Ma arról olvasunk, hogyan tanította Pál az efézusi véneket Milétoszban.
Tudjuk, hogy Pál második missziós útja végén is sietett vissza Jeruzsálembe, hogy ott lehessen a gyülekezetben a páska ünnepén. Harmadik útján is igyekszik, hogy legalább pünkösdre Jeruzsálemben legyen. Elhagyta Tróaszt, ahol Eutikhosz azzal szerzett magának hírnevet, hogy elaludt Pál prédikációja alatt és kiesett az ablakon. Pál nem akart időt veszíteni, hanem találkozni akart az efézusi vénekkel, így Milétoszba rendelte őket, hogy ne kelljen kitérőt tennie. Az egész tanítást fel fogom olvasni, de ma csak egy részét fogjuk megbeszélni.
13Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. Nem tudjuk, hogy Pál miért akart gyalog menni, Lukács nem mondja el az okát. 14 Mikor Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efézus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen. 17 Milétoszból azután elküldött Efézusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Ez valószínűleg egy kereskedelmi hajó volt, amely különböző kikötőkbe futott be, hogy árut rakodjon ki és be, ami általában néhány napig tartott. Ezértgondolhatta Pál, hogy itt az alkalom, hogy beszéljen a vénekkel, és Milétoszba rendelte őket, amely csak körülbelül 40 km-re volt Efézustól. Az is lehet, hogy azért nem akart Efézusba menni, mert ott legutóbbi látogatásakor lázadás tört ki. Attól is félt, hogy hosszú ideig kell majd Efézusban maradnia.
18 Mikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21 Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. 22 És most, íme, én a Szellemtől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, 23 csak azt, hogy a Szentszellem városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.
Pál korábban azt a kijeletést kapta, hogy sokat kell majd szenvednie az Úrért, és hogy sok fájdalommal járó ellenségeskedést fog tapasztalni. Pál nem csalódott. 24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. 26 Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentszellem, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30 sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.
Látjuk, hogy Pál másként tanított az emberről és az emberek természetéről, mint amit ma gyakran hallunk, miszerint az ember alapvetően jó. Az apostol tudta, hogy még a gyülekezetben is lesznek olyanok, akik tiszta önzésből és haszonszerzésből erkölcstelen dolgokat hirdetnek és tanítványokat gyűjtenek maguk mögé. 31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. 32 Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében. 33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35 Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”Ezt azonban nem találjuk az evangéliumokban. Az Úr sok mindent mondott, és az evangélisták nem mindet írtak le. Maga Lukács azt mondja, hogy számos forrást használt fel evangéliumának pontossága érdekében. De nyilvánvalóan sok olyan mondás forgott közszájon, amelyet az Úr használt, és amelyek nem kerültek be az evangéliumokba.
36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37 Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38 Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
Azt tervezem, hogy több vasárnapot szentelek annak a beszédnek, amelyet az apostol az efézusi véneknek mondott. A prédikációmnak a következő címet adnám: Pál tanításának integritása. Mire gondolunk, amikor az integritás szót használjuk? A szó a latinból származik, és az integritás jelentése „egész”, „teljes”, továbbá romlatlan, vagy őszinte, hamisítatlan, teljes, pl. a „teljes tej” nem jelent hígítottat vagy fölözöttet, minden benne van a tejben, ami benne volt.
Amikor Pál szolgálatára, tanításának integritására gondolunk, akkor az őszinteségre, a teljességre és a feddhetetlenségre gondolunk, valamint az Istentől kapott értékekhez való hűségére. – Az integritás nagy érték, és manapság nehéz megtalálni. A Példabeszédek 1,1 szerint: Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.
Pál szolgálata feddhetetlen, tisztességes volt. Hű maradt az eszméihez, hű maradt az általa hirdetett üzenethez. – A mai kereszténység két betegségben szenved, melyek: 1. a tartalom nélküli üzenetek és 2. a hatástalan, impotens szolgálat. Pál szolgálata hatékony volt, beszéde pedig őszinte. A vénekhez intézett beszédében megemlítette, hogy könnyek között szolgált nekik, valamint:“én tiszta vagyok mindenkinek a vérétől”, amin ezt értette: “nem fogtam vissza magam attól, hogy hirdessem nektek Isten egész tanácsát”. A teljes evangéliumot hirdette! Jeruzsálem és Róma között véres nyomot hagyott maga után. Bárhová ment, mindenütt ellenségeskedéssel, szenvedéssel, kísértéssel találkozott, mert az emberek nem szeretnek Istenről hallani. Az emberek szvesen hallgatják Isten szeretetének üzenetét. De Isten Igéjének valódi üzenetéről, amely az igazságos és szent Istenről szól, nem akarnak tudni az emberek, mivel nem szentek.
Pál az üzenet mindkét oldalát hirdette, még ha nehézségekbe is ütközött, de így volt teljes az evangélium. Szolgálata nem volt hatástalan, mert a Szentszellem adott erőt a szavainak. Másrészt a szavai nem voltak üresek. A 27. versben azt mondta, hogy “Isten teljes akaratát” hirdeti. Hogy ez mit jelent, arról a 21. versben olvashatunk:az Istenhez való megtérést és a mi Urunkban, Jézusban való hitet. A 24. versben pedig így szól:…bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.A 25. versben:az Isten országáról prédikáltam. A 32. versben:Isten kegyelme igéjéről. Pál nem volt erős a retorikában (Barnabás igen), és nem hirdetett valami szenzációs dolgot nagy szónoklattal, ahogyan manapság a reklámokat készítik. Ha valaki szenzációs dolgokat jelent be, az vonzani fogja a szenzációra éhes embereket. Ha ezután valami komolyabbat hirdet, az emberek nem fognak érdeklődést mutatni. Ilyen az emberi természet.
Pál nem szőtt bele szociológiai vagy pszichológiai tanácsokat sem a prédikációjába, ahogyan az ma gyakran előfordul. Az Ószövetség prófétái mindig tehernek találták az üzenetüket. Ez a helyzet Pál esetében is. A terhet a Szentszellem helyezi az igehirdetőre. Amikor a postám tele van különböző rendezvényekre, szemináriumokra, bibliahetekre, hétvégékre szóló meghívásokkal, gyakran meglepődöm, mennyi energiát képesek keresztények mozgósítani, és elég gyakran hiábavaló dolgokra. Ha nem Krisztus evangéliuma áll a középpontban, akkor mindez gyümölcstelen marad.
Pál üzenete nem üres szavakból állt. Tudta, mi az evangélium. Az efézusi véneknek átadott üzenete az egyetlen feljegyzett üzenet az Apostolok Cselekedeteiben, amelyet Pál a keresztényeknek címzett. Ezért olyan fontos!
Pál a keresztények egy csoportjához intézi szavait, és elmagyarázza szolgálatát. Ez egy felhívás, buzdítás a vének számára. Ezek Pál búcsúszavai, szolgálatának indoklása. Áttekintést ad az üzenetéről, és elmagyarázza a szolgálatát és annak célját. Ezért most nézzük meg a 17-19. verseket.
Lukács így kezdi beszámolóját: 17 Milétoszból azután elküldött Efézusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Ügyeljünk arra, hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül. Itt nem csak magáról az örömhírről beszél Pál, hanem szó van a gyülekezeti életről és a gyülekezet felépítéséről is. A jó hír nem kötődik egyházi gyakorlathoz és szervezethez, de egy bibliai alapokon nyugvó szervezet megkönnyíti az evangélium hirdetését.
Pál az efézusi gyülekezet vénjeihez beszél. Ez azt mutatja, hogy nem csak egy, hanem több vén volt a gyülekezetben. A bibliai alapokon nyugvó gyülekezet pluralista, és többen vezetik közösen. Nem lenne jobb és egyszerűbb, ha egyvalaki állna egy gyülekezetet élén? Az egyházak többsége egy személy kezébe adja a vezetést, és ami még aggasztóbb, hogy a gyülekezetek életét irányító püspökök vagy más méltóságok országhatárokon átívelő hivatali hierarchiába rendeződnek. Az gyülekezeti életben és szervezetben viszont a Biblia mintáját kell követni és megtartani.
A kommentárokban vannak olyan fejtegetések, amelyeket csak spekulációnak lehet nevezni. Az egyik ilyen érv: „Talán Efézusban több házi gyülekezet volt, és minden házi gyülekezetből a vezetőt Milétoszba küldték”. Lehetséges, de inkább arra kellene hagyatkoznunk, ami az Igében meg van írva, és nem arra, ami nincs leírva. Azoknak, akik több házi gyülekezetről beszélnek Efézusban, bizonyítékot kellene hozniuk erre. Pál hosszú időt töltött Efézusban, és lehetséges, hogy zajlottak különböző összejövetelek, ahol különböző vének játszottak szerepet. – Thesszalonikában viszont Pál csak három hetet töltött, mégis, amikor levelét a gyülekezetnek írta, a vénekhez többes számban szólt. Világosnak kell lennie, hogy az az elképzelés, hogy egyetlen vezető vezeti lelkipásztorként a gyülekezetet, nem felel meg a bibliai tanításnak. Az újszövetségi gyülekezetet a vének vezetik. – Pál a filippi gyülekezethez intézett levelében csak a püspököket és a diakónusokat említette. Az efézusi vének tehát egy gyülekezet vezetői voltak.
Továbbá, az Apostolok Cselekedetei 20-ban egy szóval illeti a gyülekezet több személyből álló vezetőségét. Az Apostolok Cselekedetei 20,28-ban ezt olvassuk: Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé (más fordításokban felvigyázókká, felügyelőkké) tett titeket a Szentszellem, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Vezetői tisztségre még a „püspök” szó utal az Újszövetségben, de ez nem egy újabb hivatal. A vének püspökök. Ha bármilyen kétség maradna, a Titusz 1,5 és 7-et kell fellapozni. (Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked…7A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen,…) Mindannyian papok vagyunk, és némelyek diakónusok, mások vének. A vének pásztori munkát végeznek, a nyájat legeltetik, de a pásztor mint hivatali tisztség nem található meg a Bibliában. A pásztor/tanító szellemi ajándék, nem pedig hivatal. Egy lelkipásztor/tanító lehet vén, de nem kell, hogy ezt a tisztséget betöltse. Pál ezt világosan kifejti az 1Timóteus 5,17-ben: A vezetésben bevált presbiterek (vének) kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.
Miért mondom ezt? Mert Pálhoz hasonlóan én sem akarok visszatartani semmit, ami hasznos a gyülekezet számára. Tudnunk kell, hogyan épült fel szervezetileg az ősegyház. Vannak olyan gyülekezetek, amelyek biblikusan szervezettek, mégis kevés gyümölcsöt teremnek. Más egyházak nem biblikusan szervezettek, és több gyümölcsöt teremnek. Ha biblikusan lennének megszervezve, talán még több gyümölcsöt teremnének.
Lukács azt írja, hogy Pál magához hívta a gyülekezet véneit. Ők voltak felelősek agyülekezet vezetéséért. Ne felejtsük el, hogy az ősegyház a zsinagógai rend szerint szerveződött, ahol a véneknek kellett rendet tartaniuk.
Pál így folytatja: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Pál Krisztus önkéntes rabszolgája volt. Nem hiszem, hogy arrogáns vagy büszke lett volna. Nem kellett neki az egyház aranya és ezüstje, nem hagyta magát megfizetni, megélhetését leginkább a kitanult mesterségével kereste: 34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Rendszeresen kapok körlevelet egy amerikai misszionáriustól, akivel Indiában találkoztam. Leveleit mindig így írja alá: Fred Kosin, „Jézus Krisztus szolgája”, a Bibliából idézve.
A 20-21. versekben Pál összefoglalja tanítását: 20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21 Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. Ez az üzenetre adott emberi reakcióról szól. Bűnbánat és hit. Bűnbánat a görögöknek és hit a zsidóknak. A görögöknek bűnbánatot kell tartaniuk és meg kell térniük gonosz útjaikról, a zsidóknak pedig tudniuk kell, hogy nem a törvény megtartása által fognak üdvözülni.
A „metanoia” megtérést jelent, a gondolkodás megváltozását, amely a viselkedés megváltozásához vezet. Egyik kedvenc teológusom, J.I.Packer mondta: „A hit bizalom nélkül nem üdvözít. A megtérés nélküli bűnbánat sem üdvözít. – A hitünk megment, és ez a hit Isten ajándéka. Mi a hit lényegében? „A hit Isten Igéjének visszhangja az ember lelkében” (Adolph Saphir, messiáshívő zsidó). Amikor az Igéből felismerem, hogy Jézus meghalt a bűneimért, és rábízom az életemet, ez a megmentő hit.
Van még egy fontos dolog a 20. versben:Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Mi a hasznos? A válasz a 27. versben található: Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. Nos, akkor Isten teljes igéje hasznos számunkra.
A hitetlenek számára az ige bizonyára nem mindig meggyőző. Gyakran a hívők számára sem mindig elfogadható. Meglepődtél? Nem kellett-e Pálnak ezt írnia a galáciai hívőknek (Gal 4,16): Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?Nem találkoztatok-e olyan testvérekkel, akik hevesen tiltakoztak az igazság kimondása ellen? Az apostol kellemes és nemkívánatos igazságokat is hirdetett. Nem hagyott ki semmit. Nem prédikálhatunk mindig és mindenhol ugyanazokról az igazságokról, de a prédikátor hitelességéhez hozzá tartozik, hogy a hallgatóságra való tekintet nélkül a teljes igazságot hirdesse. Ha egy bizonyos bibliai igazságról soha nem beszélünk, akkor valamit visszatartunk, és nem úgy járunk el, mint Pál.
A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. (2Tim 3,16-17). Sok olyan egyház és gyülekezet van, ahol a szószékről soha nem hangzik el a predesztináció vagy a kiválasztás szó. Azt sem mondják gyakran, hogy minden ember bűnös és elveszett. A pokol vagy az örök tűz szó soha nem hangzik el, mert ez régimódi, és nem szabad eltűrni. De benne van a Bibliában, és hasznos a hallgatók számára. Jézus többet beszélt a pokolról, mint az ószövetségi próféták összesége.
Pál a teljes evangéliumot hirdette, és ez a mi feladatunk is. Üdvösség Krisztus keresztje által, egyedül hit által van, nem pedig jótettek, egyháztagság, kegyes cselekedetek vagy a keresztség által.
A második advent, az ő eljövetelének várása is része az üzenetnek. Pál semmit sem tartott vissza. A Bibliában vannak könnyű és nehéz részek, mindkettővel foglalkozni kell.
A 22-24. versekben Pál áttekintést ad szolgálatáról és annak céljáról. 22 És most, íme, én a Szellemtöl kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, 23 csak azt, hogy a Szentszellem városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Az emberek keresztre feszítették Jézus Krisztust, mert ő az igazságot mondta. Miért ne üldöznék a tanítványokat, akik ugyanezt teszik?
24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Pál az evangélium hirdetését többre értékelte, mint a saját életét! Nem érdemes meghalni egy olyan tanításért, amely száz év múlva elavul és kihal, de az apostol tudta, hogy az evangélium örökké érvényes marad és gyümölcsöt hoz. Nevezheted az evangéliumot „szövetségi teológiának” vagy „kálvinizmusnak”, de az evangélium evangelium marad. A kegyelem evangéliuma nem liberális, bibliakritikus teológia vagy felszabadítási teológia, ahogyan azt sok egyházban hirdetik. Amikor Pál az „Isten teljes akaratáról” vagy a „kegyelem evangéliumáról” beszél, azt mondja, hogy az üdvösség egyedül Istentől származik.
Érthetetlen számunkra, hogy társadalmunkban az embereket jobban érdekli a test, mint a lélek. A bűn bizonyítéka, hogy az emberek nagyobb érdeklődést mutatnak a fizikai, mulandó dolgok iránt, mint az örökkévaló iránt. Erről tanúskodnak az erdőben kocogók, a számtalan fitneszközpont és az egészséges táplálkozásra vonatkozó tanácsok a magazinokban.
De ha mulandó tested van, ne felejtsd el, hogy van lelked, amely nem mulandó. Gondoltál már arra, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot? Ismered-e Jézus Krisztust, aki meghalt érted, aki elviselte a bűneid büntetését ott a kereszten? Visszhangot keltett a szívedben Isten Igéje? Mondtad-e neki: „Köszönöm Uram, hogy meghaltál a bűneimért?” Bűnös vagyok, nem tudom megmenteni magam. Az életedet az Ő kezébe kell tenned, és tudni fogod, hogy megmenekültél. Ámen.