Az ember óriási tévedésre hajlamos. A tévedés abban áll, hogy túlértékeli az életét. A Biblia óva int ettől. Dávid és mások azt mondták, hogy az élet olyan, mint a lehelet, vagy mint a köd, amely reggelre felszáll. Sőt, Dávid a Zsolt90,4-6-ban így ír: Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. 5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: 6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Ugyanebben a zsoltárban, a 9. versben ezt mondja: Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy túlértékeljük a mostani életünket. Amikor temetésre megyünk, gyakran tudatosul bennünk, hogy az élet mennyire csak egy rövid közjátékhoz hasonlít, átmenet a születés és a halál között. Gyorsan feledésbe merül. Jó, ha ezt tartjuk szem előtt, amikor temetőben sétálunk a sírok között, és a sírköveken lévő feliratokat olvasgatjuk. Különösen érdekes ez, ha régi temetők feliratait olvassuk. Ám ha elhagyjuk a temetőt, 10 perc alatt el is feledkezünk róluk. Ilyen például a taps is egy koncerten: az ember tapsol és 10 perc múlva már nem is emlékszik rá. Vagy a sportban: drukkolunk egy meccsen, aztán egy óra múlva már el is felejtjük. – Ézsaiás vagy Pál idejében a pogányoknak nem voltak keresztény érzéseik, nem is volt a hívő keresztényekéhez hasonló reményük. A pogányok viszont gyakran olyan életfilozófiával rendelkeznek, ami nagyon közel áll a valósághoz. Sokan közülük úgy vélik, hogy az életben a legnagyobb áldás a halál, a legnagyobb átok pedig az, ha megszületik valaki. Az ókori pogányok gyakran gyászoltak, amikor gyermek született, és öröm volt, ha meghalt valaki. Felfogták, hogy van valami az emberi létben, ami az életet kínszenvedéssé teszi.Két dolgot kell tudnunk, amikor az életről gondolkodunk: Tudnunk kell, hogy az élet csupa nyomorúság, ahogyan Dávid a Zsolt 90,10-ben írja: Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Tudnunk kell, hogy az élet bajlódás, és nem szabad meglepődnünk, ha nehézségeink vannak.
Különösen fontos a másik dolog is, amit egy kereszténynek szintén tudnia kell: Egy keresztény ember életében sok a nehézség és a fájdalmas tapasztalat. De fontos, hogy ne úgy álljunk az élethez, mint aki mindenáron menekülni akar tőle. Pál így írt a Fil 1,23-ban: Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de tudta, hogy az életének van értelme, feladata: de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Tehát Pálnak dolga volt, véghez kellett valamit vinnie.
Nekünk, újjászületett hívő keresztényeknek tudni kellene, hogy Isten nekünk feladatot, ittlétünknek pedig értelmet adott. Nem véletlenül vagyunk a Földön, és nem azért, hogy napjainkat azzal töltsük, hogy elüssük az időt. Az Úr magához hívhat bennünket, akár fiatalok, akár középkorúak, akár idősek vagyunk. És Isten így is tesz. A keresztények nem feltétlenül érnek meg magas kort! A nagy keresztények fiatalon haltak meg. Sok fiatal misszionárius halt meg Afrikában, sárgalázban, mindannyian 30 év alattiak voltak. Vagy ott van Peter Carsten Thiede, akit 55 évesen hívott magához az Úr, példaértékű élet kellős közepéből, családot és serdülőkorú gyerekeket hátrahagyva. Még sok más példát lehetne felsorolni. Ha azt kérdezzük: Miért? – nem kapunk rá választ. Talán Isten befejezte életükben a megszentelődést, és az Isten jelenlétében végzendő szolgálatuk fontosabb volt, mint a földi.
Összefoglalva: Tudnunk kell tehát, hogy az élet tele van nehézségekkel, nyomorúsággal, keménységgel és próbákkal. Másrészt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy bizonyos célból vagyunk itt a Földön. Amíg Isten megtart bennünket, tudjuk, hogy feladatot bízott ránk.
A keresztények örök élete nem egyszerűen azt jelenti, hogy „az Úrral lenni”. Ez nagy áldás, de a Biblia azt mondja, hogy van valami ezen túl is. A Biblia új égről és új földről beszél. Itt igazságosság uralkodik majd, mondja Péter (1Pét 3,13): De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Az Ézs 65-ben található az első olyan igehely a Bibliában, amely az új eget és új földet említi.
Térjünk rá a 65. fejezetre. Az első 16 versnek azt a címet adnám: „Az áldások, Jahve válaszai”. Az Ézs 63,19 (64,1)-ben így kiált Izrael: Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! – Ézsaiás próféta volt. A próféták üzenetei azáltal építették és emelték akkoriban a népet, hogy az felismerte a próféta szavaiból, hogyan bánik Isten az emberrel. – A próféták azonban a jövőről is beszéltek. Az Ézs 65-ben Ézsaiás a jövőre vonatkozóan leírja Izrael földi létezésének végidejét, amely Isten földi királyságát megelőzi. Az Ézs 63,19 (64,1)-ben leírja azt az imát, amelyet Izrael a jövőben fog elmondani. A nagy nyomorúság idején Izrael így fog Istenhez kiáltani: Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! A Messiásért, Istenért kiáltanak.
Ha szemügyre vesszük saját helyünket az üdvtörténelemben, azt mondhatjuk, hogy a gyülekezet korában élünk. Hogy pontosan hol élünk ezen az időszakon belül, nem tudjuk, mert nem ismert ennek a korszaknak a vége. Nem egységes az evangéliumi keresztények véleménye abban a tekintetben, hogy a gyülekezet elragadtatása a nagy nyomorúság előtt, vagy annak végén fog megtörténni. Az elragadtatás egy pillanat alatt fog lezajlani, mint egy gyermekrablás. A nagy nyomorúság ideje 7 év, ezt követi majd Krisztus második eljövetele, a második advent, azzal, hogy megvalósul a földön Krisztus királyi uralma.
Az Ézs 65-ben Isten válaszát találjuk Izrael kérésére. Ez a válasz két részből áll:
Az 1. rész a maradék nép imádsága ellenére a nép nagy részének megsemmisítését, nem pedig megszabadítását ígéri. A nép többsége távol marad Istentől, nem reagál rá.
A 2. rész a hívő maradék megáldásának ígérete.
Idézet a „Hoffnung für Alle” (a német nyelvű modern fordítás) alapján: Ézs 65,1: Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, 2 a népnek, a mely nem nevemről neveztetett. Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. 3 Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. Ez a leírás Izrael nagy részének hitehagyásáról, bukásáról szól. Meg kell értenünk Ézsaiás korának vallási gyakorlatát is! Isten megparancsolta a Törvényben, hogy nem építhetnek oltárt, csak terméskőből. Nem pedig téglából! Téglaoltárokon a pogányok áldoztak. Isten népének nem szabadott volna úgy imádni Istent, mint a pogányok. Ha Izrael téglaoltárokon mutat be áldozatot, akkor engedetlen. 4Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, hogy szellemekkel lépjenek kapcsolatba. Sok hitetlen zsidójár temetőkbe, de nem azért, hogy a sírfeliratokat olvasgassa, hanem hogy a halottakkal beszélgessen. Ez spiritiznus. Disznóhúst esznek, és undok moslék van edényükben. 5 Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én túl szent vagyok! Ők voltak a tökéletes zsidók, az ultraortodoxok, a fundamentalista zsidók, a farizeusok, akik másoknál szentebbnek tartották magukat.Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat. 5 Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De megfizetek nekik! 6 Ezt mondja az ÚR: A ti bűneitekért, de egyben őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk. Mielőtt szemügyre vesszük ezeket a verseket, keressünk meg egy újszövetségi igehelyet. Ha a Róm 10-et elolvassuk, megtudjuk, hogy a szerző, Pál, különösen jól ismerte az Ézs 65. fejezetét. Amennyiben Ézsaiás könyvének ezt a fejezetét olvassuk, és nem sokat mond számunkra, akkor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy volt valaki, aki ezt a részt teljes mélységében megértette és fontosnak tartotta a rómaiakhoz írt levelében idézni. Róm 10,20-21: Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: „Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam.” Ezek a pogányok. 21Izráelről viszont így szól: „Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.”
Pál az Ézsaiás 65. fejezetének első két versét idézi, és azt mondja ezzel, hogy a pogányok üdvözülni fognak, Izrael pedig engedetlen lesz. Ézsaiás szavait Pál merészségnek nevezi! Miért volt merész Ézsaiás? Mert azt merte mondani, hogy a pogányok Istenhez fognak fordulni, Izrael pedig elfordul Istentől. Pál azt mondja: Míg Izrael kitart majd engedetlensége mellett, a pogányok meg fogják találni Istent.
Képzeljünk egy zsidót, aki Isten választott népéhez tartozik, akinek Ábrahám az ősatyja, akinek Isten kinyilatkoztatásai szólnak, akinek van Mózese és Törvénye. Isten valóban az ő Istene, és Izraelt Őróla nevezték el. – Ha most így szólnék ehhez a zsidóhoz: „Engedetlenek lettetek és Isten most a pogányokat üdvözíti. Egész idő alatt ellenálltatok Istennek, aki pedig kitárta a karját felétek. A saját gondolataitok szerint cselekedtetek, a saját utatokat jártátok, ennek következtében Isten ítélete alá kerültetek.” Nagy bátorság kell hozzá, hogy vallásos embereknek azt mondjuk, elvesznek. Ez politikailag rendkívül inkorrekt, sokan életüket is vesztették, amikor így nyilatkoztak. John Wesley ezt írta a naplójában, amikor egyházának nagy része engedetlen volt: „Tegnap a Szt. Pálban prédikáltam. Ezután azt mondták, hogy soha többet ne menjek oda. A következő nap a Szt. György-templomban hirdettem az Igét, és azt mondták, soha többé ne prédikáljak ott. Ma a Szt. Andrásban prédikáltam, és azt mondták, a jövőben maradjak távol.” Még felsorolt két másik anglikán gyülekezetet. Végül az anglikánok kiűzték a metodistákat az egyházból, ők pedig a szabad ég alatt gyűltek össze.
Veszélyes dolog megmondani vallásos embereknek, hogy el vannak veszve. Bátorságra van szükség. A templomokban nem minden emberhez úgy szólnak-e, mint keresztényekhez? Kinek van bátorsága azt mondani: „Egy részetek valódi keresztény, de sokan közületek elveszett állapotban vannak.” Ha egy igehirdetés politikailag korrekt, és senki sem érzi sértve vagy „álmából felriasztva” magát, akkor az nem Jézus Krisztus evangéliuma volt. Ha az elveszett emberek nem érzik rájuk vonatkozónak vagy magukra nézve sértőnek az üzenetet, akkor az nem volt újszövetségi üzenet. Isten Igéjének felhígítása árulás! Az üzenetnek világosnak és érthetőnek kell lenni, aztán a többit majd elvégzi Isten Szelleme.
Fejezetünknek sok a mondanivalója Isten ingyenes kegyelméről is. (Én) Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek (engem); megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek (engem). Mit jelent ez? Isten kereste őket! Ez nem más, mint a kegyelem! Kerestem én őt 13 éves tiniként? Kereste őt az édesanyám? Kutattuk az igazságot a filozófusoknál vagy más vallásokban? Nem, Ő talált meg bennünket. – Figyeljünk a személyre, aki beszél: „én, engem, magam.” Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett. Itt az Úr beszél, és ő maga a tárgy, a téma is. Isten a mi hitünk tárgya! Az egyetlen, aki ilyet mondhat, az Úr Jézus Krisztus. Itt egy személyről van szó. Van egy tanításunk, de ha ez nem az élő Jézushoz mint személyhez kötődik, akkor értéktelen marad. Ezt a következőképpen lehet szemléltetni: Képzeljünk el egy kisbabát! Mindene megvan, ami kell neki. Mire van szüksége? Meg kell fürdetni és tisztába kell tenni. Fel kell öltöztetni, meg kell etetni stb… De ami legjobban kell neki, az a törődés! Anyára van szüksége! – Ismeritek a tékozló fiú történetét. Elverte az egész vagyonát, aztán így olvassuk a Lk 15,17-ben: Ekkor magába szállt (magához tért). Mai kifejezéssel élve azt mondanánk, teljesen el volt tájolva. Azt mondhatjuk, hogy minden ember, akinek nincs élő kapcsolata Istennel, nem érti a lényeget, amely bizonyos értelemben nem normális. A fiú azt mondta (18. vers): Útra kelek, elmegyek apámhoz. Így áll a mi szövegrészünkben is: Ímhol vagyok!
Észrevehetjük, hogy Isten itt bepillantást enged a gondolataiba! Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett. Itt betekintést kapunk az Úr örömébe. Az emberek, akik nem keresték őt, megtalálták. Spurgeon azt mondta: „Ebben a versben csak egy pontosvessző van Isten gondolata és aközött, hogy Isten megtalált.” (There is only a semicolon between being thought and being found.)
Figyeljünk a 2. versre: Minden nap kiterjesztettem kezemet a nép felé, amely nem hagy magával beszélni. A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást elutasít, rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. A pogányok Istenhez fognak fordulni. Most a nemzetek korában élünk. Izrael engedetlen lett. Ha most egy zsidó odamenne Ézsaiáshoz, azt mondhatná: „Ézsaiás, amit mondasz, azt jelenti, hogy Izrael a jövőben engedetlen lesz, a pogányok pedig üdvözülni fognak?” Ez Izrael egész teológiáját a feje tetejére állította volna. Úgy gondolták, Isten csak rajtuk keresztül munkálkodik. A mi szövegünk azonban azt mondja, hogy a pogányok üdvözülni fognak. Ezért idézi Pál ezt a Róm 10-ben. Pál azt mondja: Már az Ószövetségben megírták, hogy a pogányok üdvözülni fognak és hogy Izrael engedetlen lesz. A Róm 10 záróverse:„Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé.” Origenész vagy Ágoston, az egyik egyházatya ezt mondta: A kereszt fejezi ki legjobban Isten képét, aki kiterjeszti karjait engedetlen népe felé.Pál azt a képet használja Istenről, amelyben Ő kitárja a karját Izrael felé, és ez mind a mai napig így van!
Az Ézs 65,8-ban a próféta a hűségesek megáldását írja le: Ezt mondja az ÚR: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimra való tekintettel: nem pusztítom el valamennyit. Tehát lesz egy hívő maradék Izraelben. Ez a maradék a nagy nyomorúság idején megtérő 144’000 zsidó lesz. 9Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választott népem veszi birtokába a földet, szolgáim laknak rajta.
Istennek mind a pogányok között, mind a zsidók között vannak választottai.
Mellesleg azt is el kell mondani, hogy ezt emlékezetben kell tartanunk, miközben a Bibliát olvassuk. Például amikor Jézus hegyi beszédét olvassuk, amint második eljöveteléről beszél a Mt 24,29-ben: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.” Azt kérdezhetjük: Kik ezek a választottak? Ez Izrael hívő maradéka. Itt nem szerepel a Gyülekezet. Itt a jövőről beszél, és a választottai a hívő zsidók. A Mt 24, 31-ben szereplő választottak megfelelnek az Ézs 65,9-ben szereplő választottaknak. Ha az Újszövetségben „választottakról” olvasunk, nem mindig a gyülekezetre kell gondolnunk. Mindig figyelembe kell venni a szövegkörnyezetet.
Ézs 65,10: A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keres-nek. 11 De nektek, akik elhagyjátok az URat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencse-istennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, 12 fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt választottátok, ami nem tetszik nekem. 13 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! 14 Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel, és jajgattok összetört lélekkel! 15 Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra: Így öljön meg az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad. 16 Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, (…) Az igazság Istene a héberben: az „Ámen Istene”, „Elohim Amen”. (…) és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. („IgazmondóIsten”, vagy „az igazság Istene”) Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől.
Ezután elérkezünk a 17. vershez, ahol az új ég és új föld ígérete található: 17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Jegyezzük meg a szövegkörnyezetet. A 16. versben azt mondta Isten: Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől. Mikor fogunk elfeledkezni a bajokról? Amikor Isten megteremti az új eget és az új földet.
Az új ég és új föld az örök életet jelenti? Ez ugyanaz, ami a Jel 21,1-22-5-ben található? Vagy pedig a „teremt” tulajdonképpen a Föld vagy a mi Urunk Királyságának helyreállítását jelenti? A Scofield-Biblia lábjegyzetében ez áll: A 17.v. a királyság korszakán túlra mutat, de a 18-25.v. a királyság korszakát írja le. Itt ugyanis még létezik a halál, mely csak a Sátán lázadása után lesz eltörölve. Az örökkévalóságban nem lesz többé halál.
Az egyik kommentárban ezt olvashatjuk: A „teremt” szó héber megfelelője, a „bara” nem mindig olyasmire utal, ami teljesen új. A 17. versbeli „teremtés” tehát a Föld megújítása az Úr földi királysága számára. – Ha elolvassuk a 2Kor5,17-et: …Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mi teljesen új teremtmények lettünk? Nem. Öregszem, hullik a hajam, ráncosodom, összezsugorodok stb. Az életkorom meglátszik rajtam. Nem vagyok új, és mégis új vagyok. A szellemem új, de még nincs új testem. Majd csak a feltámadáskor fogunk új testet kapni. Akkor egy ifjú hölgy ezt mondhatja majd: „Ismertem Károlyt, de fogalmam sem volt róla, micsoda jóképű fickó”. A feltámadással fejeződik be az új teremtés. Nem tudom, helyes-e az értelmezésem, de logikusnak tűnik. Ha majd találkozom Scofield úrral a mennyben, kiderül, kinek volt igaza.
Abban a szövegkörnyezetben, amikor Isten azt mondja: Mert én új eget és új földet teremtek, ez a teremtmény megújítását jelenti, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan új ember lettem, amikor Jézus Krisztust befogadtam. Ez az új még nem lesz tökéletes. A Messiás földi királyságának végén történik majd meg a teremtés „feltámadása”, és létrejön a megdicsőült univerzum, amelyben az örök életünket fogjuk tölteni. – Ézsaiás azt akarja mondani: Izrael, minden régi bajod és nehézséged feledésbe fog merülni, és a királyság idején minden rád vonatkozó ígéret beteljesül majd. A 18-25. versben ezekről olvashatunk.
18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. 19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. 20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, … Ez azt jelenti, hogy a halál és a bűn az ezeréves királyság alatt is létezni fog még, de egészen különleges feltételek mellett. Az Úr uralkodik, a Sátán meg van kötözve, a természet pedig helyreáll, és olyan lesz, mint a kezdet kezdetén. Ha valaki 100 évesen meghal, gyereknek számít. Gyerekkori halandóság 100 évesen! … és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Egy ilyen korai halál bűn miatti átok lesz. Lesz ugyan halál, de az emberi életkor újra helyreáll, olyan lesz, mint a teremtés utáni korai években.
21 Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket 22.. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. (Mint egy tölgyfa, ami 400 vagy akár 700 évet is megérhet.) Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. 23 Nem hiába fáradoznak, nem korai halálra nemzenek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt.
24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.
A Miatyánk így kezdődik: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod,… Ha megkérdeznénk az embereket, milyen országra gondolt itt Jézus, 95%-uknak fogalma se lenne róla. … legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; Ez egy kérés, egy kiáltás azért, hogy messiási ország megvalósuljon a Földön. Akkor fog Isten akarata mind a Földön, mind a mennyben teljesülni.
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok. Imaórán esélyünk sem lesz a dicsőítés után kéréseket intézni az Úrhoz. Kéréseink már azelőtt meghallgatásra és válaszra találnak, mielőtt kimondhatnánk őket. Az Ő akarata fog teljesülni „amint a mennyben, úgy a Földön is”.
25 A farkas a báránnyal együtt legel (manapság csak akkor legelnek együtt, ha a bárány afarkas gyomrában van), az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az ÚR. Eljön az az idő, amikor béke lesz a világban, béke lesz minden teremtmény között. Az állatvilágban is.
Bizonyára észrevettétek: a kígyónak por lesz a kenyere. Ez nem véletlen! Ez utalás az Édenkertben tett megváltói ígéretre. Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten ezt mondta a kígyónak: Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. Ez örök háborúskodást jelent az asszony utóda és a kígyó utóda között, amely a fej és a sarok személyes harcában csúcsosodik ki. A sarok összezúzása nem halálos seb. Ez a golgotai keresztre vonatkozik, mert az Úr feltámadt a halálból. De amikor az Úr Jézus meghalt a kereszten, széttaposta a kígyó fejét, és ez a kígyó számára halálos volt. Az Úr akkor meghalt a bűneinkért, és magára vette az ítéletet. Így szabadított meg minket a Sátán hatalmából, aki a Jelenések könyve szerint a tűz tavába vettetik. A Paradicsomban Isten azt mondta a kígyónak: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Azért létezhet földi királyság, mert volt egy kereszt a Földön. A királyság a megváltás következménye, de nem a végérvényes következménye! Ez egy közbülső állomás lesz még az örök élet előtt. Ha majd Izrael királyságában a szentek, akik akkor élnek, a Földön lesznek, mi pedig a mennyei Jeruzsálemben leszünk az Úr jelenlétében Izrael feltámadott szentjeivel együtt, akkor látni fogjuk a kígyót, amint a földön csúszik és port eszik. Ez emlékeztet majd bennünket a kereszten aratott győzelemre a Sátán felett. Jézus halála megszabadított minket a Sátán hatalmából.