Ma Pál apostol Efezusban végzett szolgálatával foglalkozunk. A mai szakaszunk: az ApCsel 19,21-40
Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Szellem által, hogy Makedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látnom. 22Elküldött Makedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erasztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. 24Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, nem csekély keresethez juttatta a kézműveseket. 25Ez az ember összegyűjtötte a kézműveseket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a mi jólétünk. 26De látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. 27Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét. 28Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. 30Pál is be akart menni a nép közé, de őt nem engedték a tanítványok. 31Néhány tartományi főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. 32Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar…
A gyűlés szó hasonló értelmű a gyülekezet szavunkhozés így az egyházhoz. Nem ilyen-e az egyház ma, a 21. században? Egyesek ezt mondják, mások azt. Az egyházban zűrzavar van! Az egyik lelkész evangéliumi, a másik liberális. Egyik vasárnap az egyik prédikál, a következőn a másik.
32Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze.(Ti tudjátok, miért vagyunk itt?) A tömegből előszólították Alexandroszt, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz! 35Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője? 36Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! 37Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók…
Figyeljünk a 37. vers végére, mert ott van a kulcs Pál efezusi tanításához.
és nem is káromolják a mi istennőnket.38Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással! 39Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényes népgyűlésen kell elintézni. 40Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt, nincs ugyanis semmiféle ok, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.
Feltehetjük a kérdést, hogy Lukács miért vette fel ezt az epizódot a második könyvébe? Vagy isteni nézőpontból: mit akart mondani Isten ezzel az első keresztények nemzedékének? Nyilvánvaló, hogy a dolgok fontosabbak Istennek, mint nekünk, ha csak átolvassuk őket. Talán a mai tanításból megértjük, miért van ez az epizód a Bibliánkban.
A történet egy felkelésről szól Efezus városában. Az 1Kor 11,26-ban az apostol többek között megemlíti, hogy milyen veszélyeknek volt kitéve Krisztus egyik követe egy városban. Talán pont az efezusi tapasztalataira gondolt. Az 1Kor 15,32-ben azt írja, hogy Efezusban vadállatokkal kellett megküzdenie. Talán Demeter volt az, akit képletesen vadállatnak nevezett, aki azért bújotta fel a tömeget, mert a kereszténység veszélybe sodorta az üzletüket és a jövedelmüket.
Meglepő, hogy Lukács az Apostolok Cselekedeteiben olyan nagy figyelmet szentel a történelmi eseményeknek és olyan keveset ír a tanításról. Később, amikor a következő fejezetben visszatér Efézusba és beszél a milétoszi vénekkel, felsorolja, mit tanított nekik. De itt, a 19. fejezetben csak általánosságban tesz egy megjegyzést a tanításról. Pálhirdette Isten országát és az Úr nevét, de egy szóval sem mond többet. Fontosnak tartja azonban, hogy beszámoljon az efezusi körülményekről és eseményekről.
Csak egy érvet tudok felhozni arra, miért. Lukácsnak, aki a könyvet írta, valószínűleg fontos volt, hogy leírja az egyháztörténelem kezdeteit. Hogyan terjedt el az evangélium Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig. Az ApCsel 28-ban Pál eléri Rómát, a Római Birodalom fővárosát, végső úti célját. Ez az út Jeruzsálemtől Rómáig tart! Az ott leírtak szólnak arról, hogyanfejezte be az apostol szolgálatát Efezusban, ahol hosszabb ideig tartózkodott, mint bármely más városban. Ez a lázadás vetett véget Efezusban végzett szolgálatának. Lukács Isten tervét fedezi fel ezekben az eseményekben. Pálnak az volt a szándéka, hogy Rómában hirdesse az evangéliumot és ez a felkelés Isten tervének egyik eszköze volt.
A 21. versben ezt olvassuk:
Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Szellem által, hogy Makedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látnom.
Később, az Apostolok Cselekedetei 23,11-ben egy másik látomásról olvashatunk: „Másnap éjjel azonban az Úr mellé állt, és ezt mondta: ’Bízzál Pál! Mert ahogyan Jeruzsálemben tanúságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned.’” Ezért az én felvetésem ez: Lukács azért tartotta ezeket az eseményeket olyan fontosnak, mert Isten tervének további beteljesedését látta bennük, hogy az evangélium Rómába is eljusson.
Megkérdezhették volna az apostolt, hogy nem lepődött-e meg valamelyest azon, hogyan munkálkodott Isten az életében és hogyan űzte el Efézusból egy lázadással.
Szerintem biztos meglepődött, ő is ember volt. Ő is biztosan csodálkozott, ahogy mi is csodálkozunk azon, ahogy Isten cselekszik és vezetést ad az életünkben. Gyakran nem értjük Isten útjait.
Van egy kis történet, amely nagyon hasonlít Robinson Crusoe történetéhez. Egy férfi hajótörést szenvedett és egy lakatlan szigeten találta magát. Tudta, hogy hosszú ideig fog a szigeten maradni. Épített magának egy kis kunyhót és ott rendezkedett be mindenével, ami még megmaradt. Felment egy dombra és azon tűnődött, hogyan hívhatná fel magára a figyelmet, de nem látott senkit, még egy hajót sem a horizonton. Ahogy ott ült, rémülten látta, hogy a kunyhója lángokban áll. Erre hamarosan megjelent egy férfi és így szólt hozzá: „Láttuk a füstjelzést, és nem tudtuk, hogy szüksége van-esegítségre?” – Gyakran így van ez az életünkben, amikor figyelemreméltó dolgok történnek. Csak sokkal később értjük meg őket.
Van még valami, amit megtanulhatunkebből a fejezetből. Például az apostol és az Úr győzelmeinek módszerét az örömhír hirdetése révén. Ez Demeter szavaiból is kiderül. Azt mondta, hogy Pál „nagy tömeget nyert meg és vezetett félre…”, majd utána azt mondta, hogy „amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” Az is köztudott, hogy az evangélium ellenfelei azért ellenségesek, mert a kereszténység gyakran a társadalom anyagi törekvéseit nyirbálja meg. A kaszinók vagy a dohányipar nem fog örülni a kereszténységnek. A testünket Istentől ajándékba kaptuk és vigyáznunk kellene, hogy ne tegyünk semmit az egészségünk ellen. Vagy ott vannak a kábítószerek és más olyan dolgok, ahol a keresztény értékek veszélyeztetik társadalmunk érdekeit.
Sokat megtudhatunk a keresztény üzenet ellenfeleinek természetéről. Hol húzódnak meg az érdekek? Demeter elmondta céhbeli társainak, az ezüstműveseknek, hogy veszélybe került a bevételük és valami vallási dologról is szó van. Továbbá Diana istenségnek és templomának tiszteletét is érinti a dolog. Dianakultusza egész Ázsiában veszélybe került.
A keresztények gyakran örülnek, ha a kereszténység támogatást kap a világtól. A fejezet végén a város jegyzője áll ki az apostol mellett.
Ha az egyházat nem támadja meg a világ, az annak a jele, hogy az egyház langyos, tétlen és alkalmazkodott a világhoz.
Ha elolvassuk a mai szakaszt, látni fogjuk, hogy három emberről van szó benne. Az első Demeter, az ezüstműves. A második a zsidó érdekeket képviselő zsidó Alexandrosz, aki megpróbálta megnyugtatni az embereket és elmagyarázni, hogy Pál és csoportja az igazi ellenség, nem pedig az ott élő zsidók. Az antiszemitizmus már akkor is fertőzött és Alexandrosz meg akarta akadályozni a pogromot. A harmadik Pál és a vele lévők, akik szintén zsidók voltak.
Az antiszemitizmus hozzátartozik az emberi természethez és mivel Pál és csoportja zsidók voltak, fennállt annak a veszélye, hogy nemcsak a messiási zsidókat, hanemaz egész efezusi zsidó lakosságot üldözni fogják.
Végül a város jegyzőjének sikerül megnyugtatnia a tömeget.
Lukács a 21. versben leírja Pál mélységes vágyát, hogy láthassa Rómát. De ahogy ez befejeződött, Pál szellemében elhatározta magában, hogy miután Makedóniát és Akháját bejárja, Jeruzsálembe megy, mondván: „Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látnom.” Nos, ez nem egy turista kívánsága volt, hogy „Moszkva után még Sanghajba is el akarok utazni, ott is körülnézek és csinálok néhány fotót.” Nem, az ő gondolatai a körül forogtak, amit az Úrúgy fogalmazott meg, hogy más juhaim isvannak, amelyek nem ebből az akolbólvalók; azokat is elő kell hoznom. Ez a „kell”volt Pál szívében, Rómában is hirdetni akarta az evangéliumot.
Pál most Efezusban van, Kis-Ázsia egyik legnagyobb városában. Ebben a városban Artemiszt imádták. Nem Dianát, a vadászat istennőjét a római mitológiából. Artemisz a termékenység istennője volt, akit egy sokmellű nőként ábrázoltak.
Artemisz temploma mellett egy nagy aréna, egy stadion volt, amely állítólag több tízezer ember befogadására volt alkalmas. A romjai még ma is láthatók. Efezus tehát egy nagy város volt, ahol hirdetni kellett az evangéliumot. Pál igehirdetésének következménye volt: a kézzel készített istenek nem istenek, a kereskedők üzletének, különösen az ezüstművesek céhének veszteségekkel kellett számolnia.
Az ezüstművesek üzlete hanyatlásnak indult és gazdasági problémáik voltak. Demeternek tennie kellett valamit. Jó szervező és okos ember volt és megpróbálta összekapcsolni a gazdasági nehézségeket a vallással. „Azzal fogok érvelni, hogy amit Pál tesz, az nemcsak az üzletünket érinti, hanem a vallásunkat is. Ez a Pál a vallásunk ellen van.”
27Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni.
Az üzleti érdekek a vallásos jámborság álarca mögé bújnak.
Nem jut eszünkbe az a történet Urunk életéből, amelyet már nem egyszer olvastunk a Máté 8. fejezetében (8,28-34)? Az Úr a gadarénusok földjére érkezik, ahol két megszállottal találkozik, akik a sírokban laktak és rendkívül agresszívek voltak. Amikor Jézus közelükbe ért, így kiáltottak: „Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” Amikor a démonok rájöttek, hogy az Úr ki akarja űzni őket, felkiáltottak: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba!”, amely a közelben legelészett. És azt olvassuk: „És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.” Amikor a disznópásztorok ezt elmesélték a városban, odajöttek a disznók tulajdonosai, és megkérték Jézust, hogy hagyja el a földjüket. Ezeknek az embereknek a disznók, a tulajdonuk fontosabb volt olyan a szellemigyőzelmeknél, mint két ember démonoktól való megszabadulása.
Amikor Demeter befejezte beszédét, ezt olvassuk:
28Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz! 29A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a makedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak.
Pál, amikor ezt meghallotta, segítségükre akart sietni, de a munkatársai visszatartották, mert úgy gondolták, hogy ez túl veszélyes Pál számára.
Nem tudom, hogy Pálnak mennie kellett volna-e vagy sem. A keresztények gyakran túl óvatosak vagy gyávák. Amikor a helyzet valamelyest kényessé válik, hajlamosak vagyunk a közvélekedés szerint eljárni és nem az Úrra hagyatkozni. Az üzleti életben az embernek mindig úgy kell viselkednie, mint a többieknek? Vagy a gyerekeknek az iskolában a többséghez kell alkalmazkodniuk? Nem kellene-e nekünk egyénileg mindig az Urat követnünk, hogy hasznos és gyümölcsöző életet éljünk?
Lukács ezután leírja, hogy mi történt a színház téren. Lukácsnak volt humorérzéke: „32Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, a gyűlésben ugyanis nagy volt a zűrzavar.” – Tudjuk a gyülekeztünkben, hogy miért jövünk össze? Tudjuk, hogy mire adatott nekünk Isten Igéje?
Egy rövid történet: egy hívőt megkérdezett a barátja: Te miben hiszel? Abban, amibenaz egyházam, hangzott a válasz. És miben hisz az egyházad? Az egyház azt hiszi, amiben én, hangzott felelet. A barát végső kétségbeesésében megkérdezi: Miben hisztek te és az egyházad? A válasz: Ugyanabban.
Amikor emberekkel találkozunk, gyakran gondoljuk azt, hogy védekező pozíciót kell felvennünk, félnünk kell tőlük. Nem kell félnünk, az Úr a mi oldalunkon áll.
A városban élt egy Alexandrosz nevű zsidó, aki aggódott a zavargás miatt. Attól félt, hogy a Pál köré csoportosuló zsidók miatt a város összes zsidója antiszemita pogromnak lesz kitéve. Ezért olvassuk:
A tömegből előszólították Alexandroszt, mivel a zsidók őt tuszkolták előre; Alexandrosz pedig intett a kezével, hogy védőbeszédet akar mondani a nép előtt. 34De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: Nagy az efezusi Artemisz!
Két órán át azt kiabálták, hogy „nagy az efezusi Artemisz”. Valaki azt mondta, hogy „egy hazugság tízezer torokból még nem válik igazsággá.”Alexandrosz félt az antiszemitizmustól, de honnan jön az antiszemitizmus? Erről köteteket írtak, és én sem tudom a végső választ, de hiszem, hogy Isten kiválasztásában rejlik. Isten kiválasztotta Ábrahámot és megerősítette ezt Izsáknál és Jákobnál. A bukott ember nem ért egyet Isten választásával és az antiszemitizmus nyílt lázadás és hadüzenet Isten ellen. A holokauszt az ember Isten elleni lázadásának csúcspontja volt.
Két óra múlva a város jegyzője értesült arról, hogy zavargások vannak a városban, a színház térre sietett és lecsillapította a tömeget. A városi jegyző a város tisztviselője volt. Ő írta a törvényeket, kezelte a városi pénztárt és ő elnökölt a római prokonzul alatt működő városi közgyűlésben. Biztosan jogász volt és a polgárokkal megismertette a törvényt. Azt mondta:
Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és az ő égből leszállt képének az őrizője?
Arra alapozta érvelését, amit az embereknek tudniuk kellett, amire büszkék voltak, a termékenység istenségének dicsőségére és legendájára. Számunkra ez azt szemlélteti, hogy ami örökremegmarad, az Isten igazsága. Ki tud ma már az efezusi Artemiszről, azokon kivül, akik hallottak róla a bibliaórán vagy elutaztak Görögországba. Jézus neve viszont közismert.
A 38-39 versben a jegyző azt mondja, hogy a bíróság előtt kell panaszt tenni. Vannak törvényeink és bíróságaink, és Efezusban nincs helye a lincselésnek. Be kell tartani a törvényt és ezzel feloszlatja a tömeget. Demeterben csak a Pál által hirdetett üzenet miatt maradt némi harag.
Végezetül szeretnék néhány gondolatot elétek tárni, amelyek ebből a történetből születtek. Először is, az evangélium erejét látjuk benne. A 9. versben Pálnak volt egy vitája a zsinagógában. Ezután magához vette a tanítványokat és a Tirannosz iskolában tanította őket. A 26. versben Demeter bizonyságtételét olvassuk Isten Igéjének erejéről:„26De látjátok és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál.” És a 31. versben ez áll: „31Néhány tartományi főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba.”
Pál személyének olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak és olyan nagyra becsülték, hogy nem engedték, hogy a feldühödött nép előtt mutatkozzon.
Az evangéliumnak nagy ereje volt Efézusban. Miről prédikált Pál? Az ember bűnéről beszélt. Erre helyezte üzenete hangsúlyát. Ha elolvassuk a Róma 3. fejezetéből a 10-12 verseket, világossá válik, hogy az ember nem képes saját erejéből eljutni Isten felismerésére.„Nincsen igaz ember egy sem, 11nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.”
Itt és más helyeken is azt mondja az apostol, hogy az ember nemcsak bűnös, hanem teljesen képtelen arra, hogy eljusson Istenhez. Ez nem volt újdonság. Az apostol ezt másoktól tanulta, például magától az Úr Jézustól, aki azt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem” (Ján 6,44). Ezt találjuk az Ószövetségben és az egész Bibliában is.
Valaki azzal érvelhetne, hogy mégiscsak az ember mondhat IGEN-t. Persze, hogy ő mond igent, de miért teheti meg? Mert Isten munkálkodik a szívében és elvezeti őt az Úr Jézus Krisztus felismerésére. Pál Krisztus elsőbbségét hirdette. „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt”, ahogy Pál a Kolosséiakhoz írt levelében írja (Kol 1,15). Ha valaki kevesebbet mond, mint Tamás, aki leborult az Úr előtt és azt mondta: „Én Uram és én Istenem!” (Ján 20:28), az kisebbé teszi az Urat annál, mint aminek a Biblia kijelenti. Jézus nevét gyakran használják teológusok is, sok jót lehet nevéről mondani, „Isten Fiának”is nevezik, de ne adjunk a szónak más tartalmat, mint amit a Biblia ért alatta. A mormonok is azt mondják, hogy Jézus Isten Fia, de ha megvizsgáljuk teológiájukat, pontos képet kapunk arról, hogy nem tartják úgy Isten Fiának, ahogyan a Szentírásból ismerjük. Pál Krisztus elsőségét tanította, mint aki Isten örökkévaló Fia, Istennek és a Szentháromságnak második személye. A Szentháromság mindhárom személye Isten!
Egyébként miről prédikált még Pál? Krisztusban hirdette a megváltást, aki nagy szeretetében meghalt a bűnösökért. A megváltás a hit által lehetséges az ember számára! Valaki azt mondta: Ha valaki tudja, mi jelent a hit egy orvosban, egy ügyvédben vagy egy barátban, akkor tudnia kell azt is, mi a hit az Úr Jézus Krisztusban és az üdvösség ígéretében.
Azért mész orvoshoz, mert hiszel benne. Felír egy gyógyszert és azzal elmész a gyógyszertárba. A gyógyszerész benyúl a fiókba és átadja a felírt gyógyszert. Meg fogod azt vizsgálni? Nem, bízol benne, hazamész és beveszed a tablettát. Ez a hit! Az orvosba, a gyógyszerészbe és a gyógyszerbe vetett hit. Ez a Jézus Krisztusba vetett hit.
Az ember hallja az üzenetet: Jézus meghalt a bűnösökért. Bűnös vagyok. Örök életet kínál azoknak, akik rábízzák magukat. Ez az egyszerű üzenet. Ezt hirdette az apostol más szavakkal: „A Dianában való hit nem fog segíteni rajtatok. Ha a kultúrádban hiszel, az sem segít. A képzettséged nem fog segíteni. A jámbor cselekedeteid és tevékenységeid, bármilyenek is legyenek, nem fognak segíteni rajtad. A bemerítkezésnek és az úrvacsorának semmi haszna, ha nem bízod rá az életedet.” Csak a hit, a bizalom, a Jézus Krisztusnak átadott élet menthet meg.
Olvasunk Pál apostol szolgálatáról egy jó bizonyságot is. A 37. versben olvassuk, hogy mit kiáltott a város jegyzője a tömegnek: „37Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók és nem is káromolják a mi istennőnket.” Csodálatos! Pálnak káromolnia kellett volna Diana istennőt? Pál nem negatív, hanem pozitív üzenettel fordult az emberekhez. Nem mondta, hogy: „Holnap megmutatjuk nektek, mennyire hamis Artemisz és tanítása.” Megmutatta a kereszténység pozitív oldalát, aminek semmi köze Diana templomához és az amulettekhez. Krisztust és a megváltást hirdette Krisztusban, azt az Istent, Aki az emberek szívében akar lakozni. „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellem temploma” (1Kor 6,19). Ha valakinek a teste templom is, akkor sincs szükség arra, hogy egy templom amulettjeit a nyakába akassza. – Valójában tudatában kell lennünk annak, hogy Isten jelenlétének valósága bennünk lakozik és ennek nagy örömmel kell eltöltenie bennünket.
Miért néznek ki a keresztények mindig olyan komolyan, komoran és borúsan? Miért van mindannyiunknak fekete Bibliája, nem pedig piros, kék vagy akár sárga? Ha Krisztus belénk költözik és lakozást vesz bennünk, annak ki kell sugároznia és láthatóvá kell válnia.
Végül még egy dolog: az, hogy a világban, a hatóságoknál keresünk védelmet, veszélyes lehet. A város jegyzője védelmébe vette az efezusi keresztényeket a feldühödött tömeggel szemben. Nem tudom, hogy ez jó volt-e vagy rossz. Körülbelül negyven évvel később az Úr Jézus egy üzenettel fordult az efezusi gyülekezethez. „Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet” (Jel 2,4). Ha ma Efezusba látogatsz, csak romokat fogsz találni. A keresztények ott csak turisták, nem helyiek.
Campbell Morgen, a londoni Westminster Chapel egykori prédikátora azt mondta: „Az üldözött egyház mindig tiszta és ennél fogva erős volt. Azt az egyházata bénulás veszélye fenyegeti, amely a világban keresi a patrónusát.” Az Úr őrizzen meg minket attól, hogy a világ védelmére szoruljunk, tudjunk megmaradni úgy, hogy egyedül az Úrtól függjünk. Ébressze fel bennünk újra az első szeretetet. Ámen