Az író az imént fejezte be a Zsid 11-ben a hithősök galériáját és most egy figyelmeztetéssel kezd.
Zsid 12, 1-3 „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.”
A biblia sok képet használ ahhoz, hogy a keresztyén ember életét leírja. Pl. a harc képe. A 2Tim 2, 3-ban azt írja Pál: „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.”A Biblia a birkózás képét is felhasználja. Az Ef 6, 12-ben így ír Pál: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” Az 1Kor 9, 26-ban a Biblia a keresztyén ember életét egy bokszmérkőzéssel hasonlítja össze. „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem levegőbe vág.” Hol állunk mi ebben a versenyben? Hány játszmát nyertél meg és hányat veszítettél el? – A Biblia a keresztyén ember életét rabszolgamunkának tekinti. A Gal 6, 17-ben így ír Pál: „Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen!” És röviddel ezután a Róm 1,1-ben ezt írja: „Pál, Krisztus Jézus szolgája.” A keresztyénélet rabszolgaélet. Az Ő rabszolgái vagyunk? Vagy megszöktünk?– A Biblia a keresztyén életet egy mezőgazdasági folyamattal is összehasonlítja. Ebben a folyamatban a keresztyén ember farmer, gazdálkodó. A 2Tim 2, 6-ban azt írja az apostol: „A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.” – Egy apa-fiú kapcsolat képét is felhasználja a Biblia. Gyerekek, fiak vagyunk. – A legérdekesebb képek egyike a házasság képe. A Róm 7, 4-ben alkalmazza Pál ezt a képet. „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” Jézus Krisztussal házasságot kötöttünk. Ő a férjünk, mi vagyunk a felesége. Alárendeltjei kell, hogy legyünk.
A Zsidókhoz írt levél írója előnyben részesíti a keresztyén ember életére a versenyfutás konceptusát. A Zsid 12, 1-ben azt mondja: „Ezért állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” Ismert számunkra a futás és a dzsoggolás. A magazinok dicsérnek mindenféle diétát, hogy jobban tudjunk futni: Protein-diéta, vitamin-kiegészítők, kukoricaolaj-diéta, stb. Állandóan figyeljük a súlyúnkat. A súly-megőrzőket és diétájukat. A piac tele van ajánlatokkal és eszközökkel, hogyan éljen egészségesen az ember. Gombamódra szaporodnak a fitness-stúdiók. A kezelések eredményét azonban csak ritkán közlik a cikkek.
A keresztyén élet egy versenyfutás, mondja írónk. Minden újjászületett embernek futnia kell, mert mihelyt Jézus Krisztusban hiszünk, azonnal bejegyeztetünk a versenyfutók listájára. Futnod kell. Az újjászületés a startvonalhoz állít minket. Hogy a versenyben részt tudjunk venni, újjászületettnek kell lennünk. Keresztyén kell, hogy légy. Az valami nagyon egyszerű dolog: Ha Isten a szívedben munkálkodik és üdvbizonyosságot szeretnél és észreveszed, hogy valami hiányzik az életedből, és a Szentírás olvasásakor a figyelmed Jézus Krisztusra és az ő keresztjére irányul, észre fogod venni, hogy Krisztus váltságműve, áldozata a kereszten a bűneidet megfizette és örök életet ajándékozott neked. Ez egy kegyelmi ajándék azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban. Ez nem függ attól, ki melyik egyházhoz tartozik, nem függ a szentségektől vagy jó cselekedetektől, képzettségtől vagy kultúrától. A személyes bizalomtól függ, attól, hogy rábízzuk magunkat arra, aki meghalt értünk. Ez az egyetlen út. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Abban a pillanatban, amikor hiszel Jézus Krisztusban, azt mondja nekünk a Biblia, hogy újjászülettél. Új életed van. Ugyanúgy nézel ki mint eddig, de egy változás ment végbe az életedben. Attól fogva a versenypályán vagy.
Írónk azt mondja, hogy ez egy versenyfutás. A szó, amit használ: „agon”, amiből az agónia szó származik. Harcról van szó, ami sok erőfeszítést kíván. Ez nem egy nekifutás. Ha az ember a futás során az erejét nem megfelelően osztja be, akkor nem éri el a célt. A keresztyénség marathonfutás, nem pedig egy 100 m-es sprint. Sok keresztyén úgy kezdi a futást, mint egy tüzes golyó, de nem sokkal azután már csak gyenge parázs marad. Nem futnak be a célba. Ez egy olyan verseny, amit kitartással kell futni. Azt is mondja, hogy ez a futás előttünk van. Az egész élet egy verseny, ami előttünk áll és ha jó szeme van az embernek, talán látja is a célvonalat. A Biblia nem mondja el nekünk, mi az. – Urunkról azt olvassuk, hogy „aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.” És a Jelenések könyvében arról olvasunk, mit mond az Úr a laodiceaiaknak: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!” A futásnak célja van és a cél az Úr jelenléte. Jézus Krisztus megosztja velünk trónját.
Hogyan futhatunk? A szakasz tájékoztat minket arról, hogyan kell futnunk. Az első, amiről az író szól, az a futás motivációja. Mit mond? „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül …” Sokan a futást úgy tudják elképzelni, mint egy versenyt egy sportstadionban. Látják az elmúlt idők szentjeit, a „bizonyságtevők fellegét”. Mi mint keresztyének futunk a versenyben és a nézők figyelnek minket. Sok igemagyarázó a következőt vezette le ebből: A nézők, akik előttünk éltek, az égből figyelik, mi történik a földön. Talán szeretteid, akik már meghaltak, figyelnek téged. Ez kellene, hogy motiváljon arra, hogy a versenyben részt vegyél. – Talán motivál. Ha egy stadionban futnék és Pál apostol vagy Mózes és néhány próféta nézne engem, az számomra ösztönzőleg hatna, hogy gyorsabban fussak és több kitartás legyen bennem. – De az író nem erről beszél. Ha a 11. rész hithőseit felsorolja és őket tanúként megnevezi, akkor nem arra gondol, hogy ők figyelnek minket. De az életük és élettörténetük, ahogy az a Bibliában áll, számunka bizonyítékok Isten iránti hűségükről az életünkben. Életük és annak bizonyságtétele több odaszánásra kell, hogy ösztönözzön minket Jézus Krisztus felé. Nem az, amit nézőinkben látunk, motivál minket, hanem amit a Szentírásban olvasunk, amiről az imént írt, az kell, hogy biztasson minket. Ha a 11. fejezetre visszapillantunk, látjuk Ábelt és az áldozatot amit hitből , mutatott be. Ez az élet kezdete, ezt az áldozatot meghozni és kezünket Isten áldozati bárányának fejére helyezni, aki magát odaadta értünk. Ábel jó áldozatot hozott Istennek. Ezért Isten előtt igaznak találtatott. – Aztán ott volt Énok, aki a hitben járás pàldája. 300 évig járt Istennel. – Noé, aki dolgozott, hogy épüljön a bárka. Az özönvíz fenyeget és műve bizonyságot tesz hitéről. – Majd Ábrahám, aki engedelmeskedett, aki kész volt a fiát feláldozni. – Aztán ott voltak Izsák, Jákób ésJózsef, férfiak, akik hitüket halálukkal mutatták meg. Arról tanúskodnak, hogy a Jézusba vetett hit mind az életet, mind a halált legyőzi. – Nézzük meg Ráháb-ot, aki hitével az ítélet elől menekült meg. – Ezekről a tanúkról beszél az író. Ha ezeket az embereket szemléljük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a tegnap Istene a mának is Istene. Más szavakkal, amit Isten Ábelen, Énokon, Noén vagy Ábrahámon és másokon keresztül tett, ma is megteheti. Ő a ma Istene! Később azt mondja szerzőnk, Zsid 13,8: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” A bizonyságoknak fellege kell, hogy biztasson minket, hogy kitartással fussunk a versenyben. – Ez a mi motivációnk.
Mik az előfeltételek? Erről is mond valamit írónk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt.” Mindig megpróbálták kideríteni a Zsidókhoz írt levél szerzőjét. Mai napig nem tudjuk, ki volt. Sokan azt állítják, hogy bár nem lehet tudni, ki az író, de „az én meggyőződésem, hogy Pál apostol volt”. Aki ilyesmit mond, úgy gondolja, több bizonyítéka van, mint bárki másnak. Ha valaki azt mondja, hogy tudja, akkor tudhatod, hogy ő nem tudja. Ha valaki azt mondja: „Tudom, hogy nem Pál apostol volt, aki a levelet írta”, akkor tudhatjuk, hogy ő sem tudja ezt igazán. Lehet meggyőződése, de akkor sem tudhatja. –
Úgy gondolom, ki tudnám találni, ki volt a szerző, ha az Alexandriai Atlétikai Klub tagjainak listáját megtalálnám és a listát átnézhetném. Akkor meg tudnám állapítani a Zsidókhoz írt levél szerzőjét, mivel a szerző meg volt győződve a verseny fontosságáról. Jól tudta, hogyan kell az embernek futnia. Ha ezen a listán <Saulus, nevezett Pál> nevét megtalálnám, meg lennék győződve, hogy a levél tőle származik. Vagy ha Apollós vagy Barnabás nevét találnám meg, azt mondanám: Ő az. Ő ismerte a verseny szabályait.
Mi a versenyfutás két feltétele?
- Le kell tenni, le kell dobni minden felesleges súlyt. Minden felesleges kilótól meg kell szabadulni, különben nem nyerjük meg a versenyt. Ha nézted az atlétikai játékokat a tévében, láttál olyan valakit, aki kabátot vagy túrabakancsot hordott, amikor elindult? Biztosan nem. Úgy nem tudna nyerni. Azt mondja, hogy „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet”. Itt nem a bűnről beszél! Itt a súlyról van szó! Ez lehet egy szokás, ami nem feltétlenül bűn. Olyan valami, ami terhel. Egy példa: este 4 órán át tévét nézni. A tévé önmagában nem bűn. Kevés ideje van ma az embernek nyugalomra és kikapcsolódásra. Ez gyakran nagyon hasznos, de ha az ember csak azt teszi, teherré válhat. Vagy a kerted, a házad? Szép, ha gyönyörű kerted van vagy a házban minden kényelem és komfort megtalálható. Ebben nincs semmi rossz. De ez minden? Teherré válhat. Vagy tagság különböző egyesületekben, politikai vagy hobby-egyesületekben? Ebben sincs semmi rossz, de ez is terhes lehet egy idő után. Vagy a sport? Nem szólhat ellene az ember. De ha több időt vesz igénybe, mint kellene, akkor teher lesz! Nem lehet előírni, hogy mennyi időt töltsön az ember a hobbyműhelyben vagy a sportpályán. Ezt mindenki maga tudja. De teherré válhat. Nem bűn, viszont teher, és addig nem lesz sikeres keresztyén életünk, amíg ezekkel a súlyokkal futunk. Még valami: keresztyén munkaszövetségek. Sokan olyan sok szövetségben aktívak, tevékenyek, hogy keresztyéneken kívül nincs más ismerősük. Ez nagyon szomorú. A közösség gettóvá válik, ahol csak keresztyének vannak, akik egymást melegítik és kényeztetik. Nincs evangélizáció, mert senki nem ismer olyan valakit, aki hitetlen lenne. Ha a világban nincs barátunk és ismerősünk, akkor valami nincs rendben. A keresztyén egyesületek is lehetnek terhek. Ha vannak olyan barátaink, akiket nem tudunk Krisztushoz vezetni, akkor más barátok után kell néznünk, akik szívében az Úr már munkálkodik. A Szentszellem vezetését kell keresnünk, hogy azokhoz vezessen, akiket Isten helyez elénk egy bizonyos időben. Ha az emberek úgy megterhelnek, hogy már nem tudunk futni, akkor az bűnné válik. A kérdés mindig ugyanaz: Teher vagy nyeremény? Valami, ami akadályoz minket vagy olyan valami, amitől szárnyakat kapunk?
- És a bennünket megkörnyékező bűnt letéve. Láttatok már maratoni futókat? Olyan nadrágot hordanak, hogy azt gondolná az ember, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetik. Úgy néznek ki, mint amikor az ember reggel alsónadrágban kiszalad a levelesládához, hogy behozza az újságot, majd ismét visszamegy a házba. Az oka, hogy ilyen sortot hordanak az, hogy mozgásszabadságuk legyen, hogy szabadon tudjanak mozogni. Nem akarnak a ruházatuk miatt korlátozva lenni.
- Ne hordj súlyt és legyenek szabadon a lábaid.
- Szövegünk a „bűnről” beszél. Mi az a bűn? A szöveg összefüggésében ez a hitetlenség. A bűn, Istenben nem bízni. A hitetlenség olyan, mint egy nehéz télikabát a maratoni távon. Ez akadályoz minket a kitartásban: az ellenszenv Istenben bízni.
Végül, a mód, a stílus, ahogy futnunk kell. Kitartással kell futnunk, nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”.
1.Vesd el a súlyt, 2. Tedd magad szabaddá és 3. Irányítsd a tekinteted Jézusra.
„Felnézni” az eredeti szövegben egy nagyon kifejező szó. „Aphorao” = elnézni, elfordulni mindentől és a tekintetünket csak egy tárgyra összpontosítani. Felnézni Jézusra: Ne nézz a testvéredre, aki botorkál, ne nézz a keresztyénekre, akiket csodálsz, akik más utakon járnak. Egyedül csak Jézusra nézz! – Nem meglepő, hogy milyen fontosak a szemek az atlétika versenyeken? Hogyan védekezhetne egy ökölvívó az ütések ellen vagy hogyan kerülhetné ki őket, hogyan állhatna ellen, ha a szemei nem állandóan az ellenfélen lennének? Nem csak az ellenfélen, hanem a kesztyűin! – Vagy a rúdugrásban, vagy a golfban?! A szem a döntő tényező, hogy az ember nyer-e vagy veszít. De a keresztyén életben azt jelenti, hogy állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát mialatt Jézusra nézünk fel.
Azt is mondja, hogy ő a hit szerzője és beteljesítője. Kit kell szem előtt tartanunk? Ő a hit úttörője. Feltehetné az ember a kérdést, hogyan lehet a hit úttörője, mikor ő csak azok után született, akik a Zsid 11-ben fel vannak sorolva? – Nos, a Szentírás az Urat természetfölötti személynek tekinti, aki már az idők előtt létezett. A Szentírás Jézust mint preexistent ismeri. Júdás levelében az áll, hogy az Úr népét egykor kiszabadította Egyiptom földjéről. A szöveg félreérthetetlenül azt mondja, hogy az Úr Jézus volt, aki őket Egyiptomból kivezette. Ő az Ószövetség Jehovája, aki szövetséget kötött Izráellel. Pál maga is írja az 1Kor. 10, 4-ben, hogy „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt”. Ráütött a sziklára és víz jött belőle. Mikeás 5, 1-ben ezt olvassuk: „Te pedig efrátai Betlehem bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, az időtlen múltba”. Ő az örök Fiú, a világ alapjainak letétele előtti időkből. A Fiú, aki az Atya mellett ül, a hit úttörője. Minden hit, ami az embernek lett ajándékozva, Isten Fia munkájának az eredménye. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mindig azt teszi, ami az Atyának kedves.
Ő a „hit beteljesítője” is. Mit jelent ez? Ha a hit tökéletes példaképét keressük, akkor Urunkra, Jézus Krisztusra kell figyelnünk. Ha Ábrahámot nézzük, sok csődöt találunk az életében. Vagy Mózest? Ő is hibázott. Sámson, Jefte, stb. Mindannyian elbuktak valahol. Akiben nem találunk bűnt vagy bukást: Jézus Krisztus. Ő a hit szerzője és beteljesítője. „a hité, nem a mi hitünké”!! Amikor eljött a világba, azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse. A Zsolt 22, 10-ben azt mondja Dávid: „Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin”. Már akkor is bízott, majd később a Gecsemánei Kertben „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te”. Bízott. Ellenségei is azt mondták, amikor a kereszten kigúnyolták: „Istenben bízott”. Bizalmának csúcspontja ez volt: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet”. A kezdettől a végig a tökéletes bizalom, a hit példája volt. Ő, aki minden időben angyalok sokaságát hívhatta volna segítségül.
Később azt írja: „aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült”. Ez a hit következménye. Ez hitének a bizonyítéka és az, hogy ő meg tud menteni! Ha Jézusra tekintünk, mint a hit példaképére, azért, hogy kövessük, az frusztrációt okoz.
Joseph Parker, a City Temple prédikátora Londonban, mesélte egy élményét, miután Paderewski-t hallotta egy koncerten. Azon a napon megtelt templom előtt beszélt. Azt mondta: Ma megtanultam, milyen ostoba dolog egy nagy példát követni. Én magam zongorázom és a barátaim úgy gondolják, hogy valóban jól játszom. Szívesen megyek haza és a zongorázás kikapcsolódást jelent. Ma hallottam Paderewski-t játszani. Soha nem hallottam így muzsikálni. Amikor a koncert után hazaértem, nem akartam senkivel beszélni. Annyira el voltam telve a zene szépségével! Amikor a feleségem szólt, hogy kész az étel, visszaszóltam neki: Hozz egy baltát! És a feleségem azt kérdezte, mi van velem? Azt válaszoltam neki: Mindig azt hittem, hogy tudok zongorázni. Ma hallottam először, hogyan kellene egy darabnak hangzania. Most elönt a düh és legszívesebben aprófává vágnám a zongorámat. – Ez egy nagy példa hatalma. Gyakran így érzünk mi magunk is, mikor Jézus példájára nézünk. Ha Jézus csak egy példa, hogyan várhatom el, hogy az életemben Istennek tetsszek?
Szerencsére az Írás nem csak azt mondja, hogy ő a példaképünk, hanem azt is mondja, hogy képessé tud tenni minket annak követésére. Erich Sauer ír egy példát egy hölgyről a második világháborúban. Az élelmiszerek adagolva voltak és nem volt elég, hogy a családjának enni adjon. Egy nap lehetősége volt a tengerhez menni. Korábban soha nem látta a tengert. Amikor meglátta a nagy vizet, az első reakciója az volt: ennyi vizet soha nem lehet adagolni, szétosztani. – Isten hatalmát, erejét Jézus Krisztuson keresztül nem tudjuk beszűkíteni. Teljességében rendelkezésünkre áll. Ha a versenypályán minimális súllyal, szabad lábakkal, szemeinket RÁ szegezve futunk, akkor Isten ereje ránk árad, és képesek leszünk olyat tenni, amit magunktól nem tudnánk megtenni.
Hadd foglaljam össze: A keresztyén élet egy futás. Nem egy séta vagy kocogás, hanem versenyfutás, amit az embernek meg kell futnia. A futás tanúk sokasága előtt történik. Az író ezt mondja: „Akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül”. Ezzel akar minket bátorítani. Azt mondja: Mindenki csak azt tette, amit te is megtehetsz. Beértek a célegyenesbe és ez adjon bátorítást.
Szeretem a 12, 1-ben lévő „ezért” vagy „tehát”, „ez okból” szavakat. Az eredeti szövegben ezek hangsúlyos kifejezések. Három görög partikulából áll (toigaroun), amit így fejezhetnénk ki: „Figyelj, ezért, ez okból, e célból futjuk a versenyt kitartással. Figyelj arra, ami bátorít.” Jézus nem csak egy példa, hanem képessé is tesz minket. A Biblia ezt mondja: Előttünk van, mellettünk áll, alattunk, felettünk és bennünk is van.
Egy ember egyszer Jézusra nézett és valami lehetetlent tett. Mit tett? Jézus a vízen járva ment a tanítványokhoz. Amikor Péter meglátta őt, azt hitte, kísértetet lát. Majd azt mondta Jézusnak: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” (Mt 14, 25) És Péter is tudott a vízen járni. Megtette a lehetetlent! Szemeit Jézusra szegezte! Ameddig szemeit rá szegezte, Jézus ereje volt benne. „Ezért, figyelj, ez okból fuss a versenypályán, ami előttünk van, felnézvén Jézusra.”
Egy másik történettel zárom. Egy angliai kisvárosban várták a királyt. Minden ember az utcán volt. Egy anya a kisfiával utat tört magának a tömegben és sikerült neki egész előre állni. Amikor a király elhaladt mellettük, felemelte a kisfiút és azt mondta neki: Itt a király, nézd meg jól és soha ne felejtsd el az életedben. – Így kell Jézusra tekintenünk. Nézd meg és gondolkozz el, ki ő, mit tett és mit tehet érted. Isten legyen segítségünkre a versenyfutásban, hogy kitartással fussuk, hogy egy napon megkapjuk a koszorút, a koronát.