamin Disraeli születésétől fogva zsidó volt, de anglikán lett és megkeresztelkedett. Egy nap a brit parlamentben az egyik ír egy szerencsétlen megjegyzést tett egykori vallására. Disraeli ekkor felugrott és azt mondta: „Igen, zsidó vagyok. Akkoriban, amikor a tiszteletreméltó képviselő úr elődei még primitív bennszülöttek voltak egy ismeretlen szigeten, az én őseim papok voltak Salamon templomában”.
Ne csodálkozzunk, hogy Izrael és Jeruzsálem többnyire az újságok címlapján szerepel. Már a hatnapos háború után azt mondta Moische Dayan, Izrael akkori védelmi minisztere: „Ha véget ér a háború, akkor kezdődnek majd a nehézségek”. – Az ENSZ-közgyűlése előtt, a világ panaszfala előtt, minden tagnak vannak megoldásai: az arabok vissza akarják kapni a földet, a pápa mindent nemzetközivé akar tenni, Izrael semmit nem akar (és nem is kell neki) visszaadni, az összes európai és az amerikai elnök „kétállamiságot” akar megoldásként. Újabban Izrael létezéshez való jogáról vitatkoznak és nem csak az arabok! Azt gondolják, hogy hibát követtek el, amikor az ENSZ 1948-ban elfogadta Izraelt önálló államnak.
Istennek azonban más megoldása van. Izrael és Jeruzsálem Őhozzá tartoznak, Ő választotta ki magának és egy napon újra az Övéi lesznek. Ma csak felhőket látunk az égen, csak sejtésünk van, egy napon azonban Isten dicsősége újra jelen lesz Jeruzsálemben.
Zakariás 2500 évvel ezelőtt írt Jeruzsálem jövőjéről. A Zakariás próféta könyvéről szóló tanulmányom elején azt mondtam, hogy a könyvnek 4 része van. Az 1. rész az 1,1-6 versekből áll, amelyek egy felszólítást tartalmaznak a fogságból való visszatérésre és a bűnbánatra. A 2. rész az 1. fejezetben kezdődik és a 6. fejezettel ér véget; 8 látomást tartalmaz, és egy koronázásról szóló látomással fejeződik be. Mit tartalmaz a 3. és a 4. rész? Tudjátok, hogy mit? Ha nem, akkor olvassátok el Zakariás könyvét, ez ugyanis nekünk, keresztyéneknek, a gyülekezeteknek íródott.
Magától értetődik, hogy a prófécia elsősorban Izraelre vonatkozik, a fogságból hazatérő maradékra. De a prófécia sokkal távolabb nyúlik Izraelen, tovább a jövőbe. Ezen kívül az egész írás a javunkra és az épülésünkre adatott, ezért Zakariást is tanulmányoznunk kell.
Előttünk vannak tehát a látomások. Az első kettő viszonylag egyszerű volt. Az elsőben egy mirtuszfák között lovagoló férfiról olvasunk, és láthatjuk, hogy ez a látomás Izrael mai állapotát és eljövendő áldásait fejezi ki. Vagyis garantálva vannak Izrael számára azok az ígéretek, amelyeket Isten Ábrahámnak adott, a mirtuszok között lévő férfi pedig Jézus Krisztus az Ő testet öltése előtt, Ő az aki a próféciákat garantálja.
A második látomás a négy szarvval és négy kováccsal, a pogányok, a nemzetek uralmát mutatja be, amelynek Jézus Krisztus visszajövetele és Isten királyságának felállítása véget fog vetni. Zakariáson keresztül jó és vigasztaló szavakat adott Isten a népnek. Olyan igék ezek, amelyek azokra a nemzetekre vonatkoznak, akik hosszú időn keresztül Izrael és az egész föld fölött fognak uralkodni. Az Izraelnek szóló ígéretek azonban visszavonhatatlanok és feltétel nélküliek, be fognak teljesedni Izrael népében és Jeruzsálem városára nézve.
Az a látomás, amellyel ma foglalkozni szeretnénk, viszonylag egyszerű. Olyan igékből áll, amelyek az előző látomásból vezethetők le. A Zakariás 1,13-ban azt olvastuk: „Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak.” Az Úr kijelentésének itt két oldala van. Először is: „Így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem!” Ez a kijelentés a 14. versben szerepel. Ezek a szeretet szavai, Isten Izrael iránti szeretetének a szavai, és az a vágya, hogy kiöntse azokat az áldásokat, melyeket megígért. Másrészről azonban Isten kifejezi nemtetszését a nemzetekkel szemben. A 15. versben ugyanis azt mondja: „És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő.” Vagyis, felhasználtam a nemzeteket Izrael megfenyítésére, de ők túl messzire mentek, túlmentek az én szándékaimon, és ezért meg fogom őket büntetni”.
A Zakariás 1,16-ban azt olvastuk: „és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben.” A második fejezetben szereplő látomás és ezek a szavak, amelyek itt elhangzanak, ennek a versnek a kibővítése. Ez a látomás ugyanis valamit tartalmaz, ami Jeruzsálemmel és az ő jövőjével kapcsolatos.
A látomás egyszerű. Éjszaka van, Zakariás feltekint, és lát egy férfit egy mérőzsinórral. Nem egy asszonyt, nem is egy állatot, hanem egy férfit. Egy mérőszerszám volt a kezében. Bemegy a városba, hogy felmérje valaki számára. Ma azt mondanánk, hogy felbecsül egy ingatlant, vagy éppen ezt a várost akarja felmérni. Zakariás kíváncsi lesz. Tudni akarja, hogy mit csinál, és hová megy.
Ezért megkérdezi a próféta: „6. Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú.” Vagyis a földmérő hivataltól jön, és már új tervei vannak, hogy létrehozzon egy leendő várost, egy isteni várostervet. Ez az eljövendő Jeruzsálem várostérképe. Ezt akarja felmérni.
Ezután azt olvassuk: „7. Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, …” A látomás során Zakariásnak volt egy kísérője, egy angyal, aki megválaszolta a kérdéseit, és megmagyarázta mindazt, amit látott. E nélkül az angyal nélkül Zakariás el lett volna vesztve. – Ez talán jól illusztrálja azt, hogy a bibliaolvasás során szükségünk van egy „tolmácsra”. Lehet valaki teológiailag vagy akadémiailag képzett, tudhat görögül, héberül vagy arámul, de ha nincs „tolmácsa”, vagyis nem segít neki a Szentszellem, akkor a bibliaolvasás semmit nem használ. A Szentháromság harmadik személyének az a feladata, hogy azok számára, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, feltárja az Igét. Csak Ő tudja helyesen közvetíteni felénk az Ige szellemi mondanivalóját.
Ezért olyan fontos, hogy újjászülessünk, hogy megértsük a Szentírást. „A nem szellemi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni.” (1Kor 2,14).
Az újjászületett keresztyének számára is fontos, hogy jó kapcsolatban legyenek a Szentszellemmel. Előfordulhat, hogy valaki egyszerűen elégedett, hátradől székében és azt mondja: „Újjászülettem, bennem van a Szentszellem, van tehát tanítóm, és ezzel elégedett vagyok.” Nekem problémám van azokkal a keresztyénekkel, akik ugyan újjászületett keresztyéneknek tartják magukat, de nincs bennük éhség és szomjúság Isten Igéje után, a közösség után, és az Ige együttes tanulmányozása után. A kisbabák sírnak, ha éhesek. Az ember eléldegélhet élete végéig is csupán bébiételen, tejen és tejbegrízen, de egy bizonyos idő után észre fogják venni, hogy az ilyen gyerek visszamarad a fejlődésben, angolkóros lesz vagy más betegségben szenved. Az ilyenek gyenge keresztyének maradnak. Az egészséges keresztyénnek húsra van szüksége, az fogja képessé tenni arra, hogy legyőzze az élet problémáit. A gyenge keresztyénnek nincs biblikus világképe, biblikus világnézete, céltalanná válik, és így hajótörést szenvedhet.
Eltértem a témától, de fontosnak tartottam, hogy ezt elmondjam. Tehát arról olvastunk, hogy Zakariásnak volt egy angyala, aki kísérte őt. Aztán olvasunk egy másik angyalról, akivel találkozik. Itt szeretnék elmondani valamit, ami tulajdonképpen, a fantáziámból pattant ki. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs definiálva, hogy mit tanít itt a Biblia. Csak remélni tudom. Kevés információnk van, különösen az eszkatológiával foglalkozó irodalomban.
A legtöbb kommentár azt mondja, hogy a mérőzsinóros ember ugyanaz az Úr angyala, aki a mirtuszok között volt, vagyis maga az Úr Jézus, testet öltése előtti formájában. Nem kérdés, hogy a Zakariás 1-ben a mirtuszok között levő férfi az Úr Jézus. A 2. fejezetet illetően kétségek merülnek fel. Egyesek úgy gondolják, hogy a másik angyal a Zak 2,7-ben, aki a Zakariást kísérő angyalhoz beszél, az Úr Jézus, Jesua, azon Igék miatt, amelyeket kimondott.
Ha a mérőzsinóros ember az Úr Jézus, akkor a 2,7-ben az angyal az Ő nevében szól. Nos, ez nem túl fontos, ezért térjünk vissza magához a próféciához.
A 8.-tól a 17. versig egy angyali beszélgetésről olvasunk. A második angyal, aki itt megjelenik, azt mondja a kísérő angyalnak „Fuss oda ehhez az ifjúhoz”. Amikor a Bibliában „futásról” olvasunk, akkor az mindig azért történik, mert valakit üldöznek, vagy időben kell odaérni egy bizonyos helyre. Itt is ezen van a hangsúly! Úgy tűnik, hogy ez egy jó hír. Egy izgalmas hír Zakariás számára, és a Jeruzsálemben élő zsidók számára. Juda 70 évig fogságban volt és most azt mondja az angyal, – aki valószínűleg magasabb szinten állt az angyalok rangsorában, mint a „tolmács” – a másik angyalnak, hogy fusson oda a fiatalemberhez és mondja neki ezeket a szavakat. Mi ez a jó és izgalmas hír? Miért olyan fontos ez? Vizsgáljuk meg: először (1) azt közli, hogy Jeruzsálem ki lesz terjesztve, fel fog virágozni és egy biztonságos hellyé fog válni. Látszólag Zakariás volt ez a fiatalember, talán a tinédzser éveinek végén. „Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne!” Más szavakkal Jeruzsálem túl fog nőni a falain, kiszélesedik, elővárosai lesznek. „9. Én magam (ezen van a hangsúly) oltalmazom mindenfelől – így szól az ÚR -, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen.”
A város jóléte és biztonsága nem gazdasági tényezőktől fog függni, hanem magának Istennek a jelenlétén fog nyugodni. Ő maga fog tüzes falként a város körül állni, és meg fog benne dicsőülni.
Ha ismerjük Izrael történelmét, akkor könnyen el tudjuk képzelni, hogy mit jelentettek ezek a szavak a próféta számára. Amikor Izrael kijött Egyiptomból, a nép egy felhő- és egy tűzoszloptól vezetve vándorolt a pusztában, míg eljutott az ígéret földjére. Nappal egy felhőoszlop vezette őket, hogy megóvja őket a nap forróságától, éjszaka pedig egy tűzoszlop, amely távol tartotta tőlük ellenségeiket. – Ilyen módon fogja Isten tűzfalként körülvenni a várost. Ott lesz a városban, meg fogja azt óvni és meg fogja áldani.
Az a tény, hogy „ott leszek benne dicsőségesen”, azt fejezi ki, hogy Jeruzsálemben, Isten dicsőségében meg fogják ismerni azt az Istent, aki megtartja az ígéreteit. Ez számomra rendkívül fontosnak tűnik! A 21. század emberei számára elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Szentírásban le van írva a jövő menetrendje. Az emberek nem hisznek a természetfelettiben és az átlagpolgárok nem hiszik el azokat a dolgokat, amelyeket a tudomány nem tud bebizonyítani. Ezért az olyan igék, mint ez, hihetetlenek. Azt azonban feltételezhetik, hogy van egy olyan Isten, aki kinyilatkoztatta magát az Ő Igéjében, aki tett bizonyos ígéreteket, amelyek egyedül Isten jellemén alapulnak, az Ő hatalmán, és elvárhatjuk Tőle, hogy ezeket az ígéreteket be is fogja tartani. Az egyik dicsőség, ami az eljövendő királyságot jellemezni fogja, az, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Isten ígéreteihez való hűsége meg fog mutatkozni az eljövendő Jeruzsálem dicsőségében!
Ez látható az egyes emberek életében is, akik hittek Isten Igéjében. Ha nem hisszük el a jövőre vonatkozó ígéreteket, akkor nem fogunk tudni hinni a Jn 3,16 ígéretében sem. Lehetetlen lesz elhinnünk, hogy „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ha az egyiket nem hisszük el, akkor a másikat sem fogjuk elhinni. Mindkettő Isten Igéje! Mindkettő ígéret Isten személyén és hatalmán alapul.
Most nem beszélek a lehetséges értelmezésekről. A Biblia kijelentéseiről beszélek. A Szentírás szerint, ha igaz az, hogy amikor hiszek az Úr Jézusban, keresztyén leszek, kapok egy új, egy örök életet és azon az úton járok, amely Istent dicsőíti, akkor Izrael jövőjében és Jeruzsálem jövőjében is hinnem kell. Nagy lesz Isten dicsősége, amikor az Ő Jeruzsálemre vonatkozó ígéretei be fognak teljesedni, és Isten ott lesz közöttük. Ez az első dolog, ami egy izraelita számára egy jó és izgalmas üzenet.
A második dolog (2) Izrael megszabadítása és megmentése, a 10-11. versben. „10. Jaj! Jaj! Fussatok”! – fordítja Luther. Ezt úgy is érthetnénk, hogy „Vigyázat, vigyázat!”. Elberfelder így fordítja: „10. Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az ÚR -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az ÚR.”
Amikor ezt olvassa az ember, fel kell tennie a kérdést: Ez vajon csak a babiloni fogságra vonatkozik vagy a zsidók szétszóratására, ami Kr. u. 70-ben történt, és aminek magunk vagyunk a tanúi? Abból a kifejezésből, hogy „a négy égtáj felé”, arra szeretnék következtetni, hogy mint a próféciáknál oly gyakran, úgy itt is Istennek egy helyi és a jövőben bekövetkező cselekedetéről szó. Ez az utolsó időkben történő, Babilonból való menekülésre vonatkozik, amit a Jelenések 18,4 is megismétel.
Ez tehát Isten hívó szava Izraelhez, amely a jövőben megszabadítja őket a fogságból és a szétszóratásból. Ez fog Izrael szabadításához vezetni. Ez összekapcsolódik Jeruzsálem jövőjével. Tehát nem csak Jeruzsálem lesz újra helyreállítva Isten jelenlétével, hanem Izrael, mint nemzet ott fog lakni.
Thomas Brightman, a Jelenések könyvének egyik 17. századi (1641) magyarázója azt mondta az Izraelnek adott ígéretekkel kapcsolatban: „Vissza kell térniük Jeruzsálembe? Semmi sem olyan biztos, mint ez. A próféták mindenhol megerősítik ezt. A szívük mélyén ott van az a meggyőződés, hogy ez az a hely, ahová tartoznak”.
Nemcsak a „zsidó állam” létrehozása óta van ott a zsidó emberek szívében az a vágy, hogy a saját országukban éljenek. „Jövőre Jeruzsálemben!” A nem vallásos zsidók New Yorkban és Miamiban, vagy akár Európában élvezik a jólétüket, és nem gondolnak az Alijára (bevándorlásra). A szívükben azonban van egy üresség, mert tudják, hogy nem ott élnek, ahol élniük kellene.
Izrael ma önálló állam. Sokat beszélnek Jeruzsálem felosztásáról. Jesua 2. eljövetelének napján a nemzet ismét újjá fog születni, Jeruzsálem végérvényesen főváros lesz, egy biztos hely, Isten ott lesz az ő népe között, és megdicsőül. – – Zakariás azonban még többet is hall! Hallja a nemzetek ítéletének hírét is.
A következő igék a 12. versben nagyon fontosak: „12. Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! 13. Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem.” Azt olvassuk, hogy„Mert a Seregek URa, …. ezt mondja.” Azután pedig azt, hogy „Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem.” Érdekes, hogy „Jahve küldi el Jahvét”. Ez nagyon érdekes, és teljesen érthetetlen lenne a számunkra, ha nem lenne Újszövetségünk, amely tanít Isten hármasságáról. Létezik Jahve, az Atya, Jahve, a Fiú és Jahve a Szentszellem. Tehát már az Ószövetségben is megtalálható az isteni többesség. Így küldi el Jahve, a Seregek Ura Jahvét, a Seregek Urát. Így fog Jahve, a Seregek Ura ítéletet gyakorolni a nemzetek fölött. – Hogyan kell tehát értelmeznünk ezeket a verseket? Úgy gondolom, hogy az Úr az Ő 2. eljövetelekor megdicsőül, majd miután megdicsőült, meg fogja ítélni a nemzeteket, amelyek kizsákmányolták Izrael népét. Ugyanis Isten szeme fényét bántották, amikor Izraelt bántották.
Úgy gondolom, hogy a Jelenések 19 megerősíti azt, hogy amikor az Úr visszajön a földre, lesz egy népszámlálás a nemzetek között. A Jel 19,17-21 egy nagy vacsoráról ír. Bizonyos fokú bizonytalansággal így értelmezem ezt az igehelyet: „a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”
Fantasztikusnak találom azt a gondolatot, hogy Izrael Isten szeme fénye, az Ő pupillája. A szem testünk egyik legérzékenyebb szerve. Van szemöldökünk, szempillánk és szemhéjunk, amelyek védik a szemünket. Ilyen finom és érzékeny Isten kapcsolata is Izraellel. – Mi, akik hiszünk az Úr Jézusban, keresztyének vagyunk. Mi nem csak olyan értékesek vagyunk, mint Isten szeme fénye, hanem mi magunk vagyunk Isten szeme fénye, az Ő testének tagjai vagyunk. Felülmúlhatatlan Istennek az Ő népe iránti szeretete, amelyet ebben a képben látunk.
Az Ézs 49,15-ben az áll: „15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” El tud feledkezni egy anya a gyermekéről? Gyakran olvashatunk az újságokban arról, hogy egy anya kirakta valahová, vagy megölte a csecsemőjét. Igen, ilyen is előfordulhat. Isten azonban soha nem fog megfeledkezni az Ő népéről és az Ő gyermekeiről!
De ez még nem minden. Olvassunk tovább: „14. Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az ÚR. 15. A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.” A legfigyelemreméltóbb dolog ismét előkerül: „Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az ÚR.” Azután ismét: „Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.” Újra elmondja Jahve, hogy Jahve külde el Őt, el fog jönni, és köztük fog lakni. A jó hír tehát az, hogy a Messiás el fog jönni – nem először – és fel fogja állítani az Ő országát, és népe között fog lakni Jeruzsálemben.
Az ilyen próféciák, mint ez, sok fejtörést okoznak a zsidóknak. Nekünk is probléma lenne, ha nem ismernénk az Újszövetséget. Tudjátok miért? Azért, mert az Ószövetség csak ritkán tesz különbséget az első és a második eljövetel között. Nem ismerjük a két időpont közötti idő részleteit. Tulajdonképpen csak a történelem ad róla felvilágosítást. Jézus eljövetelének története, aztán a Mt 13-ban szereplő példázatok világosítanak fel erről az eddig elrejtett titokról. A Messiás első és második megjelenése közötti időszakasz problémát jelent a zsidók számára. Várják a Messiást, aki dicsőségben fog megjelenni, amikor az Emberfia felállítja az Ő királyságát.
A zsidók olvasnak róla Ézsaiás könyvében, hogy a Messiás el fog jönni és szenvednie kell. Hogy lehet ezt egy nevezőre hozni? Úgy, gondolják, hogy két Messiásnak kell léteznie. Az egyik Messiás, a József fia, aki azért jön el, hogy szenvedjen, a másik Messiás pedig Dávid fia, aki királyként fog eljönni. Így akartak mindent közös nevezőre hozni. Mi tudjuk, hogy csak egy Messiás van, aki először szenvedett, akit Izrael elvetett, aki azonban vissza fog jönni, hogy felállítsa a királyságát. Közben vetik a magot, ami Isten Igéje, és Isten türelmesen vár azokra az emberekre, akik hinni fognak Abban, aki szeretetből feláldozta értük saját magát.
Aztán ezt olvassuk: „15. A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek”. Amikor csatlakozni fognak az Úrhoz, akkor Izraelhez is csatlakozni fognak. Akkor ott lesz a megváltottak serege. Izrael az evangélisták népe lesz. Ezt a Szentírás más helyeiről tudjuk, és sokan Izrael szolgálata által fogják megtalálni Istent. A történelem legnagyobb „missziói társulata” Izrael lesz a jövőben. A mi evangelizációs nagy rendezvényeink csak olyanok lesznek, mint egy csepp egy vödör vízben, mert Izrael fogja hirdetni a Messiást Isten országában.
„15. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.” Az emberek meg fogják tudni, hogy miért jött el Jézus Krisztus. Amikor itt járt a földön, azt mondta (Jn 8,18): „Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem…. Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Azért nem hisztek nekem, mert nem ismeritek az én Atyámat, aki elküldött engem. – De akkor megtudja majd a nép, hogy Jézust az Atya küldte el, hogy véghezvigye a váltságművet, és lerakja a királyság alapját.
Végül: „16. Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön…” Ma gyakran beszélünk a Szentföldről. Izrael földje azonban még nem az, jelen pillanatban még egy szentségtelen föld. Akkor fogják igazán szent földnek nevezni, amikor Isten tulajdonba veszi, és felállítja ott a királyságát. Hogy lássuk, mennyire szentségtelen az ország, csak az újságokat kell elolvasnunk. Mi minden történik ott, és mi mindent tesznek ott a vallásosság subája alatt. „Szent helyekről” és relikviákról van szó és ezeknek a helyeknek a birtoklásán pereskednek. „és továbbra is (másodszor) lesz Jeruzsálem a választottja.” Nem figyelemreméltó, hogy Isten másodszor is Jeruzsálemet fogja választani? Nem tette meg ezt egyszer, s mindenkorra? A Zak 3,2-ben azt olvassuk: „Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta!” Nem tudott dönteni Isten?
Hogy kell ezt értenünk? Nos, az Atya kiválasztotta Jeruzsálemet már a világ teremtése előtt. Eljött Isten Fia, és kifizette érte az árat, most pedig eljött a Szentszellem, hogy tulajdonba vegye, ami Istené, és amiért kifizette az árat. Ez azt jelenti, hogy „Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön, és másodszor is Jeruzsálem lesz a választottja.” A prófécia egy rövid figyelmeztetéssel végződik: „17. Csendben legyen mindenki az ÚR előtt, mert elindult szent lakhelyéről!” A népeknek hallgatniuk kell, mert Isten véghez akarja vinni a tervét. Az emberek gyakran kérdezik, hogy miért nem történnek csodák, mint Jézus korában és az apostolok korában? Nem történnek csodák, mert Isten szólt. Ő türelmes és vár. Amikor ismét beszélni fog, akkor az ítélet szavait fogja szólni. Hálásnak kell lennünk, hogy az Ige hirdettetik és teret nyer.