Ma reggel Pál apostolnak az efezusi gyülekezet vénjeihez Milétoszban intézett záró szavait fogjuk megvizsgálni (ApCsel 20:32-38).
Jeruzsálembe hazafelé menet megkérte a véneket, hogy jöjjenek Milétoszba, ami körülbelül 50 km-re volt Efezustól. Ott mondta el híres beszédét, amelyről Lukács beszámol. Mint mondtam, ez Pál egyetlen olyan beszéde az Apostolok Cselekedeteiben, amelyet feljegyeztek. Szenteljünk különös figyelmet annak a ténynek, hogy ezt a beszédet a vénekhez intézte.Ezek az apostol búcsúszavai a gyülekezethez, és Lukács összefoglalja őket.
ApCsel 20,32:Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.
„A szentek közössége” arra utal, hogyminden keresztény megszentelt. Nem kell, hogy a katolikus egyház szentté avasson ahhoz, hogy szent legyél. Tudjátok, hogyan írta Pál a korinthusiakhoz írt 1. levelét: Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér 2az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják… Különlegesek vagyunk, különleges státuszunk van, Istenhez tartozunk. Pál így folytatja: 33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
Már említettem, hogy ez az úgynevezett agrafák egyike, ezek olyan idézetek, amelyek nem szerepelnek az evangéliumokban, de a korai egyházban még Jézus szavaiként ismerték őket. János írta evangéliuma végén: De van sok egyéb is, amit Jézus tett,(és mondott) és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.
36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37Valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
Amint múltkor is mondtam, az efezusi gyülekezet vénjeihez intézett szavai apostoli szolgálatának igazolása és emlékeztető volt a vének számára.
28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelyre a Szentszellem rendelt titeket felügyelőnek, hogy pásztoroljátok Isten egyházát, amelyet megvásárolt magának saját Fia vérével!
Most elérkeztünk az apostol búcsúszavaihoz. Bölcs és érzékeny szavakból ezek. A legfontosabb dolog, amire emlékeznünk kell, az a „kegyelem“ szó: Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, Majd a 24. v.: …a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Úgy gondolom, hogy a KEGYELEM szónak fontos helye van, és nem érthetjük meg a kereszténységet, ha nem értjük, mi a kegyelem. Az apostol nagy hangsúlyt fektet a kegyelem szóra.
A kegyelem az, ami megkülönbözteti a kereszténységet minden más vallástól. Minden vallás vagy filozófia, amely megpróbálja megnyitni az ember számára az Istenhez való hozzáférést, az ember cselekedetein vagy érdemein alapul. Egyedül a kereszténységben van meg a kegyelem elve. A kereszténység a legtisztább formájában Isten kegyelmén alapul. Az apostol azt is határozottan hangsúlyozza, hogy Isten kegyelmét nem egy szervezet vagy egy szentségi rendszer közvetíti, hanem egyedül a Szentszellem. Nem a gyülekezet vezetői állnak az Ige felett, hanem az Ige áll felettük. Az a gondolat, hogy az egyház adta nekünk az Igét, szöges ellentétben áll Isten Igéjével. A Biblia azt tanítja, hogy az egyház az Ige igazsága és a Szentszellem munkája által jött létre.
Adolph Schlatter a 20. század egyik legismertebb svájci evangélikus teológusa volt. Több egyetemen, köztük Bernben is professzor volt. Egyszer bemutatták egy úrnak, aki azt mondta Schlatternek: „Nagyon örülök, hogy személyében egy olyan emberrel találkozhatok, aki Isten Igéje mellett kiáll”. Schlatter válasza a következő volt: „Csak azt akarom mondani, hogy nem Isten Igéje mellet állok, hanem Isten Igéje alatt”.
Ezért nem szabad meglepődnünk azon, hogy az apostol ezt mondja: Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.
Egy másik téma, amiről Pál beszél, a pénzügyek kezelése. Erre nem térünk vissza. Nemcsak az Apostolok cselekedeteiben, hanem leveleiben is beszél erről. 33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Az apostol soha nem utasította el az adományokat. A filippi gyülekezet ajándékokat küldött neki. Az apostol azonban úgy gondolta, nem szabad okot adni az embereknek arra, hogy a pénzügyek miatt kritizálják az evangéliumot. A legtöbb ember semmi mást nem tud az egyházakról, csak azt, hogy mindig pénzért könyörögnek. Vasárnap elmész a templomba, meghallgatod a prédikációt, majd a perselyezés következik. – A gyűjtés azonban olyan, mint az úrvacsora: csak a hívek számára van. Az evangélium ingyenes! Adományokkal egy lépéssel sem juthatunk közelebb a mennyországhoz.
Az apostol a törvényre hivatkozik, és azt mondja, hogy joga van támogatni az egyházat. A korintusiaknak írja az 1Kor 9-ben:4 Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? 5Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? 7Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? 8Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 9Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, 10vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.11Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? Pál azt mondja, hogy az ő szolgálata nem olyan, mint a többi apostolé. Ők szabad akaratukból követték az Urat, őt viszont a damaszkuszi úton kényszerítették követésre. Kényszer alatt állok, hogyan fogom megkapni a jutalmamat? Szabadon, ingyenesen hirdetem az evangéliumot.
De azt mondja azután a korintusiaknak: 1Kor 9,15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye.Majd hozzáteszi: 16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. 18Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.
Ha csak visszalapozunk az 1Kor 4-hez, akkor azt olvassuk, hogy Efézusból küldte a levelet, és azt mondja, hogy saját két kezével dolgozott ott, és hangsúlyozza, hogy a pénzügyeihez való hozzáállása feddhetetlen. Elviszi az evangéliumot a korinthusi vagy a filippi gyülekezetekbe, és mindenkinek tudnia kell, hogy az evangélium Isten ingyenes ajándéka. Pál kénytelen volt hirdetni az evangéliumot, Isten helyezte rá ezt a terhet.
Mindig örömteli, amikor találkozol valakivel, akinek a prioritásai rendben vannak, és a legfőbb prioritás az Istennel való közösség. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Pál azt mondja, hogy nemcsak magáról gondoskodott, hanem a munkatársairól is.
Nézzük meg, hogyan búcsúzik Pál az efézusiaktól, mint egy szeretettel és együttérzéssel teli apa. Azt mondja, Most pedig Istenre bízlak titeket… Micsoda kijelentés! Nagy szerepet játszott az egyház születésében és felépítésében, 3 éven át volt az efézusi gyülekezet központi alakja. Most azt mondja, hogy elhagyja őket. Mit szóltak ehhez a testvérek? Az apostol valójában azt mondja szavaival, hogy Pál elmehet, de Ő soha nem fog elmenni. Az alpásztorok meghalnak, de a feltámadt Főpásztor soha nem hal meg. Amikor Mózes tudta, hogy napjai lejártak, így szólt: Az ÚR, a te Istened fog átkelni előtted, … ahogyan azt megmondta az ÚR. (5Móz 31:3). Mózes meghal, de Jahve soha nem hal meg.
Az apostolokat az Úr így vigasztalta: „Amikor én elmegyek, a Szentszellem eljön és bennetek fog lakni, bensőséges kapcsolatot fog teremteni velem.“ Más szóval, ha én nem megyek el, a Szentszellem nem tud eljönni.
Melyik orvos a jó orvos? Az, aki kezel téged, és utána azt mondja: Nem kell visszajönnöd, egészséges vagy. A jó orvos a kezelés után feleslegessé teszi magát. – Ez a tanítókra és prédikátorokra is vonatkozik. A prédikátor, a tanító, Istenhez vezet valakit, majd feleslegessé teszi magát. –Tudjátok, mennyi idős vagyok, és nem leszek itt örökké. De remélem, hogy azok, akik ebben a gyülekezetben hallgatták a szolgálatomat, a jövőben is hasznát vehszik majdaz életükben.
Most pedig Istenre bízlak titeket A szó, az ige, Istentől származik, és az apostol most Istenrebízza őket.
A 20:24-ben az apostol Isten kegyelmének evangéliumáról beszél. Hiszem, hogy a keresztény gondolkodás hátterében a KEGYELEM szó áll. Akegyelem a kereszténység egyik alapgondolata – ezt az a tény hangsúlyozza, hogy a kegyelem az, ami Istent a legjobban dicsőiti. Minden áldás Istentől származik, és nem a mi cselekedeteink és tetteink eredménye. Mi mindig csak befogadók vagyunk! Ez különbözteti meg a keresztény tanítást minden más vallástól. – A kegyelem azt mondja, hogy az üdvösség Istentől származik. A kegyelem Isten jóindulata azokkal szemben, akik ennek ellenkezőjét érdemlik. Isten kegyelme gazdagság Krisztus kárára.
A kegyelem azt mondja nekünk, hogy az üdvösség terve Istentől származik, ez Isten terve a világ megalapítása, a teremtés előtt.
Mit ír az apostol a 2Tim 1,9-ben? Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. A kezdeményezés Istennél van kegyelemből.
Az üdvösség Isten kegyelem általi kinyilatkoztatásában van. Nem mi törekedtünk a kegyelemre, Isten kegyelme Istentől származik, nála van a kezdeményezés. Ezt a paradicsomban is láthatjuk. Isten volt az, aki a bűnbeesés után megkereste az első embert, és feltette neki a kérdést. Nem te kerested Istent, hanem ő keresett téged. Ha azt gondolod, te kerested őt, akkor még nem értetted meg, hogy ő már azelőtt elkezdett dolgoznmunkálkodni a szívedben. Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya (Jn 6,44). Az üdvösség tehát a kinyilatkoztatásban van, a teremtéstől a világ végéig. A kezdeményezés mindig Istennél van. A Zsidókhoz írt levél így fogalmaz: Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk,…Amikor ezt olvassuk, rá kell jönnünk, hogy Isten kezdeményezett, mert közösséget keresett velünk. Isten beszéde annak jele, hogy közösséget keres velünk. Amikor reggel kezet fogok veled, és azt mondom: Jó reggelt, hogy vagy? Akkor ez annak a jele, hogy kommunikálni akarok veled. Az üdvösség Istenben és az ő kinyilatkoztatásában van.
Isten üdvterve is egyedül Jézus Krisztuson keresztül valósul meg. Az Ézs 63,3 szerint: A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Egyedül volt a jászolban, egyedül volt a pusztában, amikor megkísértették, egyedül volt a megdicsőülés hegyén, egyedül volt a Gecsemánéban és a kereszten is. Az Úr Jézus egyedül hajtotta végre megváltási tervét.
Az üdvösséget is egyedül Isten alkalmazza. Az emberi szív bűnös voltát az bizonyítja, hogy összekeveri az emberi tevékenységet Isten kegyelmével. Hogyan tesziszük ezt? Beszélünk az ember kreativitásáról. Egyedül Isten kreatív, teremtő. Vannak emberek, akik eredetiek, és valami rendkívüli dolgot hoznak létre. Ennyit lehet csak mondani. Isten üdvtervében az embernek nem kell segítenie.
Pelagius vagy Arminius evangéliuma csodálatos, csakhogy ott némi erőfeszítést kellene tennünk. A törvény azért adatott, hogy felismerjük bűnösségünket, de mi a megváltás eszközévé tesszük. Soha nem tudjuk megtartani a törvényt.
Aztán jöttek a szemipelagiánus teológusok a szabad akaratról szóló tanításukkal. Valóban hiszünk az ember szabad akaratában? Szinte mindenki így gondolja. De tudnunk kell, hogy az egyháztörténelemben Augustinustól a reformációig a „szabad akarat” kifejezés anatéma volt, más szóval nem volt téma, mert azt mondták, hogy az ember hozza meg a döntést, és Isten kegyelmének nincs helye a prédikációban. Luther és Kálvin ellenállt ennek a tanításnak, de később sok protestáns egyházban már nem tartották tiszteletben. Ezért van az, hogy Isten kegyelmét gyakran nem a maga egyszerűségében és tisztaságában hirdetik.
Az arminiánusok ugyanezt tették. Azt állítják, hogy Jézus a kereszten annyi kegyelmet árasztott ki, hogy minden ember számára lehetővé teszi a döntést. Aki Jézust választja, az üdvözül, aki nem, az elveszik. A döntés az emberen múlik, nem pedig Istenen. – Hol marad akkor Isten tiszta kegyelme?
A Biblia azt mondja, hogy az ember bűnben születik, és nem tud Isten mellett dönteni. Üdvösségünk forrása a kegyelem, amely Isten szívéből származik a világ megalapítása előtt. A természetes ember pedig nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni. (1Kor 2,14). Fogalmazhatnánk így is: Farizeusként születtünk, arminiánusként tértünk meg, és a megszentelődés által kálvinisták lettünk, hogy megismerjük a teljességet és a tiszta kegyelmet.
Nem kell nagyon komolyan venni, amit mondok, vagy azt gondolni, hogy az arminiánusok nem üdvözülnek. Ezek következmények. Azt mondom, hogy a kegyelem megértésében és a megszentelődésben is lehet növekedni.
Ha valaki azt hiszi, hogy Isten lenézett a földre, és meglátta azokat az embereket, akik meg fognak térni, majd kiválasztotta őket, akkor problémája van a kegyelemmel. Először is azért, mert az ember teszi meg az első lépést, Isten pedig nyilvánvalóan nem mindentudó, és Isten tudásának még növekednie kell. Ez természetesen badarság. Mindig Isten az, aki megteszi az első lépést, nála van a kezdeményezés. Illusztráció:
(Spurgeon állítólag Szent Dionysius, katolikus vértanú történetét mesélte el. Az a hagyomány, hogy egy karddal levágták a fejét, ő pedig felkapta a fejét, és 2000 mérföldet futott a fejével. A hallgató, akinek ezt a történetet elmesélték, azt mondja: nekem nincs bajom a kétezer mérfölddel, csak az első lépéssel). Tehát az első lépésről van szó, és ez a Szentszellem munkája.
Ötödször, az üdvösség az Úrtól származik a folytatásban, a megszentelődésben is. Nem Pál mondja nekünk a Fil 1:6-ban: Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. Aki elkezdte, az be is fogja fejezni. Valaki megkérdezheti: a Fil 2-ben nem az áll, hogy félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket? De aztán rögtön azt mondja: 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Ez az ige azt állítja, hogy van felelősségünk, de Isten az, aki munkálkodik!
Hatodszor, az üdvösséget az Úrtól kapjuk. A megtéréskor az ember nem kap egy olyan kegyelemkészletet, amelyből mindig meríthet az életben anélkül, hogy az Úrhoz fordulna. Az Úr napról napra megmutatja kegyelmét. Azt mondják: „Amilyenek a te napjaid, olyan a te erőd” (Deut 33:25). Nem „mint a hetek” vagy hónapok.
Izrael nap mint nap kapta a mannát a sivatagi vándorlásuk során. Fel kellett szedniük a földről a mannát, és meg kellett enniük. Ami a földön maradt, az elrohadt. Az Istennel való napi kapcsolat volt az előfeltétel. Az Úr megígérte, hogy velünk marad. Spurgeon egyszer azt mondta: „Amikor a mennybe jutok, és megteszem az utolsó lépésemet, tudni fogom, hogy ezt az utolsó lépést Isten kegyelméből tettem meg„.
Végül, az üdvösség a maga teljességében az Úrtól van. János apostol az 1János 3:1-2-ben így ír: 1Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.Hűséges az, aki elhív titeket; meg is fogja tenni.
Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.(1Thessz 5:24) Isten ott áll az új életed kezdetén, és ott áll a végén is. Ő az Alfa és az Omega életünkben.
Egy jól ismert 17. századi angol teológus, John Arrowsmith a Róma 8:29-30 verseit aranyláncnak nevezte: “Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. 30Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Az 5 láncszemből álló láncot Isten eresztette le a mennyből, és ezzel emelte fel gyermekeit a mennybe. Mind az öt láncszem Istentől származik! Nem azt mondja, hogy „megdicsőít minket”, hanem azt, hogy „megdicsőített minket”.
Meg kell értenünk, miért volt olyan fontos Pál számára, hogy az efézusi vének megértsék, mit jelent a kegyelem. Ezt a 3 év alatt tanította nekik.
Pál egy felhívással zárja a találkozást: Nem akarta az aranyukat, arra buzdította őket, hogy segítsék a gyengéket, legyenek hűségesek Isten Igéjéhez, és emlékeztette őket Jézus szavaira: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Pál nem az a pásztor volt, akit jobban érdekelt a juhok gyapja, mint a juhok jóléte.
Aztán együtt imádkoznak. Általában állva imádkoznak, de itt térdre esnek. Ekkor a vének az apostol nyakába borulnak és sírnak. Megértették, amit az apostol három éven át tanított, és tudták, hogy nem fogják többé látni őt.
Három vasárnapot töltöttünk azzal, hogy Pál apostolnak az efézusi vénekhez intézett beszédét tanulmányozzuk. Szolgálata nem volt üres vagy eredménytelen. Az ajtó nyitva állt azok előtt az emberek előtt, akik Isten kegyelméből megnyitották szívüket, és Krisztus keresztje alatt megszabadultak bűneitől. Isten kegyelméről tanúskodik, hogy Ő kiválaszt, és így az emberek üdvösséget nyernek ebben az életben és az egész örökkévalóságan.
Neked is fel kell tenned a kérdést:“Hol fogom eltölteni az örökkévalóságot? Isten kiválasztottjai közé tartozom?” Isten azt mondja, hogy ő választ. Miért ne lehetnél te is egy közülük? Senki sem mondhatja, hogy nem tartozol a kiválasztottak közé! Melyik népet választja Isten? Az Írás azt mondja, hogy mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözülni fog (ApCsel 2:21).Nézd meg, mit mond az Írás. Azt is mondja, amit Jézus mond: „Aki hozzám jön, azt nem taszítom el” (János 6:37). Ha nem akarsz eljönni, nincs mentséged. Ha nem akarsz hinni az Úr Jézusban, akkor megkapod, amit akarsz. Azt hiszem, az embernek van akarata, és döntenie kell. A Biblia végén a Jelenések könyvében ez áll (22:17): A Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jöjj hozzá ma. Ámen