41. Isten nevelése. – Zsid 12,4-11

Mt 6,24-34: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” 25. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26. Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27. Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28. Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29. de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” 31 „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32. Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”
Zsid 12,4-11: „4. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, 5. és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” 7. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8. Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10. Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Mai témánk: Isten nevelése. A levél írója a keresztyén életet egy versenyfutáshoz hasonlítja. Ez nem séta, nem is rövidtávfutás, hanem egy maraton. Egy kitartást igénylő verseny. 12,1: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” Ahhoz, hogy részt vehessünk a versenyen, új életünk kell, hogy legyen. Az új élet jogosít fel arra, hogy odaálljunk a startvonalhoz. Nincs értelme a versenyfutásról beszélni, amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy kvalifikáltak vagyunk-e. Ez hit által válik lehetővé, amelyet Isten ajándékoz nekünk, és ami örök életet ad. Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Újonnan kell születnetek”. Csak azok állhatnak rajthoz a versenyen, akik újonnan születtek. Ha valaki, az olvasók közül még nem született újjá, aki még csak nézőként ül a pálya szélén, annak azt kell mondania: Uram, köszönöm neked, hogy meghaltál értem. Akkor új életed lesz, és elnyered bűneid bocsánatát. Isten gyermeke leszel. Meg leszel igazítva. Áldott leszel: Odaállhatsz a startvonalhoz. Ahhoz, hogy célba jussunk, kitartással kell futnunk. A babérkoszorú azé, aki kitartással fut.
A futópálya tele van akadályokkal. Ebben az értelemben tehát nem maratonról van szó, hanem akadályfutásról! Az atlétikai játékoknál ez egy 3000 m-es akadályfutás. Ahogy elkezdünk futni, felfedezzük, hogy akadályok vannak az utunkban. A Biblia beszél ezekről az akadályokról, mint fenyítésekről és fegyelmezésekről.
A „fenyítés” szó igen érdekes kifejezés. A „fiú” és a „szolga” szóból lehet levezetni. „Egy fiút nevelni” jelenti. A fenyítés azt jelenti, hogy Isten fiaiként nevelődünk. Be leszünk vezetve az isteni dolgokba. Ez helyreigazítást jelent. Isten által megfenyítve lenni, azt jelenti, hogy Ő gyermekeiként nevel minket. – A kép megváltozott! Egy akadályverseny, ami egyúttal Isten gyermekeinek nevelője. Isten fenyítésének három okalehet:
1. Az egyik a helyreigazítás. Ha hűtlenek voltunk, akkor gyakran szükség van rá, hogy irányítson minket! Pl. Dávid esetében. Amikor vétkezett Betsabéval. Isten azt mondta neki: „Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól”. Életének hátralévő részében hordoznia kell Isten ítéletének jelét. Közösségben volt Istennel és az Úr használható eszköze volt, de a kard egy állandó figyelmeztetés volt az életében.
2. A másik: a fenyítés, mint prevenció. A tövis Pál testében. Én nem tudom, hogy Pálnak valójában mi volt a baja. Talán egy szembetegség? Milyen szörnyű lehet, ha az ember tudja, hogy megvakul. Pál úgy értékeli a szenvedéseit, mint rendkívüli kijelentést: „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe” (2Kor 12,7).
Isten annyira megáldotta őt, hogy esetleg beképzeltté válhatott volna. Háromszor kérte Istent, hogy vegye el tőle ezt a tövist, míg végül megértette, hogy ez egy büszkeségtől megóvó fenyítés volt. Ez a tövis egész életén át elkísérte.

1. A harmadik: a fenyítés, mint nevelés. Az ilyen fajta fenyítés tanít nekünk valamit. Azért ad az Atya megtapasztalásokat az életünkbe, hogy ezek oda vigyenek minket, ahol jobban megismerjük ŐT. Pl: Jób esete. Korának egyik legnagyobb embere volt. Sátán odament Istenhez és azt mondta: Jób nem lenne az, aki, ha nem védelmeznéd őt. Isten azt válaszolta: A kezedbe adom Jóbot, de az életét nem veheted el. Sátán minden lehetséges ítélettel rátör Jóbra, amivel csak tud. Elveszíti a feleségét, a családját, a vagyonát és végül az egészségét is. Sátán azt hitte, hogy Jób meg fogja átkozni Istent. Ő azonban ezt mondta: „Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” Minden megpróbáltatása után végül azt mondja Jób: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (42,5-6). Életének megtapasztalásai által Jób eljutott oda, ahol meglátta Istent. Korábban soha nem látta. Isten fegyelmezése nevel minket.

A zsoltáros a 73. zsoltárban azt mondja, hogy nem tudja megérteni, hogyan lehet, hogy az istentelenek életén áldás van, az istenfélőkén pedig nincs. Az istenteleneknek és gazdagoknak szép életük van, de engem„csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.”- „Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.” Amit megértett, az a következő: Az, ami az igazaknak megvan az örökkévalóságban, annyira csodálatos, hogy emellett minden eltörpül, ami a jelen fenyítéseit illeti. Luther azt mondta: A kísértéseim voltak a nevelőim az istenfélelemben”. Nem érthetjük meg az életet, különösen a keresztyén életet, ha nem tudjuk, hogy miről beszélt Luther.
„Egy prédikátor meglátogatott egyszer egy asszonyt, aki kezdett megvakulni. Az asszony azt mondta neki: Isten el fogja venni a szemem fényét. A prédikátor azt mondta: Ne engedje, adja inkább oda Neki. Az asszony azt kérdezte: Hogy érti ezt? – Kérjen kegyelmet Istentől, hogy így imádkozhasson: Ó, Istenem, ha neked kell a szemem fénye, adj nekem kegyelmet, hogy át tudjam ezt neked adni.”
Az élet fegyelmezése a mi nevelésünk. Az olvasott igeszakasz tanít néhány dolgot. Változtatni fogok valamit a módszeremen, amit eddig alkalmaztam és szeretnék megvilágítani néhány leckét, amik ezekben a versekben találhatók.

1. Az első: A fenyítés az életben Isten szeretetének bizonyítéka. 12,6: „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti”. Ha az életben lévő próbák az Ő szeretetének bizonyítékai, akkor az aggódás és a ellenállás ellentmondásban van ezzel! Nem véletlenül olvastam el a Mt 6-ot. Ott ugyanis az aggodalmaskodás értelmetlenségéről van szó. Pl. Jézus azt mondta, hogy az aggodalmaskodás egyenlő a bálványimádással: (6,24)„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. Van Isten és vannak a hamis istenek, amik különfélék lehetnek. A pénzért való aggódás is egy ezek közül. Bálványimádás. Az aggodalmaskodás méltatlan az emberhez. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26. Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” Az aggodalmaskodás Jézus szerint méltatlan az emberi természethez, ahogy Isten az emberi természetet értékeli. Az embernek van egy méltósága Isten szemében, nem a bűnében, hanem teremtményeként. Isten képmására teremtetett és meg van váltva Jézus Krisztus vére által, és Isten számára értékes, értékesebb, mint az ég madarai. Az ételért és ruházatért való aggódás az emberi méltóság semmibe vételét jelenti. „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” – kérdezte az Úr. Az aggódás a fiúság tagadását is jelenti. A gyermekek nem aggódnak szüleik oltalmában. Mit mond a Mt 6,32: „Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyeiAtyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” Az az ember, aki Jézus Krisztust Megváltójaként ismeri és aggódik, az elfeledkezett az atyjáról. Mint aki elfelejtette, hogy ki ő. Az aggodalmaskodás pogány szokás! ”. Ha valaki ismeri Istent és mégis aggodalmaskodik, az úgy viselkedik, mintha nem ismerné Istent, mint a pogányok. Az aggódás földhözkötöttség: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

Végül ártalmas dolog is. Amikor aggodalmaskodással terheljük meg magunkat, akkor saját magunknak ártunk. „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Ha valaki aggódik, azt mondja vele, hogy ami történni fog, az rossz lesz. Gyakran mondják az emberek, hogy sokszor olyan dolgok miatt aggódnak, ami egyáltalán nem is fog megtörténni. De azt is be kell ismerni, hogy sok dolog, ami miatt aggódnak az emberek, valóban megtörténik! Amikor megtörténik, azt észre fogjuk venni. Aki előre aggódik, az kétszer éli át. Ezért ártalmas. Luther a következőket mondta egyszer az1Pt 5,7-ről: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” „Ó, bárcsak ezt az őreá vetést megtanulhatnánk! Aki nem tanulja meg, az levert, kivetett, megvetett és elvetett lesz. Ez történik velünk, ha nem vetjük őreá a gondjainkat.
Valaki írt egy kedves versikét, ami nagyon jól illene egy keresztyén folyóiratba: „Isten szíve szeret minket, mert az Ő kiválasztottai vagyunk. Isten kezei tartanak minket, az Ő oltalma alatt állunk, Isten szája tanít minket, miénk az Ő élő Igéje és Isten lábai hordoznak minket, élvezzük az Ő békéjét”.
Az életünkben lévő próbák tehát az Atya szeretetének bizonyítékai.

1. Az életben lévő megpróbáltatások a fiúságunk bizonyítékai. Azt olvassuk: „6. mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ez találóbb volt a levél megírásának napjaiban, mint ma. Mit mond a 7. vers? Amikor próbákon megyünk keresztül, az nem a fiúságunk ellenére van, hanem a próbák a fiúságunk miatt történnek velünk. Amikor olyan gyermekeket látunk felnőni, akik nélkülözték a fenyítő atyai kezet, akkor tudhatjuk, hogy ez az apa nem szereti a gyermekét annyira, amennyire szeretnie kellene. Nem fegyelmezésről van szó. Szeretetről van szó. Az életünkben lévő fegyelmezés a fiúság bizonyítéka. Az atyai szeretetről van szó. Az az apa, aki szereti a gyermekét, kézben tartja őt, mert azt szeretné, hogy legyen belőle valaki. Az olyan apa, aki mindent megenged a gyermekének, amit csak akar, nem szereti a gyerekét.

Néhány évvel ezelőtt meggyilkolták egy milliomos lányát egy olyan környezetben, amit ő választott magának és a szülei ezzel a választással egyetértettek. Azt mondták a szülők az újságírónak: „Mindent megadtunk neki, amit csak akart”. Nem fogták fel, hogy talán éppen ez volt az oka annak, hogy az élete így ért véget.
A fiúság bizonyítéka.
Arthur MacLane, aki az utolsó generáció egyik nagy tanítója volt, Írországban nőtt fel. Az utca másik oldalán lakott egy Frank Wils nevű férfi, egy farmer, aki majdnem mindig első díjat kapott a gabonájáért. Volt egy fia, aki összebarátkozott Arthur McLane-nel. Sokat játszottak egymással. Sokszor szerettek volna szaladgálni a gabonaföldön, de tudták, hogy nem szabad. Amikor egyszer Mr. Wils bement a városba, a két gyerek rabló-pandúrt játszott a búzaföldön. Elég sok gabonát letapostak. McLane elmesélte, hogy soha nem fogja elfelejteni, mi történt, amikor Mr. Wils hazajött és látta, hogy a gyerekek mit műveltek. Fülön fogta a fiát és azt mondta: Ezt elintézem Frankkel és a te apád is el fogja ezt intézi veled. És el is intézte – mondta McLane halkan.
Azért intézte ezt el vele, mert a fia volt. Az életünkben lévő megpróbáltatások a fiúság bizonyítékai.

1. Az életben levő megpróbáltatások az Atya bölcsességének bizonyítékai. 10. vers: „Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek”. Amikor a testvérek veszekednek és az apának rendet kell teremteni köztük, a büntetés sokszor nem történik igazságosan. Vagy a következő elv érvényesül: Mindenki kap egy pofont, ha most valamelyiküknek nem volt igazságos, majd legközelebb az lesz. A földi apáktévedhetnek. De a mennyei Atya soha nem téved. Ő mindig abszolút igazságos. Az Ő fenyítése mindig bölcsességének a következménye. Pál megértette, amikor tövis volt a testében, hogy ez a baj igazságosan érte őt. Atyja a legjobbat akarja számára! Az egyházatya Hieronymus azt mondta: Isten haragja jogosan nyilvánul meg, amikor vétkezünk és Ő hallgat! Szörnyű dolog az, amikor egy apa semmivel nem törődik. Boldogok lehetünk, ha mennyei Atyánk megfenyít bennünket, amikor letérünk az utunkról.
2. Az életben a fegyelmezés nagyon elszomoríthat és fájdalmas lehet. Mit mond az 5. vers? „és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged”. Mindenkit megfenyít, akit gyermekének tekint és aztán a 11. vers: „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek”. Kétféle nehézség kísérheti a fenyítést.
   • kínzó szorongás és szenvedés
   • és Isten látszólagos távolléte.

Nehéz dolog Isten fenyítése alatt állni és ráadásul úgy érezni, hogy Ő távol van tőlünk a szenvedéseink közepette. Ne becsüljük alá a megpróbáltatásainkat. Ne kezeljük úgy a próbákat, mint a „Christian Science” vagy bizonyos szélsőségesen karizmatikus körök. Nem humánus, amit ők tesznek. Isten próbái valódiak és kínokat és szenvedést hoznak. Gyakran azt gondoljuk, hogy Isten távol van. A fegyelmezés elszomorít! 

1. Az élet megpróbáltatásai Isten kezében vannak. 11. vers: „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Haa fenyítés nem Isten kezében lenne, nem hozna semmilyen gyümölcsöt. Az író nem mondhatta volna ezt, ha nem tudta volna, hogy Isten mindent kontroll alatt tart, ami bennünket ér. Minden az Ő kezében van. Ezért mondhatta József, amikor a testvérei eladták rabszolgának: Nem ti voltatok, Isten volt az.

Élt egyszer egy faluban egy idős asszony, egy igazi keresztyén, aki azonban olyan szegény volt, mint a templom egere, viszont ismert volt arról, hogy mindenért, amit kapott szíve mélyéből köszönetet mondott és Istent dicsérte. Néhány kis gazfickó tréfát akart űzni belőle és megvárták, amíg az asszony befejezte az imádkozást, felmásztak a tetőre és a kéményen keresztül ledobtak egy egész kenyeret. A kenyér leesett a kéményből a földre, az asszony körülnézett és elkezdte Istent dicsérni a kenyérért. A fiúk berontottak a szobába és az kiabálták: Nem Isten volt az, aki a kenyeret adta, mi voltunk azok. Az asszony azonban azt válaszolta: Isten volt az, aki adott, csak az ördögöt használta futárnak. 
Minden, ami minket ér, Isten elé kerül először.

1. A fenyítés az életünkben átmeneti. „később azonban”. Mindig van egy „később”. Talán nem ebben az életben, talán csak a túloldalon. De visszatekintve el fogjuk tudni mondani az elmúlt életünkről, „csak egy lehelet volt”. Így mondja a zsoltáríró. Tudod meddig tart az élet? Hhhhh. Eddig. Ezek a mi éveink. Minden átmeneti. Mindaz, amit próbaként látunk az életünkben, csupán eszközök a „később” számára.

Ott volt Mária, aki Jézus sírja előtt sírt. Az üres sír előtt! Miért sírsz Mária? Mert üres volt a sír. Nem tudod, Mária, hogy örülnöd kellene, mert a sír üres?! Éppen annak kellett volna örülnie, ami miatt Mária sírt.
Vagy Péter, amikor a tanítványok hajója veszedelemben volt és Jézus odament hozzájuk a vízen. Azt gondolta, hogy a viharban mondott imáikra és fohászaikra egy kísértet volt a válasz! Isten szabadítása gyakran úgy néz ki, mintha egy kísértet lenne. Azonban a megpróbáltatásaink átmenetiek.

1. Az élet megpróbáltatásai gyümölcsöket hoznak. „9. nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a szellemek Atyjának, hogy éljünk? 10. Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.” Szentség! „11. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” Élet, szentség és igazság! Ezek a megpróbáltatások gyümölcsei az életben. A gyümölcs gyakran a fájdalmakban van és nem az örömökben. Ott tanulja meg az ember, hogy az Úr az, aki megvált.

Hogyan nézzünk szembe az élet megpróbáltatásaival? Nem a szenvedésekre és a próbákra kellene elsősorban figyelnünk, hanem a Megváltóra. Amy Carmichel mintegy 100 évvel ezelőtt ezt mondta: „Szeretett Uram, a Golgota minden kérdésünket elnémítja. Egy olyan szeretetben, amely ennyire szeret, a szenvedések közepette is bízni lehet”.
Ne csüggedjünk el, inkább vessük alá magunkat az Ő akaratának. Amikor Luther a pápai követ előtt állt és a követ végül fenyegetően mondta: „Luther, a pápának több hatalma van egy ujjában, mint az összes német fejedelemnek együttvéve, és hol leszel, ha a pápa megmozdítja az ujját”? Luther erre a következőket válaszolta: „Ott leszek, ahol mindig is voltam, a mindenható Isten kezében”.
Ne csüggedjünk el, rendeljük alá magunkat Neki.
Ne vesd meg az Úr fenyítését, hanem légy benne gyakorlott. Kérdezd meg Istent, miért? Meg fogja mondani az okát, előbb vagy utóbb. Nyereség lesz ez életünkre, az üdvösségünkre és az igazságunkra nézve. A fenyítés egy szerető mennyei Atyától jön.