Az ige Gal 2,1-10. Említettem az előzőkben, hogy a Galata levél könnyen három részre osztható. Mindegyik rész 2 fejezetből áll. Az első két fejezetben Pál személyes helyzetéről beszél, különösen apostoli küldetéséről, mert Jeruzsálemből judaisták jöttek a gyülekezetekbe, melyeket ő alapított és rá akarták beszélni a hívőket, hogy Krisztusban való hit nem elég az üdvösséghez, hanem szükség van körülmetélésre is. Hivatkoztak a Jeruzsálemi gyülekezetre és Pálnak meg kellett védenie apostoli tisztségét. Hivatkozik arra, hogy ő éppen úgy apostol, mint a másik tizenegy.A 3. & 4. fejezet részletesen foglalkozik a hitből való megigazulással és az utolsó két fejezetben foglalkozik a tanításának az etikai következményeivel.
A 2. fejezetben tehát Pál folytatja védőbeszédét. Neki joga van, mint Jézus Krisztus követe és szolgája fellépni. Utal arra, hogy Jeruzsálembe menetele nem azért történt, hogy magát alárendelje a többi apostolnak. Ő azért ment Jeruzsálembe, mert az apostolok elismerték az ő különös küldetését a pogányokat felé.
Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. 2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. Ha ő a tekintélyesekről beszél, akkor az apostolokra céloz, akiket később levelében azonosít, mint Kéfás, Jakab és János. A „tekintélyes” nem egy gúnyos megjegyzés, hanem a judaistákra való tekintettel hivatkozik így az apostolokra. Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, 4 a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. 5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. 6 Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak – hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. 8 Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. 9 És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10 Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.
A téma „Az evangélium változatlan igazsága”. Említettem, hogy a Galata levél Pál apostol legfűszerezettebb levele. Pál egy nyelvet használ, melyet más leveleiben sohse használt. Hogy ez mennyire igaz, az a katolikus szerzetes, Luther Márton szavaiból is felismerhető, aki a középkor „sírásója” volt. Amikor a Galata levél felett elgondolkozott, azt mondta! Ha egy szerzetesszerzetessége miatt valaha bejutott volna a mennybe, akkor én közöttük lettem volna. Testvéreim ezt igazolni tudnák.Ha tovább szerzetes maradtam volna, akkor halálra kínoztam volna magamat virrasztással, imádságokkal, olvasással és más kegyes tevékenységgel. Később megértettem Isten igazságát, mely által a megigazultak hit által lesznek megmentve kegyelemből. Isten igazsága, mely az evangéliumokban felragyog, passzív értelemben érthető meg. Isten az embereket hit által igazítja meg kegyelemből, amint meg van írva, „az igaz ember hitből él”. Úgy éreztem magam, mintha újjá születtem volna, mintha egy tárt kapun keresztül beléptem volna a paradicsomba. Amennyire gyűlöltem a kifejezést „Isten igazsága”, annyira odaadóan öleltem át most a kegyelem fogalmát, amint azt Pál apostol leírja, aki feltárta előttem a paradicsom kapuját. Nehéz Luther belső harcát megérteni, mert kevesen vannak, akik annyit harcoltak volna a törvényeskedéssel, mint Luther. Ma kevesen vannak, akik virrasztással és imádsággal akarnák az üdvösségüket biztosítani. Luther azonban küzdött, mert Isten munkálkodott lelkiismeretében. Isten igéje mélyen befúródott szívében. A Galata levél üzenete különösen szólt Lutherhez. Ő egy szerzetes volt, egyháztag, de el volt veszve.
A kisázsiai helyzet Pál idejében a következő volt. A kisázsiai gyülekezetek az evangélium hirdetése következménye képen születtek meg. Miután Pál tovább utazott, röviddel azután, judaizáló tanítók jöttek Jeruzsálemből, állítólag az apostolok megbízásából, akik azt hirdették, hogy a fiatal hívők nem hallották Páltól a teljes evangéliumot. Hallották ugyan, hogy hinniük kell az Úr Jézusban, de Pál elhallgatta előttük, hogy körül kell magukat metéltetni. Ha nem metéltetik magukat körül, akkor nem lehet reménységük az üdvösségre. Figyelemreméltó, hogy a Galata levélben egy utalás sincs arra, hogy ezek a judaizáló testvérek valamilyen pontban is ellentmondtak volna Pál tanításának. Ők tanították, hogy Jézus Krisztus Isten fia volt, hogy váltságművet elvégezte, hittek az ő halálában, feltámadásában és az evangélium összes tényében. Abban nem egyeztek meg Pállal, hogy milyen módon lesz az üdvösség áldása, a bűnök bocsánata, a hit által való megigazulás, a miénk! Az apostol azt tanította, hogy az ember a Jézus Krisztus váltságművébe vetett hit által igazul meg. Ők azt tanították, hogy Krisztusban kell bízni, de azon kívül át kell esniük a körülmetélés szertartásán. Mindenben megegyeztek, kivéve a feltételben, mely által az üdvösség a miénk lehet. – Ez Pál szemében egy súlyos eltérés volt az igazságtól. Mi a 21.sz.-ban azt mondanánk, ha mindenben megegyezünk csak egy pontban nem, akkor evvel meg lehetnénk elégedve. Pál nem volt megelégedve! Egy ilyen „kis” véleményeltérés szemében olyan nagy volt, hogy az evangélium, amit ezek a judaizálók hirdettek, nem volt egyáltalán evangélium. Azt mondja Pál Gal 1,8-ban, Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! 1,6-ban azt mondja, Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7 pedig nincsen más hasonló.
Van ennek mondanivalója számunkra a 21. sz.-ban? Van! Még evangéliumi körökben is van mondanivalója! Mindig fennállt az a tendencia, hogy a feltételeket, melyek által az üdvösség tulajdonába jutunk, megváltoztassuk. Miért van ez így? Gondolom azért, mert van Krisztus váltságművét illetően egyetértés, de nehezebb egy véleményen lenni a feltételek felett, melyek által az üdvösség a hívő ember tulajdona lesz. Hadd adjak egy példát.
Van egy nagy felekezet, mely az üdvözítő szentségek egész rendszerével rendelkezik. Amennyire én a helyzetet ismerem, nincs írásos ellentmondás e felekezet tanítása és a reformáció tanítása között. Minden nagy keresztyén egyház elismeri Jézus Krisztus örök fiúságát, mind elismerik, hogy Jézus Krisztus isteni és emberi természettel rendelkezett. Mind elismerik Krisztus váltságművét a kereszten és elismerik Jézus Krisztus feltámadását. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy milyen úton jutunk az üdvösség birtokába, akkor egy óriási szakadék tárul fel. Ez a nagy felekezet állítja, hogy az eredeti bűn a keresztség által lesz eltörölve. A mindennapi bűnök a mise vértelen áldozata által lesznek eltörölve. Ha nem hiszed, akkor olvasd el a trenti zsinat (1546) nyilatkozatát. Itt azt olvassuk: Legyen átkozott mindenki, aki állítja, hogy a bűnök nem lesznek eltörölve a mise vértelen áldozata által. Tudatlan bűnök az utolsó kenet által lesznek eltörölve, más bűnök a tisztítótűzben lesznek eltörölve. A Bibliában csak egy tisztítótűzről van szó a Zsid 1,3-ban: Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután (saját maga által) minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Ez az egyetlen tisztítótűz a Bibliában. Mi Krisztus keresztjének érdeme, ha a bűnök eltöröltetnek vízzel, olajjal, ostyával és tűzzel? Ha ezek eltörlik a bűnöket, akkor mire jó Krisztus vére? Ha ennyi minden történik cselekedetek által, akkor mi marad a kegyelem számára. Ennek a nagy felekezetnek a tanítása tehát ellentétben áll Isten igéjével. Annak ellenére, hogy az evangélium tényei felett egység van, az üdvösség a szakramentumok gyakorlata által lesz a miénk.
Vannak evangéliumi csoportok is. Vannak, akik állítják, ha üdvözülni akarunk, akkor meg kell vallanunk bűneinket, bűnbánatot kell tartanunk, hinnünk kell, és be kell merítkeznünk! Ez a tanítás is üdvösséget hirdet cselekedetek által. Pál világosan fejezi ki magát a levélben: A körülmetélés a cselekedetek által való üdvözülés kategóriájába esik. Körülmetélés egy cselekedet. A bemerítés egy cselekedet. A körülmetélés eszköze egy kés. A bemerítés eszköze a víz. Mind a körülmetélés, mind a bemerítés, emberek számára látható. Ha valaki azt állítja, hogy az üdvösséghez, be is kell merítkezni, akkor a kegyelem nem elég és ez az ember Pál apostol átka alá kerül.
Továbbá, amikor Péter pünkösdkor hirdeti az evangéliumot, azt mondja, térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és aztán hozzáteszi, és megkapjátok a Szentszellem ajándékát. Később Péter Kornéliusz házában azt mondja (ApCsel 10,43) „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” Ugyanez a kifejezés, amit ApCsel 2,38-ban olvastunk. Aztán 10,44: Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét. Péter az evangéliumot hirdette, üdvösséget hit által és a bűnök bocsánatát, és rögtön leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét. Akkor mondta Péter: (10:47) „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy bemerítkezzenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentszellemet, mint mi?” Más szóval a 10. fejezetben találjuk meg a magyarázatot arra, amit a 2. fejezetben olvastunk. Világos ebből, hogy a hangsúly a „térjetek meg”-en fekszik és a bemerítkezés a jelképe a bűnvallásnak, ami a benső emberben történt, a Szentszellem beköltözése és a hitből való megigazulás által. Se bibliai, se logikai érvek alapján, nem szabad a bibliai kegyelem fogalmát a bemerítés cselekedetével összekeverni.
Vannak mások is evangéliumi körökben, akik talán nem csinálnak ilyen goromba hibákat, de akik azt mondják, „fel kell adnunk magunkat”. Vagy azt mondják, „tárd fel szíved ajtaját”, vagy „bízd rá magad az Úr Jézus Krisztusra”. Ezek zavaros kifejezések, mert itt a hangsúly nem az evangélium tartalmán van, hanem az egyének szubjektív érzésein és cselekedetein. Jobb, ha megmaradunk annál a kifejezésnél, amit az ÚT gyakran használ: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülni fogsz”. Az igazi hit magába foglalja az igazi bűnbánatot. Az ÚT-ban a hangsúly a hiten van. János azért írta evangéliumát (Ján 20,31), hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. János egy szóval sem említi a bemerítkezést. Az evangélium, mely azért iratot, hogy emberek üdvözüljenek, nem említi a bemerítkezést. Ellenben ismételten említi, hogy az emberek higgyenek üdvösségükre.
Talán ide lehetne sorolni azokat az evangéliumi hívőket is, akik osztályozzák az újjászületet hívőket, és akik különbségeket tesznek egyszerű és magasabb szintű hívők között, akik egy más osztályhoz tartoznak, akik különböző időben lesznek elragadtatva, mert „szellemi cselekedeteik”, nyelveken szólás vagy más kegyes gyakorlat által magasabb rendű keresztyének lettek. Hol van helye a kegyelemnek, ha a cselekedeteknek, a mi „kegyességünknek”, ekkora befolyása van üdvösségünkre?
Pál a Galata levélben célul tűzte ki, hogy részletesen megmagyarázza nekünk, mit is jelent kegyelem által üdvözülni. Miután védi apostoli elhívását és az ő evangéliumát, olvassuk, azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. Hogy ez mikor volt nem tudjuk pontosan, feltételezhető, hogy a 14 év az ő megtérését követő időre vonatkozik. A jeruzsálemi látogatásról Lukács az ApCsel 11,27-30-ban ír. Ez a jeruzsálemi látogatás az „éhínségi segély” miatt volt. Erről a látogatásról tudtak a judaizáló testvérek, és azt állították, hogy Pál azért ment fel, hogy alávesse magát a jeruzsálemi apostoloknak. Pál feléjük fordítja saját fegyverüket és azt mondja, „én nem rendeltem magam alá, sőt mi több, ők elismerték, hogy rám van bízva a pogányok evangéliuma”. Amikor Tituszt magammal vittem, nem kényszeríttettek, hogy őt körülmetéljem. Sőt, amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Merész dolog volt Pál részéről, a pogány Tituszt, magával vinni Jeruzsálembe és esetét, mint mintát az apostolok elé tárni. Ez hitének bátorságáról tesz tanúságot. Odaállította Tituszt az apostolok elé és megkérdezte, „körül kell metélni őt”?
2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel mondja Pál. Talán Agabus állt fel egy összejövetelen (utalás van rá a 11. fejezetben) és mondta: „úgy látom, Pálnak fel kell mennie Jeruzsálembe”. Ezért jövünk mi össze a kenyeret megtörni egy nyilvános összejövetelen, hogy azok a testvérek, akiknek szellemi adományaik vannak, szabadon használhassák adományikat papi szolgálatukban. Ez egy újtestamentumi praxis volt. Ha Pál bejönne most a mi összejövetelünkre, akkor otthon érezné magát, mert van szólásszabadság.
2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek. Figyeljük meg, hogy az apostol hangsúlyt helyez az üzenet tartalmára! Nem csak az evangélium hirdetésének következményéről beszél. Nem csak arról beszél, hogy mit tett Isten általuk. Erről ApCsel 15-ben beszél. — Micsoda különbség egyes missziós összejövetelekkel szemben, ahol mindig arról van szó, hogy milyen eredményes volt a missziói bevetés. Persze, hogy dicsérni kell Istent azért amit tesz, de a hangsúly Isten igéjén kell legyen. Ki kérdezte meg egyszer egy misszionáriust: Milyen evangéliumot hirdetsz te? …és eléjük tártam az evangéliumot. A Jehova Tanúi azt tanítják, higgy és cselekedj jót, és üdvözülni fogsz. Itt csak azt kell idézni (Ef 2,8) Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
Vannak, akik azt mondják „térj meg, higgy, és üdvözülni fogsz”. Persze a Biblia használja a megtérés fogalmát. A megtérés fogalmával rengeteg visszaélés történt. A megtérés bibliai értelme „a gondolkozás megváltozása”, aminek következménye az, hogy a cselekedetek is meg fognak változni. Ez az igazi megtérés. A gondolkozás megváltozása egy megváltozott életben fog megnyilvánulni. Helyes, ha felhívásunk az emberek felé így hangzik: Térj meg és higgy. Sajnos a történelem folyamán a „megtérés” szó tartalma megváltozott, és ma csak annyit jelent, megbánni és bocsánatot kérni. Ha tehát valaki üdvözülni akar, akkor hinnie és sírnia kell a bűnei felett. Ez megint elködösíti a kegyelem fogalmát. Ha az üdvözülés feltétele az, hogy nyilvánosan megvalljuk a gyülekezet előtt bűneinket, akkor ez egy eltorzított evangélium, mert itt a hithez cselekedet van kapcsolva. Vannak emberek, akik hitre jutottak, de képtelenek egy mondatot is a nyilvánosság előtt eldadogni. Persze ha hiszünk, azt meg is kell vallani Róm 10,9-10 alapján, de megkövetelni, hogy ezt valakinek nyilvánosan kell megtenni, mint az üdvösség előfeltétele, az hamis követelmény.
Vannak, akik azt mondják: „Higgy és tedd Krisztust életed urává”. Ez nem ritkaság evangéliumi körökben. Lehetetlen azonban a kegyelem evangéliumát hirdetni, és ugyanakkor követelményként hozzátenni, „tedd Krisztust életed urává”. Ha csak arról lenne szó, hogy beismerjem, hogy Krisztus az életem ura, akkor ez természetesen egy szükségszerűség. Nem hihetek valakiben, aki nem Úr. Ha hiszek Krisztusban, aki az Úr, akkor ez az újtestamentum feltétele az üdvösséghez. De Krisztust „úrrá tenni”, mint követelményt, ez a megigazulás és a megszentelődés összekeverése. Amikor hitre jutunk, akkor Krisztus még nem ura gyakorlatban életünknek. Ezért szólítja fel Pál a római hívőket, hogy „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.(Róm 12,1) Ez a megszentelődés egy része. Ezen munkálkodik a Szentszellem egész hátralévő életünkben.
Mi mindig hajlamosak vagyunk a Biblia kifejezéseit átértelmezni, transzformálni. Nem tudom miért. A bibliai fogalmakat a Szentszellem választotta ki, hogy a szellemi életet megértsük. Hányszor hallottuk már: „Tárd fel szíved kapuját és fogadd be Jézus Krisztust”. Ezt persze azért mondják, hogy az üdvösség fogalmát képletesen fejezzék ki. De mit is teszünk, ha ilyesmit mondunk? Ha azt mondjuk „tárd fel szíved kapuját” vagy „add át magad az Úrnak” akkor ezek a kifejezések elterelik a figyelmet az evangélium tartalmáról. Akkor a hangsúly nem az evangélium lényegén van, Krisztus váltságművén, hanem a hangsúly eltolódik az egyének szubjektív tapasztalatára. Jobb, ha ragaszkodunk azokhoz a kifejezésekhez, melyeket a Biblia maga használ. „Higgy az Úr Jézus Krisztusban”. Persze, hogy meg kell magyarázni mi a bibliai hit, hiszen a „hit” szóval gyakran visszaélnek.
…eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, Külön, szűk körben Péter, János és Jakab előtt …nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. Ez nem azt jelenti, hogy ő aggódott volna az evangéliumért. Ő nem féltette az evangéliumát, nem volt szüksége egy visszaigazolásra. Ha a „fáradozása hiábavalóságát” említi, akkor itt inkább a judaizáló testvérek befolyását akarta visszaszorítani, és meg akarta magyarázni a jeruzsálemi apostoloknak, hogy milyen értelemben hirdeti az evangéliumot a pogányoknak. Ez volt a szeme előtt, amikor azt mondta …nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. Nem akarta, hogy a judaizálók befolyása lerombolja a múlt és jövő munkáját.
A Titusz körülmetélésének problémája, amiről 2,3-5-ben van szó, fontos Pál szemében. Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék. Ha tehát a körülmetélés az üdvösség előfeltétele lett volna, és az apostolok ezt megkövetelték volna egy pogány számára, akkor Titusz egy minta, egy prototípus lett volna. Titusz azonban nem lett kényszerítve, tehát ti Galaták, láthatjátok Titusz esetéből, hogy a jeruzsálemi testvérek nem tartják a körülmetélést szükségesnek az üdvösséghez. Miért volt ez olyan fontos? 4 a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk,… A befurakodott helyett tulajdonképpen „a behozott” testvérekről van szó. A görög kifejezés „passzív” értelmű. Más szóval ezeket a hamis testvéreket a helyi gyülekezet egyes tagjai hozták be a gyülekezetbe, hogy megtárgyalhassák a körülmetélés és a törvény alkalmazásának kérdését. …hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. Ezek titokban jöttek be. Ez az ötödik hadoszlop volt. A törvényeskedők mindig árulók egy gyülekezetben. Behatolnak a gyülekezetbe és elcsavarják az egyszerű hívők fejét, akik még nincsenek egészen tisztában a kegyelem evangéliumának elveivel. Szeretnék őket törvényeskedő szokásaik kötelékével megkötözni. Ők Sátán titkosrendőrsége. Hogyan reagál Pál?
„Meghívtuk őket egy teadélutánra és volt egy jó beszélgetésünk. Igyekeztünk egymást bátorítani és megpróbáltam egy igét becsúsztatni beszélgetésünkbe, melyet a Szentszellem használhatna gondolkozásuk befolyásolására”. Nem, Pál nem ezt mondta, hanem 5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk,… Ezekkel egy pillanatra se állt szóba. …hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Az evangélium maradjon meg tisztán. Luther ismert volt arról, hogy kombinálni tudta a nyájas kifejezéseket borsos szavakkal. Amikor szellemi témákról beszélt, egyszer azt mondta: „Segítsen meg Isten, hogy homlokom keményebb legyen, mint minden ember homloka. Vállalom a címet, a mondás szerint, „cedo nulli”, egy lépést se tovább. Ebben boldog vagyok és egész szívemmel küzdök az evangéliumért. Ellenállok a lázongóknak és a csökönyöseknek és vallom, hogy mindörökké makacs és könyörtelen leszek, és nem engedek egy millimétert sem. – Az irgalmasság helyet ad, mert mindent elszenved, mindet hisz, mindent remél. De a hit nem enged!”Mit értett ő ez alatt? Mindenben a szeretetnek kell uralkodnia, ami a keresztyének egymás közti viszonyát, vagy a hitetlenekhez való viszonyát illeti. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent elszenved. Amikor azonban az evangélium üzenetére kerül a sor, akkor a hit nem enged egy millimétert sem. Ilyenkor csökönyösség, szilárdság kell uralkodjon. Itt ragaszkodni kell az igazsághoz, mert Isten igazsága nem a mi igazságunk! Isten igazságáról van szó! Ha valaki elárulja vagy elhagyja Isten igazságosságát a szeretet hamis alkalmazásának subája alatt, akkor magát Istent árulja el! Ez Istennek biztosan nem tetsző.
5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Az egyháztörténelem bizonyos fordulópontjainál ez egy kulcs ige volt. Pl. az ariánusi vitában. Arius azt állította, hogy Krisztus egy teremtmény volt. Krisztus Isten fia volt, de nem Isten örök fia. Alexander és Atanazius harcoltak Arius nézete ellen. Minden egy magánhangzón függött, amit Madách „Az ember tragédiája” –ból ismerünk. A vita a homoiusias és homousias felett. Itt egy jotta felett volt a vita. Egyikük azt állította, hogy Krisztus egyenlő volt az Atyával, a másik azt állította, hogy Krisztus hasonló volt az Atyához. Nem azonos, de hasonló. Ha Krisztus nem volt igazán Isten, akkor olyasvalakit imádunk, aki nem Isten, és ez bálványimádás lenne. Ebben az esetben a keresztyénség nem lett volna más, mint minden egyéb pogány vallás. Itt egy magánhangzón múlott az egész keresztyénség léte. Mindig vannak idők, amikor a hívő keresztyének homloka ércből kell legyen. Az Isten igéje forog kockán.
Ez a mindennapi életben is érvényes. Van egy történet egy asszonyról, aki Amerikából Európába ment látogatóba. Ez sok évvel ezelőtt történt, amikor a táviratszolgálat még gyermekcipőben járt. Ott látott egy nagyon szép karperecet és haza táviratozott a férjének megadva a karperec árát kérdezve, hogy megveheti-e? A férje vissza táviratozott: No. Price too high. (Nem. Az ár túl magas). A távirati iroda nem tette ki a pontot, és amikor a válasz megérkezett, az asszony így olvasta: No price too high. (nincs ár mely túl magas lenne). Amire az asszony megvette a karperecet. A férj később beperelte a postát és megnyerte a pert. Azóta a pont helyett a táviratoknál „stop” szót használják. – Gyakran kis dolgokon sok múlik. Ezért Pál azt mondja: 5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
Végül Pál azt írja: Miután megbeszéltüka problémát, azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak, nem fűztek hozzá feltételeket, engem semmire sem köteleztek és jóváhagyták az evangéliumomat. Sőtellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. Látták, hogy ugyanaz a Szentszellem, mely Péterben működött, bennem is működik.Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. Konferenciánk végén, amikor Jakab és Kéfás meg János, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak, amivel elismerték, hogy az én feladatom az evangélium hirdetése a pogányok között lesz, az övék pedig a zsidók között.
Hadd foglaljam röviden össze: A korok és korszakok változása közben, csak egy változatlan evangélium létezik: Isten kegyelmének evangéliuma. Az evangélium tárgya az Úr Jézus Krisztus. Az evangélium tartalma: Jézus Krisztus a messiás, a megváltó kereszthalála, sírba tétele és feltámadása.
Az evangélium alapvető értelme: A helyettesítő áldozat, Isten Bárányának vére által, a bűnös ember meg lesz mentve.
Az eszköz, mely által ennek az áldozatnak az áldása a miénk lehet, egyedül a hit. Ha az üdvösség cselekedetek által lenne elérhető, akkor senki nem üdvözülne. Akármit is adunk a hithez, az mind elködösíti Isten kegyelmét az örömüzenetben. Akármit is teszünk a hithez, akkor az történik, amit már egyszer mondtam:
a.) Érvénytelenné tesszük a kegyelem fogalmát.
b.) Megsértjük Krisztus válságművét, mert ő azt mondta: Elvégeztetett.
c.) A Szentszellem azt mondja nekünk, „menj a pokolba”. Akárki is hirdet egy más evangéliumot, az legyen átkozott.
Amit Isten az embertől kíván nem más: Higgy neki. Hidd el neki, hogy bűnös vagy és ítélet alatt állsz.
Hidd el neki, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűnösökért.
Hidd el neki, hogy „higgy az Úr Jézus Krisztusban és meg leszel mentve”.
Végső fokon Isten dicsőségéről van itt szó. Isten szavahihetőségéről.