Először az Ószövetségből, majd az Újszövetségből fogunk igerészeket olvasni.
Bunyannak a „Zarándok útja“ c. könyvében van egy olyan fejezet, amikor a zarándok a mennyei városba tart. Nagy terhet cipel a hátán, és találkozik „Világbölccsel”, aki azt tanácsolja neki, hogy keresse fel „Törvénytudót”, aki „Erkölcsiség” városában lakik. „Törvénytudónak” van egy „Udvarias” nevű fia. Ebben a fejezetben utalás történik a mai, Zsid 12-beli igeszakaszunkra. Később majd elmesélem, mit tapasztalt meg „Keresztyén”, amikor találkozott „Törvénytudóval” „Erkölcsiség” városában.
Exod 19,16-22. „16 A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. 17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. 18 A Sinai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. 19 A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. 20 Leszállt tehát az ÚR a Sinai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. 21 Az ÚR így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. 22 Még a papok is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR!“
Deut 4,11-13:“ 11 Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. 12 A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. 13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.“
Haggai 2,6-7: „6 Így szól a Seregek URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek URa.“
Az Úr második eljövetelekor nemcsak az eget fogja megrendíteni, hanem az eget, a tengert és a szárazföldet is.
Zsid 12,18-29. Itt a levél szerzője az olvasott igehelyeket kommentálja: “ 18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: «Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni! »” Ez volt a Sinai-hegynél a nagy rémület, amikor Isten a törvényt adta. 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el, és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.“
Elérkeztünk a Zsidókhoz írt levél csúcspontjához a 12,18-29-ben. A levélíró célja az volt, hogy bevésse az olvasóiba, hogy hallgassanak Isten szavára az új szövetségben és Krisztus tökéletes áldozatában. A végére ér a fejtegetésnek, és azt hangsúlyozza, hogy az Ószövetség Istennek egy múlandó, változó megjelenése volt. Az új szövetség örök szövetség, és örök viszony. – A régi szövetség Isten elérhetetlen fenségét hangsúlyozza. – Az új szövetség pedig a testté létel által elérhető szövetség. Ha a régi szövetséget megszegték, felhő és tűz kísérte. – Az új szövetségben az ember közvetlenül szemben áll a tűzzel. Azt olvassuk: „Mert a mi Istenünk emésztő tűz.“ A levél csodálatos egységet képez. A levél végén az író visszatér az elejéhez, a két hanghoz. Amikor elkezdtük tanulmányozni a Zsidókhoz írt levelet, azt olvastuk a Zsid1,1-ben: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.“. Itt van a két megszólítás: Isten az Ószövetségben a próféták által szólt, az új szövetség nemzedékéhez pedig a Fia által szólt.
Itt most újra a kétféle hangot halljuk. Azt a hangot, amely a Sinai-hegynél megrengette a földet, és a másik hangot, amely mind a földet, mind a mennyet meg fogja rengetni Jézus második eljövetelekor, amikor felállítja majd megdönthetetlen királyságát dicsőségben. Az a tény, hogy Isten a mennyet és a földet, vagyis mindkettőt meg fogja rengetni, azt jelenti, hogy az Istentől való elfordulás választása, a hitehagyás szörnyű következményekkel jár. Ha az Ószövetségben valaki elhajolt Isten rendelkezéseitől, akkor szenvednie kellett. Mennyivel inkább kell majd azoknak szenvedni, akik Istennek az ő Fia általi kijelentésétől fordulnak el. Ennek „megrendítő” következményei vannak. Ha Isten beszél az emberhez, akkor elvárható, hogy az ember hallgasson Isten szavára.
Ézsaiás könyvének második fele egy figyelemre méltó prológussal, előszóval kezdődik. A 40. fejezetben azt olvassuk: „3 Egy hang kiált“ és aztán „6 Egy hang szól: Kiálts!“ , majd pedig a fejezet végén: „kiálts erős hangon, … 10 Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.“. 3-szor fordul elő a „hang“, aztán pedig 3-szor: „íme”! Ezzel azt akarja mondani: Fülelj, valamit hallanod kell, figyelj ide. Aztán pedig nézz oda, van valami, amit látni kell. Lásd meg, nézz oda.
Odafigyelni, hallgatni egy hangra, és megjegyezni, amit látunk – ezt a gondolatot akarja a Zsidókhoz írt levél szerzője itt, az írásának tetőpontján közel hozni hozzánk. A két hangnak nagy jelentősége van.
Ha te és én egyszer négyszemközt lennénk és megkérdezhetném: Mit jelent számodra Isten hangja? Hallgattál-e valaha erre a hangra? Hatással volt-e már ez a hang az életedre?
Ez a fejezet még valami mást is hangsúlyoz, ami a 20. században valahogy háttérbe szorult. Ez pedig nem más, mint Isten szentségének hangsúlyozása, ami még evangéliumi körökben is részben elveszítette jelentőségét.
Mi az, amit szerzőnk még mondani akar? A következő versekben azt akarja közölni, hogy a mi kiváltságunk különbözik az ószövetségi szentek kiváltságától. Végül azonban azt is mondja, hogy ezek a kiváltságok nagyobb felelősséget ruháznak ránk. Az igeszakasz az „ugyanis” kötőszóval indul: „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok…“ Ha a „mert, ugyanis” stb. szavakat olvassuk, vissza kell lapoznunk, hogy megkeressük a szövegösszefüggést, a kontextust. Nem sokkal előbb, a 12,15-ben mondta a következőket: „15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen senki … istentelen, mint Ézsau“ vagy „hitehagyó, mint Ézsau”. Aztán pedig: „Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok“. Másképp fogalmazva: a kiváltságok és a felelősség az új szövetségben kimondhatatlanul nagyobbak, mint a régi szövetségben. És mivel az új szövetségbeli kiváltságok végtelenül nagyobbak, mint a régi szövetségbeliek, így végtelenül nagyobb a felelősségünk, hogy odafigyeljünk Isten hangjára az Ő fiában, Jézus Krisztusban. Ezeket a kiváltságokat negatívan és pozitívan is le lehet írni. A 12,18-ban ezt olvassuk: Ti … nem … járultatok. A 12,22-ben pedig: Ti … járultatok. Más szavakkal: Ti nem voltatok ott a hegynél, amikor Isten a törvényt adta, saját keze által, füst és mennydörgés közepette. De odajárultatok Sion hegyéhez, a mennyei Jeruzsálem városához. Itt a Sinai hegynél és a Sion hegyénél adott kijelentéseket állítja szembe egymással.
A Sinai-hegyben Isten felségét, félelmet keltő elérhetetlenségét látjuk. Minden bizonnyal szörnyű az, ha a mózesi törvényekkel a kezünkben akarunk Isten színe elé lépni! Ki is állhatna meg Isten előtt a Tízparancsolattal a kezében? Mindenki megszegte ezeket a törvényeket. A törvényen keresztül Isten haragja hat ki. A törvény által alakul ki a bűntudat. A törvény csak félelmet és rettegést hoz, ha azzal akarunk megállni Isten előtt.
Azután a nagyobb szövetségről beszél a levél írója. Olyan kifejezést használ, amin kissé elcsodálkozunk. Ti a Sion hegyéhez járultatok. Vajon mit ért ezen? Én Budapestről Baselbe jöttem, nem pedig a Sion hegyéhez. Ez tehát nem jelenthet egy mai, konkrét földrajzi helyet. Azaz olyasvalamire kell utalnia, amit akkor kaptunk, amikor Jézus Krisztusban hívővé lettünk. Az író tehát másképp fogalmazva ezt fejezi ki: Ha a bizalmadat Jézus Krisztusba veted, akkor tulajdonképpen a Sion hegyéhez járulsz.
Említettem Bunyan „A zarándok útja“ c. művét. Bunyan elbeszéli, hogy amikor Keresztyén elhagyja Romlás városát, súlyos terhet cipel a vállán. Hallott valamit a Mennyei városról, és ezután vágyakozik. Terhével a vállán elindul a Mennyei város felé. A kereszthez vezető úton különböző akadályok állnak az útjába, és amikor megérkezik a kereszt alá, leoldódik a teher a válláról, legurul a Golgota dombjáról, majd eltűnik. Innen tovább indul a Mennyei város keresésére, amely a Sion hegyén áll Immánuel földjén. Időről időre megpillanthatja a csodálatos várost, és már előre örül annak, hogy a jövőjét majd ott töltheti el. – Bunyan azt írja le, milyen tapasztalatokat szerez egy keresztény ember. De alapvetően, abban a pillanatban, amikor Jézus Krisztusba vetjük a hitünket, máris a Sion hegyén vagyunk, áll a Zsidókhoz írt levélben. 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához. A jövő már most jelen van, ha bizalmunkkal Jézus Krisztust ajándékoztuk meg. Már ma a miénk a holnap. Abban a pillanatban, amikor hiszünk, a mennyben beírják nevünket az élet könyvébe, és szellemben már ott vagyunk. Ezért beszél Pál apostol olyan gyakran arról, hogy ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor vele együtt el lettünk temetve, vele feltámadtunk, és vele együtt ülünk a mennyei helyen. Már a mennyi városban vagyunk. Micsoda gazdagság van a birtokunkban! Elképesztő, hogy milyen kevés hasznot húzunk ebből.
Időnként beszámolnak az újságok olyan emberekről, akik a legnagyobb szegénységben élnek, egyszerű foglalkozást űznek vagy alkalmi munkákból élnek. Gyakran melléképületekben, gazdasági helyiségekben vagy nyáron a szabadban alszanak, de amikor meghalnak, kiderül, hogy rengeteg pénz volt a bankszámlájukon. Gyakorlatilag milliomosok voltak, és királyi módon élhettek volna. – Minket, keresztényeket is gyakran ezzel a képpel lehetne lefesteni. A menny kincseivel rendelkezünk, közben pedig úgy élünk, mint a koldusok.
Hová jöttünk? Először is a Sion hegyéhez. A földi Sion hegyénél gyűlt össze Izrael 12 törzse. Mi pedig a mennyei Sion hegyéhez járultunk. Egyszer meg kellene értenünk, hogy ez az a hely, ahol Isten szentjei összegyűlnek az örökkévalóságban. Ez a gondolat rejtőzik az említett kifejezés mögött. Egész Izrael összegyűlt a Sion hegye körül. Mi ugyan abban a helyzetben vagyunk mint Israel: a Sion hegyéhez jöttünk. Ez olyasvalami, ami minden keresztényt összeköt, és ez az a kötelék, ami Jézus Krisztushoz fűz minket. Ha elmegyünk különféle templomokba és gyülekezetekbe, legyen akár metodista, baptista stb. az adott közösség, a legtöbb esetben kiváló keresztényeket találunk. Ha az ember elkezd Isten igéjéről beszélni, felfedezi, hogy visszhangra talál a mondandója, mert mindnyájan Krisztus egyetlen testének a tagjai. A Jézus Krisztusban való hit az, ami összeköt bennünket függetlenül attól, hogy a gyakorlatban melyik helyi gyülekezethez tartozunk. Ha majd összegyűlünk Isten trónja körül, mindannyian ott leszünk, akik hittünk Jézus Krisztusban. El fog tűnni minden különbség, ami a földi életben elválasztott minket. A különbözőségünktől függetlenül azonban megvan bennünk az egység, az összetartozás érzése. Remélem, elmondhatom – a gyülekezet egyik vénjeként is –, hogy sosem fogunk odáig jutni, hogy azt mondanánk: „Csak nekünk van igazunk, egyedül a miénk a helyes bibliai látásmód.” Ez megakadályozná, hogy közösségben legyünk más keresztényekkel, akik nem pontosan ugyanúgy látnak dolgokat, mint mi. Igyekeznünk kell a bibliai igazságokat helyesen látni és felismerni, de biztos vagyok benne, hogy amíg ezen a földön élünk, sohasem lesz 100%-ig helyes, amit gondolunk. Isten igéjében minden fontos, hogy hogyan jövünk össze, mik a módszereink, mi az összejöveteleink célja. Mindez fontos, de van valami, ami még fontosabb. Hálás vagyok, hogy a Sion hegyéhez járultam. Ez az én álláspontom. Mindenki, aki egyszer majd ott lesz a Sion hegyénél, a testvérem Krisztusban.
A szerző ezután azt mondja: 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez; A városok nem a legjobb formája az önállóságnak. Ki építette az első várost? Káin, aki így akart függetlenedni Istentől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a világ minden városa eleve rossz, de a városok azok, amelyek lehetőséget adnak az Istentől független életre. Ám az a tény, hogy Isten igéje azt mondja, hogy mi az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez járultunk, arra enged következtetni, hogy a város ötletét Isten jóváhagyta. Az ember igényli a társadalom nyújtotta védettséget. Szüksége van másokra. A mennyei Jeruzsálemet Isten a mi számunkra építette. Ez a város Babilon ellentéte. A Jelenések könyvében olvashatunk a nagy város, Babilon bukásáról, majd közvetlenül utána János elragadtatik a lélek általi látomásban, és látja a Bárány menyasszonyát, a mennyei Jeruzsálemet. A mennyei Jeruzsálem városában végződik be Isten üdvterve. Bismarck azt mondta: “A nagyvárosok a politika gyenge pontjai.“ De van egy város, amely nem lesz gyenge, sebezhető pont. Ez pedig a mennyi Jeruzsálem lesz, amelyet a keresztények várnak, ami az övék és az enyém is! Megvan az a kiváltságom, hogy már ma bemehessek ebbe a városba. Már be is mentem, és szabad elképzelnem és kiszíneznem a fantáziámban, hogy mit fogok tenni, miután megérkeztem. Hogyan fogok térdre esni a Bárány előtt, hogyan fogom őt imádni és köszönetet mondani neki, ahogy ezt az angyalok és az összes teremtmény teszi. „Övé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!“
Azután ezt olvassuk: 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, … az angyalok ezreihez. Ha megérkezek a mennybe, biztosan meg fogok keresni egy angyalt. Tudjátok, melyiket? A védőangyalomat. Gratulálni fogok neki, hogy eddig milyen jó munkát végzett. Már előre örülök, hogy találkozhatok vele, hiszen a Biblia azt mondja, hogy az angyalok azoknak szolgálnak, akik öröklik az üdvösséget. Nem tudom, hogy egy vagy több angyal van-e, akit az Úr számomra rendelt. Nem sok ismeretem van az angyalokról, de akkor majd biztosan többet tudok meg róluk.
„… az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez“ Ez a legkülönösebb, amit a szerző írt. Ismertek olyan elsőszülöttet, aki elveszítette elsőszülöttségi jogát? Nem kell messzire menni érte. A legutóbbi alkalommal nem mondtam róla sokat, mivel a mai napra tartogattam. Ézsau volt az elsőszülött, de egy tál lencséért eladta az elsőszülöttség jogát. – Én a Sion hegyéhez jöttem, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalokhoz és az elsőszülöttek gyülekezetéhez! Mindenkinek, aki Jézus Krisztus gyülekezetéhez tartozik, olyan kiváltságai vannak, mint egy elsőszülöttnek. Elsőszülöttségi joguk van! Isten egyik gyermeke vagyok. Szörnyű volna, ha valaki, bár nyilvánosan megvallja a hitét, és Isten elsőszülött gyermekeként Krisztus gyülekezetéhez számítják, bizonyságtétele csak levegőbe beszélés, meggyőződés nélküli szóbeli nyilatkozat maradna, és mint Ézsau, az elsőszülöttség jogát elvesztené. Ezt akarja mondani nekünk a levél szerzője. Lehetséges, hogy valaki bizonyságot tesz a Jézus Krisztusban való hitéről, még be is merítkezik, mégis elveszik. A hitvallás önmagában nem elég.
(Elsőszülöttek,) … akik fel vannak jegyezve a mennyekben. Az ókori királyoknak általában volt nyilvántartásuk. Ebben a jegyzékben a város minden jelentős polgárának neve megtalálható volt. Ez a háttere ennek a képnek. Most még nem vagyunk a mennyben, de már be vagyunk jegyezve a nyilvántartásba. Nevünk megtalálható benne. Vannak olyan egyetemek, amelyek – ha az ember ott szeretne tanulmányokat folytatni – már évekkel előre beírják a hallgatókat. Ha valaki az oxfordi vagy a cambridge-i egyetemre szeretne járni, akkor a szülei gyakran már a születésekor beíratják. Ugyan még nincsenek ott az egyetemen, de már be vannak iratkozva.
A következő, amit mond: „mindenek bírájához, Istenhez; A Jel 21,3-ban utánanézhetünk: “Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;“. Ez annak a ténynek a megerősítése, hogy ha majd bemegyünk a mennyei városba, akkor maga Isten, a mi Istenünk ott lesz. Az Ézs 8-12-t „Immánuel könyvének“ nevezik. Ennek a fejezetnek a legfontosabb üzenete, igazsága: „Immánuel”, azaz „velünk az Isten”! Ha a Jel 21,3-at olvassuk, néhány kéziratban a következő áll: „… és Isten aki velük van lesz az Istenük“. „Isten velük van” – ez az egyik fordítása az Immanuel szónak. Valaki megkérdezhetné, miért nevezzük őt Immánuelnek, és ha az egész Újszövetséget végiglapozzuk Mátétól a Jelenésekig, sehol sem találunk olyat, hogy az Úr Jézust Immánuelnek nevezték volna. Azt gondolhatnánk, hogy az „Immánuel” nem is egy név, hanem – sok ószövetségi héber névhez hasonlóan – egy cím, vagy viselőjének a jellemére, lényére utalómegjelölés. „Immánuel” azt jelzi, hogy ki ő. A héber nyelvben a név a személyek jellemét, lényét fejezi ki. Isten velünk van. Ha valahol az újszövetségben megtaláljuk az Immánuel nevet, akkor az a Jel 21,3„…Immanuel lesz az ő Istenük.“ Ha megérkezünk a mennybe, akkor a mennyei városban, Sion hegyénél leszünk, angyalok között és Immánuelnél, aki mindenki fölött ítél. Immánuel tényleg mennyivé teszi a mennyet!
Még hová járultunk: „a tökéletességre jutott igazak lelkeihez“. Úgy gondolom, ez az ószövetségi szentekre utal. Hát nem csodálatos lesz egyszer majd Mózessel, Illéssel vagy Dáviddal beszélgetni? Micsoda kiváltság! Kitöltheti akár az örökkévalóságot is, ha arról beszélgetünk, hogy mi minden történt az évezredek alatt. Kérhetjük, hogy visszatekinthessünk például Illésre a Kármel-hegyen, és úgy nézhetjük végig a történteket, mint egy videofelvételt. Akkor majd mindent újra átélhetünk, amit Isten hűséges szolgái, a próféták átéltek. Bizonyára sokat kell majd sírnunk, baráti könnyeket hullatnunk. Ha majd újra átéljük, amit olyan sokat jelentett a számunkra, akkor sírni fogunk az örömtől. – Egyszer egy fiatalember az esküvője után a fogadáson könnyekben tört ki, a lelkész, aki összeadta őket, vigasztalni kezdte: „Ennyire azért nem rossz ám a helyzet!” Mire a vőlegény így válaszolt: „De én az örömtől sírok!”
Bunyan könyvében, „A zarándok útjá”-ban gyakran a saját életünket látjuk. Amikor Keresztyén válláról lehull a teher a kereszt alatt, és legurul a mélybe, ő új ruhát kap, és egy darab papírt, ami az üdvbizonyossága. Ezután útra kel a kereszt alól a Mennyei város irányába, és egy alkalommal, amikor elalszik az út szélén, kiesik a papírtekercs a kezéből, és elveszíti az üdvbizonyosságát. Ez sokban emlékeztet a saját életemre. 12-13 éves koromban újra és újra azt gondoltam a bűntudatom miatt, hogy meg kell térnem. Tapasztalataink, amelyeket keresztényként a mennyei városba vezető út során szereztünk, összekötnek minket! Amikor aztán majd megérkezünk a célhoz, az óriási élmény lesz. Megérkezünk Istenhez, aki mindenki fölött ítél. – Ez azt is jelenti: Ő minden felett diadalmaskodik! Ő az Igaz, és mindenkit megítél, aki nem hitt benne.
Végül azt olvassuk, hogy „az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz” járultunk. Tudjátok, mit jelent a Jézus név? „Az Úr az üdvösség”! Sohasem szabad azt gondolnunk, hogy azért, mert a levél szerzője a Jézus nevet használja, csak Jézus „emberségét” akarja kiemelni. A Jézus név azt jelenti, „az Úr az üdvösség”, vagyis ebben a névben az ÚR szó rejlik. Minden egyes alkalommal, amikor kiejtjük a Jézus nevet, egyben azt is mondjuk: ÚR. Ezért hangsúlyozza a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy a mi Megváltónk, akit Jézusnak hívnak, ismeri az Ószövetség Urát, aki kihozta Izraelt a fogságból és bevezette az ígéret földjére, ismeri azt az Istent, aki megtartja az ígéreteit. Mi tehát Jézushoz járulunk, aki „az Úr az üdvösség”. Odamentünk már hozzá? Ha belé vetetted a bizalmadat, akkor hozzá járultál, az új szövetség közbenjárójához. Ahhoz, aki a Megközelíthetetlent megközelíthetővé teszi.
Végül pedig ide járultunk: a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Ábel vére a bosszúról beszélt! Isten ezt mondta Káinnak: „Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről.“. Káin megtapasztalta az ítéletet. De Jézusnak a Golgotán kiontott vére a bűnök bocsánatáról beszél, továbbá az igazságosságról, a megszentelődésről, az áldásról, amelyet a hívők megtapasztalnak. Beszél mindarról az eljövendő dicsőségről, ami a hívőkre vár.
Ebben a fejezetben tehát 3 nagy hegy van előttünk. A Sinai-hegy, ahol Isten a törvényt adta. A törvény ítélet volt az emberek fölött. – Világbölcs azt tanácsolta Keresztyénnek, hogy menjen el Erkölcsiség városába, ahol egy Törvénytudó nevű ember lakik. Van neki egy fia, akit Udvariasnak hívnak. Ez a városka egy dombon volt, ott lakott Törvénytudó. Amikor Keresztyén ennek a dombnak a közelébe ért, nagy félelem szállta meg. Minél közelebb ért a dombhoz, annál nagyobbnak tűnt neki, a sziklák pedig olyan magasra nyúltak, hogy attól félt, rászakadnak. Ez Mózes törvénye. Keresztyén megállt, és nem tudta, mit tegyen. Terhe most még súlyosabbnak tűnt számára. A hegy felől villámok is cikáztak, Keresztyén pedig attól tartott, hogy őt is eltalálják. Ez a Sinai-hegy. Egy szimbólum annak az embernek a számára, aki a jócselekedetei által akar a mennybe jutni. Ahogyan magát és a helyzetét vizsgálja, terhe egyre nehezebb lesz, és amikor a hegyről füst és tűz csap fel, rájön, hogy el van veszve.
Azután itt a második hegy, a Sion hegye. A mennyei Jeruzsálem városa, a Szent Isten városa, Jézus vérérnek a városa, és Immánuel földjének a városa.
A levél szerzője ezután a Golgota hegyéhez vezet bennünket. Ez az a hegy, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a Törvény hegyét.
„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg….” Isten jelenléte a szent Istennek a jelenléte, és az, akinek a bűnei nem bocsáttattak meg Jézus vére által, nem tud megállni előtte, és el van veszve. Izrael félelmet érzett a tűz és a füst miatt, ami Isten jelenlétét szemléltette.
Most azt mondja a levél írója, hogy ez az Isten, aki akkoriban megrengette a földet, újra el fog jönni, és nemcsak a földet, hanem az eget is meg fogja rendíteni. Ez az Isten, a mi Istenünk emésztő tűz. És mivel ő emésztő tűz, ha mi elutasítjuk azt, aki szól hozzánk, akkor elveszettek vagyunk. Remélem, hogy senki sincs elveszve, aki ezt olvassa, és senki sincs, aki a törvény betartása által akar a mennybe jutni. Azt kívánom, hogy szóljon Isten a szívedhez, ahogyan Bunyan Keresztyénéhez szólt, vegye el a terhedet. Gyere a Golgota hegyéhez, a kereszthez, ahol az ember megszabadul a terhétől, és fogadd el a bűneid bocsánatát. Öltöztessen fel az igazságosság ruhájába, és ajándékozzon meg üdvbizonyossággal.