Ma az ApCsel 2,1-13-at fogjuk olvasni.
Az Úr megígérte az apostoloknak, hogy pünkösdkor elküldi nekik, akit az Atya ígért, ők pedig maradjanak Jeruzsálemben és ott várjanak. Ebben a szakaszban arról olvasunk, hogyan adatott a Szent Szellem a gyülekezetnek a mi korszakunkban.
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentszellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak.Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek.Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
Az ApCsel 2,1-13 az egyik legnagyobb igazságot jelenti ki nekünk. Az Úr Jézust megfeszítették, meghalt, feltámadt, és amikor felment a mennybe, megkapta az Atya ígéretét, a Szent Szellemet, amelyet kiárasztott pünkösdkor az egész gyülekezetre. Azt mondta nekik, tartsanak ki és várjanak Jeruzsálemben, amíg ez megtörténik. A Szent Szellem által mindannyian bele lettek merítve a gyülekezetbe – ez pedig egy ószövetségi ígéret beteljesedése volt, amelyet a pünkösd ünnepe formájában Izrael évről évre megünnepelt.
Ahogy az Újszövetséget és az Ószövetséget olvasom, Izraelnek egyre nagyobb a jelentősége számomra. Amikor Izrael megünnepelte a bibliai ünnepeket, akkor az Úr Jézus szolgálata és megváltó műve révén megtalálta ezek beteljesedését az Újszövetségben. Ahogyan húsvétkor megünnepeljük azt, hogy az Úr a mi páskabárányunk, úgy Izrael többi ünnepe is mind az Úr szolgálatának egy-egy vonatkozását mutatta be. Ennek megfelelően pünkösd azt ábrázolja, hogy a tanítványok megkapták a Szent Szellemet, és a Szent Szellem kiáradt a gyülekezetre, amelyet az Atya a Fiúnak ígért meg, váltságműve jutalmaként.
A Szent Szellemmel telt embereket gyakran csodálják, mintha valami különleges jelenség volnának. Tulajdonképpen minden hívő keresztény a Szent Szellem uralma alatt áll. Mindannyiunkban felismerhetőnek kellene lennie, hogy a Szellem munkálkodik bennünk. Ez nem csak azokra érvényes, akik igét hirdetnek, tanítanak, misszionáriusok, vagy más, különleges feladatot végeznek a gyülekezetben. Minden gyülekezeti tagnak át kellene élnie a Szent Szellem megnyilvánulását.
Amikor Pál apostol találkozott néhány tanítvánnyal, akikről nem tudta, hogy meg vannak-e térve, azt kérdezte tőlük: Kaptatok-e Szentszellemet, amikor hívőkké lettetek? (ApCsel 19,2) Pál a rómaiaknak is azt mondja: De akiben nincs Krisztus Szelleme, az nem az övé. (Róm 8,9). Mint az oldatoknál a lakmuszpapír, úgy jelzi a Szent Szellem is, hogy valaki valóban Isten gyermeke-e: meg kell látszódnia, hogy a Szent Szellem benne lakozik. Az egyházi és a gyülekezeti élet sokszor azért olyan erőtlen és gyümölcstelen, mert a Szent Szellem helyét átvették az emberi szervezetek és apparátusok. Az embereket különféle programok, projektek, módszerek és trükkök foglalják le, ahelyett, hogy megértenék, mit jelent a Szent Szellemmel élni.
Egy idős hívő egyszer azt mondta D.L. Moodynak: „Fiatalember, adja meg a tiszteletet a Szent Szellemnek!” Gyakran elfeledkezünk róla, hogy olyan korban élünk, amelyet sok nagy keresztény a „Szent Szellem korszakának” nevezett. Ismerjük az Atya korszakát, az Ószövetséget, a Fiú korszakát, amikor itt járt és szolgált a földön, de a mai korban a Szent Szellem közvetíti számunkra az evangélium üzenetét. Az a feladata, hogy mindazt, amit az Úr a vére által elvégzett, valósággá tegye. A mi korunk az a kor, amelyben a Szent Szellem munkálkodik, és mint keresztények tudhatjuk, hogy általa van közösségünk az Úrral, az Úr által pedig az Atyával.
Pünkösd nagyon fontos nap az egyház történetében, de Izraelében is. Ha egy izraelita alaposan olvasta volna a Bibliát, előre megmondhatta volna, hogy valami rendkívüli fog történni pünkösdkor, mivel az azt megelőző ünnepnapokon is rendkívüli dolgok történetek. A páska ünnepén feszítették meg Jézust. Az első zsengék ünnepén támadt fel, és 50 nappal később az volt várható, hogy ismét valami látványos esemény történik majd. A tanítványok azonban még nem álltak készen, annak ellenére, hogy Jézus ezt mondta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentszellemel kereszteltettek meg.” Apg 1,4)
Lukács a 2. fejezetet így kezdi: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja…”, és elmeséli, mi történt azon a napon. Mivel az áll itt, hogy „… mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen”,az ember hajlamos azt gondolni – sokan így is tanítják– , hogy a Szent Szellem azért jött el, mert mindnyájan egy akarattal, egy helyen voltak összegyűlve. Hát nem úgy van, hogy ha a testvérek egyetértésben vannak, akkor megáldja őket az Úr? Természetesen az Úr örül annak, ha a gyermekei egységben vannak. De a Szent Szellem nem azért áradt ki, mert a hívők összegyűltek egy helyre, hanem mert ez volt meghatározva Isten prófétai programjában.
Egyszer egy istenfélő férfi jött Dr. Ironside-hoz, az ismert amerikai tanítóhoz és evangélistához (őt gyakran szoktam idézni). Azt mondta neki: „Éppen egy gyülekezeti alkalomról jövök, ahol vártuk a Szent Szellemet.” Ironside megkérdezte tőle: „Milyen jogon várták a Szent Szellemet?” „De hiszen Jézus azt parancsolta a tanítványoknak, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, várjanak, amíg Szent Szellemmel fognak megkereszteltetni.” Ironside így válaszolt: „Kedves Uram, önök el vannak tájolva térben és időben. Jeruzsálem 10000 mérföldnyire van innen, és mindez majdnem 2000 évvel ezelőtt történt. Erről az alkalomról már lemaradtak.” A Szent Szellem pünkösdkor jött el a próféciának megfelelően, Jeruzsálem egy meghatározott helyén. Ha a tanítványok Betániában, Betlehemben vagy Cézáreában gyűltek volna össze, akkor lemaradtak volna a Szent Szellem eljöveteléről. A Szent Szellemet Isten árasztotta ki, úgy, ahogyan eltervezte, és ott, ahol a tanítványok összegyűltek.
Természetesen mindenki, aki ezután jutott hitre Jézus Krisztusban, megkapta a Szent Szellemet is. De a Szent Szellem látható megjelenését csak azok élték át, akik azon a pünkösdön ott voltak Jeruzsálemben. Nem kell sok szót ejtenünk a Szent Szellem fizikai megjelenéséről. A szél és a tűz érzékelhető jelek voltak, de egy szellemi dolognak voltak a jelei.
…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. A szél az erő jele volt. Ha valaki egyszer is látta, milyen pusztítást végzett egy tornádó vagy hurrikán, pl. a Lothar, ami pár évvel ezelőtt Svájcban tombolt, az tudja, milyen hatalmas erők munkálkodnak ilyenkor. A szél a Szent Szellem spirituális erejének a jele volt.
Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. A tűz Isten jelenlétének a jele volt. Tudjuk, hogy amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, akkor az áldozati állat kettévágott részei között egy tüzes kemence ment át. A pusztai vándorlás során tűzoszlop vezette Izraelt, ez is Isten jelenlétének a jele volt. Így a tűz és a szél a Szent Szellemnek, a Szentháromság harmadik személyének a jele. A lángnyelv mindenkire leszállt, aki hitt Jézusban. Ez annak a kifejeződése, hogy mindenki, aki Jézus Krisztusban hisz, részesül a Szent Szellem erejéből.
Miután Lukács beszámol ezekről a fizikai jelenségekről, ezt írja: Mindnyájan megteltek Szentszellemmel. „Megteltek”: ez azt jelenti, hogy „uralta őket”. Mindig, amikor az Újszövetségben azt olvassuk, hogy „megtelve”, akkor a Biblia ezen azt érti: „uralja őket”.
A Szent Szellem uralma alá kerültek, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. A szellemi jelenség az volt, hogy a Szent Szellem ellenőrzése alá kerültek, és nyelveken kezdtek szólni. Ez az adomány megfelelt annak az igénynek, amit az ott összegyűlt multikulturális embertömeg támasztott. Hiszen a Közel-Kelet minden tartományából odasereglett emberek különböző anyanyelvűek voltak, Isten pedig csodálatos kegyelméből olyan szellemi ajándékot adott, hogy mindegyikük idegen nyelven tudott beszélni, anélkül, hogy tanulta volna. Így a jelenlévők megérthették, mi történt pünkösdkor. Ez az egyik bizonyíték arra, hogy amikor a Biblia nyelveken szólásról beszél, akkor érthető nyelvről van szó, nem pedig eksztatikus halandzsáról. Vagyis olyan érthető idegen nyelven kezd beszélni valaki, amelyet addig soha nem tanult. Ez csoda! Az eksztatikus, önkívületi állapotban való beszéd nem keresztény jelenség. Létezett már a Krisztus előtti időkben is. Az újszövetségi nyelveken szólásnál mindig ismert, érthető nyelvről van szó. Próbált már valaki megtanulni egy idegen nyelvet? Évekig tartó kemény munka kell ahhoz, hogy valaki folyékonyan tudjon beszélni. Éppen ezért hatalmas isteni csoda a nyelveken szólás. Isten azt ígérte, hogy idegen nyelveken fog szólni a népéhez, és ezt teljesíti be az Újszövetségben. Az 1Kor 14,22-ben azt írja Pál: Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek. Ez előtt pedig ezt írta: A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. Isten figyelmeztette Izraelt, hogy idegen nyelveken fog hozzájuk szólni, de a nép nem fog rá hallgatni, és engedetlen marad. Ez be is teljesedett.
Amikor ez a csoda megtörtént, azt olvassuk, hogy a tömeg összezavarodott. A 12. versben ez áll: Megdöbbentek, és csodálkozva mondták… Hirtelen kétség fogta el őket és kérdéseik támadtak. Sokan kritikusan, gúnyolódva azt mondták: a tanítványok részegek! Péternek lesz majd ehhez egy-két szava, de először is tegyük fel magunknak a kérdést: Melyek a pünkösdi események lényeges vonásai?
Mit kellene tudnunk erről a nagy eseményről, amely része Isten üdvtervének? Mit jelent ez nekem személyesen?
Legelőször is, pünkösddel beköszöntött egy új korszak Isten üdvtörténetében. Az Úr a Mt 21,43-ban azt mondta: Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit.Pünkösdkor Istennek egy új házanépe kezdett kialakulni. Az Atya korszaka, a Fiú korszaka után most eljött a Szent Szellem korszaka, amelyben Isten országát egy új „test” jeleníti meg, amelynek tagjai olyan zsidók és pogányok, akik közösségben vannak az Úr Jézussal. Sem a zsidó hívők, sem a pogányokból lett hívők nem állnak már a mózesi törvény hatálya alatt. Mindkét csoport most már együtt szolgál Isten országában. Ez az, amit először tudnunk kell.
Azt is mondják, hogy ezen a napon született meg a gyülekezet. Az első gyülekezet csak zsidókból állt, ma azt mondanánk, messiáshívő zsidókból. A gyülekezetre úgy is tekintenek, hogy az egy „betoldás”, „közjáték”. A „betoldás” kifejezést el lehet felejteni, de nem szabad elfelejtenünk, mit jelentenek a következő fogalmak: „megigazulás”, „megszentelődés” és „megbékélés”.
A „közjáték” olyasmi, aminek nincs köze ahhoz, ami előzőleg elhangzott, sem ahhoz, ami utána következik. Ilyen például a focimeccsek két félideje közötti 15 perc szünet, amit hírekkel vagy más műsorral töltenek ki.
Tehát sokan a gyülekezetre is úgy tekintenek, mint valami közjátékra Isten üdvtervében. De nem az! Ami ilyen közjátéknak nevezhető, az a mózesi törvény, amely azzal kezdődött, hogy Isten átadta a törvényt Mózesnek, és véget ért, amikor Krisztus feltámadt. Ez valóban közjáték volt! – A gyülekezet az Ábrahámnak adott ígéretek örököse, amelyet Isten adott. Ez világos, mert „Ábrahám magjához” tartozunk. A gyülekezet születése a Szent Szellem közreműködésével történt. A gyülekezetet eklézsiának, egyháznak nevezték. Az Úr a Mt 16,18-ban azt mondta: „én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat “, nem pedig „építem az egyházamat”.
Pál az 1Kor 12,13-ban ezt írja: Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk… A gyülekezet egy test, amelybe belekeresztel bennünket a Szent Szellem. Az Apcsel 1,5-ben azt olvassuk:…megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szent Szellemmel kereszteltettek meg. Más szavakkal: A Szent Szellemmel való megkereszteltetés akkor még nem történt meg, azaz a gyülekezet még nem jött létre. Majd csak az ApCsel 2. részében olvasunk a Szent Szellem kitöltetéséről. Erre utal az ApCsel 1,5, ha pedig még valakinek lenne kérdése ehhez, olvassa el az ApCsel 11,15-17-et, ahol Péter elmagyarázza, mi történt Kornéliusz házában: Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentszellem, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentszellemel fogtok megkereszteltetni.
Az ApCsel 2 tehát az új test, a gyülekezet születési dokumentuma, a gyülekezet pedig különleges kapcsolatban áll az Úrral. Pál ezt „új embernek” nevezi, amely Krisztus Teste által kerül kapcsolatba Istennel, nem pedig a mózesi törvény által.
A harmadik dolog: Most már új életrendvonatkozik az emberre. Az az élet, amelyet Isten elismer, az Krisztus élete. Minden hívő, akiben a Szent Szellem lakozik, egyesült Krisztussal és így Krisztus a mi életünk.
Isten mindent átfogó üdvtervében ez az első alkalom, hogy a Szent Szellem álandó lakozást vesz emberekben. Sok keresztény nem érzékeli, hogy ez valami új dolog! Az Ószövetségben is munkálkodott a Szent Szellem egyes emberekben, de csak egy meghatározott ideig és egy bizonyos feladat erejéig. Most a Szent Szellem a gyülekezetben egyetemesen működik.
Emlékezzünk arra, mit mondott János a Jn 7,37-39-ben: Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg. A Szent Szellemet addig nem kaphatták meg véglegesen a hívők, amíg Jézus meg nem dicsőült. Az Úr Jézus feltámadt és felment a mennybe, megkapta a Szent Szellemet az Atyától, és pünkösdkor kiárasztotta azt a tanítványaira. A Szent Szellem most folyamatosan benne lakik minden hívő keresztényben.
Mit jelent számunkra személyesen, ha tudatosítjuk magunkban, hogy mindannyiunkban, akik hiszünk, benne lakik a Szent Szellem? Elmondhatjuk-e, hogy valódi kapcsolatban vagyunk Jézus Krisztussal, akkor is, ha nem érezzük ezt különösebben, sem különleges jelét nem tapasztaljuk ennek a kapcsolatnak a Szent Szellem által? Sokan azt gondolják, hogy attól, hogy evangéliumi gyülekezetbe járnak, evangéliumról szóló prédikációkat hallgatnak, és az igehirdető azt mondta: „Ez az igazság”, akkor már övék is az igazság. Tudnunk kell azonban, hogy a Szent Szellem szolgálatának nincs vége, folyamatosan működik, és még sok a meghódítandó területe!
Ha a mi gyülekezetünket nézem, azt gondolom, sok hiányosságunk van, ha pedig magamra tekintek, tudom, hogy nem az vagyok, akinek lennem kellene. Ha az Úr elérte volna velem a célját, akkor már hazahívott volna. Kérem Istent, hogy formáljon olyanná, amilyennek látni szeretne. Egy keresztény ember életében különböző lépcsőfokok vannak. Megtérünk, nagy vonalakban megértjük, mik Isten céljai a történelemben, felfogjuk Isten szuverén kegyelmét, de ez nem a végállomás! Meg kell Ismernünk az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet.
Amikor az ApCsel első fejezetét olvassuk, ámulnunk kell azon, mit végzett el Isten a Szent Szellem által, és azokon az embereken keresztül, akiket ő vezetett. Nem lehet, hogy mi is több dolgot tudnánk megtapasztalni, ha nem a visszafogottság, a letargia vagy a közönyösség uralná az életünket? Nem lehet, hogy bűnbánatot kell tartanunk ezen a területen, azért, hogy Isten az ő Szent Szellemén keresztül más szolgálatokban is felhasználhasson bennünket? Még igen sok terület van, amelyet el kell foglalnunk!
Még meg kell magyarázni azt a fogalmat, hogy mit jelent „Szent Szellemmel betöltve lenni“. Ez a kifejezés többször előfordul az ApCsel-ben. Szent Szellemmel betöltve lenni elsősorban azt jelenti, hogy valaki erőt kap. A hívőknek Szellemben kell járniuk. Helytelen és veszélyes dolog a „Szellemmel betöltve lenni” állapotról azt hangsúlyozni, hogy az normális, hétköznapi megtapasztalás. Ha elejétől végéig elolvassuk a Bibliát, akkor azt látjuk, hogy a „Szent Szellemmel való betöltekezés” mindig egy bizonyos feladatra vonatkozik, amelyhez Istenkülönleges erővel, Szent Szellemmel ruház fel valakit.
Amikor Pál apostol a „Szellemben járni” kifejezést használja, az nem azt a benyomást kelti, hogy az adott igehelyen egy egyszeri, különleges eseményről van szó. Amikor pedig valaki „Szent Szellemmel van betöltekezve”, akkor nem kell, hogy látomása legyen vagy a földön fetrengjen stb. „Szent Szellemmel betöltve lenni” azt jelenti, hogy az illetőt a Szent Szellem uralja, vezeti.
Itt még az áll, hogy megteltek Szentszellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Ezek érthető nyelvek voltak. Olyan szavakat beszéltek, amelyek az Úrral való közösségüket bizonyították.
…különféle nyelveken kezdtek beszélni. A görög szöveg itt a dialektos szót használja, éppúgy, mint a 8. és a 11. versben. Minden alkalommal, amikor az ApCsel ezt a kifejezést használja, érthető emberi nyelvről, nem pedig halandzsáról van szó. Ha kételyeid vannak, nézz utána otthon egy konkordanciában. A tanítványok ezzel azt demonstrálták, mit fog majd tenni Isten Izraellel. Idegen nyelveken fog népéhez szólni, ők pedig még akkor sem fognak Isten szavára hallgatni.
Néhányan úgy gondolják, hogy pünkösd a bábeli események ellenpólusa, ahol Isten összezavarta az emberek nyelvét, akik elkezdtek más nyelveken beszélni. Sokan pedig annak a jeleként tekintenek pünkösdre, hogy a Szent Szellem működése által újra helyreáll majd a nemzetek egysége. Ez így nincs benne a szövegben, de egyet tudunk: Lukács azt akarja megértetni velünk, hogy az ApCsel 1,8-ban kapott megbízatást a Szent Szellem erejével fogják végrehajtani a tanítványok: Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
Ha az Úrnak erre a megbízására gondolok, teherként nehezedik rám, és rossz a lelkiismeretem. Tényleg tanúk vagyunk, valóban kihasználunk minden alkalmat, hogy embereket nyerjünk meg az Úrnak? Vagy meghunyászkodunk, gátlásosak vagyunk, hallgatásba burkolózunk? Számolunk a Szent Szellemmel és az ő erejével? Nem kell senkit sem „megtérítenem”, de tanúságtevőnek, evangélistának kell lennem.
Nem gondolom jó dolognak, ha egy igehirdető vagy egy testvér ostorozza a gyülekezetet, vagy bűntudatot kelt az emberekben. A mi gyülekeztünk csodálatos szolgálatot végez az evangélium hirdetése terén. A prédikációkat feltesszük az internetre, és imádkozunk azért, hogy a hirdetett ige utat találjon az emberek szívéhez.
Isten igéje mindig ámulatba ejti, zavarba hozza vagy kritikára készteti az embereket. Pál csodálkozott István igeismeretén, hogy hogyan teljesedett be az Ószövetség Krisztusban. Pál zavarba jött, de megtért.
A Biblia leírja, hogy a Szent Szellem működésére adott válaszunk, reakciónk 3 féle lehet. Előfordulhat, hogy a hívő megszomorítja a Szent Szellemet (Ef 4,30). Akkor követjük el ezt, ha nem akarunk a szavára hallgatni. – Ha egy gyülekezet olyanokat hív el az ige hirdetésére, akik nem rendelkeznek a Szent Szellem ajándékával, akkor ezzel kioltja a Szent Szellemet (1 Thessz 5,19). – Amikor az ige a nem hívőkhöz szól, akkor merül fel az „ellenszegülés” fogalma. Amikor István a nagy védőbeszédét mondja, ez hangzik el: „mindig ellene szegültök a Szentszellemnek “.
Ha olvasod ezt az üzenetet, és még nem adtad át az életedet Jézusnak, akkor tedd meg most. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy meghirdesse a világbékét, hanem hogy megbocsássa a bűnöket. Érted és értem halt meg, magára vettea bűneidet, az azokért járó büntetést. A vérét ontotta, hogy békességünk legyen Istennel és örök életünk legyen. Ha ma elmondod Istennek: „Köszönöm az Úr Jézust, az ő engesztelő halálát a golgotai kereszten. Bűnös vagyok és elfogadom a kezedből a megbocsátás ingyenes ajándékát. Mostantól fogva mindörökké beléd vetem a bizalmamat.” – akkor megmenekülsz, üdvösséget kapsz és örök életed lesz.
Ha már Jézus tanítványa vagy, sohase felejtsd el, hogy a jó hír tanúságtevői és hirdetői vagyunk. Ámen.