Elérkeztünk Ézsaiás könyvének végéhez. Tartottam tőle, hogy nem fogom megérni ennek a tanulmánynak a végét. Másrészről viszont sajnálom, hogy már itt tartunk, mert csupán csúcspontokat érintettünk és még sok mindent meg lehetett volna beszélni. Ézsaiás könyve a Biblia egyik legnagyobb könyve. Ezért nem meglepő, hogy az Újszövetség olvasásakor Ézsaiásé az egyik leggyakrabban idézett ótestamentumi könyv. Az Újszövetség leggyakrabban az Ószövetség három helyéről idéz: Mózes 5 könyvéből, a Zsoltárokból és Ézsaiás könyvéből. Az apostolok alaposan tanulmányozták Ézsaiás próféta könyvét. Nektek is csak ajánlani tudom, hogy életetek során minél gyakrabban tanulmányozzátok.Ézsaiás ugyanazzal a témával fejezi be könyvét, amellyel elkezdte. Isten gyűlöli az olyan rituálét, amely távol áll a valóságtól. Mielőtt elkezdenénk olvasni az Ézs 66,1-4-et, lapozzunk az Ézs 1,11-15-höz! „11.Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az ÚR.” Ma mit mondana Isten? Mit kezdjek a templomba járásotokkal? Miért mentek el a templomba vagy a bibliaórákra? „Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből!” (annak ellenére mondja ezt Isten, hogy Ő maga rendelte el az áldozati szertartást!Előfordulhat ugyanis, hogy az emberek bizonyos szertartásokat gyakorolnak, és ezek nem tetszenek Istennek. Sőt egyenesen gyűlöli azokat.) „A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. 12. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? 13. Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” Eljöhetünk a gyülekezetbe, sőt részt vehetünk a kenyér megtörésében is anélkül, hogy életünk valósága ott állna e mögött a cselekedet mögött. Ez bűn, és Isten gyűlöli a bűnt. Be kell vallanom, hogy vannak olyan időszakok az életemben, amikor a valóság nem felel meg a gyülekezeti aktivitásomnak. Gyakran kötelességtudatból jövök el vagy azért, mert különben megkérdeznék a többiek: „Miért nincs itt ma Károly?” „14. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni.” Még az imádságaink is terhesek lehetnek Isten számára, ha nincs ott a valóság a szavaink mögött. „15. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!”
Az Ézs 66-ban ugyanazok az igazságok ismétlődnek meg, mint a könyv elején. Az Ézs 66,1-4-ben a bűnösök figyelmeztetéséről olvasunk. Hadd emlékeztesselek benneteket a történelmi összefüggésekre. Ézsaiás a jövőbe tekint, Izrael babiloni fogságára. Tudja, hogy a nemzetek legnagyobb része hitetlen és engedetlen Isten felé. Azonban azt is tudja, hogy van egy hűséges maradék, akik vissza akarnak jönni Jeruzsálembe, hogy ott újra felépítsék a templomot. Ez a nemzetek közeli jövőjére vonatkozik, de a prófécia – ahogy azt már többször hangsúlyoztam – átnyúlik messze, a távoli jövőbe, egy olyan korba, amely még számunkra, itt a 21. században is jövő. Ez a prófécia tehát ugyanúgy vonatkozik a nagy nyomorúságra és Krisztus második eljövetelére is.
66,1: „Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? 2. Hiszen mindent az én kezem alkotott, így keletkezett minden – így szól az ÚR. Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli. 3. Bikát vágnak le, de embert is ölnek,”. Itt egy bika levágásáról és feláldozásáról van szó. Isten azt mondja: Életetek realitásának elvesztése miatt, borzalmas számomra az áldozatotok. Ez olyan, mintha embert öltetek volna meg! „juhot áldoznak, de kutya nyakát is szegik. Ételáldozatot mutatnak be, de disznóvért is, tömjéneznek emlékeztetőül, de a bálványt is áldják. Ők is maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.4.Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket, és rájuk hozom, amitől borzadnak. Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották, ami nem tetszik nekem.”
Így kezdődik ez a fejezet:„Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom”. Az ember nem szolgálhatja Istent azáltal, hogy templomot épít neki. „Hogyan akartok visszatérni Jeruzsálembe és templomot építeni nekem, miközben nem hallgattok az én szavamra? Mit jelent egy templom, ha a szívetek nem az enyém? Nem jelentenek semmit a cselekedeteitek, ha nem áll mögöttük szellemi valóság! Nincs szükségem a templomaitokra, gyülekezeteitekre, ha nincs szerepem az életetekben! Nincs szükségem katedrálisokra, még a római Szent Péter Bazilikára sem. Az egész teremtettség az én templomom. Én magam építettem”. A 2. vers végén azt mondja az Úr: „Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli (reszket az igéim előtt).” Isten olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt. Ezt olvassuk a Jn 4,23-ban: „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.” Isten minden nap, minden órában olyan embereket keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt. Itt az emberek belső odafordulásáról van szó, nem külsőségekről. A dicsőítés nem elsősorban hangos zenével és dobolással valósul meg, hanem az ember lelkében megy végbe a Szentszellem által. Az imádat igazságban kell, hogy megvalósuljon, ezért olyan fontos, hogy az imádat során Isten Igéjével összhangban legyünk. Istent nem lehet tévelyegve imádni. Isten Igéje az imádat mércéje. Ha hiányzik ez a mérce, akkor becsapjuk saját magunkat, és imádatunk csupán érzelgősség. Isten Igéje a gyülekezeti élet gyakorlatában is mértékadó. Másrészt ismerek olyan gyülekezeteket, amelyek összhangban vannak ugyan Isten Igéjével, de halottak, mert a valóság hiányzik az életükből, a Szentszellem elköltözött a gyülekezetből. A Szellemnek és az Igazságnak kéz a kézben kell járniuk egymással, egyik sem hiányozhat. Meg van-e a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való napi kapcsolatunk vitalitása? „Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli.” Képesek vagyunk megrendülni és reszketni Isten Igéje előtt? Mi történik akkor, ha valaki odamegy hozzád, mutat neked a Bibliából egy igeverset és észreveszed, hogy engedetlen voltál az életedben? Elkezdetsz reszketni? Vagy védekező állásba vonulsz és visszalősz?
Adam Clark, egy korábbi bibliamagyarázó, keresztyén otthonban nőtt fel. Édesanyja tanította a Bibliából. Együtt tanulmányozták a Példabeszédek könyvét (30,17), ahol ez áll: „Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok.” Egyik nap az udvaron volt, miután nem engedelmeskedett édesanyjának, és meglátta, hogy a feje fölött egy holló köröz. Ekkor sírva fakadt és a kezét a szemei elé tartva beszaladt a házba, hogy a holló ne vájhassa ki a szemét. Mi ma mosolygunk ezen a történeten, de ez egy olyan fiú volt, aki reszketett Isten Igéje miatt. „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme.” (Zsolt 111,10). Adam Clark azért lett nagy Biblia kommentátor, mert tisztelet és félelem volt benne Isten Igéjével szemben és ez jellemezte az életét. Ezt a reszketést, félelmet csak akkor élhetjük át, ha közösségben vagyunk az Úrral. A fiatal keresztyének gyakran sokkal intenzívebben élik meg az Igét. Emlékszel még arra a napra, amikor keresztyén lettél? Nem váltott ki belőled valamit a Biblia minden egyes Igéje? Olyan könnyű kihűlni keresztyén életünk során! Eltűnik a melegség, a lelkesedés. Olyan szoros kapcsolatban kellene lennünk Istennel, hogy újra megtanuljuk az Ige iránti félelmet.
Egyszer, az Ézsaiás tanulmányunk elején meséltem egy történetet Dr. Barnhouse-ról, aki megkérdezett egyszer egy hentest, hogy milyen hatása volt a megtérésének az életére. A felelet a következő volt: „Felhagytam azzal, hogy a hüvelykujjamat is megmérjem.” Megtérése után mindig valamivel többet tett a mérlegre, hogy jóvátegye azt, hogy régen becsapta a vevőit. Reszketett Isten Igéjétől.
Ézsaiásnak nemcsak a bűnösök felé, hanem a hívők felé is volt szava az Ézs 66,5-14-ben. Az Úr befogadja a hívőket, miközben ellenségeik ellenük vannak. „5.Halljátok az ÚR igéjét, akik tisztelitek szavát:” (ez a maradék). „Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az ÚR, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak. 6. Zúgás hangzik a városból, hangzik a templomból: az ÚR hangja, aki megfizet ellenségeinek érdemük szerint. Mielőtt vajúdott, már szült is. 7. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.” Ebben a 7. versben látjuk legjobban, hogyan vált át a próféta a közvetlen jövőből a távoli jövőbe. Néhány sorral később egy nemzetről beszél, mely majd egy napon meg fog születni. Úgy gondolom, hogy ez a Megváltó 2. eljövetelére való utalás. Az asszony, aki itt szül, Izrael. „Mielőtt vajúdott, már szült is.” Az Ószövetség prófétai részében Izraelnek a nagy nyomorúság alatti jövőjét olyan asszonyhoz hasonlítják, aki fájdalmak közt fekszik (Mik 4,10). A nagy nyomorúság szülési fájdalmat fog jelenteni Izrael számára. Ekkor fog megszületni az Úr királysága. Amikor azt olvassuk, hogy „Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra”, akkor az arra utal, hogy a nagy nyomorúság előtt el fog jönni egy fiú. Ez csak a mi Úr Jézus Krisztusunk lehet. Az Újszövetségben találunk egy hasonló igehelyet a Jel 12,1-ben: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 12. várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott.” Ez volt az, amit János látott. Az asszony fején levő tizenkét csillag Izrael tizenkét törzsét jelenti. A hold és a nap szintén Izrael szimbóluma. Ezért nem jelentheti az asszony Máriát a katolikus értelmezésnek megfelelően, hanem Izraelt ábrázolja ki. A gyülekezetet sem jelentheti ez az asszony. Nem a gyülekezet szüli meg Jézus Krisztust. Izrael szülte meg Jézust, Ő izraelita volt! Ő adott nekünk életet, Ő „szült meg” bennünket, nem pedig mi Őt.
(Mary Baker Eddy, a Christian Science megalapítója azt állította magáról, hogy ő a vajúdó asszony, és ezzel azt akarta mondani, hogy jelen lesz a 2. adventkor. Azonban könnyen belátható, hogy ez az asszony nem Mary Baker Eddy. Ugyanis a kígyó, a sárkány nem tudta legyőzni ezt az asszonyt, Mary Baker Eddy-t viszont el tudta vinni.)
„3. Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; 4. farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét.” Ez az a harc a Sátán és az asszony utódja között, amelyről már olvashattunk a Genezisben, az ősevangéliumban. „5. Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez,” (itt semmit sem olvashatunk a mi Urunk életéről) „6. az ő trónusához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.” Az 1260 nap három és fél év. Ebből láthatjuk, hogy az 5. vers az Úr első eljövetelére való utalás, az 5. és a 6. vers között azonban a jövőbe repülünk, ahol az asszonyt, Izraelt, láthatjuk a nagy nyomorúság üldöztetései közepette. A Jel 12,7-12 leírja a mennyben folyó háborút és annak eredetét, a 13. versben pedig ezt olvassuk: „Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.” Izrael üldöztetése a nagy nyomorúság alatt fogja elérni csúcspontját.
A Jel 12-ben tehát arról olvasunk, hogy egy asszony fiút szül. A gyermek ennek a sátáni ellenségességnek a tárgya, de a Sátán vereséget szenved, a gyermek pedig Isten hatalma által győzedelmesen elragadtatik a mennybe, Isten jobbjára. – A közben eltelt idő alatt az asszonyt üldözni fogja a sárkány a földön.
Térjünk vissza az Ézs 66,7-hez: „Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.” Figyeljünk csak oda erre a néhány szóra: „Mielőtt vajúdott”. Vagyis a Fiú a nagy nyomorúság előtt született meg. Ez összhangban áll a Jel 12-vel.
„8. Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre?” Ezután Ézsaiás átvált az 1. adventről a 2. adventre, amikor ezt mondja:„Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait”. A fiú a nyomorúság, vagyis a vajúdás előtt megszületett. Mihelyst elkezdődtek a fájások, megszülte a fiait.
Az Ézs 66,8 azt mondja nekünk, hogy a történelem tapasztalataival ellentétben egy érett nemzet fog létrejönni egyetlen nap alatt! Egy nép 100-200 év alatt válik nemzetté és érik meg. De 1948-ban létrejött egy nemzet egyetlen nap alatt! Ez Izrael volt! De az a feltétel, hogy Izrael, mint nemzet megtérjen a nagy nyomorúság után. Izraelt nem lehet többé eltörölni a térképről. Mi áll Zakariás könyvének 3. részében? Zakariás bizonyos részeket átvesz Ézsaiástól. A Zak 3,8-ban azt olvassuk: „Hallgass ide, Jósua fõpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!” (Ez a mi Urunk.) „9. Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét.” Egy nagyszerű megtérés fog bekövetkezni, létrejön Izrael hívő nemzete egyetlen nap alatt.
Az Ézs 66,8 azt is mondja, hogy az új születés nyomorúság által következik be. A Jel 12 azt is mondja, hogy ennek az időnek a fájdalmai Izrael megmentéséhez fognak vezetni.
9: „Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? – kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? – kérdezi Istened. 10. Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! 12. Mert jóllakásig szophattok vigasztalást nyújtó emlőjéből. Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét.” Ez annak a csodálatos megtapasztalásnak az ábrázolása, amelyet azok az emberek fognak átélni, akik részesei lesznek Izrael áldásainak.
12: „Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket. 13. Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! 14. Meglátjátok, és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják, hogy az ÚR támogatja szolgáit, ellenségeit pedig megbünteti.” Ez az utolsó mondatrész Isten haragjára utal. 15: „Mert eljön az ÚR tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben. 16. Mert tűzzel ítél az ÚR, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR. 17. Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek – így szól az ÚR.”
A következő versek a bizonyságtételről és a végről szólnak. Itt leírja Ézsaiás a királyság dicsőségét, amely a nyomorúság után fog következni: Ézs 66,18-24. Ezekben a versekben végig tudjuk követni Izraelnek a dicsőségbe vezető útját. Az Ézsaiás 66 az utolsó fejezet és sok mindent megismétel benne, amit már korábban elmondott és eljut egy csúcspontra.
18: „Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet!” Amikor a népek összegyűjtéséről beszél, akkor az egy ellenséges felvonulás lesz Jeruzsálem városa ellen a nyomorúság utolsó napjaiban. Ez az emberiség utolsó felkelése Isten terve ellen. Ezekben a versekben megtalálta Zakariás a forrást az ő 14. fejezetéhez, ahol mindent még részletesebben ír le, hogy hogyan gyűlnek össze a népek, és aztán az Úr visszajövetelekor hogyan semmisülnek meg.
19: „Jelt teszek majd köztük,” Nem mondja el, hogy milyen jelet, de az Ézs 11,12-ben is szó van egy jelről, és azt hiszem, hogy ez a jel maga az Úr. „(Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait…..)”.
19: „Jelt teszek majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez:….” Éppen most mondta, hogy minden népet össze fog gyűjteni Jeruzsálem ellen, és jelt tesz majd közöttük. Akik pedig megmenekültek, azokat el fogja küldeni más népekhez.
Úgy gondolom, hogy az események sorrendje a következő lesz: A nagy nyomorúság végső fázisában, amikor az Úr ellenségei összegyűlnek, hogy elfoglalják Jeruzsálemet, meg fog jelenni Isten Fia az Olajfák hegyén, hogy felállítsa királyságát. Ekkor le fogja győzni a nemzeteket, az Ő ellenségeit. Azonban ahogy a zsidók között, úgy a nemzetek között is lesznek olyanok, akik megtértek a 2. adventkor. Ezekből el fog küldeni az Úr embereket a többi néphez. Ezekről azt olvashatjuk: „19. Jelt teszek majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz,” (ez Görögország) „a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek.”
Tehát hívő emberek lesznek elküldve a népek közül a többi nép közé. Az összes zsidó nem lesz ott Izraelben, amikor az Úr visszajön. Ha elolvassuk a Mt 24-et, akkor megtudjuk, hogy a követek a világ mind a négy égtája felé elküldetnek, hogy minden kiválasztottat egybegyűjtsenek Jeruzsálembe, az országba a 2. advent után. Sok zsidó van Izraelben, köztük messiáshívők is, azonban a zsidók nagy része a mai napig a diaszpórában él szétszórtan. Ezek között sok messiáshívő zsidó is van. Akkor ezek a követek majd minden hívőt össze fognak gyűjteni.
20: „Elhozzák minden honfitársatokat az összes népek közül ajándékul az ÚRnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az ÚR -, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben az ÚR házába. 21. Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja az ÚR.” Így Izrael ismét papi néppé válik majd. Erről már olvastunk az Ézs 61,6-ban is: „Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek.” Istennek mindig is az volt a szándéka, hogy Izraelből egy papi nemzet váljék, vagyis egy olyan nép, amely Isten és a többi nemzet között áll mintegy közvetítőként. Ez meg fog történni Isten földi királysága alatt. Zakariás részleteket is közöl erről.22: „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.” Ez azokra a feltétel nélküli ígéretekre vonatkozik, amelyeket Isten adott Abrámnak Izraelre nézve, amelyek ekkor fognak beteljesedni. A népek tömege és a zsidók is megsemmisülnek majd, de a törzs és a név fenn fog maradni. A kiválasztottak Izraelből az áldás részeseivé lesznek, és ez soha többé nem vétetik el tőlük. Ez Isten hűségének a bizonyítéka. „Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.”
23: „Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.” Jeruzsálem lesz a királyságban az imádat helye. Nem tudom, hogy ez „szervezetileg” hogy fog megvalósulni, de állandó istentisztelet lesz Jeruzsálemben.
24. „Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.”
Az istentisztelet és imádat mellett Isten ítéletének bemutatására is sor fog kerülni. Ahogyan egykor Jeruzsálemben, a Hinnom völgyében, ahová a város szemetét hordták ki örökké tűz égett, mely tulajdonképpen a poklot akarta szemléltetni, ez így lesz Jeruzsálemben az Úr királysága alatt is. Amellett, hogy Isten szerető, irgalmas és kegyelmes, Ő igaz is! Isten kegyelmes Istenként jelentette ki magát Jézus eljövetelekor, üdvtervében ugyanakkor igazságos Istenként is kijelentette magát.
Mielőtt befejezném, szeretnék még megemlíteni valami érdekes és egyedülálló dolgot. A 23. verset, az áldás versét az ítélet verse követi. A zsidók nem szerettek egy könyvet ítéletet hirdető szavakkal befejezni. Ezért tehát amikor a zsinagógában elolvasták a 66. fejezetet, a 24. vers után újra megismételték a 23. verset, hogy Isten áldására emlékezzenek. Ezt tették Malakiásnál is. Isten azonban ezt nem akarta. – Ézsaiás könyvében az utolsó 27 fejezet 3×9 részre van felosztva. Ebben a 27 fejezetben 27 prófécia van. A központi prófécia az Ézs 53,1-12. Ennek a központi verse az 53,6: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” Már régebben említettem, hogy a 3×9 fejezet mindhárom szakasza az ítélettel zárul. Ézs 48,22: „Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az ÚR.” Az57,21 megismétli ugyanezt! Itt a könyv végén szintén az ítélet szavait olvashatjuk. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt Isten így akarta.
Ami fontos az az, hogy a keresztről szóló üzenet áll Izrael áldásainak középpontjában. Az ígéret, amelyet Isten Jahve szolgájának formájában megadott, Izrael áldásainak gyökere és forrása. Ha azonban valaki nem reagál erre az áldásra, akkor az érem másik oldalán az ítéletet fogja találni. Ennek a könyvnek a végén a dicsőség, a kegyelem és az áldások képét az ítélet képei árnyékolják be. A végszó pedig az ítéletről szól.