Korábbi tanulmányaink, a teremtés, a bűneset, illetve Genezis könyvének sorai fontosak, hogy megértsük társadalmunk mai helyzetét. Gyakran ijesztő, ha belegondolunk mai történelmi helyzetünkbe. Sztálin lánya, Szvetlana Aliueva mondta egyszer: „Az emberi természet uralkodik a világban, nem kormányok vagy politikai rendszerek.” Ezt jó megjegyezni! Persze tudnunk kellene, hogy nem az emberi természet uralkodik, hanem végső soron Isten tartja kezében a gyeplőt. Mégis ijesztő, hogy bukott emberek sorsunkat kezükben tartják. Szvetlanának jó példa volt az apja.Sorozatunk harmadik részében foglalkoztunk Istennek Ábrámmal kötött szövetségével. Ábrám hit által igazult meg, ezen volt a hangsúly. Isten előtt csak kegyelemből lehet megállni.
Most egy nagy lépést teszünk Isten üdvtervében. A következő nagy esemény az ótestamentumban a mózesi törvény. A bibliaolvasó ember tudja, hogy József halála és az egyiptomi fogságból való kivonulás között háromszáz év telt el, amint azt az Exodus első fejezeteiből tudjuk. Az ígéretek, melyeket Isten korábban Ábrámnak adott, még mindig érvényben voltak. Ezt olvassuk az Exod. 2,23-25-ben: „Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.”
Isten alapvető ígéretei, melyeket Ábrámnak tett a Genezis 15. fejezetében, egy feltétel nélküli szövetség ígéretei voltak. Nem kell csodálkoznunk, hogy Isten sok száz év után ezekre az ígéretekre emlékeztet. Most az Exod. 3-ban Isten mint Jahve mutatkozik be Mózesnek. Nem ez az első alkalom, hogy ezzel a szóval találkozunk, de itt Isten különös módon nyilatkoztatja ki magát. Az Exod. 3,13-15-ben, amikor Isten megjelenik az égő csipkebokorban Mózesnek, ezt olvassuk: „De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. (echje eser echje) Majd azt mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: A Vagyok (echje) küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izrael fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!” Elgondolkoztató, hogy Isten magáról mint „vagyok, aki vagyok” beszél, illetve „Ábrahám, Izsák és Jákób” Istenének nevezi magát. Ez utóbbi megnevezés a relatív kifejezése, neve a szövetség Istenének. Én vagyok az Isten, aki Ábrámmal szövetséget kötöttem. Az előző elnevezés pedig egy kijelentés arra nézve, hogy „engem nem lehet meghatározni”. Ha engem meg lehetne határozni, akkor ez beszűkítene egy definíció határai közé, amivel engem leírnátok. Egyrészt, nem vagyok meghatározható, másrészt azonban képes vagyok veletek kapcsolatba lépni, amit az ígéretek által meg is tettem.
Képzeljük csak el, hogy az Ábrámmal kötött szövetség többször megismételt és megerősített ígéretei, melyekről az Exodus első fejezeteiben olvasunk, és a Messiás, Ábrám magvának megjelenése között 1500 év telt el. Meg kell kérdeznünk, miért kellett, hogy 1500 év elteljen a „mag”, a Messiás megjelenéséig? Miért ilyen sok idő? Istennek biztosan jó oka volt erre. Feltételeznünk kell, hogy a 15 évszázad alatt meg kellett, hogy érlelődjön a Messiásra való várakozás, és Isten ez alatt az idő alatt valamit közölni akart magáról.
A Gal. 3,19-ben Pál apostol a hit által való megigazulásról beszél, s felteszi a kérdést: „Mi tehát a törvény?” Rögtön meg is válaszolja: „A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.” Aztán A Gal. 3,24-ben továbbvezeti a gondolatmenetet: „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.” Úgy tűnik, sokáig kellett iskolába járniuk, amíg megtanulták, hogy bűnösök és megváltóra van szükségük. Ez fényt vet az ember bűnös természetére.
A mózesi törvény ezért adatott. Ajándék volt, hogy meglássuk bűnös voltunkat. Nincs másnak nagyobb jelentősége az életben, mint annak a felismerésnek, hogy bűnös vagyok és Isten ítélete alatt állok. Ez egy nagy adomány! Ez Isten ajándéka a Szent Szellem munkálkodása által.
Három dologgal szeretnék a következőkben foglalkozni:
- a tóra szövetségének előkészítésével (Exod. 19.),
- a tóraszövetség vizsgálatával,
- e szövetség teológiai és történelmi hátterének megvilágításával.
(1) A tóraszövetség előkészítése
Eljött az ideje annak, hogy Isten magát, mint Jahvét, a végtelen, örök Istent kijelentse, és emlékeztesse a népet az Ábrámmal kötött szövetségre. Ha egy pillanatra elgondolkozunk, fel fogunk fedezni valamit, ami a Biblia olvasásánál nagy jelentőséggel bír.
Világos lesz, hogy a mózesi, sínai szövetség, vagy tóraszövetség egy lépést jelent az ábrámi szövetség beteljesedése felé. Más szóval, ha az isteni szövetségeket rangsorolni akarnánk, akkor az Ábrámmal kötött feltétel nélküli szövetség az örök szövetség! A mózesi szövetség egy időleges, átmeneti szövetség. Ez csak megerősítése az ábrámi szövetségnek, annak kiteljesedése felé tartva. A mózesi szövetség a törvény alárendelt, átmeneti szakaszának a kezdetét jelzi. A Gal. 3,15-17-ben Pál nézetét közli velünk: „Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: >és az ő utódainak<, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: >és a te utódodnak<, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet.” Más szóval, a mózesi szövetség nem teszi az ábrámi szövetséget érvénytelenné. Ha az örökség a törvény révén valósulna meg, akkor nincs többé ígéret. Ha az ígéretek áldása cselekedeteink által lenne a miénk, akkor nem mondhatnánk, hogy a szövetség az ígéretek szövetsége. Márpedig a Biblia tanítja, hogy az Ábrámmal kötött szövetség az ígéretek szövetsége. Mit mond Pál a Gal. 3,18-ban? „Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.” Az örökség nem a törvény révén adatik, hanem az ígéretek által, kegyelemből, hit által.
A mózesi szövetség egy korszakot képvisel a Sínai-hegytől a golgotai keresztig. A tíz parancsolat, a mózesi törvények a törvény korszakát jelentik, mely a golgotai keresztig tartott. Ezért olvassuk, hogy amikor az Úr Jézus a kereszten meghalt, a kárpit felülről lefelé kettéhasadt. Isten maga vetett véget a törvény korszakának. A mózesi szövetség tehát az ábrámi szövetség alá van rendelve. A mózesi szövetség időleges, az ábrámi szövetség viszont örök.
Az előfeltételekről az Exod. 19,1-6-ban olvasunk: „A harmadik hónapban, azután hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izrael a heggyel szemben. Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákob házához, és ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izrael fiainak.”
„Láttátok”! Izraelt mint megváltott népet szólítja meg Isten! Vér és Isten hatalmas keze által menekültek meg Egyiptom földjéről, így a törvényt nem lehetett a megváltás eszközének tekinteni. A megváltás mindig kegyelmen alapul, amint ezt Isten Izraelnek kijelentette: Láttátok! „Hordoztalak benneteket sasszárnyakon”. A sas a legmagasabbra repülő madár. Fiókáit a szárnyain hordozza. Evvel védi a kicsinyeit az alulról lőtt nyilak ellen. Így védte Isten Izraelt felhő- és tűzoszlop által. „Láttátok megváltott népem”.
Az Exod. 19,5-ben azt mondja Isten: „Ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül.” Látni lehet ebből, hogy az áldásokban való részesülés, melyet Isten megígért, az engedelmesség feltételéhez volt kötve. A mózesi törvény iránti engedelmesség a beteljesült ígéretek örömének feltételét, az örömökhöz való hozzászoktatást jelentette. Ha a Deuteronomium (5.Mózes) 5. és 7. fejezetét elolvassuk, akkor látni fogjuk, hogy ez volt a törvény célja. A törvény nem azért volt, hogy életet adjon.
Isten ezt is mondja: „Ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül.” Más szóval: Izrael kiválasztása általános célt szolgál, és meghatározott kerete van. Izrael egy kiválasztott nép. Miért éppen Izrael? Isten szuverén (teljhatalmú), de kitárta az ajtót más népek előtt is, hogy részesei lehessenek az Ábrahámnak és Dávidnak ígért áldásoknak. Isten, amikor az ígéreteket adta, kijelentette: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Gen. 12,3). Ábrám magvában, Krisztusban. A népekből származó hívők, be lettek fogadva Isten családjába. Pál ezt a Róm. 11-ben világosan fejezi ki. Nem kell tehát Isten szuverenitását kétségbe vonni, inkább örülnünk kell ennek.
Ugyanez az elv alkalmazható a személyes üdvösségünkkel, megmentetésünkkel kapcsolatban. Isten csodálatos kegyelme által lehajolt hozzám és elhívott engem. Aki voltam, aki vagyok és akivé leszek, kegyelemből van. Csak leborulni tudok és megköszönhetem szuverén kegyelmét, amivel megragadott engem.
„Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izrael fiainak.” Nekik mint papoknak különös bejárásuk lehet Istennél. Mózes ezzel egyetértett és azt olvassuk: „Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott” (Exod. 19,7-8). Nem szabad elfelejtenünk, hogy mielőtt a törvény érvénybe lépett, csak egy javaslat volt. Az ígéret megelőzte a törvényt, Izrael válasza jó volt és Isten meg is volt elégedve azzal. Sajnos azonban Izrael nem ismerte eléggé Isten szentségét és nem ismerték saját magukat sem. Isten ezt tudomásul vette, mert azt olvassuk a 9. versben: „Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak”. Amikor aztán megadatott a törvény, azt olvassuk a 17. versben: „Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki.” Tudjuk, hogy a nép félt, mert nem fogták fel Isten szentségének nagyságát.
Péter tökéletes példa erre. Az Úr azt mondta Péternek: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” Mennyire nem ismerte Péter saját magát! Az Úr azonban azt mondta: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem” (Luk. 22,31-33).
(2)Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a szövetséget!
A törvény Izraelnek adatott mint útmutató, az ábrámi szövetség keretén belül. A törvényt ugyan csak Izrael kapta, de később Pál apostol beszél arról, hogyan alkalmazható ez ránk. Exod. 34,27: „Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!” A Zsolt. 147,19-20-ban Isten ezt még közvetlenebbül fejezi ki: „Kijelentette igéjét Jákobnak, rendelkezését és törvényeit Izraelnek. Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit.” A törvény tehát csak Izraelé.
A mózesi törvény struktúrája, felépítése
A törvény a következő részekből áll:
- az erkölcsi törvény, a tíz parancsolat,
- a polgári és szociális törvény, mely Izrael mindennapi életét szabályozta, és
- a ceremoniális, szertartási törvény, mely a nép vallásos életét szabályozta, a papságot, az áldozatokat, a levitákat stb.
Így lehet a törvényt felosztani. Az Exod. 20-ban találjuk az erkölcsi törvényt, a tíz parancsolatot, az Exod. 21-23. fejezeteiben a polgári és szociális törvényeket, és végül a 25. fejezettől a könyv végéig a rituális, vallási törvényeket. Nem szabad elfelejteni, hogy a törvény azért adatott, hogy Izrael élvezhesse az ábrámi szövetség ígéreteit. A törvény sose azért adatott, hogy üdvösséget hozzon az embereknek.
Csak hipotézisként, feltételezésként lehetne elfogadni, hogy a törvény képes megmenteni. Pl. a Luk. 10,25-28-ban egy jogász odalépett az Úr Jézus elé és azt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Érdekes, hogy ez a jogász Jézushoz jött azzal a várakozással, hogy az Úr egy nagy cselekedetre fog utalni, aminek végrehajtása által üdvösségre jut. Nem lehet tudni, hogy milyen nagy és különös tettre gondolt ennél a kérdésnél. Mi volt az Úr válasza? Tartsd be a törvényt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Ez a törvény summája! Ahelyett, hogy valami óriási tettet akarnál végrehajtani, maradj a törvény betartásánál. A jelen időt használja itt az Úr. Folytasd a törvény betartását. Ha én lettem volna az a jogász, és Jézus előtt állva hallottam volna a választ a szájából, arra gondoltam volna: be kell tartanom a teljes törvényt és akkor élni fogok. De mi lesz azokkal az évekkel, melyek azelőtt voltak, mielőtt elkezdtem volna betartani a törvényt? Vétkeztem, tehát nincs reménységem. Még ha mostantól fogva tényleg betartanék minden törvényt, akkor is el volnék veszve. Isten mind a múltra, mind a jövőre vonatkozólag tökéletességet követel. A törvény nem tud senkit se megmenteni.
H. I.Ironside sokáig volt a testvérgyülekezetek tanítója, tanár a Dallas Theological Seminary-ban, később pedig a Moody Memorial Church prédikátora Chicagóban. Misszionárius is volt az indiánok között, illetve az Üdvhadsereg utcai igehirdetője. Egyik könyvében beszámolt egy kis falusi gyülekezet vasárnapi iskolájában szerzett élményéről. Megkérték, hogy üljön be, mint hallgató a vasárnapi iskolába. A vasárnapi iskolai tanító megkérdezte a gyerekeket: „Hogyan üdvözültek az emberek, mielőtt az Úr Jézus eljött?” Egy gyerek válaszolt: „A törvény betartása által.” „Helyes” – mondta a tanító. Dr. Ironside nem akarta az órát megszakítani, de nem tudta magát türtőztetni és felnyújtotta a kezét. „Bocsánat, nem azt mondta éppen, hogy az emberek a törvény betartása által üdvözültek?” „Igen – mondta a tanító – ez volt Krisztus előtt az egyetlen út”. Ironside megkérdezte: „És mi van ezzel az igével a Gal. 3,21-ben: „Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás.” A tanító ezt felelte: „Igen, erre nem is gondoltam”. Aztán megkérdezte az osztályt megint: „Van valami más elképzelésetek?” Egy kislány így válaszolt: „A véres áldozatok árán”. „Ez valóban helyes válasznak hangzik. Mit gondol Dr. Ironside?” – kérdezett vissza a tanító. „A válasz helyes lenne, ha nem lenne megírva: >Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el<” (Zsid.10,4) – válaszolt Ironside. „Persze, ez igaz” – mondta a tanító – „de mit javasolna, hol van a megoldás? Hogyan igazultak meg az emberek, hogyan menekültek meg, mielőtt Krisztus eljött?” Ironside így válaszolt: „Éppen úgy, mint Ábrahám: >Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.<” (Ján. 8,56). Ők hittel Ábrahám magvára pillantottak, akire vártak. Ha bűnbánatot tartottak, akkor Isten világosságot adott nekik és megmenttettek ugyanazon áldozat által, melyen keresztül mi is megmentetünk. Ők a jövendő megváltó, mi a feltámadott megváltó által üdvözülünk.
Szeretném, ha ez világos lenne: mi nem vagyunk a mózesi törvény alatt, hogy azáltal üdvözülhetnénk. Felelősek vagyunk azonban a Szent Szellem vezetése alatt azt az igazságosságot megvalósítani életünkben, mely a törvénynek megfelel!
A Webster szótárban ez áll: „Egy törvény büntetés nélkül csak jó tanács.” Ha magunkat a törvény alá helyezzük, akkor egyidejűleg a szankcióknak is alávetjük magunkat, melyek a törvény áthágását követik. A törvény nem csak a tíz parancsolatot tartalmazza, hanem a büntetést is, amelyet az egész törvény megszegése maga után von.
Nem mindig értjük meg, hogy a törvény egy egységet képez. Ez nagyon fontos. Pál apostol nem különbözteti meg az újtestamentumban az erkölcsi, polgári és ceremoniális törvényt. Sem az ó- sem az újtestamentum nem tesz különbséget ezen törvények között. Sehol sincs megírva, hogy az egyik törvény alatt állunk és a másik törvénytől szabadok vagyunk. Pál apostol írásaiban a törvény egységet alkot. Ha valaki magát a törvény alá helyezi, akkor az egész törvény vonatkozik rá. A Gal. 5,3-ban a körülmetéléssel kapcsolatban ez áll: „De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.” A Jak. 2,10. tartalma azonos azzal, amit Pál írt: „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.”
Mi a mózesi törvény szoteriológiai (a megváltás tana) alapelvének lényege? A törvény parancsot, kötelességet és következményeket tartalmaz. A törvény a cselekedetek által való megigazulás szövetsége, mondja az apostol: „A törvény pedig nem hitből van, hanem >aki cselekszi, az fog élni általa<” (Gal. 3,12). „A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás” (Gal. 3,21). „Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg” (Gal. 2,21). Isten óriási hibát követett volna el!
(3) Néhány megjegyzés Isten történelmi és teológiai szándékáról a törvénnyel kapcsolatban
A Gal. 3,19-ben ezt találjuk: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól.” Amint a „mag” itt volt, a törvény felesleges lett. Más szóval, a törvénynek alárendelt, átmeneti szerepe volt, amíg a „mag” el nem jött. Ahogy Pál apostol a Róm. 5,20-ban mondja: „A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek”. A törvény korszaka egy betoldás Isten üdvtervébe.
Lewis Perry Chafer, a diszpenzacionalizmus (korszakos tanítás) képviselője, Darby és Scofield mellett, a Dallas Theological Seminary alapítója és tanára, kimagasló keresztyén tanító volt. Amit azonban a gyülekezet lényegéről és természetéről tartott, az nem fogadható el. Úgy gondolta, hogy a gyülekezet betoldás Isten üdvtervébe. Saját bevallása szerint, sokáig keresett egy szót, mely kifejezhetné a gyülekezet helyét Isten üdvtervében. A gyülekezetnek nincs történelmi elődje és az elragadtatás után nem lesz történelme a földön. A gyülekezet korszaka – véleménye szerint – egy szünet, egy megszakítás Isten üdvtervében, melynek nincs se előzménye, se folytatása, és teljesen összefüggés nélkül áll a történelemben. „Végül” – mondta Chafer – „találtam egy kifejezést, mely ezt a gondolatot tükrözi:>intercollage<, >betoldás<”. Ez összehasonlítható a mozi szünetének hirdetéseivel. Ezeknek nincs kapcsolatuk a szünet előtt és után vetített filmmel. Csupán a programba való betoldások.
Ha elgondolkozunk a Gal. 3. felett, akkor fel fogjuk fedezni, hogy a gyülekezet és a neki tett ígéretek nem „betoldások”. Mi Pál apostol szerint a „betoldás”? Nem a gyülekezet, hanem a törvény korszaka. Az a korszak a „betoldás”, mely a Sínai-hegytől a golgotai keresztig tartott.
Mi Isten szoteriológiai, üdvtörténeti szándéka és célja a törvénnyel? Miért adta Isten a törvényt? Azért, hogy felismerjük, mi a bűn. Erről beszél a Gal. 3,19: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott.” A törvény egyrészt fékezi a bűnt, másrészt felélénkíti a bűnt azáltal, hogy annak tudatára ébreszt. Ezáltal növekszik a bűn. A Róm. 7,8-9. és 5,20-21. aláhúzzák ezt a tényt. Isten azért adta a törvényt, hogy Izrael megismerje saját jellemét és természetét, a bűneset következményét. 1500 év alatt Izraelnek meg kellett volna tanulnia a leckét, melyet valamennyiünknek meg kell tanulni.
Hogy mi a törvény szerepe, azt egy képpel lehet illusztrálni. Van egy pohár víz, poshadt, szennyezett, fertőzött. Hónapokig áll egy polcon a konyhában. A piszok leülepedik a pohár fenekére. A víz most tisztának látszik, de ha felkavarjuk, zavaros lesz, bűzleni fog. Felelőssé tehetjük a kanalat, mely a vizet felkavarta? A szenny benne volt a vízben, a kanál csak eszköz volt, mely a szennyeződést láthatóvá tette. Isten a törvény által teszi számunkra láthatóvá, hogy mi van a szívünkben. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Hogyan viszonyul életed ehhez a törvényhez?
Másodszor, a törvény azért is adatott, hogy Izrael mindennapi életét szabályozza. Az Exodus 21-23. fejezete írja le ezt.
A törvénynek olyan szerepe is volt, hogy a népet felkészítse a Messiás eljövetelére. A törvény nem csak a bűneinkről oktat ki. Ha csak ezt tenné, az borzasztó lenne. Pál apostol így kiáltott fel, amikor a törvény felett elgondolkozott: „Ó, én nyomorult ember”. Szerencsénk, hogy az Exodus utolsó fejezetei beszélnek a szent sátorról, az áldozatokról stb., melyek a szertartási törvényeket foglalják össze. A Leviticus (3.Mózes) könyvében áll mindaz, amivel Isten Izraelt elő akarta készíteni az eljövendő Messiás befogadására, aki a kereszten meghozott áldozatával lehetővé tette a bűnök bocsánatát. A Zsid. 10. utal a törvény azon szerepére, miszerint az felkészíti a népet a Messiás eljövetelére.
Dr. Ironside egyszer egy érdekes történetről számolt be. Fiatal korában Salt Lake City-ben hirdette az igét az utcasarkon egy hóviharban. Hallgatói fedett helyen álltak, ő maga kint a hóesésben. Egy este 300 mormon hallgatta őt. Egy idősebb férfi odalépett hozzá és azt kérdezte: „Szabad önnek egy kérdést feltenni?” Ironside: „Persze, hogy szabad.” A férfi azt mondta: „Én az utolsó napok szentjeinek gyülekezetében (a Mormon Egyház) vagyok presbiter. Ön azt mondta, hogy üdvözülni lehet kegyelemből, emberi cselekedetek nélkül. Evvel én nem értek egyet, de mutasson nekem egy helyet a Bibliában, ahol az áll, hogy valaki üdvösségre juthat kegyelemből, cselekedetek nélkül”. Ironside felütötte a Róm. 4,4-5-öt és felolvasta neki: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.” Aztán felolvasta az Ef. 2,8-9-et: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék”. Az idős férfi így szólt: „Láthatnám? Az én Bibliámban nem ez áll.” Ironside megkérdezte tőle: „Milyen Bibliája van?” A férfi azt felelte: „Már számtalanszor elolvastam a Bibliát, de ezt sohase találtam benne.” Ironside: „Menjen haza és keresse meg ezeket a helyeket. Az én angol fordításom az Authorised Version és a magáé?” „Az enyém a King James Version” – mondta a férfi. „Hiszen ez ugyanaz” – válaszolta Ironside. „Ha ez így van,” – mondta az idős úr – „akkor inkább Mormon könyvét olvasom minden nap” – azzal nagy szitkozódások és káromkodások közepette távozott. Ironside ezekkel a szavakkal fordult hallgatóihoz: „Ez egy gyakorlati példa arra, ami az ige hirdetésekor történni szokott. Itt volt közöttünk az utolsó napok szentjeinek egyik presbitere, aki azt állította, hogy cselekedetei által üdvözülhet. Láthattuk és hallhattuk cselekedeteit, szitkozódás és káromkodás volt. Én önökhöz fordulok mint Jézus Krisztus gyülekezetének, az első napok szentjeinek tanítványa, és hirdetem önöknek, hogy engem cselekedetek nélkül mentett meg Isten, és bátorítani szeretném önöket, hogy béreljenek egy nyomozót, aki megfigyeli életem minden lépését, és ha valami szentségtelen dolgot mondok vagy cselekszem, akkor azt hirdethetik a háztetőkről”.
Szeretnék még valamit mondani az újtestamentumi hívők törvényhez való viszonyáról. Az eddigiekből világos lehet, hogy nem vagyunk a törvény alatt. Ez Izraelnek adatott. Arra a korszakra vonatkozott, mely a Sínai-hegy és a golgotai kereszt között volt. A törvény nem a miénk. Ez azt jelenti, hogy a mózesi törvényre nem kell tekintettel lennünk? Nem. A mózesi törvény Isten természetének a leírása, Isten jellemének a tükre. A tíz parancsolat tükrözi Isten tökéletes szentségét és igazságát.
Pál apostol mondja, hogy Isten váltságműve folytán, a Szent Szellem bennünk lakozik és felelősek vagyunk Szellemben járni. Egyes angol és német fordítások a Gal. 5,25-öt: „Ha a Szellem által élünk, akkor járjunk is a Szellem által” így adják vissza: „Ha a Szellem alatt vagyunk, akkor egy magasabb síkon vagyunk”. A fordító így értelmezte ezt a verset. Meg vagyok győződve arról, hogy nem lehet és nem szabad újjászületett keresztyéneket a törvényre vagy a Szellemre vonatkozólag osztályozni, aszerint, hogy milyen síkon állnak! Ellenben szabad azt mondani, amit Pál apostol a Róm. 8,1-4-ben világosan kimond, hogy az ember, aki Szellemben jár, meghozza az igazságnak azon gyümölcseit, melyek a törvényben vannak leírva. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.” Ha valaki azt állítja, hogy nincs többé a törvény alatt, és ezalatt azt érti, hogy úgy élhet, ahogy akar, akkor ez a magatartás ellentmond az újszövetség szellemének. Az az ember, aki Szellemben jár, megtermi a törvény követeléseinek igaz gyümölcseit. Az 1.Kor. 9,21. azt is mondja „…hanem Krisztus törvénye szerint (alatt) élek”. Nem szabad tehát egy ellentétet, antinómiát teremteni azok között, akik nem a törvény alatt élnek, és azok között, akik Szellemben járnak.
MacLane mondta: három lehetőség van arra, ahogy a keresztyén embert egy teológiai rendszerben a törvény alá lehet helyezni:
- a tiszta júdaizmus, amelyben a hívő ember teljesen a törvény alá van helyezve, az áthágás minden büntetését beleértve. Ezt hirdetik a teonómia tanítói és gyakran evangéliumi gyülekezetek is,
- a hívő az erkölcsi törvény alatt van, minden büntetést beleértve. Ezt nevezzük erkölcsi törvényeskedésnek.,
- lehetne egy harmadik rendszert teremteni, amelyben a hívő ember az erkölcsi törvény alatt áll a velejáró büntetések nélkül. Ezt egy lanyha, gyenge törvényeskedésnek nevezhetnénk.
Pál apostol egyértelmű szavakat használ: „Ti nem vagytok a törvény alatt.” Azonban nem hagy kétséget afelől, hogy felelősek vagyunk a keresztyén életében lakozó Szent Szellem szolgálatáért. Akikben a Szentháromság harmadik személye lakik, azoknak nem szabad a törvény jogos követelményeit megsérteni.
Egy kivételt kell tennünk: ez a szombat törvénye. Az újtestamentumban az apostol azt mondja: „senki el ne ítéljen titeket … a szombat miatt” (Kol. 2,16). A szombat törvénye nem kötelező, de a törvény többi része érvényes.
Izrael 1500 évig élt a törvény alatt. A sorozat következő részében a Messiásra vonatkozó ígéretekkel és ezek Jézus Krisztusban való beteljesedésével fogunk foglalkozni.