Az ÚSZ szereplői közül senkit nem rágalmaztak és mocskoltak be jobban, mint Pál apostolt. Már saját kortársai is hamis képeket terjesztettek róla. Úgy karikírozták, mint egy kis kopasz, görbelábú embert dús szemöldökkel, aki mindig szigorú pillantással járt az emberek között. Ennek oka talán az volt, hogy gyakran beszélt Isten haragjáról és az átokról, mely az evangélium ellenségein van. Komor, szeretetlen és hidegszívű embernek festették le őt. Szigorú emberként ábrázolták, aki gyűlölte a nőket és kevésre tartotta azokat, akik nem a gyülekezethez tartoztak. Az olvasandó szakasz és a 2Korinthusi levél egyes szakaszaiban az ilyen leírások karikatúra látszatát keltik.17. Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. 18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 3.1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban, 2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. 5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban. 9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! 11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. 13 Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.
Nincs az Újszövetségben egy ember sem, még János apostol sem, aki Krisztus szeretetét az Ő testéhez és attól való függőségét jobban kifejezésre tudta volna hozni, mint Pál apostol. Az olvasott szakaszban a thesszalonikai keresztyénekhez való viszonyáról ír. Az ApCsel 17. fejezetéből ismert, hogy Pált elzavarták Thesszalonikából. Most a thesszalonikai szentek iránt érzett szeretetéről és a gondjairól ír, miután el kellett válnia tőlük.
Az olvasott szakaszt 4 részre lehet felosztani:
- 2,17-20
- 3,1-5: Itt Timóteus feladatáról ír. Pál nem tudott utazni, ezért Timóteust küldi.
- 3,6-10: Pál érzései, miután Timóteus visszatért küldetéséből
- 3,11-13: záróima
Mi volt ennek az istenfélő szentnek a szívében? Beszél vágyáról, hogy barátait viszontlássa és arról, ami őt ebben megakadályozta. Nem mondja, hogy távolléte önkéntes lenne. Gondoljunk bele, mivel vádolták ellenségei távolléte alatt. A pogányok és zsidók gyávasággal vádolták meg Pált. Azt mondták: „Pál nem szeret titeket, nem törődik veletek. Ha szeretne, akkor visszajött volna. Miért prédikál másutt? Ha ti tényleg az ő koronája és dicsősége lennétek, akkor már visszajött volna. Pál gyáva. Ő csak megnyírni akart titeket.” Ezt híresztelték róla távollétében Thesszalonikában. Ezekre válaszol Pál. 17. Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. Más fordítások az „elszakadtunk” szót így adják vissza: „el lettünk tőletek rabolva”, ami kifejezi, hogy nem önszántából van távol. Így is lehetne fordítani: „árván maradtunk távollétetek miatt”, ami kifejezi a „szülők” elvesztését, hiszen a 2,7-ben és 11-ben magát anyának és apának tekinti. Most árvaként látja magát. – 8 hónappal ezelőtt még nem ismerte Pál ezeket az embereket! Az evangélium ennyire rövid idő alatt ilyen intim kapcsolatot hozott létre.
18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. A vádak hamisak voltak, ő szeretett volna visszamenni és a „Sátánra” utal. Arról nem beszél, hogy ki a Sátán és mi az ő tevékenysége. A Sátán egy héber név. Olvasóinak többsége pogány volt, mégsem magyarázza meg nekik, ki a Sátán. Valószínűleg még ottléte alatt kioktatta őket erről. Említésre méltó, hogy Pál rövid idő alatt egy teljes „bibliaiskolai” anyagot tanított meg a gyülekezetnek. Beszélt a kiválasztásról, a Sátánról, stb. Nem mondta, hogy „ezek a fiatal hívők még nem bírják a nehéz kosztot, egyelőre csak tejjel kell őket táplálni”. A szó „megakadályozott” annyit jelent, hogy el lettek vágva, ahogyan a katonai nyelvben egy csapat el lesz vágva az egységétől, pl. egy híd felrobbantása által. Nem tudjuk, miként lett Pál megakadályozva. Talán a Sátán befolyásolta a politikusokat és Jászonnak meg kellett ígérni, hogy Pál nem fog visszatérni. Ezt megértették volna a thesszalonikai hívők, de Pál nem mondja meg, mi volt visszatérésének akadálya. A thesszalonikaiak tudták azonban, hogy miről beszél Pál. A Sátánnak nyilvánvalóan volt hatalma arra – Istentől szabott korlátok között –, hogy a keresztyének életét és munkáját akadályozza és zavarja.
Gondoljunk azonban bele abba, hogy Pál szerint most a Sátán az, aki őt akadályozza. Más helyen, amikor Pál arról ír, hogy el akart menni valahová de ebben meg lett akadályozva, akkor azt Istennek tulajdonította. Pl. ApCsel 16,6-7: Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentszellem nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Szelleme nem engedte őket. Pál tehát felismerte, hogy a Sátán vagy a Szentszellem akadályozta meg őt terveiben. Nyilvánvalóan Pál meg tudta különböztetni a szellemeket. – Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Sátán tevékenysége végül mindig Isten tervét szolgálja. Mi történt volna, ha a Sátán nem akadályozza meg Pál útját? Ha visszatért volna, nem kellett volna Timóteust küldenie. Ha Timóteus nem tért volna vissza, akkor Pál ezt a levelet sosem írta volna meg. Így hiányozna a Bibliánkból ez a levél. Isten a Sátánt használta fel abban, hogy ez a levél 2000 éve a hívők épülésére szolgál.
19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. Most, hogy nem tud maga menni, elküldi Timóteust. 3,1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban. Az elválás fájdalma és a gondok miatt küldi el Timóteust. Szívén viselte szellemi állapotukat és növekedésüket. Lehet-e Pál apostolt hidegvérű, érzéketlen embernek nevezni? Alig 8 hónapja ismerte ezeket a testvéreket és gondolatai mindig körülöttük forogtak. – Adódik a kérdés: Vajon mi is hasonlóképpen gondolkodunk testvéreinkről? Szomorúak vagyunk, ha el kell válnunk? Készek vagyunk mások terhét hordozni? Gondot okoz nekünk, ha más testvérek veszélyben vannak, tévtanításoknak vannak kitéve? 17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. „Lelkeink össze vannak kötve, egyek vagyunk Krisztusban, de ez nem elég. Szeretnék testben is veletek lenni.” Pál két okból küldi Timóteust Thesszalonikába: a testvérek érdekében és saját magáért is.
3,2 …és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Nem elég, hogy hitre jutottak, de Pálnak fontos, hogy szolgáljon nekik, erősítse hitüket és segítse őket a növekedésben. Az ApCsel 15,32-től kezdődő részben hasonló példákat ad Pál: Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. 33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. 34 De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve az Úr igéjét. Vagy ApCsel 15,40: Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; 41 bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket. Aztán ApCsel 18,23 Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt. Pál apostol nem egy tömegevangélista volt, mint amilyeneket manapság látunk, akik megtöltenek egy stadiont, a látogatókkal kártyákat töltetnek ki, aztán tovább mennek, és az utómunkát ráhagyják a helyi gyülekezetekre. Pál számára a megtértek az ő „gyermekei” voltak, és ő táplálni, erősíteni és nevelni akarta őket. A tömegevangélisták számára a számok, a statisztika a fontos. A lelkigondozás nem az ő feladatuk. Ők csak az „egyszerű” evangéliumot hirdetik, de nincs türelmük és erejük a gyülekezeti munkához, amire szükség lenne. A tanítás, a lelkigondozás és az építő munka nincs mindig reflektorfényben. Ez nem kerül be az újságokba és a TV-be. A lelkigondozás és a tanítás nem hoz be annyi pénzt, mint az evangelizáció. Pál törődött a gyülekezetekkel és azok épülésével.
Csak az nem tántorodik el, aki hitben megerősödött. …hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. „Megtántorodni” annyit jelent „félrevezetve”, „becsapva” lenni, vagy „fellázítani”, „felizgatni”. Mindez lehetséges. Sokan jöttek Thesszalonikába, akik félre akarták vezetni a hívőket. Azért küldte Timóteust, hogy ez nehogy bekövetkezzen.
Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. Az üldöztetés nem véletlen. Az üldöztetés a hitnek szükségszerű következménye. Erre vagyunk elrendelve. Ez benne van Isten tervében, éppúgy, mint az áldások kiárasztása és a bűnök bocsánata. Ugyanezt írja a Filippi gyülekezetnek is: (Fil 1,29) Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte. Az üldöztetés a szellemi élet elemi része. Miért növekednek a gyülekezetek ugrásszerűen Kínában? És nálunk? A szenvedésnek és üldöztetésnek van egy szellemi háttere. Függővé tesz az Úrtól, belátást ad a világ mulandóságába és értelmetlenségébe. Csak a szenvedésekben tanulja meg a hívő ember a másik szenvedő testvérét segíteni. (2Kor 1,3) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. Pál felkészítette őket. Ha hirdetjük az Igét és nem figyelmeztetjük az embereket, hogy a hittel szenvedés is jár, akkor becsapjuk hallgatóinkat. Hány ember szenvedett hajótörést, aki karizmatikus körökben jutott hitre! Emberek, akik nem voltak készek megfizetni a tanítványság árát. Mi volt a tanítványság ára? ApCsel 14,19-22: Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. A keresztyén élet nem Eldorádó. Nem örök napsugár és séta egy rózsakertben. Ha nem hirdetjük a hitnek az árát, akkor nem veszik komolyan az evangéliumot és nem lesz hiteles. A hit vagy felületes és nem igazi hit, vagy ha igazi hit, akkor ijesztő lesz a kiábrándulás, ha eljön a nyomorúság ideje. „Miért nem mondtátok ezt nekem?” lesz a jogos szemrehányás. Nem kell itt rögtön politikai vagy vallási üldöztetésre gondolni. Üldöztetésnek számíthat, ha a szülők kidobják hívő gyereküket a házból, vagy barátok és munkatársak hátat fordítanak nekünk.
5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. Kételkedett Pál a hívők örök üdvösségében? Kételkedett abban, hogy igazán megtértek? Nem. – Ehhez fontos, hogy ismerjük a történelmi hátteret és az események kronológiáját, időbeli lefolyását. Mi is történt Thesszalonikában?
Pál elment Thesszalonikába. Erről olvasunk az ApCsel 17-ben. Hirdeti az evangéliumot. Sokan hitre jutnak. Mielőtt azonban a hitüket megvizsgálhatta volna, tovább kellett mennie. Féltette őket és törődött velük. Feltette a kérdést magában: Igazán hittek ezek az emberek vagy hitük csak egy érzelmi hullám volt, mely először felbuzdult ugyan, de aztán rögtön alábbhagyott? Igazi a hitük, meg fognak tudni állni az üldöztetésben és kísértésekben? Ezért küldi Timóteust Thesszalonikába. Timóteus jó hírekkel tér vissza: Hitük valódi, ne aggódj emiatt. Ezen beszámoló után Pál most már tudja, hogy ők kiválasztott keresztyének és tollat vesz a kezébe hogy megírja levelét. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. (1Thessz 1,4) Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; (3,6) Hogyan lehet a levél 1. és 3. fejezetét összeegyeztetni? A 3. fejezetben Pál gondjairól ír, mielőtt Timóteus visszatért volna. Az 1Thessz 1,4-ben leírja érzelmeit, miután Timóteus visszajött. A történelmi kontextus magyarázza meg ezt a nehéz fejezetet. A 3,6-10-ben arról ír, hogy milyen érzelmeket váltott ki benne Timóteus beszámolója. A „jó hírt” kifejezést mindig ott használja Pál, ahol az evangélium hirdetve lesz. A „jó hír”, a beszámoló Pál számára egy evangélium volt. Ez az egyetlen hely, ahol a „jó hír” alatt nem az evangéliumot érti. Miért használja itt az „evangélium” kifejezést? Pál számára Timóteus beszámolója óriási vigaszt jelentett.
A hit Istenre irányul, a szeretet az emberekre. A thesszalonikai hívők élete nem volt egyoldalú. Kálvin írta: „Ha Pál apostol írásaiban a hit és szeretet kifejezést találjuk, akkor ez az ő gondviselő szeretetének a kifejezése. Ez a két szó a jámborság és istenfélelem summája.” Ennek a kettőnek egyensúlyban kell lennie.
7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban. 9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! Hogyan reagál Pál a beszámolóra? a) feléledt, b) hálát adott és c) könyörgött.
Megvigasztalódtunk hitetek által,félelmünk elpárolgott. Feléledtem, láttam, hogy érdemes tovább munkálkodni. Pál szoros kapcsolatban volt Krisztus testével. Gyakran azt hisszük, hogy erős, kimagasló hívők, mint Pál apostol is úgy állnak, mint az oszlopok és nincsenek rászorulva a gyülekezet támogatására, erősítésre. Pál itt azt mondja, hogy boldogsága messzemenően a hívők jólététől függött.
9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! Ez az ő hálaadása! 1Thessz 1,2: Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért… „Mindenkor”, nem fél szívvel.
Először látni szeretné őket. Rá vagyunk egymásra szorulva. Azután szeretné hitük hiányosságát kiegészíteni. Nem kijavítani, helyrehozni, rendbe hozni szeretné hitüket és nem is akarja hitüket kritizálni. Nem inti őket rendre. Azt mondja: Hitetek nagyon fiatal, hiteteknek növekedni kell. – Később látni fogjuk, hogy nem voltak tisztában Krisztus visszajövetelével. Növekedniük kell és később, a 4,10b-ben azt mondja: kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben…
11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Ez az ő imádsága. Egy kívánság, szíve érzéseinek kifejezése. A 11 v. egy saját magáért elmondott ima. Ebben még egyszer megerősíti Krisztus istenségét: „Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus”.
„Egyengesse” egyes számban áll, mégis több alanyra vonatkozik. Pál az Atyát és Krisztust egységként látja. „Én és az Atya egy vagyunk.” – Habár elmenetelét a Sátán akadályozta meg, mégis minden Isten ellenőrzése alatt áll. Isten tudja és tervezi, mikor lesz a Sátán eltávolítva az útból.
A 12. és 13. versbena Thesszalonikaiakért imádkozik. 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. A szeretet nem stagnálhat. A szeretetnek ki kell áradnia a gyülekezeten túlra. Pál ismeri az emberi szívet. A keresztyének is megkeseredhetnek, visszaüthetnek, ha üldözik őket, azért mondja: „szeressétek ellenségeiteket”.
13 Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. A megszentelődés a testvéri szereteten nyugszik! Nincs megszentelődés a magányban, az izolációban, más testvérektől távol. Hitben való növekedésünk, megszentelődésünk az egymáshoz való szeretettől függ.
Ha visszatekintünk erre a szakaszra, akkor látjuk, hogy Pál apostol nem holt teológiát tanított, hanem meg is élte azt, amit tanított. Örült az örvendezőkkel és sírt a sírókkal. Mondhatja a test egy tagja a másiknak: nincs rád szükségem? Növekedjen az egymás iránti szeretet, az egymástól való függőség és ezáltal a megszentelődésünk, ami azonos a Krisztushoz való hasonlósággal.