4. A népek ítélete Jósáfát völgyében. Joél 4,1-12

Azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izraelt, és felosztották országomat. 3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak.4 Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel ti bántotok engem! 5 Hiszen elvettétek ezüstömet és aranyomat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek. 6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. 7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel bántottátok őket. 8 Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az ÚR! 9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! 12 Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött.Ebben a szakaszban fontos teológiai és bibliai leckék vannak. Egyike ezeknek, mely az olvasásnál hamar szembe tűnik ha ezeket a verseket figyelmesen olvassuk, az Izrael különös szövetségi viszonya az Úrhoz. Pl. 4,2 …amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izraelt, és felosztották országomat. „Az én népem” és „az én örökségem”. 4,3/a Népemre sorsot vetettek. „Az én népem”. Az egész szakaszban különös hangsúly van Izrael és Júda Istenhez való szövetségi viszonyán. Egy fontos dologra hívja fel figyelmünket, amiről az ábrahámi szövetségben olvasunk Gen 12-ben, amikor Isten először szólt Ábrahámhoz és megmagyarázta neki a szövetségi viszonyt amiben állni fognak utódai. Azt olvassuk Gen 12,1-3-ban: Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Figyeljük meg a 3. vers első szavait: Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Ez a különös szövetségi viszony tükröződik vissza ebben a fejezetben, ahogyan Isten bánik velük az ő érdekükben. – Az Encyclopedia Britannicában a következőket lehet olvasni: „A történelemnek egy figyelemre méltó ténye, hogy nagy hódítók, mint Nagy Sándor, Cézár vagy Napóleon jól bántak a zsidókkal. Másrészt szűkebb látókörrel bíró kisebb emberek nem fordítottak figyelmet a zsidókra és megkísérelték őket összezúzni, de ezek a módszerek természetellenesek és a zsidók vagy mások elnyomása sohse hoztak maradandó eredményt. A vallási egybeolvasztás jellemezte a különböző dinasztiákat az Asszír birodalomtól a Romanow dinasztiáig és mindegyik ugyan arra a sorsra jutott. A zsidók túlélték őket, ők eltűntek a történelem színpadáról”. Ebből is kitűnik Izrael különös szövetségi viszonya Istenhez. – Húsz Jánosról a nagy Cseh reformátorról olvastam, aki Luther előtt élt és aki John Wycliff követője volt és aki Konstanzában a máglyán halt meg. Ő egy férfi volt, aki erősen hitt Isten szuverén hatalmában és a predesztinációban. Tanítását Wyclifftől vette át és mindketten hittek a gyülekezetben, mint a kiválasztottak közösségében. – Húsz Jánost a „Sátán római zsinagógája” , ahogyan ő a katolikus egyházat nevezte, üldözte. Valaki, aki felelős volt az ő megégetésében egy korábbi jó barátja volt, Palič István. Amikor Húszt 1415-ben elégették akkor természetes lett volna ha valaki feltételezné, hogy Húsz el lesz felejtve de mások nem. Isten azonban, aki a történelem ura, úgy intézte mindig, hogy akik az övéi és akiknek megadatott a kegyelem, hogy mártírhalált halhattak urukért, azok neve fennmaradt és a többiek nevét elfelejtették az emberek. Senki nem ismeri ma már Palič István nevét aki annak idején egy ismert tagja volt az egyháznak. Húsz őt „slednic”-nek hívta, egy vérebnek aki mindig lesi a zsákmányát. Mindenki tudja ma ki volt Húsz János, de ki ismeri Palič nevét? Isten igéjének egyik elve az, hogy akik a szenteket, a hívőket átkozzák azok átok alá kerülnek és azok akik áldják a hívőket, azok megáldatnak. Ez nem csak Izraelre vonatkozik hanem mindenkire aki üdvözül.

Egy másik lecke amit ezekből a versekből tanulhatunk a következő. Szoros összefüggés áll fenn Izrael mai történelme és a bibliai eszkatológia között. Olvassuk még egyszer 4,1-3-at. Ez a nemzetek feletti vádirat és hadd hívjam majd fel figyelmeteket ebben egyes szavakra. Azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izraelt, és felosztották országomat. 3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. – Hadd emeljem ki…”felosztották országomat”. A szöveg összefüggő értelméből kivehető, hogy Joél 4 első sorban valami eljövendő eseményről szól, miután az „Úr napjáról” van itt szó. 4,1 így kezdődik … Azokban a napokban és abban az időben. A negyedik fejezet az szöveg összefüggő értelmében a jövőre vonatkozik ahol ez áll „felosztották országomat”. Ez 1948-ban történt. 1947-ben az UNO egy speciális bizottságot hozott létre Palesztina miatt. Hosszú tanácsokozás után előálltak egy tervvel. Így felosztották a területet Izrael, az arabok és egy nemzetközileg ellenőrzött rész között, mely alá Jeruzsálem is tartozott. Jellemző volt erre a tervre, hogy felosztották az országot. A zsidók akik annak idején még nem voltak Izraelben elfogadták ezt a tervet, az arabok nem fogadták el. Bojkottálták a bizottságot és eredményképen nem jutottak megegyezésre. A következő évben háborút indítottak az arabok Izrael ellen amit elvesztettek és így Izrael 50%-al nagyobb területet vett birtokba, amint amire megegyezhettek volna. – Jóelnél az áll „felosztották országomat”. Hogy ez az utolsó időkre és erre az eseményre vonatkozik-e azt nem tudhatjuk. Miden esetre összhangban áll Isten igéjével és tudjuk a Biblia más helyeiből, hogy az ország, amit Isten Ábrahámnak ígért fel van osztva más nemzetek között akik most azt hiszik, hogy ők a jogos tulajdonosaik. Alapjában véve azt ország Istené és Ő Izraelnek fogja adni birtokul.

Egy másik lecke ami fontos az Isten igazságossága, ahogyan a népekkel bánik. Ez különösen feltűnő a passzus második részében, ahol kétszer ismétli meg visszaadom nektek azt, amivel ti bántotok engem és visszaadom nektek azt, amivel bántottátok őket. (4:4 + 7) Ez a megtorlás törvénye, a „jus taliones”. Ezt a törvényt találjuk az ÓT-ban „szemet szemért, fogat fogért”. Ezt a kifejezést az Exodusban találjuk meg.

Egy érdekes illusztráció erre nézve Adóníbezek esete. Ő azt hiszem egy perizzita király volt amikor Izrael elfoglalta az országot. Bírák 1-ben olvasunk róla. Józsua halála után azt olvassuk (Bir 1,1-6): Történt Józsua halála után, hogy Izrael fiai megkérdezték az URat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? 2 Az ÚR ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. 3 Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele. 4 Júda felvonult, az ÚR pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél – tízezer embert. 5 Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket. 6 Adóníbezek futásnak eredt, de õk üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába nagyujjait. Azután Adóníbezek ilyesmit mondott(7.v.): Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek a kezéről én vágattam le a hüvelykujjakat és lábáról a nagyujjakat; ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg. Ez a jus taliones tökéletes illusztrációja. Mi a lecke ebben? Ne vágd le senki hüvelykujját vagy lábujját különben veled is úgy bánnak. Jóelnél ugyan ezt a megtorlást találjuk meg.

Az utolsó lecke, amit ebből a passzusból tanulhatunk, az Isten szuverenitása ahogyan Ő az ítéletet kivitelezi. Ezt később a fejezet végén látjuk illusztrálva. Láthatjuk, hogy egyedül az Úrban van az embereknek szabadulásuk.

Olvassuk még egyszer Jóel 4,1-12.-t és figyeljük meg milyen gondosan van itt minden megfogalmazva. A passzus elején utalás van arra, hogy Isten visszaállítja Júda sorsát és olvasunk arról a tényről, hogy Isten ítélet alá hozza a népeket. Azokban a napokban és abban az időben, (amikor) jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, és aztán a 12. versben: Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. Láthatjuk, hogy ez az egész rész be van ágyazva az ítélet két verse közé. A passzus felépítése gyönyörű. 4,1-3 a népek elleni vádat tartalmazza. Az Úr napja van közvetlen kontextusban és ezért ez a jövőre utal.

Ne felejtsük el, az előző fejezetekben Júda meg lett büntetve a sáskajárással. Lehet, hogy a jövő ítélete az Úr napján is hasonló de nagyobb dimenziókban fog lejátszódni. Jóel megmagyarázza, hogy az ítélet oka Júda engedetlenségében keresendő. Végül felhívja őket az Úr a megtérésre, és hogy gyűljön össze a nép egy bűnbánati ünnepre ahol sírniuk kell a pitvar és az oltár között és kérniük kell az Urat hogy kímélje meg őket az ő engedetlenségük miatt. 2,18 után láttuk, hogy volt bűnbánat a népben. Ezek után a próféta beszél az ígéretekről melyek Izraelre várnak. Mindez az Úr napjának összefüggésében áll és Júda feddést kap miután megtért. De az Úr napja még a jövőben van és el fog jönni. Az Úr napján nem Izrael és Júda fog ítélet alá kerülni, hanem a föld nemzetei az ő engedetlenségük miatt. Itt egy fordulat állt be Jóel szerint mert Izrael bűnbánatot tartott. Így a jövőbe pillantunk és látjuk a nemzetek feletti ítéletet az Úr napján. A nemzetek összegyűjtéséről olvasunk 4,1-2-ben. Júda engedetlensége miatt a népek azt mondták: Hol van az ő Istenük? Izrael és Júda szenvedtek. Ellenségeik gúnyolták őket. Látták Isten népét és látták az ő próbatételeit és azt mondták: Hol van az Úr, Izrael és Júda Istene? Ugyanezt tapasztaljuk, hogy nem-hívők ha látják, hogy keresztyének szenvednek, nehézségeik vannak vagy próbatételek alatt vannak, akkor az ó-ember felteszi a kérdést: Hol van ő Istene? – Itt látjuk, hogy a gúnyos mosoly eltűnik a népek arcáról (4,1-2/a) Azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük. (vagy „amikor visszahozom Júdát és Jeruzsálemet a fogságból”). Azt mondja, hogy ezek a népek azok, akik közé Júda és Izrael szét lett szórva.

Ez egy érdekes dolog, mert tudjuk az ÓT-ból, hogy Isten egy egész sorozat fenyítést ígért meg, ha Izrael engedetlen lesz. Lev 26.-ban a fenyítés 6 köréről olvasunk. Néhány csak kicsiny fenyítés, de ha az engedetlenség elmélyül és sokáig tart, akkor Mózes végül azt mondja, hogy szét fogja szórni az Úr a népet a világ négy sarkába. Ott kell hogy maradjanak, amíg be nem vallják bűneiket. Most azt mondja, ha bevallják bűneiket akkor meg fog emlékezni az Ábrahámmal kötött szövetségre és emlékezni fog az országra. (Lev 26,40-42): De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, azt hogy hűtlenül ellenem szegültek, meg azt is, hogy szembeszálltak velem, 41 ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, 42 akkor visszaemlékezem a Jákobbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött szövetségemre, meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az országra is. A szétszóratás 70.-ben Kr.u. történt és a szétszóratás még tart, annak ellenére hogy néhány millió zsidó visszatért, de a többség még mindig a szétszóratásban él. Még mindig ezen ítélet hatos ciklusa alatt állnak. Mózes azt mondta, ha bevallják bűnüket (és Lev 26,41-ben az egyes számot használja különben a többes számra gondolnánk!) és békével hordozzák büntetésüket, más fordítás szerint „megfizetnek a bűnükért”, akkor valószínűleg Izrael végső és nagy bűnére gondol, amikor elvetették a Messiást eljövetelekor.

Jóel 4,1-2-ben utalás van a szétszóratásra és a népek összegyűjtésére Jósáfát völgyébe és ez összefüggésben áll azzal, hogy Izrael szét lett szórva a föld négy sarkába. Ha 4,2/a-ban az áll összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, akkor ez büntetésképen, ítéletre van. Hogyha Jósáfát völgyéről beszél, akkor az nem biztos, hogy ez egy földrajzi hely lesz, mert Jósáfát annyit jelent „az Úr ítélni fog”. Lehet hogy egy Jeruzsálemhez közeli völgyre kell gondolnunk pl. a Kidron völgyére, de ez csak találgatás. Később ezt a völgyet az „ítélet völgyének” vagy a „döntés völgyének” nevezi (4,14).

Miért jön az ítélet? Joel 4,2/b: …a fiúkat parázna nőért adták oda. Ez egy utalás lehet valami helyi eseményre vagy szokásra amiről Jóel tudott. Ez egy szörnyű emberkereskedésre, gyerekprostitúcióra utal ahol fiukat eladtak mint rabszolgákat prostitúcióra. A leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. Itt zsidó lányokat adtak el mint rabszolgákat borért, hogy ihassanak. Ez tükörképe annak, hogy milyen értéke volt az embernek az ellenségeik szemében, mennyit ért egy fiú vagy leány számukra. Aztán felosztották az országot. – Ha ezeket olvassuk, akkor önkénytelenül eszünkbe jutnak mai napjaink, a jelen történelme. Visszaemlékezünk Hitler bűntényeire. Ez itt Isten nürnbergi pere. Isten rendezni fogja az ügyet igazságosan, erről ír itt. Senki nem fog megmenekülni amikor Isten ítéletet hirdet.

4,3-8-ban Tíruszhoz és Szidónhoz fordul. Gondolom, ez egy jó illusztráció arra, hogy Isten törődik az övéivel ha el vannak nyomva. Ez tipikus lesz a jövőben! 4 Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel ti bántotok engem! 5 Hiszen elvettétek ezüstömet és aranyomat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek. 6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. 7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel bántottátok őket. 8 Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az ÚR! –Itt egy jelenet van mint egy törvényszéki perben ahol az ügyész egy sorozat bevágó kérdéseket tesz fel a vádlottnak. Végül a bíró kimondja a büntetést, a megtorlást a jus taliones alapján.

A mai humanisztikus gondolkodás és hamis teológiai nézetek, melyek különbséget tesznek az ÓT és az ÚT Istene között, annyira megfertőzték gondolkozásunkat, hogy mi alig tudjuk ma elképzelni, hogy Isten egy igazságos ítéletet fog hozni. Nem tudjuk elképzelni, hogy van a megtorlásnak egy törvénye és Isten az ítéletet végre fogja hajtani. Ha valaki valamit nem akar elhinni, akkor egyszerűen letagadja. A legfurcsább érveket hozzák fel ilyenkor. Van az USA-ban egy társaság, mely képviseli a nézetet, hogy a föld egy korong. Vannak olyanok, akik tagadják Auschwizot. Gyakran azt hisszük, hogy a gondolat, hogy Isten igazságot hoz és visszafizet igazságosan, az nem történhet meg, éppúgy mint a Nemzetközi Korong alakú Földet Kutató Társaság meg van győződve nézetüktől. –Az ÓT prófétáinak más nézeteik voltak.

Forduljunk az utolsó részhez, amit most tanulmányozni szeretnénk, ahol a nemzetek összegyűlnek a háborúra. – Ez egy egészen hihetetlenül érdekes rész, ha ezt a szakaszt újból és újból elolvassuk. Akkor fogjuk megérteni, hogy mit is értett Jóel a Szentszellem ihletettsége alatt ezekkel a szavakkal. A próféta egy képet fest elénk ahogyan Isten szól és összehívja a népeket a háborúra és legyenek biztosak abban, hogy mindenki be van sorozva és megismerjék erejüket. Olyan nyelven beszél, ahogyan egy hadvezér hívja össze katonáit ha egy ellenséggel kell megütközniük. Ami különös ebben az a tény, hogy itt a felhívás az Isten elleni háborúra hangzik el. El vannak hívva valaki ellen, aki őket meg fogja semmisíteni. Így hangzik ez, amint amikor egy tiszt parancsait a katonákra ordítja (4,9-11): Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! Itt Jóel közbevet egy kérést magától. (3,12) Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. Ez a rész összefoglalja az első három verset és lekerekíti.

Ami előttünk van az Isten ironikus felhívása a nemzetekhez küldöttek által, valószínűleg angyalok által. Felhívás a szent háborúra, a Dzsihádra. (4,9) Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! Más szóval, szenteljétek fel a háborút, különítsétek el a háborút. Itt ugyanazokat a szavakat használja, melyet Isten használt, amikor Izraelnek megparancsolta hogy harcba menjenek. Emlékeztet ez Illés ironikus szavaira, amikor a Baal papjait hívta ki és utána végzett velük. Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! Aztán 4,10Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Csináljatok mindenből ami csak lehetséges fegyvereket. Tapétavágó késeket, amivel át lehet s pilóták torkát vágni. Ez egy paródia az Ézsaiásban található igére, ahol azt olvassuk, hogy Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. (Ézs 2,4) itt pedig Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat. Csináljatok fegyvereket mindenből, mert a csata heves lesz. Micsoda ironikus kép! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! Az önbizalmuk támogatásra szorul! Ez pszichológiai háború. Mindenki be lesz sorozva és a pszichológusoknak nagy feladatuk lesz. 11 Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! És akkor Jóel közbeveti 12 Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe. Lehet, hogy ez egy közeli völgy lesz.

Egyszer Hitler a következőket mondta: „Hiszem, hogy én a mindenható teremtő szándékával összhangban küzdök a zsidók ellen. Én az úrért harcolok”. Ez egy paródiája annak az elvnek mely e mögött a szakasz mögött áll. Ismert Hitler életrajzából, hogy élete korai szakaszában egyszer egy döntés előtt állt ahol szellemi dolgok felé fordulhatott volna, de ezeket szavai szerint elutasította és attól kezdve élete egy más irányba ment. Ami megmaradt, az egy bizonyos „vallásos” nyelv volt.

Előttünk vannak az összegyűlt nemzetek, akiket az Úr hívott össze, nemzetek, melyek Izrael és Júda ellen harcoltak és a 12.v.-ben megindokolja, hogy miért: ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. Az előző sorok egy monumentális bevezetés csupán ehhez a mondathoz. Isten gondviselése olyan nagy és erős, hogy még az ellenség egybegyűjtése is az Úrtól van. Az Úr tartja a történelem gyeplőit kezében.

Gyakran használjuk a „gondviselés” szót. A gondviselés egyik formája annak ahogyan Isten szuverenitása megnyilvánul életünkben és a történelemben. Ez lesz a népek utolsó csatája a földön Isten gondviselése következtében mielőtt az Isten királysága be lesz iktatva. A népek az Úr ellen küzdenek és az Úré lesz a győzelem.

Üssük fel Apcsel 4,23-27-et: Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 24 Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 25 te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentszellem által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? 26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az õ Felkentje ellen. 27 Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izrael népével… A kép, mely itt előttünk áll a népek és az emberek sokasága, akik az Úr felkentjével szemben fellázadtak, akik megfeszítették gonoszságukban az Úr Jézust és aztán a 28.v.-ben azt olvassuk hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Ezekben a sorokban két dolog játszik össze: Az ember szabadsága, melyben az ember tehet amit akar. Harcolhat az Isten és az Ő felkentje ellen. Ugyanakkor Isten úgy irányítja akaratukat, hogy ők pontosan azt teszik, amiket az Úr előre elrendelt hogy megtörténjenek. Ez egyik klasszikus példája az ember felelősségének és Isten szuverenitásának ahogyan Ő a terveit kivitelezi. – Amikor tehát Jóel a népek gyülekezéséről beszél Jósáfát völgyében ahol le akarnak számolni végül Istennel, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egyrészt ez a népek szabad döntése lesz az Úr ellen harcolni, másrészt azt fogják tenni, amit a mi mindenható és szuverén Urunk elhatározott, hogy megtörténjenek. Jóel nyelve kifejezésre juttatja azt, hogy az Úr életünk minden körülményének ura. – Itt persze Izraelről és Júdáról van szó és ezen az isteni szövetségben álló nép viszonyáról a többi népekhez. A nemzetek számára nagy meglepetés lesz, amikor felvonulnak a győzelem reményében az utolsó csatába és fel fogják ismerni, hogy az Úr Jehovával állnak szemben. Micsoda felismerés lesz ez a pogány nemzetek számára! Nem csak a nemzetek számára. Minden ember számára nagy meglepetés lesz, ha azt hiszik, hogy a keresztyén hit nélkül ki lehet jönni és Jézus Krisztusra, az ő keresztjére és válsághalálára nincs szükség és fel kell majd fedezniük, hogy aki ellen harcoltak, aki ellen védekeztek, akiről nem akartak hallani, az a Megváltó, aki magát érettünk odaadta.

Leave a comment