Ma reggel az Apostolok Cselekedeteinek egész 22. fejezetét olvastuk, ahol Pál Jeruzsálemben védekezik.
Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek! 2Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan. 4E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is.
Ez utalhat István halálára.
Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az ott lévőket is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. 6Történt pedig, hogy amikor úton voltam, és Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. 7A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. 10Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten elrendelt, hogy megtedd. Észrevehetjük, hogy ami Pállal történni fog, az már előre el volt döntve. Ugyanaz a szó szerepel az Apostolok Cselekedetei 13,48-ban, ahol azt olvassuk, hogy akik az örök életre rendeltettek, azok hittek. Ez az eleve elrendelés Pálra is vonatkozik.
11Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem lévők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba. 12Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, 13eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. 14Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról.
Ismét a „kiválasztás” szóval találkozunk. Isten már régen rátette a kezét Pálra. A Galata levélben azt mondja (1,15): „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, .” Gyakran használja ezt a szót:örökké (Róm 16,25). A 14. versbeli”rendelt” ige (procheirisomai) valójában azt jelenti: „kezébe adni”. Személyes kiválasztottságról van szó, arról, hogy Pál mire lett kiválasztva. Ez a válasz a kérdésére: „Mit tegyek, Uram?
15Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.
Természetesen nem „minden embernek”, azaz mindenkinek, hanem különbségtétel nélkül mindenkinek, zsidók és nem zsidók tanúja lett, ő volt a pogányok apostola.
16Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úr nevét. (Kommentár erről később.)17Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, 18és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam való bizonyságtételedet. Érdekes, hogy az apostol itt ellentmond Istennek. 19 Én így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. 20Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. Emberi szempontból helyes volt, hogy Jeruzsálemben tett bizonyságot, hiszen ő ott üldözte a keresztényeket. De ez jó példa arra, hogy az emberi megfontolások nem mindig esnek egybe Isten akaratával. A 21. versben Isten megismétli: 21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a népek közé.22Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie! 23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. 24 Az ezredes ezért elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene.Az ostorcsapásokkal való kihallgatás nagyon kellemetlen élmény volt. Az ostor bőrből készült, éles szögekkel vagy csontdarabkákkal a végén. Ha valakit megkínoztak, akár meg is halhatott, vagy egy életre megnyomorodott. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötözték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok? 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár. 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy? Ő így felelt: Az vagyok. 28Az ezredes így szólt: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.A nagy összeg volt a kenőpénz, amely ahhoz kellett, hogy római polgárrá válhasson. Ezért Pál ezt mondta: Én viszont beleszülettem. Nyilvánvalóan azok, akik Tarsusban születtek, római polgárok voltak. Pál szülei rómaiak voltak, legalábbis az apja az volt. 29Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár az, akit megkötöztetett.30Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot arról, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy gyűljenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.
A „Pál apostol védőbeszéde” című témánk csak ezután kezdődik, de erről majd legközelebb beszélünk.
Sok évvel ezelőtt márprédikáltam Apostolok Cselekedeteiről. Ennél a fejezetnélmegemlítettem, hogy az emberek szorongva és aggódva gondolkodnak azon, mi lehet az élet igazi értelme. Már Shakespeare is így ír a Hamletben: „Van egy istenség, aki céljaink: Formálja végre, bármiképp nagyoltuk”. („There is a divinity that shapes our ends; rough hew them how we will”).Az élet értelme örök kérdés, de amikor az ember átél egy világjárványt, vagy olvassa az újságokban a híreket a gazdasági folyamatokról vagy a tomboló háborúkról, akkor újra és újra szembesül ezzel a kérdéssel. Sokan ateisták, kételkednek Isten létezésében. Egyre gyakrabban gondolkodnak el az élet értelméről. Gyakran „képregényekben” bukkan fel ez a téma. –A Peanuts egyik részében például egy kisfiú torkaszakadtából kiabálja: „Van valaki odafent, aki választ tud adni az élet legfontosabb kérdéseire? Mi az élet értelme? Jó-e az ember? És melyik a legfinomabb limonádé?” A másik kisfiú a falon ülve ezt mondja neki: „Dávid,viselkedj értelmesen!” Mire Dávid, az első fiú az ég felé üvölt: „Rendben, de legalább küldök egy kis célzást”. Ezek a kis képregények gyakran nagyon sokat elárulnak. Az embereknek aggódnak és kételkednek, és ezeket az érzéseket különböző dolgok táplálják. Egy tudományos világ részei vagyunk. Sokan tudományos érvekkel iondokolják, hogy miért nincs értelme értelmet keresni az életben. Ha keresünk, nem találunk semmit. Mások azért kételkednek, mert látják az emberiség állapotát – a nemzetek, embercsoportok létért folytatott küzdelmét, a háborúkat stb. Nemrég egy ismerősöm küldött nekem egy viccet: “Miutánelolvasom a híreket, átkapcsolok egy horrorfilmre, hogy megnyugodjak.”
Másoknaka földi szenvedés miatt vannak kétségeik és kérdéseik. Ha Isten maga a szeretet, hogyan létezhet szenvedés? Ez egy biblikus gondolat. A pogányok istenei mindig haragos és bosszúálló istenek voltak. A szeretet Istene azonban a társadalom tudatalattijában szentimentális Istenné vált, akinek a jellemében nyoma sincs az igazságosságnak. – A szegények szenvednek, a természet erői, a cunamik is ellenük vannak, üldözik őket. Valóban fel kell tennünk magunknak a kérdést: van-e értelme az életnek?
Az apostol ismerte ezeket a kérdéseket. Ezek a kérdések nem újak, legfeljebb a dimenziók nagyobbak ma, mert világunk a kommunikáció és a technológia révén kitágult. – A másik oldalon Isten áll és őrködik az övéi felett.
Pál és munkatársai hittek az Úr Jézusban, és azt állították, hogy a problémák megoldását Jézus Krisztusban és az ő bűnösökért végzett szolgálatában találták meg.
Ez akkor mutatkozik meg ismét, amikor Pál engedélyt kér a templomban, hogy megvédhesse magát a többségi zsidó néptől, akik meg akarták ölni. Arámiul beszélt, a nép nyelvén, hogy tanúságot tehessen arról, hogy hozzájuk tartozik. Nem volt egyiptomi vagy más idegen. – Alkalmazkodott a hallgatóihoz, és megértette magát velük. Olyan dolgokról számolt be, amelyeket a nép megértett. Beszélt a hátteréről, az életéről, arról, hogy hogyan tanult Gamáliélnél, hogyanbuzgólkodott Isten iránt, de nem a megfelelő ismeret alapján. (Ma is sokan vannak, akik buzgólkodnak Istenért, pl. Jehova tanúi vagy a mormonok, de nincs megfelelő ismeretük).
Pál ezután arról beszélt, hogyan hogyan üldözte a gyülekezetet, és hogyan szlogált neki Anániás.Nem szépített semmit. Mindent elmondott, ami felhasználható volt ellene, amikor az Úr Jézusról volt szó. Árral szemben úszott, amikor a saját biztonságáról volt szó. Beszélt arról, hogyan ismerte meg az Úr Jézust, „Úrnak” nevezte Őt, és azt mondta, hogy általa jött el a bűnök bocsánata. Azok után, amiket mondott, és hogy a végén megemlítette a „pogányokat”, érthető volt, hogya templomban őt hallgató zsidók azonnal meg akarták ölni.
Lukács beszámol mindarról, amit Pál mondott:
Pál így kezdi mondani: 3Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál… Ez tulajdonképpen jó ajánlólevél volt, mert Gamáliel egy nagyon híres rabbi volt, akit a rabbinikus irodalomban mindig „Gamáliel rabbi” néven emlegettek.
Egy rabbit lehet „Reb”-nek hívni. Ha valaki tisztelettel beszél egy rabbiról, akkor azt mondja, hogy „rabbi”, = tanító. Ha valaki egy rabbit „rabbánnak” hív, az egy különleges kitüntetés. Ha valaki “Gamáliel lábainál ült”, az amai szóhasználattal olyasmit jelent, hogy az illető Cambridge-ben, Oxfordban vagy a Harvardon végzett. Gamáliel egyike volt az ókor 7 rabbijának, akik rabbánok voltak. Pál ezt ismondja: az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan. Elmondja azt is, hogy nem mindig állt a keresztények oldalán. A 4. versben ezt mondja: 4E tanítás (más fordításban: “út”)követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is.
Az evangéliumi keresztényeket „fundamentalistáknak” nevezik. Bizonyos értelemben azok is vagyunk, van alapvetésünk, de a fundamentalista szót a világban a makacs, bibliahívő, ortodox emberekre használják. Ez inkább negatív értelmű kifejezés. Egy anti-fundamentalista, de magát hívő kereszténynek mondó ember azt mondta: „A fundamentalista a saját véleményét tartja az egyetlen érvényesnek. Minden más téves. Azt mondják, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik hisznek Jézus Krisztusban.Ez azt jelentené, hogy mindenki más a pokolra jut. Ez hihetetlenül arrogáns”. – Itt van egy személy, aki magát Biblia-hívő kereszténynek nevezi, és azt állítja, hogy azt mondani, hogy az üdvösség csak Jézus Krisztuson keresztül lehetséges, arrogáns. Ez a személy soha nem olvasta, amit Urunk mondott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam”. Ha valaki így érvel, az nem a fundamentalistákkal, hanem a mi Urunkkal szemben érvel. Urunk azt is mondta: „Én vagyok az ajtó” nem pedig egy ajtó. …ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. (Jn 10.9). Az apostolokat is idézhetjük:Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. (ApCsel 4,12) És akinek Péter nem szimpatikus, az idézheti Pált is: Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. (1Kor 3,11). Más szóval a Biblia a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig megerősíti, hogy nincs másban üdvösség, csak az Úr Jézus Krisztusban. Lehet ezt szűklátókörűségnek vagy arroganciának nevezni, de nem szabad ezért a fundamentalistákat hibáztatni. Ők csak azt mondják, amit a Szentírás mond.
Pál tehát az általa követett „útról” beszél. – Aztán elmeséli a Damaszkuszba vezető úton szerzett tapasztalatait. – Nem akarom ezt megismételni, mert már beszéltünk róla, amikor az ApCsel 9-et tanulmányoztuk.
A templomőrséggel együtt hagyta el Jeruzsálemet, elhaladt a Golgota mellett – talán öklét rázva, miközben elhaladt, és azt mondta magának: gondoskodom róla, hogy a Názáreti nevét eltöröljék. Amikor a csapat Damaszkuszhoz közeledett, talán a déli hőségben, megjelent neki az Úr Jézus. A napnál is erősebb fényt látott, és a földre zuhant. A fénytől elvakulva egy hang kiáltotta: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”. Saul megkérdezi: „Ki vagy te, Uram?”. A válasz így hangzott: „Én vagyok a názáreti Jézus, akit üldözöl”. El tudjuk képzelni, mi játszódott le Saul szívében? A halottnak hitt Jézus megjelent neki dicsőségében.
Nem ez a mai társadalmunk problémája is? Jézus 2000 évvel ezelőtt élt, mi köze van hozzánk a 21. században? Mi az igazság? Mi, akik Saulhoz hasonló kérdést tettünk fel, halottak voltunk a bűneinkben, és ő meghalt, de ő él.
Saul megvakult, ezért bevitték a városba.Az Úr olyat mondott Anániásnak, ami nem tetszett neki, hogy menjen be az egyenes utcába, Júdás házához, ahol találkozni fog Saullal. Az Úr azt mondja Anániásnak: Saul imádkozik! -A farizeusok naponta háromszor imádkoztak, de ez volt az első alkalom, amikor egy farizeus valóban imádkozott. Anániás ekkor rátette a kezét, és Saul látott. A „Mit akarsz Uram?” kérdésre a válasz így hangzott: 15 Mert tanúja leszel minden ember előtt annak, amit láttál és hallottál. A „minden ember” nem minden egyént jelent megkülönböztetés nélkül, hanem ahogy később kiderül, nem csak a zsidók, hanem a pogányok apostola lesz.
16Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úr nevét. Nem ritkán halljuk azt a nézetet, hogy e szerint a vers szerint a keresztség az, ami lemossa a bűnöket. Ez is egy módja az Isten kegyelméről szóló tanítás meggyalázásának.
Kommentárokat kellett kézbe vennem, hogy tisztázzam. A „segítségül hívva az Úr nevét“ szerkezetmondattani szempontból vizsgálvaegy határozói mellékmondat.Ennek segítségével gyakran lerövidítenek egy mondatot, vagy összekapcsolnak két mondatot. Az eredeti szövegben nincs írásjel, nincsenek vesszők, ezért a szöveget így kellene olvasni: Azért most mit habozol még? Kelj fel, merítkezzél be, mosd le vétkeidet azzal, hogy az ő nevét segítségül hívod!(Csia fordítás). A bűnök lemosása a nevének segítségül hívásához kapcsolódik, és nem a keresztséghez. Az „azzal” szót dőlt betűvel kellene írni. Ez számunkra minden bizonnyal világos, de gyakran olyanokhoz is szólok, akik az interneten keresztül hallgatnak minket.
Pál később a 10. fejezetben írja a rómaiaknak: 12Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, 13mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. Előtte pedig azt mondja, hogy mindenki, aki hisz benne, nem szégyenül meg.Ugyanezeket a szavakat mondja Anániás Pálnak. Pálnak azért kellett megkeresztelkednie, mert segítségül hívta az Úr nevét.
Ami fontos, az Krisztus szellemi váltságműve, amelyet a kereszten végzett. Ezért lehet az Úr nevét segítségül hívni! Az ember azért hívhatja segítségül az ő nevét, mert ott a Golgotán brutális esemény történt, ahol az Úr Jézus viselte bűneim terhét.
Lukács ezután azt írja a 17. versben:De történt velem, amikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, hogy elragadtattam 18, és láttam, hogy azt mondja nekem: „Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből!”. Mert nem fogadják el a rólam szóló bizonyságtételedet.Ezután elmeséli, hogyan volt jelen István megölésénél, és hogyan mondta neki Isten: „Menj! Mert messze elküldelek téged a nemzetek közé. A „nemzetek” szó olyan volt, mintha égő gyufát dobott volna egy benzines kannába. Teljes volt a felháborodás: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie! Kiáltott a nép.
Pál árral szemben úszott. Nem kellett volna kimondania, de kimondta, mert Isten mondta neki.
Sok apró dolog vanma is, ami elől ki lehet térni. Például hallgathatsz a Biblia ihletettségéről. Hallgathatsz Krisztus istenségéről, vagy arról, hogy milyen kapcsolatod lehet Jézussal. Beszélhetsz Krisztusról, de kihagyhatsz mindent, ami a hallgatóságot zavarná. De ha hűségesek akarunk maradni Isten Igéjéhez, akkor követnünk kell Pál példáját, és semmit sem szabad elhallgatnunk. A keresztről is lehet úgy beszélni, hogy nem mondunk semmit az általa hozott megváltó áldozatról. Lehet azt mondani, hogy a kereszt Isten szeretetének jele, anélkül, hogy azt mondanánk, hogy Ő ott a kereszten a bűneinkérthaltmeg. Beszélhetünk azokról a szavakról, amelyeket Jézus rank hagyott, hogy hirdessük, úgy is, mint bölcs gondolatokról. Isten kegyelméről is lehet beszélni általános értelemben. Ha ezt tesszük, együtt úszunk az árral. Erre elég bizonyíték van a keresztény irodalomban.
Sokan beszélnek Isten kegyelméről és egyben az ember szabad akaratáról. Ez annak a jele, hogy nem értették meg a kegyelem jelentését. – A reformátorok, Ágoston, Pál és a mi Urunk sem ismerte ezt az emberi tanítást. Ő mondta: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt. Ha kell, árral szembe kell úsznunk. Az apostol is így tett, és ez sokba került neki. Ennek ellenére boldog volt.
Egy kis gondolkodnivaló:
Az ember élhet a mának, és élhet az örökkévalóságnak. Hogyan látjuk az életünket, milyen dimenziókban? Örökkévalóságtól örökkévalóságig vagy születéstől halálig? Ha az Úr Jézushoz ragaszkodunk, érdemes megértenünk, hogy az az örökkévalóságtól az örökkévalóságig tart. Az életnek van értelme. Miért? Mert a bűn, a szenvedés és a halál rejtélyének megfejtése nem más, mint Isten szenvedése ott a kereszten.
Sok keresztény rádióállomás van, amelyek gyakran jó és kevésbé jó üzenetek keverékét sugározzák. Az egyik ilyen műsorban a lelkész ezt a kérdést járta körül: „Miért halunk meg? „Úgy beszélt, hogy együtt úszott az árral. Három okot említett: 1. Azért halunk meg, hogy megbecsüljenek minket. Amíg élünk, nem becsülnek meg minket, csak akkor, amikor már meghaltunk. A házaspárok soha nem becsülik meg egymást annyira, mint amikor egyikük meghal. (Remélem, feleségem jobban becsül engem míg élek). Aztán azt mondta, azért halunk meg, hogy megtanuljuk, mi az állandóság. Az életben minden mulandó. Harmadszor azt mondta, azért halunk meg, hogy helyet csináljunk másoknak. Jönnek a fiatalok, és mi meghalunk, hogy helyet adjunk nekik. – Ez volt minden, amit ez a pap a halál értelméről mondott. El tudom képzelni, hogy sokan, akik ilyen üzenetet hallanak, jó gondolatokat találnak benne, mint a televízió valamelyik vallási műsorában. De ez sodródás az árral.
Tudjuk, hogy az életnek azért van értelme, mert van feltámadás. Van egy láthatatlan világ, egy olyan világ, ahol nincs szenvedés, könny és halál. Van élet a halál után. Isten terve megvalósul, Isten minden ígérete valóra válik.
Pál tapasztalata nagy jelentőséggel bír számunkra. Ez nem csak egy ókoritörténet. Ma is találkozhatunk Pál Urával. Észrevettük a két kérdést? Az egyik: „Ki vagy te, Uram?” Pál tanítható volt. Te is ilyen vagy? Mit tanult Pál? Azt, hogy az Úr próféta volt, aki az életről szóló igazságot hirdette. Azt is, hogy pap, aki áldozatot mutatott be a bűnök bocsánatáért, és azt is, hogy ő a király, aki az egész világegyetem felett uralkodik.
A másik kérdés az volt: „Mit tegyek, Uram?” A múltban azt kérdezte volna: „Mit tegyek, Mózes?“
Manapság a lelki szükségletekkel küzdő emberek azt kérdezik a lelkésztől: „Mit tegyek?”, vagy a pszichológustól: „Mit tegyek?”, vagy ha az egyházról vagy annak tanításáról, az üdvösség útjáról van szó: „Mit tegyek, ó egyház?”. – De az abszolút és végső kérdés az, hogy „Mit tegyek, Uram?”, és inkább az Urat kövessük, mint a világ hagyományait és világnézeteit. A válasz egyszerű: Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözülni fog.
Ha ott vagy, vagy hallgatsz engem az interneten, és kérdéseid vannak az életeddel, a létezésed értelmével kapcsolatban, akkor ne hozzám vagy ehhez a gyülekezethez gyere, hanem menj Őhozzá. Hivatkozz az Ő kegyelmére, ismerd be, hogy nincs válaszod, és nem tudsz magadon segíteni. Fordulj ahhoz, akinél az örök élet kulcsa van. Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülni fogsz.
Ámen